Pesti Hírlap, 1888. október (10. évfolyam, 271-301. szám)

1888-10-01 / 271. szám

Budapest, 1888. Előfizetési arab: Egész évre . . . 14 frt — kr. Félévre .* IS . 11 7 » — » Negyedévre IS. 3 » 50 » Egy hóra. ... 1 » 20 » Egyes szám helyben 4 kr. Vidéken 5 kr. Százalék nem adatik. Kiadóhivatal: Budapest nádor-utca 7. sz., földsitus, hová az előfizetések és a lap Szétküldésére vonatkozó felszeg támlások intézendők. X. évf. 271. (3508.) szám. Hétfő, október 1. Szerkesztési iroda: Budapesten, nádor­ utca 7. s2„ L emelet hová a lap szellemi részét illető­ minden közlemény intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. Kéziratok vissza nem adatnak. POLITIKAI NAPILAP. Hirdetések a kiadóhivatalban vétetnek fel. Francziaország részére pedig John F. Jones & Cie. Paris­ban, 31 bis, rue du Faubourg Montmartre. A keleti bonyodalmak. A nagyhatalmak kormányférfiai — leg­utóbb Fergusson, az angol államtitkár, a man­chesteri gyűlésben — egyhangúlag hirdetik, hogy az európai béke megbontásától a közel­jövőben félni nem lehet. A bolgár­ kérdés, mely két év óta mint­egy hajszálon függő Damokles-kard fenyegette az európai békét, elposványosodott. Az orosz ál­lamférfiak ismételve kijelentették, hogy Orosz­ország Bulgáriát magára hagyja. Az aknamunka azonban meg sem szűnik meg az egész keleten. A pánszláv izgatók fel­használják Szerbiában a királyi pár válóperét. Romániában Cuzát, az elűzött fejedelem foga­dott fiát, állítják fel trónkövetelőül. Bolgáror­­szágbaan összeesküvéseket szítnak s most azon dolgoznak, hogy a macedón­ kérdés felszínre jusson. Alig van Európában ország, melyet oly sokféle nemzetiség lakna, mint ezen aránylag nem nagy terjedelmű török tartományt. Szalo­­niki ennek legnevezetesebb és legnépesebb vá­rosa, ahol harmincezer zsidó s ugyanannyi tö­rök és görög lakik. Csak imént fogadtuk ven­dégszeretettel azokat közülök, a­kik felhasz­nálva az imént megnyílt vasúti közlekedést, a nyugati civilizációval szemtől-szembe kívántak találkozni s nem hallottunk tőlük semmit, hogy sorsukkal elégedetlenek volnának. De Szaloniki kereskedelmi és kikötő város, ilyenek pedig nem szoktak politizálni. Nem messze tőle az Athos-hegy nyúlik a tengerbe. Ezt az egész keleten a szent hegy­nek nevezik, mert ezen épültek a byzánci idők­ben azon kolostorok, melyek az egész keletet orthodox papokkal látják el. A szerzetesek szá­zadunknak csaknem második feléig mind görö­gök voltak, nemcsak vallásuk, de nemzetiségük és nyelvök tekintetében is s miután az iskola az egész keleten szoros kapcsolatban áll az egyházzal, a görög nyelv elterjedett a Balkán­félsziget déli és keleti részeinek műveltebb osz­tályaiban, különösen pedig Macedóniában. A tartomány északi részeit földművelő szerbek lakják, a keletieket bolgárok, de Macedonia a kuczovlachok (déli oláhok), vagyis cincárok ha­zája, a­kik a hegyekben pásztorok, a városok­ban kereskedők. Vállalkozó szellemüket nálunk is igen jól ismerjük. A múlt században és szá­zadunk első felében sokan közülök kivándorol­tak hazájukból és nálunk telepedtek le. Görö­göknek érezték magukat s a kereskedést a ma­gyar városokban annyira kezükbe vették, hogy például az erdélyi nép időnkig is minden bol­tost „görögnek“ nevezett el. Családjaik meg­­magyarosodtak s összeforrtak velünk. Hitükben orthodoxok, de az egy