Pesti Hírlap, 1890. november (12. évfolyam, 301-329. szám)
1890-11-05 / 304. szám
A Fővárosi ügyek. , a pénzügyi és gazdasági bizottság ma délelőtt ülést tartott Márkus József tanácsos elnöklete alatt. Első tárgyát a két milliós sorskölcsön alaphoz tartozó föld tehermentesítési kötvények kicserélésének kérdése képezte. A főszámvevő e kötvényeknek 41/2°/6-os regále kiváltsági kötvényekkel való kicserélését javasolja. A bizottság e kérdésben nem hozott érdemleges határozatot, hanem négytagú „kis bizottságot“ küldött ki javaslattételre. A pesti szr. hitközség a főváros áldozatkészségére számítva, kérelmezi, hogy az évi 8000 frt városi segélyt 12.000 forintra emeljék fel. Kérvényében hivatkozik, hogy a hitközség évenként sokat áldoz közjótékonysági célokra és a tanügyre. S erről bizonyságot is tesznek a kérvényhez csatolt kimutatások. A közoktatásügyi bizottság pártolja is a hitközség kérvényét, de a tanács csak részben óhajtja teljesíteni, mert az ő javaslata az, hogy a 8,000 forint segély 10,000 frtra emeltessék fel csak. A pénzügyi bizottság több tagja szólt a kérdéshez s mindannyian a kért 12,000 frt megszavazása érdekében emelték fel szavukat. A bizottság ki is mondta egyhangúlag a segélynek 12.000 forintra való felemelését. A hevenyfertőző kórházat a IX. ker. külső üllői uton emelik fel s a bizottság mai ülésében már be is mutatták az építésre és első felszerelésre szükséges 575.000 frt költségfedezetet s azt el is fogadta a bizottság. Az óbudai szr. hitközségnek a jövő évre ezer forint rendkívüli segélyt szavaztak meg. Végül a központi tűzoltókaszárnya kérdését tárgyalta a bizottság. Hogy ma megint szőnyegre került a dolog, annak köszönhető, hogy a közgyűlés kimondta ugyan, hogy az új tüzérségi kaszárnyát fel kell építeni, de nem szavazta meg rá a költségeket. Az építés költségeit ugyanis kölcsön útján javasolták fedezni, s ebbe nem egyezett bele a közgyűlés. Ma tehát az építési költségek fedezetét döntötte el a bizottság. Az új tüzérségi kaszárnya építési költsége 465.000 írtra rúg abban az esetben, ha a magántelkek kisajátításánál a László-féle teleknek csak egy részét kell kisajátítani, 686.000 írtra rúg pedig akkor, ha a kérdéses telket egészen ki kell sajátítani. Az új tüzérségi laktanya felépítésére elégséges a László-féle teleknek egy része is, de a tulajdonos azt tartja, hogy a törvény értelmezése szerint a főváros tartozik az egész területet kisajátítani. E kérdésben tehát még a törvénynek is kell dönteni. A fedezetre a főszámvevő által bemutatott javaslat épen azért alternatív költségeket 50 %-os kamatra a főváros kezelése alatt álló alapokból vennék kölcsön 33 évi törlesztésre, ha pedig az alapokból az egész költséget fedezni nem lehetne, a hátralevő részt a 25 milliós kölcsönből vennék. Hoszszas vitára adott alkalmat a fedezeti javaslat, de végre is többséggel elfogadták. — Új építkezését. A magánépítési bizottság ma délután Kun Gyula tanácsos elnöklete alatt tartott ülésében a következő nagyobb építési engedélyek megadását hozta javaslatba: Mroura Mihálynak Liszt Ferenc-utca 6302. hrsz. a. és Szlencki Ferencnek nefelejts-utca 19. sz. a. három-három emeletes bérházra; Bucsek Ágostonnénak Mátyás-utca 9382. hrsz. a kétemeletes bérházra; Szirch Antalnak soroksári-utca 29. sz. a. kétemeletes toldaléképitésre ; Brenner Adolfnak alsó-erdősor 30. sz. a. egyemeletes házra; Heim Lipótnak a kelenföldi pályaudvaron