Pesti Hírlap, 1887. december (9. évfolyam, 330-359. szám)
1887-12-01 / 330. szám
, megkérdezzük az iránt, váljon valaki ezen dolgok? De, tehát, közszájon forog az is, hogy a t. miniszter úr, aki ezekről állítólag már napok előtt értesült, felelősségének tudatában már vizsgálat tárgyává is tette volna ezen állítólagos üzelmeket. Meg is nevezik az egyént, Szalay Imre osztálytanácsos úr személyében, aki megbízást nyert volna arra, hogy puhatolásokat eszközöljön. Nem tudom, te hát, megfelel-e ez a valóságnak, vagy nem; de még egyszer ismétlem: őszintén óhajtom, hogy valótlannak bizonyuljanak e dolgok. De amennyire óhajtom ezt, úgy másrészt az esetre, ha legcsekélyebb részben valóknak bizonyulnának ezen állítások, azt hiszem, velem egyetértőig az ország törvényhozása sem kívánhat kevesebbet, mint azt, hogy bárki legyen is az, akit a bűn terhe nyom, kérlelhetlenül érje utól az igazságszolgáltatás sújtó keze. (Helyeslés balfelől.) Ezen intenciók által vezéreltetve, de másrészt azon reményben, hogy a miniszter úr éppen az ügy kínos és feltűnően kényes voltánál fogva sietni fog a választ megadni, a következő három kérdést vagyok bátor a t: vallás- és közoktatásügyi miniszter úrhoz intézni. (Olvassa.) Interpelláció a vallás- és közoktatásügyi miniszter úrhoz: 1. Van-e tudomása a miniszter úrnak arról, hogy a nemzeti múzeumban különféle régiségek és megőrzés céljából letett értéktárgyak, az Esterházyképtárból pedig műbecscsel bíró képek és képrajzok részben nyomtalanul eltűntek — részben pedig értéktelen másolatokkal kicseréltettek ? 2. Való-e, hogy az első kérdésben jelzett okból már több nap óta a nemzeti múzeumban és az Eszterházy-képtárban bíróságon kívül vizsgálat tartatik ? 3. Azon esetre, ha az első és második kérdésben jelzett tények valók: mivel indokolja a miniszter úr a bírói vizsgálatnak mellőzését ? benyújtja Polónyi Géza. Most pedig, t. képviselőház, interpellációm keretén kívül engedtessék meg nekem, hogy ez alkalommal röviden annyit jelezhessek, hogy nem hiszem, hogy a kormány és a törvényhozás felfogásával találkozzék azon eljárás, hogy ily drága műkincsek úgyszólván a család legszűkebb keretében, az apa, fiú, és a nő által kezeltessenek, mert — minden gyanúsítást kizárva, — ez az ellenőrzésnek leglazább voltát engedi feltételezni. Ezért, tehát, midőn kérdésemet megtettem, azt hiszem, hogy a f. miniszter úr ezen irányban is fog legalább annyi orvoslást szerezni, hogy jövőben az ily drága műkincsek hatályosabb ellenőrzés alatt kezeltessenek. (Helyeslés a szélsőbalon.) Trefort Ágoston vallás-és közoktatásügyi miniszter : T. ház! (Halljuk! Halljuk!) Nem akarok az interpellációra érdemleges választ adni, de mégis meg fogja engedni a t. ház, hogy pár szót szólhassak. (Halljuk!) Én erősen hiszem, hogy a felhozott vádak és felmerült hírek alaptalanok, mert erkölcsi lehetetlenségnek tartom, hogy efféle dolgok, amiket előadni méltóztatott, történhettek volna. Egyébiránt tájékozni fogom magamat és amennyiben szükséges lesz, az állapotokat meg fogom vizsgálni és akkor lesz szerencsém az interpellációra válaszolni, illetőleg a t. háznak jelentést tenni. Bátran merem állítani, hogy nekem mindezen dolgokról tudomásom nem volt, mert ha lett volna, már megindítottam volna valami eljárást, de azt mondhatom, hogy —eltekintve ezen hírektől, amelyekről nekem hetek előtt sejtelmem sem lehetett — én, amint azt már többször tettem, most is bizottságot rendeltem ki, hogy különösen az országos