Pesti Hírlap, 1888. április (10. évfolyam, 92-120. szám)
1888-04-01 / 92. szám
1388. április 1. PESTI HÍRLAP töm minden köztársaságinak, hogy úgy a sürgősség, mint az indítvány ellen szavazzon. (Porcákig tartó tetszés, zaj.) A tetszés után, melyet e beszéd majdnem az öszszes köztársasági padokon előidézett, azt kellett volna hinni, hogy Busson megnyerte a házat véleménye számára. De máskép történt. Glémences.« kijelentette, hogy a javaslatot fenntartja, bár Bassonnak a jobboldal ellen intézett szavaihoz csatlakozik. A jelenlegi alkotmány — úgymond — rendetlenséget és zavargást idézett elő az országban. (Zaj a középen.) Nem egyéb, mint a demokratikus rendszer tagadása és meg kell változtatni, bármely oldalról is jöjjön a javaslat. Nincs más kivezető út, mint az alkotmány revíziója és aztán szabad választás. (Nyugtalanság a középen.) Rouvier (a középen) szakszerű érvekkel harcol Demenceau állításai ellen, valamint Brisson ellen. E közben megjelentek a teremben a belügyi és igazságügyi miniszterek. Sarrieu belügyminiszter röviden kijelentette :A kormány a legerélyesebben visszautasítja a javaslatot, mely az izgalomnak és zavargásoknak új elemeit teremtené meg az országban. (Tetszés a középen. Zaj jobbról és balról.) Larochefouvauld herceg, monarchists, konstatálja, hogy ős barátai mindig a revízióra szavaztak. (Növekvő nyugtalanság, gúnyos közbekiáltások), az országnak nyilatkoznia kell. (Zaj Dour 111 e-M a i 11 e f e n: Marseille-ben már nyilatkozott ! Kiabálás jobbfelé.) Larochefoucauld herceg (folglatva.) Az ország hadd nyilatkozzék, várjon megmentését kívánja-e a monarchia által, avagy a köztársaság által a tönkrejutáshoz akar-e sodortatni ? (Tomboló zaj a középen.) dobsét a radikális balolda nevében így szólt:Az alkotmány hibás (tetszés a szélső baloldalon) s ha lehetséges volna azt demokratikus irányban revideálni) én volnék az első, aki készen volna arra. De nem igaz, hogy más menekvés nincs, mint az alkotmány revíziója. Ne ismerjék félre a jelenlegi helyzetet is. Először többségre van szükségünk s annak kebeléből származó kormányra, azután hozzák szóba az alkotmány revízióját. Ha azonban a jelen kormány egy koalicionális szavazat által megbukik, akkor nem fognak többé életképes minisztériumot alakíthatni. (Tetszés). Gondoljanak az ország állapotára. (A szélső balhoz fordulva.) Érdekelve kérem, ne csatlakozzanak szavazataikkal a köztársaság legnagyobb ellenségének javaslatához (viharos tetszés a középen és a bal oldalon.) Andrieux megjegyzi, hogy nem látja be, miért képezze mindig a radikális párt lemondása a köztársaságiak egyetértésének árát. A március 25-ei választások tiltakozást jelentenek a jelenlegi alkotmány szomorú következményei ellen. (Zaj.) A kommunista és a császárpárti jelöltek megválasztását a jelenlegi parlamentizmus elleni tiltakozásnak lehet tekinteni. Tizenhét év ó a várakozik már a nép a tett ígéretek teljesítésére, de a parlamentarizmus lármázó gépe még mit sem teljesített. (Növekvő nyűg— Kedves barátom, ugye téged Belkynek hívnak ? — Igen, méltóságos uram. Mit parancsolsz ? — Meg akarlak téged fogadni honorum direktornak. — Engem? csodálkozék Belky. — Hiszen nem értek én ahhoz. — Mindegy az kedves barátom. A szép apám direktora is egy Belky volt, a nagyapámé, apámé hasonlóképen, hát én csak nem kezdhetek valami reformot. Te is Belky vagy, te leszel a direktor, punktum. Tízezer forintot kapsz punktum. — De méltóságos uram, hisz én Londonban növekedtem, soha gazdaságot nem láttam, én képtelen vagyok. Az arisztokrata mosolygott. — Lári feri! Nem vagyok én valami angol farmer te bolond, aki rá akarom kényszeríteni a földet, hogy többet teremjen, mint a mennyit ő maga akar. Kétszázhúsz ezer holdam van. Akármilyen szamár is a bonorum direktorom, abból megélünk ketten, illetőleg hárman, te, én, meg a feleségem. (Épen ez időben lépett volt házasságra a gróf egy német baroneszszal.) Így lett Belky Feri a tolcsai nagy uradalom bonorum direktora. Szegény emberből egyszerre nábob. Csinálta is az ostobaságokat lakásra. Egész