Pesti Hírlap, 1890. október (12. évfolyam, 270-300. szám)
1890-10-10 / 279. szám
2 PESTI HÍRLAP 1890. október 10. kapjuk meg Haynald gyűjteményét, a történelmi arcképeket megrontja a nedvesség, a gyűjteményeket pedig ládákba kell zárni. Bécs, Berlin, Bukarest, Konstantinápoly építenek új múzeumokat ; London és Páris új helyiségeket találnak az emlékek gyarapodásának, mi pedig elmaradunk. Hiszen csak tudományos és műkincsekről van szó, nem operáról, vagy lóversenyről. Pulszky Ferenc: Belpolitikai hírek. — okt. 9. Minisztertanács fog, mint értesülünk, tartatni holnap délben. Tárgyát elsősorban a közigazgatási reform-tervezet még függőben levő kérdéseinek elintézése fogja képezni. E minisztertanács folytán a képviselőház pénzügyi bizottságának holnapi ülése a szokottnál rövidebb ideig fog tartani s napirendjére nem is tűzetett ki egyéb a kereskedelmi tárca budgetjének még le nem tárgyalt néhány cimén kívül. A képviselőház pénzügyi bizottságából. (Az 1891. évi államköltségvetés tárgyalása.) A képviselőház pénzügyi bizottsága Wahrmann Mór elnöklete alatt ma tartott ülésén tárgyalás alá vette a kereskedelemügyi tárca költségvetését. Előadó Darányi Ignác, Helfy Ignác semmi megjegyzést nem tesz a tárcára, sőt elismeri, hogy a pénzügyi eredmény kielégítő ; felvilágosítást kér azonban a minisztertől, mily stádiumban van az általa tervezett kereskedelmi társaság ügye, továbbá, hogy a jövő évben lejárván a kereskedelmi szerződések, mily irányban óhajtja a miniszter érvényesíteni a külkereskedelemre befolyását s mily lépések történtek e téren. Gyurkovics a maga részéről is elismeréssel viseltetik a miniszter tevékenysége iránt, kérdi a minisztertől, mennyire igazak a hírek, hogy a szerb sertésháború tekintetében nemsokára visszaállíttatóa status quo ante, s hogy mily stádiumban van a Bulgáriával kötendő kereskedelmi konvenció ügye ? Horánszky kérdi, hogy az Amerikában történtekkel szemben van-e a monarchia közgazdasági politikájának már megállapított álláspontja ? Boross miniszter válaszolja Hellynek, hogy a kereskedelem fejlődése hazánkban lényegesen függ attól, mily mérvben vesz benne részt a hazai kereskedelmi világ. Ha a kormány élénk akciót fejt ki a külkereskedelmi viszonyok rendezése körül s ehhez nem járul maga a kereskedelmi világ tevékenysége is, csekély lesz a fáradozás eredménye. A kormány azt tarta, hogy e téren egyesült erővel kell eljárni, hogy itt a bátorítás oly módja szükséges, melyet a kormány immediate nem, csakis az érdekelt körök adhatnak meg. Ezen öntevékenység megszilárdítása és az egyesek egyéni törekvésének gyámolítása képezi a külkereskedelmi társaságra vonatkozó akció célját, s szóló reménye az, hogy ezen akció sikerülni fog. Ami a külkereskedelmi kérdéseket illeti, a kormány előtt tisztán állott az, hogy az 1892-iki évvel szemlénös szabadalmakat ad. A képzelődés csapongását itt nem lehet olyan szigorral ellenőrizni, mint azoknál a kompozícióknál, melyek a reális élet eseményei közül markolják ki tárgyukat. Makart, az elkényeztetett művész, tudta azt jól, és élt is a szabadalommal. Oly nagy mértékben élt, hogy tulajdonképen nem is a mythologia jelenetét, hanem az érzéki vágy tombolását festette meg Bacchus és Ariadne első találkozásában. A régi görög és római világ par excellence ábrázolói másképen fogtak volna e feladat megoldásához. Sem Alma Tadema, sem a nála könnyedebb, mondhatnám, felületesebb Siemiradszky nem tudták volna mellőzni a komolyabb, beható