Pesti Hírlap, 1890. január (12. évfolyam, 1-30. szám)
1890-01-01 / 1. szám
1890. január 1. ) Házaimnak arra, hogy ez esetben eljárásom feleletet mondhassanak. Kérlek tisztelt barátom, közöld addig is, mig köretökben személyesen megjelenhetek — e nyilatkozatomat a lőcsei kerületi szabadelvű párttal és fogadd legőszintébb tiszteletem nyilvánítását s baráti üdvözletemet. Tisztujitás a megyékben. Komárom vármegyében a tisztujitás f. hó 30-án tartatott meg a tagok tömeges részvétele mellett. Alispánná ismét Szombathely Győző, főjegyzővé Kürthy Lajos távozása folytán ifj. Kálmán Rudolf árvaszéki ülnök, I. aljegyzővé Hammerstein Rikhárd báró távozása folytán Fiszler Jenő tatai szolgabiró, II. aljegyzővé pedig Pataky Lajos ellen Sárkány Ferenc közfelkiáltással egyhangúlag megválasztalak. Árvaszéki elnökké Jálffy Elek, ülnökökké Erdélyi Gáspár és dr. Madarassy Pál egyhangúlag, Erdélyi Zoltán pedig Thaly Dezső ellen 40 szótöbbséggel választottak meg. Főszolgabírák maradtak: Balogh Lajos, Ghyczy Vilmos, Losottczy Ernő, Pőcze János; szolgabírák: Konkoly Thege Lajos, Szaka Béla, Pyber Pál és Fiszler Jenő helyett Asztalos Béla. Főszámvevőve Konkoly Kálmán, főorvossá dr. Farkas Benő, járási orvosokká stb., főorvosi ranggal: dr. Menich János, dr. Jávor Béla és dr. Berencsy László. Alszámvevőkké: Erdőssy Ferenc és Varjú József; árvaszéki számvevővé Bajcsy Károly; nyilvántartóvá Bróday Vilmos neveztettek ki. Végül tiszti ügyészül Sándor Miklós, árvái ügyészül Galba Károly, főpénztárnokul Kiss Dénes, ellenőrül Boday Aladár választattak meg — mindannyian a régiek. Holttmegye tisztújító közgyűlése Ipolyságon tegnap ment végbe igen élénk érdeklődés mellett, báró Majtényi László főispán elnöklete alatt. Megválasztottak egyhangúlag : alispánnak Lestyánszky Sándor, főjegyzőnek Bolgár Endre, árvasz. elnöknek Vajda Pál, tiszti ügyésznek : Luka Pál, főszolgabiráknak: az ipolysági járásba Baross István, a szobbi járásba Nigrovics Bertalan, a báthi járásba Udvardy Zsigmond, a korponai járásba Czibulya László. A nagy-csalomnai járásba Hódossy Imre és Laszkári Pál között megejtett választás után Laszkáryt választották meg; pénztárnok lett Borbély Pál, ellenőr Bedross Péter, első árvaszéki ülnök Tóth Lajos, második Paczolay Gyula. Aljegyzők: Forster Frigyes, Kaucsár Márton, árvaszéki jegyző Sántha Béla. Fővárosi ügyek. — A budai körvasút. A főváros budai oldalán lévő gyár- és ipartelepeknek a magyar államvasutakkal való közvetlen vasúti összeköttetése érdekében november 17-én megtartott értekezlet alapján a Holtzspach A. és fiai cég, a Grünwald és társa cég, a Lujza-gőzmalom részvénytársaság, a Ganz és társa vasöntő és gépgyár részvénytársaság és a Goldberger Sámuel F. és fiai cég, az érintett célból építendő helyiérdekű vasútvonalra nézve előmunkálati engedélyért folyamodtak a kereskedelemügyi minisznerér kip-hop, az arcomba ütődött, (Hess pokol fajzatja!) a fekete kecskebak gúnyosan mekegte: Ki ki ki Bocsoki! A templom tornyában delet kongatott a harangozó. Remegve, roskadozva tántorogtam hazafelé a fehérvári utón. A harang utánam zúgta : Bim, bum! Bim, bum! A te vevőd a sátán volt. Az volt (isten engem úgy segéljen), ő volt és máig is adósom még a tiz font árával. III. Az én előadásom — és egyszersmind az elbeszélés vége. Mindazon kísérteties történetek között, melyeket életemben összeolvastam, hitelesen vallom és bizonyítom, a Bocsoki József uramé a legigazabb, mert az tényeken alapszik. Bocsoki uram csakugyan dohányt vitt a hóna alatt Buda utcáin. Ment mendegélt a fehérvári uton, mig végre egy kerthez jutotta Horváth-kerthez.) A kertben van a budai aréna. Az aréna előtt egy kópé színész magolta a szerepét. Kieszelvén, hogy Jóska bácsi dohányt árul, becsalta a színpadra, ahol is jelen volt még két gézengúz, akik felismervén a szituációt, a kellő pillanatban elnyelették a sülyesztőn álló társukat az anyafölddel — már persze a dohánykával együtt. .... Valami az, hogy milyen ravasz pihent eszük van ezeknek az imposztor komédiásoknak ! Az időről. — A „Pesti Hírlap“ eredeti tárcája. — Este, lefekvés előtt, Flammarion