képtárt megnézze és nekem a kezelés módjáról jelentést tegyen, hogy azon alapon, amennyiben szükséges lesz a kezelésben módosításokat tenni, módom is legyen azokat megterhelni. Egyébiránt ismétlem, hogy tájékoztatni fogom magam, az állapotokat meg fogom vizsgáltatni és azután fogok a t. képviselő úrnak interpellációjára válaszolni. (Helyeslés.) Polónyi Géza a válaszban egyelőre megnyugszik. Komlóssy Ferenc ugyane tárgyban óhajtván interpellálni, pusztán az interpelláció felolvasására szorítkozik, fentartván magának a jogot, hogy a miniszter érdemleges válaszára ő is reflektálhasson. Interpellációja így hangzik: Interpelláció a vallás- és közoktatási miniszter úrhoz: 1. Van-e tudomása a t. miniszter úrnak azon több mai napilap által hozott megdöbbentő hírről, hogy a nemzeti múzeum régiségtárában és az Esterházy-képtárban a magyar nemzet által nagylelkűen adományozott régi műkincsek elsikkasztatván, külföldi kufároknak bűnös módon eladattak? 2. Tett-e már a miniszter úr ezen ügyben kellő intézkedéseket, vagy ha nem tett, mit szándékozik tenni? A kaposvári választás. Eötvös Károly: Az interpellációknak nem nagy barátja és egész országgyűlések teltek el, hogy az interpellációnak alkotmányos és parlamentáris eszközét nem használta fel nézetei kifejezésére. Ha most mégis beterjeszt két interpellációt, ez azt jelenti, hogy a tárgy, mely őt arra kényszeríti, igen fontos. Interpellációja, melyet az összes minisztériumhoz intéz, Széchenyi Pál dr. képviselő mandátumára és a kaposvári választásra vonatkozik. Utal a kaposvári választás ellen beadott kérvényre, melyre a bíráló bizottság már ítéletet hozott, ítéletében a megtámadott választás érvényességét kimondta. Hogy a bíráló bizottságot minő indokok vezérelték, a felette itt nem mond véleményt, hanem azon tárgyalás közben, amelynek következése volt a megtámadott választás igazolása, oly tényekre jött rá a bíráló bizottság, amelyeket szó nélkül hagyni, amelyekről a házat külön is nem értesíteni teljes lehetetlenség, mégpedig erkölcsi lehetetlenség. A bíráló bizottság kisebbsége külön véleményt terjesztett a képviselőház elé, a különvélemény fel is olvastatott, de nem hallotta senki, mert nem hallgatta senki. E különvéleményben oly dolgok soroltattak fel, melyek speciális tárgyát képezik az ő interpellációjának és amelyekből azt kell következtetnie, hogy maga a kormány vagy legalább a minisztériumnak néhány tagja tán mulasztásokat követett el, melyeket elkövetni épen a választás kényességénél fogva, nem volt szabad. Abban a különvéleményben, mely a képviselőház elé terjesztetett, ki van fejtve és indokolva, hogy a választásnál működött hivatalos közegek szabálytalanul jártak el, az iratokat össze-vissza igtatták, a számokat helytelenül vezették be, a szavazatok végleges összeszámítását meghamisították. Szóló szerint el van mondva és igazolva az, hogy Széchenyi Pál gróf képviselőnek ezen választásnál többsége nem volt, sőt nyíltan és világosan minden ember által első pillanatra felismerhető, hogy ellenjelöltjének volt 28 szótöbbsége, és mindamellett Széchenyi miniszternek adatott ki a többség, mégpedig 20 szótöbbség. De nyíltan és világosan felismerheti mindenki az iratokból, hogy ez nem történhetett másként, mint oly bűntény által és segélyével, melyet a büntetőtörvénykönyv szavazathamisításnak mond. A szavazathamisítás pedig elkövettetett okirathamisítás módjával és eszközeivel és azon okiratokban, melyek a bíráló bizottság elé