Pesti Hírlap, 1889. október (11. évfolyam, 270-300. szám)

1889-10-03 / 272. szám

1889. október 3 érkeztek. A tűz úgy támadt különben, hogy a kony­­hakéménybe beépített gerendázat tüzet fogott és lángra lobbant, s már meglehetősen lobogott, mikor a kispapok észrevették a bajt. A tüzet gyorsan el­nyomták, a kár jelentéktelen. Egy maliciózus városi tűzoltó különben sehogyan sem akarta elhinni, hogy csak ennyi tűz volna az egész szemináriumban. — (Milán király) tegnap utazott el Karls­­badból s orvosának, dr. Sztankovanszky királyi tanácsosnak rendelésére utógyógymód használatára Svájcba ment. Elutazásakor szives szavakkal köszönte meg orvosának fáradozását, megemlékezett a gyógy­mód jó eredményéről és ismételve ígérte visszatérését.­­ (A nagy-enyedi theologiai fakultás sorsa.) Nagy-Enyedről sürgönyzik lapunknak . A ma d. u. tartott városi közgyűlés az erdélyi ref. egyház­­kerület intézőinek abbeli szándékában, hogy a Bethlen­­főiskolával most kapcsolatos lelkészi akadémia Ko­lozsvárra áthelyeztessék, a város anyagi károsodását látván, egyhangúlag elhatározta, hogy a szükségessé vált 5-ik theológiai tanszék javadalmazását az esetre, ha az akadémia itt hagyatik, a város közjövedelmeiből évi 1600 forinttal biztosítja; ajánlata el nem foga­dása esetén pedig egész a királyig fog rekurrálni az áthelyezés ellen.­­ (A kisdednevelési kiállításban) ma Dollinger Gyula dr. tartott előadást a gyermekkor­ban fejlődő elgörbülésekről s különösen az angolkór­ral foglalkozott.­­ (Az öreg Venczel utóda.) Jogi egyete­münk érdemes veterán professzora még csak a „pa­píron“ vonult nyugalomba és máris megindultak a kombinációk a megüresedő tanszékre. Egyetemi kö­rökben azt hiszik, hogy az utód kijelölésénél dr. Ka­tona Mór és dr. Zsögöd Benő közt lesz a választás. Aspiráns természetesen több is akad, de komoly jelöltkép még eddig csak az említett nevek forognak szóban.­­ (A pozsonyi hajóhíd) utolsó napjait éli. A Baross miniszter rendeletéből kiküldött tanácskoz­­mány, melyet a dunagőzhajózási társulat kért, mint pozsonyi tudósítónk sürgönyzi, abban állapodott meg, hogy mivel az állandó híd nyílása eltér a hajóhíd nyilásától, az utóbbi hátráltatná a forgalmat, a­mint tehát télire felszedik a hajóhidat, egyúttal meg is szüntetik s az állandó híd elkészültéig komp fogja feltartani a két part közt az összeköttetést.­­ (Távirdasodrony helyett telefon.) A franciaországi posták és távirda adminisztrációja ban­kettet hívott egybe azon kérdés tanulmányozása cél­jából, váljon azon kisebb községek, melyekben nincs táviró hivatal, költségkímélés céljából nem volnának-e a hozzájuk legközelebb fekvő városok távíró hivata­laival, távírósodronyok helyett telefon hálózattal egy­­bekötendők ? Az ankét. hir szerint igenlő értelemben fog nyilatkozni a fölvett kérdésre.­­ (Baleset a vágóhídon.) Sztankovics Tódor, belgrádi marhakereskedőnek ma a közvágó­hídon nekirohant egy megvadult ökör és szarvával felhasította a marhakereskedő mellét. Rögtön a men­tőket hívták, a kik a — szerencsére nem nagyon mély — sebet bevarrták, a miért aztán a jó Sztan­kovics úri módon meg is honorálta őket — egy forinttal. — (Nem becsületes megtaláló.) Éhnesch Mihály bécsi fodrász kissé „hangulatos“ állapotban ma este elvesztette tárcáját, 114 frt tartalommal, az osztr. magyar államvasút váci­ körúti pályaházában. A tárcát megtalálta Mészáros Sándor, 27 éves vas­úti irodaszolga, s rögtön el is rejtette. Jovanovits An­tal, vasúti lámpakezelő azonban észrevette a dolgot, s nyomban jelentést tett úgy a rendőrségnek, mint az állomásfőnöknek. A rendőrség előállította Mészá­rost, s kérdőre vonta, ez azonban eleinte tagadta a dolgot, míg végre előadta csizmaszárából a százti­­zennégy forintokat. A rendőrtiszt a pénzt visszaadta tulajdonosának, Mészárost pedig egyelőre haza­eresztette.