Pesti Hírlap, 1890. október (12. évfolyam, 270-300. szám)

1890-10-10 / 279. szám

2 PESTI HÍRLAP 1890. október 10. kapjuk meg Haynald gyűjteményét, a történelmi arcképeket megrontja a nedvesség, a gyűjtemé­nyeket pedig ládákba kell zárni. Bécs, Berlin, Bukarest, Konstantinápoly építenek új múzeu­mokat ; London és Páris új helyiségeket találnak az emlékek gyarapodásának, mi pedig elmara­dunk. Hiszen csak tudományos és műkincsekről van szó, nem operáról, vagy lóversenyről. Pulszky Ferenc: Belpolitikai hírek. — okt. 9. Minisztertanács fog, mint értesülünk, tar­tatni holnap délben. Tárgyát első­sorban a közigaz­gatási reform-tervezet még függőben levő kérdéseinek elintézése fogja képezni. E minisztertanács folytán a képviselőház pénzügyi bizottságának holnapi ülése a szokottnál rövidebb ideig fog tartani s napirendjére nem is tűzetett ki egyéb a kereskedelmi tárca bud­­getjének még le nem tárgyalt néhány cimén kívül. A képviselőház pénzügyi bizottságából. (Az 1891. évi államköltségvetés tárgyalása.) A képviselőház pénzügyi bizottsága Wahr­­mann Mór elnöklete alatt ma tartott ülésén tár­gyalás alá vette a kereskedelemügyi tárca költségveté­sét. Előadó Darányi Ignác, Helfy Ignác semmi megjegyzést nem tesz a tárcára, sőt elismeri, hogy a pénzügyi eredmény ki­elégítő ; felvilágosítást kér azonban a minisztertől, mily stádiumban van az általa tervezett kereske­delmi társaság ügye, továbbá, hogy a jövő évben lejárván a kereskedelmi szerződések, mily irány­ban óhajtja a miniszter érvényesíteni a külkereske­delemre befolyását s mily lépések történtek e téren. Gyurkovics a maga részéről is elismeréssel viselte­tik a miniszter tevékenysége iránt, kérdi a miniszter­től, mennyire igazak a hírek, hogy a szerb sertés­­háború tekintetében nemsokára visszaállíttató­­a status quo ante, s hogy mily stádiumban van a Bul­gáriával kötendő kereskedelmi konvenció ügye ? Ho­­ránszky kérdi, hogy az Amerikában történtekkel szemben van-e a monarchia közgazdasági politikájá­nak már megállapított álláspontja ? Boross miniszter válaszolja Hellynek, hogy a kereskedelem fejlődése hazánkban lényegesen függ attól, mily mérvben vesz benne részt a hazai keres­kedelmi világ. Ha a kormány élénk akciót fejt ki a külkereskedelmi viszonyok rendezése körül s ehhez nem járul maga a kereskedelmi világ tevékenysége is, csekély lesz a fáradozás eredménye. A kormány azt tarta, hogy e téren egyesült erővel kell eljárni, hogy itt a bátorítás oly módja szükséges, melyet a kormány immediate nem, csakis az érdekelt körök adhatnak meg. Ezen öntevékenység megszilárdítása és az egyesek egyéni törekvésének gyámolítása képezi a külkereskedelmi társaságra vonatkozó akció célját, s szóló reménye az, hogy ezen akció sikerülni fog. A­mi a külkereskedelmi kérdéseket illeti, a kormány előtt tisztán állott az, hogy az 1892-iki évvel szem­lénös szabadalmakat ad. A képzelődés csapon­­gását itt nem lehet olyan szigorral ellenőrizni, mint azoknál a kompozícióknál, melyek a reá­lis élet eseményei közül markolják ki tárgyukat. Makart, az elkényeztetett művész, tudta azt jól, és élt is a szabadalommal. Oly nagy mértékben élt, hogy tulajdonképen nem is a mythologia jelenetét, hanem az érzéki vágy tom­­bolását festette meg Bacchus és Ariadne első találkozásában. A régi görög és római világ par excellence ábrázolói másképen fogtak volna e feladat meg­oldásához. Sem Alma Tadema, sem a nála könnyedebb, mondhatnám, felületesebb Siemi­­­radszky nem tudták volna mellőzni a komolyabb, beható