Pesti Hírlap, 1890. július (12. évfolyam, 179-209. szám)

1890-07-01 / 179. szám

k asoknak, a­milyen Győry, Unger, Győrffy, Bartha, Jólay, Komjáthy s még annyi más, a pártból kivadítsák. Nagyot kellett belsőleg hanyatlania annak a pártnak, mely ennyire juthatott. Most persze tovább fogják keresni, hogy hol van az igazság, vagy legalább „hol van a macska?“ Megkerül-e, nem bizonyos. Olyan mesés, ez is épen úgy el is veszett, mint a Niebelungok kincse. Azonban szerencse, hogy ezek most mind kérdésbe jöttek. A szélsőbaloldal elvi tisztaságá­nak hiánya, épen a liberalizmus és egyenlőség nagy kérdései körül, régóta sajnosan érezhető a magyar parlamentben. S most már remélhető, hogy az 1848. évi elvek, de maguk az 1848-as emberek is jól meg lesznek mosva az őszig. Akkor talán lesz egy olyan homogén de­mokratikus pártunk, mely érti, hogy mit kép­visel. Az öreg 49-esek pedig nem fognak sűrü könnyeket potyogtatni, ha Apponyi gróf egy kon­servativ beszéddel főzi le őket. Belpolitikai hírek. — iun. 30. Vezérlő államférfiak találkozása. A Cap-Hin tábornok, gróf Kálnoky és Crispi külügymi­niszterek közt küszöbön álló találkozásról, melyet olasz lapok újólag jelentenek, mérvadó körökben mit sem tudnak. Az elkeresztelések ügye. A M. Állam ma ezt írja: „A február 26-diki rendelet ügyében Ró­mába terjesztett kérdéssel nem foglalkozott a Congre­­gatio Sacri Of Scii, hanem egy másik bíborosi testület. A döntés megtörtént és a Szent Atya már helybenhagyta a határozatot, most készül a hi­vatalos tudósítás Magyarország herceg­prímása szá­mára, a­melyet ő­ eminenciája a jövő hét folyamán fog kézhez venni. Azt hiszem, nem követek el indis­­kréciót, midőn annyit írok, hogy a hath. magyar papság, a­mely oly szent lelkesedéssel foglalt állást ez ügyben, teljesen meg lesz elégedve Róma vá­laszával, a Szent­szék a dologban határozottan fog nyilatkozni“. Fővárosi ügyek­ és közélelmezési bizottság ama javaslatát, hogy a gabonára nézve a kövezetvámot az eddigi magasság­ban tartsák meg és hogy a zsír, olaj, halneműek és az ásványvizekre ne vessenek fogyasztási adót s el­fogadta a javadalmi bizottság javaslatát. E szerint a gabonára nézve a kövezetvámot métermázsánkint 21/3 krról 1 Va krajcárra szállítják le és a zsír, az olaj, a halneműek, valamint az ásványvizek után mérsékelt összegű fogyasztási adót állapítanak meg. Ellenben a javadalmi bizottság javaslatával szemben a mai ülés kimondta, hogy a liszt kövezetvámjának 10 krról 15 krra való felemeléséhez nem járul hozzá. A ja­vadalmi díj szedésére nyilvános árverést hirdet­nek s ha ez nem vezetne kielégítő eredményre, meg­kísérlik a házi kezelést. A javadalmi új díjjegyzék érvényét három évi időtartamra szabták meg. A ve­gyes bizottság javaslatára különben kimondták, hogy miután a kövezetvám elavult rendszere a kereskede­lem és forgalom érdekeivel ma már nem egyeztet­hető össze, a kövezetvám rendszerének meg­szüntetését és más jövedelmi forrással való helyet­tesítését a tanács figyelmébe ajánlják. A soroksári­ út mentén egy részvénytársaság nagy kénsav-műtrágya és vegyipari gyárat akar emelni. A gyár részére a társaságnak 15.000 négyszögöl terület szükséges. A telekeladó és középítési bizottság a kért telket négy­­szögölenkint 3 frtért javasolta eladni. Ez ügyben a közgyűlés is hozott határozatot, melyben kívánja, hogy biráltassék meg az, hogy a gyárnak csakugyan­­szüksége van-e oly nagy területre.