Pesti Hírlap, 1889. december (11. évfolyam, 331-360. szám)

1889-12-03 / 333. szám

Negyedévre !? . 3 . oO » EJ |f®» ««P* M SLjjjS M Wm n M Trim intézendő. Budapest, 1889. XI. évf. 333. (3930.) szám. Kadd’ december 3­ -.ix*.. . . . Szerkesztési iroda: Elenzetesi arak: SS MM Budapesten, nádor-utca 7.sz., I. emilet, Egész évre • • • lé frt —­ kr» 8j|| |p| hová a lap szellemi részét Félévre . 3 . C 7 » •— » mmmm IBbSSMM Pffi al fH BS fB IS 8B3E?fe. illető minden közlemény Egy hóra. ... i * 20 » B»?“ Et §1 1 1 11111 Bérmentetlen levelek csak Egyes szám helyben 4 kr. §p| » ft fig fM M BM* M a ismert kezektől fogadtatnak el. Vidéken 5 kr. || gpf fig|^g| ||| ||| ||| ||| fff |§i |f| |p ||| Kéziratok vissza nem adatnak. Százalék nem adatik. £2 | | a El É 1 9 aril S­rintések Kiadóhivatal: a kiadóhivatalban vétetnek fel. Budapest, nádor­ utca 7. SS, főimilt,­­r\r\T rrnTT/ AT TVT a TkTT A Th Francziaország részére pedig hová az előfizetések és a lap PHT |TI \\ A T 1\| A Pi | A P ' ) John F. Jones & Cm. Páns­szétküldésére vonatkozó jelszó. A viui A A AVxa. A IlXlI ALlxUA * \\- '-$/ ban, 31 bis, rue du Faubourg tamulások intézendők. , Montmartre. Érdekeink a Dunán. Ha nem volnánk oly nyakig belemerülve abba a kedvtelésbe, melynek az a célja, hogyan emészsze el a magyar a magyart; ha nem tompult volna el látásunk, hallásunk minden iránt, a­mi a pártközi gyűlölködés gyönyörűsé­gei közé nem tartozik, talán észre­venn­ők, hogy vannak mi nekünk olyan érdekeink is, a­melyeknek megvédelmezésére minden pártnak, sőt minden jó magyar hazafinak egyesülnie kellene, mert az ellenség nem alszik s talán épen a köztünk tapasztalt szeretetreméltó haj­­banállás állapotát és idejét használja föl, hogy ott lopjon meg, a­hol legkevésbbé gondolhat­tunk reá. Tudjuk jól, hogy óriási erőfeszítéssel kiépí­tett vasúthálózatunk csak akkor válhatik ke­reskedelmi érdekeinkre annyira hasznothajtóvá, a­mennyire kiterjedésénél fogva s a követett közlekedési politika mellett hivatva és képesítve van, ha kellő kombinációba hozható a köz­úti, de a külkereskedést tekintve, különösen a víziúti hálózattal. Tudjuk azt is, hogy az ország minden áldozatot meghoz, a kormány mindent elkövet. Hogy ezt az öszhangot, azt a szerves összefüggést létre s közlekedési organizmusunk­nak minden részét összeható működésbe hozza. Csak legközelebb alkottuk meg a közúti törvényt, s régóta dolgozunk és költünk nagyobb folyóink hajózhatókká tételére s rajtuk a közlekedési akadályok elhárítására. A Duna felső részén évek óta foly a költséges munka, mely forgal­munkat megkönnyítendő lesz nyugat felé. S megindultak már a munkálatok az Al-Dunán is, melyek az ottani szorulatok s a Vaskapu táján levő veszedelmek eltávolításával föl fogják tárni előttünk a keletet. Dolgozunk, áldozunk, erőnkön fölül is ta­lán. És miért ? és kinek ? Ki foglalkozik nálunk e fontos kérdéssel, mely jövendőnknek forduló­pontja lehet? Ki tö­rődik vele a szakminiszteren s talán néhány publicistán kívül, a­kikben van a mai belső vihar mellett is annyi éberség, hogy észre ve­gyék, e nevezetes ponton mennyire fenyegetve vagyunk ? Vízi közlekedésünk leghatalmasabb ere, a Duna, mely végig vonul hazánkon északnyugat­ról délkeletig, nem teszi az országnak azt a szol­gálatot, a­melyre képesítve lenne. Nem az em­lített természeti akadályok miatt, mert azokkal csak el fognánk bánni valahogy. Hanem azért, mert ezen a nagy vizi után nem a magyar or­szágos érdek, hanem egy idegen hatalom domi­nál, mely