Pesti Hírlap, 1889. július (11. évfolyam, 178-208. szám)

1889-07-26 / 203. szám

1889. július 26. RESTI HÍRLAP című­ 3 felvonásos népszínműve kerül színre. Szom­baton „Orfeus a pokolban“ című operettet adják elő. * (Lendvayné, Fánosy Ilka asszony), a nemzeti színház tagja hétfőn ért Hódmező-Vásár­­helyre, hol a vasútnál dr. Draskóczy ügyvéd szép beszéddel üdvözölte, s gyönyörű bokrétát nyújtott át a művésznőnek, a­kit hosszú kocsisorral kísértek szállására. A „47-ik cikke s „A szép marquisnő“ előadása telt ház előtt folyt le s a vendégszereplő művésznőt, a­ki még több estén föllép, a közönség minden felvonás után többszörös kihívással s sok vi­rággal tüntette ki. (A debreceni dalárda Erdélyben.) Ma­rosvásárhelyről sürgönyzik mai kelettel. A debre­ceni dalárda tagjait itt leirhatlan lelkesedéssel fogad­ták. Tiszteletükre 500 terítékes bankett volt, melyen a város lakosságának szine-java vett részt. A dalárda ma este az Emke javára hangversenyt ad. * (Odry Zsebel és Somogyi Mór) zongora­művész tátrafüredi és bártfai nagy sikerű hangverse­nyeik után Krynicán, Lengyelország legnagyobb für­dőjében oly nagy tetszést arattak előadásukkal, hogy az igazgatóság egy második hangverseny rendezésére is fölszólította őket. Lublón és Koritnicán telt házak előtt hangversenyeztek s most útjukat Ungvár és Borszék felé folytatják. * (A bayreuthi előadás.) Tegnap, mint Bay­­reuthból távirják, a „Mesterdalnokok“-at adták elő. Az est sikeréből az oroszlánrész az idén is, mint tavaly, a Richter által vezetett zene- és énekkarokat illeti, melyek különösen a második felvonás nagy fináléját igazán bámulatos hatással emelték érvényre. Az egyes szereplők közül Betz mint jellemzetes és népies zamata Hans Sachs, Friedrich mint Beck­messer és Drexler kisasszony mint szeretetreméltó Éva tűntek ki. — A Wagner-egylet közgyűlése alkal­mából üdvözlő­ táviratokat küldött a német császár­hoz és a bajor régensherceghez. * (A persa sab tiszteletére) a párisi nagy Operában díszelőadást fognak rendezni, mely azon­ban nem lesz nyilvános. Az összes helyek a köztár­saság elnöke által meghívandó vendégeknek lesznek fentartva. Az előadás műsora még nincs megállapítva. A bivalyok. A most leégett Paks nem igen híres egyébről, mint a katasztrófáiról. De mégis van egy nevezetes­sége, a­mire a paksi ember ad valamit: a bivalyai. Ott teremnek az országban a legszebb bivalyok. Minden valamire való gazda bivalytulajdonos s a le­gelőn szép nagy bivalycsorda harapja a füvet. Hatal­mas izmos állatok, az állatkiállitások legyőzhetlen championjai. Büszkék is rá a paksiak. Mint másutt a holdas fejű, aranysörényű paripákról szállongnak mesék, úgy itt a bivalyokról. Ha három paksi úr összekerül, le­hetetlen, hogy legalább egy bivaly-anekdota ne kerül­jön köztük forgalomba. Mert a bivaly jámbor, szelíd állat, de igen humorisztikus passziói vannak. Rendesen engednek a szónak és flegmatikusan végzik a bivaly-kötelességeket, de ha kedvük szoty­­tyan, szénás-szekerestül belemennek a Dunába és a télivel együtt szép csöndesen átúsznak a másik partra, nem törődve a kétségbeesett kocsis lármájával, vagy más egyéb bolondságokat követnek el. A legújabb eféle bivaly-történet, mely még e szomorúságban is földeríti a paksiakat, egy özvegyasszony bivalyának vizitje a