Pesti Hírlap, 1889. február (11. évfolyam, 32-59. szám)
1889-02-23 / 54. szám
Budapest, 1889. XI. évi 54. (3651.) szám. Előfizetési árak: Egész évre . . . lért — te Félévre .' 7. · • 7 » — › Negyedévre Cl • 3 » 50 » Egy hóra. . . • 1 » &) » Egyes szám helyben 4 kr. Vidéken 5 kr. Százalék nem adatik. Kiadóhivatal: lanjint líbritsi 7. sigmautai. hová az előfizetések és a lap Szétküldésére vonatkozó felszlámlások intézendők. POLITIKAI NAPILAP. Szombat, február 23. Szerkesztési iroda: Budapesten, nádor-utca 7. sz., L emelet, hová a lap szellemi részét illető minden közlemény intézendő. Bérmentetlen levelei csak ismert kezektől fogadtatnak el. Kéziratok vissza nem adatnak. Hirdetések a kiadóhivatalban vétetnek fel. Francziaország részére pedig Jaim F. Jones & Cie. Parisban, LI bis, rue du Faubourg Montmartre. A magyarországi események és a külföld. A magyarországi események hosszú idő óta nem vonták annyira magukra a külföld figyelmét, mint ez idő szerint. A Spree és a Néva, a Szajna és a Themze mellett a véderőjavaslat fölötti vitát s az azzal kapcsolatos eseményeket élénk érdeklődéssel kísérik a politikai körök. Amit fontosabb tárgyak körül forgott parlamenti viták nem eredményeztek, azt a véderőjavaslat által támasztott vihar meghozta. — Magyarország állandó anyagot szolgáltat az európai sajtónak a publicistikai megbeszélésre. Nem akarunk foglalkozni azon nem épen hízelgő kritikával, melyet a parlamenti „scénákról“ olvasunk különböző, jobbadára németországi lapokban. El kellett készülve lennünk arra, hogy a tisztelt Ház turbulens elemei által rendezett jelenetek ki fognak aknáztatni ellenünk. Ugyanazon jóakaróink, kik, ha Magyarországról van szó, a szúnyogból elefántot tudnak csinálni, ez egyszer csakugyan nem szorultak nagyításra. Fontosabbak azonban ránk nézve a németországi kormánykörökhöz közel álló lapok véleményei a magyarországi helyzetről. Berlinben szembetűnő nyugtalansággal kísérik a Tiriza-kormány ellen a magyar ellenzéki pártok által megindított ostromot. Tartanak tőle, hogy a hadsereg kettéosztására irányuló törekvés meggyengíthetné a monarchia véderejét. Aggódnak amiatt, hogy az ellenzék győzelme esetében a dualizmust s a német birodalommal való szövetséget veszély fenyegetné. Bismarck herceg lapja, a Nordd. Alig. Ztg. pedig épenséggel a Deroulé deféle francia hazafias liga magyar utánzásának tervét is bevonja egész komolyan fejtegetéseinek körébe. A németországi félhivatal.Qjs .sajtó valóban igazságot szolgáltat Tisza Kálmánnak, midőn mellette és politikája mellett hévvel tör lándzsát. Nem hiszszük ugyan, hogy a mérsékelt ellenzék és a függetlenségi párt higgadtabb gondolkozású tagjai bűnéül rávják föl a magyar kormányelnöknek, hogy a Németországgal való szövetségi viszony föntartásának és ápolásának mindenkoron előharcosa volt. Nem hiszszük azért, mert a legnagyobb következetlenség hibájába esnének, ha kárhoztatnák a magyar kormányelnököt e politikájáért, holott nyíltan mindkét ellenzéki párt eddigelé mindenkor e szövetség hívének vallotta magát. Valóban Tisza Kálmán sokat tett arra is nézve, hogy Németország megbízzék Magyarországnak, mint szövetséges társnak Őszinteségében. Bismarck herceg tudja ezt. Nagyon érthető és természetes tehát, hogy lapjai sorompóba lépnek