archeológiai kutatásokat, a helyrajzi viszonyoknak, főleg pedig a régiek szellemének elmélyedő tanulmányozását. Alma Tadema, a tudós alaposságával varázsolja elénk a régi világ háztartását, családi életét s figyelmét még a legapróbb részletek sem kerülik ki, mert jól ismeri a staffage fontosságát. Siemiradszky, mint ezt csak nem régiben ,,Phroné“-jén is láthattuk, szintén beleéli magát a régiek érzelemvilágába s nem csak a környezet összeállításánál keresi a jellemzetest, hanem alakjaiban is igazi görög típuszokat vezet elénk, amilyeneknek azokat a nagy gyűjteményekben őrzött szobrokon és falfestményeken találjuk. S ebben az irányban haladnak mindazok az újabb mesterek, kik "a rég letűnt korszakok alakjait igyekeznek új életre kelteni vásznaikon. Mahart csapongó képzelődését sohasem fébten ne maradjon készületlenül s a monarchia kormányai idejében igyekeztek megállapítani azon irányt, mely a külkereskedelmi viszonyok terén az európai helyzettel szemben követendő lesz. A kormány ma is a szabadelvű kereskedelmi politika követését s érdekeink figyelembe vételénél szerződések kötését tartja helyesnek, s erre egész erejéből törekszik is, de ez nem csupán tőlünk függ. Bulgáriával a tárgyalások folyamatban vannak, de szóló ma még nincs abban a helyzetben, hogy bővebb felvilágosításokat adhatna. Törökországgal is folynak s remélhetőleg kedvező eredménynyel fognak befejeztetni a tárgyalások. A szerb ügyre nézve most folynak a földmivelési minisztériumban tárgyalások, s szóló reméli, hogy a status quo ante helyre fog állíttatni De a kormány oly fontosságot helyez állategészségünk ügyére, hogy ha azt tapasztalná, miként az ide vonatkozó határozmányok nem tartatnak meg, ismét hozzá kellene nyúlnia az e tekintetben szükséges rendszabályokhoz Az amerikai viszonyokkal szemben megjegyzi szóló, hogy a magyar kormány hajlandó lesz minden oly akcióhoz csatlakozni, mely közgazdasági érdekeinknek megfelel. Gyurkovics kérdi, visszavonta-e a szerb kormány ama rendelkezéseit, melyek egyáltalában nem állnak összhangzásban a kereskedelmi szerződéssel ? Boross miniszter válaszolja, hogy minden intézkedések feltétlen abbahagyása szükséges ahhoz, hogy részünkről a status quo ante visszaállíttassék. — Gaál Jenő (pécskai) óhajtaná, hogy az ipari s kereskedelmi szakoktatás ügye a kereskedelmi miniszter resszortja alá helyeztessék, s kérdi szóló, mi akadályba ütközik az idevonatkozó törekvés ? Szóló utalva arra, hogy a fegyvergyár összeroskadása mily káros hatással volt az ipari fejlődésre, hogy az ipari vállalatokra nyomasztólag hatnak az adózási viszonyok s hogy a bürokratikus nehézkesség is káros hatással van ez irányban, kéri a minisztert, helyeselve különben ide célzó intézkedéseit, hogy az ily jelenségekkel szentben is hathatósan lépjen fel az ipari fejlődés érdekében. Andrássy Manó gróf azt tartja, hogy szabad kereskedelemről a mai viszonyok között beszélni annyi, mint kereskedésünket megölni. A kereskedésnek prémiumok általi fejlesztése minden országban célszerűnek bizonyult, nekünk is ezen utat kell követnünk a kivitelre alkalmas cikkeknél. A kereskedés fejlődésének fő feltétele a jólét emelése s erre nézve az az alkalmas út, amelyet Németország követ. Épen ezért nem helyeselheti szóló, hogy kívülről mindent bebocsássunk, a midőn mi kifelé nem vihetünk semmit.. Matlekovics Sándor természetesnek találja, hogy a miniszter csak általánosságban nyilatkozott a kereskedelmi politikáról s az irányt