Pesti Hírlap, 1890. március (12. évfolyam, 59-89. szám)

1890-03-01 / 59. szám

Budapest, 1890. XII. évf. 59. (4016.) szám. Szombat, március 1. Előfizetési árak: Egész évre . . . le­írt — kr. Félévre . "3 • 0 7 » — » Negyedévre 'S , 3 * 50 » Egy hóra. ... 1 » 20 » Egyes szám helyben 4­ kr. Vidéken 5 kr. Százalék nem adatik. Kiadóhivatal: Budapest, nádor-utca ?. sz. Földszám, hová az előfizetések és a lap szétküldésére vonatkozó felszó­­lamlások intézendők.Pesti Hírlap POLITIKAI NAPILAP, Szerkesztési Iroda, Budapesten, aador­ utca 7. sz., L emelet, hová a lap szellemi részét illető minden közlemény intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. Kéziratok vissza nem adatnak. Hirdetések a kiadóhivatalban vétetnek fel. Francziaország részére pedig John F. Jones & Cie. Páris­­ban, 31 bis, rue du Faubourg Montmartre. Jupiter tonans. Két nagy eseménye volt a napnak. Appo­­nyi Albert a képviselőházban dörgött s a szó­noklati szépségek olümposzi felhőiből igazi té­kozlással szórta az ész és szív legragyogóbb villámait Tisza miniszterelnök fejére. A nemzeti színházban pedig José Echegaray y Esquirre híres tragédiáját, a „Nagy Galeottót“ adták először. A kettő között valóban nem volna látható logikai kapocs, ha Echegaray nem lett volna szintén államférfit­ és kétszer is miniszter Spa­nyolországban. S a gondviselés nem úgy akarta volna, hogy e lángész csak a politikai pálya és a miniszteri székek barikádjain áthatolva, 40 éves életkorában találja meg önmagát s csak ekkor, de még mindig elég korán jusson arra­ a megbecsülhetlenül okos gondolatra, hogy benne a század egyik legfényesebb írói és költői genieje rejtezik. S ha Apponyi Albry,I. gróf, a ki a legszor­galmasabb és a legrokonszenvesebb kutató szelle­mek egyike, ha ő, mai nagy szónoklata után csöndes lakásában, „inter libros, Pieridasque suas“ lemerül az emberi önismeret és tudás mélyére, vájjon nem támad-e föl egy pillanatra az ő lelkében is Echegaray tévedésének gondo­lata? Vájjon nem vonul-e át annyira tisztult gondolkozásának kék egén egy könnyű bárány­felhő, a­melynek szemléletébe elmerülve, így szóljon önmagához: „Elérted a politikai pályán csaknem mind­azt, ami geniális lélekkel, emelkedett gondolko­zással, kristálytiszta ízléssel és tündöklő gondo­­latbőséggel elérhető; de mondd meg nekem, vájjon e hideg sikerre, az emberek könnyen elfoszló elragadására van-e hát hivatásod? Im­­hol, a politikai élet durva számításai terhelnek. A rendszerek ólomsúlya nehezedik reád; küz­­desz a politika szellemével, mint Jákob ; kere­sed az elhatározó, világot újító, országot boldo­gító politikai elv csodatitkát és nem bírsz még önmagaddal sem. Egy világot halmoztál magad körül a reális, pozitív élet minden részéből. Voltál konzervatív, liberális, szivedben klerikális, választó!cTTfWTf ‘eroten demokrata, "szociális olaj­­’CSöppek­kel s agrár gondolatokkal foglalkoztál s­­a­ pozitiv politika, ezernyi alkatrészeit mélyebben és jobban ismered, mint kortársaid akármelyiké. Az” egység, a Tízbontakozás "gondolatát azonban nem találod. Szellemed őstüze minduntalan át­töri a reális politika nehéz földrétegét s ragyogó lángokban csapkod föl belőled az eszmény gon­dolata, fájdalom, füsttel