Pesti Hírlap, 1888. október (10. évfolyam, 271-301. szám)
1888-10-10 / 280. szám
2 vitális érdekei. De hát akkor kiben keresi a mai szövetség erejét? Azokban az osztrák németekben, akik a birodalmi tanácsban kisebbséget képeznek ? Vagy a csehekben, szlovénekben, ruthénekben és a többi szlávokban, akik Oroszország felé kacsintgatnak ? Hová lenne a szövetség erejébe vetett hit, ha annak ezek volnának a föntartói s ha igaz hívei nem támaszkodhatnának Magyarországra ! Minden dolognak van határa, csupán a politikai hóbortnak nincs. Bismarckról föltenni, hogy maga alatt vágja a fát! Ez igazán csak francia agyvelőből kerülhet elő, ahol a legbadarabb képtelenségek tényészkertje van s a hol most a „credo, quia absurdum“ éli napjait. Belpolitikai liirek. — okt. 9. Főispán-kinevezés. A hivatalos lap ma a következő királyi kéziratot közli: A belügyminisztérium ideiglenes vezetésével megbízott, személyem körüli magyar miniszterem előterjesztésére: Baranyi Ágostont, Szilágy vármegye főispánját, ezen állásától, nyugdíjigényének utólagos érvényesithetése mellett, saját kérelmére felmentem s helyébe Szilágy vármegye főispánjává báró Wesselényi Miklóst nevezem ki. Kelt Bécsben, 1888. évi október hó 1-én. Ferenc József, s. k. B. Orczy Béla, s. k.Wesselényi Miklós báró 1845. december 13-án született Zsibón, fia Wesselényi Miklós bárónak, e kiemelkedő historiai alaknak. Nevelését öccsével együtt otthon nyerte ; azután a kolozsvári ref. kollégiumban tanultak, majd Bothár Ferenc nevelő felügyelete alatt Berlinbe utaztak és az ottani egyetemen fejezték be tanulmányaikat. Hazatérve báró Wesselényi Miklós, gondját és tevékenységét nagyterjedelmű birtokainak rendezésére fordította. Szilágy vármegye közügyeiben tevékeny részt vett, kulturegyletet alapított, melynek élén áll s a mely a Wesselényi nevet viseli. A census alapján tagja a főrendiháznak. Ő felsége a király Baranyi Ágoston, Szilágy vármegye főispánjának, ezen állásától saját kérelmére lett felmentése alkalmából, a közügyek terén szerzett érdemei elismeréséül a Lipótrand lovagkeresztjét díjmentesen adományozta. Magyarország állami önállásának konfiskálásáról, a magyar parlament eltörlésével, az országnak osztrák tartománynyá tételéről s a Schmerling-systéma visszaállításáról hadar össze egy csomó képtelenséget egy „Agence Libre“ nevű francia újság. Szerinte Bismarck ez irányban akcióra készül s a birodalmi kancellária hasonlóra törökkirályleány öt évvel ezelőtt lepte meg anyját, melyet a király itt hálószobájában helyezett el ágya mellett üveg alatt és keretbe foglalva. A költemény úgy, mint lemásolása és rajza a főhercegnő legsajátabb műve. Balfelől a papírlap felső szögletében egy festett angyal lebeg, karján gyermekkel, a vers végén pedig Possenhofen és kastélya látható téli staffage-zsal, mint ahol tudvalevőleg királynénk született. A költemény igy hangzik, lehető hn fordításban: „Megjött újra a karácsony, Fagyva már a tó, Napsugárban tündököl a Friss hullása hó. Benn, a kastély otthonában, Mely a parton áll, A szivekbe édes öröm Lágy furaima száll. Mert egy angyal áll az égen Csöndes éjjelen, És karácsonyira gyanánt Kis leányt viszem És az évek csendesen, de Gyorsan mulnak el, S a szülök örömmel látják, Szűzzé mint fejel. Ifjú császár ur a szomszéd Tartomány fölött, S hogy megismeré a lánykát, Nőül kérte őt. PESTI HIRLAP 1888. október 10. szik. E feje lágyára esett híreszteléssel szemben, melyre különben mi is megteszsük megjegyzéseinket lapunk más helyén, a Pester Lloyd föltétlenül megbízható párisi forrás alapján kijelenti, hogy az e híreket közlő bécsi távirat a nálunk is eléggé ismeretes Saissy Amadétól származik, ki azt Budapesten nyert bizonyos információk alapján szerkesztette, állítólag a mai Franciaország bizonyos politikai tényezőinek érdekében, amelyeknek célja monarchiánk és Németország között bizalmatlanságot kelteni, másfelől pedig, ha lehet, a