­­ A társaság benyújtotta az építési tervrajzot, melyből a bizottság meggyőződött, hogy a kért 15.000 négyszögöl a gyár felépítésére szükséges. Végül a főszámvevő javaslata alapján hozzájárult a bizottság különféle követési munkálatokra javasolt 8461 forintnyi fedezethez, va­lamint a színész-kiállításra megszavazott 500 frtnyi fedezethez. — Eb­tulaj­­donosokra, nézve fontos hatá­rozatot hozott a fővárosi tanács a napokban. Az ebtartási szabályrendelet 15. §-a szerint, mihelyt a hatóság közhírré teszi, hogy a főváros területén dü­hös vagy dühgyanús kutya létezik, köteles minden ebtulajdonos kutyáját mindaddig zárva vagy kötve­­tartani, míg a hatóság közhírré nem teszi, hogy a dühös eb elpusztíttatott. Ezen közhírrététel a kerületi elöljáróságok által történik, azonban oly módon, hogy az erről szóló hirdetmény csak az illető kerületi elöl­járóság területén függesztetik ki és igy más kerületek lakossága a tiltó vagy a tilalmat megszüntető intéz­kedésről nem értesülvén, megesik rajta, hogy kutyá­jával átmegy a tilalom alatt levő más kerületbe, ki­­tévén magát a büntetésnek. Nehogy ilyen esetek elő­fordulhassanak és a főváros összes lakosságának mód nyúttassék az egyes kerületi elöljáróságok által az ebtartási szabályrendelet 15. §-a alapján közhírré tett intézkedésekről tudomást szerezni, utasíttatnak az összes kerületi elöljáróságok, hogy jövőben általuk az ebtartási szabályrendelet 15. §-a alapján kibocsátandó hirdetményeket akár abban valamely tilalom, akár annak megszüntetése rendeltetik el, a főváros összes kerületeiben a kerületi elöljáróságok hirdetményi táb­láin és még egyéb különösen látogatott utcákban füg­­gesztessék fel lehetőleg olyképen, hogy a­hol a tiltó intézkedésről szóló hirdetmény felfüggesztetett, ugyan­azon helyre fü­ggesztessék a tilalom megszüntetésé tárgyazó intézkedés is. — Adókivetés. A fővárosi adókivető bizott­ságok július 1-én, kedden, a következő új helyrajzi számú házakban összeirt adókötelesekre vonatkozó III. oszt. keresetiadó javaslatokat fogják tárgyalni. u. m. I—II. közig. ker. (Víziváros) 2209—2253. III. kér. 1439—2078. A IV. kér. 300—305. Az V. kér. 712 —715. A VI. kér. 3555—3574. A VII. kér. 4710— 4732. A VIII. kér. 5758—5775. A IX. ker. (Ferenc­városi) 9295 —9300 helyrajzi számig bezárólag. — Uj építkezések. A magánépítési hetes bi­zottság Kún Gyula tanácsos elnöklete alatt ma dél­után ülést tartott, melyen a következők részére java­solta az építési engedély kiadását: Svadló Ferencnek és Vak Gyulának Podmaniczky-utca és váci-körut sarkán háromemeletes házra; Epstein Mórnak Fe­­renc-köruton háromemeletes házra; Virava Józsefnek Ferenc-körut és soroksári-utca sarkán háromemeletes házra; Spiesz Ágostonnak Ferenc-köruton három­­emeletes