Pesti Hírlap, 1888. december (10. évfolyam, 332-360. szám)
1888-12-01 / 332. szám
é kenységét és azt tapasztaljuk, hogy egy gazdag püspökségnek 80.000 frtig terjedő adóhátralékai maradnak, mégpedig oly helyen, hol e körülmény összefüggése a pártérdekkel nagyon is szembetűnő. (Hosszantartó, élénk helyeslés balfelől.) holott egyidejűleg a szegényebb sorsúak s magas protekciónak nem örvendek, kunyhóiban vidáman foly tovább az adóexekució, akkor ismét azt kell állítani, hogy az állami közegek tevékenysége az erkölcsi alap megóvásától igen messze van. (Zajos felkiáltások a balon: Igaz! Úgy van!) És ha hónapokig cáfolat nélkül tartják magukat azok a hírek, hogy a pártkasszának tett szolgálatok fejében magyar nemesség adatik. (Zajos felkiáltások balról: Igaz! Úgy van !) ami, ha nem igaz — és szóló nem állítja, hogy igaz — azzal mulasztott kötelességet a kormány, hogy azt a hírt felmerülése első pillanatában meg nem cáfolta, ha pedig igaz, bővebb magyarázatot nem igényel. (Élénk helyeslés a bal- és szélsőbaloldalon.) ha tudjuk, hogy a közvagyon kezelése mindenféle ágában, különösen az árvapénzek kezelésében, minden untalan fel-felüti fejét egy-egy botrány, mondhatnám, felpattan egy fekély a nemzet testén, melynek rendesen az a karaktere, hogy éveken át folytatott visszaélések a dolog financiális természeténél fogva tovább nem folytathatók. (Igaz! Úgy van a bal és szélsőbaloldalon) és ha a kormány nem érzi magát hivatva ahhoz a lépéshez fordulni, melyet e téren már sokszor ajánltak neki, hogy t. i. e kezeléseket szigorú általános revízió alá bocsássa, (Élénk helyeslés balfelől.)hogy tűnjék ki már a való, ama kommunitásoknak és helyhatóságoknak érdekében is, melyek tiszták, de ez általános gyanú alatt szenvednek s a közönség érdekében ott, ahol a kezelés nem tiszta. (Zajos helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) és ha látjuk, hogy mindez intő szózatok a kormányzat e tekintetnem közönyéről lepattannak, akkor éreznünk kell, hogy sok teendőnk van még a célból, hogy maguknak az állami közegeknek tevékenységét felemeljük arra az erkölcsi niveaura, melyen állva teljes sikerrel fogjuk, haza polgárainak mondhatni: teljesítsétek pontosan kötelességeiteket. (Hosszan tartó zajos tetszés balfelől.) A miniszterelnök ismételten kesergett a fölött, hogy nemcsak egyesek, hanem községek, törvényhatósági joggal bíró városok is hamis adóbevallásokat tettek. És ezt a miniszterelnök pirulva mondja. Igaza van, hogy pirulva mondja. (Tetszés balfelől.) Magánosok vagyoni kezelésébe senki más, mint az illető maga bele nem tekinthet, de minden törvényhatósági joggal bíró város vagyoni kezelése nyilvánosan iitetik és a kormány direkt ellenőrzése alatt áll. (Élénk helyeslés balfelől.) Ha mostan kiderül az, hogy éveken át a községek számadásaikat hamisan vitték, hamis adóbevallásokat tettek, akkor azon kormányzat fejének, amely kormányzat alatt ezek történtek, igen is van oka pirulni, de talán nincs joga az országra emelni vádat. (Zajos helyeslés és tetszés balfelől.) Ha így áll a dolog — és ha valaki tagadná, országos hahota fogna neki válaszolni — (Igaz! Úgy van a bal- és szélső balon), akkor azután a tiszta erkölcs lángpadlomával mindezek mellett a nagy jelenségek mellett bekötött szemmel elmenni (Elénk tetszés a balon.) és az aránylag sokkal kisebb, ámbár eléggé nem kárhoztatható sérelmeket sújtani oly szigorral, magaviseletére, beérték a degradációval és háromszori vesszőfutással. Mind e véres epizódok közt határozott politikai jelleggel, csak az 1834. febr. 11-diki brit, bár az is egészen jelentéktelen körülményekből fejlődött, de a viszonyok nagyra fújták fel, s különös jelentőséget