Pesti Hírlap, 1890. március (12. évfolyam, 59-89. szám)

1890-03-01 / 59. szám

4 vezetőben, amely még azt a kevés határozottságot is, amelylyel közigazgatási rendszerünk eddig bírt, azt a kevés biztosítékot is, amely ebben rejlett, teljesen halomra döntötte. (Élénk helyeslés balfelől.) És mindezek mellett, t. hát, a legnagyobb hypokrízis a tisztviselők választási elvének látszólagos és névleges fentartása (Úgy van! ügy van! balfelől.), midőn tudjuk, hogy a főispán kandidálási jogának felhasználása a szabad választás kijátszására eleinte sporadice, később mind gyakrabban fordult elő, úgy, hogy ma már a legtöbb megyében minden tisztviselő tudja, hogy neki a főispán kegyeit bírnia kell, melyeket pedig legkevésbbé és a legtöbb esetben nem jó közigazgatás terén, hanem inkább a párt érdekében szerzett érdemekkel nyerheti el (Igaz! Úgy van! balfelől.), mert különben hivatalát és kenyerét elveszti. És mindennek tetejébe járul a fegyelmi eljárás azon szabályozása, mely ezen a réren is a „tisztviselőket“, a választott, „a független“, a centralizációnak ellentállani képes tisztviselőket teljesen a központi kormányzat önkényének teszi ki. (Élénk helyeslés balfelől.) Ez hát, t. ház, az a jelleg, amelyet tényekből, azon intézményekből, melyeket a t. miniszterelnök úr alkotott és azokból, amelyeknek ellentállt és meg nem alkotott a múltban, kiolvasni lehet. A miniszteri önkény rendszere a jognak, a szabatos korlátoknak, a körülhatárolt illetékességnek, a biztosított jogosítványoknak, a körülírt kötelességeknek perkoreskálása, mindezeknek helyébe a pártkormányzat önkényét téve. (Élénk helyeslés balfelől.) És most, tehát, nem is akarom fejtegetni, hogy az így teremtett apparátussal a kormányzat működésében minő eredmények érettek el. Nem is akarom fejtegetni, hogy a kormányzat ezt az apparátust, még a szervezet természeténél is rosszabbul, fonákabbul, a közszabadságra, az állami pártatlanságnak jó hírnevére károsabb módon használta fel. (Élénk helyeslés balfelől.). Nem akarom ezt fölemlíteni, mert az összehasonlításba a múlt és jövő közt semmi idegen elemet belevegyíteni nem kívánok. Ez tehát a múlt. A jövő meg hogyan mutatja be magát az újabb miniszteri programmnyilatkozatokban ? Akként, hogy be kell következni egy oly aerának, mely a polgárokat arra tanítja, hogy jogaikat a törvény által biztosított korlátokon belül fejleszszék. (Élénk helyeslés a balos szélsőbaloldalon.) Most a polgár egyéni és politikai szabadsági jogainak törvény általi biztosítása van napirenden. A belügyminiszter úr a legközelebbi teendők közt az egyesítési és gyülekezési jognak törvény általi szabályozását helyezte kilátásba; (Élénk helyeslés a bal- és szélsőbaloldalon) most a közigazgatási bíráskodás létrehozatalát a legközelebbi teendők közé számítják; (Élénk éljenzés a bal- és szélsőbaloldalon) most részben azon súlynál fogva, melylyel a t. igazságügyminiszter úrnak egyénisége bír, a bírói szervezet megállapítása, a fairói hatalom és azon hatalom gyakorlatának helyes szervezése és vezetése, mondhatnám a kormánynak kedvenc gyermekévé, gondoskodásának főtárgyává vált, mégpedig nagyon helyesen; (Helyeslés a baloldalon) most a közigazgatás reformját ígérik és azzal kapcsolatosan a tisztviselők jog és fegyelmi viszonyainak szervezése a modern jogrend értelmében ; (Élénk helyeslés a bal- és szélsőbaloldalon.) most azt látjuk a kormány programmjában és nagyon helyesen kimagasló eszme és azt átható szellem gyanánt, hogy úgy az egyes hatóságok kötelességi és jogköre, mint a hatósági személyek állása, de a honpolgároknak egymás között és az állammal szemben való jogai és kötelességei minél szigorúbban, a jognak szabályai által vonatoztassanak körül, hogy az önkénynek s a discretionarius hatalomnak, mit az állami életből teljesen kiküszöbölni nem lehet, a dolog természetével megférő, tehető legszűkebb korlátok szabassanak is. (Helyeslés a bal- és szélsőbalon.) így van-e