Pesti Hírlap, 1889. december (11. évfolyam, 331-360. szám)

1889-12-24 / 354. szám

4 — Az ország­ 03 gépész-egyesület február hó 1-én a régi polgári lövöldében könyvtára javára zártkörű bált rendez, melyre a bál bizottsága a meg­hívók szétküldését f. hó 26-án kezdi meg. — A magyar országos tűzoltó-szövetség központi választmánya 1890 január 5-én délelőtt 9 órakor, esetleg folytatólag január 6-án délelőtt 9 órakor a Lipót­ utcai új városháza II. emeletén levő közgyűlési társalgó teremben ülést tart. Főbb tár­gyak : az elnökség jelentése a belügyminisztertől idő­közben leérkezett vármegyei szabályrendeletek és egyéb felterjesztéseket illetőleg adott szakvéleménye­zésekről. — Az 1891-ik évben Sopron, szab. kir. városában tartandó X. országos közgyűlésre vonat­kozó meghívás bemutatása s ez ügynek előzetes tár­gyalása. — Szövetségi tisztviselők választása. — A „m­agyar testgyakorlók köre“ január hó 25-dikén a fővárosi iparosok körének termében (Ferenciek határa) tornacsarnoka alapja javára, szini­­előadással egybekötött zártkörű táncmulatságot ren­dez. A meghívók január 1-én küldetnek szét. Színház, zene, képzőművészet. * (A negyedik magyar színház.) A gyapjú­­utcai színház leégése ismét felszínre hozta a főváros negyedik magyar színházának kérdését s mióta az a terv merült fel, hogy a budai lakosoknak is egy állandó színház építtessék, azóta ez az eszme sűrűn foglalkoztatta a fővárosi társadalmat s talán a német színház leégése nélkül is előbb-utóbb megvalósult volna. Most ez a katasztrófa még közelebb hozta a megvalósulás stádiumához, sőt azt is mondhatjuk, hogy a fővárosi negyedik magyar színház már nem is „kérdés“, még csak idők kérdése sem, hanem már legközelebb alakot öltő való. Arról értesülünk ugyanis, hogy Ód­ry Lehel, a m. kir. operaház tagja, a mai napon kérvényt intézett a belügyminisztériumhoz az iránt, hogy engedélyt adjon neki egy uj fővárosi ma­gyar színházra. Ódry az uj színházra vonatkozólag kérvényében a következőket adja elő: Az uj műin­­tézet neve „Éden-színház“ lenne s a Lipótvárosban, az osztrák-magyar államvasút indóházának tőszom­szédságában, a Lipót-körútnak egyik saroktelkén épít­tetnék föl. Az Éden-színház nem foglalkoznék a ko­molyabb drámai műfajokkal, operákkal vagy nagyobb­­szabású operetekkel, hanem mintegy kapcsot képezne a már fennálló színházak és orfeumok közt, az utób­biaknál jobbat, nemesebbet és erkölcsösebbet nyújtva. Az orfeumokra emlékeztetne az Éden-színháznak az a berendezése is, hogy a nézőtér egyúttal étterem és kávéház is lenne, miután az a konzorcium, a­mely­nek élén ódry áll, csakis ez által véli az ily intézet­tel járó óriási költségeket fedezhetni. Az Éden-szin­ház külsőleg is igen csinos alkotmány lenne s a konzorcium az építkezésre, berendezésre stb. 6— 800,000 irtot szándékozik fordítani. — Ezzel kapcsol Az előítéletek talán sehol sem olyan hatalma­sok, mint az ajándékozás terén. Virág és cukor azok a megengedett ajándék­­tárgyak, melyeket a nők elfogadhatnak. Az egyikre ráfogják, hogy a szűzi ártatlanság jelképe, a másikra, hogy a gyermeki ártatlanság jutalma, s a nőkre, hogy a kettőnek egyesítései. Természetes tehát, hogy virágot és cukrot szabtak meg nekik illő ajándék­­képen. Mindkettőnek, t. i. a virágnak és a cukornak, de