Pesti Hírlap, 1890. június (12. évfolyam, 149-178. szám)

1890-06-01 / 149. szám

m_____________________ közgazdasági elvek vezérelték a kérdéses ügyben, ha­nem merev kincstári érdekek, a­melyeknek mindent alárendelt, még a személyes szabadságot is. Kifogá­solja a 6. §. intézkedését, a­mely szerint néhány üveg bor behozatalát mindjárt „legkésőbb a behoza­talkor“ jelenteni kell. Ez a legzaklatóbb eljárásoknak tág kaput nyitó intézkedés. Kéri a minisztert, egyez­zék bele a törvényjavaslat tárgyalásának elhalasztá­sába. (Helyeslések balról.) Polonyi Géza rámutat arra, hogy a közérdek szempontjából rendkívüli fontos tárgyak már több íz­ben az ülésszak végére tétettek, mikor a képviselők nagy része nem sejthetvén a szőnyegre kerülhető tár­gyakat — hona fide haza ment. Nem helyes, hogy oly fontos törvényjavaslatok, mint a szőnyegen forgó is, a sürgősségre való tekintetből hajtatnak nyakra­­főre keresztül. Túlságos sok munkát vállal fel a pénz­ügyminiszter, a­melynek megfelelni nem bír; elis­meri, hogy a miniszter óriási munkaerővel rendelke­zik, de a regále­ váltság végrehajtásában is hatáskö­rébe nem tartozó funkciókkal akasztotta meg mun­kásságát, a­melyek tulajdonképen bírói funkciók len­nének. A miniszter közegeiben rejlik a legnagyobb hiba, kik azt hiszik, hogy akkor szereznek nagyobb érdemeket, ha a közönséget zaklatják. A közerköl­csökre és közegészségre való tekintetből kéri a mi­nisztert, gondoskodjék a korcsmák nagymérvű elsza­porodásának korlátozásáról. Ha a behozatal Ausztriá­ból történik, mi módon óvja meg a bérlők érdekét? Pozsony vidékére p. o. óriási mennyiségű sört hoz­nak be Ausztriából, a­hol a sör tetemesen olcsóbb. Ha ez az állapot még sokáig tartatik fenn, akkor a felvidéki, különösen azonban a Pozsony vidékén levő sörgyárak rövid időn beszüntetik működésüket. A bér­lők nagy része abból a kategóriából kerül ki, a­kiket a magyar ember úgy szokott hívni, hogy „szomszéd“ s ezekből most a pénzügyminiszter egész hatóságot csinál. Ebből nagy szerencsétlenség támadhat, s azért szóló pártolja Gaál Jenő indítványát. (Helyeslések balfelől.) Elnök a tárgyalás folytatását a hétfői ülésre halasztja, azután jelenti, hogy Istóczy Győző törvény­­javaslatát, mivel az most már úgy sem válhatnék tör­­vénynyé, csak a nyári szünet után fogja indokolni. A máról elmaradt tárgyak pedig a hétfőn tartandó ülé­sen tárgyaltatnak le. Interpelláció a szeszadó tárgyában. Spóner Andor a következő interpellációt ter­jeszti elő: Interpelláció a pénzügyminiszter úrhoz. Te­kintve, hogy a szeszadóról szóló 1888. évi szeptem­ber hó elseje óta érvényben álló 1888. évi XXIV. t.-c. a hozzá közgazdasági szempontból kötött várako­zásoknak nemcsak hogy meg nem felelt, de mivel a túltermelést mintegy állandósítja, annak további vál­tozatlan fentartása a hazai szeszipart létfeltételeiben megingatni, sőt a felsőmagyarországi mezőgazdasági szesztermelést egyenesen lehetetlenné tenni alkalmas és tekintettel arra, hogy az érvényben fennálló vám- és kereskedelmi szerződés értelmében a szeszadó rendszere Ausztriában és Magyarországban azonos el­vek szerint állapítandó meg — kérdem a t. pénz­ügyminiszter urat: „Van-e abban a helyzetben, hogy egyetértve a birodalmi tanácsban képviselt országok kormányával, az idézett törvénynek a felszaporodott készletek le­hető gyors eltávolítását, valamint a jövőben való túl­— Hol ? — A „Virágcsokor“ vendéglőben, Pesten, a József-téren. Csengő