kölcsönöz még annak dr. Wesselényi Miklós hatalmas filippikája, melyet az osztrák császári katonaság ellen tartott. Volt még egy derültebb oldala az azon napi eseményeknek, melynek emlékét szintén fentartották az ügyiratok. Ez a kolozsvári cigány zenészeknek a tanácshoz beadott panasza volt, hogy a redout bérlője ez estére kialkudott fizetésüket sem adta meg. De a bérlő kimutatta, hogy a zenészek nem jelentek meg teljes számban s nemcsak, hogy 11-ig nem zenéltek, de a „szála“ az azon napi rémítő események miatt ki sem világíttatott, s ezt ő azonnal megjelenésüknél tudtukra adta. Bár tehát nem volt s egyebet nem is tettek, mint hogy a bérlő fiának egy szomorú búcsúztatót húztak, melyért az őket puncscsal megvendégelte. Bármily aprólékos dolgok legyenek is ezek, érdekesen jellemzik városaink polgári életét e század első felében s főként az ébredő nemzeti szellem fris fuvallatát, mely a szabad Erdély bércei közt már akkor kezdett lengedezni. Nagybecsű emlékköve marad és ezért mindenkor történeti és monográfiai irodalmunknak az a most már teljesen bevégzett rengeteg mű, melyből e részleteket ismertettük, mely a jogi elveknek és a méltányosság kellékeinek sem felel meg, ez igen jóhiszemű és igen nemes indulattal vezetett, de nem konzekvens, nem kielégítő eljárás. (Élénk helyeslés és tetszés balfelől.) És ha ezen tapasztalások után arra a meggyőződésre kell jutni, hogy a kormányzat e téren kötelességeit a kellő éberséggel és erélylyel nem teljesíti, akkor igenis alapos az a következtetés, hogy itt nemcsak arra van szükség, hogy a honpolgárokat tanítsuk az állam iránti kötelességérzet nagyobb mértékére, hanem ez is szükséges, hogy a kormányzatot szorítsuk az ő kötelességeinek erélyes gyakorlására. (Hosszantartó élénk helyeslés és tetszés a bal- és szélsőbaloldalon.) Szóló a 10 §-t általánosságban elfogadja, de Holló azon indítványa ellen sincs kifogása, hogy a szakasz a bizottsághoz utasíttassék vissza. Azonban nem tartja helyesnek, hogy azon esetekben is alkalmaztassék az enyhébb bírság, midőn valakinek saját alkalmazottja tette a hamis bevallást. (Helyeslés a bal és szélső baloldalon) mert a jogi elvek szerint mindenki alkalmazottjának tettéért felelős, akár jóváhagyásával történt az, midőn őt dolus terheli, (Élénk helyeslés a bal és szélső baloldalon) akár az ő elnézése mellett történt az, midőn őt a dolus jogi következményeire nézve méltán egy rangba sorozott lata cupa, nagy mérvű vétkesség terheli. Erre nézve tehát saeld módosítványt nyújt be, melyet elfogadásra ajánl. (Helyeslés balfelől.) Posonyi Géza teljesen és föltétlenül osztja azt, amit gr. Apponyi Albert és Ugron Gábor mondottak, de a konklúzióra vonatkozólag mindkettőtől eltér. Szerinte a javaslat kardinális hibája az, hogy egy egészen helytelen elv, egészen alaptalan princípium vétetett alapjául s ez az adókulcs. Elfogadná a 10. § ban körvonalazott bizonyítási eljárást, ha az — Beöthy Ákos kívánsága szerint is — teljesen független bíróság által eszközöltetnék. Általánosságban osztja az erkölcspolitikai irányzatot, de látja azt, hogy a szakaszban jelzett bizonyítati eljárás csak tág tér lesz a protekciónak (a kormánypártra nézve) és az üldözéseknek (az ellenzékre nézve). Az adóeltitkolások akkor kezdődtek, mikor törvénytelen adókat róttak ki a nemzetre s ha most is folytatódnak, annak oka az, hogy a nemzet jogfolytonosságot lát Tisza kormányzata és a gyászos Bachkorszak között. Konstatálja, hogy míg ifj. Andrássy Gyula, aki komoly tanulmányokkal jött a házba, erkölcspolitikai útján mindjárt először csalódni fog, addig Andrássy Manó, aki érdekektnek szószólója volt, a kormány részéről helyeslésre talált. Ebből