Pesti Hírlap, 1889. október (11. évfolyam, 270-300. szám)
1889-10-01 / 270. szám
. És ez fölötte jellemző. Milán király mégis csak jól ismerte népét, a mikor azt mondta róla, hogy fanatikusan tud törni céljaira s nem törődik velük, ha elérte. Nem becsüli meg, a mit elért, a mit tán kiküzdött, sőt ellene támad s szabadulni akar tőle. így tett mindig, fejedelmeivel is igy tett, egyiket sem engedve csendesen halni meg trónusán, vagy elűzte, vagy megölte. Hát ha a történelemnek ez a tanúsága megerősítést nyer mostan is? Mert miért is változnék meg egyszerre és épen most egy egész nép véralkata, jelleme? . Amikor Milán elvált nejétől, mivel ez a politika szövevényeibe ártotta magát s belemarkolászott a kormány gyeplőibe, s a szerb nép egész gyűlölete fejére gyűlt. Miért? Mert ő, a király, még ott maradt a trónuson. Nem azért gyűlölték meg, mert gyakorolta azokat a jogokat, melyeket makrancos feleségével szemben minden szerb férj még tán drasztikusabb módon is gyakorolna, ezt csak természetesnek találták. Meggyűlölték azért, hogy nem ment ő is az aszszony után, hanem itt maradt a nyakukon. De most megváltozott a helyzet. Milán nincs a trónuson, nincs a hazában, messze van egykori országától, gyermekétől, erre az alkalomra sem jött haza, amivel pedig fenyegetődzött. Ellenben az akkor számkivetett Natália ime itt van, Szerbia népe bírja őt, örvendezhet neki. És, amint láttuk, örvendez is. Ámde meddig? Ez a kérdés. Ha Milán király jól jellemezte népét, meg fog indulni az ellenkező áradat. A nép szíve jó, az mindig a felé fordul, akit szánalmára méltóbbnak hiszen, akiről azt tartja, hogy azzal történt a nagyobb méltatlanság. Eddig Natália volt kettejük közt a szánandóbb, nos hát a nép vele rokonszenvezett. Dema királyné most elégtételt von magának, hazajött, ünnepeltette magát, ölelheti fiát, s ezzel minden kívánsága beteljesült, s legalább minden kívánsága azok közül, melyeket a nép jogosaknak tarthat. Nincs többé miért szánnia őt, s bálványozásig vinni a rokonszenv tüntetéseit. Elérte célját, boldog lehet. Ellenben a király! Az a távolból kénytelen tűrni megaláztatását, a diadalmas nő kárörömét, a tudatot, hogy az a tüntetés, amelylyel ezt fogadták, nem csak a rokonszenvet jelenti az iránt, hanem a gyűlöletet és ő iránta. Vájjon csakugyan megérdemelte ezt a sorsot? Avagy nem ő volt-e, a ki népét a török járom alól fölszabadította, a ki belőle, a vazall fejedelemségből független királyságot csinált, s másfél akkorára szaporította területét ? Hogy hibái voltak , de kinek nincsenek ? S hiba volt tán a többi közt, hogy nem nézte el egy szívtelen asszony ármányait, nem tűrte el zsarnokságát az összerogyásig s nem végezte be életét gyáván, papucs alatt? Ezt vártuk mi talán a királyunktól, a kit férfiúnak, büszkének akarunk ? s becsülni tudtuk volna, ha igy teszen, a mikor ez esetben az utolsó disznóhajcsárt is megutáljuk? Bizony nem lehetetlen, hogy a ma ujjongó nép holnap, holnap után már igy gondolkozik s gondolkozni kezd a hitves fölött is, a kinek férje jó és balsorsában osztoznia kellene, de a ki mindent elkövetett, hogy férjének csak balsorsa legyen s ő abban osztozni kénytelen ne legyen. És az anya fölött, akinek, ha igazán csak az volt a célja, hogy gyermekét lássa, ölelhesse, ezt a vágyát könnyen elérhette volna, ahányszor akarja, egyebütt mindenütt, fürdőhelyen, világvárosokban, a határszélen, a szomszéd Romániában fekvő birtokán. Az anya fölött, akinek megírta a legilletékesebb kéz, hogy az Obrenovicsok trónja ma szilárd s gyermeke sorsa biztosítva van, — de ha beteszi lábát Szerbiába, sem erről, sem arról senki jót nem állhat. És ő gyermekével, annak jövőjével, sőt életével sem gondolva, mégis betette lábát a veszedelmes talajra, melyről romlásba dönthet egy egész nemzetet. Bizony megeshetik, hogy a szerb nép is, nem csak politikusainak szűk köre, gondolkozni kezd : hogy hát hitves ez, anya ez, vagy királyné ez, aki a népét szereti ? Nem nehéz megmondani, mi lesz a felelet, ha majd a nép ezeket a kérdéseket is fölveti. Pedig bizony kénytelen lesz vele, mert Natália, aki már azelőtt is csak annyiban különbözött Boulangertól, hogy szoknyát viselt, most, hogy im a cár által is föl van hatalmazva rá s annak tekintélyével dolgozhatik, nem sokáig fogja tűrni, hogy csak az anyát lássák benne Szerbiában. Nemsokára megmutatja, kit 1 256-kal melegíttetik meg. Ezenkívül a beszívott levegő az orrban nedvtartalmában is tetemesen gyarapszik, ami a légutak nyakhártyáira igen kedvező körülmény. És ha ezek mellett meggondoljuk, hogy a levegő mily különböző módon lehet fertőzve és menynyire tisztátalan, akkor a mondottakon kívül az orrlégzés azonnal jelzendő szerepe élénken tünteti fel a szervezetre való kiválóan fontos hatását. Bebizonyított tény ugyanis, hogy a levegőben felfüggesztett különböző szemcsék és poralakú elemek az orrüregben nagyobbára visszatartatnak és csak egy kis része jut a felső légutakba. Ezen nagyon fontos szerepen kívül az orrüregben elhelyezett szaglószerv elsősorban is a légzés szolgálatában áll mint az egészség s a szervezet ellenőre. Az életben sokkal több kellemetlen, mint kellemes szag üti meg orrunkat és szaglószervünk jelzi ezen kellemetlen, káros beszivhatlan levegőt és abban a pillanatban visszatartott lélekzetünkkel rossz avagy veszedelmes hatásától megóvhatjuk magunkat. De az orrlégzés egyszersmind a természetes, a rendes és kényelmesebb. A csecsemők rendesen csukott szájjal alusznak. A csecsemő nem önként nyitja száját, hogy azon át lélegzetet vegyen, hanem a szükség tanítja reá ! Ezt a kísérletek is bizonyítják. Ha egy jól alvó csecsemőnek az orrát fogjuk be, a csecsemő csakhamar nyugtalan lesz és kiáltani kezd. Az újszülött tényleg elzárt orr mellett nem azért nyitja száját, hogy azon át lélekzetet vegyen, hanem hogy kiáltson, mert a keltett kellemetlen érzés épen kiáltásban tör ki, mely öröklött, világrahozott tulajdonság. A kellemetlen érzésnek, az ijedtségnek és fájdalomnak ezen kifejezése egy erőteljes kilégzéssel függ össze, melyhez a szájon át való belégzés csatlakozik. És így a gyakoribb ismétléssel megtanulja a gyermek a légzésnek ezt az útját, a szájon át is használni. Tehát az újszülöttnél is, ahol a szervezet működése a természetszabta törvények keretében megy végbe, az orrlégzés is, mint egyedül természetes és fontos áll fenn és ez a csecsemőknél előforduló sokszor vészthozó bajokkal is kétséget kizáróan konstatálható. De tudjuk tapasztalatból is, hogy nem rendes körülmények között, a váratlan meglepetésre, ijedtségre vagy csodálatra nyitva marad a száj és azon át veszünk lélekzetet. De könnyen tévedhetünk is, ha a nyitott szájból mindenképen az orrlégzés zavarára akarunk következtetni, mert akárki megkísértheti nyitott száj mellett az orrán át lélekzeni, — de ugyanezt tapasztalhatjuk alvó egyéneknél is. Orrlégzéskor rendesen a szájvitorla nyugodtan fekszik a nyelvgyökre és ez által a száj üregét hátul elzárja; ha azonban a szájon át kell lélekzenünk, akkor a szájvitorla fölemeltetik és ez által szabad lesz az út. Néha azonban megesik például ülve alvóknál, vagy mélyen alvóknál, hogy a szájvitorla csak kissé van felemelve és a kilehelt és beszívott levegő által mozgásba hozatik, mi által az a jól ismert erős mély hang, a boszantó hortyogás támad Rendes orrlégzés mellett a szájvitorla nyugodt helyzetében marad és a hortyogás ki van zárva. A hiányos orrlégzést, a kellemetlen szuszogást rendesen követi a szájon át való lélegzés, mely mint nem természetes és nem kényelmes, a gyermeknek munkába kerül, a száj körül levő izmokat elernyeszti és ezen fáradtság érzete visszatükröződik az arc kifejezésében, de a száj állandó nyitvamaradása a gyermek arcának határozottan bárgyú, ostoba kifejezést ad és önkénytelenül is fogyatékos szellemi képességekre gondolunk. De a zavart orrlégzés következményeként az ajak kiszárad, lehámlik, kievődik, megrepedezik, sőt