kacaj hangzott. — Ugyan ne bolondozzon ! Nem volt maga Pesten, hiszen tudom, hogy tegnap este a főjegy­zőéknél volt. — Igen, tizenöt év előtt. — Oh, oh, maga megfordított Ripp! Maga egy éjszaka alatt tizenöt évet akar aludni. Nos, hát b­eszélje el, mit álmodott? ... Én nagyon érdeklődöm az álmok iránt. — Jó, hát elmondom. Mikor elaludtam, két alak jelent meg előttem. Az egyiket Okos­ságnak hívták, a másikat Bolondságnak. Mind a kettő csábító szavakat sugdosott fülembe. A Bo­londság azt mondta: Én vagyok a szabadság, a hit, a dicsőség, jer velem! Az Okosság pedig ezt: Én vagyok a hivatal, a megelégedés, a bol­dogság, maradj itt! , ,Írj verset, novellát, susogd a Bolondság. „Írj becsületes, régi izó perióduso­kat, „miszerintek“-et, „iktattatik“-okat, „felvétet­­tetik“-eket, intett az Okosság. Én a Bolondságot követtem. Tizenöt éven át folyton követtem. Egy napon, a tizenöt év végén aztán elfogott magá­nos szobámban a melancholia, a bánat, az egye­­düliség érzete, a céltalan élet tudata s úgy tet­szett, valamikor valami rettenetes hibát követ­tem el. Úgy tetszett, hogy jobb lett volna az okosságot követni s kiszabott periódusokat, mi­­szerviteket, latikokat, retikeket, írni, itthon ma­radni, hordani magácskának a Karthausit, meg a Kárpáthy Zoltánt s nem a nagy világban ke­termelés megakadályozását célzó módosítását hozza javaslatba, és ha igen, szándékozik-e a t. miniszter úr az erre vonatkozó törvényjavaslatot oly időben a tör­vényhozás elé terjeszteni, hogy a megalkotandó tör­vény már a legközelebbi szesztermelési idény alatt léphessen életbe ?“ Wekerle Sándor pénzügyminiszter azt hiszi, hogy az indokolás elmúlt idők kritikáját rejti magá­ban s igy azt magáévá nem teszi. A kérdéses tör­vény a közgazdasági bajokat enyhítette. A kérdés ér­demére azt válaszolja, hogy a szeszipar-válság elhárí­tására szükségesnek tartja, hogy a felhalmozott szesz­készlet eladassék s a magyar kontingens korlátoztas­­sék. Ezt azonban egyoldalúlag nem intézheti el a magyar kormány, tehát ezen irányban tárgyalást in­dított meg az osztrák kormánynyal. Osztrák részről nem lehetett oly megállapodásra jutni, hogy az ered­ményt még ez ülésszak bezárása előtt terjeszthesse be és egy követelésre talált, hogy t. i. a. kontingens ne egyforma arányban szállíttassák le. Ő ezt el nem fogadta, (Helyeslés) mert sokszoros argumentummal tudná indokolni azt, hogy ha átmenetileg Magyaror­szágon a fogyasztás inkább látszott is apadni, mint p. o. Ausztriában, ez nem a tulajdonképeni apadás­nak, hanem más körülmények rovására írandó; el nem fogadhatta azért, mert a kontingens megállapítá­sánál nem is a fogyasztás, hanem a korábbi terme­lési viszonyok voltak irányadók s kell is, hogy irány­adók maradjanak. (Élénk helyeslés.) Reménye, hogy a folytatott tanácskozások még e nyár folyamában kedvező eredményre vezetnek s még ős­szel előter­jesztheti a szesztermelés javára való javaslatokat, mert oly intézkedésekről van szó, a­melyek mindkét félnek érdekében állanak. (Helyeslés.) Spóner Andor köszönettel fogadja a miniszter válaszát, melyet a ház is tudomásul vesz. Ezzel az ülés 2 órakor véget ért. — Plebános-jelölés. A 111. ker. bizottsági tagok ma tartott értekezletükön egyhangúlag dr. Ott Ádám józsefvárosi segédlelkészt jelölték ki az újlaki plebánosságra. — Népesedési mozgalom a fővárosban. (Kiszámított népesség 1890. év közepére: Polgári la­kos 452,377. Katona : 10,640. Összesen : 