Pesti Hírlap, 1890. november (12. évfolyam, 301-329. szám)

1890-11-05 / 304. szám

A Fővárosi ügyek. , a­ pénzügyi és gazdasági bizottság ma délelőtt ülést tartott Márkus József tanácsos el­­nöklete alatt. Első tárgyát a két milliós sorskölcsön alaphoz tartozó föld tehermentesítési kötvények kicse­rélésének kérdése képezte. A főszámvevő e kötvé­nyeknek 41/2°/6-os regále­ ki­váltsági kötvényekkel való kicserélését javasolja. A bizottság e kérdésben nem hozott érdemleges határozatot, hanem négytagú „kis bizottságot“ küldött ki javaslattételre. A pesti szr. hitközség a főváros áldozatkészségére számítva, kérelmezi, hogy az évi 8000 frt városi segélyt 12.000 forintra emeljék fel. Kérvényében hivatkozik, hogy a hitközség évenként sokat áldoz közjótékonysági célokra és a tanügyre. S erről bizonyságot is tesznek a kérvényhez csatolt kimutatások. A közoktatásügyi bizottság pártolja is a hitközség kérvényét, de a tanács csak részben óhajtja teljesí­teni, mert az ő javaslata az, hogy a 8,000 forint se­gély 10,000 frtra emeltessék fel csak. A pénzügyi bizottság több tagja szólt a kérdéshez s mindannyian a kért 12,000 frt megszavazása érdekében emelték fel szavukat. A bizottság ki is mondta egyhangúlag a segélynek 12.000 forintra való felemelését.­­ A he­­venyfertőző kórházat a IX. ker. külső üllői­ uton emelik fel s a bizottság mai ülésében már be is mu­tatták az építésre és első felszerelésre szükséges 575.000 frt költségfedezetet s azt el is fogadta a bi­zottság. Az ó­budai szr. hitközségnek a jövő évre ezer forint rendkívüli segélyt szavaztak meg. Végül a központi tűzoltókaszárnya kérdését tárgyalta a bi­zottság. Hogy ma megint szőnyegre került a dolog, annak köszönhető, hogy a közgyűlés kimondta ugyan, hogy az új tüzérségi kaszárnyát fel kell építeni, de nem szavazta meg rá a költségeket. Az építés költségeit ugyanis kölcsön útján javasolták fedezni, s ebbe nem egyezett bele a közgyűlés. Ma tehát az építési költ­ségek fedezetét döntötte el a bizottság. Az új tüzér­ségi kaszárnya építési költsége 465.000 írtra rúg abban az esetben, ha a magántelkek kisajátításánál a László-féle teleknek csak egy részét kell kisajátítani, 686.000 írtra rúg pedig akkor, ha a kérdéses telket egészen ki kell sajátítani. Az új tüzérségi laktanya felépítésére elégséges a László-féle teleknek egy része is, de a tulajdonos azt tartja, hogy a törvény ér­telmezése szerint a főváros tartozik az egész területet kisajátítani. E kérdésben tehát még a törvénynek is kell dönteni. A fedezetre a főszámvevő által bemuta­tott javaslat épen azért alternatív­­ költségeket 5­0 %-os kamatra a főváros kezelése alatt álló alapokból vennék kölcsön 33 évi törlesztésre, ha pedig az ala­pokból az egész költséget fedezni nem lehetne, a hátralevő részt a 25 milliós kölcsönből vennék. Hosz­­szas vitára adott alkalmat a fedezeti javaslat, de végre is többséggel elfogadták. — Új építkezését. A magánépítési bizottság ma délután Kun Gyula tanácsos elnöklete alatt tartott ülésében a következő nagyobb építési engedélyek meg­adását hozta javaslatba: Mroura Mihálynak Liszt Fe­­renc-utca 6302. hrsz. a. és Szlencki Ferencnek nefe­­lejts-utca 19. sz. a. három-három emeletes bérházra; Bucsek Ágostonnénak Mátyás-utca 9382. hrsz. a két­emeletes bérházra; Szirch Antalnak soroksári-utca 29. sz. a. kétemeletes toldaléképitésre ; Brenner Adolf­nak alsó-erdősor 30. sz. a. egyemeletes házra; Heim Lipótnak a kelenföldi pályaudvaron földszintes