Pesti Hírlap, 1888. november (10. évfolyam, 302-331. szám)
1888-11-22 / 323. szám
Budapest, 1888. X. évf. 323. (3560.) szám. Csütörtök, november 22. Előfizetési árak: Ejrész évre . . . 14 írt — kr. Félévre . 7 » — » Negyedévre 1. 350 » Egy hóra. ... 1 » 20 » Egyes szám helyben 4 kr. Vidéken 5 kr. Százalék nem adatik. Kiadóhivatal: Musst nádor utca 7. és„ földszint, hová az előfizetések és a lap szétküldésére vonatkozó felszólamlások intézendők. POLITIKAI NAPILAP. Szerkesztési iroda: Budapesten, nador-nica 7. sz. . emelet, hová a lap szellemi részét illető minden közlemény intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. Kéziratok vissza nem adatnak. Hirdetések a kiadóhivatalban vétetnek fel. Francziaország részére pedig John F. Jones & Cie. Parisban, 31 bis, rue du Faubourg Montmartre. Az angol külpolitika. Azóta, hogy Viktória királynő trónraléptével a perszonálunió Angolország és a hannoveri királyság közt megszűnt, sem Anglának, sem fejedelmének nincs többé semmi közvetlen érdeke az európai szárazföldön. Az angol politika, mely 1836-ig oly nagy szerepet játszott minden európai háborúban, nem avatkozik többé a kontinentális bonyodalmakba s nem gondol azzal, ha a szárazföldi sajtó önzőnek csúfolja. A nagy indiai lázadás előtt mégis volt Európának egy állama, melyet megvédeni ugy a toryk, mint a whigek hazafiai kötelességnek tartottak. Ez volt a török birodalom, mert a szultán nemcsak Törökországnak fejedelme, de egyszersmind khalifa is, a próféta utódja, a szunnita mohamedánok feje, az angol India lakosságának nagy része pedig ezen valláshoz tartozik. Az angolok tehát, akik több mohamedán fölött uralkodnak, mint maga a szultán, azt hitték, hogy a khalifa megvédéséért az indiai mohamedánok is hálások lesznek. Ez volt egyik fő oka a krími háborúnak is, mivel az ötvenes években minden komoly angol államférfi hitvallásához tartozott, hogy Indiát Konstantinápolyban s a Balkán-félszigeten kell megvédeni. Azonban a tapasztalás megmutatta, hogy ezen régi hagyománynak nincs többé varázsereje. Alig volt vége a krími háborúnak Szebasztopol bevétele s az oroszok kudarca által, már is kitört az indiai lázadás s az angolok átlátták, hogy Indiát nem lehet megvédeni a Fekete tenger partjain. Azóta meg is halt az angol érdeklődés a török birodalom sorsa iránt, amihez még az is járult, hogy a szuezi csatorna megásatásával, Konstantinápoly kereskedelmi fontossága ismét egy fokkal lejebb szállt, ellenben Egyiptom lett az indiai kereskedés kapujává s ezen birodalom kulcsa. Az angol államférfiak nem látják tehát át, miért kellene nekik a Balkán-félsziget bonyodalmaiba belekeveredni. Rokonszenvüket nem tagadják meg az ottani új államoktól, csakhogy ez tisztán platonikus s az erkölcsi támogatáson túl nem megy. Miután Angolországnak az európai szárazföldön nincsen más mint kereskedelmi érdeke, nem is látja szükségesnek a nagyhatalmakkal az állandó seregek szaporításában versenyezni s az általános hadkötelesség terhét és költségeit az angol népre hárítani; de annál féltékenyebben őrzi szigeti állását s nem akarja megengedni az alagút kifutását, mely a francia partról a tenger alatt angolföldre vezetne s meg nem tört vasúti összeköttetést létesítene a szárazfölddel. Ellenben tengeri hadának szaporítását tartja kikerülhetlennek. Lord