Pesti Hírlap, 1889. március (11. évfolyam, 60-89. szám)

1889-03-17 / 76. szám

a­ ­z előzmények magyarázzák még azt is, hogy a német Pozsony olyan viharos, olyan lelkes föllán­golással ünnepelte meg a múlt este a magyar sza­badság napját, március tizenötödikét, a­mint ezt még sohasem tette. Megérdemli, hogy ezt a tényt följegyezzük. Már csak azért is, mert e napnak negyvenegy év előtti eseményeiben az ország fővárosa után Pozsonynak van legjelentékenyebb része. Az eVang. theologusok és a jogászifjúság szo­kásos ünnepélye után már délutáni hat órakor nagy közönség lepte el a pozsonyi sétatért. Kétszáz em­bernél több álldogált a színház bejárata előtt, a pénz­tár megnyitását várva. Fél hét órakor már minden jegy el volt adva a földszinten s nem egy tisztessé­ges külsejű úri­ember váltott karzatjegyet, mert a földszinti állóhelyekre kiadott jegyek száma is elérte volt már a megengedett legmagasabbat. Háromnegyed hétkor a pénztáros kijelente, hogy a karzatjegyek is elfogytak. Háromszáz embernél több volt kénytelen eredménytelenül vissza­vonulni. Ez alatt a színház gyorsan telt. A felsőbb ré­giók már tömve voltak. Nemsokára a földszint is be­népesült fényes öltözetű előkelő hölgyekkel, fekete szalonruhás urakkal, s a páholyok ragyogó közönsége is megjelent, mintha összebeszéltek volna, egyszerre. A zenekar Erkel „Bánk bán“-jának nyitányát zendítette rá. Az utolsó ütemek alatt a függöny föl­­emelkedett s a színfalak mögül kilépett Somló Sán­dor. Petőfi „Talpra magyar‘-ját szavalta. A háttérben a pozsonyi jogakadémia és a domtemplom épülete volt látható. Visszafojtott lélekzettel hallgatta a közönség Somlót, ki nemes hévvel szólt s a refraint nagy ha­tással alkalmazta minden strófa végén. Utolsó szavait már nem bírta bevárni a közönség: egész erejéből tombolt és éljenzett é­s kétszer hívta ki a művészt. Mikor a függöny újra fölemelkedett, egy to­borzási jelenet volt látható 1848-ból. Daliás nemzetőr állt jobbról egy hordó tetején, jobb kezében kivont karddal, bal kezében a lengő trikolorral. Körül paro­­lázó vitézek, újoncok, takaros leánykák mintegy táncra perdülve. A zenekar egy 4-8-beli toborzót játszott. A színpad baloldalán egy kéz a magasból azt a nagy­emlékű lapot lengette, melyen a „Mit kíván a ma­gyar nemzet ?“ tizenkét pontja volt olvasható. Hirtelen odalett a háttér s a nélkül, hogy az első kép mozdult volna, két angyal bocsátkozott le a magasból, kezében cserkoszoruval és a kettő között mintegy varázsütésre megjelent az ifjú Kossuth Lajos — életnagyságban. A kép megindító szépen sikerült. A legnagyobb hatása volt a következő képnek, mely ezt nyomban követte. A tizenhárom aradi vér­tanú megszólalásig hiven — ott állt egy sorban Kos­suth mögött, háttérben a segesvári csatatérrel. A ze­nekar a Himnuszt zendítette rá és a közönség egy­szerre fölállt, mikor e hangokat meghalta. Aztán elkezdett tapsolni, tombolni, hévvel, szakadatlanul, és igy tapsolt tizenöt percnél tovább, mialatt a piskis hídon Bem apó és Petőfi alakját, a színpad mélyén pedig Pannóniát Magyarország népcsoportjaival látta fölmerülni. Háromszor gördült le a függöny és aludt ki a görögtűz — és a ház még negyedszer is látni akarta a múlt idők e nagy jelenéseit. Mikor a függöny negyedszer is legördült, a szomszédok félrefordultak, hogy ne lássanak egymás arcába. Minden szem könynyel volt tele. Maga „Rákóczi“ előadása csupa lelkes tünte­tés mellett folyt le. Percekig tartó éljen, dörgő taps­vihar rázta meg a falakat Göncziné, mint Zrínyi Ilona, két következő mondása után fiához : „Neked nincs császárod, hanem királyod, és nem királyod, hanem kormánya ellen köss kardot, mert a mely kormány igy tesz, az nem magyar!