archeológiai kutatásokat, a helyrajzi vi­szonyoknak, főleg pedig a régiek szellemének elmélyedő tanulmányozását. Alma Tadema, a tudós alaposságával varázsolja elénk a régi világ háztartását, családi életét s figyelmét még a legapróbb részletek sem kerülik ki, mert jól ismeri a staffage fontosságát. Siemiradszky, mint ezt csak nem régiben ,,Phroné“-jén is láthattuk, szintén beleéli magát a régiek érze­lemvilágába s nem csak a környezet összeállí­tásánál keresi a jellemzetest, hanem alakjaiban is igazi görög típuszokat vezet elénk, amilyenek­nek azokat a nagy gyűjteményekben őrzött szob­rokon és falfestményeken találjuk. S ebben az irányban haladnak mindazok az újabb mesterek, kik "a rég letűnt korszakok alakjait igyekeznek új életre kelteni vásznaikon. Mahart csapongó képzelődését sohasem fé­bten ne maradjon készületlenül s a monarchia kor­mányai idejében igyekeztek megállapítani azon irányt, mely a külkereskedelmi viszonyok terén az európai helyzettel szemben követendő lesz. A kormány ma is a szabadelvű kereskedelmi politika köve­tését s érdekeink figyelembe vételénél szerző­dések kötését tartja helyesnek, s erre egész erejéből törekszik is, de ez nem csupán tőlünk függ. Bulgáriával a tárgyalások folyamatban vannak, de szóló ma még nincs abban a helyzetben, hogy bő­vebb felvilágosításokat adhatna. Törökországgal is folynak s remélhetőleg kedvező eredménynyel fognak befejeztetni a tárgyalások. A szerb ügyre nézve most folynak a földmivelési minisztériumban tárgyalá­sok, s szóló reméli, hogy a status quo ante helyre fog állíttatni De a kormány oly fontosságot helyez állategészségünk ügyére, hogy ha azt tapasztalná, mi­ként az ide vonatkozó határozmányok nem tartatnak meg, ismét hozzá kellene nyúlnia az e tekintetben szükséges rendszabályokhoz Az amerikai viszo­nyokkal szemben megjegyzi szóló, hogy a magyar kormány hajlandó lesz minden oly akcióhoz csatla­kozni, mely közgazdasági érdekeinknek megfelel. Gyurkovics kérdi, visszavonta-e a szerb kor­mány ama rendelkezéseit, melyek egyáltalában nem állnak összhangzásban a kereskedelmi szerződéssel ? Boross miniszter válaszolja, hogy minden intézke­dések feltétlen abbahagyása szükséges ahhoz, hogy részünkről a status quo ante visszaállíttassék. — Gaál Jenő (pécskai) óhajtaná, hogy az ipari s ke­reskedelmi szakoktatás ügye a kereskedelmi miniszter resszortja alá helyeztessék, s kérdi szóló, mi aka­dályba ütközik az idevonatkozó törekvés ? Szóló utalva arra, hogy a fegyvergyár összeroskadása mily káros hatással volt az ipari fejlődésre, hogy az ipari vállalatokra nyomasztólag hatnak az adózási viszo­nyok s hogy a bürokratikus nehézkesség is káros ha­tással van ez irányban, kéri a minisztert, helyeselve különben ide célzó intézkedéseit, hogy az ily jelensé­gekkel szentben is hathatósan lépjen fel az ipari fej­lődés érdekében. Andrássy Manó gróf azt tartja, hogy szabad kereskedelemről a mai viszonyok között beszélni annyi, mint kereskedésünket megölni. A ke­reskedésnek prémiumok általi fejlesztése minden or­szágban célszerűnek bizonyult, nekünk is ezen utat kell követnünk a kivitelre alkalmas cikkeknél. A ke­reskedés fejlődésének fő feltétele a jólét emelése s erre nézve az az alkalmas út, a­melyet Németország követ. Épen ezért nem helyeselheti szóló, hogy kívül­ről mindent bebocsássunk, a midőn mi kifelé nem vihetünk semmit.. Matlekovics Sándor természetesnek találja, hogy a miniszter csak általánosságban nyilatkozott a kereskedelmi politikáról s az irányt