saját fölfogásától ösztönöztetve, még ma, a kiegyezés huszonkettedik évében sem hajlandó számolni azzal a ténynyel, hogy itt egy Magyar­­ország van, mely jogos ura a maga földjének s mindenkitől elvárhatja határain belül, hogy őt számba vegye. A hatalmas osztrák nemzeti bankot sike­rült oda vezetnünk, hogy magát a dualizmus alapján rendezze be. A nem kevésbbé hatalmas osztrák állam vaspálya-társaság, a­mint francia részvényeseinek fölnystt a szeme, egy percig sem habozott magyar vonalait külön igazgatóság alatt különválasztani. A magyar államnak egyikkel sincs nagyobb baja, mind a kettő hozzá igyek­szik simulni érdekeihez s ez ideig egyik sem bánta meg. A Dunagőzhajózási társaság semmivel sem hatalmasabb szövetkezet amazoknál, sőt tőkeerő tekintetében mögöttük áll. Miért van az, hogy épen ezzel kell minden lépten-nyomon harcban állanunk, hogy mindenütt az utunkban áll, és a magyar kormány legtermészetesebb követelmé­nyeinek ridegen ellene szegül? Nagyon csodálatos egy dolog ez s első­sorban érdemli meg, hogy a közvélemény vele foglalkozzék. Szabályozzuk, véges-végig hajózha­tóvá teszszük a Dunát. Az is csak az idő kér­dése már, hogy az Oderával összekössék s ek­kor az Északi-tengertől a Fekete-tengerig vezető vizi ut fogja hasítani Európa kellő közepét. A legrövidebb vizi ut a nyugat és a kelet között, mely hazánkon keresztül vezet el. Nem a Dunán most uralkodó gőzhajózási társaságnak volna-e a legnagyobb érdeke, hogy a helyzetet a maga javára biztosítani igyekez­zék? S nem neki válnék-e legfőkép hasznára, ha e biztosítás munkájában érdektársul nyerné meg azt az államot­, melytől e tekintetben leg­többet várhatna?­­ Nem teszi. Áldatlan ellenállást fejt ki minden ellen, a­mi jogos magyar állami köve­telmény. Harcot viv ellenünk, panaszra kér, hogy vasutjaink konkurrenciát csinálnak neki, szállí­tási tarifáit lenyomják s föllázitja ellenünk a cseh, a morva nagybirtokosokat, föl magát az osztrák kormányt s a reichsvábhot, hogy foglal­janak állást ellenünk. Szóval úgy viselkedik, mint egy halálos ellenség és nem veszi észre a boldogtalan, hogy mialatt ő itt küzd ellenünk és egyúttal a saját érdekei ellen, azalatt orosz gőz­hajózási társulatok foglalják el az Al-Dunát Turn-Szeverintől a torkolatig s ők lesznek ott az urak, mert minden folyón az az ur, a­kié a torkolat, még ha száz európai szerződés nyilvá­nítja is nyílt és szabad folyónak. A budapesti kereskedelmi és iparkamara jogosan emelte föl panaszát, hogy a társaság­nak az aldunai állomásoktól számított gabinadi­­jai mellett a kereskedelem elkerülni kénytelen Budapestet s mesterségesen Bécsbe tereltetik. Károsul hát a gabnakereskedésünk, károsul ma­lomiparunk. Aldunai gabnát a gőzhajó-társaság Bécsbe csak 17­5 krajcárral szállít drágábban, mint Budapestre, holott Budapesttől Bécsig 45 krajcárt szed. E díjszabás tehát jogosulatlanul a mienkkel versenyző romániai és orosz gaboná­nak kedvez, mert neki előnyösebb hosszabb szállítási úton vinni az árut, mint közelebbről a magyart. Ellenséges lábra helyezkedik tehát velünk szemben a nagyobb szállítási bér kedvéért. Hát járja ez ? Igen is, járja, — feleli a társaság. Ő üzleti szabadságát korlátozni nem engedi s rendelkezését sem a saját akaratából, sem valamely tekintély parancsszavára nem változtatja meg. Az neki a maga érdeke, senki más. Kíváncsian várjuk, mi terve van a ma­gyar kormánynak vele. Hiszi-e még, hogy a társasággal boldogulni lehet, avagy leszámol vele s más után gondoskodik