meg is vastagodhatik és az által, hogy a száj, a nyelv kiszárad, nemcsak az ízlés szenved, hanem hozzávéve még a beszívott levegő különböző hőmérsékletét, a fogakra is káros befolyással van. Megesik néha gyermekeknél, hogy a szájon át való lélekzéssel visszaszívja a nyelvét, a nyelv meghajlik és a hegye hátra nyúlik, miáltal saját maga akadályozza meg a lélekzését. De hányszor ejti rémületbe a zavart orrlégzés az anyákat, midőn gyermekük nyugtalanul alszik és fel-felijed éjjelenkint, vagy tényleg nehéz légzéssel küzd. Mindezen látható jelenségeken kívül a zavart beszéd is azonnal fölkeltheti a gondos anyák figyelmét az orrbaj okozta hiányos orrlégzésre. Ilyenkor a megváltozott hangra és beszédre azt szokták mondani, hogy az orrukon át beszélnek, pedig ez téves hit, mert ép az ellenkezője áll, amennyiben az orrhangzók tiszta kiejtéséhez okvetlenül szükséges az orrüreg szabad volta és igy a beszéd orrhangzása a zavart orrlégzés következménye. Az m és n betűk kiejtéséhez a szabad orrüreg PESTI HÍRLAP 1889. október 1.’ Belpolitikai hirek. — szept. 30. Orczy báró, ő felsége személye körüli miniszter visszalépésének híre merült fel az utóbbi napokban. Ezt a hírt ma a P. Ll. alaptalannak jelenti ki. Wekerle pénzügyminiszter ma délelőtt Gödöllőn ő felsége által hosszabb kihallgatáson fogadtatott. A pénzügyminiszter délután visszaérkezett Gödöllőről Budapestre. A lovassági főfelügyelő hatásköre, melyet egy szabályzat részletesen körülír, nem lesz olyan kiterjedt, mint eddig volt, amikor mintegy parancsnokai voltak a főfelügyelők a lovasságnak. A jelenlegi főfelügyelő, dr. Gemmingen-Guttenberg vezérőrnagy feladata — mint már írtuk — az lesz, hogy a lovas-ezredek egyöntetű kiképeztetésére, a lóállomány és a szerelvények rendben tartására stb. ügyeljen; tehát csak egyes ezredeket vizsgálhat meg, de nem dandárokat és lovas-hadosztályokat, mint az előbbi főfelügyelők. Ennek okául azt mondják, hogy a lovasságot és a hadtestparancsnokságokat szorosabb összeköttetésbe akarják hozni, mert eddig a hadtestparancsnokoknak igen kevés befolyásuk volt a lovasságra, melynek taktikai alkalmazását, más fegyvernemmel való együttműködését a hadtestparancsnok fogja ezentúl megszabni. A trencséni főispán lemondásáról szóló és azzal kapcsolatosan közölt hírek, mint az 0. És legilletékesebb forrás nyomán írja, minden alapot nélkülöznek. Az egészből csak annyi igaz, hogy Kubicza főispán beszéd közben megpendítette lemondási szándékát, de miután a belügyminiszter nem fogadta el, lemondását írásban be sem adta. Külpolitikai hírek. — szept. 30. Milán király ismét beszélt, még pedig Karlsbadban, az ottani hírlap kiadójával. Azt már elmaradása megcáfolta, hogy 28-án Belgrádba megy. Hanem az már politikai tény lenne, hogyha fiát megszöktetné, mert akkor a királyt szöktetné meg. Csakhogy ilyent nem várhatni tőle. Ő nem intrikál és nem politizál. Teljes bizalma van a régensekben s az ő beleegyezésük nélkül semmit sem tenne. Csupán atyai jogait védi. Ő csak azt kérdezte a régensektől, vájjon nem kívánják-e jelenlétét Belgrádban, hogy megerősítse az ő pozíciójukat a „király anyjával“ szemben. Erre a régensek azt felelték, hogy nincs szükség az ő jelenlétére, nélküle is teljesítik kötelességüket A király megmutatta a választ is, melyet Risztics a választások alkalmával az ő üdvözletére küldött. Ez igy szól : „A szerb királyi kormány köszönetét fejezi ki amaz üdvözletért, melyet felséged a választások alkalmából küldött, mely választásnak eredménye nagy jelentőséggel bir Szerbia jólétére s a miért az ország szerencsésnek érezheti magát, és amelyet csak a felséged által adott választási törvény által érhetett el, miért is egyedül felségedet illeti a köszönet. Risztics:“ Natália királyné, mondá tovább Milán, a régensek és az ő akarata ellenére ment Belgrádba, s megérkezése napján már érezni fogja e lépés következményeit. Ha elfogadta volna a régensség javaslatát,