Pesti Hírlap, 1889. július (11. évfolyam, 178-208. szám)
1889-07-26 / 203. szám
1889. július 26. RESTI HÍRLAP című 3 felvonásos népszínműve kerül színre. Szombaton „Orfeus a pokolban“ című operettet adják elő. * (Lendvayné, Fánosy Ilka asszony), a nemzeti színház tagja hétfőn ért Hódmező-Vásárhelyre, hol a vasútnál dr. Draskóczy ügyvéd szép beszéddel üdvözölte, s gyönyörű bokrétát nyújtott át a művésznőnek, akit hosszú kocsisorral kísértek szállására. A „47-ik cikke s „A szép marquisnő“ előadása telt ház előtt folyt le s a vendégszereplő művésznőt, aki még több estén föllép, a közönség minden felvonás után többszörös kihívással s sok virággal tüntette ki. (A debreceni dalárda Erdélyben.) Marosvásárhelyről sürgönyzik mai kelettel. A debreceni dalárda tagjait itt leirhatlan lelkesedéssel fogadták. Tiszteletükre 500 terítékes bankett volt, melyen a város lakosságának szine-java vett részt. A dalárda ma este az Emke javára hangversenyt ad. * (Odry Zsebel és Somogyi Mór) zongoraművész tátrafüredi és bártfai nagy sikerű hangversenyeik után Krynicán, Lengyelország legnagyobb fürdőjében oly nagy tetszést arattak előadásukkal, hogy az igazgatóság egy második hangverseny rendezésére is fölszólította őket. Lublón és Koritnicán telt házak előtt hangversenyeztek s most útjukat Ungvár és Borszék felé folytatják. * (A bayreuthi előadás.) Tegnap, mint Bayreuthból távirják, a „Mesterdalnokok“-at adták elő. Az est sikeréből az oroszlánrész az idén is, mint tavaly, a Richter által vezetett zene- és énekkarokat illeti, melyek különösen a második felvonás nagy fináléját igazán bámulatos hatással emelték érvényre. Az egyes szereplők közül Betz mint jellemzetes és népies zamata Hans Sachs, Friedrich mint Beckmesser és Drexler kisasszony mint szeretetreméltó Éva tűntek ki. — A Wagner-egylet közgyűlése alkalmából üdvözlő táviratokat küldött a német császárhoz és a bajor régensherceghez. * (A persa sab tiszteletére) a párisi nagy Operában díszelőadást fognak rendezni, mely azonban nem lesz nyilvános. Az összes helyek a köztársaság elnöke által meghívandó vendégeknek lesznek fentartva. Az előadás műsora még nincs megállapítva. A bivalyok. A most leégett Paks nem igen híres egyébről, mint a katasztrófáiról. De mégis van egy nevezetessége, amire a paksi ember ad valamit: a bivalyai. Ott teremnek az országban a legszebb bivalyok. Minden valamire való gazda bivalytulajdonos s a legelőn szép nagy bivalycsorda harapja a füvet. Hatalmas izmos állatok, az állatkiállitások legyőzhetlen championjai. Büszkék is rá a paksiak. Mint másutt a holdas fejű, aranysörényű paripákról szállongnak mesék, úgy itt a bivalyokról. Ha három paksi úr összekerül, lehetetlen, hogy legalább egy bivaly-anekdota ne kerüljön köztük forgalomba. Mert a bivaly jámbor, szelíd állat, de igen humorisztikus passziói vannak. Rendesen engednek a szónak és flegmatikusan végzik a bivaly-kötelességeket, de ha kedvük szotytyan, szénás-szekerestül belemennek a Dunába és a télivel együtt szép csöndesen átúsznak a másik partra, nem törődve a kétségbeesett kocsis lármájával, vagy más egyéb bolondságokat követnek el. A legújabb eféle bivaly-történet, mely még e szomorúságban is földeríti a paksiakat, egy özvegyasszony bivalyának