Pesti Hírlap, 1889. június (11. évfolyam, 150-177. szám)

1889-06-01 / 150. szám

Budapest, 1889. XI. évf. 150. (3747.) szám. Szombat, junius 1. —T , -- _______.................................... ■ _ . - - -.,T| -TI --I . . - —~~ . IhiaWi— —^ előfizetési árak Szerkesztési Iroda: . “tt-h. M ■ ■ Mi»»., P equi Vidi AD Vidékén 5 kr. ffi|| jjfe H B ||§ jE| a|jjgl fim KEHI Kéziratok vissza nem adatnak. Százalék ne­m adatik. Hi 19­91 Bill B BSIBBf5®Hirdetések Kiadóhivatal: a kiadóhivatalban vétetnek fel eutatest, EadOHtea 7. SS, Bllsant. T\1'VT rmu/ AT TAT a TVTT k Ti Francziaország részére pedig hová az előfizetések és a lap Pí 1S I I 1 K A 1 A P1 I j A P Ifflí Ztr^J 10HM £ Í°NES & fni Fáns* szétküldésére vonatkozó jelszó- 1 Uijl­­­llVfll itill * ' 0 yfc., ,[«iy ban, Si bis, rue du Faubourg tamlások intézendők. Montmartre. Keleti politika,. Az oroszok nem is tagadják, hogy keleti politikájuk Katalin császárné uralkodása óta Konstantinápoly elfoglalását tűzte ki végcéljául, I. Sándor cár is meg akart alkudni I. Napóleon­nal ezen az áron, de a francia császár ezt túl­­magasnak tartotta. Nem volt nehéz ily foglalási vágyak palás­tolására jogcímet is találni, hogy t. i. Oroszor­szág háza kapuját nem hagyhatja más fejedelem kezében, a­ki a Fekete-tengert s abban a cár tengeri erejét háború idejében a Bosporus és Dardanellák erősségei által elzárhatja s kire­­kesztheti a szabad tengerekből. Ezen cél eléré­sére az oroszok századunkban is négyszer tá­madták meg Törökországot. Kétszer csakugyan sikerült nekik Konstantinápoly szomszédságába uthatni, de az európai nagyhatalmak tiltakozása ellenében mégsem merték elfoglalni a fővárost. Kétséget sem szenved, hogy ezen háborúk pecsételték meg Szerbia, Románia és Görögor­szág függetlenségét s hogy a bolgárok szintén ezeknek köszönhetik a hamiságukat, melyet egyéb­iránt az európai nagy hatalmasságok szívesen el­ismertek, de azt már nem engedhették meg, hogy ezen új államok orosz szatrapiákká válja­nak, melyek csak névleg függetlenek s tényleg Oroszországnak eszközei. Az orosz politika, sőt az összes orosz köz­vélemény ellenben nem tud abba belenyugodni, hogy Románia, Szerbia, Bolgár- és Görögország csak a maguk érdekeit, ne pedig az oroszokéit vegyék fő figyelembe. Azt akarják Moszkvában és Pétervárott, hogy a Balkán-félsziget nemzetei­nek külpolitikáját ne ők maguk csinálják, hanem hogy ez alá legyen rendelve a cár akaratának. Az orosz diplomácia tehát a Balkán-félszigeten mindig azon volt, hogy a kormány oly párt ke­zében legyen, mely az orosz követtől veszi irá­nyát s esetleg utasítását. A­hol ez nem sikerül s a kormány oly kezekbe került, melyekre az orosznak nincs be­folyása. ott nyíltan szövetkeznek az ellenzékkel, fellázítják a népet, megbuktatják a minisztere­ket, sőt a fejedelmek személye ellen is irányoz­zák az izgatást. Ausztria-Magyarország politikája épen az ellenkező. Ez semmiképen nem elegyedik az új államok belső dolgaiba, neki egyéb célja nincs, mint az, hogy ezen nemzetek békében , fejleszt­hessék ki hazájuk erkölcsi és anyagi érdekeit. Nálunk sem a