Pesti Hírlap, 1888. szeptember (10. évfolyam, 242-270. szám)
1888-09-23 / 263. szám
„ Janet, a párisi utcai énekes“. Elég csinos, könnyed zene, — annyira könnyed, hogy szinte üres — és elég tarka, eleven szöveg. Igaz, hogy ez is jobb lehetne, tekintve, hogy két „halhatatlan“ (Meilhac és Halévy) közös műve, lefordítva egy jónevű magyar poéta (Rudnyánszky) által. Meg is látszott az operett verses számainak csengő-bongó, kifogástalan rímein, hogy költő műhelyéből röppentek szét. Több énekszámot megismételtettek. Az előadás a legjobbak közé tartozott. Somlóné, (Janet) Frank Boriska (Luzen) Kiss, (Chateauminet) szerencsés alakításokat mutattak be. To 11 a g kedélyes „kis púpos“ volt, Tharassovits Margit pedig egy ötvenéves sérelmeskedő masamódot pompás vonásokkal ruházott fel, zajos derültséget keltve minden jelenetében. Közönség elég szép számmal nézte az előadást. * (Színházi műsorok.) A nemzeti színház jövő heti műsora: Hétfő 24-én: Constantin abbé. Havi bérlet 23. szám. — Kedd 25-án : Medea. Havi bérlet 24. szám. — Szerda 26-án: Ida. Havi bérlet 25. szám. — Csütörtök 27-én: Téli rege. Havi bérlet 26. szám. — Péntek 28-án: Demi monde. Havi bérlet 27. szám. — Szombat 29-én: Rantzauk. Havi bérlet 28. szám. — Vasárnap 30-án: Stuart Mária. IX. bérletszünet. — Az operaház műsora : Hétfőn 24-én: az operaház zárva. — Kedden 25- én: Fidelio Spányi Irma k. a. vendégjátékául. Bérlet 14. szám. Rendes helyárak. — Szerdán 26- án : Ördög Róbert. Erkel Teréz asszony és Perotti Gyula úr vendégjátékául. Bérlet 15. száza. Rendes helyárak. — Csütörtökön 27-én: Sevillai borbély. Bérlet 16. szám. Rendes helyárak. — Pénteken 28 án: az operaház zárva. — Szombaton 29- én: A próféta. Spányi Irma k. a. vendégjátékául. Bérlet 17. szám. Rendes helyárak. — Vasárnap 30- án : Otelló. Arkel Teréz asszony és Perotti Gyula úr vendégjátékául. Bérlet 18. szám. Rendes helyárak. — A népszínház műsora. Hétfőn és kedden : Szedtevette nagysám. Szerdán: A suhanc. Csütörtökön és pénteken: Szedrevette nagysám. Szombaton Gerő Károly népszínműve, az Uzsai gyöngy először. Vasárnap ugyanez másodszor. * („A gyöngyhalászok“,) Bizet György dalműve, mely a magyar kir. operaháznak ebben az évadban legelső újdonsága lesz, a jövő évadban Londonban is színre fog kerülni. * (A magyar kir. operaszínházban) a jövő héten néhány érdekes előadás lesz. Arkel Teréz asszony három új szerepben fogja magát bemutatni: csütörtökön mint Alice „Ördög Robert“-ben, szombaton mint Berta a „Prófétádban és vasárnap mint Desdemona „Otellódban. Az utóbb említett szerepre vagyunk leginkább kiváncsiak. Kedden Spányi Irma k. a. ,,Fidelio“-t" fogja énekelni, szerdán pedig a „Sevillai borbély“ kerül színre, amelyben Takács legelőször fogja a címszerepet adni. Tudtunkkal ez lesz a fiatal énekes első nagyobbszabású kísérlete a vig dalmű terén és azért nagy érdeklődéssel tekintünk ezen előadás elé. * (Náday jubileuma.) A nemzeti színház személyzete jövő hó 17-én tartja meg Náday Ferenc jubileumát. Ekkor lesz 25 éve, hogy e feltűnő művészünk a nemzeti színház tagja lett. Már a múlt télen rendeztek Náday tisztelői s személyes barátai egy nem hivatalos ünnepélyt bankettet s díszes ezüst serleget nyújtottak át a művésznek. Ekkor volt ugyanis 25 éve annak, hogy Náday először játszott Budán. A nemzeti színház által most tartandó jubileum alkalmából Náday egyik legjobb szerepében lép föl; művésztársai ezüst koszorút nyújtanak át neki a színpadon. Hogy a nagy közönség