463,017.) Május 18—máj. 24-ig (21-ik héten) élve született 312 gyermek, elhalt 298 személy (ebből útról betegen jött a fővárosba 11), a születések tehát 14 esettel múlják felül a halálozásokat. Az élveszülöttek közt volt 214 törvényes, 98 törvénytelen, nemre nézve 141 fiú, 171 leány. Halvaszületett 19 gyermek, köztük 12 törvényes, 7 törvénytelen. A halottak közt volt 163 finemű, 135 nőnemű. Egy éven aluli gyer­mekek száma 99. Az összes elhaltak közt egy éven alul tartózkodott Budapesten 16. (A tartózkodás tar­tama 13-nál ki nem­ tudható.) Ez év 21 hetében élve született összesen 7218 gyermek, elhalt 6748 egyén, a születések többlete tehát 470. Születések arány­száma 1000 lakosra : 35­0. Halálozások arányszáma 1000 lakosra: általában 33.5 (az útról jöttek leszá­mításával 32.2°/ov); az egy éven felüli lakosságnál: 22.9, az öt éven felüli lakosságnál: 18.5. Elhaltak száma: 298, és pedig 163 férfi és 135 nő. Elhal­tak kora: 0­1 éves 99 (köztük törvényes 46 fiú, 27 leány, törvénytelen 18 fiu, 8 leány), 1—5 évig 51 (köztük törvényes 18 fiu, 26 leány, törvénytelen 2 vestii a boldogságot, hanem itthon. De már ké­sőn volt. A bársonyos arcocska vidáman kacagott. — Álmodta ön mindezt, kedves barátom. — Lehetetlen . . . — Jaj, de bohó! Nyissa hát ki állommá­moros szemeit s tessék ott kezdeni, a hol teg­nap elhagyta s nekem kellő elővigyázattal, de okvetlen elhozni a Karthausit. — Elhozom, elhozom . . . kiáltottam, de nem ingyen. — Hát miért? — Azért a szegfűért, a mi a hajában van. Negédesem szökött föl helyéről s dévasan, kacérkodva szólt : — Hogy is ne! Nem adjuk azt olyan könnyen! Én is felugrottam. Ő kacagva menekült, könnyedén illanva tova, mint egy eltűnő álom... De a virág itt maradt. A futás közben kiesett hajából s lágy zizegéssel hullott alá, mintha an­­gyalszárnyacska rebbenne. Egyenesen odahullott lábaim elé. Utána kaptam ... és a száraz falevél került a kezembe, mely az érintésre gúnyosan, kárörvendezően kezdett zörögni. — Csak én vagyok . . . kacagott. Mesél­­jek-e tovább? Rátapostam a falevélre, eltiporva, mint egy kígyót, mely sziszeg, mar . . . .r. PESTI HÍRLAP 1890. junius T. Fővárosi ügyek. fiú, 5 leány), —20 évig 25, összesen 0—20 évig 175, —30 évig 35, —40 évig 21, —60 évig 33, —80 évig 29, 80-on túl 3, ismeretlen korú 1. Főösszeg 298. Halálozások kerület szerinti kimutatása. A kórházi halottakat előbbi lakhelyük szerint osztván be: I. ker. 20, II. ker. 14, III. kér. 21, IV. kér. 10 V. kér. 19, VI. kér. 39, VII. kér. 43, VIII. kér. 52, IX kér. 27, X. kér. 10, egyéb kórházi halott 41, ka­tona 2. Főösszeg 298. Nevezetesebb halálokok. (A rendelő orvosok és a halottkémek jelentése sze­rint.) Group 3. Roncsoló toroklob 11. Hökhurut 1. Kanyaró 4. Vörheny 3. Typhus 5. Agykérláb 13. Agylob 2. Agyvérömleny 6. Rángások 10. Szervi szív­baj 12. Tüdő-, mellhártya- s hörglob és hörghurut 52. Tüdőgümő és sorvadás 48. Bélhurut és béllob 25. Brigthkór és veselob 1. Angolkór 3. Görvélykór 1. Veleszületett gyöngeség és alkathiba 16. Aszkór, aszály és sorvadás 7. Aggkór 8. Erőszakos haláleset 14, ebből: öngyilkosság 10, baleset 4. Színház, zene, képzőművészet. * (Színházi műsorok.) A nemzeti szín­házban : Hétfőn, június 2-án: Az attaché. Kedden, jún. 3-án : A Stomfai család. Szerdán, jun. 4-én: Utolsó levél. Csütörtökön, jun. 5-én: Denise. Pénte­ken, jun. 6-án: A csapodár (új bet. 1-ér.) Szombaton, jun. 7-én : Ugyanaz. Vasárnapon, jun. 8-án: A strike. A