Pesti Hírlap, 1889. február (11. évfolyam, 32-59. szám)

1889-02-23 / 54. szám

Budapest, 1889. XI. évi 54. (3651.) szám. Előfizetési árak: Egész évre . . . lé­­rt — te Félévre .' 7. · • 7 » — › Negyedévre Cl • 3 » 50 » Egy hóra. . . • 1 » &) » Egyes szám helyben 4 kr. Vidéken 5 kr. Százalék nem adatik. Kiadóhivatal: lan­jint líb­r­itsi 7. sig­mautai. hová az előfizetések és a lap Szétküldésére vonatkozó felsz­­­lámlások intézendők. POLITIKAI NAPILAP. Szombat, február 23. Szerkesztési iroda: Bud­apesten, nádor-utca 7. sz., L emelet, hová a lap szellemi részét illető minden közlemény intézendő. Bérmentetlen levelei csak ismert kezektől fogadtatnak el. Kéziratok vissza nem adatnak. Hirdetések a kiadóhivatalban vétetnek fel. Francziaország részére pedig Jaim F. Jones & Cie. Paris­­ban, LI bis, rue du Faubourg Montmartre. A magyarországi események és a külföld. A magyarországi események hosszú idő óta nem vonták annyira magukra a külföld figyel­mét, mint ez idő szerint. A Spree és a Néva, a Szajna és a Themze mellett a véderőjavaslat fölötti vitát s az azzal kapcsolatos eseményeket élénk érdeklődéssel kísérik a politikai körök. A­mit fontosabb tárgyak körül forgott parlamenti viták nem eredményeztek, azt a véderőjavaslat által támasztott vihar meghozta. — Magyaror­szág állandó anyagot szolgáltat az európai sajtó­nak a publicistikai megbeszélésre. Nem akarunk foglalkozni azon nem épen hízelgő kritikával, melyet a parlamenti „scénák­­ról“ olvasunk különböző, jobbadára németországi lapokban. El kellett készülve lennünk arra, hogy a tisztelt Ház turbulens elemei által rendezett jelenetek ki fognak aknáztatni ellenünk. Ugyan­azon jóakaróink, kik, ha Magyarországról van szó, a szúnyogból elefántot tudnak csinálni, ez egyszer csakugyan nem szorultak nagyításra. Fontosabbak azonban ránk nézve a német­országi kormánykörökhöz közel álló lapok véle­ményei a magyarországi helyzetről. Berlin­ben szembetűnő nyugtalansággal kísérik a Ti­­riza-kormány ellen a magyar ellenzéki pártok által megindított ostromot. Tartanak tőle, hogy a hadsereg kettéosztására irányuló törekvés meg­­gyengíthetné a monarchia véderejét. Aggódnak a­miatt, hogy az ellenzék győzelme esetében a dualizmust s a német birodalommal való szövet­séget veszély fenyegetné. Bismarck herceg lapja, a Nordd. Alig. Ztg. pedig épenséggel a Deroulé de­féle francia hazafias liga magyar utánzásának ter­vét is bevonja egész komolyan fejtegetéseinek körébe. A németországi félhivatal.Qjs .sajtó valóban igazságot szolgáltat Tisza Kálmánnak, midőn mellette és politikája mellett hévvel tör lándzsát. Nem hiszszük ugyan, hogy a mérsékelt ellenzék és a függetlenségi párt higgadtabb gondolkozású tagjai bűnéül rávják föl a magyar kormányel­nöknek, hogy a Németországgal való szövetségi viszony föntartásának és ápolásának mindenko­ron előharcosa volt. Nem hiszszük azért, mert a legnagyobb következetlenség hibájába esnének, ha kárhoztatnák a magyar kormányelnököt e politikájáért, holott nyíltan mindkét el­lenzéki párt eddigelé mindenkor e szövet­ség hívének vallotta magát. Valóban Tisza Kálmán sokat tett arra i­s nézve, hogy Németország­­ megbízzék Magyaror­szágnak, mint szövetséges társnak Őszinteségé­ben. Bismarck herceg tudja ezt. Nagyon érthető és természetes tehát, hogy lapjai sorompóba lép­nek