is résztvehessen a művész ünneplésében, előadás után bankettet rendeznek Náday tiszteletére, melyre előjegyezhetni Újházi Edénél vagy Nagy Imrénél a nemzeti színház épületében. * (Vidéki színészet.) Az aradi színház bérlete még egy évben se volt oly tömeges, mint ez idén; sok olyan van a bérlők közt, akik eddig magyar színházba nem jártak. — Feeki Miklós Gyergyó - Szent - Miklóson vedégszerepel Cerőfi színtársulatánál. — Solymosi Elek legutóbb nejével együtt Sárospatakon vendégszerepelt nagy sikerrel. A pályaháznál a jogakadémia küldöttsége, az egész színtársulat és nagy közönség fogadta őket. Solymosi csak négy fellépésre szerződött, de oly nagy sikert ért el, hogy a négy előadásból tíz lett. A művészt elhalmozták bokrétákkal és koszorúkkal. Sárospatakról Újfehértóra megy, ahol a közönség nagy érdeklődéssel várja fellépését. Ezután Nagykállót látogatja meg, ahol eddigelé még sohasem lépett föl. * (Ötvenhárom darab.) A kolozsvári nemzeti színház igazgatósága által hirdetett 100 aranyos drámai pályázatra utólag még hat színdarab érkezett be, úgy, hogy az összes pályaművek száma nem mint jelentettük 47, hanem 53. * (Az írók és művészek nemzetközi kongresszusa), mint Velencéből jelentik, a jövő évben Paksban fog ülésezni s igy a Petőfi-társaság meghívásának nem volt foganatja, a mi különben — tekintettel a jövő évi párisi kiállításra — előre sejthető volt. A kongresszus eddig két fontos kérdést tárgyalt: a fordítások védelmezésének és az Egyesült Államokkal szemben követendő eljárásnak kérdését. A kongresszus hosszas vitatkozások és heves felszólalások után kimondta, hogy a fordítás nem más, mint a termelés egy módja s ezen a címen épen olyan minőségű és időtartamú pártfogásban kell részesülnie, mint az eredeti munkának. Tömérdek nehézségbe ütközik az Egyesült Államokkal szemben követendő eljárás. Az amerikaiak jóformán tudni sem akarnak az egész szövetkezetről, sőt az utánnyomás és szabad fordítás megakadályozását egyenesen a műveltség terjedése ellen intézett merényletnek tekintik. Lefordítanak, kiadnak mindent, ami a kezük ügyébe esik, az Angliában közrebocsátott könyveket pedig utánnyomatják. Ez ellen ingerült felszólalások történtek az üléseket megelőző értekezleteken, de a szövetkezet utoljára is érezni volt kénytelen, hogy az amerikai viszonyokkal szemben tehetetlen. Ezért tehát csakis anynyit határozott el, hogy az amerikai szerzőkhöz és sajtóhoz iratot fog intézni, melyben óhajtását fejezi ki az iránt, vajha az irói és művészi tulajdonjog kérdése az arra illetékes egyéneket Amerikában is mielőbb foglalkoztatná. A vitatkozásokban leginkább a franciák vesznek részt, köztük elsősorban P o u i I I e t jogtudós, ki az irói s művészi tulajdonjog kérdésével behatóan foglalkozik s e tárgyról már munkákat irt. Mellette a spanyol Calzado, Molmenti s Castelnuovo novelláiró játszanak nagyobb szerepet. A felolvasások közül kiváló figyelmet érdemének Molmenti és Castellani értekezései. Molmenti, az ismert műkritikus, arról a szerepről tartott hosszabb felolvasást, melyet Velence játszott a francia irodalomban és művészetben a legrégibb időktől kezdve egészen napjainkig. Castellani azt fejtegette, hogyan értelmezték az írói tulajdonjogot a régi időkben és később is Velencében. (Erzsébet királyné és a Heine szobor.) Mint Berlinből jelentik, most már kétségtelen, hogy a Heinenak állítandó emlékszobor tervét végleg el fogják ejteni. Erzsébet királyné határozottan visszavonult a