Pesti Hírlap, 1888. március (10. évfolyam, 61-91. szám)

1888-03-01 / 61. szám

1888. március 1. PESTI HÍRLAP Az osztályok mellőzésével fognak napirendre tűzetni. A román határigazitás. Következik a román határkiigazitási szerződés becikkelyezéséről szóló törvényjavaslat általános tár­gyalásának folytatása. Steinacker Ödön kijelenti, hogy elfogadja a törvényjavaslatot, melyre nézve a kormány állás­pontját helyesli. Sokkal fontosabbnak tartja a határ­villongások megszüntetését, semhogy megengedhető­nek tartaná új diplomáciai akció megindítását. Álta­lában időszerűtlennek tartja, hogy most a kritikus külügyi helyzetben monarchiánk két állama között az érdekeket oly élesen különböztessük meg, mint az ellenzék teszi. A dolog közjogi természetére nézve megjegyzi, hogy a jelen politikai viszonyok között Magyarország Ausztria többi tartományaival és országaival reálunióban van. S a törvényjavasla­tot annyival is inkább szívesebben fogadja el, mert a monarchia egységét megerősíti. Elnök : T. ház ! Hogy mily kényes természetű dolgok a közjogi kifejezések, ezt illusztrálja épen az, hogy a ház ilyen élénk vitát folytat azok felett. Mi­dőn a képviselő urak közül valaki oly kifejezést használ a parlamentben, mely a tényleges állapo­toknak meg nem felel, ezt szó nélkül hagyni nem lehet. (Élénk helyeslés.) A­mikor tehát a képviselő úr azt méltóztatott mondani, hogy a mostani viszo­nyok közt Magyarország ő felsége többi ,tartomá­nyaival reálunióban van, kötelességemnek tartom megjegyezni, hogy ez­ az állítás nem felel meg a közjogi helyzetnek. (Általános élénk helyeslés.)] Szederkényi Nándor a régebbi nemzetközi szerződések szövegéből kimutatja, hogy azokban nem foglaltattak közjogi helyzetünket sértő kifeje­zések, mint azt a miniszterelnök állította. Azokban nem Ausztria-Magyarországról, hanem az osztrák­magyar monarchia államterületeiről stb. volt szó, a­mi teljesen megfelel az 1867-iki kiegyezésnek. A miniszterelnök által felhozott azon egyezményben, mely a vasutak ügyében köttetett Romániával, egész világosan ki van mondva, hogy a magyar és román kormányok kötötték meg azt. Tehát erre is kár volt a miniszterelnöknek hivatkoznia. Egyálta­lában a nemzetközi egyezmények megkötéséről szóló törvényjavaslat értelmében az országgyűlés engedé­lye előzetesen és nem utólag kérendő ki s ha a mostani esetet szentesíteni fogja az országgyűlés, akkor előbb-utóbb egészen konfiskáltatni fog a tör­vényhozás ama joga, hogy az egyezmények meg­kötésébe befolyjon. Győrffy határozati javaslatát pártolja. (Helyeslés a szélső­baloldalon.) Tisza Kálmán miniszterelnök gróf Apponyi tegnapi beszédével foglalkozva, csak két dologra akar megjegyzést tenni. Először is ő az előtte kö­tött nemzetközi egyezményekben foglalt közjogilag sérelmes kifejezéseket nem úgy hozta fel, mint precedenseket, hanem csak azt akarta általuk ki­mutatni, hogy azokból közjogunkra veszély nem háramolhatik. Másodszor pedig kijelenti, hogy egy­szer sem koncedálta, hogy közjogunkra nézve sér­tést tartalmazna a szőnyegen forgó törvényjavas­lat ; csak azt ismerte el, hogy egyes inkorrekt kife­jezések fordulnak elő benne. Szederkényi cáfolatai­val szemben ugyancsak a régebbi nemzetközi egyez­mények szövegeiből kimutatja, hogy azok számos értéktárgyakat (aranyszelencéket, gyémántokkal kirakott kardot stb.) csalt ki a gróftól. Balázsi visszaadta a pénzt és az értéktárgyakat és két hét múlva szabadlábra helyezték. Valószínű, hogy gróf Zamoyski tanúvallomásai oly termé­szetűek valának, hogy a hatóság nem léphetett föl Balázsi ellen. Annyi tény, hogy Wilson és Bekx levelei nem voltak hamisítva, hogy Ba­lázsi csakugyan tett lépéseket a