vizitje a városházán. A derék állat egyet gondolt, elballagott a városházára, fölsétált a lépcsőn az emeletre és nagy jámboran beállított biró uram hivatalszobájába, a ki, képzelhetőleg, kellőkép meg volt hatva a szarvas vendég láttára ... A komikum teljes lett, midőn megtudták, hogy a bivaly az özvegyé, ki örökös panaszairól és biró uraimék zaklatásáról hires ; csakhamar az egész város újságolta, hogy már nemcsak a nemzetes asszony, de a bivalyai is fölé járnak pörösködni a városházába. Ilyenkor aztán van beszédtárgy két hétre. Nem is csoda e bivaly-kultusz mellett, hogy midőn egy ízben a püspök bérma útján meglátogatta a várost és egy külvárosi iskolában egy cigánygyermektől azt kérdezte, milyen színe van a citromnak, az egész határozottsággal e választ adta: — Fekete. — No, no, fiam, miféle citrom az? — Hát olyan nagy, mint egy ökör. — Hol láttál te ilyen citromot? — Kint a pusztán, Bivalyos bácsinál kettőt, az egyik citrom, a másik baka. Kisült, hogy a Citrom és Baka bivalyok. A püspök persze erre azt mondta, amit a bolognai professzor a velencei diákról, aki azt állította a vizsgán, hogy a lónak három lába van: elég ennyi lóismeret egy velenceitől. Elég ennyi citromismeret egy cigánygyerektől, Pakson. Bivalyos bácsi, meg az ő két bivalya népszerűek az egész környéken. Évek óta jár Bivalyos az ő két fekete kolosszusával a város utcáin s az emberek már szinte úgy hozzászoktak, mint valami régiséghez. Nemzedékről nemzedékre maradt az öreg, úgy, a mint van bivalyaival. Hogy mióta szolgál már uraságánál, R. földbirtokosnál, alig tudja valaki, tán ő maga se, csakhogy nagyon régen. Egyetlen egyszer történt, hogy az öreg Bivalyos valamikép összetűzött az urával s az kiadta neki az utat. — Megyek is, ebben a minutumban, ha kérnek, se maradok, — dörmögé az öreg s haragosan bement az istállóba. Nemsokára kijött onnan, útra készen, maga előtt hajtva Citromot és Bakát, a két híres bivalyt. B.ur hüledezve kiáltott rá: — Hova hajtja kend a bivalyokat? — Mi köze ahoz az urnak? — mordult vissza az öreg. — Mi közöm ? Tán az enyémek, vagy mi ? — De bizony nem az úré. Én neveltem őket szopós koruktól, hát az enyémek. — Hát aztán hova hajtja? — Hova ? Hova hajtanám ? A kéri pusztára. A földbirtokos elmosolyodott. A kéri puszta az övé volt. Az öreg szolga úgy értelmezte az elcsapatást, hogy az egyik pusztáról a másikra megy. Persze, hogy megmaradt Bivalyos, mert hát a gazda se gondolt komolyan arra, hogy elbocsássa. Hiszen még a falat se esnék jól neki, ha nem látná maga körül a cammogó vén Bivalyost. Mikor nekem ezt az anekdotát elbeszélték, mintha néhány aranyos szint, mosolygó vonást vetettek volna papírra a „régi urakról, régi szolgákról“, akik már kiveszőben vannak. A várost pusztítja a tűz, ezeket az eredeti alakokat, patriarchális viszonyokat pedig az idő. Dunamelléki Pesti Hírlap. Aug. 1-én új előfizetést nyitunk lapunkra s kérjük azon. előfizetőinket, kiknek előfizése julius 31-én lejár, hogy azt minél előbb megújítsák, nehogy a lap elküldésében fennakadás történjék. Az előfizetési árak lapunk homlokán olvashatók. Mutatványszámokat kivonatra egy hétig küld ingyen és bérmentve a kiadóhivatal. Figyelmeztetjük. előfizetőinket, hogy lakhelyváltoztatás alkalmával előbbi