Pesti Hírlap, 1890. december (12. évfolyam, 330-358. szám)
1890-12-01 / 330. szám
1890. december 1 PESTI HÍRLAP * /„. . metársaság.) A Stumpffer, Waldmann, Falu^ W^mouth operai tagokból alakult négyes-wg ?S°, kamara' . zeneestelye holnap, hétfőn esti* órakor lesz a fovaros, vigadó kis termében. A rf, f I H%ydn, D‘dl’r v°* nős négyes (20 m-Dalok, énekli Keményfi Gizella k. a. 3 Beetho F'dur vonósnégyes (59' mü)‘ * (Zsohráza — mint lapunknak Pozsonyból sürűzik ~ ma este ott »D°Iores“ cimü zeneköltemén vezényelte roppant nagy tetszés közt. A nemes úr — szokása szerint — jótékony célra rendezte ez Vadast, a melynek nagyszámú közönsége , közte tabella főhercegnő és a Pozsonybarkó egész főrangú világ. Zichy Géza gróf egész elé kes ováciok tárgyát képezte és számos koszonlatott- Szirovatka fiatal tenoristát, a ki a tenor-damot énekelte, a közönség szintén kitüntette. Zsch Géza gr. — hiteles értesülés szerint — a kgy.- minisztériumnak Pozsonyból jelentette be Ispekleg készségét az intendánsi állás elhalására. * (H. Pauli Mariskának.; a szegedi színház imadonnájának győri vendégszereplését mindhárom ízben nagy közönség tapsolta. Csütörtökön Vidor „Ingyenélők“-jében játszotta Kiss Sárit, pénteken tűzről pattant Suhancával gyönyörködtette a győrieket, s szombaton a „Szegény Jonathan“-nak Molly szerepében búcsúzott. Tudósítónk szerint a publikum mindegyik előadáson melegen fogadta H. Pauli Mariskát, dalait szaporán ismételtette és a kihívások egymást érték. Háromszori fellépésének emlékéül három gyönyörű élővirágból font koszorút és gyönyörű csokrokat kapott rózsaszínű selyemszalagokkal. Szűkebb körben bankett is tartatott tiszteletére. Somogyi társulatának tagjai közül Hevesy Jankát, Bodroghynét, Laczkó Arankát, Dezsőt, Dezséry Gyulát és Polgár Sándort illeti elismerés, kik a sikerült összjátékokban dicséretesen működtek közre. * (A szabadkai színházból.) December 25-én volt — mint levelezőnk írja — a társulat legkedveltebb tagjai egyikének Rónainé Balog Etel drámai hősnőnek jutalomjátéka, mely alkalommal a szabadkai színházban már régóta nem adott „Dóra“ színmű került színre. A közönség rokonszenvének igen melegen, tapssal, virágokkal és ajándékokkal adott kifejezést. A jutalmazott mellett kitűntek: Szabó Ilka, Kiss Jánosné, Rónay Gyula, Peterdy Sándor és Halasy Béla. * (Verdi új operája.) Párisi levelezőnk írja: Egy itteni előkelő zeneműkiadóhoz érkezett római sürgöny szerint Verdi új operát fejezett be. Az opera címe „Falstaffs és a shakespeari hős játszsza benne a főszerepet. Szövegét Boiti Arrigo, az „Otello“ librettistája és a „Mefisztofelész“ szerzője írta. A „Falstaff“, mely 4 felvonásos víg opera, a jövő év január végén kerül színre, valószínűleg a milánói Scalában. Napi hírek. — (Személyi hírek) Lobkovitz herceg hadtestparancsnok Kolozsvár város bucsúhatára meleg, magyar nyelvű köszönő választ küldött, mely a városi közgyűlés elé fog terjesztetni. — Gróf Hugonnay Béláné hosszas és súlyos betegségéből fölépült; mint lábbadozó beteg néhány hétig még a szobát fogja őrizni. —A pápa ajándéka a spanyol királyné számára. Rómából írják, hogy a pompás mozaik-kép, melyet a pápa Krisztina spanyol régenskirályné számára a vatikáni mozaik-gyárban készíttet, már befejezéséhez közeig. A kép a Madonnát ábrázolja a gyerme Jézussal, egy spanyol festmény után. (Szapáry István gr. arcképe.) Pestvármegye ama küldöttsége, mely azzal bízatott meg, hogy Szapáry István gr. volt főispán és Földváry Gábor volt alispán és később főispáni helyttartó életnagyságú arcképét festesse le, e napokban Tisza Lajos gr. elnöklete alatt elhatározta, hogy Szapáry gr. arcképét Komlóssy Edénél, Földváry arcképét pedig Udvardy Gyula festőművésznél rendeli meg. (Ováció.) Az osztrák-magyar általános