­­ (Rendőri hírek.) Vertler Béla ékszerész teg­nap reggel szó nélkül eltávozott a lakatos­ utcai Smerc­­féle vendéglőből, a­hol szállva volt, s azóta nem tért vissza. Tegnap este aztán a 301. számú rendőr az összekötő vasúti hídon egy szürkés sárga kabátot, a kabát mellett egy esernyőt, egy barna kemény kala­pot és egy „c­. Verner juvelier“ feliratú névjegyet talált. A névjegy hátán a következő felírás volt: „Schlosser-Gasse, Nr. 2.“ A rendőrség megállapította, hogy e tárgyak az eltűnt Werner tulajdonát képezték, s így alapos a föltevés, hogy az ékszerész a Dunába ölte magát. — Drága ismeretség. Varga János, tápió­­györgyei földmives Örzse lányával tegnap délután 41 darab libát hozott a fővárosba. Vargáék libástul Tápió- Szelén szálltak a vasútra és a vonaton megismerked­tek egy bőbeszédű, nyájas úrral. Pestig úgy meg­barátkoztak, hogy együtt szálltak meg a Teleky-téren egy korcsmában. Ma reggel aztán kihajtották a libá­kat a piacra, s ott az új ismerős ajánlkozott, hogy ő adja el a baromfit. El is adta 70 forintért az egész szállítmányt, zsebre is gyűrte a 70 forintokat s el is PESTI HÍRLAP tűnt nyomtalanul Vargáék látóhatárából. A károsultak jelentést tettek a rendőrségen, s az ismeretlenről sze­­mélyleirást adtak, melynek nyomán most keresi a rendőrség a szélhámost. Az igazságügyminiszter Szombat­helyen. Szombathely, okt. 2. Tegnap este Szilágyi Dezső igazságügyminisz­ter tiszteletére a polgárság fényes fáklyásmenetet rendezett, melyben több ezer főre menő közönség vett részt. A fáklyásmenet a püspöki palota elé vo­nult, ahol a miniszter szállva van. Az üdvözlő be­szédet Horváth István esperes mondotta. A zajos éljenzésekkel kísért beszéd után Szilágyi Dezső követ­kezőleg válaszolt: Legyen szabad mindenekelőtt hálás köszönetet mondanom önöknek e fényes megtiszteltetésért, mely­ben részesíteni szíveskednek. Az előttem szóló szó­nok szépen és igazán fejezte ki azt, hogy minden magyar embernek és magyar kormánynak első­sor­ban arra kell törekednie, hogy a polgári szabadság megóvassék. Midőn Szombathely városán végig né­zek, megtestesülve látom azt az igazságot, hogy a polgári szabadságot sehol sem érdemlik és becsülik meg jobban, mint a­hol élni tudnak vele. Évek hosszú sora után látom viszont e vá­rost, s hazafias örömmel szemlélem meglepő fellen­dülését és virágzását. Mindez e város derék és mun­kás polgárainak az érdeme. Országok és nemzetek igazi ereje nem egyes kitűnő férfiakban van; ezek is nagy lendületet adhatnak a nemzeti céloknak és törekvéseknek, de a valódi alap, melyen az országok nyugszanak, a hit és kötelességteljesítő munkás ál­lampolgárokban található. Bármily szerény is állá­suk, bármily szerények törekvéseik, az ő érzetük a haza lelke, az ő erejük a haza ereje, maradandó emelkedése. Azért valahányszor virágzó, emelkedő várost látok, valahányszor szemlélem felpezsdülő erélyét és munkásságát a polgároknak, hazánk, nem­zetünk hatalmas, maradandó gyarapodását találom benne. Szabadságot, jogokat országunk törvényei, fő­leg a 48-iki törvények adtak a polgárságnak; az­előtt csekély súlyuk, egyetlen szavazatuk volt az összes törvényhozásban. Ma másként van. A jog ki­terjesztetett, megszilárdult, de élni kell tudni vele. Ha végigtekintek e városon s szemeim