Pesti Hírlap, 1888. szeptember (10. évfolyam, 242-270. szám)

1888-09-23 / 263. szám

„ Janet, a párisi utcai énekes“. Elég csinos, könnyed zene, — annyira könnyed, hogy szinte üres — és elég tarka, eleven szöveg. Igaz, hogy ez is jobb lehetne, tekintve, hogy két „halhatatlan“ (Meilhac és Halévy) közös műve, lefordítva egy jónevű ma­gyar poéta (Rudnyánszky) által. Meg is látszott az operett verses számainak csengő-bongó, kifogástalan rímein, hogy költő műhelyéből röppentek szét. Több énekszámot megismételtettek. Az előadás a legjobbak közé tartozott. S­o­mló­n­é, (Janet) Frank Boriska (Luzen) Kiss, (Chateauminet) szerencsés alakításokat mutattak be. T­o 11 a g­­ kedélyes „kis púpos“ volt, Tharassovits Margit pedig egy ötvenéves sérelm­eskedő masamódot pompás voná­sokkal ruházott fel, zajos derültséget keltve minden jelenetében. Közönség elég szép számmal nézte az előadást. * (Színházi műsorok.) A nemzeti színház jövő heti műsora: Hétfő 24-én: Constantin abbé. Havi bérlet 23. szám. — Kedd 25-án : Medea. Havi bérlet 24. szám. — Szerda 26-án: Ida. Havi bérlet 25. szám. —­ Csütörtök 27-én: Téli rege. Havi bérlet 26. szám. — Péntek 28-án: Demi monde. Havi bérlet 27. szám. — Szombat 29-én: Rantzauk. Havi bérlet 28. szám. — Vasárnap 30-án: Stuart Mária. IX. bérletszünet. — Az operaház mű­sora : Hétfőn 24-én: az operaház zárva. — Kedden 25- én: Fidelio Spányi Irma k. a. vendégjátékául. Bérlet 14. szám. Rendes helyárak. — Szerdán 26- án : Ördög Róbert. Erkel Teréz asszony és Pe­­rotti Gyula úr vendégjátékául. Bérlet 15. száza. Rendes helyárak. — Csütörtökön 27-én: Sevillai borbély. Bérlet 16. szám. Rendes helyárak. — Pénteken 28 án: az operaház zárva. — Szombaton 29- én: A próféta. Spányi Irma k. a. vendégjátékául. Bérlet 17. szám. Rendes helyárak. — Vasárnap 30- án : Otelló. Arkel Teréz asszony és Perotti Gyula úr vendégjátékául. Bérlet 18. szám. Rendes hely­­árak. — A népszínház műsora. Hétfőn és kedden : Szedtevette nagysám. Szerdán: A suhanc. Csütörtökön és pénteken: Szedrevette nagysám. Szombaton Gerő Károly népszínműve, az Uzsai gyöngy először. Vasárnap ugyanez másodszor. * („A gyöngyhalászok“,) Bizet György dalműve, mely a magyar kir. operaháznak ebben az évadban legelső újdonsága lesz, a jövő évadban Londonban is színre fog kerülni. * (A magyar kir. operaszínházban) a jövő héten néhány érdekes előadás lesz. Arkel Teréz asszony három új szerepben fogja magát bemu­tatni: csütörtökön mint Alice „Ördög Robert“-ben, szombaton mint Berta a „Prófétádban és vasárnap mint Desdemona „Otellódban. Az utóbb említett szerepre vagyunk leginkább kiváncsiak. Kedden Spányi Irma k. a. ,,Fidelio“-t" fogja énekelni, szerdán pedig a „Sevillai borbély“ kerül színre, a­melyben Takács legelőször fogja a címszerepet adni. Tudtunkkal e­z lesz a fiatal énekes első na­­gyobbszabású kísérlete a vig dalmű terén és azért nagy érdeklődéssel tekintünk ezen előadás elé. * (Náday jubileuma.) A nemzeti színház személyzete jövő hó 17-én tartja meg Náday Ferenc jubileumát. Ekkor lesz 25 éve, hogy e feltűnő mű­vészünk a nemzeti színház tagja lett. Már a múlt télen rendeztek Náday tisztelői s személyes barátai egy nem hivatalos ünnepélyt bankettet s díszes ezüst serleget nyújtottak át a művésznek. Ekkor volt ugyanis 25 éve annak, hogy Náday először játszott Budán. A nemzeti színház által most tartandó ju­bileum alkalmából Náday egyik legjobb szerepében lép föl; művésztársai ezüst koszorút nyújtanak át neki a színpadon. Hogy a nagy közönség is részt­­vehessen a