jelezte, melyet szóló is helyesel, hogy Magyarországnak nem lehet más, mint szabad kereskedelmi politikát követni. A Szerbiával szemben követelt kereskedelmi politikából Magyarországnak, szóló nézete szerint, semmi kára nem volt. Azt mondani, hogy a szabad kereskedelmi politika csak akkor érvényesülhet, ha mindkét irány­ban, nyűgat és kelet felé egyensúlyban van, a mai viszonyok között rém lehet. Szóló nem tartaná helyes­nek, azon államokkal szemben, melyekkel szabad ke­reskedelmi irányban szerződést köthetünk, ettől el­térni, óhajtandó volna ugyan, hogy a többi államok irányában is javuljanak viszonyaink, de erre szólónak az adott viszonyok közt kevés a kilátása. — György kezte a komolyabb tanulmányozás békéival. Még szigorúan vett történelmi képeiből sem szól hoz­zánk a felölelt korszakok szelleme, mint ezt Pra­­dilla s a nagy spanyol mesterek alkotásain érez­hetjük. Makart legfölebb a kosztümök jellemze­­tességére s a jelentősebb arcképek hűségére támaszkodott. Ha pedig tárgyát a régiek mytho­­logiájából kölcsönözte (és ez nála gyakori eset volt), képzelődése szilajon, fék nélkül száguldott tüskén-bokron keresztül. A mélyebb jellemzés­nek nemcsak képessége, hanem talán vágya­ is egészen ismeretlen volt a nagyhírű osztrák mes­ter előtt. Az örökké vidám, tréfát és élvezeteket kedvelő „császárvárosi ” levegőjét szívta magába, ez a jelleg művészi alkotásain is élénken vissza­tükröződik. Nem ismeri az elmélyedést, de annál nagyobb gyönyörűségét találja a csillogó külső­ségekben. Az érzékiséget ingerlő telt idomok, a ragyogó napfény, a felhőtelen kék ég, a buja, teljes pompájában és frisseségében díszlő nö­vényzet az ő elemei. Hogy ezek az idomok aztán nem felelnek meg a klasszikus eszmény szigorú követelményeinek, hogy a növényzet és az ég nem Görögország vagy Itália növényzete és ege, az nem okoz neki aggodalmakat. Még az sem háborgatja, ha az övéhez hasonló növényzet vagy ég egyáltalán nem létezik. Neki elegendő, ha a sötét kék égből vagy kékes-zöld cserjés­ből igézően válnak ki a meztelen alakok kör­vonalai. „Bacchus és Ariadne“ égboltozata, az erős napsütés dacára, a velencei nyári éjjeleket jut­tatja eszünkbe s a fák lombjai olyan árnyékokat Endre nem oszthatja ama nézetét előtte szólónak, hogy a keleti szerződéseknél részünkről hozott­ áldoza­tok a magyar földművelésre nézve igen kis mérvben voltak áldozatok. A külkereskedelmi politikára nézve tel­jesen egyetért azótó a miniszter által mondottakkal. Az amerikai briteknek ha lesz következése, szóló nézete szerint olyan lesz, a­mely ellen Magyarországnak frontot formálni egyáltalán nem áll érdekében. Aséle jogosultnak tartja annak hangoztatását, hogy a mi közgazdaságunk s kereskedelmünk egészséges fejlődé­sének egyik legnagyobb akadálya az osztrákoknál minduntalan nyilatkozó védvámos áramlat.­­ Mad­­­ejsovics válaszolja György Endrének, hogy nem ál­lította, miként a szerbiai szerződést áldozak nélkül kötötte Magyarország, csakis azt, hogy a keleti szer­ződésekben nyilatkozott szabad kereskedelmi irányból nem volt hazánknak haszna.