Pesti Hírlap, 1889. június (11. évfolyam, 150-177. szám)
1889-06-01 / 150. szám
Budapest, 1889. XI. évf. 150. (3747.) szám. Szombat, junius 1. —T , -- _______.................................... ■ _ . - - -.,T| -TI --I . . - —~~ . IhiaWi— —^ előfizetési árak Szerkesztési Iroda: . “tt-h. M ■ ■ Mi»»., P equi Vidi AD Vidékén 5 kr. ffi|| jjfe H B ||§ jE| a|jjgl fim KEHI Kéziratok vissza nem adatnak. Százalék nem adatik. Hi 1991 Bill B BSIBBf5®Hirdetések Kiadóhivatal: a kiadóhivatalban vétetnek fel eutatest, EadOHtea 7. SS, Bllsant. T\1'VT rmu/ AT TAT a TVTT k Ti Francziaország részére pedig hová az előfizetések és a lap Pí 1S I I 1 K A 1 A P1 I j A P Ifflí Ztr^J 10HM £ Í°NES & fni Fáns* szétküldésére vonatkozó jelszó- 1 UijlllVfll itill * ' 0 yfc., ,[«iy ban, Si bis, rue du Faubourg tamlások intézendők. Montmartre. Keleti politika,. Az oroszok nem is tagadják, hogy keleti politikájuk Katalin császárné uralkodása óta Konstantinápoly elfoglalását tűzte ki végcéljául, I. Sándor cár is meg akart alkudni I. Napóleonnal ezen az áron, de a francia császár ezt túlmagasnak tartotta. Nem volt nehéz ily foglalási vágyak palástolására jogcímet is találni, hogy t. i. Oroszország háza kapuját nem hagyhatja más fejedelem kezében, aki a Fekete-tengert s abban a cár tengeri erejét háború idejében a Bosporus és Dardanellák erősségei által elzárhatja s kirekesztheti a szabad tengerekből. Ezen cél elérésére az oroszok századunkban is négyszer támadták meg Törökországot. Kétszer csakugyan sikerült nekik Konstantinápoly szomszédságába uthatni, de az európai nagyhatalmak tiltakozása ellenében mégsem merték elfoglalni a fővárost. Kétséget sem szenved, hogy ezen háborúk pecsételték meg Szerbia, Románia és Görögország függetlenségét s hogy a bolgárok szintén ezeknek köszönhetik a hamiságukat, melyet egyébiránt az európai nagy hatalmasságok szívesen elismertek, de azt már nem engedhették meg, hogy ezen új államok orosz szatrapiákká váljanak, melyek csak névleg függetlenek s tényleg Oroszországnak eszközei. Az orosz politika, sőt az összes orosz közvélemény ellenben nem tud abba belenyugodni, hogy Románia, Szerbia, Bolgár- és Görögország csak a maguk érdekeit, ne pedig az oroszokéit vegyék fő figyelembe. Azt akarják Moszkvában és Pétervárott, hogy a Balkán-félsziget nemzeteinek külpolitikáját ne ők maguk csinálják, hanem hogy ez alá legyen rendelve a cár akaratának. Az orosz diplomácia tehát a Balkán-félszigeten mindig azon volt, hogy a kormány oly párt kezében legyen, mely az orosz követtől veszi irányát s esetleg utasítását. Ahol ez nem sikerül s a kormány oly kezekbe került, melyekre az orosznak nincs befolyása. ott nyíltan szövetkeznek az ellenzékkel, fellázítják a népet, megbuktatják a minisztereket, sőt a fejedelmek személye ellen is irányozzák az izgatást. Ausztria-Magyarország politikája épen az ellenkező. Ez semmiképen nem elegyedik az új államok belső dolgaiba, neki egyéb célja nincs, mint az, hogy ezen nemzetek békében , fejleszthessék ki hazájuk erkölcsi és anyagi érdekeit. Nálunk sem a közvélemény, sem az országgyűlés nem szokott nagy figyelmet fordítani a külügyekre. A delegációk is egy-két ülésben szokták elvégezni a külügyi költségvetést s megelégszenek, has a külügyminiszter minden esztendőben egyszer megadja a tőle kívánt felvilágosításokat. Találkoznak azonban időről-időre hírlapi tudósítók és cikkírók, kik tekintettel az orosz diplomaták szüntelen áskálódásaira az egész keleten, rosszalják és meg nem tudják magyarázni keleti diplomáciánk tétlenségét, szemére is vetik, hogy Bukarestben és Belgrádban távol tartja magát minden beavatkozástól a belügyekbe és egykedvűen veszi, bárki legyen a miniszter, akár Garasanin, akár Risztics, akár Gruics is nem törekszik oly pártot alakítani, mely Ausztria-Magyarország barátságát tenné jelszavává, holott az orosz diplomaták folyvást azon vannak, hogy azok jussanal a kormány élére, akik nyíltan bevallják az orosz barátságot, mint politikájuk alapját. A külpolitika azonban szorosabb összefüggésben áll az állam földrajzi helyzetével, mint a nemzet rokon- vagy ellenszenvével s akár a haladó-, akár a liberális-, akár a radikális párt legyen hatalmon Belgrádban, azt a tényt egyikük sem ignorálhatja, hogy a gyorsvonat hat óra alatt Budapestről Belgrádba ér s Ausztria-Magyarország tízszer nagyobb és népesebb, mint Szerbia. Ez az oka, hogy minden szerb államférfi tartózkodni fog Ausztria-Magyarország érdekeit megsérteni, hiszen még az oroszbarát Risztics is mindig azon volt minisztersége idejében, hogy fentartsa a jó viszonyt hatalmas