Pesti Hírlap, 1888. április (10. évfolyam, 92-120. szám)

1888-04-01 / 92. szám

1388. április 1. PESTI HÍRLAP töm minden köztársaságinak, hogy úgy a sürgősség, mint az indítvány ellen szavazzon. (P­orcákig tartó tetszés, zaj.) A tetszés után, melyet e beszéd majdnem az öszszes köztársasági padokon előidézett, azt kellett volna hinni, hogy Busson megnyerte a házat véle­­ménye számára. De máskép történt. Glémences.« kijelentette, hogy a javaslatot fenntartja, bár Bassonnak a jobboldal ellen intézett szavaihoz csatlakozik. A jelenlegi alkot­mány — úgymond — rendetlenséget és zavargást idézett elő az or­szágban. (Zaj a középen.) Nem egyéb, mint a demokratikus rendszer tagadása és meg kell vál­toztatni, bármely oldalról is jöjjön a javaslat. Nincs más kivezető út, mint az alkotmány revíziója és aztán szabad választás. (Nyugtalanság a középen.) Rouvier (a középen) szakszerű érvekkel har­col Demenceau állításai ellen, valamint Brisson el­len. E közben megjelentek a teremben a belügyi és igazságügyi miniszterek. Sarrieu belügyminiszter rö­viden kijelentette :A kormány a legeré­lyesebben visszautasítja a javas­­­­l­a­t­o­t, mely az izgalomnak és zavargásoknak új elemeit teremtené meg az országban. (Tetszés a középen. Zaj jobbról és balról.) Larochefouvauld herceg, monarchists, kon­statálja, hogy ő­s barátai mindig a revízióra sza­vaztak. (Növekvő nyugtalanság, gúnyos közbekiáltá­sok), az országnak nyilatkoznia kell. (Zaj Dou­­r 111 e-M a i 11 e f e n: Marseille-ben már nyilatko­zott ! Kiabálás jobbfelé.) Larochefoucauld herceg (folglatva.) Az ország hadd nyilatkozzék, várjon megmentését kívánj­a-e a mon­archia által, avagy a köztársaság által a tönkrejutáshoz akar-e sodortatni ? (Tomboló zaj a középen.) dobsét a radikális balolda nevében így szólt:Az alkotmány hibás (tetszés a szélső baloldalon) s ha lehetséges volna azt demokratikus irányban revideálni) én volnék az első, a­ki készen volna arra. De nem igaz, hogy más menekvés nincs, mint az alkotmány revíziója. Ne ismerjék félre a jelenlegi helyzetet is. Először többségre van szüksé­günk s annak kebeléből származó kormányra, az­után hozzák szóba az alkotmány revízióját. Ha azonban a jelen kormány egy koalicionális szavazat által megbukik, akkor nem fognak többé életképes minisztériumot alakíthatni. (Tetszés). Gondoljanak az ország állapotára. (A szélső balhoz fordulva.) Érde­kelve kérem, ne csatlakozzanak sza­vazataikkal a köztársaság leg­­nagyobb ellenségének javaslatá­hoz (viharos tetszés a középen és a bal oldalon.) Andrieux megjegyzi, hogy nem látja be, miért képezze mindig a radikális párt lemondása a köztársaságiak egyetértésének árát. A március 25-ei választások tiltakozást jelentenek a jelenlegi alkot­mány szomorú következményei ellen. (Zaj.) A kom­munista és a császárpárti jelöltek megválasztását a jelenlegi parlamentizmus elleni tiltakozásnak lehet tekinteni. Tizenhét év ó a várakozik már a nép a tett ígéretek teljesítésére, de a parlamentarizmus lár­mázó gépe még mit sem teljesített. (Növekvő nyűg­— Kedves barátom, ugy­e téged Belkynek hívnak ? — Igen, méltóságos uram. Mit paran­csolsz ? — Meg akarlak téged fogadni honorum direktornak. — Engem? csodálkozék Belky. — Hiszen nem értek én ahhoz. — Mindegy az kedves barátom. A szép apám direktora is egy Belky volt, a nagyapámé, apámé hasonlóképen, hát én csak nem kezdhe­tek valami reformot. Te is Belky vagy, te leszel a direktor, punktum. Tízezer forintot kapsz punktum. — De méltóságos uram, hisz én London­ban növekedtem, soha gazdaságot nem láttam, én képtelen vagyok. Az arisztokrata mosolygott. — Lári feri! Nem vagyok én valami an­gol farmer te bolond, a­ki rá akarom kényszerí­teni a földet, hogy többet teremjen, mint a mennyit ő maga akar. Kétszáz­húsz ezer holdam van. Akármilyen szamár is a bonorum direkto­rom, abból megélünk ketten, illetőleg hárman, te, én, meg a feleségem. (Épen ez időben lépett volt házasságra a gróf egy német baroneszszal.) Így lett Belky Feri a tolcsai nagy urada­lom bonorum direktora. Szegény emberből egy­szerre nábob. Csinálta is az ostobaságokat la­kásra. Egész mai napig emlegetik a hóbortjait Dunántúl. Angol könyveket hozatott s angol növényeket vetett és ültetett, a mik a Herkó páternak sem akartak kijönni az anyaföldből. Hegyen kutakat fúratott, malmokhoz a vizet föl­felé akarta vezetni. Mind­ez sokba került,­talanság.