terjesztettek, még arra is igen súlyos bizonyító erővel bíró symptomák vannak, hogy ezen hamisítás, szavazat- és okirathamisítás bűntényét ki vagy kik követték el. A kisebbségi különvéleményt sem ismertetni, sem részletezni, sem ismételni, nem akarja, hanem várja a minisztérium egyes tagjaitól a feleletet s majd a feleletre tartja föl észrevételeit. Ezután felolvassa interpellációját. Miután a legutóbbi kaposvári képviselőválasztásnál a választást vezető közegek egy része a választási iratokat helytelenül vezette s azokban törléseket és igazításokat tett s a szavazók számának végleges összeszámításánál valótlan eredményt mutatott ki s ezzel oly tényeket követett el, melyek a törvény szerinti fegyelmi eljárás alá tartoznak , miután az itt érintett tényekre s ezek miatt a fegyelmi eljárás szükségességére a központi választmány a belügyminisztert határozatilag figyelmeztette, a belügyminiszter pedig e határozatot megsemmisíté s a fegyelmi eljárást sem maga el nem rendelte, sem az illetékes megyei hatóságot annak elrendelésére és foganatosítására nem utasította, miután a képviselőválasztásnál minden objektív bizonyíték szerint szavazathamisítás bűnténye látszik szándékosan elkövetettek és pedig okirathamisítás segélyével s ily bűntényre a törvény súlyos büntetést bíróilag alkalmazni világosan parancsol ; miután a szavazathamisitás bűnténye által a megválasztottnak kijelentett képviselő gróf Széchenyi Pál oly választó polgárok szavazata alapján nyerte állítólagos többségét, a kik nem rá, hanem épen ellene szavaztak s ezzel a választó polgárok alkotmányos közjoga kijátszatott s igy súlyosan megsértetett; miután gróf Széchenyi Pál képviselő, mint miniszter nemcsak az ország kormányzója, de egyúttal a koronának is tanácsadója és képviselője s végre miután a törvényhozói jog megszerzésében és megtartásában nemcsak a törvény külső formáit, de a becsületet és tisztességet, mint az erkölcsi nemes önérzet parancsát is meg kell tartani, ezen okoknál fogva kérdem. a belügyminiszter urat: vájjon a választás ama közegei ellen, kik a törvényt sokszorosan megsértették, mert nem rendelte el eddig s vájjon szándékozik-e ezután és minél előbb a fegyelmi eljárást elrendelni ? Kérdem: 2. az igazságügyminiszter urat: várjon a megtette-e s ha nem, szándékozik-e megtenni a szükséges intézkedéseket, hogy a szavazathamisítás és okirat-hamisítás bűntényének tettese, vagy tettesei az ország rendes büntető bírósága elé állíttassanak. Kérdem : 3. gróf Széchenyi Pál földmivelés-, ipar- és kereskedelmi miniszter urat, várjon a birtokában levő szavazói névjegyzéket, melyen a szavazathamisítás és okirathamisítás jelensége nyilvánvaló, az illetékes büntető bírósághoz benyujtotta-e és (Hosszúan tartó zajos derülség.) váljon ily viszonyok közt eddig csorbitatlan egyéni nemes önérzetével és képviselői és miniszteri állásával összeegyeztethetőnek tartja-e oly mandátumot megtartani, mely minden tárgyi jelenség szerint közbüntény segélyével szereztetett, (Élénk helyeslés a szélsőbaloldalon.) s oly kerületet képviselni, melynek valósággal leszavazott választópolgárai kétségtelen többséggel ellene szavaztak ? Végre kérdem : 4. A miniszterelnök urat: várjon miként véli ama választópolgárok alkotmányos jogsérelmét megorvosolni, kiknek szavazata bűnös után épen azon képviselőjelölt javára számíttatott, a kire nem szavaztak, sőt a kinek épen ellenjelöltjére szavaztak? És vájjon látja-e szükségesnek és indokoltnak ő felségét