Pesti Hírlap, 1890. június (12. évfolyam, 149-178. szám)
1890-06-26 / 174. szám
1890. junius 26. PESTI HÍRLAP ilasz 3-dik, aztán Fisz-Paszta, Prince-Regent, Ernani,Zagodka. Tot. 5 .• 11. — III. Preis d. Oesterr. Jockeyclub. 1600 írt. 1600 m. Schindler L. p. m. Gigerl 11. 1/2 hoszszal könnyen 1-ső, Scazighius lovag Herre-Kata 2-dik, Georgine 3-dik, aztán Szilaj, Hagydott, Posledni, Fra Paslo, Kurierke. Tot. 5:12. — IV. Preis d. Oesterr. Jockeyclub. 1000 írt. 2400 m. Gr. Baworowski E. 56. p. h. Budi 1hoszszal könnyen 1-ső, Tosca 2-dik. Speed 3-dik, aztán Nemesis, Gólya, Tourist II. Tot. 5 : 8. Irodalom. A mentelmi jog. — Közjogi tanulmány. Irta: Jellinek Arthur ország. képviselő. — Egy szokatlanul terjedelmes, államjogi könyv jelent meg ezen cím alatt. A munka, úgy látszik, egyik tagja csak a szerző „tanulmányainak“, valójában azonban messze meghaladja azon irodalmi keretet, melyet újabban a tanulmány nevével szokás illetni. Jellinek Arthur ebben a könyvben a magyar immunitási jognak egész jogtörténeti anyaggyűjteményét s teljes gyakorlati rendszerét állította be a tudományos és publicistikai irodalomba; könyve tehát voltaképen egy államjogi monográfia az immunitási jogról. Sajátszerű minálunk, hogy a jogi és politikai irodalom hasonló jelentékeny produktumai az akadémián kívül jelennek meg. A m. tud. akadémiára bizonyára nem hízelgő, hogy jogtudósaink, akikkel ott ily ridegen és kellemetlenül bánnak el, gondosan elkerülik a hideg tudományos csarnokot ; de a jogéletnek mindenkor becsületére válik, hogy a maga természetes erejével műveli a maga tudományát, mégpedig — mint ez a példa is mutatja — sokkal nagyobb és gyakorlatiasabb sikerrel, mint ahogyan a tudós intézetben a divatos tudományok (okiratgyűjtés, régiségkutatás) műveltetnek. Jellinek könyve egyébként újabb államjogi irodalmunkban úttörő szereppel is bír. Ez adja meg kivételes jellegét. Az országgyűlési immunitás jogáról, bármily fontos legyen is az, még a nagyobb közjogi kézikönyvek is sebtében emlékeznek csak meg. E könyvben először történik annak alapos kifejtése, mégpedig — ami szintén jelentéssel bír — nem rideg dogmatikával, külföldi minták használata vagy földolgozása mellett, hanem a történelmi fejlődés szerint, tisztán magyar politikai alapokon, gyakorlatias induktiv mód szerint, mely az egyes intézményeket a fejlődés adatainak egymáshoz kapcsolásával állapítja és határozza meg. Ezen indukciónak lehet köszönni, hogy Jellinek könyvében minden fölkutatható immunitási eset (1848. előttről is) meg van ismertetve s igy e könyv az immunitási jognak egyúttal valóságos anyaggyűjteménye és forrásmunkája is. A szerző álláspontját maga is történelminek jelzi, magát a mentelmi jogot pedig történelmi produktumnak, melynek elvei, tartalma és elemei csakis a múltból állhattak elő. A fejlődési processzus ismerete nélkül lehetetlen volna megállapítani, hogy immunitási jogunk mai gyakorlati alakjában mit tartalmaz ? E tekintetben a könyv annyira lelkiismeretesen bánik el e fontos államjoggal, hogy nemcsak az eseteket s a kifejezésre jutott elveket ismerteti meg, de azon vitákról és nézetkülönbségekről is beszámol, amelyek esetenként a vezérelv megállapítását vagy a kérdés eldöntését megelőzték. E tárgyalási módszert eléggé indokolja az is, hogy mentelmi jogunkat törvény nem szabályozta s annak értelmezése az országgyűlésen mindig az egyes „esetek“ szerint történt. A terjedelmes monográfiában szorosan el van különözve az immunitási jog két eredeti eleme: a szólásszabadság és a salvus conductus. A tárgyalás e két elem szerint megy végbe 1848-ig, illetőleg 1867-ig, midőn