­ Legfőbb ideje már, hogy behozzák az álta­lános szavazati jogot. Időközben megjelent Tirard miniszterelnök, aki a szenátusból jött. Mihelyt belépett, a következő nyilatkozatot tette: „Kereken és határozottan kijelentem, hogy el­lenszegülök az indítvány sürgősségének, a­mely a nyugtalanságnak és zavarnak új elemét hozza az országba. (Helyeslés a középen.) Az időpont rosz­­szul van választva. Abban a pillanatban, a­midőn merész támadást intéznek az alkotmány ellen, a dolog úgy tűnnék fel, mintha a kamara igazat adna a támadóknak. A kormány ily körülmények között nem viselhetné a felelősséget­. (Tartós mozgás.) Ezután nagy zaj és lárma közepette Pelleton indítványának adtak elsőbbséget. A szavazás nagy mozgás és nyugtalanság kö­zött folyt is. Az elnök kijelentette, hogy miután az eredmény kétes, ellenpróbát kell foganatosítani. Ennek megtörténte után kihirdették az eredményt. A sürgősség mellett szavazott 505 képviselő közül 268 képviselő, el­lene szavazott 237 képviselő. Ennek folytán elfogadták Pelleton indítványát. * A minisztertanács még az este összeült az elyséei palotában. A kabinet beadta lemondását és Carnot elnök elfo­gadta. Hanem a­míg az új minisztériumot sikerül megalakítani, a jelenlegi tovább vezeti az ügyeket. Azt hiszik, hogy Carnot F­l­o­q­u­e­t­r­a bízza az elnökséget. Politikai körökben Floquet­­minisztérium alakításáról beszélnek, továbbá élénk beszéd tárgyát képezi egy kombináció, mely Sarrieu-Rouvier-ről szól. De arra is történnek kísérletek, hogy Tirard megmaradjon. Az olaszok Afrikában valószínűleg kényte­lenek lesznek erősítést kérni. Az abisszimai király ugyan békeajánlatot tett, de olyan alakban, hogy az ultima­um gyanánt tekinthető, mert azt kí­vánja, hogy az olaszok vonuljanak ki. Minthogy az abissziuiaiak előőrsei a múlt éj­jel visszavonultak, kémeink egészen az ellenség tá­boráig hatolhattak. Megegyező jelentések szerint a negus vezéreivel együtt meggyőződvén arról, hogy sikeres támadást nem intézhet az olaszok ellen, elha­tározta, hogy békejavaslatot tesz. Noha a negus ré­széről cseltől nem igen kell tartanuk, mert hadállá­saink tényleg megtámadhatatlanok és a négus tábo­rát éhség sanyargatja, megőrizzük szokott ébersé­günket. A negus, mielőtt levelét San Marzano f­ő­­parancsnoknak megküldötte, szóval tudtára tud­tára a tábornoknak, hogy ki akar az olaszokkal egyezni. — Marzano azt kívánta, hogy a negus írás­belisél közölje szándékait, minek következtében a negus az említett levelet megküldötte a főparancsnok­nak, ki a levél vételét elismervén, annak tartalmáról Rómába táviratilag jelentést tett, de a gróf szemet hunyt rá. Neki az mind­egy volt. Legnevezetesebb bolondsága azonban a „kenderesi ügy”­, mely a bíróságnál is meg­fordult. Két kenderesi parasztot megszólított egy­szer, hogy fuvarozzanak be a vadaki erdőből a kastélyba negyven szekér fát. — Hát a mi marad ? — Azt aztán oszszák fel kendtek maguk közt a fáradságért. Boksa Gábor és Permatei György uraimék kaptak az ajánlaton, befuvarozták a negyven szekér fát a grófi kastélyba, a többit pedig fel­osztották maguk közt. De az a többi szemet szúrt a vadaki ispánnak és feladta Boksa Gáborékat a biró­­ságnál. Kihallgattatván, azzal mentegették magu­kat, hogy a többit nekik adta a direktor az ő nagysága. — Elosztozkodtak rajta ? kérdé a vizs­gáló biró. — Igen is. — És mennyi jutott egynek-egynek ? — Én százötven szekeret vittem haza — monda Boksa uram. — És kend ? — Én is annyit, — vallotta Permetek — Maradt-e még? — Igen is maradt kérem alásan vala­micske. — Azzal aztán mit csináltak? — Kihirdettettük dobszóval a szomszéd községekben, hogy a ki olcsó fát akar a vadaki erdőben, két forintjával adjuk szekerét. Fővárosi ügyek. — A Szabó- és Schönwald féle gyár ki­sajátítása. A közgyűlés még a múlt évben határo­zatilag kijelentette, hogy