Pesti Hírlap, 1888. május (10. évfolyam, 121-150. szám)

1888-05-01 / 121. szám

Budapest, 1888. X. évf. 121. (3358.) szám. Kedd, május I. Előfizetési árak: Egész évre . . . 14 frt — kr. Félévre .•­.‡» 1. 7 » — » Negyedévre 7. . 3 » 50 » Egy hóra. ... 1 » 20 ‹ Egyes szám helyben 4 kr. Vidéken 6 kr. Százalék nem adatik. Kiadóhivatal: Budapest nálőr-utca 7. sz.. Italát, hová az előfizetések és a lap­­szétküldésére vonatkozó feli­ramlások intézendők.Pesti Hírlap POLITIKAI NAPILAP. Szerkesztési iroda: Budapesten, sta-tica 7. sz.,­­ emelet, hová a lap szellemi részét illető minden közlemény intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. Kéziratok vissza nem adatnak. Hirdetések a kiadóhivatalban vétetnek fel. Francziaország részére pedig John F. Jones & Cit.. Páris­­ban, 31 bis, rue du Faubourg Montmartre. A második vágány. Nagyon tévednek, kik azt hiszik, hogy Magyar­­országnak védekezési célokra fordított költségei csak annyira mennek, a mennyit a közös had­ügyminiszternek a delegációk megszavaznak s a mi ebből hazánkat a quóta arányában terheli. Dacára, hogy a hadicélokra való közös kiadá­sok rendes rovata is szerencsésen elérte az évi száz milliót,­­ azért a pusztán és kizárólag hadi célokból szükséges kiadások nem csupán a hadügyminiszter rendkívüli költségvetéseiben jelennek meg, nagyon is rendes szabályszerű­séggel és kérlelhetetlen következetességgel, ha­nem minden lépten-nyomon ott leselkednek más budgettételekben is, melyeknek ártatlan címe alatt alig jutna eszébe valakinek a hadügymi­niszter mindenüvé bele­nyúló kezét gyanítani. A képviselőház épen ma tűzött ki tárgya­lási napirendjére két bizottsági jelentést, me­lyek a közlekedésügyi miniszternek egy nem rég elkészült törvényjavaslatát ajánlják a kép­viselőháznak elfogadásra. E törvényjavaslat 17 millió és 200 ezer­ért újabb kölcsönnel terheli a magyar államot, mely ez összegnek 4 és fél százalékos kamat­jaiért 60 évre vállal magára garanciát. Évi 732.000-nyi összeg kerek számban az, melylyel a magyar állam a kassa-oderbergi vas­útnak, továbbá a magyar északkeletinek, végre a magyar-gácsországinak évi kamatgaranciáját fölemeli, hogy azok az elkerülhetetlen beruhá­zásokra szükséges kölcsönösszeget fölvehessék Hiszen az csak szerencse, ha valamely közlekedési vállalatnak a forgalma oly mérték­ben gyarapodik, hogy ily nagymérvű f­eruházá­sok válnak rajtuk szükségessé. Az ilyet mindig hajlandó az ember a fejlődés örvendetes jelé­nek venni. Fájdalom, itt nem forog fönn ez az eset. Vannak ugyan az e kölcsönből teljesített vagy teljesítendő beruházások közt is olyanok, me­lyeket a forgalom természetes fejlődése tett szükségesekké, melyek tehát nemzetgazdasági vagyonszaporulatot reprezentálnak, legnagyobb részük azonban nem ilyen természetű. A külügyi helyzet bizonytalansága, az or­szág s a monarchia védekezési képességének kellő színvonalon tartása, szóval, hadi célok te­szik szükségessé. A különben is államgaranciát élvező ne­vezett három vasút már korábbi időkben is tett oly beruházásokat, melyekre részben az ál­lamtól kapott előlegeket, részint rövid lejáratú s terhelő nagy kamatú függő adósságokat volt kénytelen kötni. Az az előleg, melyet a kassa-oderbergi vasút a magyar államtól kapott, 1.570,000 fo­rintra rúg, míg