az, t. ház? Nem-e ez a kormánynak mostani programmja ? nem-e ez azon szellem, mely keresztül vonul azon uj aetán, melyet az igazságügyminiszter úr hirdetett, midőn azt mondotta, hogy a reform korszaka elkövetkezett és midőn ezt mondotta (Közbeszólások a baloldalról: Be is váltotta!) . . . és be is váltotta eddig, hogy az ő tárcája körében betöltendő állásokra a megfelelő erőket ott fogja keresni, ahol találhatja, az ügynek, az igazságszolgáltatásnak, nem pedig a pártpolitikának érdekében. (Helyeslés a bal- és szélsőbaloldalon.) Hát te hát, ez fejlődésnek nevezhető-e? Fejlődés igenis annyiban, amennyiben a megsemmisítés is fejlődés, amennyiben a létező rossznak kiirtása is fejlődés; lehet fejlődése a hazának, de az előbbeni rendszernek ez sem nem fejlesztése, sem nem betetőzése, hanem negációja. (Élénk helyeslés és tetszés balfelől.) És minél inkább lesz negációja, minél kevesebbek lesznek a gyökérszálak, amelyekre a t. pénzügyminiszter úr udvariasságból hivatkozott, amelyek a múltba visszanyúlnak, annál tökéletesebb és jobb lesz ez a rendszer. De ha így van, t. ház, akkor kérdem, hogy a törekvésnek gyümölcsös volta, a törekvésnek elérése iránt, mely a maga egészében a múlt szellemének negációja, bizalommal tölthet-e el bennünket az a körülmény, bármily néven nevezendő parlamenti tapasztalás és gyakorlatnak megfelel-e az a körülmény, hogy ugyanazon férfiú, kinek rendszerét megállnia kell, kinek rendszere e szerint megbukott, áll az új rendszer keresztülvitelére irányzott akció élére ? (Élénk tetszés a bal- és szélsőbaloldalon. Egy han a szélsőbalról : Szatíra!) T. hát! Ezt a múltat nagyon szigorúan hallottam jellemezni. Azt hallottam mondani az ellenzéki padokon, hogy ezen egész múltnak, a múlt politikájának csak egy komoly alapgondolata volt: t. i. a hatalom megtartása a miniszterelnök kezében. (Felkiáltások a szélsőbaloldalon : Úgy is van!) Hát, t. hát, én ilyen keményen e múltat nem akarnám jellemezni. Szemben azon államférfiúval is, akitől engem igen mélyreható nézetkülönbségek választanak el, akiről azonban nem szabad és nem is lehet mást feltennem, mint azt, hogy — habár szerintem téves és helytelen eszközökkel — kormányzatával az országnak, a nemzetnek javát akarja megvalósítani, akkor keresnem kell az ő politikai rendszerében — ha méltányosan akarom megítélni — azt a politikai és nemzeti alapgondolatot, amely őt egy ilyen rendszer elfogadására bírja. (Tetszés balfelől. Halljuk! Halljuk!) Én azt hiszem, t. ház, — sokszor hallottam én azt a szerintem téves nézetet a túloldalról, magánbeszélgetésekben, de itt a házban is történtek reá célzások — ez az alapgondolat csak a következő lehet, hogy t. i. Magyarország különleges viszonyai közt a kormány kezében a nemzeti és állami egység megóvásának céljából messzemenő diskrecionális hatalomra van szükség és hogy azokkal a szigorú körülírásokkal, melyekkel a szabadságjogok más országokban el vannak látva a hatósági hatásköröknek azon szigorú korlátozásával, melylyel más országokban találkozunk, Magyarországon a magyar nemzeti államot kormányozni és biztosítani nem lehet. (Halljuk!) És alighanem ebből a politikai alapeszméből indult ki az a rendszer , ha abban mást akarok keresni, mint azt, ami a legkicsinyesebb dolog volna : tisztán az egyéni hatalmi érdekek megóvására szolgáló gépezetet — mondom, alighanem ebből indult ki az a rendszer, amely a diskrecionális hatalom kiterjesztésén alapul. T. képviselőház, én ezt a felfogást a lehető legtévesebbnek tartom. Azt hiszem, hogy Magyarországon az állami és nemzeti egységet és oly kevéssé, mint másutt, lehet önkénynyel, törvénytelenséggel, discrecionális hatalommal, a szabadság megsértésével, a szabadság garanciáinak megtagadásával biztosítani . (Zajos helyeslés a bal- és szélsőbalon.) én azt hiszem, hogy Magyarországon ép úgy mint másutt, sőt Magyarországon inkább, mint másutt, a magyar államhoz talán a vérnek, talán a nyelvnek kötelékével