szobor érdekében folytatott propagandától. Heine nővéréhez a királyné levelet, irt, melyben sajnálkozásának ad kifejezést, hogy kénytelen kedvenc tervének megvalósításáról lemondani. * (Laube és Lindau) A Laube által befejezett ..Demetrius“ első előadása alkalmából a berlini Barnay színházban Lehönthan Pál egy mulatságos visszaemlékezést elevenít föl. Laube annak idején színtén ,,Demetrius“-szal kezdte meg lipcsei igazgatóságát. Előadás után Laube ezzel a kérdéssel fordult a sokkal fiatalabb Ladouhoz: „Mit tart ön a darabról?“ A kérdezett így válaszolt: „Olyannak tűn fel nekem, mint egy uszkár, elöl sok gyapjúval, egy igazi szép uszkár és hátul egy megnyírt test, gyönge, csupasz lábakkal.“ — „Persze, persze — válaszolt Laure ép oly késznyelvűen — de lábai teszik lehetővé, hogy egyáltalán szaladhat.“ * (Új opera.) Godard Benjamin már majdnem befejezte a „Dante“ című operáját, mely a párisi „Opera Comique“-ban már ez év folyamán színre fog kerülni. * („Chat en poche“,) Feydeau György bohózata, mely a párisi Déjazet-színházban a minap először színre került, nem aratott sikert. Feydeaunak ez legelső színdarabja, noha ezelőtt két évvel a „Renaissance“-színházban már előadták tőle a „Nőszabó“ című vígjátékot, mely igen kedvező fogadtatásban részesült. Ez azonban későbben írta, mint a most szinre került bohózatot. * (Egy Hlumboldt-emlék.) Berlinben a Humboldt-ligetben szerdán délután különös ünnepélyesség nélkül adták át a Humboldt-emléket a nyilvánosságnak. Az emlék a park közepén emelkedik egy látszólag természetes módon összehalmozódott gránitszikla-csoport alakjában. A legnagyobb ekőkolosszusok közt 400 mázsa súlyú és körülbelül öt méternyire emelkedik a föld színétől. Alatta kisebb kőzet közt egy a tudós nevét viselő forrás csörgedez. A forrás fölött egy kő van ezzel a felirattal: „Humboldt emlékének, Berlin városa 1867—1888“. A kőóriás körül kisebb sziklák csoportosulnak. * (Színészeit rövid hirek) A párisi Odeon-színház az utolsó felvonás közben kocsiszámokat osztat ki, melyek alapján előhívják az illető kocsit s igy a közönségnek nem kell sokáig várakozni az előcsarnokban vagy az utcán kocsit keresni. — Arnoldson Szigfrid nevű svéd művésznőt Wiesbadenben meglopták. Feltörték egy ládáját és sok ékszert vittek el belőle. Ezek közt több nagyértékű is volt, így például egy gyémántkereszt, melyet a svéd királytól kapott, továbbá a walesi herceg egy értékes ajándéka, meg egy 20,000 frankos bracelet, amelyet Rotschild báróné ajándékozott a művésznőnek. — L e m brich Marco 11a, aki a comoi tó áradásai következtében Milanóba menekült, visszatért nyaralójába, ahonnan néhány nap múlva Drezdába költözik át, hogy onnan nemsokára ismét megkezdje vendégszereplés hangverseny-úrait. — A párisi Vaudeville téli szezonja holnapután, hétfőn nyílik meg Brisson és Mars „Surprises du Divorce“ vígjátékával. — Danton szobrának holnapi leleplezésén Arcisban Froquet —■ újabb hírek szerint — mégse fog részt venni. — Bachrich hegedűs egy ,,Der Fuchsmajor“ című három felvonásos operettet írt, mely legközelebb Prágában kerül először szinre. — Mozart 300 levele jelent meg nemrég Parisban francia fordításban. — A bécsi udvari operában október 4 én az uralkodó nevenapja alkalmából Flotow „Stradella“ című operáját adják elő új betanulással és szinrealkalmazással. Szedtevette nagysám. (Operette 3 felv. írták A. Jaime és G. Duval. Zenéje Vasseur Leontől.) Egy kisasszony folytonosan szedtevettézik s természetesen