az északkeleti vasút hasonló előlege 2,690,000 frt. A fölveendő 17 millió­nyi kölcsönből első­sorban a kincstárnak ezen előlegei lesznek megtérítendők, együtt 4 millió 260 ezer­ért. E megtérülő előlegekből a közlekedésügyi kormány két munkát kíván végrehajtatni a ma­gyar állami vasutaknál. Egyik a józsefvárosi keresztezési pont el­távolítása, mely célra a törvényhozás már az idei költségvetésben megszavazott 300 ezer fo­rintot s a további évekre 600 ezer forintot. A helyzet sürgőssége azonban nem engedi ennek a 600 ezer forintos tételnek további évekre el-Megismertem. Egy valaha boldog sorsban élő nemes ember volt, a szép és gazdag Tolna­megyéből. Mert ne üdvözöltem volna előbb én, mint ő engemet. Tudtam, hogy engem ki nem foszthat. — Jó reggelt, Mihály. Ne félj, jöjj bátran, nincs kutya a háznál. De most még félénkebben jött. Óh, a sze­gények nagy képmutatók és mesterek az élet tudományában. Mivel nem szólt, azt hittem, tévedek, nem találtam el, hogy kicsoda. Kérdem tehát: — Hofnung Mihály, ugy­e? — Nem! Ezelőtt két évvel, épen április 1-jén megmagyarosítottam a nevemet. Remény nevet vettem föl és a Mihályt is elhagytam és megtartottam második keresztnevemet, a Jánost. Tetszik tudni, hogy apám 48 előtt alispán volt. Megérdemelte, hogy ha már egészen szakítani akarok a múlttal, hát akkor az ő nevét hasz­náljam. Alázatos szolgája, bátor voltam tiszte­letemet tenni. Levelemet ugy­e nem méltózta­­tott kapni ? Még januárban írtam, hanem csak egyszerű bélyeggel. Gondoltam elveszett. Tet­szik tudni én sohasem sajnáltam a fáradságot. Mondom, felmegyek és személyesen teendem tiszteletemet. De nálunk borzasztó hófúvások voltak — már ekkor megragadta az ásót, hogy segítsen — és a hófúvások miatt — folytatta e­lőadását — sokszor napokig éheztünk — azaz mit mondok, nem kaptunk újságot. Hogy megmutassa, mennyire szilárdan áll az életben: kiegyenesedett, de ezzel egyúttal a hosszú kopott szürke kabátja ki is gombolódzott és láttatta a rettenetesen szakadozott fekete atlasz mellényt, mely szinte a térdéig leéri­ halasztását. A helyzet ugyanis az, hogy a bu­dapesti személypályaudvartól Kőbányán át Hat­van felé vezető vágányokat, nyílt vonalon, pá­­lyaszínten keresztezik a Belgrád és Bécs felé vezető vágányok, úgy hogy e ponton 150 vonat fut el naponta. Ha már rendes körülmények közt is lehetetlen tehát a vonatokat a biztonság veszélyeztetése nélkül gyorsan egymás után indí­tani, mennyivel inkább a forgalomnak olyatén növekedése esetén, a­minőt egy esetleges moz­gósítás tenne szükségessé. Hogy tehát a veszedelmes keresztezési pont minél előbb eltávolíttassák, teljesen indo­kolva van. A forgalom természetes emelkedése tette továbbá szükségessé egy második vágány lerakását Budapest és Hatvan között. Ez már kész. Most belejátszik a dologba a hadászati szempont s a kettős vágánynak folytatását kö­veteli. Az tehát ki fog épülni Miskolcon át egész Szerencsig s ez kerül 3 millió forintba, mely szintén a megnevezett vasutak jelen köl­csönéből visszatérítendő kincstári előlegekben nyerendi fedezetét. Szerencstől Legenye-Mihályiig az éjszak­keleti vasúttársaság rakja le a második sínpárt, Legenye-Mihályitól Mező-Laborcig pedig az első gácsországi vasút. Mező-Laborctól a galí­ciai területen Zagorzon át