Pesti Hírlap, 1888. június (10. évfolyam, 151-180. szám)
1888-06-03 / 153. szám
Budapest, 1888. X. évf. 153. (3390.) szánti Vasárnap, Junius 3 Előfizetési árai:: Egész évre . , , 14 frt — kr. Félévre : "!JS 17 » — » Negyedévre EV • 3 * 60 » Egy hóra. ? . . 1 » 20 * Egyes szám helyben 4 kr. Vidéken 6 kr. Százalék nem adatik. Kiadóhivatal: Bidapest utói utca 7. si„ fardsdit, hová az előfizetések és a lap szétküldésére vonatkozó félszózámlások intézendők. POLITIKAI NAPILAP. jjglgJMSg Szerkesztési irodát Budapesten, nádor utca 7. sz., L emelet, hová a lap szellemi részét illető minden közlemény. intézendő. ' ’ w Bérmentetlen levelet csak ismert kezektől fogadtatnak el. Kéziratok vissza nem adatnak. Hirdetések a kiadóhivatalban vétetnek fel. Francziaország részére pedig John F. Jones & Cie. Párában, 31 bis, rue du Faubourg Montmartre. A francia kérdés. Goblet francia külügyminiszter kívánsága gyorsan teljesedni fog. Részben teljesedett már ma is. Tisza miniszterelnököt ma egyszerre három ellenzéki helyről interpellálták meg azon célból hogy módjában legyen azon barátságos nyilatkozatot megtenni, melyet a franciák méltán várhatnak tőle. Az interpellációk a fölmerült francia intermezzo egész területét érintik. Pázmándy Dénes a Magyarországon tényleg létező francia rokonszenv szempontját tolta előtérbe. Apponyi Albert gróf a külpolitikai szempontokat precizirozta, megvalljuk, kiváló szerencsével. Ugrón Gábor végül az 1789. évszám súlyát mérte le, sikeresebben, mint a saját egész pártja, ő különben az államjogi kérdést is behozta a parlamentbe s ez sem volt helytelen. Tiszának mindenesetre munkát fog adni, hogy a hozzá intézett kérdésekre minden irányban kielégítő feleletet adjon, a nélkül, hogy a franciák felébresztett érzékenységét újból érintené. Őt azonban nem kell félteni. Az ellentétek kiegyeztetésének régi nagymestere a magyar miniszterelnök s ha nem csalódunk, még többet is fog mondani, mint amit tőle kérdeztek. Pártjában azt várják, hogy a válasz külpolitikai tájékoztatást is fog tartalmazni. A képviselőház ellenzékének mai föllépéséért mindenesetre kijár az elismerés. Hogy a kormányelnöknek egy ily kérdésben módot nyújtottak arra, hogy az ország érzelmeit és politikai álláspontját kifejtse , egyben Goblet méltányos kívánságának is eleget tegyen, ez nem csak lovadé, de politikai tekintetben is józan és korrekt cselekedet volt. Tisza mai rövid előleges reflexióiban sietett kihúzni legalább a legfájóbb töviseket a francia szívekből. Maga a magyar parlament is szívesen hallotta azon kijelentést, hogy Franciaországgal nem csak békében élünk, de jövőre is békében akarunk élni s hogy a miniszterelnöknek nem volt szándékában a francia nemzeten sértést ejteni. Kálnoky grófnak azon nyilatkozata, hogy ő a monarchia külügyeinek egyedüli vezetője, majd a kormányelnök végleges válaszában nyeri meg magyarázatát. Egyelőre csak annyit tudunk, hogy Kálnoky gróf hivataloskodása ideje alatt mindig respektálta a törvényt. Az idevágó törvény pedig az 1867. XII. t.-c. 8. szakasza, mely a közös külügyek vezetését a külügyminisztériumra bízza, de mégis azzal a korlátozással, hogy a szükséges külügyi intézkedések mindkét fél (Magyarország és Ausztria) minisztériumával egyetértésben és azok beleegyezésével intézendők. A magyar törvénynek ezen szakaszával szemben az osztrák törvényben mi sem áll. Az osztrákoknál az 1367-iki törvényből ezen alkotmányos biztosíték, az akkori centralisztikus számítások mellett kimaradt. Ez idők folytán ellenük is fordult. Tény azonban, hogy a magyar minisztériumnak a külügyekben nemcsak vétőjoga, de egyszersmind közvetlen ingerenciája is van. Valami nagyon fölróni Kálnokynak sem lehet ez esetben, ha az „egyedüli“ szót használta is. Ha tette, nagy szorultságban tette. Fődolog a jelzett jog valóságos érvényesülése. E részben pedig hiszszük, de várjuk is, hogy a kormányelnök nemcsak tiszta kifejezésre juttatja ezen igen fontos állami jogot, de annak gyakorlása felől is megnyugtató nyilatkozatot ad. Az intermezzo azonban már ezen epilog nélkül is befejezettnek tekinthető. A francia külügyminiszter ez alkalommal mindenesetre oly kitűnő és szép magatartást tanúsított, mely lényegileg és formailag is egyaránt méltó ama nagy és művelt nemzethez, melynek képviseletében szólott saját kamarája előtt. Goblet válasza valóságos mestermű