Pesti Hírlap, 1889. január (11. évfolyam, 1-31. szám)
1889-01-14 / 14. szám
zériák következtében. Egy szót sem akarunk kockáztatni azon kirívó igazságtalanság jellemzésére, hogy a közteherviselés egyenlő fölosztásának korszakában létezik még teher, a közmunka, mely főként a földbirtokos és mindenekelőtt a kisbirtokos osztályt sújtja. Ezt emlegetni csakugyan annyi volna, mint „baglyokat vinni Athénbe.“ Szerte az országban és kivált a sártengerbe fűlő alföldön általános a följajdulás az utak rosszasága miatt. S ép oly általános az a meggyőződés is, hogy a közmunkaügynek rendezése régi tartozása a jog- és kulturállammá vált Magyarországnak. A kérdés hosszas tanulmányozása után a miniszter a parlament elé hozta e nagyfontosságú reformot. Javaslatának alapelve az egyenlő teherviselés, úgy azonban, hogy az út forgalmi jelentősége és természete fogja meghatározni, mely hatóság vagy testület köteleztessék annak kiépítésére és föntartására. E célból a törvényjavaslat öt osztályba sorozza az utakat és pedig: 1. törvényhatósági, 2. vasúti állomásokhoz vezető, 3. községi közlekedési, 4. tisztán községi, 5. magánosok, társaságok, vagy szövetkezetek által épített és föntartott közutak. Kimutattuk, hogy a mostanig rendelkezésre álló eszközökkel a közutak javítása és kiépítése nem eszközölhető. A miniszternek tehát gazdagabb segélyforrásokat kell megnyitnia, hogy Magyarország végre európai államhoz méltó közüli hálózatot nyerjen. Az e célból behozott törvényhatósági útadó bizonyára új megterhelés. De aki a célt akarja, annak az eszközöktől nem szabad visszariadnia. Akkor kivált, midőn egy régi s az egyenlő közteherviselés demokratikus elvével összeegyeztethetlen anomáliának megszüntetéséről van szó. Mi nem kifogásoltuk volna, ha Baross még mélyebben nyúl vala bele a „darázsfészekbe“ és e reformnál egészen eltekint a „történelmi alaptól.“ Egészen kivenni a közutak ügyét a törvényhatósági befolyás alól, bizonyára legradikálisabb megoldása leendett e kérdésnek. De így is a beterjesztett javaslat, mely a kormány ellenőrzését növeli és szigorítja, nagy lépés előre és jelentékeny darab reformmunka, a Theatre francais művészei egy Musset Alfréd-féle proverbe-et adtak elő a palota kis színpadán. Az udvari etiquettehez híven az első kamarás és főintendáns az udvari páholyban a császárné karosszéke mögött állt. A császárné egy szórakozott pillanatában csipkés zsebkendőjét és legyezőjét, vállán át, hátranyújtá neki és elfeledő e tárgyakat visszakérni. Kénytelen lévén a páholy közepén állni, melynek minden széke bájos udvarhölgyek által volt elfoglalva, elsápadt és hiába iparkodott fájdalmait leküzdeni. Verejték gyöngyözött homlokán. De hirtelen, közel a leroskadáshoz, a kezében tartott zsebkendővel végigtörült homlokán. A császárné e pillanatban hátradőlt és kissé boszosan vette vissza a rábízott tárgyakat s haragos pillantást vetett rá, mely öt kényszerűl a páholyból távozni. Ez az eset nem maradt észrevétlenül, de senki sem mert nevetni. Éjei a lrrt módon teltek. Nappal, az igaz, kínos állapota kevésbé volt szembetűnő. Főintendánsi állapotában naponkint igazgatókat, írókat, színészeket és színésznőket kellett fogadnia. Különösen utóbbiak annál számosabban ostromolták fogadótermét, minthogy tudták, hogy az udvarias öreg úr különféle kéréseiknek nehezen bíz ellenállni. Sorrendben vezették őket egymásután egy fényesen bútorozott szalonba. Ott egy urat pillantottak meg, ki gyors léptekkel járt alá s fel. A főintendáns volt. Rendszerint a látogatónők elé sietett, karját az övékbe tolta és a kérelmezőnőket szobai sétáján magával vonszolta, így mentek végbe a kihallgatások. PESTI HÍRLAP 1889. január 14. Külpolitikai hírek] —• jan. 13. Milán király a görög újév alkalmából levelet intézett Risztics Jovanhoz, Krisztics Nikolához, Grujcs Szávához és Mraovics metropolitához, melyben szives köszönetet mond áldozatkész tevékenységükért, melyet az alkotmányrevizió alkalmával kifejtettek. A király Riszticsnek az I. oszt. Száva-rendet adta, Pantelics igazságügy- és Bogisevics közmunkaügyi miniszternek az I. oszt. Takova-rendet, ugyanezt Grujcs tábornoknak. A metropolita a II. oszt. fehér sasrendet kapta. Ezenkívül az alkotmány-revíziójavaslatot tárgyaló bizottság tagjai kaptak rendjeleket. Ezek közt van