Pesti Hírlap, 1890. június (12. évfolyam, 149-178. szám)

1890-06-26 / 174. szám

1890. j­unius 26. PESTI HÍRLAP ilasz 3-dik, aztán Fisz-Paszta, Prince-Regent, Ernani,­­Zagodka. Tot. 5 .• 11. — III. Preis d. Oesterr. Jockeyclub. 1600 írt. 1600 m. Schindler L. p. m. Gigerl 11. 1/2 hoszszal könnyen 1-ső, Scazighius lovag Herre-Kata 2-dik, Georgine 3-dik, aztán Szilaj, Hagyd­ott, Posledni, Fra Paslo, Kurierke. Tot. 5:12. — IV. Preis d. Oesterr. Jockeyclub. 1000 írt. 2400 m. Gr. Baworowski E. 56. p. h. Budi 1­hosz­szal könnyen 1-ső, Tosca 2-dik. Speed 3-dik, aztán Nemesis, Gólya, Tourist II. Tot. 5 : 8. Irodalom. A mentelmi jog. — Közjogi tanulmány. Irta: Jellinek Arthur ország. képviselő. — Egy szokatlanul terjedelmes, államjogi könyv jelent meg ezen cím alatt. A munka, úgy látszik, egyik tagja csak a szerző „tanulmányainak“, valójá­ban azonban messze meghaladja azon irodalmi kere­tet, melyet újabban a tanulmány nevével szokás illetni. Jellinek Arthur ebben a könyvben a magyar immunit­ási jognak egész jogtörténeti anyaggyű­jtemé­­nyét s teljes gyakorlati rendszerét állította be a tudo­mányos és publicistikai irodalomba; könyve tehát voltaképen egy államjogi monográfia az immunitási jogról. Sajátszerű minálunk, hogy a jogi és politikai irodalom hasonló jelentékeny produktumai az aka­démián kívül jelennek meg. A m. tud. akadémiára bizonyára nem hízelgő, hogy jogtudósaink, a­kikkel ott ily ridegen és kellemetlenül bánnak el, gondosan elkerülik a hideg tudományos csarnokot ; de a jog­életnek mindenkor becsületére válik, hogy a maga természetes erejével műveli a maga tudományát, még­pedig — mint ez a példa is mutatja — sokkal na­gyobb és gyakorlatiasabb sikerrel, mint a­hogyan a tudós intézetben a divatos tudományok (okiratgyűjtés, régiségkutatás) műveltetnek. Jellinek könyve egyébként újabb államjogi irodalmunkban úttörő szereppel is bír. Ez adja meg kivételes jellegét. Az országgyűlési immunitás jogáról, bármily fontos legyen is az, még a nagyobb közjogi kézi­könyvek is sebtében emlékeznek csak meg. E könyvben először történik annak alapos kifejtése, még­pedig — a­mi szintén jelentéssel bír — nem rideg dogmatikával, külföldi minták használata vagy földolgozása mellett, hanem a történelmi fejlődés szerint, tisztán magyar politikai alapokon, gyakorla­tias induktiv mód szerint, mely az egyes intézmé­nyeket a fejlődés adatainak egymáshoz kapcsolásával állapítja és határozza meg. Ezen indukciónak lehet köszönni, hogy Jellinek könyvében minden fölkutat­ható immunitási eset (1848. előttről is) meg van ismertetve s igy e könyv az immunitási jognak egy­úttal valóságos anyaggyűjteménye és forrásmun­kája is. A szerző álláspontját maga is történelminek jelzi, magát a mentelmi jogot pedig történelmi pro­duktumnak, melynek elvei, tartalma és elemei csakis a múltból állhattak elő. A fejlődési processzus isme­rete nélkül lehetetlen volna megállapítani, hogy im­munitási jogunk mai gyakorlati alakjában mit tartal­maz ? E tekintetben a könyv annyira lelkiismerete­sen bánik el e fontos államjoggal, hogy nemcsak az eseteket s a kifejezésre jutott elveket ismerteti meg, de azon vitákról és nézetkülönbségekről is beszámol, a­melyek esetenként a vezérelv megállapítását vagy a kérdés eldöntését megelőzték. E tárgyalási módszert eléggé indokolja az is, hogy mentelmi jogunkat tör­vény nem szabályozta s annak értelmezése az ország­­gyűlésen mindig az egyes „esetek“ szerint történt. A terjedelmes monográfiában szorosan el van különözve az immunitási jog két eredeti eleme: a szólásszabadság és a salvus conductus. A tár­gyalás e két elem szerint megy végbe 1848-ig, ille­tőleg 1867-ig, midőn