ezidőszerint a magyar kormányelnök mel­lett, szemben azon viharral, mely ellene zúdult. Mindazonáltal a berlini félhivatalos sajtó túlságosan szekerért lát, ha a dualizmust és a né­met Birodalommal való szövetséget is fenyegetve véli oly eshetőségek következtében, melyek Ti­sza Kálmánt leszorítanák a kormányról. A­mi mindenekelőtt a dualizmust illeti, annak a mér­sékelt ellenzék nem kevésbé híve, mint a sza­badelvű párt, mely kormányválság esetében a parlamentet uraló nagy többségénél fogva még mindig azon tényező lenne, mely alkotmányos fogalmak szerint egyedül van hivatva soraiból tagokat adni az új kabinetnek. A dualizmust te­hát veszély nem fenyegeti. Az a gondolat ne okozzon hideg borzongást a berlini sajtónak, hogy egy kormányválságból a függetlenségi párt vonjon hasznot és talán Boulanger és Dérouléde magyar­ bámulója, Pázmándy Dénes, kerüljön a miniszteri székbe. „Lieb Vaterland magst ruhig sein.“ Ilyen skrupulusok csak ott támadhat­nak, hol szerfölött felületesen ismerik a magyar­­országi viszonyokat. Jobbadára az elősorolt indokoknál fogva tárgytalan az az aggodalom is, hogy a német birodalommal való szövetségünket megdönthetné egy kormányválság, vagy,. miként a „Post“ mondja, az ellenzék győzelme, sietség­­nek nincs ellensége ezidőszerint Magyarország számbavehető poli­tikusainak soraiban, tartozzanak bár­mely párthoz is. Bizonyos urak a szélsőbalon csinálhatnak ugyan a maguk szórakoztatására extra külpoli­tikát. Kacérkodhatnak ugyan a francia revan­­che-háború álcázott vagy nyílt lovagjaival, Oroszország bámulóival és a pánszlá­­vok által ünnepelt alakokkal. Oda állhatnak a francia trikolor mellé, a­mely, ha európai há­borúra fog a sor kerülni, ott­ fog lobogni az orosz zászlók mellett. Dicsőíthetik Boulangert, a­ki a Vergődő köztársasággal együtt a szabadságot is meg fogja fojtani, ha ereje lesz hozzá. De ez a politika — ha egyáltalán szabad e szavat használni — nem a magyar nemzet s nem a magyar pártok politikája. Az a tudat, hogy a Németországgal való szövetség a legjobban’ felel meg Magyarország érdekeinek „PESTI HÍRLAP“ TÁRCÁJA. A boszu. —­ Oroszból Jutáin Jenő után. — Podzsilkin, fiatal gyártisztviselő, gyors lép­tekkel jár föl-alá kis szobájában, dühösen fésüli kuszáit saját ujjaival hátra és hevesen gesztiku­lál a jobb kezével. A szoba kicsiny, de rendes volt, megrakva székekkel, olcsó bútorokkal, hogy a sok tarka karton szinte bántotta a szemet, a falak pedig teli aggatva egy illusztrált újság ju­talomképeivel. Az elnyűtt pamlagon ült ifjú felesége, Jú­lia Sztepanovna, rátámaszkodva könyökével egy ócska térítővel bevont, összekarcolt asztalra, fe­jét lehajtó karjára és busán zokogott. — De majd megmutatom én neki, hogy kivel van dolga; majd megmutatom, — mor­­morgta Podzsilkin, öklével fenyegetőzve, — tu­dom nem felejti el egyhamar! Gazzzember! Azt hiszi az akkasztani való, hogy mert neki 16 ezer rubel évi jövedelme van és hogy lop hozzá még bátkoro annyit, hogy vele már senki se bir. No, hanem ez egyszer, nem úgy van, alávaló vén róka, — nem ám, — bennem emberedre akadtál! Agyon ütöm, és darabokra zúzom össze, rögtön! Majd leszoktatom én a becstelen aljasságokról! Majd meglátjuk, hogyan fog majd tisztességes asszonyoknak aljasságokat mondani, ha vagy öt golyót beleröpitek gaz fejébe! Meg­ölöm, mint a kutyát! Podzsilkin állásba helyezkedett, mintha próbálgatta volna, hogy fog majd valakit úgy megölni, mint a kutyát. Julia Sztepanovna to­vább zokogott és egyre horkolt az orrával. — Micsoda? Gályarabságra? Hát,vigyenek gályarabságra , bánom is én! — folytatta Pod­zsilkin és nagyot ütött mellére. Különben még majd meglátjuk, hogy gályarabságba-e vagy nem!