Pesti Hírlap, 1888. július (10. évfolyam, 202-211. szám)
1888-07-22 / 202. szám
, mert személye talán érthetőbbé fogja tenni ezen eseményt, mely szerte a nemzeti színű és feketesárga határsorompók között nagy feltűnést keltett. De sokkal inkább szeretnék azt hinni, hogy a lombardiai síkságon és a tiroli bércek között egykor nagy hadvezéri hivatottsága által feltűnt tábornok már nem alkalmas a hadtestparancsnoki állásra, mint azt, hogy teljes alkalmassága dacára egyéb okok miatt mozdították el. A hivatott tehetségeket ki flim szemelni tudni, csak szerencsétlenség. A fényesen érvényesült tehetségeket ellenben mellőzni, végzetes következményekre vezethet. Külpolitikai hírek. — július 21. Bilán király válósáre. Belgrádiéi megbízható helyről kapta a Bud. Corr.s következő táviratot: Milán király a szynodusnak egy emlékiratot szándékozik átnyújtani, melyben bebizonyítja a szynodus államjogi alapon nyugvó illetékességét a válóper ügyében, egyidejűleg azonban — jelét adandó nagylelkűségének a királynéval szemben — késznek nyilatkozik a konzisztórium illetékességét elismerni és azon óhajának ad kifejezést, hogy a szinodus adja át az ügyet a konzisztóriumnak. — A „Temps“ ama jelentése, mely szerint Marussi hercegnő oda nyilatkozott volna, hogy Natália királynét belgrádi hívei óvták, nehogy a Milán király által felajánlott szerződést aláírja, itt illetékes körökben, hol hasonló gyanú már fölmerült, szenzációt keltett. Már hosszabb idő óta gyanúban tartották Horvatovics tábornokot, hogy a királynőnek tanácsolta, ne fogadja el a király ajánlatát, a nisi püspököt ne fogadja és a trónörököst ne adja át. Ezen gyanú alaposságát számos feltűnő momentum bizonyítja. Utalnak arra, hogy Horvatovics tábornok rendkívül érdeklődött az ügy részletei iránt, hogy az utóbbi időben soká tartózkodott a nisi fürdőben, hol sokat közlekedett a királyfiéval érintkezésben álló nőkkel,hogy eddigi szokása ellen gyakran jött Belgrádba és csak rövid időt töltött falun. Ezenkívül az utolsó időkben politikai egyéniségekhez is közeledett, kikkel már rég nem érintkezett, minden alkalommal felvilágosításokatkérve a királyi pár házassági ügyéről és egész magaviseletével azt árulva el, hogy a királyné ellenállását helyesli. A lefegyverzés. A francia lapok egész komolyan folytatják elmélkedésüket az állítólagos lefegyverzési javaslat felett. A Temps majdnem az egyetlen, mely nem hisz a kalandos híreknek s cáfolja a Matint, mely hosszú lére eresztve közli egy pétervári levelében a lefegyverzési javaslatot,, melynek nemzőjéül a Temps a Frankfurter Zeitungot tartja. A Matin szerint Bismarck Herbert gróf diplomáciai megbízással fog Parisba jönni s ott tiz napig fog időzni. Utazásának célját minden nagykövetségnél titkolják. A levelező azonban abban a helyzetben van, hogy megtudta. Nem kisebb dologról van szó, mint arról, hogy az egyesült nagyhatalmak lefegyverzésre kényszerítsék Franciaországot. A terv Bismarck hercegtől ered, és a német, császár utazásának is e terv a célja. Az ifjú császár ugyanis be akarja bizonyítani a cárnak, hogy Franciaország jelenlegi kormányával örökös fészke a forradalomnak, s folyton fenyegeti Európa békéjét. Ennek csak úgy lehetne véget vetni, ha Franciaországot kényszerítenék, hogy hadseregének legnagyobb részét elbocsássa, s csak a gyarmati hadsereget és csendőrséget tartsa meg. Hosszabb megfontolás után azonban nagyon radikálisnak találták ezt a javaslatot, azért elhatározták, hogy az összes európai nagyhatalmak hadseregének részleges leszerelését fogják javasolni. Franciaországot is bevonnák e rendszabályok körébe, ezenkívül azonban még szigorúbb feltételeket is szabnának rá, nevezetesen, hogy végleg és ünnepélyesen mondjon le