Pesti Hírlap, 1889. január (11. évfolyam, 1-31. szám)

1889-01-14 / 14. szám

zériák következtében. Egy szót sem akarunk kockáztatni azon kirívó igazságtalanság jellem­zésére, hogy a közteherviselés egyenlő fölosztá­sának korszakában létezik még teher, a köz­munka, mely főként a földbirtokos és mindenek­előtt a kisbirtokos osztályt sújtja. Ezt emlegetni csakugyan annyi volna, mint „baglyokat vinni Athénbe.“ Szerte az országban­ és kivált a sártengerbe fűlő alföldön általános a följajdulás az utak rosszasága miatt. S ép oly általános az a meggyőződés is, hogy a közmun­kaügynek rendezése régi tartozása a jog- és kul­­turállammá vált Magyarországnak. A kérdés hosszas tanulmányozása után a miniszter a parlament elé hozta e nagyfon­­tosságú reformot. Javaslatának alapelve az egyenlő teherviselés, úgy azonban, hogy az út forgalmi jelentősége és természete fogja meghatározni, mely hatóság vagy testület köteleztessék annak kiépítésére és föntartására. E célból a törvényjavaslat öt osztályba sorozza az utakat és pedig: 1. törvényhatósági, 2. vas­úti állomásokhoz vezető, 3. községi közlekedési, 4. tisztán községi, 5. magánosok, társaságok, vagy szövetkezetek által épített és föntartott közutak. Kimutattuk, hogy a mostanig rendelkezésre álló eszközökkel a közutak javítása és kiépítése nem eszközölhető. A miniszternek tehát gazda­gabb segélyforrásokat kell megnyitnia, hogy Ma­gyarország végre európai államhoz méltó közüli hálózatot nyerjen. Az e célból behozott törvény­hatósági útadó bizonyára új megterhelés. De a­ki a célt akarja, annak az eszközöktől nem szabad visszariadnia. Akkor kivált, midőn egy régi s az egyenlő köztehervi­selés demokratikus elvével össze­­egyeztethetlen anomáliának meg­szüntetéséről van szó. Mi nem kifogásoltuk volna, ha Baross még mélyebben nyúl vala bele a „darázsfészekbe“ és e reformnál egészen eltekint a „történelmi alaptól.“ Egészen kivenni a közutak ügyét a törvényhatósági befolyás alól, bizonyára legradi­kálisabb megoldása leendett e kérdésnek. De így is a beterjesztett javaslat, mely a kormány ellenőrzését növeli és szigorítja, nagy lépés előre és jelentékeny darab reform­munka, a Theatre francais művészei egy Musset Alfréd-féle proverbe-et adtak elő­ a palota kis színpadán. Az ud­vari etiquettehez híven az első kamarás és főinten­dáns az udvari páholyban a császárné karosszéke mögött állt. A császárné egy szórakozott pillanatában csipkés zsebkendőjét és legyezőjét, vállán át, hátra­­nyújtá neki és elfeledő e tárgyakat visszakérni. Kény­telen lévén a páholy közepén állni, melynek minden széke bájos udvarhölgyek által volt elfoglalva, elsá­padt és hiába iparkodott fájdalmait leküzdeni. Verej­ték gyöngyözött homlokán. De hirtelen, közel a leros­­kadáshoz, a kezében tartott zsebkendővel végigtörült homlokán. A császárné e pillanatban hátradőlt és kissé boszosan vette vissza a rábízott tárgyakat s haragos pillantást vetett rá, mely öt kényszerűl a páholyból távozni. Ez az eset nem maradt észrevét­lenül, de senki sem mert nevetni. Éjei a l­rrt módon teltek. Nappal, az igaz, kí­nos állapota kevésbé volt szembetűnő. Főintendánsi állapotában naponkint igazgatókat, írókat, színészeket és színésznőket kellett fogadnia. Különösen utóbbiak annál