tisztviselő egyesület budai szövetkezete ma elnökét, Salmen Jenő báró ny. miniszteri tanácsost és orsz. képviselőt, ovációban részesítette abból az alkalomból, hogy az anyaegyesület 25 éves fennállásának évfordulójára tiszteletbeli taggá választotta. A budai szövetkezet igazgatósága és felügyelő bizottsága testületileg megjelent Salmon bárónál s Szalkay Gyula igazgatósági alelnök mondott üdvözlő beszédet. Átnyújtották egyúttal a tiszteletbeli tagságról szóló okmányt is a bárónak s tiszteletére két hét múlva lakomát is rendeznek. (A kir. telekkönyvi tisztviselők) kebeléből a készülő szolgálati pragmatikával szemben elfoglalandó és kérvényi uton érvényesíteni kívánt álláspont meghatározására kiküldött bizottság tegnap értekezletet tartott, melyen Eördögh Dániel kir. telekkönyvvezető előadása alapján megállapították a memorandum irányelvét s elhatározták, hogy a méltányos ügy iránt erős mozgalmat indítanak. A bizottság felkéri a vidéki hartársakat, hogy a december hó 6-ára egybehívott országos értekezletre minél számosabban jelenjenek meg. (Halálozások.) Krassai-Kerpely Antal miniszteri tanácsost, a m. kir. pénzügyminisztérium vasműosztályának főnökét az a lesújtó csapás érte, hogy leánya, Krassai-Kerpely Emma nov. 28-án, hosszas kínos szenvedés után, életének 17-ik évében elhunyt. — Schmidt János ügyvédjelölt november hó 29-én hajnali fél 2 órakor életének 29-ik évében hosszas szenvedés után elhunyt. — Az újpesti izraelita nőegylet sok éven át volt pénztárnoka, Klein Ignácné ma reggel 30 éves korában meghalt. Temetése december 1-én lesz. — Dr. Sugár Fabius Pestmegye tiszteletbeli főorvosa és 1848—49-ik évi honvédszázados ma meghalt. — (A magyarországi gyógyszerészek általános segély- és nyugdíjintézetének megalakulása) érdekében e hó 29-én este 9 órakor tartatott meg az előértekezlet az orvosi egyesület helyiségében. Az értekezleten megközelítőleg 150-en vettek részt a gyógyszerész-segédek és gyógyszerésztanhallgatók köréből. Lukáts István (a „Gyógyszerészi Hetilap“ munkatársa) megnyitója után a gyűlés megválasztotta a nyugdíjintézet ideiglenes elnökéül Pintér Pált, alelnökül Szilágyi Józsefet, titkárul Lukáts Istvánt, pénztárnokul Hazser Gyulát. A közgyűlés azután határozatilag kimondta, hogy az általános segély- és nyugdíjintézet megvalósulását óhajtja, mely magába ölelné nemcsak a segédi- de a főnöki kart is. Minthogy a főnöki kar a gyűlésen nem volt képviselve, elhatározták küldöttségileg kérni Zboray Bélának, a magyarországi gyógyszerész-egylet elnökének eziránti támogatását. E tárgyban december hó 15-én este 9 órakor ismét ülést tartanak. (Szegény gyermekek fölruházása.) A pesti izr. hitközség leányiskolájában téli-ruha kiosztási ünnep volt ma délelőtt, melyen 162 gyermek kapott teljes téli ruházatot. Jelen volt a hitközségi elöljáróság és képviselet számos tagja. Egy órával később a hitközségi fiúiskolában 306 gyermeket ruháztak föl tetőtől talpig. (Magyarok egylete Bécsben) Miután a cs. és kir. helytartóság a „Magyarok egylete Bécsben“ alapszabályait jóváhagyta, az egylet szervező bizottsága legutóbbi ülésén elhatározta, hogy az alakuló közgyűlést december elejére egybehívja. Jelentkezések a „Magyarok egylete Bécsben“ szervező bizottságához Bécsbe (Koronaherceg-szálló II. em.) intézendők. Tagsági dij évenként 4 forint. (Cipészek gyűlése.) A cipészsegédek közül körülbelül 150-en gyűltek egybe ma délután a Buzalka-féle helyiségben s elhatározták, hogy országos szakegyesületet alakítanak s jövő évben Budapesten cipész-kongresszust tartanak. Kimondották még egy szaklap alapítását is. Végül megválasztották a jövő vasárnap tartandó munkás kongres- szusra képviselőiket névszerint Pór Árpád, Vankó Károly, Czinder Károly, Lázár Aurél és Nagy Gábor