Pesti Hírlap, 1889. december (11. évfolyam, 331-360. szám)

1889-12-12 / 342. szám

4 FESTI HÍRLAP 1889. december 12. megbízásából állott elő. Elvi kijelentésre pedig szük­ség azért nincs, mert a tanács hasonló építkezések terveit úgy is a mérnöki hivatal tagjaival készítteti s most már soha sem tesz előterjesztést ily megbíza­tásokra nézve. Már megtörtént, a mit sürgetnek. Pártos Gyula úgy látja, az elvi kérdés az: ilyen megbízatás­­hatósági bizottsági tagnak egyátalán adható-e? Nézete szerint, mikor a mérnöki hivatal nem képes megfelelni a tervkészítésre nézve fölme­rülő szükségnek, s magánépítész megbízatása válik szükségessé,­­ akkor a főváros nyilvános pályá­zatot írjon ki s ha ily nyilvános pályázaton győz egy főv. biz. tag, a megbízatás már e tiszteletbeli állással inkább megfér. Indítványozza, hogy mondja ki a közgyűlés, mikép a mérnöki hivatal által el nem végezhető középitési munkákra főv. biz. tagnak se a tanács, se a közgyűlés direkt megbízást ne adhasson, hanem ezek elvégzésére mindig nyilvános pályázat írandó ki. Császár Jenő kijelenti, hogy csatlakozik Pár­tos indítványához. A közgyűlés a számla kifizetését elrendelte s ezzel kapcsolatban elfogadta Pártos indítványát is. Elfogadták a VI. ker. polg. középkereskedelmi iskolában egy francia nyelvi tanszék szervezését. Az I. ker. elöljáróságnak a köztisztasági túl­­kiadások fedezésére 2610 forintot megszavaztak; megszavazták a németvölgyi temetőnél fölmerült tul­­kiadást is. Hosszas és igen élénk vita támadt azon elő­terjesztésnél, hogy dr. Fischer Soma gyógyszerész­nek az Erzsébet­ körúton új gyógyszertári jog engedé­lyeztessék. Elnök megjegyzi, hogy a törvény értelmében a főváros közgyűlésének csak arra van ma joga, hogy azt mondja meg, a kért helyre szükséges-e gyógy­szertár? Hogy kié legyen az, a miniszter jóváha­gyása után a nyilvános pályázat eredményéhez ké­pest a közigazgatási bizottság fogja eldönteni. Fekd­or Ferenc zajos helyeslés közt fejti ki, hogy a kijelölt hely (az Almássy­ tér környéke az Er­­zsébet körútnál) uj gyógyszertár nyitására nem alkal­mas, a környékre csak nemrég engedélyeztek gyógy­tárt s ennek tulajdonosa most a versenytárssal tönkre tétetnék. Azon vidéken szegény a lakosság, betegse­­gélyző egylet tagjai mind, nincs ott mit keresni uj gyógyszertárnak, kéri a folyamodvány visszautasítá­sát. (Zajos helyeslés.) Polonyi Géza azt igyekezett bizonyítani, hogy a közgyűlésnek igenis törvényben gyökerező joga van a személyekkel is foglalkozni, egyébként a gyógytár szükségességének ekadatolása céljából halasztási indítványt tett. Ellenkező értelem­ben érvelt Dezsényi József, míg Scheidh Károly élénk beszédben a tanács javaslata mellett tört lándzsát. Még K. Kaas, Virava, Kollár Lajos és Mor­zsányi Károly szóltak, utóbbi hosszasan és vervvel az adományozni szándékolt gyógytár ellen. A közgyűlés nagy többsége nem fogadta el a tanács javaslatát s az Erzsébet-körút illető pontján új gyógytár fölállítását szükségtelennek nyil­vánította. A többi tárgyat csekély érdeklődés közt intéz­ték el. Az üllői vámsorompó előtti tér s az Orczy­­úton nyitandó kórházi bejárat rendezési költségeire 2957 forintot megszavaztak; jóváhagyták továbbá a központi pályaház előtti tér egy részének rendezését (2322 forint), a déli vaspálya telepén tervezett áthi­dalás iránti előterjesztést, az új izraelita kórház szűrt vízzel való ellátását, a