lakó­házra és Beringer Istvánnak Lajos­ utca 94. sz. föld­szintes lakházra. Ezenkívül több kisebb építkezési és átalakítási munkálatot engedélyezett a bizottság. Színház, zene, képzőművészet. Mahler Gusztáv visszalépése. Átalános feltűnést kelt színházi körökben, hogy Mahler Gusztáv igazgató most, a­mikor már javában megindult a színi évad, az ,,As­­rael“ című opera előkészületei közepette, melyek az ő személyes vezetése alatt folytak, külföldre utazott. Beavatottak ezt az utazást kapcsolatba hozzák Mahler urnak bizalmas körben már régebben kifejezett azon szándékával, hogy B­e­­n­i­c­z­k­y Ferenc intendánssal együtt ő is visz­­szalép és lemond a m. kir. opera igazgatói ál­lásáról. Mondják, hogy kedvező ajánlatot kapott Karlruhéba, Mottl helyébe, a­ki viszont Drez­dába menne és Mahler épen ebben az ügy­ben utazott el. Hogy mi bírta őt erre az elhatározásra, nem nehéz kitalálni. Éreznie kell, hogy elvesz­tette a talajt lábai alól. A közvélemény, mely őt eleinte rokonszenvvel és bizalommal fogadta, elfordult tőle; a sajtó nem támogatja többé, sőt gyakran állást foglal ellene, mert kitűnt, hogy ő nem az a férfiú, a­ki operaszínházunkat vezetni tudná, még rendes viszonyok közt sem, nem­hogy oly válságokon át, a­milyeneken operánk most keresztül menni kénytelen. A programmot, melyet hivatalba léptekor oly büszkén és öntu­datosan hangoztatott, nem bírta megvalósítani, sőt két évi működése alatt meg sem közelítette. Operánk művészi viszonyait nemhogy rendezte volna, de sőt csak még jobban összekuszálta. Vezetése alatt operánk művészi nivealja nem­hogy emelkedett volna, hanem határozottan ha­nyatlott. A magyar opera eszményétől, a hazai erőkből alkotott ensembletól és az egynyelvű előadásoktól ma talán még távolabb állunk, mint két évvel ezelőtt állottunk, de azért számba vehető idegen művészi erőkkel sem sikerült a hiányos személyzetet kiegészíteni, sőt e rész­ben a hiányok ma érezhetőbbek, mint valaha voltak. Régebben, ha nem volt is rendes drámai primadonnánk, de volt legalább állandó ven­dégünk, — előbb T u r o 11 a Emma, utána B e­ll­i­n­c­i­o­n­i Gemma, — a­ki a közönség igényeit kielégítette. Mahler G. igazgató elsza­lasztotta a kedvező alkalmat, a­midőn Bellincio­­nit a m. kir. operához könnyen leköthette vol­na ; s a mikor őt erre a művésznőre figyel­meztettük, azt felelte: Ich mag keine italieni­schen Sängerinnen.“ Nos és azután hozta Né­metországból sorra a Caliga-Ihleket, Wiedl-Krä­­mereket, meg a többieket, a kiket, mind úgy vezetett be nálunk, mind első rangú csillago­kat és a­kik újra megbuktak. És a­mikor a közvélemény végre megsokalta a dolgot és z­ugolód­­ni kezdett, Mahler igazgató azzal az együgyű védekezéssel állt elő, hogy ő csak azt akarta megmutatni, mennyivel többet érnek a meglevő hazai énekesnők a külföldieknél. És mit tett abban az irányban, hogy ma­gyar erőkkel egészítse ki a személyzetet ? Szer­ződtetett összevissza tücsköt bogarat, minden terv, minden megfontolás nélkül, hogy azután rövid idő múlva ismét elküldje az illetőket, te­kintet nélkül, arra, várjon hasznavehetők-e, vagy sem. (Példa reá R­a­di­cs Célia, Eibenschütz Janka, S­iff Etel stb.) Szerződtetett drága pén­zen két idegen énekesnőt, a­kik közül az egyik még teljesen kezdő s a másiknak sincs még magyar reporterre,­­ de egyikük sem drámai primadonna. És ma két évi sikertelen próbál­gatás és számtalan fiaskó után is csak ott állunk, hogy nincs még drámai primadonnánk. Az igaz, hogy sikerült