Mocsonyi-családon kí­vül nem érzik magukat románoknak, a­kikkel egyházi görög alapítványaikat sem Brassóban, sem Budapesten megosztani nem akarják. Az Athos hegyéről hívják még most is papjaikat, de az Athos hegye lassan-lassan meg­változtatja nemzetiségét. A kolostoroknak Ro­mániában voltak nagyterjedelmű jövedelmes birtokaik, de mióta Románia független király­sággá vált, ezek mint egyházi és nevelési alap a kormány által elkoboztattak s a román egy­házi és közoktatási célokra fordittatnak. Az orosz politika felhasználta mindjárt ezen alkal­mat s kárpótolta a kolostorok elveszett jöve­delmét, de azóta be kezdi népesíteni őket oro­szokkal úgy, hogy a szent hegy lassan-las­san görögből oroszszá változik át. A görög királyság, mely azóta, hogy a szultán Thessáliát átengedte neki, Macedóniával határos, nem könnyen adja fel igényeit ezen tartományra, melynek egyháza, középosztálya és iskolái nyelvre görögök, míg ellenben a bol­gárok azt kívánják, hogy a bolgár lakosság és papsága elszakasztassék a konstantinápolyi patriarchátustól és egyesíttessék a bolgár epar­­chiával. Az orosz ágensek pedig felhasználják egyrészről a görög, másrészről a bolgár üzel­meket, hogy Macedóniában rendzavarásokat idézzenek elő, melyek alkalmul szolgálhatnának a diplomácia beavatkozására. A macedóniai lakosság azonban nem hall­gat az izgatókra. Csakhogy itt is találkoznak albán és montenegrói szegénylegények, akik a közbiztonságot veszélyeztetik, sőt Bolgáror­szágra is kiterjesztik rablókalandjaikat s ha’­űzőbe vétetnek, Macedóniában keresnek men­­helyet. Alig múlt két hónapja, hogy a törökök nyomára akadtak azon levelezéseknek, melyeket­ Panonias görög konzul ily szegénylegényekkel folytatott. De midőn a szultán a görög kormány-­ tól elégtételül ezen konzul visszahívását köve­telte, a görögök az eredeti leveleket hamisítvá­nyoknak igyekeztek bebizonyítani s a szultán, aki minden összeütközést bármily külhatalom­­mal gondosan kerül, megelégedett Trikupisz felvilágosításaival. Meg lehetünk egyébiránt győződve, hogy hasonló esetek ismétlődni fognak s hol Szer­biában, hol Romániában, hol Bolgárországban, de főleg Macedóniában kisebb-nagyobb zavarok fognak keletkezni, mert a pánszlávok csak a zavarosban halászhatnak s a cárt rábirni igye­keznek, hogy a keleti kérdést egész kiterjedé­sében még egyszer újra vesse fel. Pulszky Ferenc. fz „PESTI HÍRLAP“ TÁRCÁJA. Őszi képtárlat. — A „P • 11 i H i­rla­p" eredeti tdredja. — Holnap nyilik meg a műcsarnok őszi ki­állításának első sorozata. Mint rendesen, ezúttal is úgy vagyunk vele, hogy a java-művek még csak ezután, a második sorozatra fognak meg­érkezni, mindazáltal a ma látott első szék­es is elég látnivalót nyújt. Nem kevesebb mint 173 szerző 281 művel van rajta képviselve. Termé­szetesen az ötvenöt magyar festő — kilencven­kilenc művel — vezeti a műcsarnokot, de mindjárt honi művészeink után jönnek a belgák 48 festővel és 74 művel. Igaz, hogy minőségi­leg jóval elmaradnak a tavalyi mértéktől. V­e­r­­has, Verstraete ott szerepelnek ugyan a tárgymutatóban, de korántsem oly kitűnő mű­vekkel, mint múltkor. Csak A­bry Léon rukkolt be ez idén is a maga rokonszenves voltában. A többi nemzet a következő arányokban gaz­dagította a tárlatot: Huszonhárom német szerző 29 müvei, 14 osztrák 19 müvei, 2 norvég 4 müvei, egy