Pesti Hírlap, 1888. december (10. évfolyam, 332-360. szám)

1888-12-01 / 332. szám

é­ kenységét és azt tapasztaljuk, hogy egy gazdag püspökségnek 80.000 frtig terjedő adóhátralékai ma­radnak, még­pedig oly helyen, hol e körülmény összefüggése a pártérdekkel nagyon is szembetűnő. (Hosszantartó, élénk helyeslés balfelől.) holott egy­idejűleg a szegényebb sorsúak s magas protekciónak nem örvendek, kunyhóiban vidáman foly tovább az adóexekució, akkor ismét azt kell állítani, hogy az állami közegek tevékenysége az erkölcsi alap meg­óvásától igen messze van. (Zajos felkiáltások a balon: Igaz! Úgy van!) És ha hónapokig cáfolat nélkül tartják magukat azok a hírek, hogy a párt­kasszának tett szolgálatok fejében magyar nemes­ség adatik. (Zajos felkiáltások balról: Igaz! Úgy van !) a­mi, ha nem igaz — és szóló nem állítja, hogy igaz — azzal mulasztott kötelességet a kor­mány, hogy azt a hírt felmerülése első pillanatában meg nem cáfolta, ha pedig igaz, bővebb magyará­zatot nem igényel. (Élénk helyeslés a bal- és szél­­sőbaloldalon.) ha tudjuk, hogy a közvagyon kezelése mindenféle ágában, különösen az árvapénzek keze­lésében, minden untalan fel-felüti fejét egy-egy botrány, mondhatnám, felpattan egy fekély a nem­zet testén, melynek rendesen az a karaktere, hogy éveken át folytatott visszaélések a dolog financiális természeténél fogva tovább nem folytathatók. (Igaz! Úgy van­ a bal és szélsőbaloldalon) és ha a kormány nem érzi magát hivatva ahhoz a lépés­hez fordulni, melyet e téren már sokszor ajánltak neki, hogy t. i. e kezeléseket szigorú általános revízió alá bocsássa, (Élénk helyeslés balfelől.)hogy tűnjék ki már a való, ama kommunitásoknak és helyhatóságoknak érdekében is, melyek tiszták, de ez általános gyanú alatt szenvednek s a közönség érdekében ott, a­hol a kezelés nem tiszta. (Zajos helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) és ha látjuk, hogy mind­ez intő szózatok a kormányzat e tekin­tetnem közönyéről lepattannak, akkor éreznünk kell, hogy sok teendőnk van még a célból, hogy maguknak az állami közegeknek tevékenységét fel­emeljük arra az erkölcsi niveaura, melyen állva teljes sikerrel fogjuk­­, haza polgárainak mondhatni: teljesítsétek pontosan kötelességeiteket. (Hosszan tartó zajos tetszés balfelől.) A miniszterelnök ismételten kesergett a fölött, h­ogy nemcsak egyesek, hanem községek, törvény­hatósági joggal bíró városok is hamis adóbevalláso­kat tettek. És ezt a miniszterelnök pirulva mondja. Igaza van, hogy pirulva mondja. (Tetszés bal­felől.) Magánosok vagyoni kezelésébe senki más, mint az illető maga bele nem tekinthet, de minden törvényhatósági joggal bíró város va­gyoni kezelése nyilvánosan iitetik és a kormány direkt ellenőrzése alatt áll. (Élénk helyeslés balfe­­lől.) Ha mostan kiderül az, hogy éveken át a köz­ségek számadásaikat hamisan vitték, hamis adóbe­vallásokat tettek, akkor azon kormányzat fejének, a­mely kormányzat alatt ezek történtek, igen is van oka pirulni, de talán nincs joga az országra emelni vádat. (Zajos helyeslés és tetszés balfelől.) Ha így áll a dolog — és ha valaki tagadná, országos hahota fogna neki válaszolni — (Igaz! Úgy van­ a bal- és szélső balon), akkor azután a tiszta erkölcs lángpadlomával mindezek mellett a nagy jelenségek mellett bekötött szemmel elmenni (Elénk tetszés a balon.) és az aránylag sokkal kisebb, ámbár eléggé nem kárhoztatható sérelmeket sújtani oly szigorral, magaviseletére, beérték a degradációval és há­romszori vesszőfutással. Mind e véres epizódok közt határozott politikai jelleggel, csak az 1834. febr. 11-diki brit, bár az is egészen jelentéktelen körülmé­nyekből fejlődött, de a viszonyok nagyra fújták fel, s különös jelentőséget