a régi rendi alkotmány helyére a parlamentáris rendszer lépett a maga uj követe­léseivé. A szólásszabadság eredetét a szerző a me­gyei gyűléseknek biztosított szólási szabadságban találja s hivatkozik Deák Ferencnek ily értelmű kije­­entésére 1835-ből. E tekintetben a „széksértések“ intézményét Zsigmond VI. decretumától kezdve tár­gyalja egészen az 1825—27-dik országgyűlés munká­latáig. Az országgyűlésen a kérdés 1807-ben lép föl államjogi formában, mikor I. Vay Miklós tábornokot a főrendi táblán tartott beszéde miatt a király tiszt­ségétől megfosztotta. Ezt követte az 1834. évi barsi eset, Balogh János esete 1835-ben s Wesselényi Miklós hires esete 1834-ről. A szerző mindegyik eset­nek országgyűlési adatgyűjteményét közli s az 1839— 1844. szólásszabadsági küzdelmet nagy részletességgel adja elő. Az esetek államjogi jelentősége mindenütt külön vizsgálat tárgyává tétetik A királyi fenyitő szó hallása (evocatio ad audiendum verbum regium) e körben mint külön sé­relmes intézmény fordul elő, mely ellen 1811-ben kezdődik az alsóház küzdelme. A salvus conductus intézménye Mátyás ki­rály I. decretumától kezdve van vizsgálat tárgyává téve. Itt fordulnak elő a következő esetek: Kestetich György esete 1790-ről (a Greven ezred tisztjei), Vay­ó Miklós esete, Desewffy József 1812-ről, Tagen János esete 1833-ról, Balogh János hűtlenségi pere­s Rá­day Gedeon gr. esete 1839-ről. Minden eset jogi je­lentősége külön meg van mérve. Az átmeneti korszak (1848—49 és 1865 —67) külön szakaszt képez. Ez azon kor, midőn a régi szólás­szabadság és salvus conductus fejlődése átolvad a parlamentáris immunitás jogrendszerébe, melynek 1867-ben csak alapelveit mondotta ki a képviselőház, de értelmezése és fejlődése ma is a gyakorlatnak van átadva. Maróthy János esetében (ez volt 1867-ben az első) azonnal a történeti alapra hivatkoztak s ez történt ismételve, legutóbb az igaz­ságügyi bizottság egyik 1884. évi jelentésében is. Jellinek könyvének több mint fele része az 1867. év utáni fejlődéssel s annak alkotmányjogi és igazságszolgáltatási értelmezésével foglalkozik. A könyv­ben minden előfordult eset helyet foglal egészen napjainkig s minden esetnél a joggyakorlás elvi értel­mezésére van a súly helyezve. Külön tárgyaltatik az országgyűlés és bírói hatalom közötti viszony, a pre­cedensek jelentősége, a mentelmi jog kezdete és vég­pontja, a mentelmi jogról való lemondás, a feltétlen és feltételes mentesség, a jog felfüggesztése s annak kellékei, a zaklatás, a felfüggesztés körüli eljárás, az országgyűlés tagjainak letartóztatása, a marasztaló íté­let hatása,, a tanuzási kötelezettség, a h­orvát képvise­lők immunitása, a főrendeké, a főrendiház gyakorla­tában érvényesülő elvi fölfogás, a delegátusok immu­nitása s a mentesség megsértésének kérdése. Jellinek a lényegben kétféle mentességet talál ma is gyakorlatunkban. A feltétlen mentességet, vagyis a szólás és határozat szabadságát, mely a tör­vényhozási jog folyománya. Ez szerinte a házon kívül törvényhozási funkciókra is kiterjed, de a választók­kal való érintkezésnél a képviselőt nem fedi, mint ezt legutóbb Doda Traján esetében a Kúria is kimon­dotta.