szomszédjával. Tudjuk, hogy Bosznia megszállása óta nem számíthatunk a szerb nemzet rokonszenvére, mely azt hiszi, hogy természetes örökségétől fosztottuk meg, de azért mégis érzi, hogy földrajzi helyzete következtében Ausztria-Magyarország a szerb függetlenségnek legerősebb védelme. Szerbia belviszonyai egy idő óta zavarosak. A belviszály a királyi házban, Mihály metropolita eltávolítása, a királyi pár elválása, az új alkotmány megadása, a királyi lemondás s a mostani véres zavargások a fővárosban, mind beteg állapotokról tanúskodnak, de senki sem okolta diplomáciánkat, hogy mindezen zavar oka befolyt, vagy azokat ki akarta volna használni. Tétlenségünk bizonyítja, hogy Ausztria-Magyarország Szerbia legjobb barátja s ha szükség volna reá, legbiztosabb megvédője is lenne. Pulszky Ferenc. h* ® A „PESTI HÍRLAP“ TÁRCÁJA. Régi história. — A „Pesti Hírlap" eredeti tárcája. — --------„Régi história. — mondja a költő — de mindig új marad —“ . - Nagyon régi és felette egyszerű. Alig érdemes elbeszélni, olyan szimpla egy dolog. Három sorban hozzák az újságok, ugyanannyi másodperc alatt futják át az olvasók és a világosítva tér napirendre a nap apró eseményei fölött. Igaz is, megszokott formában megunt tartalom. ... Elpihen a nagy város zűrzavaros, lázas zsongása, megöregszik a nap és az esti alkony békés miszticizmusával olvad bele a titokzatos éjszakába . . . ! Mindig ugyanez. Halványkék derengésre halványul a piros jelen, hogy gyors átmenettel szürke múlttá legyen. Ez a nap állandó története. Régi história, mely kicsi eseményeket foglal magában és ezek is mind régi-régi históriák; ki törődik velük ? Legfeljebb azok, a kiknek szerep jutott bennük. A kik kacagnak és a kik sírnak. Öröm és bánat örökösen forgó tarka kaleidoszkópja: az élet. Ragyogó tavaszi reggelre ébred ismét a világ és elfeledi az éjszaka rémes látományait. A tisztességes emberek kialudták magukat s józan kenyérkeresetük után sietnek, fölmelegitett köznapi érzelmekkel, kényszeritett, de jól idomított munkakedvvel. Kényes mosolyra derül a tegnapi fájdalom és más uj könyek siratják a tegnap letűnt gyönyöreit ... A sors kintornáján ismét lepereg a két régi nóta: a szomorú, meg a víg . . . Boldog, aki a szomorúra is táncolni tud; okos, aki el tud búsulni a vígén. Ne nevezzétek bohócnak, pesszimistának se mondjátok. Az élet valódi filozófusa az, akit irigyelnetek kell. Igen ám, de hány van ilyen?... Eh, régi nóták, régi históriák . . . Ki-ki a maga szerencséjének örül és bánkódik a más örömén, mert hisz az a más is örül az embertársa bánatának és megfujja a diadalmi harsonát, mikor egy újabb ellenség pusztult el a létért való öldöklő küzdelemben. Mi édes-kevés a részvét igaz könnye és mily sokan tarthatnak rá jogos igényt! Pedig most én is könnyet kérek, sajnálkozó könnyet szegény Geleji Istvánért mindazoktól, akik elég türelmesek lesznek végighallgatni ezt az ő hóbortosan bús, nevettetően furcsa, de végre alapjában mégis csak régi históriáját. Akik pedig mulatságosnak tartják azt, nos, hát azok egyszerűen kacagnak majd rajta. Minek cifrázzam? Egyszerű históriát igértem. Egyetlen mondatban kimondom, hogy miről szól. Geleji István, a könyvmoly, a száraz mathematikus, halálosan beleszeretett egy Lallerinába. ■g''r j Nemde, kacagtató egy dolog ez, így első hallásra ? Geleji, a komoly tudós, akit sohasem láttunk mosolyogni, sohasem mással foglalkozni, mint rideg számaival és aki vajmi keveset törődött a nőkkel. Sehogysem akartam elhinni, mikor egyik közös ismerősünk nevetve közölte velem a furcsa hírt. Bűbájos tavaszi reggelen történt, mikor azt meghallottam. Ne ijedjenek meg, kérem. Nem nyújtok részletes leírást. Egészen csinos évszak a tavasz, de irodalmilag teljesen diszkreditálva van. Olyan csúnyán bánik el vele a szépirodalom, hogy valóban csoda, hogy a természetnek van még kedve felébredni költeménymentes téli álmából... Geleji szerelmes . . . Szerelmes egy bal- fetleányba . . . Szinte csiklandozott a gondolat. Én az Erzsébet-téren sétálgattam, ahol a csicsergő verébseregtől még az amputált platánok alatt sem vándorolhat az ember — büntetlenül. A legújabb fővárosi botrányról csiripeltek azok a verebek. Én értem a madarak nyelvét, amióta operánk soknyelvű előadásaira járok, de most az egyszer egy kukkot sem fogok kifecsegni abból, amit hallottam, miután egyik nyárspolgári nagybátyám nemrég „brúder“-t ivott Ráth Károly főpolgármesterrel. Ha nem tartottam volna a csacskaságuktól, elpletykáztam volna azoknak a kis madaraknak a Geleji István esetét . . . ■ Lapunk mai száma 16 oldalt tartalmaz.