kölcsönöz még an­nak dr. Wesselényi Miklós hatalmas filippikája, melyet az osztrák császári katonaság ellen tar­tott. Volt még egy derültebb oldala az azon napi eseményeknek, melynek emlékét szintén fentartották az ügyiratok. Ez a kolozsvári ci­gány zenészeknek a tanácshoz beadott panasza volt, hogy a redout bérlője ez estére kialkudott fizetésüket sem adta meg. De a bérlő kimu­tatta, hogy a zenészek nem jelentek meg teljes számban s nemcsak, hogy 11-ig nem zenéltek, de a „szála“ az azon napi rémítő események miatt ki sem világíttatott, s ezt ő azonnal meg­jelenésüknél tudtukra adta. Bár tehát nem volt s egyebet nem is tettek, mint hogy a bérlő fiának egy szomorú búcsúztatót húztak, melyért az őket puncscsal megvendégelte. Bármily aprólékos dolgok legyenek is ezek, érdekesen jellemzik városaink polgári életét e század első felében s főként az ébredő nemzeti szellem fris fuvallatát, mely a szabad Erdély bércei közt már akkor kezdett lenge­dezni. Nagybecsű emlékköve marad és ezért mindenkor történeti és monográfiai irodalmunk­nak az a most már teljesen bevégzett rengeteg mű­, melyből e részleteket ismertettük, mely a jogi elveknek és a méltányosság kellékeinek sem felel meg, ez igen jóhiszemű és igen nemes indulattal vezetett, de nem konzekvens, nem kielé­gítő eljárás. (Élénk helyeslés és tetszés balfelől.) És ha ezen tapasztalások után arra a meggyőző­désre kell jutni, hogy a kormányzat e téren köte­lességeit a kellő éberséggel és erélylyel nem telje­síti, akkor igenis alapos az a következtetés, hogy itt nemcsak arra van szükség, hogy a honpolgáro­kat tanítsuk az állam iránti kötelességérzet nagyobb mértékére, hanem ez is szükséges, hogy a kormány­zatot szorítsuk az ő kötelességeinek erélyes gyakor­lására. (Hosszantartó élénk helyeslés és tetszés a bal- és szélső­baloldalon.) Szóló a 10 §-t­ általánosságban elfogadja, de Holló azon indítványa ellen sincs kifogása, hogy a szakasz a bizottsághoz utasíttassék vissza. Azonban nem tartja helyesnek, hogy azon esetekben is alkal­­maztassék az enyhébb bírság, midőn valakinek saját alkalmazottja tette a hamis bevallást. (Helyeslés a bal és szélső baloldalon) mert a jogi elvek szerint mindenki alkalmazottjának tettéért felelős, akár jóváhagyásával történt az, midőn őt dolus terheli, (Élénk helyeslés a bal és szélső baloldalon) akár az ő elnézése mellett történt az, midőn őt a dolus jogi következményeire nézve méltán egy rangba sorozott lata cu­pa, nagy mérvű vétkesség terheli. Erre nézve tehát saeld módosítványt nyújt be, melyet elfoga­dásra ajánl. (Helyeslés balfelől.) Posonyi Géza teljesen és föltétlenül osztja azt, a­mit gr. Apponyi Albert és Ugron Gábor mon­dottak, de a konklúzióra vonatkozólag mindkettőtől eltér. Szerinte a javaslat kardinális hibája az, hogy egy egészen helytelen elv, egészen alaptalan princí­pium vétetett alapjául s ez­ az adókulcs. Elfogadná a 10. § ban körvonalazott bizonyítási eljárást, ha az — Beöthy Ákos kívánsága szerint is — teljesen független bíróság által eszközöltetnék. Általánosság­ban osztja az erkölcspolitikai irányzatot, de látja azt, hogy a szakaszban jelzett bizonyítati eljárás csak tág tér lesz a protekciónak (a kormánypártra nézve) és az üldözéseknek (az ellenzékre nézve). Az adóeltitkolások akkor kezdődtek, mikor törvénytelen adókat róttak ki a nemzetre s ha most is folyta­tódnak, annak oka az, hogy a nemzet jogfolytonos­ságot lát Tisza kormányzata és a gyászos Bach­­k­orszak között. Konstatálja, hogy míg ifj. Andrássy Gyula, aki komoly tanulmányokkal jött a házba, erkölcspolitikai útján mindjárt először csalódni fog, addig Andrássy Manó, aki érdekektnek szószólója volt, a kormány részéről helyeslésre talált. Ebből