együtt, mivel a tűznek is meg kell tisztulnia s te nem bírsz megtisz­tulni. S mit fogsz tenni, ha egy napon a lelke­sedés, az ambíció nemzeted élére talál segíteni ? Forró szivet, csodálatos ízlést s egy titokszerü­ TtzsTermékeny fog­adó'fiáftyait' viszed' magaddal odá­­'dé'amit oda kellene vinned, az 'államférfiu erős politikai meggyőződései s a kormányzás ri­deg pozitivizmusát, azt nem viheted oda. Megle­­■hetrfrögy"ebben az egyben egy gyermek is meg­előz, aki arra való organizmussal született a vi­lágra. Tragikai alakká lehetsz, akit nemes szen­vedélyének bűnhődése a csúcsponton ér utol s Jupiter Jonans, akinek földi szerepét oly gyak­ran viselted a szónoki széken, reád bocsájtja sújtó villámait.— De mennyit alkottál volna gazdag szellemeddel, mint nemzeted egyik legnagyobb tu­dósa, írója vagy épen drámaírója. Levetve a po­litika nehéz bilincseit, irányt adhattál volna hazád egész kultúrájának, mely vajúdik, de nem képes újjászületni. Lángeszed melegétől millió virág támadt volna, ahol most avar mezők szürkéik­nek. Csodálatos hangod megrázta volna a fölís­­letes nemzedéket s ízlésed alakot adott volna a szellemek cháoszának. Igazi nagy ember lehetnél már fiatal korodban ; megváltója egy fetrengő társadalmi életnek, kapcsa egy darabokra töre­dező nemzetnek s tekintély a szellem, az ízlés, az írás, a szó, a művészet és morál világában talán századokig. Vájjon nem az történik-e ve­led is, a­mi Echegaray életének 40 esztendejé­vel történt. Emberi dolog egy tévedés , de egy rettenetes tévedés reád nézve !“ Ki tudja gondolt-e­ valaha ilyesmire a ro­konszenves ellenzéki gróf ma, vagy azelőtt. Si­kerei után bizonynyal gondolhatott. Oly tiszta fejnek, mint az övé, észre kellett vennie, hogy a képviselőház kegyeletes figyelme, az a csönd, mely beszédjei alatt a házat meglepi, de az az elragadtatás is, mely nagyszerű gondolatjait meg­koronázza, nem az „államférfiu“ Apponyi Al­­bertnek, hanem a szó és a gondolat lángeszű művészének szól, a­kit egyéniségében az államférfiu ködszerű alakja soha, de soha nem birt eltakarni. S végzetes csalódásba ringatja mindenki önmagát, de a közvéleményt is, ha Apponyi rendkívüli szónoki sikereit poli­tikai sikernek ismeri félre, vagy kellő meggon­dolás híján ilyen gyanánt hirdeti. Valóban, ha mindaz a siker, melyet a mérsékelt ellenzék feje, helyzetének folytonos fonáksága dacára, a parlamenti eloquentia me­zején el tudott érni, igazi politikai sikert is jelentett volna, annyi harc és ostrom után ma Tisza miniszterelnök nem volna többé a kor­­-U­rány élén s a „szabadelvű pártnak“ a béke föltételeit régen Apponyi-Brennus diktálta volna. ■S~Tni sínes nagyobb bizonyitéka Apponyi elhibá­­­­zott pályafutásának, mint az, hogy ez mind­eddig meg nem történt, sőt egyáltalán nem is akar megtörténni. Mindazáltal Apponyi gr. beszédjének p­o­­litikai tartalmából sem akarunk levonni sem­mit. E tekintetben is a legjobb ellenzéki beszé­dek közé tartozott. Olyan kiváló szellemek, mint Apponyi Albert, Ízetlenségeket és képtelensége­ket nem mondhatnak. Elmondotta s a szónoki művészet legszebb logikájával bizonyította, hogy Tisza minden újabb irányeszmét a mérsékelt ellenzéktől vett át; hogy Tisza a jog és törvény uralma helyett