közvélemény, sem az or­szággyűlés nem szokott nagy figyelmet fordítani a külügyekre. A delegációk is egy-két ülésben szokták elvégezni a külügyi költségvetést s meg­elégszenek, has a külügyminiszter minden esz­tendőben egyszer megadja a tőle kívánt felvilá­gosításokat. Találkoznak azonban időről-időre hírlapi tudósítók és cikkírók, kik tekintettel az orosz diplomaták szüntelen áskálódásaira az egész keleten, rosszalják és meg nem tudják ma­gyarázni keleti diplomáciánk tétlenségét, sze­mére is vetik, hogy Bukarestben és Belgrádban távol tartja magát minden beavatkozástól a bel­­ügyekbe és egykedvűen veszi, bárki legyen a miniszter, akár Garasanin, akár Risztics, akár Gruics i­s nem törekszik oly pártot alakítani, mely Ausztria-Magyarország barátságát tenné jelszavává, holott az orosz diplomaták folyvást azon vannak, hogy azok jussanal­­ a kormány élére, a­kik nyíltan bevallják az orosz barátsá­got, mint politikájuk alapját. A külpolitika azonban szorosabb összefüg­gésben áll az állam földrajzi helyzetével, mint a nemzet rokon- vagy ellenszenvével s akár a ha­ladó-, akár a liberális-, akár a radikális párt le­gyen hatalmon Belgrádban,­­ azt a tényt egyikük sem ignorálhatja, hogy a gyorsvonat hat óra alatt Budapestről Belgrádba ér s Ausztria-Ma­­gyarország tízszer nagyobb és népesebb, mint Szerbia. Ez az oka, hogy minden szerb állam­férfi tartózkodni fog Ausztria-Magyarország ér­dekeit megsérteni, hiszen még az oroszbarát Risztics is mindig azon volt minisztersége idejé­ben, hogy fentartsa a jó viszonyt hatalmas szomszédjával. Tudjuk, hogy Bosznia megszállása óta nem számíthatunk a szerb nemzet rokonszenvére, mely azt hiszi, hogy természetes örökségétől fosztot­tuk meg, de azért mégis érzi, hogy földrajzi helyzete következtében Ausztria-Magyarország a szerb függetlenségnek legerősebb védelme. Szerbia belviszonyai egy idő óta zavarosak. A belviszály a királyi házban, Mihály metropo­­lita eltávolítása, a királyi pár elválása, az új alkotmány megadása, a királyi lemondás s a mostani véres zavargások a fővárosban, mind beteg állapotokról tanúskodnak, de senki sem okolta diplomáciánkat, hogy mindezen zavar oka befolyt, vagy azokat ki akarta volna használni. Tétlenségünk bizonyítja, hogy Ausztria-Ma­gyarország Szerbia legjobb barátja s ha szükség volna reá, legbiztosabb megvédője is lenne. Pu­lszky Ferenc. h* ® A „PESTI HÍRLAP“ TÁRCÁJA. Régi história. — A „Pesti Hírlap" eredeti tárcája. — --------„Régi história. — mondja a költő — de mindig új marad —“ . - Nagyon régi és felette egyszerű. Alig érdemes elbeszélni, olyan szimpla egy dolog. Három sorban hozzák az újságok, ugyan­annyi másodperc alatt futják át az olvasók és a világ­osítva tér napirendre a nap apró esemé­nyei fölött. Igaz is, megszokott formában meg­unt tartalom. ... Elpihen a nagy város zűrzavaros, lázas zsongása, megöregszik a nap és az esti alkony békés miszticizmusával olvad bele a titokzatos éjszakába . . . ! Mindig ugyanez. Halványkék derengésre halványul a piros jelen, hogy gyors átmenettel szürke múlttá le­gyen. Ez a nap állandó története. Régi