előtt látom e lelkes, munkás, hazafias polgárságot mindazzal együtt, a­mit alkotott, akkor meggyőződöm, hogy ez a pol­gárság méltó e föllendülésre, e virágzásra, méltó a polgári szabadságra. (Viharos éljenzés.) Bucsúképen mondom önöknek, hogy a politikai küzdelmek köze­pette sokszor fogok visszaemlékezni e napra, e lo­bogó fáklyákra s arra a fáklyáknál fényesebben lo­bogó és melegen átérzett beszédre, melylyel szónokuk üdvözölt. Uraim! A növény a földből, a kormányférfi a polgároknak akaratából és támogatásából meríti ere­jét. Meglehet, akadályozva leszek törekvéseimben, ta­lán csalódni fogok egyik-másik reményemben, de ar­ról biztosítom önöket, hogy Magyarország igazság­ügyének hit, kitartó munkása leszek. (Zajos éljen­zés.) Önök nem közönyösek az igazságszolgáltatás ügyei iránt, minek bizonysága mai megjelenésük. A mai nap eseményei megerősítettek azon elhatározá­somban, hogy teljes bizalommal építsek e nemzetnek szabadságszeretetére, áldozatkészségére és polgári ki­tartására. (Zajos éljenzés.) Búcsút veszek önöktől, kérem önöket, gondoljanak reám, oly őszinte érze­lemmel és barátsággal, a minő hálával én fogok önökre gondolni, kiknek kitüntető szíves fogadtatását soha elfeledni nem fogom. Viharos, szűnni nem akaró éljenzés és leírha­tatlan lelkesedés követte e beszédet. Este a színház­ban díszelőadás volt. Szilágyi miniszter Radó főispán páholyából nézte végig az előadást. Színház után a miniszter a főispán lakására ment, a­hova a város és megye notabilitásai hivatalosak voltak. Ma ment végbe a törvényszéki palota ünnepé­lyes átadása, mit 300 terítékes bankett követett. Az igazságügyminiszter holnap Sopronba utazik. A soproni városi törvényhatóság tagjai kö­zül nagyobb számú küldöttség utazik eléje Lövőig. Holnap Sopronban lakoma lesz Szilágyi tiszteletére. Natália királyné Belgrádban. Belgrád, okt. 2. (A P. Hírlap eredeti táv­irata.) A királyné jelenléte cseppet sem változtatta meg a város arculatát. Miután az első izgatottság, melyet a fogadási ünnepélyek keltettek, lecsillapult újra visszatért a mindennapi egyformaság. A tegnap nap folyamában számos látogató jelentkezett és királyné közülük sokat el is fogadott. Ezek közt vol­tak Horvatovics tábornok és Gruics Száva minisz­terelnök, a­ki az egyességi tárgyalásokkal van meg­bízva. A miniszterelnök látogatása, tekintettel arra a körülményre, hogy a királyné ismeretes álláspontjá­hoz ragaszkodik, nagyon rövid volt s a miniszterel­nök távozott, miután a régensségnek és a kormány­nak álláspontját a királynéval szemben és az általuk követett iránynak föltétlen megtartását hangsúlyozta A királyné a miniszterelnök nyilatkozataival szemben­ igen tartózkodó volt és nyomban más tárgyra fordí­totta a beszédet. Sándor királynak a királynéval való találkozá­sát illetőleg Gruics kijelentette, hogy azt Milán ki­rály hozzájárulása nélkül nem engedheti meg. A nap folyamában Persiani, titkárja, Szomor társa­ságában, meglátogatta a királynét. Utóbb valameny­nyi külföldi képviselő, a német követ kivételével, be­jegyeztette magát a királynénál. Nevezetesen megje­lentek a belga, a francia, az olasz, az angol és az osztrák nagykövet. Gróf Bray valószínűleg egyálta­lában nem fog látogatást tenni. Alaptalan az a hír, hogy Risztics régens és a legtöbb miniszter, to­vábbá Mihály metropolita a legelső látogatók kö­zött voltak. A kérdés kényes állásánál fogva s minden egyezkedési kísérletnek a királyné által való feltétlen visszautasításával szemben, valamint tekintettel arra a körülményre, hogy a királyné