nem az ártatlanságnak, hamar vége támad; az egyik elhervad, a másikat megeszik, s az ajándék nem marad meg emléknek. S ezért a virág és cukor — bár­mily drágák is — a legszerényebb ajándékok. Jönnek, örömöt okoznak s eltűnnek, ha kötelességüket teljesítették. Nem agent provocateurjei az emléke­zésnek, kivéve, ha az egyiket elszáradva, a másikat megszáradva el nem teszik a szekrény fiába. Hanem ekkor úgy sem voltak pusztán udvariassági ajándékok, vagy legalább nem tekintek ilyennek azok, a­kik kap­ták őket. A lányok szeretnek emlékeket gyűjteni, és még ismerőseik szellemtelenségének emlékkönyveikben lát­ható pillanatnyi fölvételeit is kegyelettel nézik. Ter­mészetes, hogy az ajándékot nem tekintik annak, a mi, hanem annak, a­minek képzelik. S ezért legjobban hatnak a névtelenül küldött virágok, mert a képzelő és képzelődő tehetségnek hatalmas izgatói. Az anyák ugyan rendesen nem fogadják el az anonymitás leplébe burkolt üdvözletét, mert a tiszta helyzetet szeretik és nekik nem az üdvözlet, hanem latosan megemlékezünk még egy másik színházépí­tési tervről is, mely már régibb keletű ugyan, de a gyapjú-utcai színházégés következtében aktuálissá vált. A bécsi Ronacher-féle mulató­helyiségek igazga­tója ugyanis, több budapesti pénzemberrel szövet­kezve, azzal a tervvel foglalkozik, hogy Budapesten nagyszabású vaudeville-színházat épít. A tervezetek már el vannak készítve, sőt már a hely is ki van szemelve, a­melyen az új színház állana ; a konzor­cium alkudozásokba bocsátkozott ama roppant mély udvari házak egyikének tulajdonosával, melyek a Károly-körúton a Károly-kaszárnyával szemben, az Orczy-féle háztól jobbra terülnek el és melyek épen mélységüknél fogva különösen színházépítési célokra rendkívül alkalmasak. Ez a konzorcium is most, mi­után a negyedik színház kérdése aktuálissá vált, ko­molyan szándékozik tervének megvalósításához látni. * (Egyházi, zene.) A budavári helyőrségi tem­plomban karácsony első napján (szerdán) délelőtt 10 órakor ünnepi zenés mise lesz, melyen Vavrinecz Mór karácsonyi pásztormiséje (missa pastorális) kerül előadásra.A magánszólamokat éneklik Vavrinecz Mór­­né asszony, Kretschy Károly és Juhász Ferenc. A zeneelőadást Vavrinecz Mór főegyházi karnagy ve­zényli. * (F. Begyi Aranka) asszony, a népszínház kedvelt művésznője, mint részvéttel értesülünk, vá­ratlanul, súlyosan megbetegedett s e miatt a nép­színház heti műsora is teljesen megváltozott. * (Az opera a leégett német színészek javára.) A magyar kir. operaszínházban január hó elején előadást rendeznek a leégett német színház tagjai javára. Ez alkalommal színre kerül „A nürn­bergi baba“, Adam vig operája, a­melyben Bertát Bianchi Bianka k. a., Henriket Takács fogja éne­kelni. Henriket nálunk eddig Saxlehner Emma asz­­szony adta, de a szerep tulajdonképen bariton-szerep és külföldön mindenütt férfi énekli. Azért osztották ki most nálunk is Takácsnak. A „Nürnbergi babá“­­val egy balletet fognak adni. * (A budai zeneakadémiában) ma este jól sikerült hangverseny volt, melyen a budai oldal ze­neértő közönsége közül nagy és díszes közönség je­lent meg. A koncert első számául Sigmond S., liberling N., Sebald S., Banders M. urak a Che­rubini vonós­négyest játszották, a­mit Reichert kis­asszony néhány csinos dala