Pesti Hírlap, 1888. október (10. évfolyam, 271-301. szám)

1888-10-10 / 280. szám

2 vitális érdekei. De hát akkor kiben keresi a ma­i szövetség erejét? Azokban az osztrák németek­ben, a­kik a birodalmi tanácsban kisebbséget képeznek ? Vagy a csehekben, szlovénekben, ruthénekben és a többi szlávokban, a­kik Oroszország felé kacsintgatnak ? Hová lenne a szövetség erejébe vetett hit, ha annak ezek volnának a föntartói s ha igaz hívei nem tá­maszkodhatnának Magyarországra ! Minden dolognak van határa, csupán a politikai hóbortnak nincs. Bismarckról föltenni, hogy maga alatt vágja a fát! Ez igazán csak francia agyvelőből kerülhet elő, a­hol a leg­­badarabb képtelenségek tény­észkertje van s a hol most a „credo, quia absurdum“ éli napjait. Belpolitikai liirek. — okt. 9. Főispán-kinevezés. A hivatalos lap ma a következő királyi kéziratot közli: A belügyminisztérium ideiglenes vezetésével megbízott, személyem körüli magyar miniszterem előterjesztésére: B­a­r­a­n­y­i Ágostont, Szilágy vár­megye főispánját, ezen állásától, nyugdíjigényének utólagos érvényesithetése mellett, saját kérelmére felmentem s helyébe Szilágy vármegye főispánjává báró Wesselényi Miklóst nevezem ki. Kelt Bécsben, 1888. évi október hó 1-én. F­erenc József, s. k. B. Orczy Béla, s. k.­­W­e­s­s­e­l­é­n­y­i Miklós báró 1845. december 13-án született Zsibón, fia Wesselényi Miklós báró­nak, e kiemelkedő historiai alaknak. Nevelését öccsével együtt otthon nyerte ; azután a kolozsvári ref. kollégiumban tanultak, majd Bothár Ferenc nevelő felügyelete alatt Berlinbe utaztak és az ottani egyetemen fejezték be tanulmányaikat. Haza­térve báró Wesselényi Miklós, gondját és tevékeny­ségét nagyterjedelmű birtokainak rendezésére fordí­totta. Szilágy vármegye közügyeiben tevékeny részt vett, kulturegyletet alapított, melynek élén áll s a mely a Wesselényi nevet viseli. A census alapján tagja a főrendiháznak. Ő felsége a király B­a­r­a­n­y­i Ágoston, Szi­lágy vármegye főispánjának, ezen állásától saját kérelmére lett felmentése alkalmából, a közügyek terén szerzett érdemei elismeréséül a L­i­p­ó­t­­rand lovagkeresztjét díjmentesen adomá­nyozta. Magyarország állam­i önállásának kon­fiskálásáról, a magyar parlament eltörlésével, az országnak osztrák tartománynyá tételéről s a Schmerling-systéma visszaállításáról hadar össze egy csomó képtelenséget egy „Agence Libre“ nevű francia újság. Szerinte­ Bismarck ez irányban akcióra készül s a birodalmi kancellária hasonlóra török­királyleány öt évvel ezelőtt lepte meg anyját, melyet a király itt hálószobájában helyezett el ágya mellett üveg alatt és keretbe foglalva. A költemény úgy, mint lemásolása és rajza a fő­hercegnő legsajátabb műve. Balfelől a papírlap felső szögletében egy festett angyal lebeg, kar­ján gyermekkel, a vers végén pedig Possenho­fen és kastélya látható téli staffage-zsal, mint a­hol tudvalevőleg királynénk született. A költe­mény igy hangzik, lehető hn fordításban: „Megjött újra a karácsony, Fagyva már a tó, Napsugárban tündököl a Friss hullása hó. Benn, a kastély otthonában, Mely a parton áll, A szivekbe édes öröm Lágy furaima száll. Mert egy angyal áll az égen Csöndes éjjelen, És karácsonyira gyanánt Kis leányt viszem És az évek csendesen, de Gyorsan mulnak el, S a szülök örömmel látják, Szűzzé mint fejel. Ifjú császár ur a szomszéd Tartomány fölött, S hogy megismeré a lánykát, Nőül kérte őt. PEST­I HIRLAP 1888. október 10. szik. E feje lágyára esett híreszteléssel szemben, melyre különben mi is megteszs­ük megjegyzésein­ket lapunk más helyén, a Pester Lloyd föltétlenül megbízható párisi forrás alapján kijelenti, hogy az e híreket közlő bécsi távirat a nálunk is eléggé is­meretes Saissy Amadétól származik, ki azt Bu­dapesten nyert bizonyos információk alapján szer­­kesztette, állítólag a mai Franciaország bizonyos politikai tényezőinek érdekében, a­melyeknek célja monarchiánk és Németország között bizalmatlansá­got kelteni, másfelől