Riszticsnek abbeli igyekezetét, hogy őt engedékenységre bírja, teljesen ignorálta, teljesen megfoghatónak látszik, hogy Risz­­tics, mint a királyné régi barátja és mint régens megsértve érzi magát. Az is bántotta őt, hogy a ki­rályné válasz nélkül hagyta leveleit és ennélfogva érthető, hogy nem akart látogatást tenni a királyné­nál és hogy a kényes ügy elintézését Gruics minisz­terelnökre bízta. Risztics magatartását higgadtan és részrehajlatlanul ítélő körökben teljesen korrektnek tartják. A mai nap folyamában is számosan látogatták a királynét. A királyné eddigelé még nem találkozott a fiával. Az éjjeli látogatásokról szóló híreket illetékes oldalról megcáfolják. A Sándor ki­rálynak a konokban való erőszakos visszatartásáról szóló hírek is alaptalanok. Mihály metropolita eddig­elé még nem tett látogatást a királynénál. Belgrád, okt. 2. (A P. H. eredeti távirata.) A helyzet nagyon válságosra for­dul. Natália királyné tegnap kijelentette Gruics miniszterelnöknek, hogy a kormánytól nem fo­gad el semmiféle feltételeket; kijelentette to­vábbá, hogy állandóan Szerbiában fog tartózkodni, a­mely jogot tőle, mint szerb polgárnőtől, nem lehet megvonni. Gruics összes követeléseit erélyesen visszautasította. A miniszter­­elnök ennélfogva nem akar a királynővel többé tárgyalni. Miután a nép hangulata izga­tott a régensség ellen s a régensek meglepeté­sektől tartanak, Sándor királyt a legszigorúbb őrizet alá helyezték s még naponkinti sétáit is megtagadták tőle. Úgy látszik, hogy Natália ki­rálynét Persiani orosz követ biztatta, hogy kereken utasítsa vissza a szerb kormány aján­latait . Persiani gyakran és a legnagyobb titok­ban értekezik a királynéval. Orosz ügynökök alattomban lázitják a népet a régensek ellen. A helyzet mind válságosabb s a kormány zavar­gásoktól tart. 9 Táviratok. Kopenhága, okt. 2. Az udvari vadászaton résztvett a welesi herceg is, ellenben a cár és a nagyhercegek az utolsó percben elállottak a részvé­teltől. Berlin, okt. 2. A császár rendeletére ma har­cászati gyakorlat volt a zanzibári követség tisztele­tére. Délután bucsukihallgatás volt a külügyi hivatal­ban. A követség Bismarck herceg birodalmi kancel­lárnak is ajándékokat visz Friedrichsruheba. * Elsenach, október 2. A Luther-emlék alapkö­vének letétele ma nagy ünnepséggel ment végbe az örökös nagyherceg és igen nagy közönség jelenlété­ben. Beszédeket Kieser, Wittenberger és Fricke tartottak. Boulangernek elfogyott a pénze. Paris, okt. 2. (A P. H. eredeti távirata.) Beavatott körökben közbeszéd tárgyát képezi a bou­­langizmusnak a legutóbbi választások által előidézett pénzügyi tönkje. A „XIX. Sk­ele“ érdekes részleteket közöl a tábornok viszonyairól és terveiről, aki esz­közeinek már végére jutott. Múlt szerdán a párizsi gróf 20.000 frankot küldött neki azzal a megjegy­zéssel, hogy ez az összeg a Boulanger részére szánt alapnak utolsó maradéka. Azóta nagy ügygyel-bajjal voltak képesek még 10.000 frankot összeszedni, hogy néhány igen sürgős adósságot kifizessenek, azonban a választásokból eredő legtöbb tartozást képtelen a tábornok kiegyenlíteni. Zavara annyival nyomasztóbb, mert Dillon, a­ki egyedül rendelkezik még nagyobb vagyonnal, vonakodik tovább menni, mert attól tart, hogy tönkreteszi magát. Miután Boulanger képtelen a londoni fényes háztartást folytatni, az volt a szán­déka, hogy Jessey szigetre költözködik; újabban azonban arra határozta magát, hogy Egyiptomban fog hosszabb ideig tartózkodni. Uez hercegnő meg­vette összes lovait, azonban kijelentette, hogy ez ré­

Next