kiküszöbölnünk operánk háztartá­sából a pénzügyi deficitet,­­ hiszen a zárszá­­madások szerint 1889. évben csupán magánéne­keseken és énekesnőkön 34.000 irtot takarítot­tak meg, — de beütött helyette a művészeti deficit. Ez pedig sokkal veszedelmesebb a pénzügyinél. Csak végig kell tekintenünk a műsoron, — mely soha sem volt oly szégyenletesen szegény, mint a mostani évadban, — hogy meggyőződ­jünk arról a pusztulásról, melyet ez a két évi gazdálkodás operánk művészi állapotában vég­hez vitt. Minden valamire való színháznál meg­állapítják előre az egy heti műsort és kitűzik a második hétre az előkészületben levő darabokat. A magyar kir. operaházban már egészen kiment a divatból a műsor megállapítása. Ott egyik nap­ról a másikra élnek, sőt minden héten egy pár­szor ismétlődik az az eset, hogy este egészen mást adnak elő, mint a­mit a reggel kiadott színlap hirdet. Hiszen csak a múlt vasárnap is megtörtént, hogy „Bánk bán“ előadásáról Ma­le­c­k­y­n­é asszony lemondván, egyáltalán nem voltak képesek operát adni, hanem kénytelenek voltak három­ bailetet előrántani és hallottak es­téjén vígan táncoltak az operaházban. Mahler Gusztáv a­helyett, hogy mint azt egy céltudatos igazgatótól méltán megvárnát­ok volna, nagyszabású koncepciókkal foglalko­zott és minden erejét reform-terveinek előkészí­tésére és keresztülvitelére fordította volna, kor­­repetitori feladatokra fecsérelte idejét és napokon át elült a zongoránál egyes kiválasztott énekes­nőkkel (néha énekesekkel is), a­kiket épen lan­­d­rozni akart. E mellett kíméletlen, brutális mo­dorával forrongásba hozta az egész személyzetet és olyan összeütközéseket provokált, a­melyek­ből mindig ő került ki mint vesztes fél, mert ezek az ő tekintélyét a jelenetek aláásták úgy a színházi személyzet, mint a nagy közönség előtt Ha Mahler úrban van még egy kis ön­érzet — és nincs jogunk az ellenkezőt föltenni — akkor mindezek után valóban nem tehet egyebet­, mint azt, hogy lemond egy olyan állás­ról, a­melyre hogy nem bír a kellő kvalifikáció­val, azt két évi működése megmutatta. Mert aziránt ma már minden elfogulatlan ember tisz­tában van, hogy a milyen geniális zenész és ügyes karmester Mahler úr, épen olyan rossz igazgató. Szívesen látnók őt továbbra is operánk­nál karmesteri és korrepetitori minőségben, a­melyre való hivatottságát fényesen dokumentálta , de nem hiszszük, hogy ambíciója megen­gedje azt, hogy megelégedjék egy aláren­delt állással ott, a­hol eddig korlátlan hatalmú zsarnok volt. És így nem lesz más vá­lasztása, mint azzal az intendánssal, a­ki őt ide hozta, egyidejűleg távozni. Meglehet, hogy külföl­dön jobban fogják őt méltányolni. Meglehet, a hiba abban rejlik, hogy m­i nem voltunk képe­sek őt megérteni. De ez csak „meglehet“, az azonban bizonyos, hogy ő nem értett meg min­ket, és nem is igyekezett minket megérteni. Elbizakodottságában azt hitte, hogy itt mindenki úgy fog táncolni, a­mint ő üti a taktust, ebben pedig alaposan csalódott. Most tehát le kell von­nia csalódásának következményeit.a. .. * (A nemzeti színház.) legközelebbi újdonsága Csiky Gergelynek „A nagyratermett“ című vígjátéka lesz, mely az akadémia Karátsonyi-díját nyerte el. Az újdonság még e hó folyamán színre kerül. * (A kőbányai magyar színtársulat) két első előadása zsúfolt ház előtt ment végbe, úgy, hogy már harmadszor ismételték a „Fenegyerekeket“, mely­ben kiváltak a társulat széphangú énekesnője, Beke Lilla, Rónai Rózsi, Rónai Erna, Bokodi, Hidvégi, Németh