művész ünneplésében, előadás után bankettet rendeznek Náday tiszteletére, melyre elő­jegyezhetni Újházi Edénél vagy Nagy Imrénél a nemzeti színház épületében. * (Vidéki színészet.) Az aradi szín­ház bérlete még egy évben se volt oly tömeges, mint ez idén; sok olyan van a bérlők közt, a­kik eddig magyar színházba nem jártak. — F­e­­­e­k­i Miklós Gyergyó - Szent - Miklóson vedégszerepel C­erőfi színtársulatánál. — Solymosi Elek leg­utóbb nejével együtt Sárospatakon vendégszerepelt nagy sikerrel. A pályaháznál a jogakadémia kül­döttsége, az egész színtársulat és nagy közönség fogadta őket. Solymosi csak négy fellépésre szerző­dött, de oly nagy sikert ért el, hogy a négy előadás­ból tíz lett. A művészt elhalmozták bokrétákkal és koszorúkkal. Sárospatakról Újfehértóra megy, a­hol a közönség nagy érdeklődéssel várja fellépését. Ez­után Nagykállót látogatja meg, a­hol eddigelé még sohasem lépett föl. * (Ötvenhárom darab.) A kolozsvári nemzeti színház igazgatósága által hirdetett 100 aranyos drámai pályázatra utólag még h­a­t színdarab érke­zett be, úgy, hogy az összes pályaművek száma nem mint jelentettük 47, hanem 53. * (Az írók és művészek nemzetközi kon­gresszusa), mint Velencéből jelentik, a jövő évben Pak­sban fog ülésezni s igy a Petőfi-társaság meg­hívásának nem volt foganatja, a mi különben — tekintettel a jövő évi párisi kiállításra — előre sejt­hető volt. A kongresszus eddig két fontos kérdést tárgyalt: a fordítások védelmezésének és az Egye­sült­ Államokkal szemben követendő eljárásnak kér­dését. A kongresszus hosszas vitatkozások és he­ves felszólalások után kimondta, hogy a fordítás nem más, mint a termelés egy módja s ezen a cí­men épen olyan minőségű és időtartamú pártfogás­ban kell részesülnie, mint az eredeti munkának. Tömérdek nehézségbe ütközik az Egyesült­ Államok­kal szemben követendő eljárás. Az amerikaiak jó­formán tudni sem akarnak az egész szövetkezetről, sőt az utánnyomás és szabad fordítás megakadályo­zását egyenesen a műveltség terjedése ellen inté­zett merényletnek tekintik. Lefordítanak, kiadnak mindent, a­mi a kezük ügyébe esik, az Angliában közrebocsátott könyveket pedig utánnyomatják. Ez ellen ingerült felszólalások történtek az üléseket megelőző értekezleteken, de a szövetkezet utoljára is érezni volt kénytelen, hogy az amerikai viszo­nyokkal szemben tehetetlen. Ezért tehát csakis any­­nyit határozott el, hogy az amerikai szerzőkhöz és sajtóhoz iratot fog intézni, melyben óhajtását fejezi ki az iránt, vajha az irói és művészi tulajdonjog kérdése az arra illetékes egyéneket Amerikában is mielőbb foglalkoztatná. A vitatkozásokban leginkább a franciák vesznek részt, köztük első­sorban P o u i I I e t jogtudós, ki az irói s művészi tulaj­donjog kérdésével behatóan foglalkozik s e tárgy­ról már munkákat irt. Mellette a spanyol C­a­l­­zado, Molmenti s Castelnuovo no­­velláiró játszanak nagyobb szerepet. A felolvasások közül kiváló figyelmet érdemé­nek Molmenti és C­a­s­t­e­l­l­a­n­i értekezései. Molmenti, az ismert m­űkritikus, arról a szerepről tartott hosszabb felol­vasást, melyet Velence játszott a francia irodalom­ban és művészetben a legrégibb időktől kezdve egészen napjainkig. Castellani azt fejtegette, hogyan értelmezték az írói tulajdonjogot a régi időkben és később is Velencében.