Salisbury e tekintetben a legközelebbi költségvetésben jelentékeny hitelt fog a parlamenttől követelni. Azon idők már elmúltak, melyekben Angolországnak hajóhada nagyobb volt, mint mind a többi nagyhatalmaké együttvéve s az angol lobogó uralkodott az óceánokon és tengereken. Ellenben az angol gyarmatok minden földrészen szaporodtak és népesedtek a nélkül, hogy kellő védelmükről újabb intézkedés által gondoskodtak volna. Azon autonómiánál fogva, melyet az angol nagyobb gyarmatok, Kanada s a vele egyesült uradalom (Dominion) — így nevezték el az amerikai északi földet, — a délafrikai tartományok, Ausztrália és New-Zeeland minden tekintetben élveznek, az anyaország azt tartja, hogy szárazföldi védelmükről nekik maguknak kell gondoskodnak s csak tengeri védelmüket vállalja magára. Megtámadtatásuk azonban a jelenben még nem is gondolható. Az orosz cár hadihajóit a balti és a földsarki tengereken a jég zárja el minden évben hosszú hónapokig. A fekete tengeri flottát a Bosporus és a Dardanellák. Az orosz politika tehát régóta keresi a szabad tengert. Ezért nyomult előre az indiai tenger partjai felé, jelenleg pedig, amint az utolsó táviratok jelentik, sikerült neki Koreát arra bírni, hogy védelme alá helyezze magát. Korea, az ázsiai távol kelet legismeretlenebb állama, Khina északi határán túl fekszik, a japáni szigetek közelében. Hűbéri kötelékben állott Khinával, de a japániak folyvást beleavatkoztak a koreai király belső dolgaiban Korea most az oroszoknál keres oltalmat a két szomszéd állam ellen. Ennek következtében nem is kételkedünk, hogy az angolok az egyik koreai szigeten is oly állást fognak foglalni, mint Gibraltár, Málta, Cyprus, Aden, Singapru. Szárazon csak India támadható meg, de az orosz Turkesztán és Angolindia közt ott van még Afghanisztán, melynek védelme az angolokat közelebbről érdekli, mint a török birodalomé. Az összeütközés Osrszország és Anglia közt azonban még hosszú ideig nem valószínű Az angolok még soká élvezhetik a béke áldásait anélkül, hogy kényszerítve lennének fölfegyverkezetten talpon állni s örülni annak, ha a béke mától holnapra biztosítva van. Állapotuk, minden izlandi bonyodalmak dacára, még mindig irigylendő. Pulszky Ferenc: A „PESTI HÍRLAP“ TÁRCÁJA, Utóhangok. (Sarah Bernhardt és művészete.) — A „Festi Hirlap'' eredeti tárcája. — Mint erős harangozás után még jó darabig hallani véljük az ércnyelvek zúgását, azonképen zsibongnak bennem még most, Sarah elutazása után is, azok a határt, mértéket nem ismerő őrjöngései az ittasult lelkesedésnek, melyekkel egyes kollégáim kifejezést adtak a hatásnak, mellyel őket Sarah talányos egyénisége, tüneményes játéka elkápráztatta. S amint újra átfutom az extázis szent őrületével, a megigézettség himnikus zengzetességével írt eme kritikákat, úgy rémlik előttem, hogy ily rajongó önkívületbe (nem számítva ide a képviselőjelöltek fogadtatását és a főispáni beigtatásokat) csak a színpad (ének, színészet és tánc) hősei s legfelebb még a zene-virtuózok képesek hozni a kedélyeket. Mintha így akarná kárpótolni a természet azokat, akiknek az utókor nem fon koszorút. S ők bizonyára hálát adnak a gondviselésnek, hogy ilyen osztályrész jutott nekik, hogy nem kell várniok s azzal a koldus-vigasztalással hunyni le szemeiket örök álomra : „Non omais moriar!