­­ Wekerle miniszter megjegyzi, hogy a harmadosz­tályú kereseti adó nem emeltetett az iparosoknál, sőt szóló az ipar­ és kereskedelem érdekeire nézve a leg­kedvezőbb utasításokat adta közegeinek és azon ál­láspont is, melyet szóló a házban annak bizottságai­ban ismételve elfoglalt, elég figyelmeztetés volt köze­geire nézve, hogy az iparosokkal s kereskedőkkel szemben mily eljárást kövessenek. Kimutatja szóló, hogy azon állítás sem felel meg a valóságnak, mint­ha a szeszipar válságos helyzetének az új szeszadó lenne egyik fő oka. Ha a szeszadó törvény nem is érte el minden célját, annyit mindenesetre elértünk vele, hogy mérséklőleg hatott a túltermelésre. Baross miniszter részletekbe nem bocsátkoz­­hatik, de ismétli, hogy kereskedelem-politikai téren sem követhet más elvet, mint azt, hogy az ország érdekeit az adott viszonyokkal szemben minden kö­rülmények közt óvjuk meg A­mi a szakoktatást illeti, nem az a döntő, melyik miniszter kezeli ezt, hanem hogy helyesen kezeltessék; erre nézve tárgyalások vannak folyamatban s szóló csak azt jegyezheti most meg, hogy a közoktatási kormány is e téren mindig képes lesz azt az eredményt elérni, melyre Gaál Jenő a kereskedelmi minisztert tartja hivatottnak. A fegy­vergyár kérdésében a magyar kormány a legteljesebb szabatossággal járt el s csakis ellenségeink állíthat­ják, hogy ebből ipari fejlődésünkre nézve hátrányok származhatnak. Különben nincs­ is kizárva annak lehetősége sem, hogy a fegyvergyár ügye oly alakulást fog venni, a­mely az ipari érdeke­ket mozdítandja elő. Wahrm­ann Mór megjegyzi az Andrássy által mondottakra, hogy mindaddig, míg ama tényezők nem fognak nálunk is létezni, a­melyek Angliában és Franciaországban léteznek, a kereskedői elem se fej­lődhetik nálunk oly nagy arányban. Társadalmi vi­szonyainkban is rejlik ennek egyik akadálya. Oda kell fejlesztenünk a közvéleményt, hogy a kereskedelmi osztályt olyannak tekintse, a mely egyenrangú bár­mely mással s épen oly szereplés illeti azt is meg, mint a többit s akkor a kereskedelmi osztály is a fejlődés megfelelő fokára fog emelkedni. A bizottság, melynek felszólaló tagjai helyeslő­kig nyilatkoztak a miniszternek , kereskedelmi tár­saság alakítására vonatkozó kezdeményezéséről, jelen­tésébe felveendőnek határozta, hogy helyeslőleg vette tudomásul a miniszter ama nyilatkozatát, miként az ország érdekeinek figyelemben tartása mellett a kül­­államokkal szerződéses viszonyt törekszik fentartani, vetnek a nimphák meztelen testére, melyek min­den lépten-nyomon ellene mondanak az optika törvényeinek. Makart nem gondol vele ; neki elegendő az, ha a színekbe összhangot tud hozni alkalmazásukkal. Minden vágya a ragyogó szí­nek bravúros használására irányul, élannyira, hogy vásznain nem egyszer valóságos orgiáját találjuk az élénk, tündöklő tónusoknak. Ezek azután a rajzolási hibákat is elfedik, vagy leg­alább enyhítik a megigézett néző előtt. Kinek jutna eszébe a kritizálás, midőn szemei káp­­rázni kezdenek a legbravúrosabb színpompa láttára ? Első pillanatra még azt sem veszszük észre, hogy a nymphák egytől-egyig telivér bécsi modellek s hogy magának Ariadnenak bölcsője is az osztrák főváros valamelyik zugában ren­gett. Makart, a bécsiek elkényeztetett kedvence, csak szép nőt ismert; az, hogy az antik görög szépség típusza más, mint az osztráké: neki fejtörést soha sem okozott. Még kevésbbé zak­latta az a vágy, hogy az emberi külsőt valamely benső momentum tükrévé tegye. Alapjában véve úgy Ariadne, mint nymphát csakis érzéki szép­ségükkel, s nem valamely különös érzelem vagy szenvedély kifejező ábrázolásával hatnak a né­zőre. Még Bacchus arcán sem látjuk, hogy vi­gasztalni vagy meghódítani jött a bájos király­­leányt. Kezében Thyrsus-botot tartva, csaknem érzéketlenül áll Ariadne arany szekere mellett. Lágy vonású, rugékony testű, szép fiatal alak, de nem a mythologia szerelem ittas Bacchusa. Még legtöbb jellemzési erő nyilatkozik kecske-

Next