história, mely kicsi eseményeket foglal magában és ezek is mind régi-régi históriák; ki törődik velük ? Legfeljebb azok, a kiknek­ szerep jutott bennük. A kik kacagnak és a kik sírnak. Öröm és bá­nat örökösen forgó tarka kaleidoszkópja: az élet. Ragyogó tavaszi reggelre ébred ismét a világ és elfeledi az éjszaka rémes látományait. A tisztességes emberek kialudták magukat s józan kenyérkeresetük után sietnek, fölmele­gitett köznapi érzelmekkel, kény­szeritett, de jól idomított munkakedvvel. Kényes mosolyra derül a tegnapi fájdalom és más uj könyek siratják a tegnap letűnt gyö­nyöreit ... A sors kintornáján ismét lepereg a két régi nóta: a szomorú, meg a víg . . . Boldog, a­ki a szomorúra is táncolni tud; okos, a­ki el tud búsulni a vígén. Ne nevezzétek bohócnak, pesszimistának se mondjátok. Az élet valódi filozófusa az, a­kit irigyelnetek kell. Igen ám, de hány van ilyen?... Eh, régi nóták, régi históriák . . . Ki-ki a maga szerencséjének örül és bán­kódik a más örömén, mert hisz az a más is örül az embertársa bánatának és megfujja a diadalmi harsonát, mikor egy újabb ellenség pusztult el a létért való öldöklő küzdelemben. Mi édes-ke­­vés a részvét igaz könnye és mily sokan tarthat­nak rá jogos igényt! Pedig most én is könnyet kérek, sajnálkozó könnyet szegény Geleji Istvánért mindazoktól, a­kik elég türelmesek lesznek végighallgatni ezt az ő hóbortosan bús, nevettetően­ furcsa, de végre alapjában mégis csak régi históriáját. A­kik pedig mulatságosnak tartják azt, nos, hát azok egyszerűen kacagnak majd rajta. Minek cifrázzam? Egyszerű históriát igértem. Egyetlen mondatban kimondom, hogy mi­ről szól. Geleji István, a könyvmoly, a száraz ma­­thematikus, halálosan beleszeretett egy Lalle­­rinába. ■g''r j Nemde, kacagtató egy dolog ez, így első hallásra ? Geleji, a komoly tudós, a­kit sohasem lát­tunk mosolyogni, sohasem mással foglalkozni, mint rideg számaival és a­ki vajmi keveset tö­rődött a nőkkel. Sehogysem akartam elhinni, mikor egyik közös ismerősünk nevetve közölte velem a fur­csa hírt. Bűbájos tavaszi reggelen történt, mikor azt meghallottam. Ne ijedjenek meg, kérem. Nem nyújtok részletes leírást. Egészen csinos évszak a tavasz, de irodalmilag teljesen diszkreditálva van. Olyan csúnyán bánik el vele a szépirodalom, hogy va­lóban csoda, hogy a természetnek­­ van még kedve felébredni költeménymentes téli álmából... Geleji szerelmes . . . Szerelmes egy bal- fetleányba . . . Szinte csiklandozott a gondolat. Én az Erzsébet-téren sétálgattam, a­hol a csicsergő verébseregtől még az amputált platá­nok alatt sem vándorolhat az ember — büntet­lenül. A legújabb fővárosi botrányról csiripeltek azok a verebek. Én értem a madarak nyelvét, a­mióta operánk soknyelvű előadásaira járok, de most az egyszer egy kukkot sem fogok kife­csegni abból, a­mit hallottam, miután egyik nyárspolgári nagybátyám nemrég „brúder“-t ivott Ráth Károly főpolgármesterrel. Ha nem tartottam volna a csacskaságuk­­tól, elpletykáztam volna azoknak a kis madarak­nak a Geleji István esetét . . . ■ Lapunk mai száma 16 oldalt tartalmaz.

Next