hamarosan akad egy Raoul, aki ezért belebomlik. Boldog Raoul! Közönséges emberek persze kissé megvakarnák az állukat hasonló házias erények tapasztalatára, mielőtt oltárhoz vezetnék a bájos gyermeket — de hát e’est la guerre. Ez az operette. Különben is bajos lenne elképzelni józan franciát, aki akár prózában, akár janubusban eszét ne vesztené a bájos ajkak közül kiperdülő huszáros káromkodás hallatára. Hogyne lenne tehát alkalmas ilyen rendkívüli leányka operetteire. Jaime, Duval és a többi furfangos elme ott a Szajna partján, aki az operette-szövegeket gyártja, nagyon jól tudja, hogy egy káromkodó dragonyos nem gyakorol különös vonzerőt az emberekre, ah, de egy szedtevettéző bájos lányka! Az más, az érdekes, vonzó, pláne zenekíséret mellett! Eféle furfangon alapszik majdnem minden operette-szöveg. Filozofálni, akadékoskodni e fölött hasztalan és fölösleges lenne, úgy kell fogadni, amint kapjuk és csak egyet keresni benne, a kedélyt és a mulatságost. Ha vidám, élelmes, szórakoztató, szöveg és zene, s darabnak nyert ügye van, ha unalmas, vége. Ámbár megrendítő példa e tekintetben a Suhanc, mely csodálatosan bárgyú szövege dacára is virágzik és zsúfolt házakat vonz. „Szedtevette nagysám“ nemcsak nevében, de minden tekintetben a jóhírű „Nebántsvirág kisaszszony" nyomán halad, kivéve a szellemességet Mindkét darab inkább bohózat, mint operette, mindkettőben alárendelt szerepet játszik a zene a szöveg mellett, „Szedtevette nagysám“ is, „Nebántsvirág“ is megszökött pajkos zárdanövendék, de míg emez furfangból szemérmesnek tetteti magát, Juliette, a mai operettében ugyan szabad szájjal teremtettezik és egy csöppet sem titkolja rakoncátlan hajlamait. A mai operette élénkebb, mozgalmasabb, tarkább amannál, de itt is áll az, hogy valamivel kevesebb zaj, kacaj és bohóság mellett kellemesebb és derültebb hatást gyakorolt volna a közönségre. Hanem a szerzők minden módját felhasználták a hatáskeltésnek, nem riadva vissza — általános megdöbbenésre — egy teljes hálószoba bemutatásától sem vetett ágygyal, benne horkoló lovaggal, mosdó vizes edénynyel, szóval minden kellékével a garzonhálószobának, kivéve néhány túlságosan intim természetű tárgyat. Akik e vaskos eszközökhöz nyúltak, mégis franciák s azon voltak, hogy ízlés dolgában is lehetőleg tűrhetővé tegyék fogásaikat, ami azonban nem sikerült mindig. Egészben véve tehát nagyon elmarad az új operette a Nebántsvirág kellemes bohóságai mögött, bár ami a kacagást illeti, abban nem volt fogyaték. — Juliette, akit, amint sejti bizonyára az olvasó, zabolátlan szájáért hívnak „szedrevette nagysámnak“, unokahuga Vincent nyugalmazott kapitánynak, már a huszadik nevelőintézetből csapják ki, a legutóbbiból azért, mert egy fiatal tisztet láttak a zárda falán átugrani s mindenki természetesnek találja, hogy a szedtevette kisasszony adott neki légyottot. Pedig ez egyszer nem ő, hanem barátnője, a szende Herald Sophie volt a bűnös. Juliette azonban szívesen magára vállalja a bűnt, mert alkalma nyílik kicsapatni magát az intézetből. Otthon nagybátyja házánál találkozik Sophieval, aki boldogtalan, mert egy Raoul Serpin nevű fiatalemberhez kényszerítik szülei, holott ő a zárdai kaland hősét, Alex's hadnagyot szereti. Juliette elhatározza magát, segíteni a szerelmeseken, kivált miután neki meg a szintén vendégül érkezett Raoul tetszett meg. Hajnalban belopózik Raoul hálószobájába és bár a fiatalembert szedte tetteivel PESTI HÍRLAP 1888. szeptember 23.