gróf érdekében. Időközben Zamoyski három pert indított meg. Először is felesége rokonai ellen pörleke­­dett és követelte, hogy a grófné térjen az ő házába vissza. A párisi bíróság illetéktelennek mondta magát és a bécsi hatósághoz utasította a grófot. Bécsben hasonló értelemben indított pert gróf Zamoyski. Az osztrák hatóságok há­zasságát érvényesnek mondták, de kijelentették, hogy nincsenek kényszerszabályok, melyek se­gítségével a külföldön élő grófnőt arra lehetne bírni, hogy visszatérjen. A harmadik per Ró­mában folyt és ebben a gróf volt a vádlott. És a szent kongregáció — mint említettük — ki­mondta a házasság érvénytelenségét. És most gróf Zamoyski hitvese ismét sza­bad ! Anyja, ki Párisban lakik, hir szerint Bo­naparte Lucian herceghez akarja leányát férj­hez adni. Gróf Zamoyski János, a leggazdagabb len­gyel gavallérok egyike pedig ma már el van adósodva. A perek vagyona legnagyobb részét elnyelték. Maguk az eljárási költségek 600,000 frankra rúgnak, így végződött egy előkelő házasság !­ közjogilag inkorrekt kifejezéseket tartalmaznak. Idé­zetei helyesek voltak, de azokat nem követendő példákul hozta fel, hanem — ismétli — csak azt akarta velük kimutatni, hogy azokból közjogunkra veszély nem háramolhatik. Gróf Apponyi hibáztatta őt, hogy a kabinet­kérdést fölvetette. Erre azt jegyzi meg, hogy for­mailag a kabinetkérdést nem vetette fel, s reméli, hogy közjogi kérdésben itt a parlamentben nem is fog kelleni fölvetni soha. Apponyi azt is felhozta, hogy a kabinetkérdést nem itt, de másutt kellett volna fölvetni. De maga is megjegyezte, hogy — hite szerint — ott nem is lett volna szükség a ka­binetkérdés fölvetésére. Szóló is meg van erről győ­ződve, s ezért nem is vetette fel ezt a kérdést, de meg van győződve arról is, hogy Apponyi sem ve­tette volna fel, mert szóló sokkal inkább meg van győződve Apponyi monarchikus érzelmeiről, sem­hogy ilyet tételezne fel róla. Nem is az a kérdés itten, hogy a háznak közjogunk sérthetetlensége vagy a miniszterelnök személye között kelljen vá­lasztania, hanem az, hogy föláldozzanak-e egy köz­érdeket szolgáló egyezményt csak azért, mert ab­ban egyes inkorrekt kifejezéseket nem lehet kijaví­tani ? Neki sok barátja van e házban, de egyről sem teszi fel, hogy oly alternatíva előtt, minőt Ap­ponyi állított eléjük, az ország érdekeinek rovására melléje álljon. Apponyi Albert gr.: T. képviselőház! (Hall­juk!) Félremagyarázott szavaim értelmének helyre­igazítása végett kell felszólalnom. (Halljuk !) A t. miniszterelnök úr, hivatkozással azokra, a­miket én a kabinetkérdésre vonatkozólag tegnap elmondottam, nem nevezte ugyan meg, hogy az ő felfogása szerint mely tényezővel szemben mondot­tam volna én felvetendőnek a kabinetkérdést, de nagyon világosan megjelölte azt a tényezőt, midőn egy netalán bekövetkezhető eshetőséggel szemben az én monarchikus érzelmeimre hivatkozott. Igen helyesen hivatkozott azokra s én ezen hivatkozás kiigazítására és a miniszterelnök úrnak még telje­sebb megnyugtatására hozzátehetem azt, hogy oly feltevés, mintha azon a helyen, melyre s­t. minisz­terelnök úr célzott, Magyarország közjogának meg­óvása végett a kabinetkérdés felvetésére szükség volna, tőlem messze állott. (Élénk helyeslés a bal­oldalon.) Nagyon jól tudom, ép úgy, mint a minisz­terelnök úr, hogy erre ma nincs szükség ; adja is­ten, remélem én is, soha ne legyen szükség. (Tet­szés a baloldalon.) De tudja azt is a miniszterelnök úr és tudja az egész ház, hogy az ily természetű kérdések elintézésére, mint minő ma napirenden van, monarchiánk szervezete, Magyarországnak most érvényben levő közjoga szerint más hivatalos té­nyezők is gyakorolnak