­­ (Erzsébet királyné és a Heine szobor.) Mint Berlinből jelentik, most már kétségtelen, hogy a Heinenak állítandó emlékszobor tervét végleg el fogják ejteni. Erzsébet királyné határozottan vissza­vonult a szobor érdekében folytatott propagandától. Heine nővéréhez a királyné levelet, irt, melyben sajnálkozásának ad kifejezést, hogy kénytelen ked­venc tervének megvalósításáról lemondani. * (Laube és Lindau) A Laube által befeje­zett ..Demetrius“ első előadása alkalmából a berlini Barnay s­zínházban Le­h­önt­h­an Pál egy mulat­ságos visszaemlékezést elevenít föl. Laube annak idején színtén ,,Demetrius“-szal kezdte meg lipcsei igazgatóságát. Előadás után Laube ezzel a kérdés­sel fordult a sokkal fiatalabb L­adouhoz: „Mit tart ön a darabról?“ A kérdezett így válaszolt: „Olyan­nak tűn fel nekem, mint egy uszkár, elöl sok gyapjúval, egy igazi szép uszkár és hátul egy meg­­nyírt test, gyönge, csupasz lábakkal.“ — „Persze, persze — válaszolt Laure ép oly késznyelvűen — de lábai teszik lehetővé, hogy egyáltalán szaladhat.“ * (Új opera.) Godard Benjamin már majd­nem befejezte a „Dante“ című operáját, mely a párisi „Opera Comique“-ban már ez év folyamán színre fog kerülni. * („Chat en poche“,) Feydeau György bohózata, mely a párisi Déjazet-színházban a mi­nap először színre került, nem aratott sikert. Fey­­deaunak ez legelső színdarabja, noha ezelőtt két évvel a „Renaissance“-színházban már előadták tőle a „Nőszabó“ című vígjátékot, mely igen kedvező fogadtatásban részesült. Ez­ azonban későbben írta, mint a most szinre került bohózatot. * (Egy Hlumboldt-emlék.) Berlinben a Hum­­boldt-ligetben szerdán délután különös ünnepélyes­ség nélkül adták át a Humboldt-emléket a nyilvá­nosságnak. Az emlék a park közepén emelkedik egy látszólag természetes módon összehalmozódott gránitszikla-csoport alakjában. A legnagyobb e­kő­­kolosszusok közt 400 mázsa súlyú és körülbelül öt méternyire emelkedik a föld színétől. Alatta kisebb kőzet közt egy a tudós nevét viselő forrás csörge­dez. A forrás fölött egy kő van ezzel a felirattal: „Humboldt emlékének, Berlin városa 1867—1888“. A kőóriás körül kisebb sziklák csoportosulnak. * (Színészeit rövid hirek) A párisi O­d­e­o­n-s­z­í­n­h­á­z az utolsó felvonás közben kocsi­számokat osztat ki, melyek alapján előhívják az illető kocsit s igy a közönségnek nem kell sokáig várakozni az előcsarnokban vagy az utcán kocsit keresni. — Arnoldson Szigfrid nevű svéd művésznőt Wiesbadenben meglopták. Feltörték egy ládáját és sok ékszert vittek el belőle. Ezek közt több nagyértékű is volt, így például egy gyémánt­kereszt, melyet a svéd királytól kapott, továbbá a walesi herceg egy értékes ajándéka, meg egy 20,000 frankos bracelet, a­melyet Rotschild báróné aján­dékozott a művésznőnek. — L e m b­r­i­c­h­ M­ar­co 11­a, a­ki a comoi tó áradásai következtében Milanóba menekült, visszatért nyaralójába, a­honnan néhány nap múlva Drezdába költözik át, hogy onnan nemsokára ismét megkezdje vendégszerepl­és hangverseny-úrait. — A párisi Vaude­ville téli szezonja holnapután, hétfőn nyílik meg Brisson és Mars „Surprises du Divorce“ vígjátéká­­val. — Danton szobrának holnapi leleplezé­sén Arcisban Froquet —■ újabb hírek szerint — még­se fog részt venni. — Bachrich hegedűs egy ,,­Der Fuchsmajor“ című három felvonásos operettet írt, mely legközelebb Prágában kerül elő­ször szinre. — Mozart 300 levele jelent meg nemrég Parisban francia fordításban. —­ A bécsi udvari operában október 4 én az uralkodó nevenapja alkalmából Flotow „Stradella“ című operáját adják elő új betanulással és szinrealkal­­mazással. Szedtevette nagysám. (Operette 3 felv. írták A. Jaime és G. Duval. Zenéje Vasseur Leontől.) Egy kisasszony folytonosan szedtevettézik s természetesen