Pesti Hírlap, 1889. február (11. évfolyam, 32-59. szám)

1889-02-14 / 45. szám

2 szolgálattevő szárnysegéd a jelent­ést megtette , sorrendben fogadta a küldöttségeket és barátsá­gosan társalgótt azoknak egyes tagjaival. Külö­nösen benyomást gyakoroltak a királynak a fő­város képviselőihez intézett szavai. A véderőtörvény tárgyalása. A véderőről szóló törvényjavaslat részletes tárgyalása ismét napirendre kerül. Azon szakadást, mely a szabadelvű pártot fenyegette, kikerülte már a kormányelnök a párt­értekezleten tett azon nyilatkozatával, hogy a kedélyek megnyugtatása céljából elfogadja a 14-ik §. oly módosítását, mely szerint a véderő száma tíz esztendőről tíz esztendőre határoztatik meg, a tiszti vizsgálatnál pedig a kiadandó utasí­tás a magyar, illetőleg horvát nyelv használatát meg fogja engedni. Eszerint a parlamenti többség tel­jes mértékben újra biztosítva van. A mérsékelt ellenzék határozatát csak hol­nap fogjuk ismerni, mert ez a párt csak ma este tartotta értekezletét. Azonban el lehet várni gróf Apponyi Al­bert államférfim tapintatától, hogy a vezetése alatt álló párt nem fogja utánozni a spanyolor­szági példát, a­hol néhány év előtt az ellenzék azon része, mely annak idejében „moderados“ címet irt a zászlajára, megunva, hogy mindig kisebbségben marad, a „furiosos“ melléknevet illesztette régi címéhez s mint „moderados fu­riosos“ túltett a szélsőkön is, kiegyengetve az utat a pronunciamentóknak, melyek tekintet nél­kül a parlamentre, megbuktatták a kormányt s megváltoztatták az alkotmányt. A­mi a szélsőbalt illeti, az nyíltan ki­mondja politikájának célját és eszközeit. Kije­lenti, hogy ma a nemzet nem a §§-ok iránt ér­deklődik. Szerinte az a fő most: lemond-e Ti­sza ? Politikai theóriáját pedig szóról-szóra így fejezi ki: „Az érdemetlen hagyja oda helyét! Az, hogy az utca publikumának nem lehet engedni, csak politikai csecsemők számára való kifogás. Nyilatkozott nemcsak a főváros utcai közönsége, hanem az egész ország. Megyék, városok, tör­vényhatóságok s népgyűlések egyértelműleg emel­ték fel tiltakozó szavukat. Ennek elégnek kel­lene lennie. Ha van igazi alkotmányunk, igazi parlamentáris kormányformánk, akkor a képvi­selők többsége nem nyilatkozhatik másként, mint a kormány ellen. Ha pedig csak szm­leges az al­kotmány, akkor csak az utca az, a­mely a nemzet közvéleményét ki­fej­ezh­eti.“ Az ily felfogás helyesli az utcai zavargáso­kat, fittyet hány a parlamenti többségnek s azt tartja, hogy a kormány nem csak a koronának és a parlamentnek, hanem az utcának is felelős. Arra készít elő tehát bennünket, hogy a véderő­ről szóló törvényjavaslat részletes tárgyalását jó alkalomnak tartja Tisza megbuktatására. Hiszen világosan kimondja, hogy ez az igazi célja; sze­rinte ezt követeli a nemzet, mely nem gondol a véderőjavaslattal, sőt kevesebbel ki nem elégít­hető, mint Tiszának és a parlamentarizmusnak bukásával. Ha Boulanger ily forma theóriát hidet, vagy ha Bukarestben utcai zavargásokkal buk­tatják meg Bratianót, azon nem csodálkozunk. Franciaországban a forradalom és államcsíny joga száz évi gyakorlat által el van ismerve, Romániát pedig nem szoktuk a parlamentarizmus mintaképének tekinteni. A mi dicsőségünk azon­ban mindig az volt, hogy még 1848-ban is szo­rosan ragaszkodtunk a törvényes formákhoz s ugyanazért Bachnak és Schmerlingnek ellenében, a­kik az 1848-iki törvényeket, mint forradalom törvényeit semmiseknek nyilatkoztatták ki, a jog­folytonosságot fenn tudtuk tartani s ennek alap­ján ki tudtuk eszközölni a kibékülést a korona és a nemzet közt. Ha a szélsőbal azt hiszi, hogy agyonbeszé­­léssel és utcai zavargásokkal el tudja érni célját, aligha­nem azt fogja tapasztalni, hogy a magyar nemzet okulva történelmén, sokkal józanabb és politikailag