új könyvét olvasgattam. A csillagászat Múzsája épen a második világrendszer határán állapodik meg a szeretetreméltó franciával s ott csöndesen filozofálni kezdenek az Örökkévalóság gondolata fölött. Nem épen arra való hely az, mivel onnan a Föld is csak akkorának látszik, mint egy gombostűhegye ; dehát az örökkévalóságról mindenütt lehet filozofálni. Uránia megérinti varázslatos ujjával jónevü francia kortársunk homlokát s ez azonnal akkorának látja a földet, mint a holdvilág. Kinézi belőle Európát s abból is Franciaországot. A szép ország egészen zöld. Kisül, hogy a földről a fénysugarak, jóllehet másodpercenkint 300 ezer kilométer gyorsasággal haladnak, még Julius Caesar idejéből valók— mikor még Gallia csupa erdő volt, — s 1900 év kellett nekik, míg a második világrendszer határáig elérkeztek ; azaz, hogy a végtelenségben akkora utat tettek meg, ami egészen egyenlő a semmivel. Már most az örökkévalóságot is úgy kell képzelni, hogy a világtesteken történő dolgok képe, — mivel sugarai a végtelenségbe mennek bele s ennek a haladásnak soha sem érik a határát, — a végtelenségben valahol mindig jelen van, mert hiszen valahol csak haladniok kell azoknak a sugaraknak a végtelenségben az örökkévalóságig. Valami szédítő myszticizmus ez. Szerencse, hogy az embernek sem annyi esze nincs hozzá, hogy azt mondja: igen, sem annyi, hogy azt mondja nem. Mert hiszen épen a végtelenség és örökkévalóság kettős fogalma az, ami gyarlóságunkat két klasszikus tanú gyanánt folytonosan bizonyítja. Az embert csak az bántja legjobban, hogy miért nem mászhat föl olyan magasra, mint Flammarion, mikor az a magasság épen olyan semmi a végtelenséghez képest, mint a lipótvárosi torony teteje. S hogy miért kell épen 80 esztendei átlagig élnie, holott ha 3 milliárd évig élne, az sokkal szebb és célszerűbb volna (különösen ha gróf vagy háziúr az ember) s az is csak épen olyan „semmi“ volna az örökkévalósághoz képest, mint a mi néhány sanyarú évtizedünk . . . Hát ki ne aludna el ettől a szédítő gondolattól, ha már úgyis az ágyban fekszik . . . Szóval azon vettem észre magam, hogy én is 3 milliárd mértföldnyire vagyok a földtől Uránia e nagysága és a szeretetreméltó francia társaságában. Meghajtottam magam a Múzsa és kísérője előtt s letisztogatva a kabátomról néhány ráragadt csillagot, siettem magamat bemutatni. Szívesen fogadtak s én tisztes távolságban iparkodtam tőlük megállani. Hátrálva ráléptem egy üstökös farkára, amitől az vonítani kezdett..' — Ön magyar ugyebár ? — kérdé Uránia szokatlan éles látással. — Igen! — válaszolom. — Mindjárt észrevettem. — veté oda könnyed mosolylyal, miközben az üstökös haját megsimogatta, hogy ne vonítson. — Hát mi járatban van erre, amerre még a madár sem szokott járni ? Elmondtam, hogy nálunk épen új esztendő PESTI HÍRLAP terhez, ki az előmunkálati engedélyt 1 évre az említett vállalatoknak együttesen meg is adta. Az előmunkálati engedély szerint a vonal iránya következő lenne. Kiindulna a budapest-szentendrei helyiérdekű vasút Ó-Buda-Iilatóri gát állomásától, esetleg ezt az állomást az óbudai főtérrel összekötő gőzmozdonyú közúti vasút egy alkalmas pontjától s a császárfürdőig a Duna mentén, innen egyfelől a Margithídon át a budapesti körvasút egy alkalmas pontjáig, másfelől a Pálffy tér és Királyhegy utca felhasználásával, vagy pedig a török-utca mentén, az országúton és vérmező uton át a déli vaspálya budai állomása mentén az alkotás utcán és az úgynevezett németvölgyön át a magyar királyi államvasutak kelenföldi állomásáig haladna. A miniszter az engedélyes vállalatok helyett a vonal nyomjelzésével a m. kir. államvasutak igazgatóságát bízta meg s utasította azt, hogy szakértők kirendelésére Budapest főváros közönségét és a fővárosi közmunkák tanácsát is kérje fel s az előmunkálatok alapján a közigazgatási bejárás, illetőleg az engedélyezési tárgyalásra szükséges terveket mielőbb dolgoztassa ki. A fővárost pedig felszólította a miniszter, hogy a magyar államvasutak igazgatóságát a szükséges támogatásban részesítse. Az influenza miatt a budapesti tankerületi főigazgató