földszintes lakóházra és Beringer Istvánnak Lajos utca 94. sz. földszintes lakházra. Ezenkívül több kisebb építkezési és átalakítási munkálatot engedélyezett a bizottság. Színház, zene, képzőművészet. Mahler Gusztáv visszalépése. Átalános feltűnést kelt színházi körökben, hogy Mahler Gusztáv igazgató most, amikor már javában megindult a színi évad, az ,,Asrael“ című opera előkészületei közepette, melyek az ő személyes vezetése alatt folytak, külföldre utazott. Beavatottak ezt az utazást kapcsolatba hozzák Mahler urnak bizalmas körben már régebben kifejezett azon szándékával, hogy Beniczky Ferenc intendánssal együtt ő is viszszalép és lemond a m. kir. opera igazgatói állásáról. Mondják, hogy kedvező ajánlatot kapott Karlruhéba, Mottl helyébe, aki viszont Drezdába menne és Mahler épen ebben az ügyben utazott el. Hogy mi bírta őt erre az elhatározásra, nem nehéz kitalálni. Éreznie kell, hogy elvesztette a talajt lábai alól. A közvélemény, mely őt eleinte rokonszenvvel és bizalommal fogadta, elfordult tőle; a sajtó nem támogatja többé, sőt gyakran állást foglal ellene, mert kitűnt, hogy ő nem az a férfiú, aki operaszínházunkat vezetni tudná, még rendes viszonyok közt sem, nemhogy oly válságokon át, amilyeneken operánk most keresztül menni kénytelen. A programmot, melyet hivatalba léptekor oly büszkén és öntudatosan hangoztatott, nem bírta megvalósítani, sőt két évi működése alatt meg sem közelítette. Operánk művészi viszonyait nemhogy rendezte volna, de sőt csak még jobban összekuszálta. Vezetése alatt operánk művészi nivealja nemhogy emelkedett volna, hanem határozottan hanyatlott. A magyar opera eszményétől, a hazai erőkből alkotott ensembletól és az egynyelvű előadásoktól ma talán még távolabb állunk, mint két évvel ezelőtt állottunk, de azért számba vehető idegen művészi erőkkel sem sikerült a hiányos személyzetet kiegészíteni, sőt e részben a hiányok ma érezhetőbbek, mint valaha voltak. Régebben, ha nem volt is rendes drámai primadonnánk, de volt legalább állandó vendégünk, — előbb T u r o 11 a Emma, utána B ellincioni Gemma, — aki a közönség igényeit kielégítette. Mahler G. igazgató elszalasztotta a kedvező alkalmat, amidőn Bellincionit a m. kir. operához könnyen leköthette volna ; s a mikor őt erre a művésznőre figyelmeztettük, azt felelte: Ich mag keine italienischen Sängerinnen.“ Nos és azután hozta Németországból sorra a Caliga-Ihleket, Wiedl-Krämereket, meg a többieket, a kiket, mind úgy vezetett be nálunk, mind első rangú csillagokat és akik újra megbuktak. És amikor a közvélemény végre megsokalta a dolgot és zugolódni kezdett, Mahler igazgató azzal az együgyű védekezéssel állt elő, hogy ő csak azt akarta megmutatni, mennyivel többet érnek a meglevő hazai énekesnők a külföldieknél. És mit tett abban az irányban, hogy magyar erőkkel egészítse ki a személyzetet ? Szerződtetett összevissza tücsköt bogarat, minden terv, minden megfontolás nélkül, hogy azután rövid idő múlva ismét elküldje az illetőket, tekintet nélkül, arra, várjon hasznavehetők-e, vagy sem. (Példa reá Radics Célia, Eibenschütz Janka, Siff Etel stb.) Szerződtetett drága pénzen két idegen énekesnőt, akik közül az egyik még teljesen kezdő s a másiknak sincs még magyar reporterre, de egyikük sem drámai primadonna. És ma két évi sikertelen próbálgatás és számtalan fiaskó után is csak ott állunk, hogy nincs még drámai primadonnánk. Az igaz, hogy sikerült