számosabban ostromolták fogadótermét, mint­hogy tudták, hogy az udvarias öreg úr különféle ké­réseiknek nehezen bíz ellenállni. Sorrendben vezették őket egymásután egy fényesen bútorozott szalonba. Ott egy urat pillantottak meg, ki gyors léptekkel járt alá s fel. A főintendáns volt. Rendszerint a látogató­­nők elé sietett, karját az övékbe tolta és a kérelme­zőnőket szobai sétáján magával vonszolta, így men­tek végbe a kihallgatások. PESTI HÍRLAP 1889. január 14. Külpolitikai hírek] —• jan. 13. Milán király a görög újév alkalmából levelet intézett Risztics Jovanhoz, Krisztics Nikolához, Grujcs Szávához és Mraovics metropolitához, melyben szi­ves köszönetet mond áldozatkész tevékenységükért, melyet az alkotmányrevizió alkalmával kifejtettek. A király Riszticsnek az I. oszt. Száva-rendet adta, Pantelics igazságügy- és Bogisevics közmunka­­ügyi miniszternek az I. oszt. Takova-rendet, ugyanezt Grujcs tábornoknak. A metropolita a II. oszt. fehér sasrendet kapta. Ezenkívül az alkotmány-revíziójavas­­latot tárgyaló bizottság tagjai kaptak rendjeleket. Ezek közt van Boskovics Stófán volt szabadelvű miniszter, Avakumovics, Vasziljevics, Popovics István és még többen. A turkesztáni orosz csapatokat megszapo­­rítják. Az első erősítés már elindult Odesszából Ba­­lumba, a­honnan az új kaspun-tuli vasúton fogják to­vább szállítani. Ezt a csapaterősítést csakhamar újabb fogja követni. Fővárosi ügyek. — Az ideiglenes vízjavító mű­ részleteinek kidolgozásán most fáradoznak a közmunkatanács szakértői. A fővárosnak mindenesetre inkább tiszta víz kellene már, hogysem fajta terv meg terv, költség meg költség, de az előmunkálatok után ítélve, — ámbátor a rejtélyes terv lényegéről senki semmit sem tud a beavatottak szűk körén kívül, — a nyáron át fo­kozott mérvben megújulnak mindazok a viznyavalyák, a­melyek most már a télen át is érezhetők. A fővá­rosi bizottsági tagok körében élénk megbotránkozás tárgyát képezi egy másik faktum is, mely megint frappáns bizonysága azon vétkes könnyelműségnek, a­mivel a tanácsban a főváros jóléte és pénzügyei fö­lött intézkednek. Említettük ugyanis annak idején, hogy a Ganz-gyár, 108.000 fitos ajánlatát, a köz­munkatanács 350.000 fitos lábatlankodása folytán visszavonta. A tanács épen együtt ült, mikor a visz­­szavonás megérkezett. Senkinek sem jutott azonban eszébe, hogy a Ganz-gyár nem is vonhatta volna vissza ajánlatát. A gyár visszalépése mint bevégzett tény került a közgyűlés elé s az előadó is épúgy elfelejtette vagy nem tudta, mint a tanács, hogy a Ganz-gyár ajánlata szerint, 2 hónapra kötelezte volt magát, hogy addig szóban áll a főváros hatósá­gának elfogadó határozatával szemben. A Ganz-gyár tehát február közepéig kötelezve volt ajánla­tával. Mindazáltal ezen fölötte fontos ügybeli és pénzbeli mozzanatot nem ismerte senki. Ha a ta­nács és előadója ezen mozzanatot kötelességszerűleg megismertették volna a közgyűléssel, több mint való­színű, hogy a közgyűlés, — a­melyen többen kife­jezetten sajnálkoztak a Ganz-féle ajánlat elvesztése fölött, — nagyon is előnyt adott volna e gyár kísér­letének. A Ganz-féle terv ugyanis legrosszabb esetben — K . . . herceget — f­olytató báni lom — dr. Corbacelli gyógykezelte, ki egy mákonyos szert gyártott, mely a