Pesti Hírlap, 1890. március (12. évfolyam, 59-89. szám)
1890-03-01 / 59. szám
Budapest, 1890. XII. évf. 59. (4016.) szám. Szombat, március 1. Előfizetési árak: Egész évre . . . leírt — kr. Félévre . "3 • 0 7 » — » Negyedévre 'S , 3 * 50 » Egy hóra. ... 1 » 20 » Egyes szám helyben 4 kr. Vidéken 5 kr. Százalék nem adatik. Kiadóhivatal: Budapest, nádor-utca ?. sz. Földszám, hová az előfizetések és a lap szétküldésére vonatkozó felszólamlások intézendők.Pesti Hírlap POLITIKAI NAPILAP, Szerkesztési Iroda, Budapesten, aador utca 7. sz., L emelet, hová a lap szellemi részét illető minden közlemény intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. Kéziratok vissza nem adatnak. Hirdetések a kiadóhivatalban vétetnek fel. Francziaország részére pedig John F. Jones & Cie. Párisban, 31 bis, rue du Faubourg Montmartre. Jupiter tonans. Két nagy eseménye volt a napnak. Apponyi Albert a képviselőházban dörgött s a szónoklati szépségek olümposzi felhőiből igazi tékozlással szórta az ész és szív legragyogóbb villámait Tisza miniszterelnök fejére. A nemzeti színházban pedig José Echegaray y Esquirre híres tragédiáját, a „Nagy Galeottót“ adták először. A kettő között valóban nem volna látható logikai kapocs, ha Echegaray nem lett volna szintén államférfit és kétszer is miniszter Spanyolországban. S a gondviselés nem úgy akarta volna, hogy e lángész csak a politikai pálya és a miniszteri székek barikádjain áthatolva, 40 éves életkorában találja meg önmagát s csak ekkor, de még mindig elég korán jusson arra a megbecsülhetlenül okos gondolatra, hogy benne a század egyik legfényesebb írói és költői genieje rejtezik. S ha Apponyi Albry,I. gróf, a ki a legszorgalmasabb és a legrokonszenvesebb kutató szellemek egyike, ha ő, mai nagy szónoklata után csöndes lakásában, „inter libros, Pieridasque suas“ lemerül az emberi önismeret és tudás mélyére, vájjon nem támad-e föl egy pillanatra az ő lelkében is Echegaray tévedésének gondolata? Vájjon nem vonul-e át annyira tisztult gondolkozásának kék egén egy könnyű bárányfelhő, amelynek szemléletébe elmerülve, így szóljon önmagához: „Elérted a politikai pályán csaknem mindazt, ami geniális lélekkel, emelkedett gondolkozással, kristálytiszta ízléssel és tündöklő gondolatbőséggel elérhető; de mondd meg nekem, vájjon e hideg sikerre, az emberek könnyen elfoszló elragadására van-e hát hivatásod? Imhol, a politikai élet durva számításai terhelnek. A rendszerek ólomsúlya nehezedik reád; küzdesz a politika szellemével, mint Jákob ; keresed az elhatározó, világot újító, országot boldogító politikai elv csodatitkát és nem bírsz még önmagaddal sem. Egy világot halmoztál magad körül a reális, pozitív élet minden részéből. Voltál konzervatív, liberális, szivedben klerikális, választó!cTTfWTf ‘eroten demokrata, "szociális olaj’CSöppekkel s agrár gondolatokkal foglalkoztál sa pozitiv politika, ezernyi alkatrészeit mélyebben és jobban ismered, mint kortársaid akármelyiké. Az” egység, a Tízbontakozás "gondolatát azonban nem találod. Szellemed őstüze minduntalan áttöri a reális politika nehéz földrétegét s ragyogó lángokban csapkod föl belőled az eszmény gondolata, fájdalom, füsttel együtt, mivel a tűznek is meg kell tisztulnia s te nem bírsz megtisztulni. S mit fogsz tenni, ha egy napon a lelkesedés, az ambíció nemzeted élére talál segíteni ? Forró szivet, csodálatos ízlést s egy titokszerü TtzsTermékeny fogadó'fiáftyait' viszed' magaddal odá'dé'amit oda kellene vinned, az 'államférfiu erős politikai meggyőződései s a kormányzás rideg pozitivizmusát, azt nem viheted oda. Megle■hetrfrögy"ebben az egyben egy gyermek is megelőz, aki arra való organizmussal született a világra. Tragikai alakká lehetsz, akit nemes szenvedélyének bűnhődése a csúcsponton ér utol s Jupiter Jonans, akinek földi szerepét oly gyakran viselted a szónoki széken, reád bocsájtja sújtó villámait.— De mennyit alkottál volna gazdag szellemeddel, mint nemzeted egyik legnagyobb tudósa, írója vagy épen drámaírója. Levetve a politika nehéz bilincseit, irányt adhattál volna hazád egész kultúrájának, mely vajúdik, de nem képes újjászületni. Lángeszed melegétől millió virág támadt volna, ahol most avar mezők szürkéiknek. Csodálatos hangod megrázta volna a fölísletes nemzedéket s ízlésed alakot adott volna a szellemek cháoszának. Igazi nagy ember lehetnél már fiatal korodban ; megváltója egy fetrengő társadalmi életnek, kapcsa egy darabokra töredező nemzetnek s tekintély a szellem, az ízlés, az írás, a szó, a művészet és morál világában talán századokig. Vájjon nem az történik-e veled is, ami Echegaray életének 40 esztendejével történt. Emberi dolog egy tévedés , de egy rettenetes tévedés reád nézve !