a királyt értesíteni arról, hogy a korona egyik tanácsosa mily módon jutott képviselői mandátumhoz ? (Élénk helyeslés balfelől.) Miután ez az ügy mindenki által ismert részleteinél fogva nemcsak közjogilag fontos, hanem egyáltalában ama magasabb erkölcsiség szempontjából, (Helyeslés szélső balfelöl.) melyet ily nagy és művelt ország kormányának különösen szem elől téveszteni soha sem szabad (Helyeslés szélső balfelől), az egész ország komoly érdeklődését felkeltette, sőt méltán ezen ügy sajátságánál fogva, talán az ország határán kívül is feltűnt már, kéri a minisztériumot és annak minden érintett miniszterét és tagját, hogy ezen kérdésre a választ ne sokáig halogassák, mert minél tovább halasztatik a válasz, a gyanú és gyanúsítás, amely az ország kormányának és parlamentjének erkölcsi életét élheti, annál bujábban, bővebben és szomorúbban fog tenyészni. És ha mégis halasztatnék, legalább el ne halaszszák életben levő törvényeink mindazon rendelkezéseinek foganatosítását, melyek ily üzelmek megbüntetésére vonatkoznak. Mert ha egyik is, másik is megtörténik, akkor aztán el fog veszni ez országban az, amit a nemzet költője, Berzsenyi, az ország támaszának és talpkövének mond. (Helyeslés szélsőbalon.) Elnök kimondja, hogy az interpelláció kiadatik az összes kormánynak. A holnap 10 órakor tartandó ülésben elsősorban az indemnity javaslat fog tárgyaltatni, azután a ma elfogadott javaslat részletes tárgyalása következik. Az ülés a 12 órakor véget ért. PESTI HÍRLAP 1887 december 1. A muzeum régiségei. — A legújabb ,,eset.“ — Lapunk múlt számában, minden személyes célzás nélkül, említést tettünk arról a kószálóhírről, mely a múzeumi régiségek s az országos képtárbeli képek némely darabjainak titkos eladogatásáról beszélt. Miután közszájon forgó hír volt s köztudomásra jutott az is, hogy interpelláció tárgyává fog létetni a mai ülésen, mint hitt föl kellett említenünk. Más lapok azonban megtették azt is, hogy személyes vonatkozásokat kevertek bele a kósza híresztelésbe. Ma e tárgyban Puszky Ferenctől, a nemzeti múzeum igazgatójától a következő levelet veszszük: * Tisztelt szerkesztőség! Hazánkban, tudtomra, én vagyok a legrégibb hírlapíró. Ötven év előtt s azóta folyvást, 1848-ig, én védtem nyílt sisakkal a magyar becsületet a külföldön báró Zedlitz, gróf Thun és herceg Püchler-Muskau támadásai ellen. Számkivetésem alatt tizenöt hírlapban és folyóiratban igyekeztem Angolországban — midőn Kossuth még Kiutahiában belebbezve volt — a bécsi rágalmakkal szemben kimutatni hazánk szent ügyét és rokonszenvet ébreszteni elnyomott s hallgatásra kényszeritett nemzetünkért. Írtam azóta angolul, franciául, németül külföldi lapokba és folyóiratokba számos cikket s mióta visszakerültem a hazába, szorgalmas napszámosa maradtam a hírlapirodalomnak. Múltam és jelenem zárva állanak a világ előtt s nincs bennök semmi, a mit szégyenlenék, vagy a titok fátyolával akarnék borítani. Ugyanazért kínosan lepett meg, midőn ma s négy s talán több lapban is, a vádak és inszinuációk egész halmazát olvastam, melyek személyem és becsületem ellen irányozzák. Hírlapíró kartársaimtól megvártam volna, hogy mielőtt nevemet meghurcolják, megkérdeznek, miben állnak a múzeum és képtár dolgai s mielőtt tájékozták volna magukat, nem adnak hitelt holmi kósza híreknek, kávéházi pletykáknak és egy feladó szavainak, ,,akinek nevét ez idő szerint a legmélyebb diszkréció takarja.“" Elhiszem, hogy nevét titkolja. Ezt teszik .