­­ A feltételes mentesség nem a képviselői minőségben teljesített funkciót védi, hanem az ország­­gyűlés tagjának személyes szabadságát, hogy funkció­ját teljesíthesse. A régi salvus conductus mind a két immunitást felölelte , de e két elem 1867 óta szigo­rúan elkülönült. Jellinek könyvének részletes bírálata, az élet és a gyakorlati publicisztika dolga lesz. Mit fogad el megállapításaiból a parlamenti gyakorlat, mit nem ; ez a további fejlődés és a politikai kritika kérdése. Ezzel a monográfiával mindenesetre föl van tárva az eddig eliszapolva volt bőséges államjogi adatforrás s a gyakorlati élet minden kétség esetén ezt a könyvet fogja felütni. Remélhető, hogy ezzel a mentelmi jog országgyűlési gyakorlása is egyöntetűbb és öntuda­­tosabb lesz, mint a milyen eddig volt. Különösen ha a pajtásság s egyéb épen nem államjogi tekintetek játszottak közbe. Óhajtani kell, hogy államjogi irodalmunk ha­sonló monográfiákkal más ágaiban is mihamar gaz­dagodjék. * (It nyelvemléktár.) A m. t. akadémia nyelv­­tudományi bizottságának kiadásában megjelenő ily című vállalat XIV. kötetében 352 lapon megjelentek a következő régi kódexek: 1. Lobkowitz-kódex, 2. Batthyányi-kódex, 3. Czeh-kódex. Az előszó Wolf Györgytől való. Színház, zene, képzőművészet. * (A budai színkörben) ma a színi iskola egyik végzett növendéke, Meszlényi Adrienne mu­tatta be magát „Vicomte Letoriéres“ címszerepében. Zsúfolt ház és veszélyesen apsoló közönség. Mi sem szül hátrányosabb benyomást, mint mikor egy rokonszenvező közönség a csillagokig emel egy kez­dőt, mert a nem befolyásolt nézőben ez okvetlen reakciót kelt. Pedig Meszlényi Adrienne nem szolgálna rá erre, mert dacára annak a súlyosbító körülmény­nek, hogy közönsége harmincszor vagy nem tudom hányszor tapsolta ki, első szárnyalása rokonszenves méltatást érdemel. Igen ügyesen, egészen elfogulatla­nul mozgott, értelmesen beszélt, bár orgánuma még nem bírja annak titkát, mint kell a színpadot uralni. Alakja is tetszetős, fellépése megnyerő. Kezdőtől egészen csinos alakítás volt ez a Letoriéres. A többi szereplők közül Závodszky Teréz (Soubise­iigne), Kovács (Desperriéres), Vendrey (Pomponius) és Krecsányiné (Genovéva) emelendők ki dicsérettel. Persze itt-ott egy kis operetti más nem maradt el. * (A városligeti színkörben) „A szép Nádia“ című orosz tárgyú újdonság bemutató előadását a jövő hét elejére halasztották. A darab előadásához az igazgatóság az énekkart a népszínház személyzetével egészítette ki, mert a próbák után ítélve, a darab nagy hatást igér. * (A budai színkör) igazgatósága Deréki An­taltól a „Pörös atyafiak“ című új népszínművet fo­gadott el s bemutatóját július hó közepére tűzte ki. A darabban a színkör egész személyzete részt vesz. Derékitól augusztus hóban még egy premieret adnak elő a színkörben „Benyovszky gróf és Rontó Pál“ címmel. * (Németh József), a népszínház kitűnő tagja, legutóbb Keszthelyen vendégszerepelt Balogh Árpád társulatánál telt házak előtt. Eredetileg 2 előadásra ment le, de a művészt úgy megkedvelték, hogy álta­ Napi hírek. — (Lapunk mai számában) kezdjük meg Élie Berthet „Feneketlen örvény“ című regényének közlését. Olvasóink már ebből az első közleményből meg fognak győződni, "hogy egy kiválóan érdekes, sok tekintetben figyelemre méltó művel ismertetjük meg őket és a további folytatások bizonyára igazat fognak nekünk adni. — E helyütt még megjegyezzük, hogy a július hó elején belépő új előfizetőknek külön lenyomatban megküldjük az e hó végéig megje­lenő részt. — (Személyi hírek.) Károly Lajos és Ferdinánd főhercegek északsarki útjukban az „Olaf Kyrre“ turista-gőzhajón Hammerfestbe érkeztek. — Gróf Kálnoky külügyminiszter egészégi állapotáról azt jelentik, hogy bár a vérhasszerű végbél-katarrkus szimptomái, a­melyekben gróf Kálnoky nyolc nap óta szenved, örvendetes módon s szemlátomást javulnak, a betegség lefolyása mindeddig meg sem engedte, hogy a miniszter ágyát elhagyja; ez még a legköze­lebbi napokban sem fog megtörténni. — Gr. Bethlen földmivelési miniszter, Rapaics miniszteri tanácsos kíséretében, e hó 26-án Gyomára érkezik s ott meg­tekinti a Kőrösön folyó átvágási