a régi rendi alkotmány helyére a parlamentáris rendszer lépett a maga uj követeléseivé. A szólásszabadság eredetét a szerző a megyei gyűléseknek biztosított szólási szabadságban találja s hivatkozik Deák Ferencnek ily értelmű kijeentésére 1835-ből. E tekintetben a „széksértések“ intézményét Zsigmond VI. decretumától kezdve tárgyalja egészen az 1825—27-dik országgyűlés munkálatáig. Az országgyűlésen a kérdés 1807-ben lép föl államjogi formában, mikor I. Vay Miklós tábornokot a főrendi táblán tartott beszéde miatt a király tisztségétől megfosztotta. Ezt követte az 1834. évi barsi eset, Balogh János esete 1835-ben s Wesselényi Miklós hires esete 1834-ről. A szerző mindegyik esetnek országgyűlési adatgyűjteményét közli s az 1839— 1844. szólásszabadsági küzdelmet nagy részletességgel adja elő. Az esetek államjogi jelentősége mindenütt külön vizsgálat tárgyává tétetik A királyi fenyitő szó hallása (evocatio ad audiendum verbum regium) e körben mint külön sérelmes intézmény fordul elő, mely ellen 1811-ben kezdődik az alsóház küzdelme. A salvus conductus intézménye Mátyás király I. decretumától kezdve van vizsgálat tárgyává téve. Itt fordulnak elő a következő esetek: Kestetich György esete 1790-ről (a Greven ezred tisztjei), Vayó Miklós esete, Desewffy József 1812-ről, Tagen János esete 1833-ról, Balogh János hűtlenségi peres Ráday Gedeon gr. esete 1839-ről. Minden eset jogi jelentősége külön meg van mérve. Az átmeneti korszak (1848—49 és 1865 —67) külön szakaszt képez. Ez azon kor, midőn a régi szólásszabadság és salvus conductus fejlődése átolvad a parlamentáris immunitás jogrendszerébe, melynek 1867-ben csak alapelveit mondotta ki a képviselőház, de értelmezése és fejlődése ma is a gyakorlatnak van átadva. Maróthy János esetében (ez volt 1867-ben az első) azonnal a történeti alapra hivatkoztak s ez történt ismételve, legutóbb az igazságügyi bizottság egyik 1884. évi jelentésében is. Jellinek könyvének több mint fele része az 1867. év utáni fejlődéssel s annak alkotmányjogi és igazságszolgáltatási értelmezésével foglalkozik. A könyvben minden előfordult eset helyet foglal egészen napjainkig s minden esetnél a joggyakorlás elvi értelmezésére van a súly helyezve. Külön tárgyaltatik az országgyűlés és bírói hatalom közötti viszony, a precedensek jelentősége, a mentelmi jog kezdete és végpontja, a mentelmi jogról való lemondás, a feltétlen és feltételes mentesség, a jog felfüggesztése s annak kellékei, a zaklatás, a felfüggesztés körüli eljárás, az országgyűlés tagjainak letartóztatása, a marasztaló ítélet hatása,, a tanuzási kötelezettség, a horvát képviselők immunitása, a főrendeké, a főrendiház gyakorlatában érvényesülő elvi fölfogás, a delegátusok immunitása s a mentesség megsértésének kérdése. Jellinek a lényegben kétféle mentességet talál ma is gyakorlatunkban. A feltétlen mentességet, vagyis a szólás és határozat szabadságát, mely a törvényhozási jog folyománya. Ez szerinte a házon kívül törvényhozási funkciókra is kiterjed, de a választókkal való érintkezésnél a képviselőt nem fedi, mint ezt legutóbb Doda Traján esetében a Kúria is kimondotta. A feltételes mentesség nem a képviselői minőségben teljesített funkciót védi, hanem az országgyűlés tagjának személyes szabadságát, hogy funkcióját teljesíthesse. A régi salvus conductus mind a két immunitást felölelte , de e két elem 1867 óta szigorúan elkülönült. Jellinek könyvének részletes bírálata, az élet és a gyakorlati publicisztika dolga lesz. Mit fogad el megállapításaiból a parlamenti gyakorlat, mit nem ; ez a további fejlődés és a politikai kritika kérdése. Ezzel a