érettebb, mint­sem megengedné, hogy utcai tüntetések befolyással legyenek a törvény­­hozásra. A kormány pedig fenn fogja tudni tartani a rendet. Pulszky Ferenc: A „PESTI HÍRLAP“ TÁRCÁJA. A zongoravirtuóz. Egy világfi eleganciájával és oly meghaj­lással, melylyel koronás fők előtt is megállhatna, lép a pódiumra. Művészies könnyedséggel jelenik meg a tapsrakész közönség előtt, mely nem is sejti, hogy a szegény milyen láthatatlan láncot vonszol maga után. Láncot, a­melynél fogva őt Európa valamennyi zenevásárján körülvezetik. Mert ez a barnasörényes virtuóz azokkal a gyé­­mánt-inggombokkal (melyeket valamely nagyher­cegtől kapott) és azzal a híres szalaggal a gomb­lyukában, testét-lelkét —­ különösen pedig tíz ujját — és hozzá még éjjeli nyugodalmát is eladta. A nyári hónapok alatt, a­midőn oly gyé­ren terem a művészek számára a babér, tarta­lék­ készletéhez nyolc új darabot tanult be, ter­mészetesen csupa kemény virtuóz­ diót, amelye­ket csak a legszolidabb technika diótörőjével le­het feltörni. Eként „omnia sua“ magával hordva a fejében és az ujjaiban, beállított az imprezá­­rióhoz, hogy a téli tournée iránt kérdezősködjék. Művész és imprezárió kedves kis komédiát játszanak végig. A művész egy fejedelem méltó­ságával adja tudtára a virtuóz­ kiviteli vállalat tulajdonosának, hogy tulajdonképen nincsen reá szorulva, de azért őt mégis boldogítani akarja. A virtuóz­ kiviteli vállalat tulajdonosa a szere­­tetreméltóság stanioljába göngyölve közli a mű­­vészszel a keserű igazságot, hogy már jobb mi­nőségű és keresettebb árucikkeket ajánlottak neki. — febr. 13. A képviselőház holnapi ülésében, mint hall­juk, ellenzéki részről felszólalás fog történni a Takács Zoltán-féle affaire tárgyában. A felszólalás értesülésünk szerint nem interpel­ Akárhányszor tért vissza a nagyrabecsült mű­vész drága énjére, a másik mindannyiszor vér­­lázító nyakassággal beszélt Tanderstik kisasz­­szonyról, a legújabb „svéd csalogányáról és Humbug amerikai tenoristáról, a­ki tünemény­­szerű hangján kívül még azzal a megbecsülhe­tetlen előnynyel is bír, hogy köztudomás szerint azelőtt kéményseprő volt. Az egész világ vágyó­dik megismerkedni az újonan felfedezett csilla­gokkal, míg a régi csillagok gyakori megjelené­sük következtében vesztettek fényükből és érde­kességükből. Ezzel az ügynök török cigarettával kínálta meg a virtuózt, a­ki viszonzásul oda­­nyújtotta valódi orosz cigarettákkal teli ezüst szivarszelencéjét (egy uralkodó herceg aján­dékát). A tárgyalás lassan haladt; az alku nem akart létrejönni. A különbözet száz forint körül forgott egy estére; végre megfelezték a kü­lönbözetet „Hézagpótlónak mind a ketten alkalmasnak találtak egy „olcsó énekesnőt“, a­kit éles hangja miatt elneveztek Es-klarinétnak. Egészben véve a virtuózra nézve nagyon kedvezőek a feltéte­lek. Minden harmadik éjjel igényt tarthat ágyra és reggeli öt óra előtt nem szabad őt matinéé­hoz felkölteni. Az a kötelezettség, hogy betegség vagy halál esetében magas pénzbírságot tartozik fizetni, a virtuózra nézve nem bír jelentőséggel. A tournének okvetetlenül a fővárosból kell kiindulnia. Itt ugyan máig vagy félszázszor hal­lották a virtuózt és a „társaság“ sem tartja ma­gát kötelesnek, hogy a jövő hó elseje előtt zene iránt érdeklődjék; deficit lesz ugyan az ered­mény, de ez nem tesz semmit, ez a költség be­fektetési tőke. A szabadjegyesek a nyáron át te­­rad, febr. 13. (Saját tudósítónk táv­irata.) A ma délután tartott városi törvényhatósági közgyűlésen, melyen a bizottság teljes számmal jelent meg, Malek Lajos előterjesztette több bizottsági tag által aláírt azon határozati javaslatot, hogy Arad vá­ros törvényhatósága a véderőjavaslat 14-ik és 25-ik szakaszai ellen a képviselőházhoz és főrendiházhoz feliratot