befolyást (igaz ! ügy van ! balfelől.) és ezen más hivatalos tényezőknél — ám­bár én azt a jelen esetben azokról sem tettem fel — lehetnek igenis oly felfogások, melyek a magyar közjoggal ellenkeznek s ezen felfogások érvényesü­lésével szemben igenis elvárom mindenkor, hogy Magyarország miniszterelnöke, Magyarország köz­jogának teljes megóvására, ott azokkal szemben, nem pedig itt a házban Magyarország közjogának megsértésével felvesse a kabinetkérdést. (Tetszés balfelől.) Ez volt­­szavaimnak értelme, ezt, a miniszter­­elnök úr által tett igen érthető célzások­­al szemben helyreigazítani szükségesnek tartottam. (Élénk he­lyeslés balfelől. Zaj.) Tisza Kálmán miniszterelnök: T. képviselő­ház! (Halljuk !) Mégis úgy látszik, hogy a közjogi viták meglehetősen kényes természetűek, mert ime én ma egy közjogi új elvet tanultam, azt, hogy a kabinetkérdést fel lehet vetni mással szemben is, mint a koronával vagy a törvényhozással szemben. Ezt eddig még nem tudtam. (Élénk tetszés a jobb­oldalon és a szélső­baloldalon.) Szederkényi Nándor személyes kérdésben szólal fel. Schwarcz Gyula nem tartja helyesnek, hogy a kormány által is beismert egyes inkorrekt kifeje­zések miatt úgy félreverjék a vészharangot. Szalay Imre: De félreverjük. (Derültség.) Schwarcz Gyula Apponyi Albertnél polemizál s kifogásolja, hogy már a címben is hibát talál. (Közbekiáltások: Nem áll!) Szóló állítását Apponyi beszédjéből akarja igazolni. (A naplóból olvassa gróf Apponyi beszédének egy passzusát.) Fenyvessy Ferenc: Tessék tovább olvasni, inkább hallgatjuk azt. (Nagy derültség a baloldalon. Halljuk!) Schwarcz Gyula ezután fejtegeti, hogy Ap­ponyi aggályait nem oszthatja, mert itt csak egyes inkorrekt kifejezésekről van szó, melyek Magyaror­szág közjogi helyzetét nem veszélyeztethetik. A kormányt a jelen politikai viszonyok közepette meg­buktatni nem volna célirányos, valamint nem volna helyes Romániával huzavonát kezdeni. Elfogadja a törvényjavaslatot. (Helyeslés jobbfelől.) Madarász József a Győrffy Gyula határozati javaslatát pártolja, mert közjogi sérelmet lát a meg­kötött nemzetközi szerződésben. Grün­wald Béla: a kormánynak, úgy látszik, az a célja, hogy leszállítsa azoknak a közjogi sé­relmeknek jelentőségét, a­melyek e törvényjavaslat által okoztattak. Pedig e közjogi sérelmek oly ekla­tánsak, hogy azokat egyetlen magyar ember sem tagadhatja el. A helyzet megvilágítására elmondja, mily elbánásban részesült a törvényjavaslat a bizott­ságban s konstatálja, hogy a kormány is észrevette a szerződésben foglalt közjogi sérelmeket, hiszen a belügyminiszter Bécsbe utazása is e sérelmes he­lyek kijavításával hozható kapcsolatba. A kormány és az ellenzék felfogása között alapjában nem volt eltérés s csak akkor tértek el, midőn a kormány a közjogi sérelmet oly jelentéktelennek jelentette ki, hogy az el is tűrhető, az ellenzék pedig megmaradt régi álláspontja mellett s kívánja az orvoslást. Hogy Steinacker Ödön elfoglalja a törvényjavaslatnál a kormány álláspontját, ez bizonyítja legjobban, hogy ez a törvényjavaslat a reál­unió felé tendál. (Helyeslés balfelől.) Próbálnának csak más állammal, Szerbiával például oly szerződést kötni, melyben a szerb hely­nevek helyett magyar nevek, pl. Nándorfehérvár, Galambóc stb. említtetnének, vájjon akadna-e szerb diplomata, a­ki az ilyen szerződést aláírná? S ha egy miniszter benyújtana ott egy ily szerződést a parlament elé, nem maradhatna huszonnégy óráig sem miniszter. (Élénk helyeslés a baloldalon.) A delegációban szóló kérte, hogy Magyarország köz­jogi különállása a közös minisztériumok címeiben elismertessék, de kívánságának nem tettek eleget, mert Magyarország közjogi