Boskovics Stófán volt szabadelvű miniszter, Avakumovics, Vasziljevics, Popovics István és még többen. A turkesztáni orosz csapatokat megszaporítják. Az első erősítés már elindult Odesszából Balumba, ahonnan az új kaspun-tuli vasúton fogják tovább szállítani. Ezt a csapaterősítést csakhamar újabb fogja követni. Fővárosi ügyek. — Az ideiglenes vízjavító mű részleteinek kidolgozásán most fáradoznak a közmunkatanács szakértői. A fővárosnak mindenesetre inkább tiszta víz kellene már, hogysem fajta terv meg terv, költség meg költség, de az előmunkálatok után ítélve, — ámbátor a rejtélyes terv lényegéről senki semmit sem tud a beavatottak szűk körén kívül, — a nyáron át fokozott mérvben megújulnak mindazok a viznyavalyák, amelyek most már a télen át is érezhetők. A fővárosi bizottsági tagok körében élénk megbotránkozás tárgyát képezi egy másik faktum is, mely megint frappáns bizonysága azon vétkes könnyelműségnek, amivel a tanácsban a főváros jóléte és pénzügyei fölött intézkednek. Említettük ugyanis annak idején, hogy a Ganz-gyár, 108.000 fitos ajánlatát, a közmunkatanács 350.000 fitos lábatlankodása folytán visszavonta. A tanács épen együtt ült, mikor a viszszavonás megérkezett. Senkinek sem jutott azonban eszébe, hogy a Ganz-gyár nem is vonhatta volna vissza ajánlatát. A gyár visszalépése mint bevégzett tény került a közgyűlés elé s az előadó is épúgy elfelejtette vagy nem tudta, mint a tanács, hogy a Ganz-gyár ajánlata szerint, 2 hónapra kötelezte volt magát, hogy addig szóban áll a főváros hatóságának elfogadó határozatával szemben. A Ganz-gyár tehát február közepéig kötelezve volt ajánlatával. Mindazáltal ezen fölötte fontos ügybeli és pénzbeli mozzanatot nem ismerte senki. Ha a tanács és előadója ezen mozzanatot kötelességszerűleg megismertették volna a közgyűléssel, több mint valószínű, hogy a közgyűlés, — amelyen többen kifejezetten sajnálkoztak a Ganz-féle ajánlat elvesztése fölött, — nagyon is előnyt adott volna e gyár kísérletének. A Ganz-féle terv ugyanis legrosszabb esetben — K . . . herceget — folytató báni lom — dr. Corbacelli gyógykezelte, ki egy mákonyos szert gyártott, mely a beteget éjjelre félálomba ringatta, azon állapotba, mely önt egy ízben, a beteg éji sétája alkalmával, annyira meglepte. Midőn barátai észrevették, hogy az udvari páholybeli eset után a főintendáns ereje rohamosan hanyatlik, rábírták, hogy hírneves orvosokat tanácskozásra hívjon össze, s rendeleteiknek vesse magát alá. A tanárok már az első tanácskozás alkalmával mellőzték a csillapító szerecskét, más gyógymódot állapítottak meg, de a beteg állapota napról napra rosszabbodott. Nem birt már talpon állni, ágyba kellett fektetni és tompa érzéketlenség, mely csak nagy ritkán engedett világos pillanatoknak, teljesen megbénutá. — Meg van mentve! — monda környezete. — El van veszve ! — mormogá nem minden elégedettség nélkül, az ágyához lépő dr. Corbacelli. Midőn a beteg eszmélete pillanatra visszatért, megismerte sok évi, régi orvosát. Ez elégedett arcot színlelt. — Nos, — kiáltó, — hiszen jól van . . . ugye ? Adja ide a kezét. Bravó! Semmi láz, az illér nyugodt . . . Kitűnő! A főintendáns lassan fölpillantott, mereven orvosa szeme közé nézett és gúnyos mosolylyal ajka körül suttogó : — Semmi ostobaságot, doktor E pillanatban meg is halt, semmijébe se került volna a fővárosnak; míg a közmunkatanács terve, ha nem is fogna segíteni semmit a bajon, akkor is 350 ezer forintba fog kerülni. Ezek közt az alternatívák közt pedig nagyon is könnyű lett volna a választás. Azonban csak most utólag lett közhírré, hogy milyen záradék állott a gyár ajánlatában ? Így jött be a közmunkatanács terve s igy jött ki a kötelezettségből a Ganz-gyár az általános könnyelműség folytán. Mindenesetre oly tény ez, a mi fölötte lehangoló lehet a főváros adófizető népére s mely egyébként némi kis buzgalom mellett a tanács felelősségét is megállapítaná. — Az ideiglenes vízmű. A belügyminiszter a főváros közgyűlésének azt a határozatát, melylyel a főváros pesti részében a szűrt viz hiányának fedezése végett a közmunkatanács által ajánlott mesterséges szűröknek, és a Miklós Ödön által ajánlott amerikai Ilyatt-féle szűröknek 350,000 frt költséggel azonnal való létesítését; továbbá a balparti vízvezetéki telepnek