beteget éjjelre félálomba ringatta, azon állapotba, mely önt egy ízben, a beteg éji sétája alkalmával, annyira meglepte. Midőn barátai észre­vették, hogy az udvari páholybeli eset után a főinten­dáns ereje rohamosan hanyatlik, rábírták, hogy hír­neves orvosokat tanácskozásra hívjon össze, s rende­­leteiknek vesse magát alá. A tanárok már az első tanácskozás alkalmával mellőzték a csillapító szerecs­­két, más gyógymódot állapítottak meg, de a beteg állapota napról napra rosszabbodott. Nem birt már talpon állni, ágyba kellett fektetni és tompa érzéket­lenség, mely csak nagy ritkán engedett világos pilla­natoknak, teljesen megbénutá. — Meg van mentve! — monda környezete. — El van veszve ! — mormogá nem minden elégedettség nélkül, az ágyához lépő dr. Corbacelli. Midőn a beteg eszmélete pillanatra visszatért, megismerte sok évi, régi orvosát. Ez elégedett arcot színlelt. — Nos, — kiáltó, — hiszen jól van . . . ugy­e ? Adja ide a kezét. Bravó! Semmi láz, az illér nyugodt . . . Kitűnő! A főintendáns lassan fölpillantott, mereven or­vosa szeme közé nézett és gúnyos mosolylyal ajka körül suttogó : — Semmi ostobaságot, doktor E pillanatban meg is halt, semmijébe se került volna a fővárosnak; míg a közmunkatanács terve, ha nem is fogna segíteni semmit a bajon, akkor is 350 ezer forintba fog ke­rülni. Ezek közt az alternatívák közt pedig nagyon is könnyű lett volna a választás. Azonban csak most utólag lett közhírré, hogy milyen záradék állott a gyár ajánlatában ? Így jött be a közmunkatanács terve s igy jött ki a kötelezettségből a Ganz-gyár az általá­nos könnyelműség folytán. Mindenesetre oly tény ez, a mi fölötte lehangoló lehet a főváros adófizető né­pére s mely egyébként némi kis buzgalom mellett a tanács felelősségét is megállapítaná. —­ Az ideiglenes vízmű. A belügyminiszter a főváros közgyűlésének azt a határozatát, melylyel a főváros pesti részében a szűrt viz hiányának fede­zése végett a közmunkatanács által ajánlott mester­séges szűröknek, és a Miklós Ödön által ajánlott amerikai Ilyatt-féle szűröknek 350,000 frt költséggel azonnal való létesítését; továbbá a balparti vízveze­téki telepnek szállítási képesség és kezelés tekinteté­ben alapos megvizsgálását, végre a vízvezetéki víz felhasználásának kellő ellenőrzését célzó közigazgatási intézkedések életbeléptetését elrendelte, a fenforgó indokok alapján egész terjedelemben helybenhagyta, azon hozzáadással, hogy, a közmunkatanács által ajánlott, valamint, a Miklós Ödön által ajánlott szűrők létesítésének, egyidőben, párhuzamosan kell megtör­ténni. „Ezzel — mondja a belügyminiszter — meg vannak adva a főváros közönségének mindazon esz­közök, melyek szükségesek arra a célra, hogy a víz­vezeték tekintetében fenforgó, s annyi alapos panaszra alkalmat szolgáltatott bajok mielőbb orvosoltassanak.