Elzász'Lotharingiáról, oszlassa fel a hazafias ligát, a hazafias egyletet (a nem boulangistákét) és az elzászi egyesületeket, adja ki azokat a fiatal embereket, akik a kalortaállítás elől a határon átszöktek stb. Bismarck herceg annál inkább kapott e terven, mert Anglia elleni gyűlöletét kielégíthetné. Oroszország ugyanis csak Európában volna kénytelen hadseregét leszerelni, ellenben minden kevesbítés nélkül fenntarthatná csapatait Ázsiában, ahol továbbra is fenyegethetné az indiai birodalmat. A párisi politikai körökben nagyon aggódnak, hogy Bismarck Herbert küldetése bonyodalmas helyzetet fog teremteni. Egy félhivatalos közlemény azt jelenti, hogy francia kormánykörökben semmit sem tudnak Bismarck gróf odautazásáról. Don Carlos kiáltványa, Don Carlosnak táviratilag jelentett felhívását a Correocatalan közölte. De ez a kiáltvány, mint Madridból jelentik, ott nem izgatta fel a kormányt, legalább nem jobban, mint a gorilla-párti köztársaságiak időnkinti mozgalma, amikor ugyanis párjuk feje közeledni szokott a határhoz. A párisi gróf újabb nyilatkozata:. A párisi gróf a már szerdán a párisi munkások egy küldöttségét fogadta Sheenhouseban, mely küldöttség feliratot nyújtott át neki. A gróf a küldöttségnek köszönetet mondva, természetesen kikelt a köztársaság ellen, mely megadta ugyan a munkásoknak az általános szavazati jogot, de nem biztosította függetlenségüket és boldogságukat. A kormány férfiainak gyöngesége képtelen orvosolni a munkások bajait. A kormánynak kellene gondoskodnia, hogy megóvja a munkásokat és családjaikat a betegség következményétől, a balesetek és az öregség szülte nyomortól. A munkások anyagi helyzetén a nők és gyermekek munkája nem segít. A munkás szenved, mert a nemzeti virágzás léte meg van támadva. A monarchia emelheti csak fel újra. Természetesen egy nap alatt nem adhatja meg azt a virágzást, mely már csak emlékében él Franciaországnak. Ha a bizalom, melyet a monarchia kelteni fog, ösztönül szolgál majd a működés újrakezdésére. A nemzeti munka legjobb támogatása a katonai terhek könnyítése volna, melyek nyomják a népet és túlnövelik a kiadásokat, de ezen csak a többi hatalmakkal való előleges megegyezés útján lehetne segíteni. Ha Franciaországot intézményeinek ingatagsága megfosztja az iniciatívától, melyet valaha egész Európa elfogadott. Most a haza fiait hiú panaszok különítik el. A haza várja azt a jóvátevő kormányt, mely ki fogja békíthetni őket, mely feladat annál könnyebb lenne, mert most nincsenek meg azok a külön érdekek, melyeket a társadalom különböző rangosztályainak nevezünk. Nem kell kiváltságokat lerombolni, sem politikai jogokat elhódítani. Az ily kormány győzelme nem jelentené egy osztálynak győzelmét más osztály felett. A porta a hadi kárpótlás ügyében, melynek hátralékos részletét Nelidorf orosz nagykövet már régebben megsürgette, legközelebb meg fogja adni válaszát. A porta a mérsékelt hangon fogalmazott választ a szultán elé terjesztette jóváhagyás végett. Milán király Oroszország ellen. A szerb király egy állítólagos nyilatksozatát közli az ismert francia „kék szemle“, a Revue Bleue, melyet a cikk szerzőjével szemben tett volna. Milán király nézete szerint a Balkán-államoknak szövetségbe kellene lépniök, hogy Konstantinápolyt saját érdekükben az orosz hatalmi terjeszkedés ellen megvédjék, mert Konstantinápoly meghódítása véget vetne ama királyságoknak és fejedelemségeknek, melyek annyi véren védték meg szabadságukat. De két nehéz dolog volna szükséges, hogy e szövetség létrejöhessen , hogy Törökország helyesebben fogja fel érdekeit s Bulgária helyzete megszilárduljon. Oroszország azonban nem akar oly fejedelmet Bulgáriában, aki állandó s nem áll Oroszország befolyása alatt, s Milán