címüket, mely alatt a lapot kapták, velünk közölni, illetőleg egy címszalagot mellékelni szíveskedjenek. §IIf*A fürdő évszak beálltával értesítjük. előfizetőinket, hogy kiadóhivatalunk a lapot, akárhányszor változtatják is lakhelyüket, bárhova pontosan elküldi, ha a lakásváltozás vele idejekorán közöltetik, mindig ama hely megjelölésével, hova legutóbb járt a lap. Napi hírek. (Személyi hírek.) Simor János hercegprímás, mint értesülünk, közelebb meglátogatja Hornig Károly báró veszprémi püspököt, ennek sümegi kastélyában. — Hegedűs Sándor országgyűlési képviselő családjával ma hosszabb külföldi körútra indult és szeptember elején tér vissza a fővárosba. — De la Bar Viktor, a budapesti francia főkonzul, tegnap reggel Parisból Bécsbe érkezett. — (A király) nagyobb kísérettel nem augusztus végén, hanem csak szeptember 3-án indul Bécsből a galíciai nagy hadgyakorlatokra Jaroslawba. 10-én érkezik ő felsége Krakowiecből Leitomischlbe és onnét 15-én Kisbérre. Komárom és Budapest közt a hadgyakorlatok eltartanak szeptember 21-ig. E napon megy ő felsége hosszabb tartózkodásra Gödöllőre. 23-án jelen lesz az Üllő és Monor közti nagy honvédlovassági zárhadgyakorlatokon. (Az őszi gyakorlatok.) A budapesti 4. hadtestparancsnokság értesítése szerint a 7-ik huszárezrednek Kecskeméten, Nagy-Abonyban és Alberti- Irsán elhelyezett csapatai július 31-én fegyvergyakorlatokra szabad menetekben Ceglédre fognak vonulni. — A 6-ik honvéd-huszárezred 4-ik százada az aug. 26-tól szept. 10-ig Vác és Budapest közt tartandó őszi gyakorlatok alatt Sződön lesz elszállásolva. — Az 1-ső honvéd-huszárezrednek egy százada az őszi gyakorlatok alatt augusztus 24-től szeptember 9-ig Kispesten lesz elszállásolva. 5 . (Az olasz királyi pár távbeszélgetése.) Umberto király phonographot vásárolt, amelynek segélyével a királynéval társalog, aki jelenleg Velencében időz. Egy udvari hivatalnok szakadatlanul útban van Róma és Velence közt, hogy ide s tova vigye a készüléket, a mely ismétli a királynénak, a mit a király mondott. — (Albrecht főherceg Kolozsvárt.) Albrecht főherceg — mint Kolozsvárról távirják — ma korán reggel a Szamosfalva határán lévő katonai gyakorlótérre hajtatott, hogy a kolozsvári helyőrség felett csapatszemlét tartson. A gyakorlat után délutáni 1 órakor a „Hungária“ szállodában fényes dinerhez ültek, amelyre a főherceg kíséretén és a helyőrség fő- és törzstisztein kívül Béldy főispán, Losonczy helyettes polgármester és Deák főkapitány voltak hivatalosak. A főherceg a diner után cercet tartott, mely alkalommal Béldi Ákos főispántól Kolozs-, Beszterce- és Naszódmegyék viszonyairól, Losonczitól, a polgármester helyettesétől, a gazdasági viszonyok felől kérdezősködött és megjegyezte, hogy utazása alatt azt tapasztalta, hogy az erdélyi részek gazdasági viszonyai nem mondhatók rosszaknak. Deák főkapitánytól meg azt tudakolta, hogy minek a városi tűzoltóság viszonyai. A főherceg délután megtekintette a Mátyás király szülőházára helyezendő emléktáblát s a piactéri templomot, honnan a sétatérre ment, hol tiszteletére a katonazene játszott. (A párisi nemzetközi szocialista kongresszuson) az Ausztria-Magyarországban uralkodó munkásviszonyokról a bécsi dr. Adler Viktor, a prágai Ibes és a budapesti