Pesti Hírlap, 1891. február (13. évfolyam, 32-58. szám)

1891-02-01 / 32. szám

Budapest, 1891. XIII. évf. 32. (4347.) szám. Vasárnap, február 1.’ Előfizetési árak: Szerkesztés iroda: ^ ^ Százalék nem adatik. ^ ^ Kiadóhivatal: ____ a kiadóhivatalban vétetnek fel. Budapest, Mallor­ utca 7. SS, JolliSill, rrrTTT . * a T\TT a T\ Francziaország részére pedig hová az előfizetések és a lap Uf ) I I I I |\ A 1 |VJ A t­' J ! A P •) John F. Jokes & Cie. Párisi szétküldésére vonatkozó jelszó* *• 'ÍJ*- A llku­l 11 iTi Luill ~­^r/ ban, 31 bis, rue duFaubouSfc tamlások intézendők. kOtN'Cx' Montmartre. Lapunk mai mellékletén kezdjük meg AZ ARADI HŐSNŐK Jókai Mór 3 felvonásos törté­nelmi vígjátékának közlését. A vígjáték a nemzeti színházban február 6-kán kerül elő­ször színre. A kir. táblák. A középső bírói fórum személyzetének holnap nagy napja van. A hivatalos lap közzé­teszi a kir. táblák biráinak s főügyészeinek névsorát. S ezzel „alea jam jad­a est.“ Hosszas bi­zonytalanságnak, vajúdásnak, sőt nyugtalanság­nak van vége. Fölmondott lakások sorsa dűl el s számos budapesti és marosvásárhelyi bírói család kezdi kikészíteni a rakodó ládákat, hogy három hónap múlva új székhelyén telepedjék meg, ahova az igazságszolgáltatás és az állami érdek rendelte. Kétségtelen, hogy a névsor publikációja több fájdalmat, mint örömet fog okozni. A bu­dapesti tábla bírói létszáma a 200-at is megha­ladta s ebből kell kikerülnie a többi 10 tábla javának. Még pedig a magasabb érdekek követelése szerint. Sok jó, sőt kitűnő biró kény­telen megragadni a vándorbotot, mivel a vidéki kir. táblákhoz is kellenek kipróbált, elsőrangú jogi kapacitások, hogy ott a judikatúra el ne vaduljon, sőt kezdettől fogva legyen, a­ki irányt adjon neki s fejlődését — az elnökön és tanácsel­nökön kívül — szabályozza, vagy abban se­gédkezzék. Budapestről elmenni azonban nehéz, mikor mindenki ide iparkodik; az érvényesülni kívánó igazi tehetség épen úgy, mint az elzüllött exis­­tencia. Hogy a rég betelepedett előkelő bíró nem szívesen megy el a nagyszabású életből a kis­­szabású, sokszor kicsinyes életbe, az természe­tes. Legtöbbjének gyermekei is vannak, akik itt kiváló tanintézetekben nevelkednek. Most ezeknek is menniök kell az új domiciliumba. Rokonság, sógorság, barátság, érdek, megszokás, kénye­lem ; ezt mind itt kell hagyni, mivel a közér­dek parancsol. Mindez sok fájdalmat okoz azoknak, akik mennek , de sok titkos, elrejtett örömet azok­nak, akik maradnak. A budapesti kir. tábla nem lesz ugyan­az, ami volt: egy önmagát agyon­nyomó bírói testület s egy szép történelmi ha­gyomány , de mégis „primus inter pares.“ A legnagyobb és legnépesebb valamennyi között. Ezt is fáj elhagyni, hacsak nem avancement-nal, ami különben számos kisegítő bírónak válik most javára. A névsor természetesen ezzel még nem komplet. Sok állás még üresen marad, körülbe­lül 40 pótkinevezésre lesz szükség. Egy sor bí­rót, úgy hallik, 18—20-at a miniszter az 1890. XXV. t. cikkben nyert fölhatalmazásánál fogva nyugdíjazni fog. S vannak az ügyvédi kar ki­tűnőségei számára föntartott bírói állások is. Úgy halljuk minden kir. táblánál egy, a buda­pestinél kettő. Ezeket nehány hét alatt töltik be részint első folyamodású bírákkal, részint ügyvédekkel. Márciusban komplet lesz minden. A kir. főügyészi állások közül a minisz­ter ötöt töltött be, vagyis a bűnvádi eljárás törvényerőre emelkedéséig csak öt főügyészi ke­rület fogja reprezentálni az állam közvádját. Itt is pótkinevezések lesznek. Főügyészi helyettesek kinevezése vagy áthelyezése és kir. alügyészek berendelése. Kir. albiráké is, a­kik két évre a második fokhoz bevonhatók jegyzők gyanánt. Azonfelül a koronaügyészség kér­dése is aktuálissá vált. A kir. ügyészi kar nem maradhat egységes vezetés nélkül! Végül a segéd és kezelőszemélyzet teljessé tétele, a bírói vizsgálati jogosítvány statuálása s még egész sor kinevezés, áthelyezés és más­nemű szervezési munka és egész sor miniszteri rendelet kibocsájtása. Mindez időhöz kötve, sür­gős, fontos és zaklató. Látnivaló, hogy a decentralizációt elrendelő törvény mekkora mozgást idéz elő a bírói kar­ban s annak járulékaiban. Mert azt is számba kell venni, hogy minden új kinevezés vagy át­helyezés 