mindkét gróf levonhatja a konklúziókat. Andrássy Manó gróf dupla adót akar kirovatni azokra, akik kettős cég alatt kereskednek; akkor hát rovasson kettős adót azokra is, akik idehaza óriási jövedelmeket húznak s azt állandóan a külföldön költik el. Számit reá, hogy a két Andrássy pártolni fogja őket, ha majd indítványt terjesztenek a ház elé, hogy a hitbizományokat élvezők kényszeríthetők legyenek itthon szolgálatokat tenni a hazának. (Ifj. Andrássy Gyula gróf helyeslőleg int.) Módosítást terjeszt be, mely odairányul, hogy az esetleg megbüntetendő jogosult fél visszkeresettel élhessen jogelődje ellen, aki miatt büntetéssel jujtatott. Haller Jenő gr. módosítványt nyújt be, mely odairányul, hogy a tizedik szakasz utolsóelőtti bekezdése, mely a nyolcszoros és négyszeres levonásokról szól, kihagyassék. Tisza Lajos gr. csak szavazatát akarja indokolni. A politikai szükségesség és a kényszer az, mely arra bírja, hogy a szakaszt elfogadja. Elnök a vitát bezárja, kijelentvén, hogy az előadón kívül szó illeti gr. Andrássy Gyulát is. Láng Lajos előadó teljesen egyetért azzal, amit Beöthy Ákos kifejtett. Ha egy betegséget el akarunk fojtani, a betegséget előbb konstatálni és napvilágra hozni kell. Ifj. gr. Andrássy Gyulával egyetért addig, míg az a társadalom és egyesek hibáira utal, de konklúzióját nem fogadhatja el. Az állam becsülete: a jog. Az, hogy az egyesek megcsalták az államot, nem oldhatja fel az államot azon kötelezettségek alól, melyekkel magas hivatásánál fogva az egyesek iránt tartozik. A társadalom ma azt kívánná, hogy megbüntessék azokat, akik az államot megcsalták s holnap azt állítaná, hogy azok, a kikre büntetést róttak, mártírok. Ha elismerik, hogy itt egy nemzeti betegséggel állunk szemben (Felkiáltások: „Nem állj*! — „Kormánybetegség!“), akkor ne adjanak búcsúlevelet a lakosságnak a vétkezésre azzal, hogy az adminisztráció rosszaságában menedéket mutatnak neki. Elfogadásra ajánlja a 10. §-t. A beadott indítványok és módosítások közül csak Varasdy és Bokros Elek módosításait pártolja. Horváth Gyula személyes kérdésben szólal fel. Ő kiáltotta közbe a „Nem áll“-t, mert nézete szerint az előadó addig, mig az előadói széken ül, tartozik az általa képviselt huszonegyes bizottság többségének nézeteit kifejezni s ezért szóló, mint a bizottság egyik tagja, nem helyeselheti azt, hogy az előadó mást mondjon, mint amit a bizottság elhatározott és ülésein kifejezésre juttatott. Láng Lajos elismeri, hogy a bizottság nézetét tartozik képviselni, de nem vitatható el az a joga, hogy azonfelül a saját véleményének is kifejezést adhasson. Tisza Kálmán miniszterelnök megjegyzi, hogy az adóeltitkoást nem speciális magyar hibának tüntette fel, mert az mindenütt előfordul, hanem csak azt mondta, hogy az ellen nálunk is küzdeni kell. Sőt elismeri, hogy e tekintetben nálunk örvendetes javulás mutatkozik, mert most az eltitkolás megrovása általános helyesléssel találkozik, ami tavaly még nem történt. Andrássy Gyula gróf módosáványára nézve fentartja a tegnap mondottakat s a módositványt nem fogadja el, mely az annak alapjául szolgáló erkölcsi szempontból nem vonja ki a teljes konzekuenciát és egész kategóriákat büntetlenül hagy, másokat pedig a tőkeérték elvesztésével büntet. Ehhez járul, hogy a módosítvány szerint csak azok nem kapnának kárpótlást az eltitkolt jövedelemért, kik a bevallást személyesen tették sigy a pénzügyi szempont mindössze néhány százezer írtra zsugorodnék össze. Elismeri, hogy a módosítvány ellen szépen és ékesen szólott ma ékesen Beöthy Ákos, de azt az érvet nem fogadhatja el, hogy magánjogi alapon bírálandó el az egész kérdés. Az államnak teljes joga lett volna