házra; Tichy Károlynál? Cserhát-utcán egyemeletes házra; Rauchbauer Ödönnek nefelejts­­utcán egyemeletes házra ; földszintes házakra ; Stenke Henriknek Dembinszky-utcán; Redl Antalnak Angyal­földön ; Hercz Árminnak felső vaspálya-utcán; Kug­­ler Józsefnénak és Adelhoffer Lipótnénak a Kút­­völgyben ; Lustig Albertnak váci-uton; Garbár József­nénak gyarmat-utcán; Fauser Ferencnének nagyfu­varos-utcán ; Purczel Antalnak Óhegyen és Finály Józsefnek a szentendrei uton. Ezenkívül több átalakí­tásra és toldásra adott engedélyt a bizottság. — A fővárosi egylet folyó évi július hó 1-én, azaz­ kedden délután 5 órakor a régi városház tanácstermében értekezletet tart.­­ A pénzügyi és gazdasági bizottság ma délelőtt, Márkus József tanácsos elnöklete alatt ülést tartott. Az ülés első tárgyát a javadalmi díj­jegyzéknek újból való megállapítására vonatkozó ja­vaslat képezte. Az e felett kifejlődött hosszas vitában Fenyvessy Adolf, Császár Jenő, Schreyer Jakab és Lampel Hugó vettek részt, melynek az lett az eredménye, hogy a bizottság elvetette a közgazdasági Hogyis van csak? Az a legszebb, ... az a régi! . . . Rég elhangzott kis falumban az esteli harangszó. Lepihent már nyugalomra minden, a­mi halandó. Csendes éj borult a földre, én virrasztok egyedül. A jó isten áldásával csak rajtam nem könyörül. „Halkan te! csak úgy, mint mikor az éj­jeli bogár elsuhan előtted!“ Orgonafa sűrűjéből fülemüle dala kél, Szerelemről, csalódásról, édes kínokról beszél. Fülemüle csattogását szomorúan hallgatom, Fáj a szivem, beteg vagyok, azt se tudom, mi bajom. „Fel ne ébreszd! hadd álmodja végig, a mi volt s a­mi nem lesz többet. Hiszen ez az utolsó éjszaka . . .“ Szivem, lelkem kesergése, búbánatom egyre nő. Felhő sincsen, mégis érzem, mintha esnék az eső. Kényeimnek áradása lepatakzik arcomon . Elveszített mennyországom üdvösségét siratom. A csipkefüggönyön túl egyre kavarognak a szivárványos ködök. A széles tenger acélhullá­mainak a taszítása egyre pörgeti az álmodott világot. Minden, a­mi szép, a­mi kedves rajta : eltűnik a nagy ürességben, a­hol a meteorok, meg az üstökösök kergetik egymást soha nem szűnő rohanással. S a sós tengervíz, a­mi elborítja az egész világot, átáztatja a selyempárna csücskét . . . * Szomorú fűzfás, fekete szegélyű papiroslap előttem. M­e­g h­a 11! Hát csakugyan a végbucsu volt az. Bársony István. Poste restante. — Morais Mariotól olaszból. — — Signor Carlo, az igazgató beszélni óhajt önnel. — Tüstént megyek, felelt a hivatalnok, le­húzta az ivó­ujjast és az igazgató szobájába ment. — Szabad? — Kérem, tessék csak beljebb. — Mivel lehetek szolgálatára ? — Mondja csak kérem, hány hivatalnok van az ajánlott levél­postánál ? — Négy , velem együtt. — Jó, egy napra három is elegendő lesz. Egy szívességre kérem. Az egyszerű levelek osz­tályánál két hivatalnok hiányzik. Az egyik be­teg, a másik már tz napja szabadságon van. Az a fiatal ember, a­kit abba az osztályba küld­tem, még teljesen újonc és nagyon lekötelezne, ha némileg felügyelne rá. — A legnagyobb örömmel. Mást nem pa­rancsol ? — Nem, köszönöm. Carlo meghajtotta magát és elégülten dör­zsölve kezeit, mint a­kit az a vidám kilátás ke­csegtet, hogy egyszer végre teljes lelki nyuga­lommal olvashatja lapját, a levélkiadási irodába sietett, a­hol egy körülbelül húsz éves fiatal­em­ber épen a levelek osztályozásával foglalkozott. ■— Jó reggelt, monda Carlo belépve. Nos, hogy megy a munka ? — Borzasztóan unalmas és időrabló munka ez, felelt a fiatal gyakornok az asztalon tornyo­suló lapokra és levelekre mutatva. — Csak idő kérdése . . . nagyon hamar * (A városligeti nyári színházban.) holnap, kedden, este lesz a „Fenegyerekek“ életkép 25-ik előadása. E jubiláris estén az ismert jelenetben 100 darab Giegerl-fényképet és több száz virágbokrétát gépies gyorsasághoz lehet szokni és akkor aztán sebesen megy a dolog. — Kérem, ki tudja betűzni ezt a nevet? — Adja ide, mondá Carlo, egy tekintetet vetett a címre és tüstént elolvasta: „Giovanni Merighi azután nevetve folytatta: Oh, ezt is­­merem. Különc. Mikor még itt dolgoztam, reg­gel 7 órakor és délután 4 órakor pontosan meg­jelent, átvette leveleit, ha volt számára, a címet futólag megnézte és zsebébe dugta e szavakkal: „Tudom már, mit akarnak.“ Csupa hitelező írta a leveleket. — Hogy tudhatta ezt ? kérdé a fiatal­em­ber bámulva. A dolog nagyon egyszerű. Csak néhány évig kell dolgozni ebben a szobában, hogy ön­kéntelenül éles megfigyelővé váljon az ember Akárhányan jöjjenek ide egy nap folyamán mindegyikről megmondom és ritkán tévednék miféle hireket vár a levélben. Én bizonyos arc­izmok megváltozott helyzetéből olvasok, melyek nálamnál kevesebb tapasztalattal bírók előtt alig tűnnek föl. — Guido Fedeli, — szakította félbe Carlo ,szavait egy öreges úr, ki a rács nyilt ablakocs­káján bedugta fejét. Carlo az F betűvel jelzett fiókból kivett egy csomag levelet, gyorsan átlapozta és az egyiket átnyújtotta a várakozónak. Ez mohón kapott utána és könnyedén remegő kézzel sza­kította föl borítékát. — Látta ezt az embert ? véve föl Carlo ismét a szót az idegen távozta után. Ez egy gyöngéden szerető apa. Észrevette azt a tekintetet, a mit rám vetett, mig a levelek közt keresgéltem ? És mily türelmetlen hévvel szaki PESTI HÍRLAP 189­7. július II Egyletek és intézetek. — A polgári iskolai országos tanáregye­sület julius hó 2-án (szerdán) délelőtt 9 órakor a belvárosi polg. leányiskolában (Lipót­ utca 5. sz.) tartja rendes évi közgyűlését, melynek tárgyai: 1. Elnöki megnyitó; Hahóty Sándortól. 2. Titkári jelentés:­­­ová­c Sándortól. 3. Kleiszner Rezső előadása az általa feltalált villamos naptáróráról; stb. ) A magyar tisztviselők országos egye­sülete ma tartotta Manoilovich Emil kúriai tanács­elnök elnöklete alatt a szünet előtt utolsó ülését. A titkár jelenti, hogy a „Mikádóhoz“ címzett vendég­lőben (vas­ utca 11. sz.) az egyesület hétfő, szerda és szombatra a tekepályát kibérelte. A pénztár marad­vány 3628 irtot tesz. A segélyügyi bizottság javas­latára 9 özvegynek 560 forint évi segélyt szavaztak meg. Több apró tárgy és 17 tag felvétele után az ülés véget ért. Színház, zene, képzőművészet.

Next