Pesti Hírlap, 1890. június (12. évfolyam, 149-178. szám)
1890-06-01 / 149. szám
m_____________________ közgazdasági elvek vezérelték a kérdéses ügyben, hanem merev kincstári érdekek, amelyeknek mindent alárendelt, még a személyes szabadságot is. Kifogásolja a 6. §. intézkedését, amely szerint néhány üveg bor behozatalát mindjárt „legkésőbb a behozatalkor“ jelenteni kell. Ez a legzaklatóbb eljárásoknak tág kaput nyitó intézkedés. Kéri a minisztert, egyezzék bele a törvényjavaslat tárgyalásának elhalasztásába. (Helyeslések balról.) Polonyi Géza rámutat arra, hogy a közérdek szempontjából rendkívüli fontos tárgyak már több ízben az ülésszak végére tétettek, mikor a képviselők nagy része nem sejthetvén a szőnyegre kerülhető tárgyakat — hona fide haza ment. Nem helyes, hogy oly fontos törvényjavaslatok, mint a szőnyegen forgó is, a sürgősségre való tekintetből hajtatnak nyakrafőre keresztül. Túlságos sok munkát vállal fel a pénzügyminiszter, amelynek megfelelni nem bír; elismeri, hogy a miniszter óriási munkaerővel rendelkezik, de a regále váltság végrehajtásában is hatáskörébe nem tartozó funkciókkal akasztotta meg munkásságát, amelyek tulajdonképen bírói funkciók lennének. A miniszter közegeiben rejlik a legnagyobb hiba, kik azt hiszik, hogy akkor szereznek nagyobb érdemeket, ha a közönséget zaklatják. A közerkölcsökre és közegészségre való tekintetből kéri a minisztert, gondoskodjék a korcsmák nagymérvű elszaporodásának korlátozásáról. Ha a behozatal Ausztriából történik, mi módon óvja meg a bérlők érdekét? Pozsony vidékére p. o. óriási mennyiségű sört hoznak be Ausztriából, ahol a sör tetemesen olcsóbb. Ha ez az állapot még sokáig tartatik fenn, akkor a felvidéki, különösen azonban a Pozsony vidékén levő sörgyárak rövid időn beszüntetik működésüket. A bérlők nagy része abból a kategóriából kerül ki, akiket a magyar ember úgy szokott hívni, hogy „szomszéd“ s ezekből most a pénzügyminiszter egész hatóságot csinál. Ebből nagy szerencsétlenség támadhat, s azért szóló pártolja Gaál Jenő indítványát. (Helyeslések balfelől.) Elnök a tárgyalás folytatását a hétfői ülésre halasztja, azután jelenti, hogy Istóczy Győző törvényjavaslatát, mivel az most már úgy sem válhatnék törvénynyé, csak a nyári szünet után fogja indokolni. A máról elmaradt tárgyak pedig a hétfőn tartandó ülésen tárgyaltatnak le. Interpelláció a szeszadó tárgyában. Spóner Andor a következő interpellációt terjeszti elő: Interpelláció a pénzügyminiszter úrhoz. Tekintve, hogy a szeszadóról szóló 1888. évi szeptember hó elseje óta érvényben álló 1888. évi XXIV. t.-c. a hozzá közgazdasági szempontból kötött várakozásoknak nemcsak hogy meg nem felelt, de mivel a túltermelést mintegy állandósítja, annak további változatlan fentartása a hazai szeszipart létfeltételeiben megingatni, sőt a felsőmagyarországi mezőgazdasági szesztermelést egyenesen lehetetlenné tenni alkalmas és tekintettel arra, hogy az érvényben fennálló vám- és kereskedelmi szerződés értelmében a szeszadó rendszere Ausztriában és Magyarországban azonos elvek szerint állapítandó meg — kérdem a t. pénzügyminiszter urat: „Van-e abban a helyzetben, hogy egyetértve a birodalmi tanácsban képviselt országok kormányával, az idézett törvénynek a felszaporodott készletek lehető gyors eltávolítását, valamint a jövőben való túl— Hol ? — A „Virágcsokor“ vendéglőben, Pesten, a József-téren. Csengő kacaj