Pesti Hírlap, 1888. november (10. évfolyam, 302-331. szám)
1888-11-08 / 309. szám
Budapest, (888. X. évf. 309. (3546.) szám. 080törtök, november 8. Előfizetési áraié: Egész évre . . . 14 frfc — tr. Félévre n . 570 — » Negyedévre .. . 3 » 50 » Egy hóra. . . 1 » 20 » Egyes szára helyben 4 kr. Vidéken 5 kr. Százalék nem adatik. Eladóhivatal: Buffauest nádor-utca 7. sz., felszám, hová az előfizetések és a lap szétküldésére vonatkozó félszlámlások intézendők. POLITIKAI NAPLAP. Szerkesztési iroda: Budapesten, nádor utca 7. ex., I. emelet, hová a lap szellemi részét illető minden közlemény intézendő Bérmentetlen levelei csak ismert kezektől fogadtatnak el. Kéziratok vissza nem adatnak. Hirdetések a kiadóhivatalban vétetnek fel. Francziaország részére pedig John F. Jokes & Cie. Párisban, 31 bis, rue du Faubourg Montmartre. Az idegenek kérdése. A fáradhatatlan Baross Gábor az első minisztereink közül, aki ügyeimet a külföldi lapokra is kiterjeszti s azon célból, hogy a nemzetközi utazó közönség fővárosunkat ezentúl ne melőzze, kész az amerikai utazó szaklapnak szubvencót juttatni, ha annak felét a főváros elvállalja. Előbbi minisztereink semmi tekintetbe nem vették a külföldi lapokat, minek következtében hazánk közjogi állása iránt csaknem mindenütt a legbámulatosabb tájékozatlanság uralkodik. Legközelebb is kapacitálni kellett, még a francia belügyi hivatalokat is, hogy a magyar nem osztrák. Régi államokban a kormány keveset gondol a külföldi közvéleménynyel. Nem keresi rokonszenvét, mert nincs szüksége reá. Ellenben az újabban szervezett államoknak érdekében áll, hogy az idegenek ismerjék s megkedveljék az uj institúciókat, a nemzet jelenét s rokonkinti kifejlődését. Midőn Olaszország évekig abban fáradozott, hogy egységét létrehozza. Cavour szívesen érintkezett a nagy angol és francia lapok tudósítóival, akik minden ünnepélyre külön meghivattak vendégül és sokszor rendjelre is tehettek szert, sőt a kormány ötszáz példányra fizetett elő minden tekintetre- esebb párisi hírlapnál, értésére adván a szerkesztőségeknek, hogy a példányok megküldését nem igényli. Az olasz rendelkezési alapnak egyik nagy feladata volt a nemzetek rokonszenvét felkelteni s ébren tartani. Nálunk, ahol a különböző nemzetiségek, pánszlávok, románok, erdélyi szászok, meg tudják találni az utat a külföldi lapokba, hogy bennünket gyalázzanak és zsarnok alakban meggyűlöltessenek, csakugyan nagyon szükséges volna, már az igazság érdekében is, befolyást gyakorolni a külföldi sajtóra, mely velünk oly kevéssé gondol, hogy állandó levelezőket sem tán Budapesten. Miután pedig nem voltunk még képesek az évenkénti kéjutazók vándorlásának legalább egy ágát hazánk és fővárosa felé irányozni, még mindig a keveset ismert országok közé tartozunk. Örvendetes jelenségnek tartjuk tehát, hogy legalább egy miniszterünk érzi ezt a bajt s igyekszik rajta segíteni. Ez azonban nem oly könnyű, mint amilyennek látszik. A vidéken nem nyújthatunk oly kényelmet az idegeneknek, amilyenhez Európa civilizált részeiben régóta hozzá szoktak. Keveset adunk, de ezt is drága pénzen. Mert hazánk nem tartozik az olcsó országok közé. Florencben, Velencében, Nápolyban sokkal, olcsóbb az élet s több a mulatság, mint Budapesten. Sőt Münchenben és