cipészsegédeket. — (Egy párisi regény.) Szenzációs eset tartja izgatottságban — mint lapunk párisi levelezője írja — Páris előkelő köreit. Az eset, bár már régebben történt, mindeddig a legnagyobb titoktartás következtében, nem volt ismeretes. Csupán ma, e hó 28-án, hogy bűnügyi följelentés történt, szivárgott ki az egész dolog a maga leplezetlen valójában. A szenzációs eset, mely élénk fényt vet a párisi haut-créme körében élő iparlovagokra, a következő: Ezelőtt két vagy három hónappal a párisi Cercle Militairben De Grenellre gróf tábornokot La Marta ezredes félrehívta. A két előkelő katona hoszszasabban beszélgetett. Házassági kérdésről volt szó, mert de Grenelliie gróf fiatal Gina nevű leányát férjhez akarta adni. La Marta ezredes egy fiatal, don Alfonso del’Martinez nevű spanyol hadnagyról beszélt, kinek édesapja spanyol grand és Dél-Spanyolország dúsgazdag nagybirtokosa. A fiatal Alfons néhány hónap óta Parisban él, százötvenezer frank évi járadéka van és mindennapi vendég a Faubourg St.-Germain palotáiban. La Marta ezredes annyira animálta a tábornokot, hogy az az ezredes által egy néhány nap múlva tartandó estélyére meghivatta a fiatal milliomos spanyolt. Az estélyen Gina comtesse és don Alfonso del’Martinez megismerkedtek és egynéhány hét múlva már jegyesek voltak. De Grenellme kisasszony kitűnő parthie, mert a gróf egyetlen leánya és a Charanton mellett fekvő óriási birtok kizárólagos örökösnője. Azóta a fiatal pár sokat volt együtt. Estélyeket rendeztek, a melyeken részt vett Páris egész arisztokráciája s a melyeken az ünneplés központja de l’Martinez volt. Már a napokban kellett volna megtartani az esküvőt, amelyről Richard párisi érseket már értesítették is. A dolog azonban máskép történt. A menyegzőt megelőzőleg fényes estély volt de Grenellme gróf házában. Az estélyre hivatalos volt a párisi arisztokrácián kívül a párisi spanyol nagykövetség Alvarez Arlara nevű fiatal attachéja is. Az attaché, kinek itt mutatták be először a spanyol hadnagyot, spanyolul kezdett beszélni Alfonsoval, kinek ez a körülmény nem csekély zavart okozott. Del Martinez ugyanis egy árva szót sem tudott spanyolul s most hínárba kerülve, minden áron azon volt, hogy szabaduljon. Rosszullétet tettetve, megszökött az estélyről Ezek voltak azután forrásai a gyanúnak. A megindított nyomozás ugyanis kiderítette, hogy Alfonso delarlinez egy nem közönséges iparlovag, ki már hónapok óta űzi csalásait Párisban. Kiderült, hogy a párisi arisztokrácia tagjaitól leendő házasságára több ezer frankot kért kölcsön, de sőt menyasszonyát is megpumpolta tízezer frank erejéig. A fiatal leánynak bizalmasan elmondta, hogy veszített a kártyán, s nincs pénze adósságát törleszteni, mert édesapja még nem küldött. La Marta ezredes is be volt fonva és jóhiszemüleg cselekedett. A rendőrség, melynél följelentés létetett, kinyomozta, hogy del Martinez tulajdonképen Alfred Carl Mink, osztrák kereskedősegéd, ki két hónapot töltve Párisban, több rendbeli csalást és szédelgést követett el. Minknek, ki különben igen csinos fiatal ember, fölöttébb előkelő modora van. Azt hiszik, hogy Angliába szökött. A fiatal Gina comtesse, ki a szédelgőbe beleszeretett, kétségbe van esve. La Marta és de Grenellme állítólag ma reggel megverekedtek a belga határon. A párbaj La Marta súlyos sérülésével végződött. (A karlsbadi katasztrófa.) Egy bécsi üzletember, ki Karlsbadban járt, a katasztrófáról még a következő részleteket beszéli: Habár a vonatokon meglehetősen sok idegen — többnyire kereskedők, kiknek Karlsbadban nyári üzletük van — érkezik, az állomáson sem omnibusz, sem kocsi nem látható. A 1,2 fokos hidegben az idegenek kénytelenek voltak — kezükben az útitáskával — gyalog tenni meg a meglehetősen hosszú utat a