monográfiával mindenesetre föl van tárva az eddig eliszapolva volt bőséges államjogi adatforrás s a gyakorlati élet minden kétség esetén ezt a könyvet fogja felütni. Remélhető, hogy ezzel a mentelmi jog országgyűlési gyakorlása is egyöntetűbb és öntudatosabb lesz, mint a milyen eddig volt. Különösen ha a pajtásság s egyéb épen nem államjogi tekintetek játszottak közbe. Óhajtani kell, hogy államjogi irodalmunk hasonló monográfiákkal más ágaiban is mihamar gazdagodjék. * (It nyelvemléktár.) A m. t. akadémia nyelvtudományi bizottságának kiadásában megjelenő ily című vállalat XIV. kötetében 352 lapon megjelentek a következő régi kódexek: 1. Lobkowitz-kódex, 2. Batthyányi-kódex, 3. Czeh-kódex. Az előszó Wolf Györgytől való. Színház, zene, képzőművészet. * (A budai színkörben) ma a színi iskola egyik végzett növendéke, Meszlényi Adrienne mutatta be magát „Vicomte Letoriéres“ címszerepében. Zsúfolt ház és veszélyesen apsoló közönség. Mi sem szül hátrányosabb benyomást, mint mikor egy rokonszenvező közönség a csillagokig emel egy kezdőt, mert a nem befolyásolt nézőben ez okvetlen reakciót kelt. Pedig Meszlényi Adrienne nem szolgálna rá erre, mert dacára annak a súlyosbító körülménynek, hogy közönsége harmincszor vagy nem tudom hányszor tapsolta ki, első szárnyalása rokonszenves méltatást érdemel. Igen ügyesen, egészen elfogulatlanul mozgott, értelmesen beszélt, bár orgánuma még nem bírja annak titkát, mint kell a színpadot uralni. Alakja is tetszetős, fellépése megnyerő. Kezdőtől egészen csinos alakítás volt ez a Letoriéres. A többi szereplők közül Závodszky Teréz (Soubiseiigne), Kovács (Desperriéres), Vendrey (Pomponius) és Krecsányiné (Genovéva) emelendők ki dicsérettel. Persze itt-ott egy kis operetti más nem maradt el. * (A városligeti színkörben) „A szép Nádia“ című orosz tárgyú újdonság bemutató előadását a jövő hét elejére halasztották. A darab előadásához az igazgatóság az énekkart a népszínház személyzetével egészítette ki, mert a próbák után ítélve, a darab nagy hatást igér. * (A budai színkör) igazgatósága Deréki Antaltól a „Pörös atyafiak“ című új népszínművet fogadott el s bemutatóját július hó közepére tűzte ki. A darabban a színkör egész személyzete részt vesz. Derékitól augusztus hóban még egy premieret adnak elő a színkörben „Benyovszky gróf és Rontó Pál“ címmel. * (Németh József), a népszínház kitűnő tagja, legutóbb Keszthelyen vendégszerepelt Balogh Árpád társulatánál telt házak előtt. Eredetileg 2 előadásra ment le, de a művészt úgy megkedvelték, hogy álta Napi hírek. — (Lapunk mai számában) kezdjük meg Élie Berthet „Feneketlen örvény“ című regényének közlését. Olvasóink már ebből az első közleményből meg fognak győződni, "hogy egy kiválóan érdekes, sok tekintetben figyelemre méltó művel ismertetjük meg őket és a további folytatások bizonyára igazat fognak nekünk adni. — E helyütt még megjegyezzük, hogy a július hó elején belépő új előfizetőknek külön lenyomatban megküldjük az e hó végéig megjelenő részt. — (Személyi hírek.) Károly Lajos és Ferdinánd főhercegek északsarki útjukban az „Olaf Kyrre“ turista-gőzhajón Hammerfestbe érkeztek. — Gróf Kálnoky külügyminiszter egészégi állapotáról azt jelentik, hogy bár a vérhasszerű végbél-katarrkus szimptomái, amelyekben gróf Kálnoky nyolc nap óta szenved, örvendetes módon s szemlátomást javulnak, a betegség lefolyása mindeddig meg sem engedte, hogy a miniszter ágyát elhagyja; ez még a legközelebbi napokban sem fog megtörténni. — Gr. Bethlen földmivelési miniszter, Rapaics miniszteri tanácsos kíséretében, e hó 26-án Gyomára érkezik s ott megtekinti a Kőrösön folyó