mindkét gróf levonhatja a konklúziókat. Andrássy Manó gróf dupla adót akar kirovatni azokra, akik kettős cég alatt kereskednek; akkor hát rovasson kettős adót azokra is, akik idehaza óriási jövedel­meket húznak s azt állandóan a külföldön költik el. Számit reá, hogy a két Andrássy pártolni fogja őket, ha majd indítványt terjesztenek a ház elé, hogy a hitbizományokat élvezők kényszeríthetők legyenek itthon szolgálatokat tenni a hazának. (Ifj. Andrássy Gyula gróf helyeslőleg int.) Módosítást terjeszt be, mely odairányul, hogy az esetleg megbüntetendő jogosult fél visszkeresettel élhessen jogelődje ellen, aki miatt büntetéssel jujtatott. Haller Jenő gr. módosítványt nyújt be, mely odairányul, hogy a tizedik szakasz utolsóelőtti be­kezdése, mely a nyolcszoros és négyszeres levoná­sokról szól, kihagyassék. Tisza Lajos gr. csak szavazatát akarja indo­kolni. A politikai szükségesség és a kényszer az, mely arra bírja, hogy a szakaszt elfogadja. Elnök a vitát bezárja, kijelentvén, hogy az előadón kívül szó illeti gr. Andrássy Gyulát is. Láng Lajos előadó teljesen egyetért azzal, amit Beöthy Ákos kifejtett. Ha egy betegséget el akarunk fojtani, a betegséget előbb konstatálni és napvilágra hozni kell. Ifj. gr. Andrássy Gyulával egyetért addig, míg az a társadalom és egyesek hi­báira utal, de konklúzióját nem fogadhatja el. Az állam becsülete: a jog. Az, hogy az egyesek meg­csalták az államot, nem oldhatja fel az államot azon kötelezettségek alól, melyekkel magas hivatásánál fogva az egyesek iránt tartozik. A társadalom ma azt kívánná, hogy megbüntessék azokat, a­kik az államot megcsalták s holnap azt állítaná, hogy azok, a kikre büntetést róttak, mártírok. Ha elismerik, hogy itt egy nemzeti betegséggel állunk szemben (Felkiáltások: „Nem állj*! — „Kormánybetegség!“), akkor ne adjanak búcsúlevelet a lakosságnak a vét­kezésre azzal, hogy az adminisztráció rosszaságában menedéket mutatnak neki. Elfogadásra ajánlja a 10. §-t. A beadott indítványok és módosítások közül csak Varasdy és Bokros Elek módosításait pártolja. Horváth Gyula személyes kérdésben szólal fel. Ő kiáltotta közbe a „Nem áll“-t, mert nézete szerint az előadó addig, mig az előadói széken ül, tartozik az általa képviselt huszonegyes bizottság többségének nézeteit kifejezni s ezért szóló, mint a bizottság egyik tagja, nem helyeselheti azt, hogy az előadó mást mondjon, mint a­mit a bizottság elha­tározott és ülésein kifejezésre juttatott. Láng­ Lajos elismeri, hogy a bizottság néze­tét tartozik képviselni, de nem vitatható el az a joga, hogy azonfelül a saját véleményének is kifeje­zést adhasson. Tisza Kálmán miniszterelnök megjegyzi, hogy az adóeltitkoást nem speciális magyar hibának tün­tette fel, mert az mindenütt előfordul, hanem csak azt mondta, hogy az ellen nálunk is küzdeni kell. Sőt elismeri, hogy e tekintetben nálunk örvendetes javulás mutatkozik, mert most az eltitkolás megro­vása általános helyesléssel találkozik, a­mi tavaly még nem történt. Andrássy Gyula gróf módosává­­nyára nézve fentartja a tegnap mondottakat s a módositványt nem fogadja el, mely az annak alap­jául szolgáló erkölcsi szempontból nem vonja ki a teljes konzekuenciát és egész kategóriákat büntetle­nül hagy, másokat pedig a tőkeérték elvesztésével büntet. Ehhez járul, hogy a módosítvány szerint csak azok nem kapnának kárpótlást az eltitkolt jö­vedelemért, kik a bevallást személyesen tették sigy a pénzügyi szempont mindössze néhány százezer írtra zsugorodnék össze. Elismeri, hogy a módosít­vány ellen szépen és ékesen szólott ma ékesen Beöthy Ákos, de azt az érvet nem fogadhatja el, hogy magánjogi alapon bírálandó el az egész kér­dés. Az államnak teljes joga lett volna italmérési