kiküszöbölnünk operánk háztartásából a pénzügyi deficitet, hiszen a zárszámadások szerint 1889. évben csupán magánénekeseken és énekesnőkön 34.000 irtot takarítottak meg, — de beütött helyette a művészeti deficit. Ez pedig sokkal veszedelmesebb a pénzügyinél. Csak végig kell tekintenünk a műsoron, — mely soha sem volt oly szégyenletesen szegény, mint a mostani évadban, — hogy meggyőződjünk arról a pusztulásról, melyet ez a két évi gazdálkodás operánk művészi állapotában véghez vitt. Minden valamire való színháznál megállapítják előre az egy heti műsort és kitűzik a második hétre az előkészületben levő darabokat. A magyar kir. operaházban már egészen kiment a divatból a műsor megállapítása. Ott egyik napról a másikra élnek, sőt minden héten egy párszor ismétlődik az az eset, hogy este egészen mást adnak elő, mint amit a reggel kiadott színlap hirdet. Hiszen csak a múlt vasárnap is megtörtént, hogy „Bánk bán“ előadásáról Maleckyné asszony lemondván, egyáltalán nem voltak képesek operát adni, hanem kénytelenek voltak három bailetet előrántani és hallottak estéjén vígan táncoltak az operaházban. Mahler Gusztáv ahelyett, hogy mint azt egy céltudatos igazgatótól méltán megvárnátok volna, nagyszabású koncepciókkal foglalkozott és minden erejét reform-terveinek előkészítésére és keresztülvitelére fordította volna, korrepetitori feladatokra fecsérelte idejét és napokon át elült a zongoránál egyes kiválasztott énekesnőkkel (néha énekesekkel is), akiket épen landrozni akart. E mellett kíméletlen, brutális modorával forrongásba hozta az egész személyzetet és olyan összeütközéseket provokált, amelyekből mindig ő került ki mint vesztes fél, mert ezek az ő tekintélyét a jelenetek aláásták úgy a színházi személyzet, mint a nagy közönség előtt Ha Mahler úrban van még egy kis önérzet — és nincs jogunk az ellenkezőt föltenni — akkor mindezek után valóban nem tehet egyebet, mint azt, hogy lemond egy olyan állásról, amelyre hogy nem bír a kellő kvalifikációval, azt két évi működése megmutatta. Mert aziránt ma már minden elfogulatlan ember tisztában van, hogy a milyen geniális zenész és ügyes karmester Mahler úr, épen olyan rossz igazgató. Szívesen látnók őt továbbra is operánknál karmesteri és korrepetitori minőségben, amelyre való hivatottságát fényesen dokumentálta , de nem hiszszük, hogy ambíciója megengedje azt, hogy megelégedjék egy alárendelt állással ott, ahol eddig korlátlan hatalmú zsarnok volt. És így nem lesz más választása, mint azzal az intendánssal, aki őt ide hozta, egyidejűleg távozni. Meglehet, hogy külföldön jobban fogják őt méltányolni. Meglehet, a hiba abban rejlik, hogy mi nem voltunk képesek őt megérteni. De ez csak „meglehet“, az azonban bizonyos, hogy ő nem értett meg minket, és nem is igyekezett minket megérteni. Elbizakodottságában azt hitte, hogy itt mindenki úgy fog táncolni, amint ő üti a taktust, ebben pedig alaposan csalódott. Most tehát le kell vonnia csalódásának következményeit.a. .. * (A nemzeti színház.) legközelebbi újdonsága Csiky Gergelynek „A nagyratermett“ című vígjátéka lesz, mely az akadémia Karátsonyi-díját nyerte el. Az újdonság még e hó folyamán színre kerül. * (A kőbányai magyar színtársulat) két első előadása zsúfolt ház előtt ment végbe, úgy, hogy már harmadszor ismételték a „Fenegyerekeket“, melyben kiváltak a társulat széphangú énekesnője, Beke Lilla, Rónai Rózsi, Rónai Erna, Bokodi, Hidvégi, Németh