követett a Schumann bájos apróságaiból. A legnagyobb tetszést Roth Kálmán hegedüjátéka keltette. Roth a bpesti opera tagja s már egyszer a Vigadó egy előkelő hangver­senyén is föllépett. Ma este Mendelssohn „Hegedű­­hangverseny“-ét játszotta, sok önállósággal és bra­vúros technikával. Előtte Medvey I. kisasszonyt hallottuk, a­ki Chopin és Moskowski egy-egy darab­ját adta elő, s mikor játékáért megtapsolták, néhány magyar népdallal toldotta meg a programmot. * (Jászai Mari asszonyt vasárnap este har­madszor lépett fel a győri színpadon, ezúttal Rákosi az üdvözlő kell, de a visszautasított virágnak meg­marad illatja az emlékezetben, a kíváncsiságban és a hiúságban. A közönségesen küldött virágok a közönsége­sek, a névtelenül küldöttek romantikusak. A közönsé­gesen küldött bokréta jön, láttatik, és elhervad, a névtelenül küldött jön, visszautasittatik, de győz. Az anonymitás szélylyeloszlik, de a romanticismusa megmarad s a ki ennek közepette lép a szintérre, hős a szó igazi értelmében. A szinpadi kellékek cachirozott voltát nem látja az, a­ki nem akarja látni vagy nem tudja látni. Az ajándékozásból ki vannak zárva a hasznos tárgyak s ezért bátran ajándékozhatunk­­ könyveket is, de csakis diszkötésüeket. A szalonbutor nem hasznos, csakis díszes, az aranykötésü könyvek pedig szalonbutor számba mennek. De a könyv ajándékozása már néminemű inti­mitást feltételez, mert a könyvnek elvégre tartalma is van, melyért az ajándékozónak esetleg felelősséget kell vállalnia, a megajándékozottnak pedig bocsána­tot kell adnia. A nők megajándékozásánál kényesebb a nők ajándékozása. Az abszolút udvarias férfiak sohasem nyernek meg olyan fogadást, melyet nőkkel kötöttek, mert nem tekintik illőnek és ildomosnak a nőt annak a töprenkedésnek kitenni, hogy mit is ajándé­kozzon a férfinak? De az abszolút különben is ritka, még ritkább, ha az udvariasságban kell nyilvánulnia. A nő, bármit is ajándékoz, emléket ad. Az a Jenő Magdolnájában, hódítva meg a győriekt. Kár — írja odavaló tudósítónk — hogy a kétiő számmal levő páholyok közül néhány üresen marad; a zsúfolt földszinti sorokon és állóhelyeken levő kö­zönség olyan lelkes tapsvihart keltett, a­minőt a re­zoga színház rég nem hallott. A kihívásnak, éljen­zésnek se vége, se hossza nem volt. Medeában Lecouvreur Adrienne és Magdolnában játszva, Jászai mindegyik darabban más-más oldalról csillog­­tatta művészetét. Somogyi társulatának tagjai közül Laczkó Aranka, Dezső József, Dálnoky János és Bónis Lajos, (Lecouvreur Adriennében) Somogy­iné Szepessyné, Szép Olga, Dezséri Gyula, Szepessi és Dezső József (Magdolnában) dicséretes buzgalom­mal játszottak közre.­­ Szerdán Bessenyei Man az újonan szerződött népszínmű énekesnő lép fel nálunk először a „Sárga csikó“ Erzsike szerepében * (A kolozsvári nemzeti színházban) — mint levelezőnk írja — mióta P. Márkus Emili bevégezte vendégszereplését, folytonosan üres nézőtér előtt játszanak. Az igazgatóság egy „Zöld ördög“ című bohózattal akarja a színházba csalogatni a közönséget, melyet hat nap alatt négyszer adtak elő, azonban ez csak egyszer sikerült, az első napon a többi előadásokat üres ház előtt tartották. Végre szombaton „Othello“-t vették elő. Ez estére sem volt nagy közönség. A címszerepet Kovács Gyula játszotta, több