saját érdekében akar küzdeni e befolyás ellen, csak úgy, mint Ausztria-Magyarország. Én magam szerkesztettem meg, pontosan, tisztán, megrubrikázva. A curriculum vitae kiadatott a rendőrségnek, hogy állapítsa meg, kutassa ki, valóságon alapulnak-e ezen adatok ? A rendőrség egy félév alatt megtette a maga észrevételeit, hogy az adatok hitelesek, csupán a kérelmező vallása nem volt megállapítható. így folydogált a kozbizonyitvány kérdése mikor Gyuri újra besompolygott hozzám. — Nagyon sürgős ám az ügy tekintete? uram. — Hogy hogy ? — Egy kis fiam született tegnapelőtt Olyan kedves poronty, azokkal az apró kic szemecskéivel ha rám néz, azt hiszem ez az egész Pest az enyim. Nem szeretném kérem alásan, ha törvénytelennek kellene beíratni. — Helyesen van Gyuri. Én leszek a keresztapja. S én se akarok törvénytelen kereszt fiút. Mingyárt szaladok a városházára megtudni hányadán állunk. A városházán azt felelték: — Az ügy felment újra a kultuszminiszteriumhoz, hogy mi történjék a kérelmező vallásának meg nem állapithatóságából kifolyólag*. A kultuszminisztériumba felmentem egy hét múlva . — Az ügycsomótmár akkor csomó volt elküldték Munkácsra a püspökhöz véleményadás végett. Ezalatt a bába türelmetlen volt, fenyegetőzött, a gyereket meg kellett kereszteltetni még pedig törvénytelennek. Eleinte görög-egyet Felterjesztettük elbírálás végett a belügyminisztériumhoz. Másnap felmentem Budára a belügyminisztériumhoz. — Áttettük, minthogy a tárnokmesterre van benne hivatkozás, a pénzügyminisztériumhoz. Harmadnap ott kérdezősködtem. — Mivelhogy házassági ügy, elküldtük a vallásügyi minisztériumhoz. Már benne voltam a bárban, elzarándokoltam a kultuszminisztériumhoz. — A hadügyi kötelezettség teljesítése tényének megállapítása tekintetéből áttettük a honvédelmi minisztériumhoz. Ez a vándorlás így tartott vagy háromnegyed esztendeig; már teljesen ráuntam, pedig még mindig csak ez az ügyem volt, de nem bírtam ezzel sem. Talán abba is hagyom, ha egy napon meg nem sürget a szegény Gyuri. — Tekintetes uram, nagyon sürgős ám az a dolog. — Hogy értsem azt, Gyuri? — Nagyon szeretem a leányt, se éjjelem, se nappalom. Aztán más szerencséje is kínálkozik. — Aha, értem. Féltékeny, ugye? No majd utána nézek. Ezután megint utána vetettem magam. Hát azóta már csakugyan leérkezett Pontiustól Pilátustól a városhoz. Siettem tudakozódni, hogy van-e már határozat ? — Van. — Mi ? — Kiadatott a kerületi elöljáróságnak hivatalos konstatálás céljából, hogy a nevezett Medve György nevű egyén valóban létezik-e. Egy hónap múlva tényleg konstatálva lett, hogy Gyuri existál. — No Gyuri — mondom restelkedve — lassan megy a dolog, nagyon lassan. De ne is nehezteljen rám, mert én mindent megteszek, hanem ez a sok átkozott forma. . . — Nem nagy baj, tekintetes uram, nem nagy baj — felette nyugodt flegmával — hiszen ráérünk arra. — Hogy értsem ezt Gyuri ? Talán nem szereti már a leányt ? — Nem mondhatnám, hogy nem, de mi tűrés-tagadás, nem bírtuk bevárni, hát úgyis együtt lakunk már. — Értem, értem. Hát már nem sürgős. Egy pár hét utulva magam is láttam a szép Marit, amint a folyosón várta Gyuriját. Ejnye beli nagyon megváltozott, túlságos gömbölyűnek tetszett a termete s tejfehér arca tele volt foltokkal. — Teringette Gyuri! Most már én mondom, hogy sürgős a dolog. Borzasztó sürgős. Gyuri kedélyesen vigyorgott és vállat vont. — Maga rossz ember Gyuri. Hanem itt vagyok én és nem engedek ilyen gonosz kópéságokat. Ha valaki megkezdte a tejfölt, tessék végig szörpölgetni. Megint felbolygattam a kérvényt s most már az a határozat lett hozva, hogy adja be Gyuri a „curriculum vitae“-ját, hol járt, mit csinált, kinél szolgált egész élete tartamán át. FESTI HÍRLAP 1888. julius 22