városba. A városban, mely nagyon vigasztalan képet nyújt, lépten-nyomon szuronyos csendőrökkel találkozik az ember. Már a „Hotel Haussmann“ melletti hídnál észrevehetők a pusztulás nyomai. A trotoár is meg van rongálva s az utca az ár által odahordott kövekkel, gerendákkal s különféle törmelékkel eltorlaszolva. A szép városi park teljesen járhatlan s a hid veszélyes volta miatt el van zárva. A többi hidak mind korlátok nélkül maradtak; a sziklaforrás melletti vashidat az ár elsodorta s mintegy 50 lépésnyi távolságban fekszik a Teplában. A part egészen a sziklaforrásig beomlott, stb. Ezután azokat a jelentékeny veszteségeket sorolja föl, miket egyes kereskedők szenvedtek. Knoll polgármestert akkor érte a halálos szélhüdés, mikor Eberhart acélárukereskedőt fuldokolni látta. (Menedékhely anyósok számára.) Egy kis röpirat jelent meg, melyben egy urhölgy, ki szerényen nevének csak kezdőbetűit —• C. G. — jelöli meg, nagyon szublimis eszmét próbál láncirozni. Tessék csak elgondolni: nem kisebbről van szó, mint egy menedékhelyről anyósok számára! A röpirat egész tiszta jövedelme az éhező iskolás gyermekeknek van szánva s igy C. G. kisasszony, vagy asszony (vagy talán napamasszony ?) egy csapással két legyet üt. „A vők és menyek szive az anyós sírja“, mondja a röpirat névtelen írója. E mondat sokkal lapidárisabb, semhogy bizonyításra szorulna. Hogy azonban a dologra menjünk: C. G. tehát azt ajánlja, hogy bizonyos számú anyós — 300-tól kezdve fölfelé — álljon össze közös otthon alapítására. A röpirat számok segélyével bizonyítja be, hogy ezen — mondjuk, anyóskaszárnyák alapítása valóságos jótétemény volna az anyósok — de azt hiszszük, még inkább a nők számára. (A brazíliai nő.) A „Münch. N.N.“-ben a brazíliai nő következőleg van jellemezve : A világ egy asszonya sem szereti annyira a cifraságot és ékszereket mint Rio de Janeiro leánya. „Tetszeni“ ez az ő csaknem egyedüli életcélja. Ezt a kifogástalan virágzó arcú, vagy fénylő szemű és dús fekete hajú, karcsú, kecses leány már tizenhárom-tizennégy éves korában elérte. De a házassággal fakó, szín- és örömtelen lét kezdődik. Boldog a népből való nő, kinek a házi és anyai kötelességek gondot és munkát adnak! Az úri hölgy, társas előítéletek által minden hasznos tevékenységből kizárva, elásítja napjait a chaiselongueon vagy órák hosszát bámul ki ablakán. A remény, hogy személyes bájával vonzzon és hódítson, csekély, mert lustaság és unalom, a tropikus napbőség és a bő gyermekáldás a kellemes szépséget néhány év alatt színtelen arcú, bágyadt vonásu alaktalan matrónává változtatták. Az írónőkként és költőnőkként kiváló kevés kivételtől eltekintve, a brazíliai nő minden magasabb szellemi képzettségnek díjával van. A zárdában tanult ugyan hímezni s egyéb kézimunkát, gitárt és zongorát, természetesen olvasni és írni is, de mindez nem sokat segít rajta. Kinek volna kedve egész életében asztalkendőket hímezni s szenteket cicomázni, vagy a maga gyönyörűségére a nagy fáradsággal betanult néhány zenedarabot lecsépelni ? Írnivaló nincs, ha a szerelmes levelek ideje lejárt s olvasni való sem igen akad. Újságok nem igen jutnak a nők kezébe s a könyvalakban megjelenő regények többnyire oly erkölcstelenek, hogy a családokból ki vannak zárva, így nem maradna egyéb számára, mint a gyermeknevelés és a háztartás, de míg az egyiket tőle a klérus veszi el, a másikat ráhagyja a cselédekre. • (Az alsó ruházat.) Párisból írják : Nagyon messze vagyunk attól az időtől, mikor a nők fényűzése csupán a szoknyára és a köpenyre terjedt. Ez a külső elegancia korszaka volt. Most inkább találjuk „ehic“-nek az egyszerű felsőruhákat, de selyem alsóruhákat s mindenekfölött selyem harisnyákat. Most a belső elegancia korszakát éljük. Erről eléggé meg 3