Ihrlinger tettek jelentést. Ihrlinger elismerte, hogy Magyarország fővárosában a munkások elég szabadságot élveznek, de mihelyt elhagyják Budapest területét, megkezdődik a szolgabirói basáskodás. Említi, hogy sokan azzal vádolták a magyarországi munkásosztályt, hogy nagyon szoros összeköttetésben áll egyes szabadelvű képviselőkkel. A tényt nem tagadhatja, de a viszonyok indokolják. A párt újabban örvendetes fejlődésnek indult. A cseh Ibes főkép Csehország hátmaradt műveltségi állapotáról panaszkodott. Kiemelte, hogy nemzeti önállóságért küzdenek s a hűbérurak szolgálatába szegődnek. A legutóbbi választási győzelmekből a munkásokra mi haszon sem háramlik. Keserű panaszt emelt szóló a politikai üldözések és a kemény rendszabályok ellen is. Azzal végezte szavait, hogy a párt mindennek dacára rendithetlenül megmarad elvei mellett s nem nyugszik mindaddig, mig azokat győzelemre nem emelte. (Ováció.) Tegnap a távozó, ma pedig az uj főnököt üdvözölték a közp. dij- és illetékkiszabási hivatal tisztviselői. Andreánszky pénzügyi tanácsos ugyanis ma foglalta el új állását, és ez alkalomból szívélyes ovációkban részesült. A tisztikar Értelmes Sándor pénzügyi titkárral élén fogadta, a ki szép üdvözlő beszédet mondott, a melyben különösen a tisztviselők hivatását fejtegette. (Bacsányi sírja.) Széchy Károly meglátogatta Linzben Bacsányi Jánosnak, a nagy forradalom m magyar költőjének sírját, ki most száz éve oly szenvedélyesen üdvözölte a „franciaországi változásokat“ , s az erdélyi múzeum-egylet kiadványainak júliusi füzetében ezeket írja róla: A temető főútjának baloldalán, a nyolcadik sorban, a főtér felé a harmadik sírban nyugszik Bacsányi János feleségével, balsorsának hű osztályosával, Baumberg Gabriella német költőnővel együtt. Sirjuk nincs elhagyva, sőt inkább az éber és állandó gondozásra vall. Poraik fölött téglaszerű alakban simulnak össze a hantok; az oldallapok szilárdak, az omladozástól megóvók; a felső lap hantját lágy, hervadó növények s fonnyadó levelek lepik el. Csak e hulladozó foszladékok és száradó indák tesznek ma bizonyságot, hogy a sírt még mindig szerető kegyelettel, a barátság nemes emlékeivel őrzi a Hafner-család, Bacsányi egykori barátja, az agg Hafner József és ennek fia. A magyar költő sírja szomszédságában névtelen emberek pihennek. Valami katonatiszt, majd a linzi kereskedelmi testület volt elnöke , aztán több csöndes és békességes polgár. Csak néhány lépésnyire hátra tőle, a főúttól jobbra eső pasztában emelkedik ki a többi közönséges sírkő felett magasan egy büszke márvány-obeliszk, ragyogó fényesre csiszolva. Ez a név van rajta aranybetűkkel: Adalbert Stifter. A cseh földön 1806-ban született s Linzben 1868-ban elhalálozott híres német író, kinek természeti tájfestései eredeti fölfogást, megragadó erőt és képzeletet árulnak el, pihen a büszke obeliszk alatt. Bacsányi emléke egyszerű mészkő, de nemes ízléssel készült. Mint maga sirhalma, téglaszerü alakú s keresztjével együtt körülbelül egy ölnyi magas lehet. A belső oldalon, beillesztett márványlapon, megújított fekete betűkkel van bevésve a sírirat, mely fölül a feleség, alul pedig, csillagos vonallal elválasztva, a Bacsányi emlékezetét örökíti meg, érzelmes sorokban. A sírkő nem.