hangzott. — Ugyan ne bolondozzon ! Nem volt maga Pesten, hiszen tudom, hogy tegnap este a főjegyzőéknél volt. — Igen, tizenöt év előtt. — Oh, oh, maga megfordított Ripp! Maga egy éjszaka alatt tizenöt évet akar aludni. Nos, hát beszélje el, mit álmodott? ... Én nagyon érdeklődöm az álmok iránt. — Jó, hát elmondom. Mikor elaludtam, két alak jelent meg előttem. Az egyiket Okosságnak hívták, a másikat Bolondságnak. Mind a kettő csábító szavakat sugdosott fülembe. A Bolondság azt mondta: Én vagyok a szabadság, a hit, a dicsőség, jer velem! Az Okosság pedig ezt: Én vagyok a hivatal, a megelégedés, a boldogság, maradj itt! , ,Írj verset, novellát, susogd a Bolondság. „Írj becsületes, régi izó periódusokat, „miszerintek“-et, „iktattatik“-okat, „felvétettetik“-eket, intett az Okosság. Én a Bolondságot követtem. Tizenöt éven át folyton követtem. Egy napon, a tizenöt év végén aztán elfogott magános szobámban a melancholia, a bánat, az egyedüliség érzete, a céltalan élet tudata s úgy tetszett, valamikor valami rettenetes hibát követtem el. Úgy tetszett, hogy jobb lett volna az okosságot követni s kiszabott periódusokat, miszerviteket, latikokat, retikeket, írni, itthon maradni, hordani magácskának a Karthausit, meg a Kárpáthy Zoltánt s nem a nagy világban ketermelés megakadályozását célzó módosítását hozza javaslatba, és ha igen, szándékozik-e a t. miniszter úr az erre vonatkozó törvényjavaslatot oly időben a törvényhozás elé terjeszteni, hogy a megalkotandó törvény már a legközelebbi szesztermelési idény alatt léphessen életbe ?“ Wekerle Sándor pénzügyminiszter azt hiszi, hogy az indokolás elmúlt idők kritikáját rejti magában s igy azt magáévá nem teszi. A kérdéses törvény a közgazdasági bajokat enyhítette. A kérdés érdemére azt válaszolja, hogy a szeszipar-válság elhárítására szükségesnek tartja, hogy a felhalmozott szeszkészlet eladassék s a magyar kontingens korlátoztassék. Ezt azonban egyoldalúlag nem intézheti el a magyar kormány, tehát ezen irányban tárgyalást indított meg az osztrák kormánynyal. Osztrák részről nem lehetett oly megállapodásra jutni, hogy az eredményt még ez ülésszak bezárása előtt terjeszthesse be és egy követelésre talált, hogy t. i. a. kontingens ne egyforma arányban szállíttassák le. Ő ezt el nem fogadta, (Helyeslés) mert sokszoros argumentummal tudná indokolni azt, hogy ha átmenetileg Magyarországon a fogyasztás inkább látszott is apadni, mint p. o. Ausztriában, ez nem a tulajdonképeni apadásnak, hanem más körülmények rovására írandó; el nem fogadhatta azért, mert a kontingens megállapításánál nem is a fogyasztás, hanem a korábbi termelési viszonyok voltak irányadók s kell is, hogy irányadók maradjanak. (Élénk helyeslés.) Reménye, hogy a folytatott tanácskozások még e nyár folyamában kedvező eredményre vezetnek s még ősszel előterjesztheti a szesztermelés javára való javaslatokat, mert oly intézkedésekről van szó, amelyek mindkét félnek érdekében állanak. (Helyeslés.) Spóner Andor köszönettel fogadja a miniszter válaszát, melyet a ház is tudomásul vesz. Ezzel az ülés 2 órakor véget ért. — Plebános-jelölés. A 111. ker. bizottsági tagok ma tartott értekezletükön egyhangúlag dr. Ott Ádám józsefvárosi segédlelkészt jelölték ki az újlaki plebánosságra. — Népesedési mozgalom a fővárosban. (Kiszámított népesség 1890. év közepére: Polgári lakos 452,377. Katona : 10,640. Összesen : 463,017.) Május 