városházán. A derék állat egyet gondolt, el­ballagott a városházára, fölsétált a lépcsőn az eme­letre és nagy jámboran beállított biró uram hivatal­szobájába, a ki, képzelhetőleg, kellőkép meg volt hatva a szarvas vendég láttára ... A komikum tel­jes lett, midőn megtudták, hogy a bivaly az özvegyé, ki örökös panaszairól és biró uraimék zaklatásáról hires ; csakhamar az egész város újságolta, hogy már nemcsak a nemzetes asszony, de a bivalyai is fölé járnak pörösködni a városházába. Ilyenkor aztán van beszédtárgy két hétre. Nem is csoda e bivaly-kultusz mellett, hogy midőn egy ízben a püspök bérma útján meglátogatta a várost és egy külvárosi iskolában egy cigánygyer­mektől azt kérdezte, milyen színe van a citromnak, az egész határozottsággal e választ adta: — Fekete. — No, no, fiam, miféle citrom az? — Hát olyan nagy, mint egy ökör. — Hol láttál te ilyen citromot? — Kint a pusztán, Bivalyos bácsinál kettőt, az egyik citrom, a másik baka. Kisült, hogy a Citrom és Baka bivalyok. A püspök persze erre azt mondta, a­mit a bolognai professzor a velencei diákról, a­ki azt állította a vizsgán, hogy a lónak három lába van: elég ennyi lóismeret egy velenceitől. Elég ennyi citromismeret egy cigánygyerektől, Pakson. Bivalyos bácsi, meg az ő két bivalya népsze­rűek az egész környéken. Évek óta jár Bivalyos az ő két fekete kolosszusával a város utcáin s az embe­rek már szinte úgy hozzászoktak, mint valami régi­séghez. Nemzedékről nemzedékre maradt az öreg, úgy, a mint van bivalyaival. Hogy mióta szolgál már uraságánál, R. földbirtokosnál, alig tudja valaki, tán ő maga se, csakhogy nagyon régen. Egyetlen egyszer történt, hogy az öreg Bivalyos valamikép összetűzött az urával s az kiadta neki az utat. — Megyek is, ebben a minutumban, ha kér­nek, se maradok, — dörmögé az öreg s haragosan bement az istállóba. Nemsokára kijött onnan, útra készen, maga előtt hajtva Citromot és Bakát, a két híres bivalyt. B.­ur hüledezve kiáltott rá: — Hova hajtja kend a bivalyokat? — Mi köze ahoz az urnak? — mordult vissza az öreg. — Mi közöm ? Tán az enyémek, vagy mi ? — De bizony nem az úré. Én neveltem őket szopós koruktól, hát az enyémek. — Hát aztán hova hajtja? — Hova ? Hova hajtanám ? A kéri pusztára. A földbirtokos elmosolyodott. A kéri puszta az övé volt. Az öreg szolga úgy értelmezte az elcsapa­­tást, hogy az egyik pusztáról a másikra megy. Persze, hogy megmaradt Bivalyos, mert hát a gazda se gondolt komolyan arra, hogy elbocsássa. Hiszen még a falat se esnék jól neki, ha nem látná maga körül a cammogó vén Bivalyost. Mikor nekem ezt az anekdotát elbeszélték, mintha néhány aranyos szint, mosolygó vonást vetet­tek volna papírra a „régi urakról, régi szolgákról“, a­kik már kiveszőben vannak. A várost pusztítja a tűz, ezeket az eredeti alakokat, patriarchális viszonyokat pedig az idő. Dunamelléki­ Pesti Hírlap. Aug. 1-én új előfizetést nyitunk la­punkra s kérjük azon­­. előfizetőinket, kiknek előfi­­zése julius 31-én lejár, hogy azt minél előbb meg­újítsák, nehogy a lap elküldésében fennakadás történ­jék. Az előfizetési árak lapunk homlokán olvashatók. Mutatványszámokat kivonatra egy hétig küld ingyen és bérmentve a kiadóhivatal. Figyelmeztetjük­­. előfizetőinket, hogy lakhelyváltoztatás alkalmával előbbi címüket, mely alatt a lapot kapták, velünk közölni, il­letőleg egy címszalagot mellékelni szívesked­jenek. §­IIf*A fürdő­ évszak beálltával értesít­jük­­. előfizetőinket, hogy kiadóhivatalunk a lapot, akárhányszor változtatják is lakhelyü­ket, bárhova pontosan elküldi, ha a lakásvál­tozás vele idejekorán közöltetik, mindig ama hely megjelölésével, hova legutóbb járt a lap. Napi hírek.