Jósika­ utca egy részének víz­vezetékkel ellátását (600 forint) s a Kun- és al­földi­ utcák mentén létesített járdafektetést. Végül megszavazták az Erzsébet-szegényháznál fölmerült túlkiadás fedezetét s jóváhagytak két alapítványi ok­iratot. Ezzel a közgyűlés véget ért. — A hóeltakaritás az egész főváros terüle­tén nagyban folyik. A fővárosi köztisztasági hivatal jelenleg 200 rendkívüli munkást foglalkoztat s az összekapart havat állandóan 100 kocsi hordja a Du­nába. A fővárosnak az idén előreláthatólag ismét sok kiadása lesz a hóra. Eddig rendkívüli költségké­pen 2000 forint fogyott el, melyet a tanács már ki­s utalványozott. Mivel a megfagyott hó összegyűjtése csákányokkal s lapátozással igen nehéz és költséges munkát okoz, a köztisztasági igazgató a napokban egy új, hóolvasztó­ szerrel tesz kísérletet. — Tífusz a fővárosban. A tífuszjárvány örvendetes apadásáról ad számot a tiszti főorvosi hivatalnak mai jelentése. A múlt héten ugyanis a fővárosban 70 tífuszbetegedési eset fordult elő, halá­lozás pedig 11. A betegedési esetek legnagyobb része most is a VI., VII. és VIII-ik kerületre esik. E há­rom városrészben a múlt héten összesen 57 lakó kapott tífuszt, míg az I., II. és III. kerületben a tí­fusz nem lépett fel.­­ A barokkórházban a tífuszos betegek mai létszáma 200. Tegnap felvettek 4 bete­get, de hármat gyógyultan bocsátottak el. Halálozás pedig nem fordult elő­ értelmében, külső tagokat is választ ama külföldi írók közül, kik Petőfi munkáinak fordítása vagy is­mertetése által tüntették ki magukat. Szana Tamás titkár kéri ennélfogva a társaság rendes és tiszteleti tagjait, hogy tagajánlásaikat úgy az üresedésben levő egy rendes tagsági helyre, mint a külső tagokra, kik­nek száma nincs meghatározva, e hó 25-dikéig la­kására (Budapest, IV. ker. bástya-utca 11. sz.) írás­ban beküldeni szíveskedjenek. Irodalom *­­A Petőfi-társaság a 2. üresedésben levő rendes tagsági helyet e hó 27-dikén tartandó ülésé­ben fogja betölteni s ugyanakkor új alapszabályainak Színház, zene, képzőművészet. A népszínház mai estéje.­ ­A „Szökött katona“ — díszben.) A színpad ma fényes revanche-ot adott a hír­lapirodalomnak, mely napról-napra lerója elismerését amannak legkisebb sikere iránt. Három előkelő szín­ház tagjai fogtak össze, hogy biztosítsák a hírlapírók nyugdíjintézete javára rendezett előadás eredményét s az nem is lehetett egyéb nagy erkölcsi és anyagi sikernél. De hát ritka élvezet várt a népszínház mai estjének óriási közönségére, mely a nézőteret minden zugában okkupálta. A „Szökött katoná“-t, Szigligeti alapvető népszínművét, láttuk a régi nemzeti színházi előadásban, de melybe belevegyült a házigazda szerepét játszó színház valamennyi rokonszenves hangja. Minden valamire való szerepet első­rangú művész töltött be. Antigone a nép­színműi grófné fájdalmát tolmácsolta, Brichan­­teau Blaha Lujza asszony körül legyeskedett, Jágó pitykésmándliban intrikált, a „Mama“ Ssorpádiné asz­­szonyommá vált, Pry Pál szurtos kovács inassá, s minden apró szerepet is egy-egy jeles erő emelt ki. Az érdekes előadásból azonkívül kiemelkedett egy fényes, önálló rész, melyben az operaház tagjai gyö­nyörködtették a közönséget. Érdekes, egész az ex­centrikusig eredeti előadás volt ez ; népszínmű elő­adás tragikai művészekkel, népszínmű operával, nép­színmű ballettal, népszínmű Mahlerral s az opera zenekarával, s