18—máj. 24-ig (21-ik héten) élve született 312 gyermek, elhalt 298 személy (ebből útról betegen jött a fővárosba 11), a születések tehát 14 esettel múlják felül a halálozásokat. Az élveszülöttek közt volt 214 törvényes, 98 törvénytelen, nemre nézve 141 fiú, 171 leány. Halvaszületett 19 gyermek, köztük 12 törvényes, 7 törvénytelen. A halottak közt volt 163 finemű, 135 nőnemű. Egy éven aluli gyermekek száma 99. Az összes elhaltak közt egy éven alul tartózkodott Budapesten 16. (A tartózkodás tartama 13-nál ki nem tudható.) Ez év 21 hetében élve született összesen 7218 gyermek, elhalt 6748 egyén, a születések többlete tehát 470. Születések arányszáma 1000 lakosra : 350. Halálozások arányszáma 1000 lakosra: általában 33.5 (az útról jöttek leszámításával 32.2°/ov); az egy éven felüli lakosságnál: 22.9, az öt éven felüli lakosságnál: 18.5. Elhaltak száma: 298, és pedig 163 férfi és 135 nő. Elhaltak kora: 01 éves 99 (köztük törvényes 46 fiú, 27 leány, törvénytelen 18 fiu, 8 leány), 1—5 évig 51 (köztük törvényes 18 fiu, 26 leány, törvénytelen 2 vestii a boldogságot, hanem itthon. De már későn volt. A bársonyos arcocska vidáman kacagott. — Álmodta ön mindezt, kedves barátom. — Lehetetlen . . . — Jaj, de bohó! Nyissa hát ki állommámoros szemeit s tessék ott kezdeni, a hol tegnap elhagyta s nekem kellő elővigyázattal, de okvetlen elhozni a Karthausit. — Elhozom, elhozom . . . kiáltottam, de nem ingyen. — Hát miért? — Azért a szegfűért, a mi a hajában van. Negédesem szökött föl helyéről s dévasan, kacérkodva szólt : — Hogy is ne! Nem adjuk azt olyan könnyen! Én is felugrottam. Ő kacagva menekült, könnyedén illanva tova, mint egy eltűnő álom... De a virág itt maradt. A futás közben kiesett hajából s lágy zizegéssel hullott alá, mintha angyalszárnyacska rebbenne. Egyenesen odahullott lábaim elé. Utána kaptam ... és a száraz falevél került a kezembe, mely az érintésre gúnyosan, kárörvendezően kezdett zörögni. — Csak én vagyok . . . kacagott. Meséljek-e tovább? Rátapostam a falevélre, eltiporva, mint egy kígyót, mely sziszeg, mar . . . .r. PESTI HÍRLAP 1890. junius T. Fővárosi ügyek. fiú, 5 leány), —20 évig 25, összesen 0—20 évig 175, —30 évig 35, —40 évig 21, —60 évig 33, —80 évig 29, 80-on túl 3, ismeretlen korú 1. Főösszeg 298. Halálozások kerület szerinti kimutatása. A kórházi halottakat előbbi lakhelyük szerint osztván be: I. ker. 20, II. ker. 14, III. kér. 21, IV. kér. 10 V. kér. 19, VI. kér. 39, VII. kér. 43, VIII. kér. 52, IX kér. 27, X. kér. 10, egyéb kórházi halott 41, katona 2. Főösszeg 298. Nevezetesebb halálokok. (A rendelő orvosok és a halottkémek jelentése szerint.) Group 3. Roncsoló toroklob 11. Hökhurut 1. Kanyaró 4. Vörheny 3. Typhus 5. Agykérláb 13. Agylob 2. Agyvérömleny 6. Rángások 10. Szervi szívbaj 12. Tüdő-, mellhártya- s hörglob és hörghurut 52. Tüdőgümő és sorvadás 48. Bélhurut és béllob 25. Brigthkór és veselob 1. Angolkór 3. Görvélykór 1. Veleszületett gyöngeség és alkathiba 16. Aszkór, aszály és sorvadás 7. Aggkór 8. Erőszakos haláleset 14, ebből: öngyilkosság 10, baleset 4. Színház, zene, képzőművészet. * (Színházi műsorok.) A nemzeti színházban : Hétfőn, június 2-án: Az attaché. Kedden, jún. 3-án : A Stomfai család. Szerdán, jun. 4-én: Utolsó levél. Csütörtökön, jun. 5-én: Denise. Pénteken, jun. 6-án: A csapodár (új bet. 1-ér.) Szombaton, jun. 7-én : Ugyanaz. Vasárnapon, jun. 8-án: A strike. A