jelezte, melyet szóló is helyesel, hogy Magyarországnak nem lehet más, mint szabad kereskedelmi politikát követni. A Szerbiával szemben követelt kereskedelmi politikából Magyarországnak, szóló nézete szerint, semmi kára nem volt. Azt mondani, hogy a szabad kereskedelmi politika csak akkor érvényesülhet, ha mindkét irányban, nyűgat és kelet felé egyensúlyban van, a mai viszonyok között rém lehet. Szóló nem tartaná helyesnek, azon államokkal szemben, melyekkel szabad kereskedelmi irányban szerződést köthetünk, ettől eltérni, óhajtandó volna ugyan, hogy a többi államok irányában is javuljanak viszonyaink, de erre szólónak az adott viszonyok közt kevés a kilátása. — György kezte a komolyabb tanulmányozás békéival. Még szigorúan vett történelmi képeiből sem szól hozzánk a felölelt korszakok szelleme, mint ezt Pradilla s a nagy spanyol mesterek alkotásain érezhetjük. Makart legfölebb a kosztümök jellemzetességére s a jelentősebb arcképek hűségére támaszkodott. Ha pedig tárgyát a régiek mythologiájából kölcsönözte (és ez nála gyakori eset volt), képzelődése szilajon, fék nélkül száguldott tüskén-bokron keresztül. A mélyebb jellemzésnek nemcsak képessége, hanem talán vágya is egészen ismeretlen volt a nagyhírű osztrák mester előtt. Az örökké vidám, tréfát és élvezeteket kedvelő „császárvárosi ” levegőjét szívta magába, ez a jelleg művészi alkotásain is élénken visszatükröződik. Nem ismeri az elmélyedést, de annál nagyobb gyönyörűségét találja a csillogó külsőségekben. Az érzékiséget ingerlő telt idomok, a ragyogó napfény, a felhőtelen kék ég, a buja, teljes pompájában és frisseségében díszlő növényzet az ő elemei. Hogy ezek az idomok aztán nem felelnek meg a klasszikus eszmény szigorú követelményeinek, hogy a növényzet és az ég nem Görögország vagy Itália növényzete és ege, az nem okoz neki aggodalmakat. Még az sem háborgatja, ha az övéhez hasonló növényzet vagy ég egyáltalán nem létezik. Neki elegendő, ha a sötét kék égből vagy kékes-zöld cserjésből igézően válnak ki a meztelen alakok körvonalai. „Bacchus és Ariadne“ égboltozata, az erős napsütés dacára, a velencei nyári éjjeleket juttatja eszünkbe s a fák lombjai olyan árnyékokat Endre nem oszthatja ama nézetét előtte szólónak, hogy a keleti szerződéseknél részünkről hozott áldozatok a magyar földművelésre nézve igen kis mérvben voltak áldozatok. A külkereskedelmi politikára nézve teljesen egyetért azótó a miniszter által mondottakkal. Az amerikai briteknek ha lesz következése, szóló nézete szerint olyan lesz, amely ellen Magyarországnak frontot formálni egyáltalán nem áll érdekében. Aséle jogosultnak tartja annak hangoztatását, hogy a mi közgazdaságunk s kereskedelmünk egészséges fejlődésének egyik legnagyobb akadálya az osztrákoknál minduntalan nyilatkozó védvámos áramlat. Madejsovics válaszolja György Endrének, hogy nem állította, miként a szerbiai szerződést áldozak nélkül kötötte Magyarország, csakis azt, hogy a keleti szerződésekben nyilatkozott szabad kereskedelmi irányból nem volt hazánknak haszna. Wekerle miniszter megjegyzi, hogy a harmadosztályú kereseti adó nem emeltetett az iparosoknál, sőt szóló az ipar és kereskedelem érdekeire nézve a legkedvezőbb utasításokat adta közegeinek és azon álláspont is, melyet szóló a házban annak bizottságaiban ismételve elfoglalt, elég figyelmeztetés volt közegeire nézve, hogy az iparosokkal s kereskedőkkel szemben mily eljárást kövessenek. Kimutatja szóló, hogy azon állítás sem