különállását sem a kö­zös minisztériumok, sem diplomatáink s most úgy látszik, hogy a magyar kormány sem akarja min­denütt respektáltatni. Pártolja Beöthy határozati ja­vaslatát. (Helyeslés balfelől.) Tisza Lajos gr., mint a közigazgatási bizott­ság elnöke azért szólal fel, hogy jelezze azt a pon­tot, melyen az ellenzék és kormánypárt nézete a szőnyegen forgó javaslatra nézve eltért, mert azt hiszi, hogy ezt az előtte szóló téves világításba he­lyezte. Egyértelmű volt a bizottság nézete az iránt, hogy az egyezményben inkorrekt kifejezések foglal­tatnak, de ott történt az eltérés, hogy a bizottság tagjainak többsége ez inkorrekt kifejezéseket nem találta oly veszélyeseknek, minthogy már van reá bizonyító eset, hogy egy inkorrekt kifejezésektől nem ment egyezményből veszély az országra nem hára­molt. (Helyeslés jobbfelől.) Bru­nwald Béla személyes kérdésben szólal fel. Gróf Tisza Lajos és az ő előadása között lé­nyeges eltérés nincs és megjegyzi, hogy a közigaz­gatási bizottság ülésén Tisza Lajos maga is helyes­léssel fogadta. Horváth Gyula azt hiszi, hogy a szőnyegen levő kérdés jelen stádiumában már egészen más megítélés alá esik. A kérdés most már teljesen bi­zalmi s ezért a kormánypárt, mely bízik a kormány politikájában, most sem fog ellene szavazni. Sze­rencsétlenségnek tartja azonban, hogy diplomáciai képviseletünkkel oly egyének bízatnak meg, kik a monarchia államainak közjogi, gazdasági és keres­kedelmi érdekeit kellőleg érvényesíteni nem tudják, mert tájékozva sincsenek irántuk. (Kérek helyeslés.) Ha ez iránt történik panasz, azt ő is helyeselné, de hogy a jelen esetben, egy előrehaladott stádiumban levő egyezményt egyes inkorrekt, de veszélytelen kifejezések miatt visszautasítsanak, nem helyesel­heti. A javaslatot elfogadja. (Helyeslés jobbfelől.) Több szónok nem lévén feljegyezve, elnök a vitát bezárja. A záró beszédek holnap fognak meg­tartatni. A dum­aszerdahelyi vesztegetések. Következett a bejelentett interpellációk előter­jesztése. Meszlényi Lajos a politikai morál nevében fordul az igazság- és belügyminiszterekhez. A duna­­szerdahelyi járás főszolgabírójától levelet kapott, mely konkrét esetekkel bizonyítja, hogy milyen lélekvásárlás folyt a dunaszerdahelyi választás al­kalmával egészen nyíltan. Interpellációja így hangzik: Van-e tudomása a t. igazságügyminiszter úr­nak azon óriási üzelmek és vesztegetésekről, melyek állítólag a legutóbbi dunaszerdahelyi választás alkal­mával majdnem nyíltan, a közerkölcsök lábbal tiprá­­sával vitettek véghez ? Ha nincs, kíván-e ezekről mihamarosabb tudo­mást szerezni? Ha pedig van, szándékozik-e a legszigorúbb vizsgálatot megindíttatni, hogy e tekintetben a tör­vény teljes szigorának elég­tétessék? Kérdem másodszor az igen­t. belügyminiszter urat, nem találja-e a választási visszaélések szapo­rodásánál az időt elérkezettnek arra, hogy az egész választási törvény revideáltassék s egy oly törvény alkottassák, mely a választási visszaélések és vesz­tegetések vizsgálatát, s azok büntetésének kiszabá­sát az egész kerület, valamint jelöltek személyére nézve is, egy semmi befolyás alatt nem álló függet­len bíróságra bízza. (Élénk helyeslés a szélső­bal­oldalon.) Orczy Béla dr. belügyminiszter az interpellá­ció egyik pontjára azonnal akar válaszolni. Duna­­szerdahelyről e hó 19-én távirat érkezett a belügy­minisztériumhoz, melyben Krausz Lajos jelölt érde­kében elkövetett állítólagos visszaélésekről és vesz­tegetésekről történt följelentés. Ennek következté­ben szóló azonnal távirati felszólítást intézett Po­­zsony megye alispánjához, hogy a vizsgálatot nyom­ban indítsa meg. (Helyeslés.) A vizsgálat megindít­ .

Next