kevésbbé hozzá fűzött honpolgárokat leginkább az által lehet egy politikai egységes nemzetté tömöríteni, ha a szabadság biztosítékait, a jognak és törvénynek uralmát nekik megadjuk egy teljesen szervezett európai államban. (Zajos helyeslés és éljenzés a bal- és szélsőbaloldalon.) T. képviselőhár ! lélektanilag lehetetlennek tartom azt, hogy az új koncepciót megvalósítsa és meg ne akadályozza lépten-nyomon, szándék nélkül is, az ő vele, az egyéniségével összeforrott nézetek és tendenciák folytán (Úgy van ! a bal- és szélsőbaloldalon.) az a férfiú, aki megteremtette és megvalósította a múltnak koncepcióját. Másfelől határozottan parlamenti anomáliának tartom (Úgy van ! tetszés a balos szélsőbaloldalon.) a politikai jellem lealacsonyítására szolgáló praecedensnek, (Hosszan tartó élénk helyeslés és éljenzés a bal- és szélsőbaloldalon) ha államférfiaknak személye így elválasztalik az általuk képviselt politikai rendszertől, ha a politikai rendszer megbukik, de a személy megmarad, ha azt a látványt, azt a példát nyújtjuk az országnak, hogy a legsikeresebb politikus az, aki képes minden rendszert, aki kész minden, egymással ellenmondó politikát megvalósítani, csak ő maradjon azon a helyen. (Zajos tetszés, helyeslés és éljenzés a bal- és szélsőbaloldalon.) De tehát, annak, hogy én ezt a költségvetést meg nem szavazom, van még egy másik oka (Halljuk ! Halljuk!) és ezen indokhoz a praegnans kifejezést a kormány padjairól nyertem ezen viták alatt. (Halljuk ! Halljuk!) Szapáry Gyula gróf földmivelésügyi miniszter úr védekezvén Helfy J. képviselőtársamnak az ő pénzügyminiszteri múltjára vonatkozó támadásai ellen, megmondta nekünk, hogy miért hagyta el a pénzügyminiszteri széket; megmondta igen korrekt és helyes módon, hogy ámbár ő az ellene emelt vádakat túlzottaknak tekinti — amire nézve én most vitatkozásba bocsátkozni nem akarok — annyi bizonyos, hogy hibák történtek és azon hibáknak kellett, hogy parlamenti konzekvenciájuk legyen. (Helyeslés balfelől.) Te hát, ez parlamentáris, hozzáteszem, ez etnikus és férfias eljárás. (Élénk helyeslés balfelől.) De vájjon nem történtek-e a t. miniszterelnök úr részéről is oly hibák, amelyek ehhez hasonló espiációt tesznek szükségessé, ha nem akarjuk, hogy a parlamentarizmus puszta formasága és a nemzetnek jövendőbeli biztonsága a legnagyobb bizonytalansággá változzék. (Élénk helyeslés balfelől.) Egyéb hibákról most nem beszélek, de egy nagy hibára utalnom kell, amelynek betege a miniszterelnök úr, amelynek betege a parlament, amelynek betege az egész ország és amely betegségből ki sem fog gyógyulhatni, addig, míg a hiba nem expiáltatott, ez a hiba a véderőtörvényjavaslat volt. (Igaz! ügy van a bal- és szélsőbaloldalon.) Gyakran volt arról szó, tehát, nem mondok új dolgokat, lesz is még arról gyakran szó, lesz szó egyszerűen azért, mert ha én nem is volnék ezen a helyen, ha mi mindnyájan nem volnánk ezen a helyen, kétségbe kellene esnem nemzetem életrevalósága iránt (Zajos helyeslés és éljenzés a bal- és szélsőbaloldaldalon.), ha nem támadna mindig és mindenkor hang, mely e végzetes hibát azoknak, akik azt elkövették, szemükre lobbantaná (Zajos helyeslés és éljenzés a bal- és szélsőbaloldalon.), és nem követelnék a hibásnak politikai és parlamenti bönhödését, mondom, mert a személyes bünhödésből a t. miniszterelnök úrnak bőven kijutott. (Úgy van balfelél) A parlamenti rend helyreállítása érdekéből szükséges ez a bünhődés. Én állítom, hogy e hiba oly nagy, hogy aki ezt a hibát elköveti, és aki ennek a hibának elkövetéséért felelős, az a nemzet ügyeinek élén nem maradhat. (Élénk helyeslés. Úgy van a bal- és szélsőbaloldalon.) Ivánka Imre: De nem követtetett el hiba ! (Zajos mozgás jobbfelől.) Apponyi Albert gr. : De miért érveljek én a a felett, hogy váljon az a sérelem, mely a 14. §-ban foglaltatott, s az a kérdés, mely akkor felvehetett, oly természetű-e, hogy az egy kormánynak és egy miniszterelnöknek