felel meg a valóságnak, mintha a szeszipar válságos helyzetének az új szeszadó lenne egyik fő oka. Ha a szeszadó törvény nem is érte el minden célját, annyit mindenesetre elértünk vele, hogy mérséklőleg hatott a túltermelésre. Baross miniszter részletekbe nem bocsátkozhatik, de ismétli, hogy kereskedelem-politikai téren sem követhet más elvet, mint azt, hogy az ország érdekeit az adott viszonyokkal szemben minden körülmények közt óvjuk meg Ami a szakoktatást illeti, nem az a döntő, melyik miniszter kezeli ezt, hanem hogy helyesen kezeltessék; erre nézve tárgyalások vannak folyamatban s szóló csak azt jegyezheti most meg, hogy a közoktatási kormány is e téren mindig képes lesz azt az eredményt elérni, melyre Gaál Jenő a kereskedelmi minisztert tartja hivatottnak. A fegyvergyár kérdésében a magyar kormány a legteljesebb szabatossággal járt el s csakis ellenségeink állíthatják, hogy ebből ipari fejlődésünkre nézve hátrányok származhatnak. Különben nincs is kizárva annak lehetősége sem, hogy a fegyvergyár ügye oly alakulást fog venni, amely az ipari érdekeket mozdítandja elő. Wahrmann Mór megjegyzi az Andrássy által mondottakra, hogy mindaddig, míg ama tényezők nem fognak nálunk is létezni, amelyek Angliában és Franciaországban léteznek, a kereskedői elem se fejlődhetik nálunk oly nagy arányban. Társadalmi viszonyainkban is rejlik ennek egyik akadálya. Oda kell fejlesztenünk a közvéleményt, hogy a kereskedelmi osztályt olyannak tekintse, a mely egyenrangú bármely mással s épen oly szereplés illeti azt is meg, mint a többit s akkor a kereskedelmi osztály is a fejlődés megfelelő fokára fog emelkedni. A bizottság, melynek felszólaló tagjai helyeslőkig nyilatkoztak a miniszternek , kereskedelmi társaság alakítására vonatkozó kezdeményezéséről, jelentésébe felveendőnek határozta, hogy helyeslőleg vette tudomásul a miniszter ama nyilatkozatát, miként az ország érdekeinek figyelemben tartása mellett a külállamokkal szerződéses viszonyt törekszik fentartani, vetnek a nimphák meztelen testére, melyek minden lépten-nyomon ellene mondanak az optika törvényeinek. Makart nem gondol vele ; neki elegendő az, ha a színekbe összhangot tud hozni alkalmazásukkal. Minden vágya a ragyogó színek bravúros használására irányul, élannyira, hogy vásznain nem egyszer valóságos orgiáját találjuk az élénk, tündöklő tónusoknak. Ezek azután a rajzolási hibákat is elfedik, vagy legalább enyhítik a megigézett néző előtt. Kinek jutna eszébe a kritizálás, midőn szemei káprázni kezdenek a legbravúrosabb színpompa láttára ? Első pillanatra még azt sem veszszük észre, hogy a nymphák egytől-egyig telivér bécsi modellek s hogy magának Ariadnenak bölcsője is az osztrák főváros valamelyik zugában rengett. Makart, a bécsiek elkényeztetett kedvence, csak szép nőt ismert; az, hogy az antik görög szépség típusza más, mint az osztráké: neki fejtörést soha sem okozott. Még kevésbbé zaklatta az a vágy, hogy az emberi külsőt valamely benső momentum tükrévé tegye. Alapjában véve úgy Ariadne, mint nymphát csakis érzéki szépségükkel, s nem valamely különös érzelem vagy szenvedély kifejező ábrázolásával hatnak a nézőre. Még Bacchus arcán sem látjuk, hogy vigasztalni vagy meghódítani jött a bájos királyleányt. Kezében Thyrsus-botot tartva, csaknem érzéketlenül áll Ariadne arany szekere mellett. Lágy vonású, rugékony testű, szép fiatal alak, de nem a mythologia szerelem ittas Bacchusa. Még legtöbb jellemzési erő nyilatkozik kecske-