ezenkívül Blaha Lujza asszony se hiányzott. Csupa „csúcs,“ csupa „extra“ s mindvégig a művészet legtisztább hullámai ömlöttek át a szín­padon. Az előadásról nehéz beszámolni. Az olvasó bizonyára elképzeli, milyen lehetett Joáday az arsz­­lán szabólegény szerepében, sárga kecskeszakállával s­kót-francia beszédével, mily aranyosan csengett Blaha Lujza (Julcsa) hangja, midőn az „este jött a parancsolat“ dalt énekelte, Szatmáriné Korpá­­diné szerepét mily jelesen játszotta, Jászay Mari (Kamilla grófné), Szacsvay (Monti) és Egressy (Völgyi ezredes) mint emelték ki a darab drámai ré­szeit, Vízvári a kovácsinas komikumát, Gyenes pedig a nótárius alakját. Teljes elismeréssel szólha­tunk Vidor Gergelyéről is, ki igen szépen játszott s Takácscsal, az operaház jeles tagjával nagy hatással énekelte a „Fogd öreg pajtás a vas­vesszőt“ megrázó dalát. A Zrínyi-kávéházben jelenet, melynek sokadalmában szintén több jeles színész vállalt apró szerepet, igen élénk s mulatságos volt. Az operaház a második felvonás álarcos báljá­ban vonult be. Először a ballet fejtett be. A „párisi festők“ második képét táncolták s Müller Kata, még Mazzantini sűrű tapsokat arattak. A balletet az operaház zenekara kísérte. Majd Odry Lehel éne­kelte zongorakíséret mellett Loewe „Huesca“ balla­dáját. Azután Bianchi Bianca kisasszony lépett be, ki ma rendkívüli sikert aratott s teljesen magával ra­gadta a közönséget. Először Arditi „La Forosette“ tarantelláját énekelte végtelen bájjal s megragadó művészi erővel. Viharos taps követte a művésznő énekét, a­mi újólag kitört, midőn az álarcos bál „há­zigazdájául“ szereplő Szirmai jelentette, hogy Bianchi kisasszony magyar népdalt kíván énekelni, a „Lehul­lott a rezgő nyárfát.“ A próbálkozás nagy sikert ért. A művésznő a kis mélabús dal minden rezdületét kifejezte gyönyörű hangjában s ellentállhatatlanul kapta meg vele mindenki szivét. A nyelv sem za­varta a hatást, mert a művésznő beszél magyarul s a lágy, olaszos kiejtés jól harmóniáit a dal édes bus tónusával. A tomboló tapsra Bianchi kisasszony el­énekelte a „Ritka búza, ritka árpa“ frisset is s ebben is oly remekül csattogott, oly valami eredetien érdekest nyújtott, hogy a tapsnak megint alig akart vége szakadni. Isey szintén igen nagy ha­tással, pompásan énekelt két Schubert-dalt s befe­jezte az érdekes hangversenyt Rossini Paula és Broulik kettőse a Lahor királyból, kiknek éneke szintén egyik fénypontját képezte az estnek. Mint halljuk, a jövő hét valamelyik napján is­métlik a mai előadást szintén jótékony célra; fele­részben a hírlapírók nyugdíjintézete, felerészben pe­dig a színészegyesület nyugdíjalapja javára. Ma ugyanis még az előjegyzetteknek sem jutott hely, úgy elkapkodták a jegyeket előre. * (A nemzeti zenede) igazgatósága büszke lehet a mai este sikerére. A zenekari hangverseny, melyet Gobbi Alajos karnagy vezetése alatt a fővá­rosi Vigadóban rendezett, fényes tanúbizonyságot tett az intézet életrevalóságáról és arról az­­ igazán mű­vészi szellemről, a­mely a vezérlő férfiakat áthatja és a­melynek jótékony hatása az intézet egész mű­ködésében nyilvánul. Nem egyhamar lesz zenei tan­intézet, a­mely a maihoz hasonló hangversenynyel léphetne a nyilvánosság elé. A­mit az intézeti nö­vendékekből alakult zenekar ma produkált, az fö­lötte áll a közönséges növendék-produkciók színvona­lán. Mendelssohn ,,Ruy Blas“-nyitányának