Drezdában is sok idegen telepedik meg egy pár évre, mert kevesebbet költ ott, mint hazájában. Nálunk ilyenről még nem is álmodhatunk. Éhez járul még, hogy a „társaság“ a fővárosban is nagyon elzárkózott. Vendégszeretetünket gyakran említik ugyan s a főváros többnyire ki is tesz magáért, valahányszor tömeges látogatások történnek. A kiállítás idejében például vendégeink megelégedve távoztak Budapestről, csakhogy mindenki érezte, hogy ez rendkívüli alkalom, mely nem kerül könynyen vissza. Mi nem szoktuk még meg a párisi szalonéletet. A társaság különböző rétegei nem igen keverednek össze a társaságban. Azonfelül korán ebédelünk, minek következtében megkívánjuk a vacsorát, ez pedig nem fér MP——— össze a szalon sokszor változó látogatásával. Ebéd után nem dolgozunk ugyan rendszeresen többé, csak a bizottságok, a tudósok és a művészek tartják akkor üléseiket, de a kaszinókban s a politikai és nem politikai körökben össze szoktak gyűlni a társaság különböző rétegei s a kártyaasztal oly vonzó erővel bir, melynek ember legyen, aki ellent tudna állni. A tarokk, a klakmász, a ferbli a szalonéletet lehetetlenné teszik, sőt még a kedélyes házi életnek is legnagyobb ellenségei. A kártya oly népszerű, oly nélkülözhetetlen nálunk, mint Münchenben a sörözés, mint Párisban a szalon. Az idegen azalatt unatkozik nálunk, ha tovább marad itt egy pár napnál; ne csodálkozzunk tehát, ha nem jő hozzánk oly tömegesen, mint a Svájcba vagy Olaszországba. A keleti vasutak megnyílása lassan-lassan hozzá fogja ugyan szoktatni az európai társaság vándormadarait, hogy nálunk is nyugodjanak meg egy pár napra; ahoz azonban évek kellenek még, hogy az idegenek tömeges látogatása nálunk is az ország érezhető jövedelmévé váljék. Ez Csak a jövő század zenéje. Pulszky Ferenc. A „PESTI HÍRLAP“ TARCÁJA. Csavargások. (A trópus alatt. — A Samu. — A tél. — A Lipótváros. — A verebek. — Az ő titkuk. — A sasok. — A bakfisek bánata. — Hol van az ifjúság ? — Horváth Boldizsár, mint bálrendező.) — A „Pesti Hi radl eredeti tárcája. — Tropikus éghajlat alatt írom ezeket a sorokat. A levegő kék párákkal van tele s gondolataimba édesen szövődik bele a titokszerü morajlás. Csöndesen izzadó homlokomat hüs szellők érik nyugat felűl s szomszédságomban valaki egy kedves olasz halászdait fütyörész. Csak az olaszoknak vannak ilyen kedves, derült nótáik, senkinek másnak... Most pedig te hozzád van egy szavam, ah olvasó, akit hagyományaink értelmében, ha adóvégrehajtó volnál is, ezennel „nyájasnak“ kinevezlek. Te most azt hiszed, hogy én Abbázia, Nizza vagy Nápoly partjain ülök és bámulom az örökkévaló tengert. Pedig nagyon csalatkozol vele. Itt ülök a szerkesztőségben a rendes délutáni séta után s a legmerészebb metaforákban lovagolom bele magamat kedvedért a téli hangulatba. Az én tropikus éghajlatomat a Samu képzi is, aki már nyolcadik tele kínlódik a legkülönbözőbb szerkezetű diszkályhákkal s most elvégre talált egy igazi Meidingert, amely az ő temperamentumának egészen megfelel. Szerkesztőségi titok ugyan, de elmondom, hogy sem a Smm, sem a kályha nem ismerik az u. n. középfokokat. Ha összekerültek, azonnal Nápolyban van az egész redakció. Ezintén hatalmas lángoszlopok tövelnek ki a derék Vezúv-Meidinger mindkét kráterjából. Következik