“ Továbbá : „Ha Budán székel a kormány, ez előtt meg kell hajol­nunk, de Bécs előtt soha!“ Tetőpontra hágott a lel­kesedés Somlónak, mint Rákóczinak, e szavai után : „Nem ismerik önök a magyart s nem tudják, hogy királyát mennyire szereti, hogy érezte vérét, ha kell, lelkesedve ontja.“ Az ezt követő öt percnyi tapsvihar és éljenzés a magyar koronás ki­rály nevének szólt. Minden arcon a lelkesedés, az elragadtatás tüze égett és mindenki azt hangoztatta, hogy még ilyen napot 1848. március tizenötödike óta nem ért Pozsony. A felvonásközöket csupa régi magyar dalok töltötték ki. Nagy hatást tett Rákóczi érkezésekor ennek távolból megszólaló indulója a lengyel határszélen s az ismeretes „Fel fel vitézek a csatára“ kezdetű induló, mely az előadás zárópontja volt. Még egyszer Krecsányi színigazgatót hívták, ki ma teljesen meghódította Pozsonyt ügyes, tapintatos választásával és az est berendezésével. Színház után a „Magyar királyiban népes banker volt lelkes fel­köszöntőkkel. A pápai ref. főiskola márciusi emlékün­nepe péntek este volt. A kiváló ügyességgel össze­állított műsort a pompásan összhangzó főiskolai ze­nekar nyitotta meg, előadva a „Kossuth-indulót“, mely után Borsos István díszmagyarban, lelkesedés­sel szavalta Petőfi „Nemzeti dal!“ költeményét, majd a főiskolai énekkar lelkesítően énekelte Csekő Gusz­táv vezetése mellett a „Szózatot.“ Fülöp József, a képzőtársulat alelnöke, szépen kidolgozott emlékbe­szédet tartott, visszatekintve a dicső napra. Ezután Czike Pál olvasta fel Medgyaszay Vince „Népem kincse“ cimü költeményét. Ezt az énekkar által elő­adott „K­ossuth-induló“ követte s ezután Boross Kálmán szavalta kiváló hatással Kunsági „Fiaim­hoz“ címü versét. Ezt Sándor Benő gondos rajza a szabadságharcból követte. Majd népdalokat énekelt az ifjúsági énekkar Csekő Gusztávtól. A műsor befe­jezése előtt Nagy Árpád igazi érzéssel szavalta Bartók „A magyar ifjúsághoz“ intézett költeményét. Végül a főiskolai zenekar Kossuth-dalokat játszott. A székesfehérvári függetlenségi kör — mint minden évben — úgy az idén is, több mint 200 polgár részvétele mellett ülte meg március 15-ikét, a Kostyelik Ferenc vendéglőjében lévő helyiségében. Pont 8 órakor lépett be gr. Károlyi Gábor orsz. képviselő, Nagy Ignác és Tóth Arthur kíséretében s­zugó éljenzés fogadta őt. A képviselő megtartván cerclejét, visszatért helyére s fogadta Nagy Ignác üdvözlő szavait, ki egyszersmind felkérte Gémes Jenőt az ünnepi beszéd megtartására. Ezután kezde­tét vette a vacsora. Az első felköszöntőt Márkus Antal mondta gr. Károlyi Gáborra; utána gr. Ká­rolyi éltette lelkes szavakban Kossuthot, majd belecsapott a mai politikai eseményekbe; Nagy Ig­nác Kossuthra, Udvardy János Gáncs Jenőre mond­tak felköszöntőt. Gsitári G. Emil indítványára elha­tároztatott, hogy üdvözlő távirat menesztetik Kossuth­­hoz, úgy Budapestre a függetlenségi párthoz, a véd­­erőjavaslattal szemben tanúsított erős harcáért. Tóth Arthur azon városi tisztviselőket éltette, kik minden presszió dacára bírtak elég erkölcsi bátorsággal, hogy megjelenjenek ezen ünnepélyen. Dr. Major Ferenc a nemzet e nagy napjára, gr. Károlyi a „megtért“ Zichy Jenő grófra, Seidel Lajos a hazára emelték poharukat. Selmecbánya, márc. 16. A nemzeti ujjáébre­­dés emlékét fényesen ülte meg Selmecbánya közön­sége is. A szentháromság-téren gyűlt össze a közön­ség ; a „Szózat“ eléneklése után Schmidt Ottomár szavalta a „Talpra magyar“-t, majd Róth Flóris mondott alkalmi beszédet. Zeneszó mellett vonultak ezután az egybegyűltek a közeli Szélaknára, hol az elesett honvédek sírjára koszorút tettek. Leányok, asszonyok, nemzeti kokárdákkal mellükön, haladtak a lobogó nemzeti­ zászlók alatt. Este díszelőadás volt a színházban és végül banket. Gyulafehérvár, márc. 16. Március 15-dikét bankettel ünnepelte meg Gyulafehérvár lakossága, me­lyen Mohay Sándor képviselő és Novák Ferenc pol­gármester is résztvettek. Pancsova, márc. 16. Pancsova városában méltóan megünnepelték március tizenötödikét.