a kormányzat diskrét hatalmának szervezésében kereste azelőtt a nemzeti egysé­get , hogy a szabadságjogokat nem garantirozta, ellenben az intézményeket úgy alkotta meg, hogy neki szolgáljanak; hogy a véderőtörvény 14. szakaszával prestigét eljátszotta s ennélfogva minden más miniszter megmaradhat, de Tiszá­nak a parlamenti felelősség rideg törvényei sze­rint a nemzet és korona előtt buknia szükséges. Szívesen rábízzuk a beszéd politikai ré­szének részletesebb kritikáját azokra, a­kiket közelebbről illet. Előttünk csak az érthetetlen, hogy egy elítélt rendszer részesei, alkotói és támogatói milyen logika mellett maradhatnak meg, ha ezen rendszer hitelét veszhette és el­bukott. S milyen logika követelheti,­ hogy egy oly jelentőségű államférfiu, mint Tisza, épen abba"..bukjék _ bele — a mint Apponyi előre bécsajtotta — hogy a j­o­b­b irányeszméket és az egészséges eszkörrirányzati elveket az ellen­zéktől már elfogadta. S ha egyszer Tisza és kabinetje elfogadott minden jót, a­mit a mér­sékelt ellenzék neki javaslott, mi tehát most már azon elv és helyesebb rendszer, a­mi Ap­­ponyiék pártján megmaradt, hogy őket kormányra segítse ? Kegyetlen szó, de a mi Apponyi gróf be­szédének politikai tartalmát illeti, nem bírtunk benne mást találni, mint a logikai és szónoki fordulatokba menekült kormányképessé­ge­t s ha a beszéd szépségeitől lehetne az em­ber kormányelnökké, akkor Apponyit már hol­nap hívhatná a korona Budára. Mivel azonban az emberek nem ettől szoktak miniszterelnökké lenni, ez a siker bizonyára el­marad s bizonyára mindenkorra. Mivel és miképen alkotná meg Apponyi az uj és egységes Magyarországot s mivel lenne az ő regime-je jobb és tiszteletreméltóbb, mint Ti­száé, azt ma sem tudjuk. Annyit észrevettünk, hogy „irányeszméi“ között a házassági jog s mindaz, a mi az egyházat és főnemességet il­leti, féltő gondossággal el volt kerülve s hogy a hatalmas Szónoki szellem a kritika színvonalát nem tudta meghaladni. Hogy mit akar tehát tulajdonképen, azt egy szavával sem árulta el. Politikai tekintetben tehát Apponyi ma sem volt nagyobb, mint valaha. Ugyanaz a meddőség a pozitív gondolatban; ugyanaz a hiánya min­den alkotó elvnek s ugyanazon államférfius üresség. Azok, a­kik azt hiszik, hogy a művészi alappal biró lángész egykor Magyarország mi­niszterelnöke lesz, chimerában hisznek. Magyar­­országot nem érhetné nagyobb szerencsétlenség, mintha ez a chimera egykor, habár rövid időre is, megvalósulna. A nemzetek fölött azonban a gondviselés őrködik. Lapunk mai száma 16 oldalt tartalmaz. Belpolitikai hírek. — febr. 28. Képviselőválasztás. A sziráki kerületben ma az elhunyt Hanzély László volt szabadelvűpárti képviselő helyébe Sréter Alfréd, szintén szabadelvű­­párti, egyhangúlag képviselővé választatott. Országgyűlés. I. Az appropriacionális vita mai, ötödik, nap­ján a szónokok sorát K­a a­s Ivor b. kezdte meg, a­ki hosszú bűnlajstromot olvasott a miniszter­­elnök fejére, a nélkül, hogy akár valami újat, akár a régit uj alakban tudta volna elmondani. Utána Fenyvessy Ferenc vagdalkozott a többség ellen és e közben nem állhatott ellent azon szenvedélyének, hogy Pulszkyt is megcsip­kedje, a­kit következetesen „Guszti“-nak nevez.

Next