adót kivetni megváltás nélkül. (Igaz­ a jobbon. El­lenmondások a balon.) De nem lett volna helyes élnie e joggal, mert ekkor az állam kapott volna néhány biztos milliót, a regále pedig értékben sü­­lyedt volna tovább és tovább. Apponyi módosítvá­­nyát szintén nem fogadhatja el, bár az intenciót helyesli, mert a városok és községek is tekintetbe veendők, melyeknek alkalmazottja a biró és jegyző, a ki a bevallást teszi s igy a csapás oda ütne, a hova Apponyi sem akart ülni. A mi Apponyi Albert grófnak a kormány el­leni vádját illeti, azt hiszi, ez nem a törvényjavas­lat 10-ik­­ához való. Ha Apponyi meg van győ­ződve mindazon rosszról, melyet felhozott, akkor indokolt bizalmatlansági szavazat van helyén s igy kell a kormányt kilökni. Nem tartja helyesnek, hogy Apponyi Albert gr. megbélyegezte a ház igazoló bíróságainak eljárását, mert lehetnek egyes hibás ítéletek, de még ezek sem a többség érdekében ho­zattak nagyobb számmal. (Felkiáltások a szélső bal­ról: Az mindegy!) Visszautasítja e vádat, mert sokkal ritkább a hibás eljárás, mint a­hány helyes ítélet volt. A­mi pedig az árvavagyont illeti, az e tekintetben felmerült bajok a régibb korszakból származtak, de a jelen kormány alatt behozott szi­gorúbb eljárás folytán derültek ki. (Közbeszólások balról: Sokszor hallottuk ezt már!) Visszautasítja azt is, hogy Apponyi úgy szólt a kormány közegeiről a pénzügyi adminisztráció tekintetében, hogy az embernek majdnem a zsebé­hez kellett nyúlni, nem vette ki belőle valami? (Zajos közbeszólások balról: Igaz! Igaz! Olyan a helyzet!) Ezer és ezer közeg között némelykor, főleg midőn rosszul fizetett közegekről van szó, lehet hiba; de ha a visszaélés i­­deríttetik, könyörtelen büntetés alkalmaztatik. A vádat tehát e tekintetben és ismételve visszautasítja, mert különben vétkez­nék Magyarország összes tisztviselői ellen, a­kikről ily rossz véleményt másutt még Polónyitól sem hallott. (Derültség a jobboldalon.) Polonyi Géza: Köszönöm a komparációt! Tisza Kálmán miniszterelnök, megjegyzi, hogy a­mit mondott, az nem komparáció, a­mely legfölebb Polonyi képzeletében lehet. Különben az Apponyi által felvetett kérdés fölött kész folytatni a vitát, de akkor, midőn másról nem, hanem csak ezen kérdés­ről lesz szó. (Helyeslés a jobboldalon.) Elnök felállítja a sorrendet, melyben a be­adott módosítványokat szavazás alá bocsátja. Elő­ször Holló indítványa fölött fog megejtetni a szava­zás, aztán ifj. gróf Andrássyé fölött, melyre név­szerinti szavazás van kérve. Azután kerülnek sorra a többi módosítások, melyek csak egyes anneákra vonatkoznak. Polonyi Géza a szavazás föltevése ellen szól. Apponyi módosítványát vagy kapcsolatban kell sza­vazás alá bocsájtani az Andrássy indítványával, vagy ezt megelőzőleg saját módosítványát visszavonja. Elnök nem tartja ezt lehetőnek. Egyébként jelenti, hogy időközben húsz képviselő aláírásával ellátott iv érkezett hozzá, melyben a névszerinti szavazás holnapra való halasztását kérik. A ház ebbe beleegyezik. Ülés vége 2 óra 10 perckor. pesti hírlap 1888. december 1. Külpolitikai hírek. — nov. 30. Újabb orosz csapatszállitások. A berlini Deutsche Wochenschrift szerint az orosz hadsereg ez évben 35.000 emberrel, 3000 lóval és 108 ágyú­val szaporította a nyugati határ mentén elhelyezett haderőt. De még tovább is megy. Valószínűleg a nyugati határra rendelik a 20., 21. és 40. gyalog­hadosztályt, valamint a kaukázusi dragonyos-had­­osztályt, melyek jelenleg a Kaukázusban és a Volga mellett állanak. E csapatelőretolások veszedelmeseb­bek ama csapatmozgalmaknál, melyeket eddig már végrehajtottak. Az orosz hadügyminiszter, mint Pétervárról jelentik, napi parancsot bocsátott ki, melylyel elrend

Next