és Láng. * (Hilgermann Laura pere.) A főváros közönsége előtt nem ismeretlen Hilgermann Laura aszszonynak, operánk tagjának pere a prágai színház igazgatójával. A prágai igazgató a kir. törvényszék elé vitte az ügyet és Hilgermann asszony ellen végrehajtási eljárást kért 5000 frt erejéig. A kir. törvényszék tegnap elutasította az igazgatót keresetével s miután Neumann Angeld már régebb idő óta nem tartozik a Bühnenverein kötelékébe — Hilgermann asszony előtt az összes színpadok nyitva vannak. * (Somogyi Károly színtársulata) — mint levelezőnk írja — jó napokat lát Győrött. A színészet századéves ünnepére rendezett estéken, valamint a Hun utódoknak megismételt előadásain a színház zsúfolva volt közönséggel, épgy Dezső József jutalomjátéka alkalmával, amikor a Bálkirálynőt és Liliomfit adták. Szigligeti vígjátékában Dezsőnek jeles partnere volt, Dezséri Gyula (mint Szellemű). Kívülük Szép Olga és Polgár osztoztak a publikum tapsaiban. A társulat drámája és operettere egyaránt jól van szervezve; drámai hősnők Somogyiné Nagy Julián kívül Laczkó Aranka — kinek legközelebb Fedorában lesz jutalomjátéka — és Szilágyiné Berta; népszínmű és operette-primadonnák: Pajor Emilia és Szigethy Lujza; a társulatnak elsőrendű tagjai: Somogyi, Dezső József, Dezséri, Pintér Imre (jó baritonista), Polgár Sándor, Pethes Imre, Sólyom, Szép Olga, Kőmivesné és Bodroghyné (anyaszerepekre). A bérlet nem legjobban sikerült ugyan, de a változatos műsor minden lapra tudott eddig közönséget hódítani. A karnagyi pálca Orbán Árpád kezében van, a karszemélyzet is jól van szervezve. Legközelebb szinte kerülnek a Valem nász, Serge Panine; most készül a társulat Konti ,,Kópé“-jára is, mely az egész személyzetet foglalkoztatja. * (Színészet Szegasárdon.) Lapunknak írják: Szabó Gábor színigazgató még október elején bérletet gyűjtött, hogy az október és november hónapokat társulatával városunkban töltse. Hogy mennyi bérlőt tudott megnyerni, nem tudjuk , de az áll, hogy többen azonnal ki is fizették vagy az egész bérletösszeget, vagy csak egy részét s a színtársulatnak és igazgatónak azóta hírét se halljuk. Lehet, hogy később jó idő, ami financiális tekintetben határozottan előnyére válnék, mert a szüret miatt bizony nem lett volna sokszor közönsége. De ezt a közönségnek tudtára kellett volna adnia, nehogy szédelgésnek tűnjék fel eljárása. * (Képszerű hangverseny.) Sellei Gyula első nemzeti énekkara hangverseny sorozatot rendez a vigadó nagytermében. A műsor érdekesen lesz öszszeállitva és régi s új népdalokból áll. Az első hangverseny e hó 9-én vasárnap este 7 órakor tartatik meg. * (A párisi nagy opera — kiadó.) Abból az alkalomból — írja párisi levelezőnk — hogy Ritt és Gailhard, a párisi nagy opera bérlőinek Egyletek és intézetek. — A budapesti keresk. ifjak társulata f. évi november 8-án saját helyiségében (Gizella-tér 2.) saját segélyalapja javára tánccal egybekötött családi estélyt rendez, mely fényes sikerűnek ígérkezik, mert minden oldalról nagy érdeklődés nyilvánul. — A budapesti francia körben (himző-utca 1. sz. gróf Karátsonyi-féle palota) f. évi november hó 6-án, csütörtökön este fél 8 órakor Joiseux Edmond párisi tanár rendkívül érdekes felolvasást fog tartani Delpit Albert „Le fils de Coralie 11" című regényéről (Etude de moeurs Contemporaines). A felolvasást társas vacsora fogja követni. Vendégek szívesen láttatnak. PESTI HÍRLAP 1890. november 5.