jelenetben keltve hatást. A többi sze­­replő­k kevesebb elismerést érdemlenek. * (A „Bál után“), Szécsi Ferenc kedvelt m­o­­nológja, mely a vidék színpadait sorra járja, Mis­kolcon is bemutatóra került, zajos sikerrel. A kö­zönség kedvence, Szilágyi Szeréna játszotta rend­kívül ügyesen és sűrü tapsok közt. A magánjelenet,, melyet még aktuálisabbá tesz a közelgő farsang, a nemzeti színházban is állandóan műsoron tartja ma­­gát s kedvenc darabjává lett a fővárosi és vidéki mi­­kedvelői előadásoknak is. * (Bokori jutalomjátéka) Kőbányán szom­baton igen nagy közönség előtt folyt le, Egy pap kalandjai c. vígjátékkal. A derék művész két babér koszorút is kapott, egyiknek szalagján e felirat állt: ,,A X. kerületi kör“, a másikén: „Bokodi Antal mű­vészetének elismeréséül kőbányai tisztelői.“ Elő­adás után nagy társas vacsora volt számos felkö­szöntővel. • * (Az aradi színházban) a napokban volt V. Margó Céliának jutalomjátéka. A közönség való­sággal elkapdosta a jegyeket; a színházat póthelyek­kel kellett telerakni s magában az orchesterben vagy ötvenen fogltalt helyet. A „Suhanc“ került színre s mikor a primadonna kilépett, percekig tartó taps fo­gadta, miközben egy ezüst babérkoszorút, egy hat személyre szóló ezüst evőeszközt, két kétkarú ezüst girandott, egy bőségszarut karperec tartalommal, öt hatalmas babérkoszorút selyem kelmékkel s tömén­telen virágajándékot nyujottak fel. Az ováció az elő­adás alatt is több ízben kitört s minden dal után megújult a zajos taps. * (A szabadkai színtársulat) dolga nagyon rosszul mehet. Lapunkhoz beküldtek egy nyomtatott, kiáltvány alakú „kérelmet“, melyet Csóka Sándor igazgató intézett a közönséghez s a mely valóban jellemző, mily viszonyok közt kénytelenek tengődni a legjobb vidéki társulatok. Az igazgató e kiáltványban kiváltságos helyzet, melyet mi nők a társadalomban magunknak arrogálunk, itt megboszulja magát. Megköveteljük, hogy a férfiak fölöttük állók­nak tartsanak bennünket s ezért az ajándékaink is, még ha jó barátnak adjuk is, fölötte állanak azok­nál, a miket egyéb jó barátok adnak. A nő nem vehet ajándékot, mert a vétel pén­zébe kerül, de a nő rendesen nem pénzszerző, s így a férje vagy apja pénzéből vásárolt ajándék tulajdon­képen nem az ő ajándéka. S ezért általánosan elfogadott szabály, hogy a nő csakis kézimunkát ajándékozhat, ha ajándékoznia okvetetlenül kell. A kézimunka jelentősége tulajdonképen sem­mivel sem nagyobb, mint a férfi ajándékáé, mert azt a pénzt, melybe a férfinak ajándéka kerül, ugyancsak kézi vagy fejjel való munka szerezte meg, de már mi nők olyanok vagyunk s a férfiak még olyanab­bak, hogy néhány tüszulást értékesebbnek tartanak a munka verítékénél. A karácsony a családiasság ünnepe. Még olyan is családtagnak érezi magát, aki csak meghívott ven­dég. A karácsonyi ajándékok intimebbek lehetnek a máskor adottaknál, mert a családiasság érzete s az a sentimentalizmus, melyet a családiasság kilehel, az embereket e napon közelebb hozza egymáshoz. A jó ízlés mindig meg tudja szabni azt a határt, melyen túl ez a megengedett intimitás illetlen tolakodássá lesz. A jó ízlés az a fonal, mely az ajándékozás mű­vészetén végig vonul s a melynek nevében most tál­cámat befejezem. PESTI HÍRLAP 1889. december 24 Mártha.

Next