volt a parlamentáris miniszteri nyilatkozatok sorában. S ha a verseny lehetséges az ilyenekben, Tiszának bizonyára ambíciója lesz, hogy Goblet-nak méltóan és ugyanazon magas színvonalon válaszoljon. A „PESTI HÍRLAP“ TÁRCÁJA. A nagy utazók. I. Amerikai erkölcsök. Épen az Adorján Sándor keleti útjáról irt tárcáit olvasgattam nagy élvezettel, mert kötetben összegyűjtve még alkalmasabbak a hangulatkeltésre ; bizonyos irigykedéssel gondoltam végig az általa látott sok tarka képen s azoknak eleven leírásán s engem is meglepett az utazás utáni epekedés, midőn levelet hoz a postás, melyben Szobra hívnak meg egy ebédre. Postscriptum a levélben : „Vámbéry is jön“. Utazás ! Hogy ne mennék ? Utazás pláne egy nagy utazó társaságában, akiről már Deák Ferenc azt mondta : „Szeretem ezt a Vámbéryt, mert többet járt másfél lábbal, mint a többi ember két lábbal.“ Hanem akármennyit sántikált is a nagy Vámbéry, azért még Szobon ő sem volt soha s bizonyos feszült várakozásban találtam az indóházi váróteremben, egy öreges, rövidre nyírott fejű úrral társalogva, kihez egy napbarnított szőke ifjonc simult szeretetteljesen. Mihelyt meglátott, hozzám jött, ott hagyva az öreg urat. — Hát együtt megyünk — szólt a kezeit dörzsölgetve. Teringette, szinte jól esik az embernek, ha egy kicsit hátat fordíthat e poros kőtömegeknek. Hánykor indul a vonat? — Félóra múlva. — Csak. Akkor még nagyon ráérünk. — Az az Öreg úr is velünk jön ? — Egy darabon. Lássa öcsém, az egy igen érdekes ember. — Kicsoda micsoda? úgy néz ki mint egy sertéskereskedő. — Pedig polgármester, azelőtt az igaz asztalos volt. Régi jó ismerősöm. — És honnan való polgármester ? — Izé... innen ... Chicagóból. (Azt hittem Vácot fogja mondani.) De jöjjön bemutatom önt. S mielőtt időm lett volna tiltakozni, kézen fogott s erővel vitt mr. Todey felé. Eleven emberke volt, mint a halcsik, a ki kézzel-lábbal beszélt s mennyre-földre esküdözött, hogy szebb város Budapestnél az egész világon nincs. — Mióta tetszik utazni ? — Csak az imént indultam el otthonról — szólt kicsinylő hangon — még tán egy éve sincs. Ugye Bob ? — Tizenegy hónapja papa — szólt az amerikai siheder. — Pedig nem szeretek megmozdulni — folytató mr. Todey vidáman, fürgén — hanem hát ez a kölyök az oka. Képzelje mr. Vámbéry, mit tett velem ez a fiú. Azt ígértem neki tavaly, hogy ha jól leteszi a vizsgákat, én is jó leszek hozzá s szívesen teljesítem valamely kívánságát. — Nos és jól tette le a vizsgákat Bob urfi ? — Megvallom jól, teljesen meg voltam vele elégedve s igy szóltam hozzá: „Bob, te örömet okoztál nekem, most már én is kész vagyok nekid örömet okozni. Mondd meg, mit kívánsz? " Azt hittem egy ezüst órát fog mondani, egy pennyt, vagy efélét, de Bob azt felelte : „Egy vitát akarok papa, a földteke körül.“ „Micsoda ? Egy utat a világ körül ? És mikor, Bob?“ * „Holnap.“ * — Nos hát mondd meg az anyádnak Bob, hogy csomagoljon be. Mrs Todey becsomagolt, mi elindultunk és folyton megyünk mendegélünk, csak abból látom, hogy már régóta, mert Bob jócskán megnőtt útközben. 11. A tatár gentleman. A harmadikat csengették. Sietve berohantunk a coupéba s szivemet büszkeség fogta el, hogy én is utazó vagyok. A menetjegyemet kalapom pántlikája mellé tűztem s bizonyos touristai bágyadtsággal nézegettem a beszállókat, majd a vidéket. A kupéban átkozott forróság volt, Arábia homoksivatagjain sem különb. — Eső lesz — jósolta Vámbéry. — Pedig nem hoztam magammal esernyőt. — Elég hiba. Egy utazónak elkerülhetlen szerszám. — De mikor olyan szépnek látszik az idő. — Hja, azt mondja az angol egészségügyi tanácsadás: „Szép időben vígy magaddal esernyőt, esős időben tehetsz, amit akarsz.“ — Hát bátyám is esernyővel utazott Közép-Ázsiában ? Lapunk mai száma 20 oldalt tartalmaz. A dal. A monarchia két államának fővárosai között fennálló , szívélyes viszonyt bizonyítja a bécsi férfi-dalegyesület kirándulása Budapestre. A lelkesült fogadtatás, melyben vendégeink magyar földön és kivált fővárosunkban részesültek, ezúttal azonban egyszersmind a hála kifejezése is azok iránt, kik idegen létükre habozás nélkül jöttek körünkbe, hogy művészetükkel pénzt gyűjtsenek árvízkárosultjaink javára. Üdvözöljük őket a háromszinű lobogó birodalmában baráti kézszorítással, magyar vendégszeretettel. Üdvözöljük őket nemcsak mint a férfi kardainak leghivatottabb előadóit, hanem mint