mai napig emlegetik a hóbortjait Dunántúl. Angol könyveket hozatott s angol növényeket vetett és ültetett, a mik a Herkó páternak sem akartak kijönni az anyaföldből. Hegyen kutakat fúratott, malmokhoz a vizet fölfelé akarta vezetni. Mindez sokba került,talanság. Legfőbb ideje már, hogy behozzák az általános szavazati jogot. Időközben megjelent Tirard miniszterelnök, aki a szenátusból jött. Mihelyt belépett, a következő nyilatkozatot tette: „Kereken és határozottan kijelentem, hogy ellenszegülök az indítvány sürgősségének, amely a nyugtalanságnak és zavarnak új elemét hozza az országba. (Helyeslés a középen.) Az időpont roszszul van választva. Abban a pillanatban, amidőn merész támadást intéznek az alkotmány ellen, a dolog úgy tűnnék fel, mintha a kamara igazat adna a támadóknak. A kormány ily körülmények között nem viselhetné a felelősséget. (Tartós mozgás.) Ezután nagy zaj és lárma közepette Pelleton indítványának adtak elsőbbséget. A szavazás nagy mozgás és nyugtalanság között folyt is. Az elnök kijelentette, hogy miután az eredmény kétes, ellenpróbát kell foganatosítani. Ennek megtörténte után kihirdették az eredményt. A sürgősség mellett szavazott 505 képviselő közül 268 képviselő, ellene szavazott 237 képviselő. Ennek folytán elfogadták Pelleton indítványát. * A minisztertanács még az este összeült az elyséei palotában. A kabinet beadta lemondását és Carnot elnök elfogadta. Hanem amíg az új minisztériumot sikerül megalakítani, a jelenlegi tovább vezeti az ügyeket. Azt hiszik, hogy Carnot Floquetra bízza az elnökséget. Politikai körökben Floquetminisztérium alakításáról beszélnek, továbbá élénk beszéd tárgyát képezi egy kombináció, mely Sarrieu-Rouvier-ről szól. De arra is történnek kísérletek, hogy Tirard megmaradjon. Az olaszok Afrikában valószínűleg kénytelenek lesznek erősítést kérni. Az abisszimai király ugyan békeajánlatot tett, de olyan alakban, hogy az ultimaum gyanánt tekinthető, mert azt kívánja, hogy az olaszok vonuljanak ki. Minthogy az abissziuiaiak előőrsei a múlt éjjel visszavonultak, kémeink egészen az ellenség táboráig hatolhattak. Megegyező jelentések szerint a negus vezéreivel együtt meggyőződvén arról, hogy sikeres támadást nem intézhet az olaszok ellen, elhatározta, hogy békejavaslatot tesz. Noha a negus részéről cseltől nem igen kell tartanuk, mert hadállásaink tényleg megtámadhatatlanok és a négus táborát éhség sanyargatja, megőrizzük szokott éberségünket. A negus, mielőtt levelét San Marzano főparancsnoknak megküldötte, szóval tudtára tudtára a tábornoknak, hogy ki akar az olaszokkal egyezni. — Marzano azt kívánta, hogy a negus írásbelisél közölje szándékait, minek következtében a negus az említett levelet megküldötte a főparancsnoknak, ki a levél vételét elismervén, annak tartalmáról Rómába táviratilag jelentést tett, de a gróf szemet hunyt rá. Neki az mindegy volt. Legnevezetesebb bolondsága azonban a „kenderesi ügy”, mely a bíróságnál is megfordult. Két kenderesi parasztot megszólított egyszer, hogy fuvarozzanak be a vadaki erdőből a kastélyba negyven szekér fát. — Hát a mi marad ? — Azt aztán oszszák fel kendtek maguk közt a fáradságért. Boksa Gábor és Permatei György uraimék kaptak az ajánlaton, befuvarozták a negyven szekér fát a grófi kastélyba, a többit pedig felosztották maguk közt. De az a többi szemet szúrt a vadaki ispánnak és feladta Boksa Gáborékat a biróságnál. Kihallgattatván, azzal mentegették magukat, hogy a többit nekik adta a direktor az ő nagysága. — Elosztozkodtak rajta ? kérdé a vizsgáló biró. — Igen is. — És mennyi jutott egynek-egynek ? — Én százötven szekeret vittem haza — monda Boksa uram. — És kend ? — Én is annyit, — vallotta Permetek — Maradt-e még? — Igen is maradt kérem alásan valamicske. — Azzal aztán mit csináltak? — Kihirdettettük dobszóval a szomszéd községekben, hogy a ki olcsó fát akar a vadaki erdőben, két forintjával adjuk szekerét. Fővárosi ügyek. — A Szabó- és Schönwald féle gyár kisajátítása. A közgyűlés még a múlt évben határozatilag kijelentette, hogy a