és Láng. * (Hilgermann Laura pere.) A főváros kö­zönsége előtt nem ismeretlen Hilgermann Laura asz­­szonynak, operánk tagjának pere a prágai színház igazgatójával. A prágai igazgató a kir. törvényszék elé vitte az ügyet és Hilgermann asszony ellen végre­hajtási eljárást kért 5000 frt erejéig. A kir. törvény­szék tegnap elutasította az igazgatót keresetével s miután Neumann Angeld már régebb idő óta nem tartozik a Bühnenverein kötelékébe — Hilgermann asszony előtt az összes színpadok nyitva vannak. * (Somogyi Károly színtársulata) — mint levelezőnk írja — jó napokat lát Győrött. A színé­szet századéves ünnepére rendezett estéken, valamint a Hun utódok­nak megismételt előadásain a színház zsúfolva volt közönséggel, ép­­gy Dezső József juta­lomjátéka alkalmával, a­mikor a Bálkirálynőt és Li­­liomfit adták. Szigligeti vígjátékában Dezsőnek jeles partnere volt, Dezséri Gyula (mint Szellemű). Kívü­lük Szép Olga és Polgár osztoztak a publikum tap­saiban. A társulat drámája és operettere egyaránt jól van szervezve; drámai hősnők Somogyiné Nagy Ju­lián kívül Laczkó Aranka — kinek legközelebb Fe­­dorában lesz jutalomjátéka — és Szilágyiné Berta; népszínmű és operette-primadonnák: Pajor Emilia és Szigethy Lujza; a társulatnak elsőrendű tagjai: So­mogyi, Dezső József, Dezséri, Pintér Imre (jó barito­nista), Polgár Sándor, Pethes Imre, Sólyom, Szép Olga, Kőmivesné és Bodroghyné (anyaszerepekre). A bérlet nem legjobban sikerült ugyan, de a változatos műsor minden lapra tudott eddig közönséget hódí­tani. A karnagyi pálca Orbán Árpád kezében van, a karszemélyzet is jól van szervezve. Legközelebb szinte kerülnek a Valem nász, Serge Panine; most készül a társulat Konti ,,Kópé“-jára is, mely az egész sze­mélyzetet foglalkoztatja. * (Színészet Szegasárdon.) Lapunknak írják: Szabó Gábor színigazgató még október elején bérle­tet gyűjtött, hogy az október és november hónapo­kat társulatával városunkban töltse. Hogy mennyi bérlőt tudott megnyerni, nem tudjuk , de az áll, hogy többen azonnal ki is fizették vagy az egész bérlet­összeget, vagy csak egy részét s a színtársulatnak és igazgatónak azóta hírét se halljuk. Lehet, hogy később jó idő, a­mi financiális tekintetben határozot­tan előnyére válnék, mert a szüret miatt bizony nem lett volna sokszor közönsége. De ezt a közönségnek tudtára kellett volna adnia, ne­hogy szédelgésnek tűnjék fel eljárása. * (Képszerű hangverseny.) Sellei Gyula első nemzeti énekkara hangverseny sorozatot rendez a vigadó nagytermében. A műsor érdekesen lesz ösz­­szeállitva és régi s új népdalokból áll. Az első hang­verseny e hó 9-én vasárnap este 7 órakor tarta­­tik meg. * (A párisi nagy opera — kiadó.) Abból az alkalomból — írja párisi levelezőnk — hogy Ritt és Gailhard, a párisi nagy opera bérlőinek Egyletek és intézetek. — A budapesti keresk. ifjak társulata f. évi november 8-án saját helyiségében (Gizella-tér 2.) saját segélyalapja javára tánccal egybekötött családi estélyt rendez, mely fényes sikerűnek ígérkezik, mert minden oldalról nagy érdeklődés nyilvánul. — A budapesti francia körben (himző-utca 1. sz. gróf Karátsonyi-féle palota) f. évi november hó 6-án, csütörtökön este fél 8 órakor J­oiseux Edmond párisi tanár rendkívül érdekes felolvasást fog tartani Delpit Albert „Le fils de Coralie 11" című regényéről (Etude de moeurs Contemporaines). A felolvasást társas vacsora fogja követni. Vendégek szívesen láttatnak. PESTI HÍRLAP 1890. november 5.

Next