ezidőszerint a magyar kormányelnök mellett, szemben azon viharral, mely ellene zúdult. Mindazonáltal a berlini félhivatalos sajtó túlságosan szekerért lát, ha a dualizmust és a német Birodalommal való szövetséget is fenyegetve véli oly eshetőségek következtében, melyek Tisza Kálmánt leszorítanák a kormányról. Ami mindenekelőtt a dualizmust illeti, annak a mérsékelt ellenzék nem kevésbé híve, mint a szabadelvű párt, mely kormányválság esetében a parlamentet uraló nagy többségénél fogva még mindig azon tényező lenne, mely alkotmányos fogalmak szerint egyedül van hivatva soraiból tagokat adni az új kabinetnek. A dualizmust tehát veszély nem fenyegeti. Az a gondolat ne okozzon hideg borzongást a berlini sajtónak, hogy egy kormányválságból a függetlenségi párt vonjon hasznot és talán Boulanger és Dérouléde magyar bámulója, Pázmándy Dénes, kerüljön a miniszteri székbe. „Lieb Vaterland magst ruhig sein.“ Ilyen skrupulusok csak ott támadhatnak, hol szerfölött felületesen ismerik a magyarországi viszonyokat. Jobbadára az elősorolt indokoknál fogva tárgytalan az az aggodalom is, hogy a német birodalommal való szövetségünket megdönthetné egy kormányválság, vagy,. miként a „Post“ mondja, az ellenzék győzelme, sietségnek nincs ellensége ezidőszerint Magyarország számbavehető politikusainak soraiban, tartozzanak bármely párthoz is. Bizonyos urak a szélsőbalon csinálhatnak ugyan a maguk szórakoztatására extra külpolitikát. Kacérkodhatnak ugyan a francia revanche-háború álcázott vagy nyílt lovagjaival, Oroszország bámulóival és a pánszlávok által ünnepelt alakokkal. Oda állhatnak a francia trikolor mellé, amely, ha európai háborúra fog a sor kerülni, ott fog lobogni az orosz zászlók mellett. Dicsőíthetik Boulangert, aki a Vergődő köztársasággal együtt a szabadságot is meg fogja fojtani, ha ereje lesz hozzá. De ez a politika — ha egyáltalán szabad e szavat használni — nem a magyar nemzet s nem a magyar pártok politikája. Az a tudat, hogy a Németországgal való szövetség a legjobban’ felel meg Magyarország érdekeinek „PESTI HÍRLAP“ TÁRCÁJA. A boszu. — Oroszból Jutáin Jenő után. — Podzsilkin, fiatal gyártisztviselő, gyors léptekkel jár föl-alá kis szobájában, dühösen fésüli kuszáit saját ujjaival hátra és hevesen gesztikulál a jobb kezével. A szoba kicsiny, de rendes volt, megrakva székekkel, olcsó bútorokkal, hogy a sok tarka karton szinte bántotta a szemet, a falak pedig teli aggatva egy illusztrált újság jutalomképeivel. Az elnyűtt pamlagon ült ifjú felesége, Júlia Sztepanovna, rátámaszkodva könyökével egy ócska térítővel bevont, összekarcolt asztalra, fejét lehajtó karjára és busán zokogott. — De majd megmutatom én neki, hogy kivel van dolga; majd megmutatom, — mormorgta Podzsilkin, öklével fenyegetőzve, — tudom nem felejti el egyhamar! Gazzzember! Azt hiszi az akkasztani való, hogy mert neki 16 ezer rubel évi jövedelme van és hogy lop hozzá még bátkoro annyit, hogy vele már senki se bir. No, hanem ez egyszer, nem úgy van, alávaló vén róka, — nem ám, — bennem emberedre akadtál! Agyon ütöm, és darabokra zúzom össze, rögtön! Majd leszoktatom én a becstelen aljasságokról! Majd meglátjuk, hogyan fog majd tisztességes asszonyoknak aljasságokat mondani, ha vagy öt golyót beleröpitek gaz fejébe! Megölöm, mint