Szabó- ás Schönwaldféle papírgyárat, melyet a főváros közegei a kolera alkalmával közegészségi okokból betiltottak, nem fogja kisajátítani, mert erre a fővárost a törvénynem kötelezi, a kereskedelemügyi miniszter pedig törvény hiányában nem kötelezheti, mert továbbá a főváros a gyár tulajdonosaival szemben már a mélttányosság legszélsőbb határáig ment el akkor, mikor kijelentette, hogy a kártérítésre késze az egyezséget a tulajdonosoknak önként felajánlotta, melyet azonban azok visszautasítottak, végül pedig a tiszti ügyészség oly körülményeket is látott fenforogni, melyek bebizonyulta esetén a méltányosság a főváros részéről a tulajdonosokkal szemben egyáltalában helyén sem volna. A főváros közgyűlése ezer határozatáról a kereskedelemügyi miniszternek jelentést tett. A kereskedelemügyi miniszter ma válaszolt a fővárosnak, a közgyűlési határozat feloldása mellett utasítván a fővárost, hogy a szóban levő gyárat sajátítsa ki. Ez az első eset, hogy az ipartörvény alapján a kormány a kisajátítást elrendeli. A kereskedelmi miniszter leirata így szól: A Szabó és Schönwald budapesti papírgyári cég keszüntetett telepének kisajátítása ügyében, a főváros tanácsa által 1887. évi december hó 24-én 41659. sz. a. holt jelentéssel fölterjesztett ügyiratokat, a nevezett cég fölebbezése következtében is felülvizsgálat alá vettem a ennek eredményéhez képest a főváros közönségének múlt évi november hó 9-én s folytatólag 10-én tartott közgyűlésében 904 sz. a. hozott határozatát, melyben kimondatott, hogy a kisajátítást, mint törvény szerint kivihetetlent, el nem határozza s az ügyre vonatkozó iratok a Szabó és Schönweld-cég további lépéseinek bevárása mellett, levéltárba tétetni rendeltettek, a kir. belügyminiszter úrral egyetértőleg ezennel feloldom és ugyane tárgyban 1886 évi junius 14-én 30224. sz. a. a főváros közigazgatási bizottságához intézett rendeletemnek fentartásával ezennel ismételten elrendelem, hogy a szóban forgó ügyben az 1884. évi 17. törvénycikk 39. szakasza értelmében, a kisajátításról szóló 1881. évi 41.cikkben körülirt eljárás haladék nélkül foganatosíttassák. Feloldandó volt a felebbezett közgyűlési határozat, és fentartandó volt az idézett 30224/86. számú itteni rendelet, mert a felebbezett közgyűlési határozat azon indokolása, hogy a Szabó és Schönwald cég, tekintettel arra, hogy papírgyártási iparából a papírlemez gyártása kizárva lévén, s ennélfogva azt jogtalanul folytatván, kártalanítási igényeket általában nem emelhet, merőben alaptalan, mivel a nevezett társascég részére 1883. évi augusztus hó 20-án 13,036/83. VII. k. e. sz. a. kiadott végzés — Nos és mennyi fogyott el ? — Bajos azt pontosan előadni, kérem alásan, hanem hát a kevermesiek vettek úgy vagy ezer szekérrel, a kasztóciak vagy nyolcszázzal, a nagyfalusi zsellérek háromszázzal, a többit aztán leszállítottuk egy forint ötven krajcárra, hogy jobban fogyjon. De ezek a gaznépek még ezt is sokalják. — Hát e szerint még most is van ott valamicske? — kérdé a hüledező vizsgálóbíró gúnyosan. — Akad még kérem alásan. — De hát volt lelkük kendteknek negyven fuvarért elfogadni ennyi töméntelen vagyont ? Permetei uramék vállat vontak. — Ha ő nagysága ideadta. — Kötelességük lett volna figyelmeztetni, hogy mennyi a fa. Ezért meg lesznek büntetve. Boksa uraimék megijedtek a bünpertől s legott a grófhoz szaladtak kikérni a pártfogását, mire az maga ment a birót megkérlelni: — Ugyan hagyja barátocskám azokat a szegény embereket. Nem ők a vétkesek. Láthatja ön, hogy a direktorom nagy szamár. — Minek tűri méltóságod ? — Mert ő is tűr engem, édes barátocskám. Ő sok szamárságot csinál, de én is sok szamárságot csinálok. Az is egy szamárság, hogy most itt vagyok önnél. Ilyen gazdálkodást vitt a bonorum direktor, de azért a gróf nem panaszkodott ellene s plenipotenciát adott neki mindenben. Azt lehetett volna már hinni, hogy együtt fognak megöregedni, mint ahogy a többi Belkyek az uraikkal. Lassan-lassan tollasodni is kezdett, vett magának csinos birtokot s épített rá egy kedves vil- 3