­­ A női becsületnek keltem védelmére, tekintetes Törvényszék, ebben összpontosul minden eny­hítő körülmény ... És föl fognak menteni. — A családi élet tűzhelye s a házasság erkölcsi ol­dala és szentsége lett itt megbontva és meg­sértve ... El lehetne ezt tűrni! ? Fölmente­nek ... Ez így van mindenütt a világon, min­den államban . . . Franciaországban a törvény első szakasza azt rendeli: lődd agyon. Spanyol­­országban pedig joga van ilyen esetben a férjnek minden bírói eljárás nélkül az illetőt leszúrni! Nem lesz semmi bajom, egy csöpp se! Maga a törvény parancsolja: óvd hitvestársadat! Júlia Sztepanovna fölemelte kedves szép szemeit, és szólt: — Az ám Jenő, de nem olyan könnyen mentik ám föl az embert. De hogyan is szabadna egy szó miatt mindjárt valakit megölni! — Föl kell, hogy mentsenek. Ah, az bo­londság ! Egy szó miatt! De micsoda szó miatt! Az a szó, értsd meg, olyan, hogy egész életre meggyaláz! És még hozzá kitől, — egy vén ki­szolgált gyárostól! Nemm! Már engedj meg, de nem fogom eltűrni! Érts csak meg, fontold csak meg azt a szót! Gondold csak meg jól, hogy mit mondott .... mondd csak el még egyszer, mondd! — No de, Jenő, hiszen udvariasan mon­dotta és nyájasan. Én, — azt mondja — min­dent megteszek; a kegyed férjének mellékjöve­delmet juttatok és még szivesen fölemelem fize­tését is . . . csakhogy — azt mondja — ezt gondolja előbb meg jól. És azután, — azt mond­ja, — majd úgy estefelé kegyed hozzám elsétál a lakásomra- s­ aztán ott, — azt mondja, — el­beszélgetünk szépen, háborútlanul . . . No, aztán karon fogott, — és kedvesem, — azt mondja... Podzsilkin újra elkezdett dühöngeni. — „Kedvesem!“ Micsoda gaz bitang! Nézze meg­­az ember, már majdnem döglőfélben van a disznó és . . . még a lakására hiv! Még mit nem! De hiszen, megállj! — Egy férjnek a törvényes felesége elmegy hozzá szolgálati ügy­ben, és ő neki ilyen szemtelenséget mond, hogy „kedvesem!“ Nem, ezt nem hagyom annyiban. Kihívom párbajra , duellálni fogunk! Igen duel­­lálni. Tessék majd, méltóságos úr, kiállani kardra vagy zsebkendővégről lőni pisztolylyal vagy akár puskával is, — majd adok én neki „kedvesem!“ — Eh, hagyd el Jenőkém, — monda szo­morúan Júlia Sztepanovna, — hátha ő talál téged meglőni! Mi lesz akkor én velem ? De hogy is beszélhetsz ilyesmit ? Ezentúl már nyu­godt éjjelem se lesz, mert álmomat mindig gyö­törni fogja egy golyó vagy véres kard... — No h­át csak hadd jöjjön agyon, próbálja csak meg. Törődöm is én vele. Meghalok, de a becsületemet beszennyezni nem engedem ! Ha­nem ő vele is mi lesz akkor ! ? Tessék majd neki a börtönbe sétálni és életfogytiglan ott bi­lincsekben görnyedni! Azt hiszed, hogy 60 ezer rubel évi jövedelem mellett ez valami kellemes? Eh, az ördögbe, majd én még sokat törődöm ilyen emberrel. Micsoda ! ? Még ceremóniázni is ! még duellálni! Lovagiaskodni! Egyszerűen elme­gyek holnap a hivatalba, lehordom és lepiszka- Lapunk mai száma 16 oldalt tartalmaz.

Next