italmérési adót kivetni megváltás nélkül. (Igaz a jobbon. Ellenmondások a balon.) De nem lett volna helyes élnie e joggal, mert ekkor az állam kapott volna néhány biztos milliót, a regále pedig értékben sülyedt volna tovább és tovább. Apponyi módosítványát szintén nem fogadhatja el, bár az intenciót helyesli, mert a városok és községek is tekintetbe veendők, melyeknek alkalmazottja a biró és jegyző, a ki a bevallást teszi s igy a csapás oda ütne, a hova Apponyi sem akart ülni. A mi Apponyi Albert grófnak a kormány elleni vádját illeti, azt hiszi, ez nem a törvényjavaslat 10-ikához való. Ha Apponyi meg van győződve mindazon rosszról, melyet felhozott, akkor indokolt bizalmatlansági szavazat van helyén s igy kell a kormányt kilökni. Nem tartja helyesnek, hogy Apponyi Albert gr. megbélyegezte a ház igazoló bíróságainak eljárását, mert lehetnek egyes hibás ítéletek, de még ezek sem a többség érdekében hozattak nagyobb számmal. (Felkiáltások a szélső balról: Az mindegy!) Visszautasítja e vádat, mert sokkal ritkább a hibás eljárás, mint ahány helyes ítélet volt. Ami pedig az árvavagyont illeti, az e tekintetben felmerült bajok a régibb korszakból származtak, de a jelen kormány alatt behozott szigorúbb eljárás folytán derültek ki. (Közbeszólások balról: Sokszor hallottuk ezt már!) Visszautasítja azt is, hogy Apponyi úgy szólt a kormány közegeiről a pénzügyi adminisztráció tekintetében, hogy az embernek majdnem a zsebéhez kellett nyúlni, nem vette ki belőle valami? (Zajos közbeszólások balról: Igaz! Igaz! Olyan a helyzet!) Ezer és ezer közeg között némelykor, főleg midőn rosszul fizetett közegekről van szó, lehet hiba; de ha a visszaélés ideríttetik, könyörtelen büntetés alkalmaztatik. A vádat tehát e tekintetben és ismételve visszautasítja, mert különben vétkeznék Magyarország összes tisztviselői ellen, akikről ily rossz véleményt másutt még Polónyitól sem hallott. (Derültség a jobboldalon.) Polonyi Géza: Köszönöm a komparációt! Tisza Kálmán miniszterelnök, megjegyzi, hogy amit mondott, az nem komparáció, amely legfölebb Polonyi képzeletében lehet. Különben az Apponyi által felvetett kérdés fölött kész folytatni a vitát, de akkor, midőn másról nem, hanem csak ezen kérdésről lesz szó. (Helyeslés a jobboldalon.) Elnök felállítja a sorrendet, melyben a beadott módosítványokat szavazás alá bocsátja. Először Holló indítványa fölött fog megejtetni a szavazás, aztán ifj. gróf Andrássyé fölött, melyre névszerinti szavazás van kérve. Azután kerülnek sorra a többi módosítások, melyek csak egyes anneákra vonatkoznak. Polonyi Géza a szavazás föltevése ellen szól. Apponyi módosítványát vagy kapcsolatban kell szavazás alá bocsájtani az Andrássy indítványával, vagy ezt megelőzőleg saját módosítványát visszavonja. Elnök nem tartja ezt lehetőnek. Egyébként jelenti, hogy időközben húsz képviselő aláírásával ellátott iv érkezett hozzá, melyben a névszerinti szavazás holnapra való halasztását kérik. A ház ebbe beleegyezik. Ülés vége 2 óra 10 perckor. pesti hírlap 1888. december 1. Külpolitikai hírek. — nov. 30. Újabb orosz csapatszállitások. A berlini Deutsche Wochenschrift szerint az orosz hadsereg ez évben 35.000 emberrel, 3000 lóval és 108 ágyúval szaporította a nyugati határ mentén elhelyezett haderőt. De még tovább is megy. Valószínűleg a nyugati határra rendelik a 20., 21. és 40. gyaloghadosztályt, valamint a kaukázusi dragonyos-hadosztályt, melyek jelenleg a Kaukázusban és a Volga mellett állanak. E csapatelőretolások veszedelmesebbek ama csapatmozgalmaknál, melyeket eddig már végrehajtottak. Az orosz hadügyminiszter, mint Pétervárról jelentik, napi parancsot bocsátott ki, melylyel elrend