budai színkörben: Hétfőn, jun. 2-án: Királyfogás. Kedden, jun. 3-án: A falu csodája. Szerdán, jun. 4-én: Orpheus az alvilágban. Csütörtökön, jun. 5-én: A vörös hajú. Pénteken, jun. 6-án : Fokról fokra. Szombaton, jun. 7-én: Rip van Winkle. Vasárnapon, jun. 8-án: A betörők (először.) * (A népszínházban) holnap és holnapután az énekkarok és technikai személyzet javára tartanak előadást. Szinte hozzák a „Hőköm Mátyás“-t, a népszerű látványosságot, melynek legutolsó előadásaira is nagy közönség gyűlt össze a népszínházban. * (A nemzeti színház beteg művésznői.) Jászai Mari asszony, mint halljuk, ágyban fekvő beteg, állapota azonban nem aggasztó. P.-né Márkus Emilia asszony pedig már elhagyhatta az ágyat, s nem sokára erősítő gyógyhelyre utazhatik. * (A különleges hangverseny társaság) amely Kósa József népszínházi tag vezetése alatt a népszínházi tagokból alakult, a napokban kezdi meg működését Várkevén. * (Magyar énekesnő külföldön.) Spitzer (művészi néven Szerpa) Matild k. a., a nemzeti zenede volt növendéke, aki jelenleg Bécsben, Friedrich tanárnál képezi magát színpadi énekesnővé, a minap nagy sikert aratott a tanára által rendezett színpadi estélyen. A kisasszony, aki igen előnyös feltételek mellet szerződött a magdeburgi színházhoz, néhány opera-áriát énekelt s a lapok nagyon dicsérik Szép hangját, meg jó iskoláját. * (A bécsi színházak) közül holnap három kezdi meg a nyári szünidőt: az udvari opera, a „Theater an der Wien“ és a ,,Carl“-szinház. * (Dumas Sándornak) „Louis XIV.“ című ötfelvonásos színművét Párisban, a ,,Porte-Saint-Martin“-színházban újra színre hozták. A régi darabhoz megkivántatott öltönyök 50,000 frankba kerültek. Az orvosi kamarák ügye. Az orvosi kör helyiségeiben ma körülbelül 300 orvos gyűlt egybe, hogy határozzanak a fölött: megalakítandók-e az orvosi kamarák vagy sem? A kérdésnek pro és contra körülbelül egyenlő erejű tábora volt és mindegyik párt viharos helyesléssel és tapssal tüntetett a saját szónokai mellett, de végül — 19 szótöbbséggel — mégis a kamara ellenzői győztek. A gyűlésen dr. Korányi Frigyes elnökölt, dr. Hirschler pedig mint jegyző működött. Elnök tudomásra hozza a központi választmány többségének javaslatát, mely elfogadja az orvosi kamarák elvét, de annak valósítását nem a tátrafüredi orvosok és természettudósok vándorgyűlésének elaborátuma alapján kívánja, hanem önállóan a minisztériuma által. A központi választmány kisebbsége azonban, mint teljesen időszerűtlent, elejtendőnek véli az orvosi kamarák szervezésének eszméjét. Elsőnek dr. Löw Sámuel a „Pester Med. Chir. Presse“ szerkesztője szólt, ki a kamarák mellett szállt síkra, különösen hangsúlyozta az orvosok védtelenségét a nagyközönség kénye-kedvével, vagy valamely tisztességtelen konkurrenssel szemben. A kamaráktól üdvös eredményt vár s azokat fegyelmi joggal kivánja felhatalmazni. Dr. Hőgyes Endre egyetemi tanár tartott ezután valóban beható tanulmányra valló beszédet a kamarák ellen. Nem vár a kamaráktól semmi jót. A kötelező kamarákat ez idő szerint felesleges tehernek tekinti, melyek az amúgy is ritkán előforduló súrlódásokon sem igen segíthetnek, de annál inkább lesznek ezek a kölcsönös denunciálások fórumai, miként az ügyvédi kamarák elnökei is ezt bizonyítják. Hangsúlyozza, hogy az egyes bajokon a közegészségügyi törvény, a közegészségügyi tanács és az igazságügyi orvosi tanács együtt, de külön-külön