pedig, ha lehet, a magyarokat az osztrákokkal összeveszíteni. Az eféle botor izga­tás, jegyzi meg az idézett lap, végre felnyithatná azok szemét, kik még ma is rajonganak ama bizo­nyos francia politikai tényezők iránt; az a publi­cista pedig, a­ki ilyetén fegyverekhez nyúl, mint a fönnebb jellemzett, nem csak maga fölött, hanem azon ügy fölött is eltörte a pálcát, melynek szol­gálni kiránt. Külpolitikai hírek. — okt. 9. Az oroszok önállítása, hogy a német csá­szár eszközükké lesz a bolgár kérdésben, mint tud­juk, az október 4-iki fölköszöntő által nagy csaló­dást szenvedett. A Novosztinak ez értelmű nyilatko­zatát már közöltük, s ma a Journal de St.-Peters­­bourg cikkének hangjából is azt látjuk, hogy az oroszok bíztak a német császárban, hogy Ausztria- Magyarországot megnyeri Oroszország tervének. Az orosz lap már bevallja, hogy Vilmos császár nem tárgyalt Peterhofban a bolgár kérdést illetőleg. Ezt mindjárt a német császár visszatérte után tu­datták berlini jelentéseink, az orosz lpok azonban el akarták hitetni a világgal, hogy Németország rá fogja venni Ausztria-Magyarországot, hogy Oroszor­szág előtt térdet hajtson. A nevezett pétervári félhi­vatalos következőket mondja : Igen merésznek látszik néhány lap ama fölte­vése, mintha Vilmos császár Bécsben és Rómában oly kötelezettségeket szándékoznék teljesíteni, me­lyeket Oroszországgal szemben a bolgár ügyekre vonakozólag állítólag elvállalt. A hivatalos közlönyök nyomán meg van engedve a föltevés, hogy a német császár látoga­tásai azt a célt követik, hogy ünnepélyesen az udva­rokhoz való jó viszonyokat és az új kor­mány békés szándékait konstatálja. Eszerint nem lehet különös kérdé­­sek felett folytatott tárgyalásokról szó. Peterhofban a német császár bizonyára meg­győződést szerzett Oroszország békés szándékairól és kétségkívül azon fáradozott, hogy a bécsi udvart is meggyőzze erről, a­mit szükség esetén Rómában is meg fog tenni. Semmikép sem folyik ez azonban bármily elvállalt kötelezettségből. Az alkotmány revízió kérdése alkalmasint Fliquet miniszteri székébe fog kerülni. Párisi táv-S homlokán ha a korona Súlyos lesz nagyon, Gondjáért, bajáért , a Legszebb jutalom. Valéria, (1883. karácsonya.) A szász király a vadászati kedvtelésen kívül, melyben felséges házigazdájával osztozik, sok időt szentel az olvasmányoknak és a ter­mészet e pihenő helyén, e célra szalonja csi­nos könyvtárt tartalmaz, többek közt kedvenc írója, Gerstaecker műveivel, a­kinek művei kü­lönben királyunknak is kedvenc olvasmányai. Itt is számos remek festmény díszíti a falakat, így Salzburg látképe nagy olajfestésben, a háló­szobában pedig Attersee és néhány dalmát vá­ros képe. A bejárat, a lépcsőzet stb. természe­tesen szebbnél-szebb faragásokkal, vadász-tró­­feumokkal és agancsokkal van díszítve, melyek­nél nem hiányzik a lövés kelte sem. Ha leszáll az est, s messze a Königskogel felöl hives északi áram hajtja, kergeti maga előtt az októberi táj hulldogáló lombjait, a haj­tók zaja elől, s a fejedelmi Nimródok a barát­ságos kis tanya födele alatt gyülnek újra ösz­­sze, melynek ablakaiból ritka szép kilátás nyí­lik a komor Weitsch szaggatóit szürke szirtfa­­laira. És elhal a menekülő zergebak csördítése, a­mint szikláról-sziklára kapaszkodva görgeti fürge lábai alatt a kiálló kövecseket s nem zavarja semmi többé a nagy történeti percek csendjét, melyek alatt a világ leghatalmasabb­­jai tanácskoznak a földkerekség millióinak sorsa felett. Iratunk már jelezte Fioquet állásának megingását, a­ki dínáb­a jutott alko­tmány-revizionális tervével s hogy kudarccal ne kelljen visszalépnie, inkább maga hajlandó al­dni a kormányelnökséget Gobletnek. E hitt megelőzőleg Floquetra nézve nem biz­tató értesüléseket kapott a párisi közönség amaz ebédlői, melyet Fioquet legutóbb több képviselőtár­sának adott s melyen tájékozást akart szerezni ar­ról, hogy mire számíthat, ha a revíziót komoly ja­vaslat alapjánan indítványozni fogja a