­­ A társaskör nemzeti ünnepélyt rendezett a magyar és izraelita dalkörök közreműködésével, mely alkalom­mal a szabadság és egyenlőség élőképekben mutatta­tott be. Az ünnepély fényesen sikerült. Kispesten is megülték a nagy nemzeti ünne­pet. A vendéglő nagytermében mintegy kétszázan gyültek össze társas lakomára. Az első áldomást a községi bíró mondotta a királyra s ugyanő a máso­dikat Kossuth Lajosra. Mindkét felköszöntőt viharos éljenzéssel fogadta a közönség, a­mely vidám hangu­latban együtt maradt virradtig. Kecskeméten az akadémiai ifjúság által ren­dezett ünnepély a főtéren ment végbe a következő programmal: 1. Ének, előadja a városi dalárda; 2. al­kalmi költemény, írta Ábrányi Emil, szavalta: Szentki­rályi Mihály joghallgató; 3. alkalmi beszéd, tartja : Haja­­gos Illés joghallgató; 4. Talpra magyar, szavalja Virágh Ferenc joghallgató; 5. ének, előadja a városi da­lárda. Este 7 órakor pedig Ugrón Gábor és Horváth Ádám, mint a város képviselői tiszteletére fáklyásme­netet rendezett a jogakadémia polgársága, a­mely alkalommal az üdvözlő beszédet Milutinovits János joghallgató tartotta. Az ifjúság ezután testületileg vett részt a 48-as kör által saját helyiségében rende­zett társas vacsorán. A független érzelmű polgárság által rendezett ünnepély kiváló jelentőséget nyert az által, hogy ez alkalommal a 48-as körben nyújtották át Ugron Gábornak a díszes emlékköny­vet, a­melyet Kecskemét város függetlenségi és 48-as választópolgárai a véderő-törvényjavaslat fölötti vi­tában kifejtett parlamenti működéséért határozták el megtisztelni Ugron Gábort. Az aláírások száma 15 nagy albumlapot tölt be és meghaladja az ezeret. Ugyancsak ez alkalommal nyúttatott át Horváth Ádámnak, a város másik függetlenségi képviselőjének, szintén a véderő-törvényjavaslat fölötti vita alkalmá­val kifejtett hazafias működése elismeréséül a vezér­bizottság arcképgyűjteménye. Az „Iparos ifjak magyar asztaltársa­sága“ Budapesten tegnap este ünnepelte meg a nemzeti ébredés évfordulóját, szép és nagy kö­zönség részvétele mellett. Hölgyek is nagy szám­mal voltak, nemzeti színű csokrokkal díszítve keblü­ket. Az ünnepi beszédet Sz. Kovács Sándor el­nök tartotta, mélyen átérezve. A Nemzeti dalt, Petőfitől, előadta Kovács György tag. Eskü, Ábrá­nyitól, szavalta Kiss Nándor tag. A dalkör pedig előadta a Szózatot és Himnuszt, melyet a közönség is énekelt. Még Erdélyi János jegyző szavalta el Sz. Kovács Sándor elnök költeményét, „Talpra ma­gyar“, emlékezés 48. március 15-ikére s úgy a sza­vaiét, mint a szerzőt riadó éljenzéssel fogadták, vé­gül díszvacsora­ (80 teríték) következett. Számos fel­köszöntőket mondottak még a hölgyek közül is s a társaság lelkes hangulatban együtt maradt a késő éjjelig. PESTI HÍRLAP 1889. március 17. Pesti Hírlap. Márc. 16-án uj előfizetést nyitunk lapunkra s kérjük azon t. előfizetőinket, kiknek előfizetése márc. 15-én lejárt,­hogy azt minél előbb megújítsák, nehogy a lap elküldésében fennakadás történjék. Az előfize­tési árak lapunk homlokán olvashatók. 