lengyel egy müvei, 20 olasz 39 mü­vei, 6 francia 10 müvei és 4 angol 6 müvei. Hazai festőink közül a legjelesebbek fel­tűnő módon távol maradtak a kiállítástól. A „mesterieket jóformán az egyetlen Benczúr Gyula képviseli, Steiger Gyulának megszó­lamlásig hű arcképével, „választás előtti“ fölé­nyes mosolylyal ajkai és szemei körül. Általá­nos meglepetést fog kelteni Mednyánszky László bárónak két erős hangulatú, sok valeur­­rel kivitt nagyobb tájképe, egy erdei táj s egy másik, melynek neve „Szélmalmok.“ Mind a két festmény a különben már nem a legfiatalabb nemzedékhez tartozó művész legsikerültebb al­kotásai s a tárlat legjobb magyar képei közé sorolandó. Roskovics Ignác két férfi s egy női arcképet állított ki s ezek közt különösen Török Napoleon gróf karakterisztikus képe köszörüli ki azt a csorbát, melyet a kitűnő művész ta­valy ejtett arckép festő-hírnevén Eötvös József báró hasonmásával. Kevesebb dicsérettel adóz­hatunk H­o­rl­á­n Ernő arcképének. Skuteczky Döme két kissé halvány, de vonzó női tanulmányfejjel adott újabb bizony­ságot az ő rokonszenves művészi egyéniségéről. K­a­c­z­­­á­n­y Ödön, e ritkán szereplő, de a tucat­ festőkön felül álló művész Krisztus sírba tételét a komor hangulatnak megfelelő sötét színekben tette vászonra. Csinos kép a Ve­­csey Tivadar tiszai tájképe is, míg Tahi Antal egy impresszionista modorú művel (Va­sárnap délután) képviseli a festészet naturaliz­musát. Tölgyessy Arthurtól is találunk a tárlaton néhány gondos kivitelű képet a nála megszokott lensárga színekkel. Figyelemreméltó kép a Burger Lajos Mulandóság­a, mely egy Krisztus keresztje tö­­­vében ülő elbusult vén parasztot ábrázol. Ha­j­tásos kép, csak a perspektívája van elhibázva.­ A külföldi művészek képei közül legtöbb né-­e­zője és bámulója alighanem a R­o 11 a Silvio „Gá­lyarabok“ című művének lesz, nemcsak azért,­ mert a tárgymutatóban 15,000 frankra van téve az ára, hanem mert valóban eleven, karakter,­risztikus, eredeti alkotás. Igen nagy vászon s reánk nézve már csak tárgyánál fogva is érde­kes a Someda Domenico „Ilym­ok beron­­tása“, jellegzetes arcokkal, jó színezéssel. W­e­n­g­r­e­­­n József két képet állított ki és „Áradás után az Innvölgyében“ az egyik* „Est a mocsaras tájon“ a másik. Mindkettő jeles művészi alkotás s a kiállítás javaművei közé­ tartozik. Abry Léon egy Meissonnier modorú-­­ban készült kis katonai képpel kedveskedett is egy másikkal (A gyógyíthatatlan vakoknál),­ melyhez a rokonszenves művész sárgásszürke színei pompásan illenek. V e r h a s „A tenger­parti homokban“ című képe impresszionistás modorban van tartva; másik festménye (Tengeri tájkép) sem áll e kiváló művész tehetsége szín­vonalán. Verstraete sem elégíti ki vára­kozásunkat. Mind a két képén megvannak a mű­vész sajátosságai, de a nála megszokott erős hangulat nélkül. Cipriani egy vízfestménye (A szegé­nyek fogorvosa) erősen realisztikus kivitelével hat. A v­a­n­z­i Vittorio képében (Alkonyatkor) Belpolitikai hírek. — szept. 10. Képviselői beszámoló. Munkácsról sürgönyzik lapunknak. A munkácsi kerület választói ma délután Menczer pártelnök elnöklete alatt igen látogatott gyűlést tartottak, melyben Cserszky tarta­­lomdús beszédben általános helyeslés közt adott. Mai számunk 8 oldalt és előfizetőink számára külön zenemellékletet tartalmaz.

Next