Beliczay „Andantéjának és Mozart „Jupiter-szimfóniájá“-nak előadásában nemcsak a kitűnő iskola, hanem a művek mélyébe hatoló szellem is kifejezésre jutott. Ennyi lendülettel, ennyi intelligenciával még alig hallottuk játszani ezt a zenekart. És ezért az érdem első­sor­ban Gobbi Alajos karnagyot illeti, a­ki nagy szak­értelemmel és önfeláldozó ügybuzgósággal vezeti a zenekari osztályt. Hogy mennyiben hatalmában tartja zenekarát, ezt bebizonyította, a­midőn a Jupiter­­szimfónia menüettejében nem is tartotta szükséges­nek a taktust ütni, hanem megelégedett azzal, hogy egy-egy pillantással, egy-egy gyönge mozdu­lattal jelezte az egyes hangszereknek a belé­pés momentumát. Érdekes száma volt a hangver­senynek Beliczay Gyula „Andante“-je, egy szépen dolgozott vonós-zenekari tétel, a­mely nemesen egy­szerű dallamával és klasszikus forma­ tökélyével any­­nyira meghódította a közönséget, hogy közkívánatra meg kellett ismételni. Piványi Gizella kisasszony (Khayll Antal tanítványa) igen értelmesen, szo­lid technikával és kerekded billentyűvetéssel ját­szotta Chopin Es-dur polonaise-ét; kár, hogy nagy elfogultsága némileg befolyásolta előadá­sát. Adorján Jenő (Hubay Jenő tanítványa) pedig Vieuxtemps ötödik hegedűversenyét adta elő, olyan alapos készültséggel, mely a fiatal hegedűs jö­vője iránt a legszebb reményekre jogosít. A hangver­senynek nagyszámú, díszes közönsége volt, a mely­nek soraiban láttuk Schlauch Lőrinc püspököt, Gerlóczy Károly alpolgármestert és közéletünk más notabilitásait. * (Papier Róza) cs. és kir. udv. és kamara­énekesnő holnap, csütörtökön este 7 és fél órakor a fővárosi Vigadóba rendezendő hangversenyének teljes műsora a következő: 1. Goldmark: Suite hegedű és zongorára : Révfy Annette és Révfy Liza. 2. a) Dow­­land : Madrigal a XVI. századból, b) Bach: Aria Mein gläubiges Herze: Papier Róza. 3. a) Saint- Saens : Mazurka, b) Rubinstein : Romanze, c) Lesche­­titzky : Valsechromatique : Révfy Liza. 4. a) Haydn: Liebes Mädchen, hör mir zu . . . b) Mozart: Wie­genlied, c) Beethoven: Bitten, d) Weber: Unbefan­genheit: Papier Róza. 5. Auer: Rhapsodie hon­­groise, hegedűre : Révfy Anette. 6. Schubert: Lita­­ney a) Schubert: An die Musik, b) Mendelsohn: Frühlingslied, c) Schumann : Aufträge: Papier Róza. 7. a) Cornelius: Angedenken, b) Cornelius: Ein Ton, c) Franz : Im Herbst, d) Franz: Genesung, e) Brahms: Sapphische Ode, f) Brahms : Vergebliches Ständchen: Papier Róza. * (Gyermekszínház.) Holnap, csütörtökön, „Aladin csodalámpája, vagy a bagdadi szabó“ keleti varázsrege előkészületei miatt a színház zárva ma­rad. Vasárnap a „Csipkerózsika és a tündérek“ című látványos tündérregét ismétlik és csütörtökön, e hó 19-én, „Aladin csodalámpája“ kerül színre. * (Ernest van Dyck), a bécsi udvari opera első tenoristájának e hó 13-dikára hirdetett dalesté­lye 19-dikére halasztatott a bécsi udvari opera mű­sorának változása miatt. A hírneves művész iránti érdeklődés oly nagy, hogy a dalestély a főv. Vigadó nagytermében fog megtartatni, még­pedig a jobb hangzás kedvéért a pódium a terem közepén állítta­­tik fel. Van Dick énekelni fogja az elbeszélést Lo­­hengrinből, a szerelmi dalt a Wallkürből, továbbá a búcsúdalt a Szigeti Vazallus című dalműből. Liszt „Es muss ein wunderbares sein“, Rubinstein „Asia“ és Massenet „Poemes d’amour“ dalait. Jegyek kap­hatók a „Harmonia“ zenemű kereskedésében.

Next