­ ­ (Személyi hírek.) Simor János herceg­prímás, mint értesülünk, közelebb meglátogatja Hor­nig Károly báró veszprémi püspököt, ennek sümegi kastélyában. — Hegedűs Sándor országgyűlési kép­viselő családjával ma hosszabb külföldi körútra indult és szeptember elején tér vissza a fővárosba. — De la Bar Viktor, a budapesti francia főkonzul, tegnap reggel Parisból Bécsbe érkezett. — (A király) nagyobb kísérettel nem augusz­tus végén, hanem csak szeptember 3-án indul Bécs­­ből a galíciai nagy hadgyakorlatokra Jaros­­lawba. 10-én érkezik ő felsége Krakowiecből Leito­­mischlbe és onnét 15-én Kisbérre. Komárom és Budapest közt a hadgyakorlatok eltartanak szep­tember 21-ig. E napon megy ő felsége hosszabb tar­tózkodásra Gödöllőre. 23-án jelen lesz az Üllő és Monor közti nagy honvédlovassági zárhadgyakor­latokon.­­ (Az őszi gyakorlatok.) A budapesti 4. hadtestparancsnokság értesítése szerint a 7-ik huszár­ezrednek Kecskeméten, Nagy-Abonyban és Alberti- Irsán elhelyezett csapatai július 31-én fegyvergyakor­latokra szabad menetekben Ceglédre fognak vonulni. — A 6-ik honvéd-huszárezred 4-ik százada az aug. 26-tól szept. 10-ig Vác és Budapest közt tartandó őszi gyakorlatok alatt Sződön lesz elszállásolva. — Az 1-ső honvéd-huszárezrednek egy százada az őszi gyakorlatok alatt augusztus 24-től szeptember 9-ig Kispesten lesz elszállásolva. 5 . (Az olasz királyi pár távbeszélgetése.) Umberto király phonographot vásárolt, a­melynek segélyével a királynéval társalog, a­ki jelenleg Velen­cében időz. Egy udvari hivatalnok szakadatlanul út­ban van Róma és Velence közt, hogy ide s tova vi­gye a készüléket, a mely ismétli a királynénak, a mit a király mondott. — (Albrecht főherceg Kolozsvárt.) Alb­recht főherceg — mint Kolozsvárról távirják — ma korán reggel a Szamosfalva határán lévő katonai gyakorlótérre hajtatott, hogy a kolozsvári helyőrség felett csapatszemlét tartson. A gyakorlat után dél­utáni 1 órakor a „Hungária“ szállodában fényes dinerhez ültek, a­melyre a főherceg kíséretén és a helyőrség fő- és törzstisztein kívül Béldy főispán, Lo­­sonczy helyettes polgármester és Deák főkapitány voltak hivatalosak. A főherceg a diner után cerc­et tartott, mely alkalommal Béldi Ákos főispántól Ko­­lozs-, Beszterce- és Naszódmegyék viszonyairól, Lo­­sonczitól, a polgármester helyettesétől, a gazdasági viszonyok felől kérdezősködött és megjegyezte, hogy utazása alatt azt tapasztalta, hogy az erdélyi részek gazdasági viszonyai nem mondhatók rosszaknak. Deák főkapitánytól meg azt tudakolta, hogy minek a városi tűzoltóság viszonyai. A főherceg délután megtekin­tette a Mátyás király szülőházára helyezendő emlék­táblát s a piactéri templomot, honnan a sétatérre ment, hol tiszteletére a katonazene játszott.