elrendelte, hogy a IV-ik kerületi és VIII. ker. községi főreáltanodákban a karácsonyi ünnepek által megszakított tanítási idő csak január 7-én kezdődjék meg újra. A tanács ehez hozzájárulván, a megfelelő utasításokat kiadta. — Uj kórházi orvosok. Ráth főpolgármester a Rókus-kórházhoz alorvosokká: dr. Heinrich Adolfot és dr. Maybaum Sándort, segédorvosokká: dr. Tanárky Árpádot; továbbá a Jánoskórház megfigyelő osztályára segédorvossá , dr. Ostermayer Miklóst nevezte ki. — Tífusz a fővárosban. A barokkórházban a tifuszos betegek mai létszáma 123. Tegnap két beteget vettek fel s elbocsátottak nyolcat gyógyultan. Meghalt pedig a betegek közül egy. Egyletek és intézetek. — A Magyarországi Kárpát Egyesület Budapesti Osztálya által december 30-án az István főherceg szálló dísztermében rendezett sikerült házi estélyről már szóltunk. Az érdekes hangversenyt cigányzene mellett társas vacsora követte, mely alatt Sacelláry Mihály első ízben bemutatott új turista-indulója élénk tetszésben részesült. Az estélyt tánc követte, melyben 48 pár vett részt; jelen voltak : Bacsó Sándorné, Burghardt Lipótné, Danhoffer Szilárdné, Gerzsóné, Hebenranz Nándorné, Heim Péterné, lovag Herdlicka Arnoldné, Halmainé, Megyeri Károlyné, Rausch Ferencné, Tabódy Józsefné, Téry Ödönné, Berényi Irén, Burghardt Gizi, Danhoffer Margit, Ecker Betti, Gerzsó Róza, Hebentanz Margit, Heim Teriké, Herdliczka Evelin, Alice és Constance Jász Margit, Kugler Bella, Lechner Irma, Leber Margit, Leber Mili, Linhart Irma, Ludovik Nina, Megyeri Sarolta, Misztrick Róza, Némethy Lujza, Papanek Margit, Rausch Gizella, Rausch Margit, Rausch Sárika, Rónay Antalka, Schodl Irma, Schodl Katica, Schweida Izolda, Vollhofer Gizella és mások, kiknek Színház, zene, képzőművészet. Az opera pénzügyi sikerei. A magy. kir. operaház pénzügyi jövedelmei az elmúlt évben meglepőleg kedvezően alakultak, dacára annak, hogy az operaház az uralkodóházban történt gyászeset miatt épen a legerősebb saisonban egy ideig zárva volt. Előttünk van egy kimutatás az 1888. és 1889. év első tizenegy hónapjának bevételeiről és napi kiadásairól, e kimutatás kétségtelenül bizonyítja az operaház pénzügyi viszonyainak határozott és állandó javulását. Kitűnik ebből, hogy nem csupán a bérletekből eredő jövedelmek emelkedtek, hanem a napi bevételek is. Határozottan e myintézetünk mostani pénzügyi kezelésének helyessége mellett szól azonban a napi kiadások következetes csökkenése, amely igen tekintélyes mérvű és biztosítékát nyújtja az operaház pénzügyi viszonyai jobbrafordultának. Áttekinthető képet nyújt erről s az átlagos napi kiadásokról szóló következő összeállítás : egy havában összesen 17663 frt 27 krra rúgtak, az 1889. év ugyanezen időszakában azonban már csak 9957 frt 75 krra. Átlag a napi kiadások 115 frt 44 1888. 1889. Január 3208.29 1340.31 Február 2292.84 1545.33 Március 2306.58 1548.44 Április 2540.65 1334.82 Május 2273.90 783.85 Augusztus 336.207.59 Szeptember 1730.29 878.59 Október 1575.82 1181.29 November 1398.90 1137.55 E szerint a napi kiadások 1888. év első tizen 3 neveit nem jegyezhettük fel. A tánc Banda Marci kitűnő zenéje mellett késő éjjelig folyt s a közönség óhaja általános volt, hogy ily estélyek gyakrabban is, de nagyobb teremben rendeztessenek. — A magyar történelmi társulat jan. hó 2-án (csütörtökön) d. u. 5 órakor az akadémia I. emeleti üléstermében választmányi ülést tart. Tárgyai : 1. Gindely Antaltól: Bethlen Gábor és Waldstein. 2. Óváry Lipót jelentése a nápolyi anjou-regesta-könyvekről. 3. Folyó ügyek. — A magy. országos méhészeti egyesület január 2-án délután 6 órakor saját helyiségében (fővámtér) felolvasási estélyt tart a következő tárgysorozattal : 1. Méhészet és népművelődés Gergely Kálmántól. 2. A sankoly eltartása ,és a tiszta viasz előállítása Tichy M.-tól. 3. Mézbor készítése Tichy Miklóstól. 4. A méhek itatása Binder Ivántól. 5. Néhány szó a méhészet érdekében ifj. Liebner Józseftől. — Az országos rabbiképző-intézet templomában január 2-án d. u. 3 és fél órakor néhai Deutsch Henrik tanítóképezdei igazgató emlékére gyászisteni tisztelet lesz.