“ Minthogy pedig annak ellenőrzése, hogy ez tényleg meg is történjék, az ő hatásköréhez tartozik: ezen ellenőrzés sikeres gyakorolhatása céljából elrendeli a miniszter, hogy a szóban levő közgyűlési határozat által elrendelt intézkedések mikénti foganatosításáról, s a munkálatok elhaladásáról, még­pedig úgy a szű­rők alkalmazására, mint a vízmű megvizsgálására és a vízhasználat szabályozására kiterjedőleg, a polgár­mester által hozzá kéthetenként jelentés tétessék. — Vasúti ügyek. A budapest-soroksár-ha­­rászói helyi érdekű vasútból kiágazólag a magyar fegyver- és lőszer­gyár-részvénytársaság telepé­hez vezető iparvágánynak műtánrendőri bejárásáról szóló jegyzőkönyvet a közlekedési miniszter helyben­­hagyólag tudomásul vette s a magyar kir. vasúti fő­felügyelőség kiküldöttje által a szóban forgó vágány használatára nézve az ő nevében megadott engedélyt megerősítette, ,/i Budapest városi vasúti vállalat vagyis Siemens és Halske bejegyzett közkereseti társaság, mint a Rudolf-rakpart-Podmaniczky­ utcai­­aréna-úti villamos közúti vasút engedélyese azért fo­lyamodott a közlekedési miniszterhez, hogy az emlí­tett villamos közúti­ vasút némely részein a második vágányt kiépíthesse. Miután a második vágány lefekte­téséhez szükséges közterületeket a főváros közönsége már átengedte, ennélfogva a közlekedési miniszter­t fentartva magának a második vágány kiépítésére, il­letőleg a közúti­ vasút kitérőjének meghosszabbítá­sára vonatkozó közgyűlési határozatoknak saját jog­köréből kifolyólag még m­egkívántató jóváhagyását s a tervezett építmények engedélyezését, — ezen épít­mények közigazgatási bejárását elrendelte s an­nak határidejéül január 19-ét, összejöveteli helyül pe­dig a régi városház tanácstermét tűzte ki, és felhívta a fővárost, hogy a közigazgatási bejárásnál magát képviseltesse. A bejárás vezetésével a miniszter Gyön­­gyössy János osztálytanácsost bízta meg.­­ ..A főváros közgyűlése szerdán a kijelölő, bíráló, igazoló választmányok megalakításán s a köz­­igazgatási bizottságba egy, a központi választmányba két tag választásán kívül a következő fontosabb tár­gyakat fogja elintézni: u. m. a kiállítási épületek megváltása ; a külső dob-utcai 7. sz. ház megvásár­lása hivatalos célokra ; rendkívüli befásitási munkák ; a Chewra Kadischa segélyezése ; Medvey indítványa a képzőművészeti bizottság tagjainak szaporítása és az interpellációk és indítványok nyilvántartása iránt ; a szakbizottságok tagjainak névjegyzéke ; a ben­­maradó és kilépő rendes és pótesküdtek névjegyzéke ; az ideiglenes vízműre megszavazott 350.000 forint fedezete ; a Szabó- és Schönwald-gyár kisajátítása ; a Haas és fiai ellen viselt per kimenetele ; a lánchíd­­vám mérséklése az omnibuszoknál ; az 1888-diki járványkiadások ; miniszteri leirat városi mentő­­egyesület alakítása iránt; új állatorvosi­­ állás terem­tése ; a közraktári­­ bankhoz egy felügyelő-bizottsági tag kiküldése ; a Lukács-fürdői telep szabályozása ; több gellérthegyi ház kisajátítása; előterjesztés a Rock-féle kórházalapítvány ügyében; a tisztviselő­­telepen létesítendő iskola ; a győri jogakadémia fen­­tartása kérdésében érkezett átirat; nyugdíjazások, végkielégítések, felfolyamodások.­­ A jogügyi bizottság dr. Nagy Lajos tanácsos elnöklete alatt tartott tegnapi ülésén a lég­­szesz-társulat előjogai kérdésében a légszesz-szerző­dés 4-ik pontját dr. Toldy József főügyész véleményéhez képest a kép magyarázta, hogy a légszesz-társulat az új világítási mód behozatala esetén a szerződés utolsó négy évében, hasonló feltételek alatt a vállalat elnye­résére még akkor is előjoggal bír, ha az új világítási módot a főváros maga házilag rendezi be és kezeli.

Next