“ Ki tudja gondolt-e valaha ilyesmire a rokonszenves ellenzéki gróf ma, vagy azelőtt. Sikerei után bizonynyal gondolhatott. Oly tiszta fejnek, mint az övé, észre kellett vennie, hogy a képviselőház kegyeletes figyelme, az a csönd, mely beszédjei alatt a házat meglepi, de az az elragadtatás is, mely nagyszerű gondolatjait megkoronázza, nem az „államférfiu“ Apponyi Albertnek, hanem a szó és a gondolat lángeszű művészének szól, akit egyéniségében az államférfiu ködszerű alakja soha, de soha nem birt eltakarni. S végzetes csalódásba ringatja mindenki önmagát, de a közvéleményt is, ha Apponyi rendkívüli szónoki sikereit politikai sikernek ismeri félre, vagy kellő meggondolás híján ilyen gyanánt hirdeti. Valóban, ha mindaz a siker, melyet a mérsékelt ellenzék feje, helyzetének folytonos fonáksága dacára, a parlamenti eloquentia mezején el tudott érni, igazi politikai sikert is jelentett volna, annyi harc és ostrom után ma Tisza miniszterelnök nem volna többé a kor-Urány élén s a „szabadelvű pártnak“ a béke föltételeit régen Apponyi-Brennus diktálta volna. ■S~Tni sínes nagyobb bizonyitéka Apponyi elhibázott pályafutásának, mint az, hogy ez mindeddig meg nem történt, sőt egyáltalán nem is akar megtörténni. Mindazáltal Apponyi gr. beszédjének politikai tartalmából sem akarunk levonni semmit. E tekintetben is a legjobb ellenzéki beszédek közé tartozott. Olyan kiváló szellemek, mint Apponyi Albert, Ízetlenségeket és képtelenségeket nem mondhatnak. Elmondotta s a szónoki művészet legszebb logikájával bizonyította, hogy Tisza minden újabb irányeszmét a mérsékelt ellenzéktől vett át; hogy Tisza a jog és törvény uralma helyett a kormányzat diskrét hatalmának szervezésében kereste azelőtt a nemzeti egységet , hogy a szabadságjogokat nem garantirozta, ellenben az intézményeket úgy alkotta meg, hogy neki szolgáljanak; hogy a véderőtörvény 14. szakaszával prestigét eljátszotta s ennélfogva minden más miniszter megmaradhat, de Tiszának a parlamenti felelősség rideg törvényei szerint a nemzet és korona előtt buknia szükséges. Szívesen rábízzuk a beszéd politikai részének részletesebb kritikáját azokra, akiket közelebbről illet. Előttünk csak az érthetetlen, hogy egy elítélt rendszer részesei, alkotói és támogatói milyen logika mellett maradhatnak meg, ha ezen rendszer hitelét veszhette és elbukott. S milyen logika követelheti, hogy egy oly jelentőségű államférfiu, mint Tisza, épen abba"..bukjék _ bele — a mint Apponyi előre bécsajtotta — hogy a jobb irányeszméket és az egészséges eszkörrirányzati elveket az ellenzéktől már elfogadta. S ha egyszer Tisza és kabinetje elfogadott minden jót, amit a mérsékelt ellenzék neki javaslott, mi tehát most már azon elv és helyesebb rendszer, ami Apponyiék pártján megmaradt, hogy őket kormányra segítse ? Kegyetlen szó, de a mi Apponyi gróf beszédének politikai tartalmát illeti, nem bírtunk benne mást találni, mint a logikai és szónoki fordulatokba menekült kormányképességet s ha a beszéd szépségeitől lehetne az ember kormányelnökké, akkor Apponyit már holnap hívhatná a korona Budára. Mivel azonban az emberek nem ettől szoktak miniszterelnökké lenni, ez a siker bizonyára elmarad s bizonyára mindenkorra. Mivel és miképen alkotná meg Apponyi az uj és egységes Magyarországot s mivel lenne az ő regime-je jobb és tiszteletreméltóbb, mint Tiszáé, azt ma sem tudjuk. Annyit észrevettünk, hogy „irányeszméi“ között a házassági jog s mindaz, a mi az egyházat és főnemességet illeti, féltő gondossággal el volt kerülve s hogy a hatalmas Szónoki szellem a kritika színvonalát nem tudta meghaladni. Hogy mit akar tehát tulajdonképen, azt egy szavával sem árulta el. Politikai tekintetben tehát Apponyi ma sem volt nagyobb, mint valaha. Ugyanaz a meddőség a pozitív gondolatban; ugyanaz a hiánya minden alkotó elvnek s ugyanazon államférfius üresség. Azok, akik azt hiszik, hogy a művészi alappal biró lángész egykor Magyarország miniszterelnöke lesz, chimerában hisznek. Magyarországot nem érhetné nagyobb szerencsétlenség, mintha ez a chimera egykor, habár rövid időre is, megvalósulna. A nemzetek fölött azonban a gondviselés őrködik. Lapunk mai száma 16 oldalt tartalmaz. Belpolitikai hírek. — febr. 28. Képviselőválasztás. A sziráki kerületben ma az elhunyt Hanzély László volt szabadelvűpárti képviselő helyébe Sréter Alfréd, szintén szabadelvűpárti, egyhangúlag képviselővé választatott. Országgyűlés. I. Az appropriacionális vita mai, ötödik, napján a szónokok sorát Ka as Ivor b. kezdte meg, aki hosszú bűnlajstromot olvasott a miniszterelnök fejére, a nélkül, hogy akár valami újat, akár a régit uj alakban tudta volna elmondani. Utána Fenyvessy Ferenc vagdalkozott a többség ellen és e közben nem állhatott ellent azon szenvedélyének, hogy Pulszkyt is megcsipkedje, akit következetesen „Guszti“-nak nevez.