Pagemyslig az osz­trák-galíciai vasúttársaság­­rodoskodik a má­sodik vágány lerakásáról. Ez által Budapest kettős vágány által lesz összekötve Przemyslvel s egyik stratégiai tám­pontját képezheti a galiciai hadműveleteknek. Az összekötő kettős vasút magyar területen a magyar állami, az éjszakkeleti és a magyar . Tetszik tudni, nálunk borzasztó hófú­vások uralkodtak. A legnagyobb urak nem tud­tak a mészárszékig jutni és kénytelenek voltak disznóhússal és pulykával élni heteken át. Minket a mészárszék nem bántott... De ezek valami igen finom fajú rózsák lehetnek. Nagy kedvelője voltam egyszer én is a rózsáknak, mert a rózsa a virágok királynéja, de tetszik tudni, hogy a feleségem meghalt, — különben hogy a birtokaimat elperelték — a legszebb rózsa is — hanem ezek igazán gyönyörű pél­dányok. — Tedd le János azt az ásót. Bemegyünk. De mondd, mi vitt arra, hogy a nevedet meg­­magyarosítsd ? — Kérem az ügy volt. Tetszik tudni, két nagybátyám van, egyik kanonok Egerben, de ehhez, hogy a második feleségem miatt refor­­mizáltam — be se merek menni, pedig ott a ku­tyának tudom jobb módja van, mint nekem — óh milyen rózsák! A másik nagybátyám miniszteri tanácsos, de rettenetes fösvény. Ez azt taná­csolta : változtassam a nevemet. Ő ki fogja esz­közölni — ha egyébbel nem segíthet — hogy a névváltoztatási engedély mentős gyorsabban keresztül menjen. Ajánlotta a Remény nevet. Ez igen szépen hangzik, és az emberekre legtöbb­ször jó hatást tesz. Két hétig ott segítettem neki írni aktákat, mert ha mindent elvesztet­tem is, de a hálaérzet folyvást él keblemben — azonban fordulnom kellett valamerre. Tetszik tudni: első az önállóság. Miután újból meghá­zasodtam, de igen szegény asszonyt vettem el, egy-------óh ezek a rózsák! Ifjú koromba kép­zelem magamat, mikor pünkösdi rózsákból rózsavizet csináltunk, a­mit tudtam akkor, hogy rjEsTSlAP“ ~UÍUik, Remény-Öröm János. Életkép. Irta: Tolnai Lajos. — A „P e a t i Hi r­l­a p‘- eredeti trbolja. — A gazdag ember egészen máskép nyitja ki a kapu ajtaját, mint az igazi szegény. A gazdag belöki és kitárja s akkor ott megáll pár percig és merészen, bíráló tekintettel szétnéz. Mosolyog, mert valóban mindenütt van megmo­solyogni való hiba, ízetlenség és nagyzolási­ túl­kapás. A szegény, majdnem mint a tolvaj — mert kérdem: nem tolvaj-e minden szegény, ki mások jóindulatából éledik ? — alázatosan, ud­varias félénkséggel (mely oly jól állana a sze­rencse fölkapottjainak) nyitja ki az ajtót, csak épen annyira, hogy féloldalt beférhessen. Miért teszi ezt ? mert azt hiszi, hogy ha senki nem látná is, hogy belépett, de látja az isten, a­ki a szegénytől feltétlen megalázódást követel. Gondoltam előbb, hogy talán a szél moz­gatja a kapuajtót és kertemből, melyben épen a Légrády-féle ritka szép t­earózsákat ültetgettem, oda fordultam a nyikorgás felé. Már messziről levette kalapját és útközben vé­gig begombolta hosszú kabátját, hogy szivét, buját, nyomorát tökéletesen elrejthesse. Szemeiben — mint szép reggelen a fák rügyein — ott ragyo­gott a harmat, emberileg szólva: a könyv ajkán ott ingadozott a mosoly, sírásnak, nevetésnek szerencsés vegyüléke; kezében egy furkós bot őrködött kutyák és még nagyobb ínségben le­vők tolakodásai ellen. Lapunk mai száma 16 oldalt tartalmaz.

Next