munkálatokat. Itt kezdve szemleutját, a Tiszán egész Szegedig fog ha­ladni s az útjába eső összes gátakat és töltéseket megtekinti. — Paulovics László a II. kerület elöl­járójának 42 éves fővárosi közszolgálata alkalmából a budapesti polgári lövész-egylet dísztermében e hó 28-án délután öt órakor ünnepélyt rendeznek. — (A király) ma Szilágyi, Fehérváry báró és Wekerle minisztereket, valamint Szögyény osztályfőnököt külön-külön kihallgatáson fogadta. — (A királykisasszony mennyegzője és a főváros.) Mária Valéria királykisasszony meny­­nyegzője napján, július 31-én, nagy ünnepélyek szín­helye lesz a főváros. Az ünnepélyek rendezésére ki­küldött végrehajtó-bizottság ma délelőtt tartott ülést, Gerlóczy Károly alpolgármester elnöklete alatt. A vég­rehajtó­ bizottság ma meg is állapította az ünnepélyek programmját főbb vonásaiban. A lakodalom napján a főváros összes kegyurasági templomaiban ünnepélyes hálaistentiszteletet tartanak. A főistentisztelet az újon­nan restaurált belvárosi plébánia­templomban lesz, délelőtt 10 órakor. Az egyházi szertartást valószínű­leg püspök fogja végezni nagy és fényes papi segéd- 5 János óhajtásra még három estével toldotta meg ven­dégszereplését. Jutalomjátékát a zsúfolt ház zajos tapsokkal tüntette ki. Németh ma Pápára utazott, hol Jeszenszky Dezső­ társulatánál háromszor lép föl az „Uff király“, „Éjjel az erdőn“ és „Haluska Benedek“ darabokban.­­ (A nemzeti zenedében) ma délután Fet­ter János és Megyery Károly tanárok zongora-osz­tályainak finövendékei vizsgáztak. Megyery Károly jeles iskolája az ifjaknál ép úgy bevált, mint tegnap a leányoknál. Figyelemre méltó tehetséget árultak el a III. osztályban Révy László, a IV.-ben Szabó József, az V.-ben Mahrer Lipót, Lehoczky Vilmos és Fehér László. Holnap d. u. Bartay János tanár finövendékei zárják be az osztályvizsgák sorát. * (Zenepalota Budapesten.) Hír szerint a vallás- és közoktatásügyi miniszter a zeneakadémia számára építendő palota tárgyában enquetet fog ösz­­szehívni, a­melybe a főváros és az érdekelt intézet képviselőin kívül a főváros zeneéletének több kiváló tagját fogják meghívni. * (A bécsi konzervatórium) színésziskolájá­­nak drámai vizsgáján a minap különös figyelmet kel­tett Deutsch József, a­ki főleg mint Del­belle „Fro­­mont és Risler“-ben igen tetszett. * (Sarah Bernhardt) a napokban, tekintettel tárcája gyöngélkedő állapotára, mit viszont az ő hosz­­szas gyöngélkedő állapota idézett elő, Londonba uta­zott, hogy ott az „Orleansi szűzben“, „Tosca“ és „Lecouvreur Adrienne“ szerepeiben lépjen föl. Ezzel tehát kellőleg meg van cáfolva az a hír, hogy lábát amputálni kell, de hogy komoly lehetett Sarah térd­baja, bizonyítja, hogy mikor a vonatra szállt, jobb lábával még most, hosszú fekvése és pihenése után is c sántított. A vonat kupéjába föl kellett emelni , a­mi oly jelentőségteljes momentum volt, hogy négy fényképész örökítette meg egyszerre az utókornak. Sarah Bernhardt Londonból július végén tér vissza Parisba, mert akkor kezdődnek a Porte St.-Martinban Sardou kígyókkal és római hadvezérekkel fényesen fölruházott új drámájának „Kleopátrádnak próbái, melyben ő a címszerepet játszsza. Ezután teljes két évre amerikai tournéera megy a mű­vésznő, a­melyen annyi milliót remél szerezni, a­mennyi öreg napjaira elég lesz, hogy nyugodtan él­hessen művészetének. Sarah kezdi komolyan venni vénülését. Eltökélte, hogy Amerikából hazatérve, egy ugrással veti magát a hősanya-szerepkörbe, s erre egy német költő darabját választotta. Arriát akarja játszani W’Llbrand „Arria és Messalina“ c. drámá­jában. A darabot Bécsben látta s a szerepet beteg­sége alatt tanulta meg.

Next