egy pompejii hamueső, ami ha elmúlt, csakhamar elterjed a szobában a legderültebb nápolyi ég melege, julius derekából erőszakosan kiszakítva. Valamint hogy az a mozgás sem a tengertől származik, hanem egyrészt a Samutól, másrészt a fő relief-éremmel ékesített Meidingertől. Viszont ama kék párák sem a távolság párái, hanem kedves kollégáim szivarfüstje. Azt pedig most már magadtól is kitalálhatod, hogy a keleti hússzellő a forróság ellen kinyitott baloldali ablakból ériűrijeimet (notabene: ez nagyzás) s hogy azt a gyönyörű halászdalt sem Deppo fütyülheti, hanem a mi szeretetreméltó zenei munkatársunk, a ki ebben a percben Bájdaly Zengemér úr beküldött zeneszerzeményeit olvassa s a szemébe menő melódiákat üde olasz dalokká szűrve fújja ki ajkai közül, mondhatom, mindnyájunk gyönyörűségére. Mindezeket pedig nem bolondságképen írom. De azért, mivel tudom, hogy neked is van Meidinger kályhád (talán egy hozzá való Sámueled is) s mert tudom, hogy ti is össze vagytok most szorulva a barátságos kis szobában odahaza. Testvéries szived után tapogatózom, óh nyájas olvasó, főképen azért, hogy a lehető legravaszabb fordulatokkal értessem meg Nyájasságoddal azt az igen természetes logikai tételt, hogy miután igen meleg van, tehát tél van. Mert itt van! — nov. 7. Az 1889-bk évi állami költségvetési előirányzat tárgyalását szombaton kezdi meg a képviselőház pénzügyi bizottsága. A szombati ülés napirendjére az úgynevezett kisebb tárcáknak s a belügyi tárcának költségvetése van kitűzve. A képviselőház holnapi ülésében be fog terjeszteni! a pénzügyi bizottság jelentése a konverzió-javaslatra vonatkozólag, melynek tárgyalása — mint halljuk — a hétfői, folyó hó 12-én tár-A Lipótvárosban, ahol mindig először festik teljes utcai pompává minden, ami itt van Európában és a civilizációban, itt már fölvették a saisonnak megfelelő divatot is. Az emberek feltűnő piros orral járnak az utcán, amilyen pirossal máskor nem szoktak. (Félreértés és alaptalan gyanúsítások elkerülése végett sietek kijelenteni, hogy a „feltűnő“ jelző egyenesen a pirosságra és nem az orrokra vonatkozik, amit különben csakis a gyöngébbek kedvéért volt szükség megjegyezni.) Odakünn tehát erősen fagy. Már ott tipeg a tél fakó madara a túlsó utcasarkon: a markronis ember s megpörkölődött kézzel forgatja kihasadt ökölnyi gesztenyéit a rostélyon, mig lábsujjai megmerevednek a hidegtől. A frakkeres a bakon már verdesi két kezét a két ellenkező vállához s az Erzsébettér északnyugati sarkán már ott küstörög alkonyatkor a milliónyi veréb, próbaköve a tanácsi bölcseség nemes ércének, hajnali ébresztője négy óriási ház lakóinak, fényes fedelü kocsik és fényes födelü urak rémei, pocsétisztító Kohn Mór szövetségesei, nekem titkos kegyenceim. Szivszorongással lestem két esztendőn keresztül a pokoli terveket, a melyeket ellenük a nagytudományu és nagyszakállú urak a városháza termeiben forrallanak. De bíztam a gondviselésben s nem ok nélkül. Akik nem tudják az undok ivóvízzel kipusztítani a főváros lakosságát, a tűzzel sem fognak azok bánni tudni. És igazam lett. Valami rettenetes gyehennái bűzt komponáltak ugyan ők a szegény szárnyasok ellen, de mikor kipróbálták, a kísérletre Lapunk mai száma IS oldalt tartalmaz. Belpolitikai hírek.