a kutyát! Podzsilkin állásba helyezkedett, mintha próbálgatta volna, hogy fog majd valakit úgy megölni, mint a kutyát. Julia Sztepanovna tovább zokogott és egyre horkolt az orrával. — Micsoda? Gályarabságra? Hát,vigyenek gályarabságra , bánom is én! — folytatta Podzsilkin és nagyot ütött mellére. Különben még majd meglátjuk, hogy gályarabságba-e vagy nem! A női becsületnek keltem védelmére, tekintetes Törvényszék, ebben összpontosul minden enyhítő körülmény ... És föl fognak menteni. — A családi élet tűzhelye s a házasság erkölcsi oldala és szentsége lett itt megbontva és megsértve ... El lehetne ezt tűrni! ? Fölmentenek ... Ez így van mindenütt a világon, minden államban . . . Franciaországban a törvény első szakasza azt rendeli: lődd agyon. Spanyolországban pedig joga van ilyen esetben a férjnek minden bírói eljárás nélkül az illetőt leszúrni! Nem lesz semmi bajom, egy csöpp se! Maga a törvény parancsolja: óvd hitvestársadat! Júlia Sztepanovna fölemelte kedves szép szemeit, és szólt: — Az ám Jenő, de nem olyan könnyen mentik ám föl az embert. De hogyan is szabadna egy szó miatt mindjárt valakit megölni! — Föl kell, hogy mentsenek. Ah, az bolondság ! Egy szó miatt! De micsoda szó miatt! Az a szó, értsd meg, olyan, hogy egész életre meggyaláz! És még hozzá kitől, — egy vén kiszolgált gyárostól! Nemm! Már engedj meg, de nem fogom eltűrni! Érts csak meg, fontold csak meg azt a szót! Gondold csak meg jól, hogy mit mondott .... mondd csak el még egyszer, mondd! — No de, Jenő, hiszen udvariasan mondotta és nyájasan. Én, — azt mondja — mindent megteszek; a kegyed férjének mellékjövedelmet juttatok és még szivesen fölemelem fizetését is . . . csakhogy — azt mondja — ezt gondolja előbb meg jól. És azután, — azt mondja, — majd úgy estefelé kegyed hozzám elsétál a lakásomra- s aztán ott, — azt mondja, — elbeszélgetünk szépen, háborútlanul . . . No, aztán karon fogott, — és kedvesem, — azt mondja... Podzsilkin újra elkezdett dühöngeni. — „Kedvesem!“ Micsoda gaz bitang! Nézze megaz ember, már majdnem döglőfélben van a disznó és . . . még a lakására hiv! Még mit nem! De hiszen, megállj! — Egy férjnek a törvényes felesége elmegy hozzá szolgálati ügyben, és ő neki ilyen szemtelenséget mond, hogy „kedvesem!“ Nem, ezt nem hagyom annyiban. Kihívom párbajra , duellálni fogunk! Igen duellálni. Tessék majd, méltóságos úr, kiállani kardra vagy zsebkendővégről lőni pisztolylyal vagy akár puskával is, — majd adok én neki „kedvesem!“ — Eh, hagyd el Jenőkém, — monda szomorúan Júlia Sztepanovna, — hátha ő talál téged meglőni! Mi lesz akkor én velem ? De hogy is beszélhetsz ilyesmit ? Ezentúl már nyugodt éjjelem se lesz, mert álmomat mindig gyötörni fogja egy golyó vagy véres kard... — No hát csak hadd jöjjön agyon, próbálja csak meg. Törődöm is én vele. Meghalok, de a becsületemet beszennyezni nem engedem ! Hanem ő vele is mi lesz akkor ! ? Tessék majd neki a börtönbe sétálni és életfogytiglan ott bilincsekben görnyedni! Azt hiszed, hogy 60 ezer rubel évi jövedelem mellett ez valami kellemes? Eh, az ördögbe, majd én még sokat törődöm ilyen emberrel. Micsoda ! ? Még ceremóniázni is ! még duellálni! Lovagiaskodni! Egyszerűen elmegyek holnap a hivatalba, lehordom és lepiszka- Lapunk mai száma 16 oldalt tartalmaz.