átvágási munkálatokat. Itt kezdve szemleutját, a Tiszán egész Szegedig fog haladni s az útjába eső összes gátakat és töltéseket megtekinti. — Paulovics László a II. kerület elöljárójának 42 éves fővárosi közszolgálata alkalmából a budapesti polgári lövész-egylet dísztermében e hó 28-án délután öt órakor ünnepélyt rendeznek. — (A király) ma Szilágyi, Fehérváry báró és Wekerle minisztereket, valamint Szögyény osztályfőnököt külön-külön kihallgatáson fogadta. — (A királykisasszony mennyegzője és a főváros.) Mária Valéria királykisasszony menynyegzője napján, július 31-én, nagy ünnepélyek színhelye lesz a főváros. Az ünnepélyek rendezésére kiküldött végrehajtó-bizottság ma délelőtt tartott ülést, Gerlóczy Károly alpolgármester elnöklete alatt. A végrehajtó bizottság ma meg is állapította az ünnepélyek programmját főbb vonásaiban. A lakodalom napján a főváros összes kegyurasági templomaiban ünnepélyes hálaistentiszteletet tartanak. A főistentisztelet az újonnan restaurált belvárosi plébániatemplomban lesz, délelőtt 10 órakor. Az egyházi szertartást valószínűleg püspök fogja végezni nagy és fényes papi segéd- 5 János óhajtásra még három estével toldotta meg vendégszereplését. Jutalomjátékát a zsúfolt ház zajos tapsokkal tüntette ki. Németh ma Pápára utazott, hol Jeszenszky Dezső társulatánál háromszor lép föl az „Uff király“, „Éjjel az erdőn“ és „Haluska Benedek“ darabokban. (A nemzeti zenedében) ma délután Fetter János és Megyery Károly tanárok zongora-osztályainak finövendékei vizsgáztak. Megyery Károly jeles iskolája az ifjaknál ép úgy bevált, mint tegnap a leányoknál. Figyelemre méltó tehetséget árultak el a III. osztályban Révy László, a IV.-ben Szabó József, az V.-ben Mahrer Lipót, Lehoczky Vilmos és Fehér László. Holnap d. u. Bartay János tanár finövendékei zárják be az osztályvizsgák sorát. * (Zenepalota Budapesten.) Hír szerint a vallás- és közoktatásügyi miniszter a zeneakadémia számára építendő palota tárgyában enquetet fog öszszehívni, amelybe a főváros és az érdekelt intézet képviselőin kívül a főváros zeneéletének több kiváló tagját fogják meghívni. * (A bécsi konzervatórium) színésziskolájának drámai vizsgáján a minap különös figyelmet keltett Deutsch József, aki főleg mint Delbelle „Fromont és Risler“-ben igen tetszett. * (Sarah Bernhardt) a napokban, tekintettel tárcája gyöngélkedő állapotára, mit viszont az ő hoszszas gyöngélkedő állapota idézett elő, Londonba utazott, hogy ott az „Orleansi szűzben“, „Tosca“ és „Lecouvreur Adrienne“ szerepeiben lépjen föl. Ezzel tehát kellőleg meg van cáfolva az a hír, hogy lábát amputálni kell, de hogy komoly lehetett Sarah térdbaja, bizonyítja, hogy mikor a vonatra szállt, jobb lábával még most, hosszú fekvése és pihenése után is c sántított. A vonat kupéjába föl kellett emelni , ami oly jelentőségteljes momentum volt, hogy négy fényképész örökítette meg egyszerre az utókornak. Sarah Bernhardt Londonból július végén tér vissza Parisba, mert akkor kezdődnek a Porte St.-Martinban Sardou kígyókkal és római hadvezérekkel fényesen fölruházott új drámájának „Kleopátrádnak próbái, melyben ő a címszerepet játszsza. Ezután teljes két évre amerikai tournéera megy a művésznő, amelyen annyi milliót remél szerezni, amennyi öreg napjaira elég lesz, hogy nyugodtan élhessen művészetének. Sarah kezdi komolyan venni vénülését. Eltökélte, hogy Amerikából hazatérve, egy ugrással veti magát a hősanya-szerepkörbe, s erre egy német költő darabját választotta. Arriát akarja játszani W’Llbrand „Arria és Messalina“ c. drámájában. A darabot Bécsben látta s a szerepet betegsége alatt tanulta meg.