intézzen és ezt pártolás céljából küldje meg valamennyi törvényhatóságnak. A közgyűlés a ha­tározati javaslatot egyhangúlag elfogadta. Tordán szombaton, febr. hó 9-én pártkülönb­ség nélkül nagy népgyűlés volt a véderőtörvényja­­vaslat 14. és 25. §§-ai ellen. A gyűlés egyhangúlag a következő­ határozatot hozta, s azt sürgönyileg kö­zölte a város képviselőjével, dr. Pap Sámuellel. Torda városában mai napon pártkülönbség nél­kül megtartott népgyűlés határozatilag kimondotta, hogy az országgyűlésen jelenleg tárgyalás alatt levő leszívták magukat a szükséges jóakarattal, hogy „leüljék“ helyüket, a kritikusoknak pedig­­ muszáj eljönniük. Az első hangverseny után megjelent bírála­tok kiválogatása nagy gondot ad és ép oly okos főt, mint ügyes kezet kiván, a mely az ollóval bánni tud. Szemtelen kis zugfirkászok, a­kik kedvezőtlen bírálatot mernek mondani, a papír­kosárba kerülnek; a tucat panegyrikusok érin­tetlenül maradnak ; komoly munkát csak a neves kritikusok adnak. Éhez kiváló ügyesség kell. A rettegett X. például azt írja, hogy a művész idővel géppé lett, a­mely munkáját szel­lem nélkül, de szabatosan végzi. Azután így fe­jezi be: „Az igaz, hogy bámulatot kelt mesés technikája, föltétlen biztossága és hihetetlen ki­tartása.“ Az olló e szavak után : „Az igaz, hogy“ belevág a papírba és a lenyomat azután így hangzik : ,,A híres X. azt mondja: bámulatot kelt mesés technikája stb.“ Az eként kiválogatott anyagból ügyesen ál­lítják össze a „mintalap“-ot, a­melylyel eláraszt­ják a vidéket. Időközben a virtuóz és az Es-klarinét el­helyezkedett a háló­kupéban, mely téli otthonu­kat fogja képezni és a körút kezdetét veszi. Va­lahányszor a pályaudvarból a szállóba hajtatnak, a művész mindannyiszor még félálomban a ki­csikétől tudakolja, hogy tulajdonképen hol van­nak. Mihelyt azonban megpillantja a szállót, azonnal tájékozva van. Tudja a vendéglős és a főpincér nevét, a table­ d’hote fogásainak számát; tudja, hogy a „Római császár“-nál a borjúkote­­sett, a „Koronádban a rántott csibe kitűnő. Üdülésül néhány cigarettát szív el, azután, ha jelentékenyebb a város, fölkeresi a szerkesz- PESTI HÍRLAP, 1889. február 14. Belpolitikai hírek,­ láció alakjában, hanem a napirend előtt fog meg­tétetni, hogy eként több képviselőnek is módja legyen az ügyhöz hozzászólani. A főrendiház február hó 15-én d. e. 11 óra­kor ülést tart. A mérsékelt ellenzék ma este Királyi Pál elnöklete alatt tartott értekezletén elnök bemu­tatja a Győr szab. kir. városban f. hó 10-én tartott népgyűlés határozatát a védtörvény 14. és 25. §§-ai tárgyában, mely a három országos párt elnökségeinek is megküldetett. Az értekezlet a határozatot helyeslő- meg vette tudomásul. Ezután áttért a 14. §. múlt ülé­sen függőben maradt tárgyalására, melyhez hozzászó­lótok: Horánszky Nándor, Hodossy Imre, Ap­ponyi Albert gr., Beöthy Ákos, Kaas Ivor dr., Melczer Géza, Bolgár Ferenc és Gullner Gyula. A pártnak e §-ra vonatkozó nézeteit a házban Ho­dossy Imre fogja tolmácsolni. A 15. §-nál Apponyi Albert gróf e szakasznak a véderő-bizottsághoz való visszautasítását kívánja, mit az értekezlet elfogadván, az erre vonatkozó indítvány megtételével Bolgár Ferencet bízta meg. A 21. §-nál Bolgár módosít­­ványt ajánl, melyet az értekezlet elfogadott. Az idő előre haladván, a tárgyalás folytatása a legközelebbi értekezletre halasztatott. Az idei újoncozás. A törvényhatóságok a törvény értelmében már befejezték az ezidei sorozás­hoz szükséges előmunkálatokat és erre vonatkozó je­lentéseiket jóváhagyás céljából a honvédelmi minisz­ter elé terjesztették. A miniszter — a­mint értesülünk — értesítette a törvényhatóságokat, hogy várják be a minisztériumnak új, a legközelebbi sorozásra vonat­kozó utasításait. A véderőjavaslat ellen.

Next