a Szabó- ás Schönwald­­féle papírgyárat, melyet a főváros közegei a kolera alkalmával közegészségi okokból betiltottak, nem fogja kisajátítani, mert erre a fővárost a törvény­­nem kötelezi, a kereskedelemügyi miniszter pedig törvény hiányában nem kötelezheti, mert továbbá a főváros a gyár tulajdonosaival szemben már a mélt­tányosság legszélsőbb határáig ment el akkor, mi­kor kijelentette, hogy a kártérítésre kész­e az egyezséget a tulajdonosoknak önként felajánlotta, melyet azonban azok visszautasítottak, végül pedig a tiszti ügyészség oly körülményeket is látott fenforogni, melyek bebizonyulta esetén a mél­tányosság a főváros részéről a tulajdonosokkal szemben egyáltalában helyén sem volna. A főváros közgyűlése ezer határozatáról a kereskedelemügyi miniszternek jelentést tett. A kereskedelemügyi mi­niszter ma válaszolt a fővárosnak, a közgyűlési ha­tározat feloldása mellett utasítván a fővárost, hogy a szóban levő gyárat sajátítsa ki. Ez az első eset, hogy az ipartörvény alapján a kormány a kisajátí­tást elrendeli. A kereskedelmi miniszter leirata így szól: A Szabó és Schönwald budapesti papírgyári cég keszüntetett telepének kisajátítása ügyében, a főváros tanácsa által 1887. évi december hó 24-én 41659. sz. a. holt jelentéssel fölterjesztett ügyirato­kat, a nevezett cég fölebbezése következtében is fe­lülvizsgálat alá vettem a ennek eredményéhez ké­pest a főváros közönségének múlt évi november hó 9-én s folytatólag 10-én tartott közgyűlésében 904 sz. a. hozott határozatát, melyben kimondatott, hogy a kisajátítást, mint törvény szerint kivihetetlent, el nem határozza s az ügyre vonatkozó iratok a Szabó és Schönweld-cég további lépéseinek bevárása mel­lett, levéltárba tétetni rendeltettek, a kir. bel­ügyminiszter úrral egyetértőleg ezennel feloldom és ugyane tárgyban 1886 évi junius 14-én 30224. sz. a. a főváros közigazga­tási bizottságához intézett rendeletemnek fentartásá­­val ezennel ismételten elrendelem, hogy a szóban forgó ügyben az 1884. évi 17. törvénycikk 39. szakasza értelmében, a kisajátításról szóló 1881. évi 41.­­cikkben körülirt eljárás haladék nélkül foganatosíttassák. Feloldandó volt a felebbezett közgyűlési hatá­rozat, és fentartandó volt az idézett 30224/86. számú itteni rendelet, mert a felebbezett közgyűlési határozat azon indokolása, hogy a Szabó és Schön­­wald cég, tekintettel arra, hogy papírgyártási ipará­ból a papírlemez gyártása kizárva lévén, s ennél­fogva azt jogtalanul folytatván, kártalanítási igénye­ket általában nem emelhet, merőben alaptalan, mi­vel a nevezett társascég részére 1883. évi augusztus hó 20-án 13,036/83. VII. k. e. sz. a. kiadott végzés — Nos és mennyi fogyott el ? — Bajos azt pontosan előadni, kérem alásan, hanem hát a kevermesiek vettek úgy vagy ezer szekérrel, a kasztóciak vagy nyolc­százzal, a nagyfalusi zsellérek háromszázzal, a többit aztán leszállítottuk egy forint ötven krajcárra, hogy jobban fogyjon. De ezek a gaznépek még ezt is sokalják. — Hát e szerint még most is van ott valamicske? — kérdé a hüledező vizsgálóbíró gúnyosan. — Akad még kérem alásan. — De hát volt lelkük kendteknek negy­ven fuvarért elfogadni ennyi töméntelen vagyont ? Permetei uramék vállat vontak. — Ha ő nagysága ideadta. — Kötelességük lett volna figyelmeztetni, hogy mennyi a fa. Ezért meg lesznek büntetve. Boksa uraimék megijedtek a bünpertől s legott a grófhoz szaladtak kikérni a pártfogását, mire az maga ment a birót megkérlelni: — Ugyan hagyja barátocskám azokat a szegény embereket. Nem ők a vétkesek. Lát­hatja ön, hogy a direktorom nagy szamár. — Minek tűri méltóságod ? — Mert ő is tűr engem, édes barátocskám. Ő sok szamárságot csinál, de én is sok sza­márságot csinálok. Az is egy szamárság, hogy most itt vagyok önnél. Ilyen gazdálkodást vitt a bonorum direk­tor, de azért a gróf nem panaszkodott ellene s plenipotenciát adott neki mindenben. Azt lehe­tett volna már hinni, hogy együtt fognak meg­öregedni, mint ahogy a többi Belkyek az uraikkal. Lassan-lassan tollasodni is kezdett, vett magá­nak csinos birtokot s épített rá egy kedves vil- 3

Next