szállítási képesség és kezelés tekintetében alapos megvizsgálását, végre a vízvezetéki víz felhasználásának kellő ellenőrzését célzó közigazgatási intézkedések életbeléptetését elrendelte, a fenforgó indokok alapján egész terjedelemben helybenhagyta, azon hozzáadással, hogy, a közmunkatanács által ajánlott, valamint, a Miklós Ödön által ajánlott szűrők létesítésének, egyidőben, párhuzamosan kell megtörténni. „Ezzel — mondja a belügyminiszter — meg vannak adva a főváros közönségének mindazon eszközök, melyek szükségesek arra a célra, hogy a vízvezeték tekintetében fenforgó, s annyi alapos panaszra alkalmat szolgáltatott bajok mielőbb orvosoltassanak.“ Minthogy pedig annak ellenőrzése, hogy ez tényleg meg is történjék, az ő hatásköréhez tartozik: ezen ellenőrzés sikeres gyakorolhatása céljából elrendeli a miniszter, hogy a szóban levő közgyűlési határozat által elrendelt intézkedések mikénti foganatosításáról, s a munkálatok elhaladásáról, mégpedig úgy a szűrők alkalmazására, mint a vízmű megvizsgálására és a vízhasználat szabályozására kiterjedőleg, a polgármester által hozzá kéthetenként jelentés tétessék. — Vasúti ügyek. A budapest-soroksár-harászói helyi érdekű vasútból kiágazólag a magyar fegyver- és lőszergyár-részvénytársaság telepéhez vezető iparvágánynak műtánrendőri bejárásáról szóló jegyzőkönyvet a közlekedési miniszter helybenhagyólag tudomásul vette s a magyar kir. vasúti főfelügyelőség kiküldöttje által a szóban forgó vágány használatára nézve az ő nevében megadott engedélyt megerősítette, ,/i Budapest városi vasúti vállalat vagyis Siemens és Halske bejegyzett közkereseti társaság, mint a Rudolf-rakpart-Podmaniczky utcaiaréna-úti villamos közúti vasút engedélyese azért folyamodott a közlekedési miniszterhez, hogy az említett villamos közúti vasút némely részein a második vágányt kiépíthesse. Miután a második vágány lefektetéséhez szükséges közterületeket a főváros közönsége már átengedte, ennélfogva a közlekedési minisztert fentartva magának a második vágány kiépítésére, illetőleg a közúti vasút kitérőjének meghosszabbítására vonatkozó közgyűlési határozatoknak saját jogköréből kifolyólag még megkívántató jóváhagyását s a tervezett építmények engedélyezését, — ezen építmények közigazgatási bejárását elrendelte s annak határidejéül január 19-ét, összejöveteli helyül pedig a régi városház tanácstermét tűzte ki, és felhívta a fővárost, hogy a közigazgatási bejárásnál magát képviseltesse. A bejárás vezetésével a miniszter Gyöngyössy János osztálytanácsost bízta meg. ..A főváros közgyűlése szerdán a kijelölő, bíráló, igazoló választmányok megalakításán s a közigazgatási bizottságba egy, a központi választmányba két tag választásán kívül a következő fontosabb tárgyakat fogja elintézni: u. m. a kiállítási épületek megváltása ; a külső dob-utcai 7. sz. ház megvásárlása hivatalos célokra ; rendkívüli befásitási munkák ; a Chewra Kadischa segélyezése ; Medvey indítványa a képzőművészeti bizottság tagjainak szaporítása és az interpellációk és indítványok nyilvántartása iránt ; a szakbizottságok tagjainak névjegyzéke ; a benmaradó és kilépő rendes és pótesküdtek névjegyzéke ; az ideiglenes vízműre megszavazott 350.000 forint fedezete ; a Szabó- és Schönwald-gyár kisajátítása ; a Haas és fiai ellen viselt per kimenetele ; a lánchídvám mérséklése az omnibuszoknál ; az 1888-diki járványkiadások ; miniszteri leirat városi mentőegyesület alakítása iránt; új állatorvosi állás teremtése ; a közraktári bankhoz egy felügyelő-bizottsági tag kiküldése ; a Lukács-fürdői telep szabályozása ; több gellérthegyi ház kisajátítása; előterjesztés a Rock-féle kórházalapítvány ügyében; a tisztviselőtelepen létesítendő iskola ; a győri jogakadémia fentartása kérdésében érkezett átirat; nyugdíjazások, végkielégítések, felfolyamodások. A jogügyi bizottság dr. Nagy Lajos tanácsos elnöklete alatt tartott tegnapi ülésén a légszesz-társulat előjogai kérdésében a légszesz-szerződés 4-ik pontját dr. Toldy József főügyész véleményéhez képest a kép magyarázta, hogy a légszesz-társulat az új világítási mód behozatala esetén a szerződés utolsó négy évében, hasonló feltételek alatt a vállalat elnyerésére még akkor is előjoggal bír, ha az új világítási módot a főváros maga házilag rendezi be és kezeli.