budai színkörben: Hétfőn, jun. 2-án: Királyfogás. Kedden, jun. 3-án: A falu csodája. Szerdán, jun. 4-én: Orpheus az alvilágban. Csütörtö­kön, jun. 5-én: A vörös hajú. Pénteken, jun. 6-án : Fokról fokra. Szombaton, jun. 7-én: Rip van Winkle. Vasárnapon, jun. 8-án: A betörők (először.) * (A népszínházban) holnap és holnapután az énekkarok és technikai személyzet javára tartanak előadást. Szinte hozzák a „Hőköm Mátyás“-t, a nép­szerű látványosságot, melynek legutolsó előadásaira is nagy közönség gyűlt össze a népszínházban. * (A nemzeti színház beteg művésznői.) Jászai Mari asszony, mint halljuk, ágyban fekvő beteg, állapota azonban nem aggasztó. P.-né Már­kus Emilia asszony pedig már elhagyhatta az ágyat, s nem sokára erősítő gyógyhelyre utazhatik. * (A különleges hangverseny társaság) a­mely Kósa József népszínházi tag vezetése alatt a népszínházi tagokból alakult, a napokban kezdi meg működését Várkevén. * (Magyar énekesnő külföldön.) Spitzer (művészi néven Szerpa) Matild k. a., a nemzeti ze­nede volt növendéke, a­ki jelenleg Bécsben, Fried­rich tanárnál képezi magát színpadi énekesnővé, a minap nagy sikert aratott a tanára által rendezett színpadi estélyen. A kisasszony, a­ki igen előnyös feltételek mellet szerződött a magdeburgi színház­hoz, néhány opera-áriát énekelt s a lapok nagyon di­csérik Szép hangját, meg jó iskoláját. * (A bécsi színházak) közül holnap három kezdi meg a nyári szünidőt: az udvari opera, a „Theater an der Wien“ és a ,,Carl“-szinház. * (Dumas Sándornak) „Louis XIV.“ című öt­­felvonásos színművét Párisban, a ,,Porte-Saint-Mar­­tin“-színházban újra színre hozták. A régi darabhoz m­egkivántato­tt öltönyök 50,000 frankba kerültek. Az orvosi kamarák ügye. Az orvosi kör helyiségeiben ma körülbelül 300 orvos gyűlt egybe, hogy határozzanak a fölött: meg­­alakítandók-e az orvosi kamarák vagy sem? A kérdésnek pro és contra körülbelül egyenlő erejű tá­bora volt és mindegyik párt viharos helyesléssel és tapssal tüntetett a saját szónokai mellett, de végül — 19 szótöbbséggel — mégis a kamara ellenzői győztek. A gyűlésen dr. Korányi Frigyes elnökölt, dr. Hirschler pedig mint jegyző működött. Elnök tudo­másra hozza a központi választmány többségének javaslatát, mely elfogadja az orvosi kamarák elvét, de annak valósítását nem a tátrafüredi orvosok és természettudósok vándorgyűlésének elaborátuma alap­ján kívánja, hanem önállóan a minisztériuma által. A központi választmány kisebbsége azonban, mint tel­jesen időszerűtlent, elejtendőnek véli az orvosi kama­rák szervezésének eszméjét. Elsőnek dr. Löw Sámuel a „Pester Med. Chir. Presse“ szerkesztője szólt, ki a kamarák mellett szállt síkra, különösen hangsúlyozta az orvosok véd­­telenségét a nagy­közönség kénye-kedvével, vagy va­lamely tisztességtelen konkurrenssel szemben. A ka­maráktól üdvös eredményt vár s azokat fegyelmi joggal kivánja felhatalmazni. Dr. Hőgyes Endre egyetemi tanár tartott ez­után valóban beható tanulmányra valló beszédet a kamarák ellen. Nem vár a kamaráktól semmi jót. A kötelező kamarákat ez idő szerint felesleges teher­nek tekinti, melyek az amúgy is ritkán előforduló súrlódásokon sem igen segíthetnek, de annál inkább lesznek ezek a kölcsönös denunciálások fórumai, miként az ügyvédi kamarák elnökei is ezt bizonyít­ják. Hangsúlyozza, hogy az egyes bajokon a köz­egészségügyi törvény, a közegészségügyi tanács és az igazságügyi orvosi tanács együtt, de külön-külön

Next