kamarában. Fliquet meggyőződhetett a képviselők beszédéről, hogy a revizionált3 tervvel épen nem fog neki si­kerülni legyőzni a Boulangeismust. Majdnem az összes jelenvoltak (pedig Fliquet barátai) idegen­kedtek e tervtől, mert nem tartották politikailag eszélyesnek mindjárt az ülésszak megnyitásakor előterjeszteni a revízió kérdését, a költségvetési vita előtt. Rémlátás vagy összeesk­üvés ? Mint Ró­mából jelentik: Palermóban és környékén a rend­őrség — állítólag névtelen följelentések következté­ben— nagy razziát tartott a „Maffia“ titkos szövetkezet tagjai között s több, mint ö­t­­százat letartóztatott közülök. A rend­őrség eljárását kapcsolatba hozzák a német császár küszöbön álló látogatásával. A rarani egyesült ellenzék feloszlása, mely a Bratiano-kabinet bukása után már megjó­­so­ható volt, ténynyé vált. Most új pártalakulások létrehozásán törekesznek. Az előbbi egyesült ellen­zék konzervatív töredéke Catargiu vezetése alatt éles kifejezést ad választási felhívásában a nemzeti liberális kormányzat ellen, egyúttal pedig általános programmpontokat is állít föl. A Brasiano vezetése alatt álló liberális töredék azonban ismét kibékült a nemzeti-szabadelvű párttal, hogy a junimisták és konzervatívok ellen egyesülten harcoljon. Egyelőre még nem történt több, mint az, hogy egyes vidéki városokban egyesült liberális ellenzéki bizottságokat alakítottak. A fő akadály azonban el van hárítva arra nézve,­­ hogy Bratiano Demeter párttöredéke egyesüljön az előbbi nemzeti­ szabadelvű párttal. A jövő vasárnap lesz a pártok végleges egyesülése. Vájjon tartós lesz-e ez a szövetség, ez természetesen más kérdés. A német afrikai expedíció, melynek célja Emin pasa felszabadítása volna, zátonyra futott, mert Afrika keleti részében jelenleg zavarok ural­kodnak. Nemcsak hogy óriási fáradalmak várnak az expedícióra Zanzibar keleti partjain, hanem pénz sincs az expedícióra, mely legalább is belekerül egy millió márkába. A bizottság különben azt hiszi, hogy ez összeget megszavazná a német birodalmi gyűlés. De ha ez meg is történik, ott van a nagyobb akadály, a Zanzibárban uralkodó lázongás. A ben­­szülöttek sem a szultán fenhatóságát nem akarják elismerni, sem a németekét, a meghazudtolt Bismarck. A Berliner Bör­sen Courtrban olvassuk: Bismarck herceg egy II. Vilmos császárhoz beadott előterjesztésében azt ál­lítja, hogy Frigyes császár naplójának nincs igaza, midőn azt mondja, hogy épen a trónörökös sürgette, hogy a vaskeresztet nem poroszoknak is adják s csak augusztus 23-án bírta keresztülvinni akaratát. Bismarck azt mondja: „Midőn még Versaillesben, tehát két hónappal később a király megbízásából ismételten kértem a trónörököst, hogy a vaskereszt nem poroszoknak is legyen adható kitüntetésül, ő királyi fensége nem volt rá azonnal hajlandó, sőt ő felségének ismételt felhívására volt szükség, hogy az elrendelt intézkedés valósítható legyen.“ Ámde a bajor hivatalos lap 69. száma ezt a hirdetést foglalja magában: Ő felsége, Poroszország királyától ő fenségé­nek, Poroszország trónörökösének, a harmadik német hadsereg parancsnokának indítványára a következő tábornokot­, tisztek és legények kapták meg a vas­kereszt kitüntetését a weissenburgi és wörthi har­cokban, augusztus 4 én és 6 án az ellenség e­­tt tanúsított kitűnő maguktartásáért (következik a ki­tüntetettek névsora két hasábon.) A bajor király már 1870. szeptember 4-én, Bergben kelt rendeletével megengedi az érdemrendek viselését. E szerint tehát a vaskeresztek kiosztása valóban megtörténhetett augusztus végén, vagyis októberben Versaillesban már nem kellett ismételt felhívás annak megtevésére, a­mi ugyanaz év aug. harában már megtörtént. Hitrovo megy. Az orosz kormány végre megsokalta, nem azt, hogy Hitrovo izgatott, hanem hogy izgatásaival kudarcot vallott s elteszi őt Buka­restből. Egy ottani jelentés szerint ugyanis Hitrovot elhelyezik Bukarestből, a­hová Kotzebue párisi nagykövetségi tanácsos fog menni.

Next