magyarokat az osztrákokkal összeveszíteni. Az eféle botor izgatás, jegyzi meg az idézett lap, végre felnyithatná azok szemét, kik még ma is rajonganak ama bizonyos francia politikai tényezők iránt; az a publicista pedig, aki ilyetén fegyverekhez nyúl, mint a fönnebb jellemzett, nem csak maga fölött, hanem azon ügy fölött is eltörte a pálcát, melynek szolgálni kiránt. Külpolitikai hírek. — okt. 9. Az oroszok önállítása, hogy a német császár eszközükké lesz a bolgár kérdésben, mint tudjuk, az október 4-iki fölköszöntő által nagy csalódást szenvedett. A Novosztinak ez értelmű nyilatkozatát már közöltük, s ma a Journal de St.-Petersbourg cikkének hangjából is azt látjuk, hogy az oroszok bíztak a német császárban, hogy Ausztria- Magyarországot megnyeri Oroszország tervének. Az orosz lap már bevallja, hogy Vilmos császár nem tárgyalt Peterhofban a bolgár kérdést illetőleg. Ezt mindjárt a német császár visszatérte után tudatták berlini jelentéseink, az orosz lpok azonban el akarták hitetni a világgal, hogy Németország rá fogja venni Ausztria-Magyarországot, hogy Oroszország előtt térdet hajtson. A nevezett pétervári félhivatalos következőket mondja : Igen merésznek látszik néhány lap ama föltevése, mintha Vilmos császár Bécsben és Rómában oly kötelezettségeket szándékoznék teljesíteni, melyeket Oroszországgal szemben a bolgár ügyekre vonakozólag állítólag elvállalt. A hivatalos közlönyök nyomán meg van engedve a föltevés, hogy a német császár látogatásai azt a célt követik, hogy ünnepélyesen az udvarokhoz való jó viszonyokat és az új kormány békés szándékait konstatálja. Eszerint nem lehet különös kérdések felett folytatott tárgyalásokról szó. Peterhofban a német császár bizonyára meggyőződést szerzett Oroszország békés szándékairól és kétségkívül azon fáradozott, hogy a bécsi udvart is meggyőzze erről, amit szükség esetén Rómában is meg fog tenni. Semmikép sem folyik ez azonban bármily elvállalt kötelezettségből. Az alkotmány revízió kérdése alkalmasint Fliquet miniszteri székébe fog kerülni. Párisi táv-S homlokán ha a korona Súlyos lesz nagyon, Gondjáért, bajáért , a Legszebb jutalom. Valéria, (1883. karácsonya.) A szász király a vadászati kedvtelésen kívül, melyben felséges házigazdájával osztozik, sok időt szentel az olvasmányoknak és a természet e pihenő helyén, e célra szalonja csinos könyvtárt tartalmaz, többek közt kedvenc írója, Gerstaecker műveivel, akinek művei különben királyunknak is kedvenc olvasmányai. Itt is számos remek festmény díszíti a falakat, így Salzburg látképe nagy olajfestésben, a hálószobában pedig Attersee és néhány dalmát város képe. A bejárat, a lépcsőzet stb. természetesen szebbnél-szebb faragásokkal, vadász-trófeumokkal és agancsokkal van díszítve, melyeknél nem hiányzik a lövés kelte sem. Ha leszáll az est, s messze a Königskogel felöl hives északi áram hajtja, kergeti maga előtt az októberi táj hulldogáló lombjait, a hajtók zaja elől, s a fejedelmi Nimródok a barátságos kis tanya födele alatt gyülnek újra öszsze, melynek ablakaiból ritka szép kilátás nyílik a komor Weitsch szaggatóit szürke szirtfalaira. És elhal a menekülő zergebak csördítése, amint szikláról-sziklára kapaszkodva görgeti fürge lábai alatt a kiálló kövecseket s nem zavarja semmi többé a nagy történeti percek csendjét, melyek alatt a világ leghatalmasabbjai tanácskoznak a földkerekség millióinak sorsa felett. Iratunk már jelezte Fioquet állásának megingását, aki dínába jutott alkotmány-revizionális tervével s hogy kudarccal ne kelljen visszalépnie, inkább maga hajlandó aldni a kormányelnökséget Gobletnek. E hitt megelőzőleg Floquetra nézve nem biztató értesüléseket kapott a párisi közönség amaz ebédlői, melyet Fioquet legutóbb több képviselőtársának adott s melyen tájékozást akart szerezni arról, hogy mire számíthat, ha a revíziót komoly javaslat alapjánan indítványozni fogja a kamarában. Fliquet