12&~ Mutatványszámokat kívánatra egy hétig küld ingyen és bem­entve a kiadóhivatal. Figyelmeztetjük t. előfizetőinket, hogy lakhelyváltoztatás alkalmával előbbi elmüket, mely alatt a lapot kapták, velünk közölni, il­letőleg egy cimszalagot mellékelni szívesked­jenek. Napi hírek. — (Lapunk mai számához) féliv melléklet van csatolva, mely Tolnai bajos veszélyének folytatásán kívül a hirdetések egy részét tartalmazza. — (Milán király Budapesten.) A „Corres­­pondance de l’Est“-nek jelentik : A király kedden délben fogadja Budapesten Milán királyt, ki ugyane napon részt vesz az udvari ebéden. Ez udvari ebé­den jelen lesz gróf Kálnoky külügyminiszter, Tisza Kálmán s esetleg Kállay közös pénzügyminiszter is, kinek Budapestre érkezését szintén várják. Hu sze­rint a szerb exkirály már szerdán elutazik Buda­pestről Bécsbe.­­ (A beteg igazságügy miniszter): Fabiny állapotában tartós a javulás. Most már rendesen eszik s jóízűen alszik. Az orvosok remélik, hogy pár heti nyugalom után a miniszter teljesen helyre jön s el­foglalhatja hivatalát.­­ (A kir. magy. természettudományi tár­sulat) március 20-án, szerdán délután 5 órakor szak­ülést fog tartani az ásványtani intézetben (muzeum­­körut 4.) Tárgyak: Dr. Schafarzik Ferenc kir. geológus : A Cserhát eruptiv kőzeteiről, bemutatá­sokkal . Tausz Ferenc tanár : Uj készülék a fenék­nyomás megmutatására. A szakülés után választmá­nyi ülés tartatik. — (Az orvostanhallgatók) ama része, kik a magasabb tanfolyamon vannak s katonai kötelezettsé­güknek mindeddig eleget nem tettek, hattagú küldött­séget menesztettek tegnap a kari dékánhoz, kérvén őt, hogy támogatná kérvényüket a közoktatásügyi minisztériumnál, hogy szolgálati félévüket még ez évben leszolgálhassák. Minthogy azonban az új véd­­törvény április 1-ig valószínűséggel még életbe nem lép, kérelmezik, hogy április 15-én, esetleg május 1-én beléphessenek. A kari dékán igen szívélyesen fogadta a küldöttséget, kifejezést adván ama remé­nyének, hogy úgy a hadi- mint közoktatásügyi mi­nisztérium méltányolni fogja kérelmüket annál is inkább, mivel a magasabb tanfolyamuak, szolgálati idejük elhalasztásával tanulmányaikban nagy kárt szenvednének. Azonkívül megnyugtatta­ a küldöttséget az iránt is, hogy úgy maga, mint a tanári testület azon lesz, hogy a későbbi belépés dacára a félév beszámítható legyen. A mozgalomhoz mindeddig 60 magasabb tanfolyama orvostanhallgató csatlakozott. A még jelentkezni hajlandók felkéretnek, hogy a Kli­nika kapujánál kitett ívre minél előbb aláiratkoz­zanak.­ (Hadgyakorlatok.) Katonai körökből a „Per Ltad“ arról értesül, hogy az idei nagy had­gyakorlatok a kilencedik (Josefstadt) és tizedik (Brünn) hadtestek között fognak 1. évi szeptember 10. és 15. között megtartatni. A hadgyakorlatokon jelen lesz a király ő felsége is. A főhadgyakorlati napok szeptember 11., 12. és 18. napjaira vannak kitűzve.­­ (Elkobzott egyetemi kucsmák.) Az uj­divatu egyetemi magyar­ kucsmák kizárólagos készíté­sére és árusítására, mint annak idején említettük, Rosenthal H. katona-egyenruha szállító nyert szaba­dalmat. Az egyetemi ifjúság leckekönyv vagy látoga­tási bizonyítvány felmutatása mellett válthatta ki a kucsmákat, melyek folyó­számmal voltak ellátva, ne­hogy nem egyetemi polgárok is hozzájuthassanak az egyetemi jelvényhez s esetleg visszaélések történjenek. E szabadalom dacára akadt kalapos, a ki utánozta az eredeti mintát s diákkucsmákat hozott forgalomba. Ez Ranschburg Soma kerepesi­ ut 26. sz. a. lakó ka­lapos, a­ki kirakatába is kitette az általa készített kucsmákat s mivel olcsóbban adta, mint Rosenthal.

Next