az ország kereske­delmi érdekeiről. Ez az ország közlekedési eszközeiért már sokat áldozott, s bizonyára nem fog visszaret­tenni újabb áldozatoktól sem, mikor arról van szó, hogy kiegészítse közlekedési szervezetét, mely nélkül az csonka és hiányos s azokat a várakozásokat is hiúkká teszi, melyeket a felső és alsó Duna szabályozási munkáinak eredmé­­nye iránt méltán támaszthatnánk. Lapunk mai száma 16 oldalt tartalmaz. Belpolitikai hírek» — dec. 2. Tisza miniszterelnököt ma délelőtt ő felsége hosszabb kihallgatáson fogadta. Az országgyűlés, tekintettel az országszerte küszöbön álló megyei tisztújításokra, csaló de­cc.nvv­ber közepéig fog ülésezni, úgy, hogy a kará­csonyi ünnepek előtti utolsó ülés legkésőbb 14-én, esetleg már 12-én lesz. Az országgyűlés tanács­kozásait már január hó második hetében ismét folytatni fogja. Hogy ama kisebb törvényjavaslatok legfontosabbjai, melyek a képviselőház előtt feküsz­­nek, még az idén letárgyalhatók legyenek, a költ­ségvetés tárgyalása, valószínűleg már a belügy­miniszteri tárca költségvetésének megszavazása után, a karácsonyi szünidő utánra el fog napol­­tatni. Az országgyű­lési szabadelvű­ párt ma d­b. fél hét órakor Podmaniczky Frigyes báró elnök­lete alatt tartott értekezletén Tisza Kálmán minisz-­ terelnök előadta azon válaszok szövegét, melyeket Izakovics Milánnak a szerb egyházi kongresszus összehívása tárgyában intézett interpellációjára s Polonyi Gézának a rendjelek adományozása tárgyá­ban tett interpellációjára a legközelebbi ülésekben adni fog. Az értekezlet mindkét választ helyeslőleg tudomásul vette. Ezután Tisza miniszterelnök kö­zölte nézeteit a képviselőház ünnep előtti teendőiről, melyek úgy volnának intézendők, hogy a belügyi tárca letárgyalásával az ülések dec. 12-én be legye­nek rekeszthetők. A belügyi tárca költségvetésén kí­vül letárgyaltatnék még a jelzálogkölcsönök konver­tálása, az áruvédjegyek, az 1890-iki újoncok meg­ajánlása,­­ Újpest és Rákospalotának a budapesti fővárosi rendőrséghez bekebelezése és hét vasúti tör­vényjavaslati jelentés; továbbá óhajtandó volna, ha idő marad, a pénzügyi és kereskedelmi tárca költség­­vetésének tárgyalása. Ezzel az értekezlet véget ért. Az országgyűlési mérsékelt ellenzéki párt mai értekezletén a belügyi tárca költségvetésével foglalkozott, melyet főbb vonásaiban Horánszky Nándor, mint a pénzügyi bizottság tagja, ismertetett. A tárca egyes tételeihez többen szólottak hozzá, mire az értekezlet véget ért. A párt holnap, kedden, esti 6 órakor ismét értekezletet tart. A közigazgatási bíráskodásról a képviselő­házhoz legközelebb beterjesztendő törvényjavaslat részletesen fel fogja sorolni mindazon egyes eseteket melyekben eltérőleg az eddigi törvényes intézkedések­től, a közigazgatási bírósághoz másod, illetőleg har­­madfokban felfolyamodni lehet. Nevezetesen nem úgy, mint Ausztriában, csupán egy semmitő joggal felru­házott közigazgatási törvényszék alakítása van tervbe véve, hanem minden egyes megyében egy másodfokú közigazgatási törvénykezési hatóság és aztán har­madfokban egyetlen legfelsőbb közigazgatási törvény­­szék fog felállíttatni. E legfelsőbb közigazgatási tör­vényszék egyik osztályát aztán a jövőben­­a pénzügyi közigazgatási törvényszék fogná képezni, mely e sze­rint eddigi összeállításában fel fog oszlattatni és a legfelsőbb közigazgatási törvényszék keretébe fog be­osztani. E közigazgatási törvényszékek volnának hi­vatva érdemleges határozatokat hozni és ennélfogva

Next