meggyőződhetett a képviselők beszédéről, hogy a revizionált3 tervvel épen nem fog neki sikerülni legyőzni a Boulangeismust. Majdnem az összes jelenvoltak (pedig Fliquet barátai) idegenkedtek e tervtől, mert nem tartották politikailag eszélyesnek mindjárt az ülésszak megnyitásakor előterjeszteni a revízió kérdését, a költségvetési vita előtt. Rémlátás vagy összeesküvés ? Mint Rómából jelentik: Palermóban és környékén a rendőrség — állítólag névtelen följelentések következtében— nagy razziát tartott a „Maffia“ titkos szövetkezet tagjai között s több, mint ötszázat letartóztatott közülök. A rendőrség eljárását kapcsolatba hozzák a német császár küszöbön álló látogatásával. A rarani egyesült ellenzék feloszlása, mely a Bratiano-kabinet bukása után már megjósoható volt, ténynyé vált. Most új pártalakulások létrehozásán törekesznek. Az előbbi egyesült ellenzék konzervatív töredéke Catargiu vezetése alatt éles kifejezést ad választási felhívásában a nemzeti liberális kormányzat ellen, egyúttal pedig általános programmpontokat is állít föl. A Brasiano vezetése alatt álló liberális töredék azonban ismét kibékült a nemzeti-szabadelvű párttal, hogy a junimisták és konzervatívok ellen egyesülten harcoljon. Egyelőre még nem történt több, mint az, hogy egyes vidéki városokban egyesült liberális ellenzéki bizottságokat alakítottak. A fő akadály azonban el van hárítva arra nézve, hogy Bratiano Demeter párttöredéke egyesüljön az előbbi nemzeti szabadelvű párttal. A jövő vasárnap lesz a pártok végleges egyesülése. Vájjon tartós lesz-e ez a szövetség, ez természetesen más kérdés. A német afrikai expedíció, melynek célja Emin pasa felszabadítása volna, zátonyra futott, mert Afrika keleti részében jelenleg zavarok uralkodnak. Nemcsak hogy óriási fáradalmak várnak az expedícióra Zanzibar keleti partjain, hanem pénz sincs az expedícióra, mely legalább is belekerül egy millió márkába. A bizottság különben azt hiszi, hogy ez összeget megszavazná a német birodalmi gyűlés. De ha ez meg is történik, ott van a nagyobb akadály, a Zanzibárban uralkodó lázongás. A benszülöttek sem a szultán fenhatóságát nem akarják elismerni, sem a németekét, a meghazudtolt Bismarck. A Berliner Börsen Courtrban olvassuk: Bismarck herceg egy II. Vilmos császárhoz beadott előterjesztésében azt állítja, hogy Frigyes császár naplójának nincs igaza, midőn azt mondja, hogy épen a trónörökös sürgette, hogy a vaskeresztet nem poroszoknak is adják s csak augusztus 23-án bírta keresztülvinni akaratát. Bismarck azt mondja: „Midőn még Versaillesben, tehát két hónappal később a király megbízásából ismételten kértem a trónörököst, hogy a vaskereszt nem poroszoknak is legyen adható kitüntetésül, ő királyi fensége nem volt rá azonnal hajlandó, sőt ő felségének ismételt felhívására volt szükség, hogy az elrendelt intézkedés valósítható legyen.“ Ámde a bajor hivatalos lap 69. száma ezt a hirdetést foglalja magában: Ő felsége, Poroszország királyától ő fenségének, Poroszország trónörökösének, a harmadik német hadsereg parancsnokának indítványára a következő tábornokot, tisztek és legények kapták meg a vaskereszt kitüntetését a weissenburgi és wörthi harcokban, augusztus 4 én és 6 án az ellenség ett tanúsított kitűnő maguktartásáért (következik a kitüntetettek névsora két hasábon.) A bajor király már 1870. szeptember 4-én, Bergben kelt rendeletével megengedi az érdemrendek viselését. E szerint tehát a vaskeresztek kiosztása valóban megtörténhetett augusztus végén, vagyis októberben Versaillesban már nem kellett ismételt felhívás annak megtevésére, ami ugyanaz év aug. harában már megtörtént. Hitrovo megy. Az orosz kormány végre megsokalta, nem azt, hogy Hitrovo izgatott, hanem hogy izgatásaival kudarcot vallott s elteszi őt Bukarestből. Egy ottani jelentés szerint ugyanis Hitrovot elhelyezik Bukarestből, ahová Kotzebue párisi nagykövetségi tanácsos fog menni.