hamarosan akad egy Raoul, a­ki ezért belebomlik. Boldog Raoul! Közönséges embe­rek persze kissé megvakarnák az állukat hasonló házias erények tapasztalatára, mielőtt oltárhoz vezet­nék a bájos gyermeket — de hát e’est la guerre. Ez az operette. Különben is bajos lenne elképzelni józan franciát, a­ki akár prózában, akár janubusban eszét ne vesztené a bájos ajkak közül kiperdülő huszá­ros káromkodás hallatára. Hogyne lenne tehát al­kalmas ilyen rendkívüli leányka operetteire. Jaime, Duval és a többi furfangos elme ott a Szajna part­ján, a­ki az operette-szövegeket gyártja, nagyon jól tudja, hogy egy káromkodó dragonyos nem gya­korol különös vonzerőt az emberekre, ah, de egy szedtevettéző bájos lányka! Az más, az érdekes, vonzó, pláne zenekíséret mellett! Eféle furfangon alapszik majdnem minden operette-szöveg. Filozo­fálni, akadékoskodni e fölött hasztalan és fölösleges lenne, úgy kell fogadni, a­mint kapjuk és csak egyet keresni benne, a kedélyt és a mulatságost. Ha vidám, élelmes, szórakoztató, szöveg és zene, s darabnak nyert ügye van, ha unalmas, vége. Ám­bár megrendítő példa e tekintetben a Suhanc, mely csodálatosan bárgyú szövege dacára is virágzik és zsúfolt házakat vonz. „Szedtevette nagysám“ nemcsak nevében, de minden tekintetben a jóhírű „Nebántsvirág kisasz­­szony" nyomán halad, kivéve a szellemességet Mindkét darab inkább bohózat, mint operette, mindkettőben alárendelt szerepet játszik a zene a szöveg mellett, „Szedtevette nagysám“ is, „Nebánts­­­virág“ is megszökött pajkos zárdanövendék, de míg emez furfangból szemérmesnek tetteti magát, Ju­liette, a mai operettében ugyan szabad szájjal te­­remtettezik és egy csöppet sem titkolja rakoncátlan hajlamait. A mai operette élénkebb, mozgalmasabb, tarkább amannál, de itt is áll az, hogy valamivel kevesebb zaj, kacaj és bohóság mellett kellemesebb és derültebb hatást gyakorolt volna a közönségre. Ha­nem a szerzők minden módját felhasználták a ha­­táskeltésnek, nem riadva vissza — általános meg­döbbenésre — egy teljes hálószoba bemutatásától sem vetett ágygyal, benne horkoló lovaggal, mosdó vizes edénynyel, szóval minden kellékével a garzon­­hálószobának, kivéve néhány túlságosan intim ter­mészetű tárgyat. A­kik e vaskos eszközökhöz nyúl­tak, mégis franciák s azon voltak, hogy ízlés dol­gában is lehetőleg tűrhetővé tegyék fogásaikat, a­mi azonban nem sikerült mindig. Egészben véve tehát na­gyon elmarad az új operette a Nebántsvirág kellemes bohóságai mögött, bár a­mi a kacagást illeti, abban nem volt fogyaték. — Juliette, a­kit, a­mint sejti bizonyára az olvasó, zabolátlan szájáért hívnak „szedrevette nagysámnak“, unokahuga Vincent nyugalmazott kapitánynak, már a huszadik nevelő­intézetből csapják ki, a legutóbbiból azért, mert egy fiatal tisztet láttak a zárda falán átugrani s mindenki természetesnek találja, hogy a szedtevette kisasszony adott neki légyottot. Pe­dig ez egyszer nem ő, hanem barátnője, a szende Herald Sophie volt a bűnös. Juliette azonban szívesen magára vállalja a bűnt, mert alkalma nyílik kicsapatni magát az intézetből. Otthon nagybátyja házánál találkozik Sophieval, a­ki boldogtalan, mert egy Raoul Serpin nevű fiatal­emberhez kényszerítik szülei, holott ő a zárdai kaland hősét, Alex's hadnagyot szereti. Juliette elhatározza magát, segíteni a szerelmeseken, kivált miután neki meg a szintén vendégül érkezett Raoul tetszett meg. Hajnalban belopózik Raoul hálószobájába és bár a fiatal­embert szedte tetteivel PESTI HÍRLAP 1888. szeptember 23.

Next