­­ (A párisi nemzetközi szocialista kon­gresszuson) az Ausztria-Magyarországban uralkodó munkás­viszonyokról a bécsi dr. Adler Viktor, a prá­gai Ibes és a budapesti Ihrlinger tettek jelentést. Ihrlinger elismerte, hogy Magyarország fővárosában a munkások elég szabadságot élveznek, de mihelyt elhagyják Budapest területét, megkezdődik a szolgabirói basáskodás. Említi, hogy sokan azzal vádolták a magyarországi munkásosztályt, hogy nagyon szoros összeköttetésben áll egyes szabad­elvű képviselőkkel. A tényt nem tagadhatja, de a viszonyok indokolják. A párt újabban örvendetes fej­lődésnek indult.­­ A cseh Ibes főkép Csehország hátmaradt műveltségi állapotáról panaszkodott. Ki­emelte, hogy nemzeti önállóságért küzdenek s a hű­­bér­urak szolgálatába szegődnek. A legutóbbi válasz­tási győzelmekből a munkásokra mi haszon sem há­ramlik. Keserű panaszt emelt szóló a politikai ül­dözések és a kemény rendszabályok ellen is. Azzal végezte szavait, hogy a párt mindennek dacára ren­­dithetlenül megmarad elvei mellett s nem nyugszik mindaddig, mig azokat győzelemre nem emelte.­­ (Ováció.) Tegnap a távozó, ma pedig az uj főnököt üdvözölték a közp. dij- és illetékkiszabási hivatal tisztviselői. Andreánszky pénzügyi tanácsos ugyanis ma foglalta el új állását, és ez alkalomból szívélyes ovációkban részesült. A tisztikar Értelmes Sándor pénzügyi titkárral élén fogadta, a ki szép üd­vözlő beszédet mondott, a melyben különösen a tiszt­viselők hivatását fejtegette.­­ (Bacsányi sírja.) Széchy Károly megláto­gatta Linzben Bacsányi Jánosnak, a nagy forra­dalom m magyar költőjének sírját, ki most száz éve oly szenvedélyesen üdvözölte a „franciaországi változáso­kat“ , s az erdélyi múzeum-egylet kiadványainak júliusi füzetében ezeket írja róla: A temető főútjának baloldalán, a nyolcadik sorban, a főtér felé a harmadik sírban nyugszik Bacsányi János feleségével, balsorsának hű osztá­lyosával, Baumberg Gabriella német költőnővel együtt. Sirjuk nincs elhagyva, sőt inkább az éber és állandó gondozásra vall. Poraik fölött tégla­­szerű alakban simulnak össze a hantok; az oldalla­pok szilárdak, az omladozástól megóvók; a felső lap hantját lágy, hervadó növények s fonnyadó levelek lepik el. Csak e hulladozó foszladékok és száradó indák tesznek ma bizonyságot, hogy a sírt még min­dig szerető kegyelettel, a barátság nemes emlékeivel őrzi a Hafner-család, Bacsányi egykori barátja, az agg Hafner József és ennek fia. A magyar költő sírja szomszédságában névtelen emberek pihennek. Va­lami katonatiszt, majd a linzi kereskedelmi testület volt elnöke , aztán több csöndes és békességes pol­gár. Csak néhány lépésnyire hátra tőle, a főúttól jobbra eső pasztában emelkedik ki a többi közönsé­ges sírkő felett magasan egy büszke márvány-obe­­liszk, ragyogó fényesre csiszolva. Ez a név van rajta aranybetűkkel: Adalbert Stifter. A cseh földön 1806-ban született s Linzben 1868-ban elhalálozott híres német író, kinek természeti tájfestései eredeti fölfogást, megragadó erőt és képzeletet árulnak el, pihen a büszke obeliszk alatt. Bacsányi emléke egy­szerű mészkő, de nemes ízléssel készült. Mint maga sirhalma, téglaszerü alakú s keresztjével együtt kö­rülbelül egy ölnyi magas lehet. A belső oldalon, be­illesztett márványlapon, megújított fekete betűkkel van bevésve a sírirat, mely fölül a feleség, alul pe­dig, csillagos vonallal elválasztva, a Bacsányi emlé­kezetét örökíti meg, érzelmes sorokban. A sírkő nem.

Next