“ Övék a jelen, övék az élet! Ahová lábukat teszik, megritkul a babér, hogy koszorúikat szaporítsa. S hódol nekik minden isi. A csúfolkodni szerető, szkeptikus bíráló kikeresi a magasztalások szótárából a legritkább szuperlativusokat. Dicsőítik őket minden nyelven, az elragadtatás minden hangnemében; nektárral és ambróziával táplálják hiúságukat, aranyokkal és dollárokkal kapzsiságukat . . . De ha felszabadulunk a lidércnyomás alól, melylyel egy egész város önkivületes bámulata nehezedett ránk, ha kijutunk a varázslat ama gőzköréből, mely elvette tiszta látásunkat, mint az ittasságából józanodó bátortalanul, sőt talán szégyenkezve kérdjük magunktól : ,,Mit is csináltunk e mámor alatt?“ Hát igen , mit csináltunk ? Megőriztük-e tárgyilagosságunkat, nyugodtságunkat, egy siketülő hirharangozás, e hasis okozta álmokhoz hasonló recenziók közepett ? Nem ragályoztak-e meg minket is a dithiramb ütemére lejtő kritikusok, avagy ellenkezőleg nem szült-e bennünk ez az extázis visszahatást? Sarah elutazott, a mámor elszállt: lássuk, hogyan tudjuk formulázni ítéletünket róla. Hogy rendkívüli, hogy eredeti, hogy kisujja körmétől feje búbjáig egyéniség, annak az idő a legjobb próbája. Aki csak egyszer látta Saraht, nem fogja elfeledni bágyadt mozdulatait, libegő járását, lágy gesztusait, mazna hangjának nyújtott, finom timbrejét, mely — nem rossz célzattal mondjuk — hasonlít a macska-nyávogáshoz, beszédének gyöngyszerű pergését, ahol az élénkség megkívánja, vagy gyors ütemekben egymást követő fuldoklásszerű hörgését, ami Sarahnál a szilajabb affektusokat pótolja. Mélyen, sok évre bevésődik emlékezetünkbe az a realizmus, melynek borzalmas hidegsége Sarahnál a plasztikai nyugodtságot helyettesíti. Abban a jelenetben, amelyben Sarah képességének tetőpontján állott, alig ejtett egy-két szót. Ez ,,Tosca“ negyedik felvonásának ama mozzanata, midőn megöli Scarpiát. Tosca szinteg már oda ígérte magát a gaz rendőrfőnöknek, hogy salvus conductust eszközöljön ki tőle és megmentse Máriót. Az asztalhoz lép, ahol Scarpia az imént vacsoráit s inni akar. Midőn kezébe veszi a poharat, az asztalon megpillant egy kést. S ekkor csodálatos változás tükröződik rajta. Szeme merőn tapad a késre, a poharat gépiesen tartja ajkainál. A gyilkosság gondolata érik meg benne némán, öntudatlanul, hogy csakhamar tett legyen belőle. Scarpia megírta a salvus conductust s az Írással kezében közeledik Toscához. Ez, mintha gyökeret vert volna lába, nem mozdul ; a poharat se veszi el ajkaitól, csak balkezét, mely a kést szorítja, tolja óvatosan kissé hátra. S midőn Scarpia át akarja ölelni, balkarjának villámgyors, ívalaku, kígyózó mozdulatával mellébe döfi a kést. S midőn a rendőrfőnök összeesik, Tosca eszeveszett haraggal még egyszer ráveti magát s önkivületes csuklás tör ki belőle: „Vessz! vessz ! vessz !“ A hang fuldoklása, hörgése itt helyén van s ezért hatása is nagy volt. De még ezzel nincs vége a megkapó részletekben gazdag jelenetnek. Tárca fölkel s még mindig Lapunk mai száma fő oldalt tartalmaz. Belpolitikai hirek. — nov. 21 A pénzügyi bizottságból. A képviselőház pénzügyi bizottsága Wahrmann Mór elnöklete alatt ma d. u. 6 órakor tartott ülésében tárgyalás alá vette a földmivelés-, ipar- és kereskedelemügyi tárca költségvetését. (Előadó Visi Imre.)