állását is stangálhatja, midőn erre a kérdésre maga a miniszterelnök úr már abban az időben megadta a választ, miután ő maga ahhoz a szakaszhoz állását kötötte (Úgy van ! Úgy van! Tetszés a bal- és szélsőbaloldalon.), mert annak ilyen kabinet-fentartó vagy kabinet-bontó hatást tulajdonított. (Úgy van! balfelől.) Hogy a miniszterelnök úr később ezen elfoglalt állásától jónak látta raegreuizálni, ez az ő hibáját nem menti, hanem csak súlyosítja. (Úgy van! Úgy van! a bal- és szélsőbaloldalon.) De, t. hát, (Halljuk! Halljuk!) megtörtént a súlyos hiba, megtörtént annak a szerencsétlen emlékezetű véderőjavaslatnak benyújtása. A 25. §-ról nem is akarok külön szólni, csak emlékeztetek reá. Későbben a miniszterelnök úr a hiba egyik részének utólagos kijavítása által e hibának következményeitől akart szabadulni. Et hine derivata clades. Innen származik parlamentünknek az a beteg állapota, mely bizony egyikünknek sem szerzett gyönyört. Származik ez egyszerűen abból, hogy egy elkövetett, megbocsáthatatlan kormányzati hiba természetes konzekvenciáinak lebonyolítása antiparlamentáris eljárás által a kormány részéről megakasztatott és így az ügynek ilyen vagy olyan módon való természetes kifejlődése megbontatott. (Úgy van balfelől.) A t. miniszterelnök úr, miután előbb kabinetkérdést csinált a 14. §-ból, eddig legalább előttem hallatlan politikai vakmerőséggel maga proponálta azon szakasz módosítását. (Mozgás jobbfelől.) A miniszterelnök úr minapi beszédjében ezért a tettéért még elismerésünket is követelte — mondván, hogy olyasvalamit tett, melyre mi magunk szólítottuk fel. Igaz, hogy felszólítottuk; igaz, hogy hajlandók lettünk volna neki a legsimább, a legkönnyebb és az ő dignitását legkevésbbé kompromittáló visszavonulási utakat megengedni, s erre számára hidakat építeni, de a kérdésnek csak egy stádiumáig, azon stádiumáig tudniillik, melyben kijelentette, hogy e fölött kompromisszumra nem lép, hogy ez rá nézve kabinetkérdés. E pillanattól fogva önérzetes államférfiúra nézve nincs többé visszavonulás. (Hosszantartó zajos helyeslés a bal- és szélsőbalon.) Miiért mit jelent a kabinet-kérdés? Azt, hogy én, ki a kabinet-kérdést valamely szakasz, vagy valamely intézkedés mellett felvetem, egész államférfim egyéniségemet, egész kormányzati tekintélyemet s mindazt a befolyást, melylyel képességemnél, jellememnél és múltamnál fogva e nemzetre és a törvényhozásra bízott, latba vetem a végett, hogy ez intézkedés elfogadtassák. (Úgy van! ügy van balfelől.) Nos t, hát, aki egy ily kijelentés után attól az intézkedéstől, mely mellé állását így kötötte, megszökik, ez a kettő közül egyet bizonyít: vagy azt, hogy az a kijelentés, melylyel állását e szakaszhoz kötötte, nem volt komoly, vagy azt bizonyítja, hogy ő saját állásának és tekintélyének maga sem tulajdonít annyi súlyt, hogy azt önmagára nézve feltétlenül kötetességének ismerje, hanem, hogy ő ezzel játszhatik. (Zajos helyeslés a bal- és szélsőbalon ) Az egyik és a másik esetben gyógyíthatatlan sérelem ejtetett először magán a miniszterelnök úr államférfim és kormányférfiai méltóságán és tekintélyén. Ez, t. hát, végre is reám nem tartozik , de lehetetlen, hogy a miniszterelnök úr ne érezze, hogy az ő egyéni súlyához és tekintélyéhez ma a miniszterelnökség már nem ad hozzá semmit, hanem csak levon. (Igaz! Úgy van balfelől.) Tisza Kálmánnak, mint az ország egyik nagy tehetségű fiának, mint közéletünk egyik nagyjelentőségű harcosának a maga egyéni súlya minden körülmények között megvolna és meg van, de Tisza Kálmán, a miniszterelnök, a történtek után, a semminél is kevesebb súlylyal fair. (Hosszantartó zaj és helyeslés a bal- és szélsőbaloldalon.) Ő oly körülmények között foglalja el azt a helyet, amelyek közt azt csak politikai reputációjának, államférfiui és kormányférüui önérzetének rovására foglalhatja el, és nem követelheti senkitől, hogy az a kományférfiui te* PESTI hinLiAf 1890. március 1.