4—5 más személyi intézkedést von maga után s igy a bírói karnak egy kis kontingense lesz csak, melyet a második fórum szétosztása érintetlenül hagy. Nagyon elkésett dolog volna most a fölött meditálni megint, hogy a decentralizáció jó-e Magyarországon vagy nem jó? Három minisz­ter alatt követelték, tengersokat írtak és be­széltek róla, most itt van! S csak az a kérdés, hogy végrehajtásánál kevés legyen a rázkódás A „PESTI HÍRLAP“ TÁRCÁJA A revolver. — Jelenet. — — A „Pesti Hírlap" eredeti tárcája. — Személyek: Katica (25 éves) — Pál (19 éves.) Katica (az illedelmesen belépő Pálhoz): Csakugyan el mert jönni ? Pál: Igenis. Voltam bátor. Katica: Azok után, a­mik közöttünk történtek! Eh, uram, ön túlságosan vakmerő fiatal úr! P­á­l (meglepetve néz Katicára): Már mint én ? Katica: Hát vájjon ki­ más ? Avagy azt akarja állítani, hogy semmire­­sem emlékezik ? Vagy talán nem akar emlékezni? Pál: Már mint én ? (zavarral.) Engedel­­met kérek, de... ha netalán alkalmatlan volnék ... Katica (közbevág.): Na, na, most meg már a szerénységet akarja személyesíteni. (Ba­rátságosan.) Jöjjön ide Pál úr. Húzza közelebb a széket és üljön mellém. P­á­l­­széket tesz Katica mellé s arra ráül.) : Hogy van, hogy ? Katica (gúnyosan): Köszönöm szives kérdését, nincs semmi bajom. Papa is, mama is egészséges. Hanem nincsenek itthon. Pál: Már hogy nincsenek itthon ? Katica: Ah! mennyire megvillantak az ön gonosz szemei s mily pokoli merészség ült az arcára. Pál: Már mint az enyémre ? Katica: Hanem igen jól teszi, ha egy kissé mégis csak távolabb ül tőlem. Akarja tudni, hogy miért? Pál: Már­mint hogy akarom-e tudni én ? Katica: Hát megmondom, hogy miért. Azért uram, mert az oly túlságosan merész és elbizakodott urak — mint a­milyen ön is — hamar meg szoktak feledkezni az illendőségről. Egy tekintet, a­mit félremagyaráznak, egy szó, a­melynek melegebb színezetet ad a fantáziájuk, elragadja őket és a helyrehozhatlan hiba már el van követve. Pá­l: Mi van elkövetve? Katica: Először is, kérem, csak húzód­jék odább. P­á­l (a székkel együtt hátrább húzódik.) Katica: így, most már meg van a kellő távolság és nem félek attól, hogy nem védelmez­hetem magam. Ha látom, hogy mozdul, én is mozdulok. Ha látom, hogy föláll, én is fölállok és ha felém közelít, én húzódhatom hátra. P­á 1 (jámborul vigyorog). Katica: Persze, ön mindenre gúnyos mosolylyal felel és azt gondolja, hogy mit önnek egy leány védekezése. Ugy­e? Pál: Már hogy én ezt gondolom? Katica: Hiába adja az ártatlant, mert engem nem vezet félre. Nem, uram, nem. Azért, hogy engem az emberek szótalannak, visszavo­nulónak, tapasztalatlannak, meg hamar elpiruló­­nak tartanak, meglehetősen tisztában vagyok az önök gonoszságaival és merészségeivel. Azt hiszi, hogy tegnap éjjel a bálban nem vettem észre az ön szándékát? Pál: Már­mint az én szándékomat ? Katica: Ugy­e, meg van lepetve ? Maga azt hitte, hogy nem sejtek semmit. Látja, hogy milyen könnyen lehet csalódni. Valóban furcsa! Ezek a mai fiatal emberek annyira el vannak telve önmagukkal, hogy szinte lehetetlennek tart­ják azt, hogy ki lehet őket ismerni és eltalálni még a gondolatukat is. Nos, mondja, mit akart ön az éjjel az öltözőben, mikor a ruhatárosné a polgármesterné budájával volt elfoglalva és mi­kor mi ketten a háttérben álltunk? Pál: Már hogy én mit akartam ? Katica: Hát majd megmondom én. Elő­ször is azon ürügy alatt, hogy a lámpa nem elég jól ég, a csavarjához nyúlt s a lángot lejebb húzta. Azt remélte, hogy majd lobban egy nagyot és elalszik. El volt ön határozva, hogy a sötét­séget fölhasználja és . . . és . . . nos . . . és... Pál: Újra meggyújtom ? Katica: Valóban bámulatosan tudja adni a jámborságot. Ah, uram, ön sokkal nagyobb róka, mint hittem. Kérem,­­húzódjék még egy kissé hátrább azzal a székkel. P á 1 (hátrább húzódik). Katica: Nem, uram, ön nem a lámpát akarta meggyújtani, hanem meg akart ölelni engem. Pál (meglepetésében hirtelen föláll). Katica (szintén föláll): Uram , kérem, üljön le. P á 1 (leül). Katica (visszaül a székre): Persze, most ön meg van lepetve, hogy kitaláltam a gondolatát. Hanem hallgasson csak tovább. Mikor az a lámpaoltási terv nem sikerült, akkor ön egészen új, furfangos dolgon kezdte törni a fejét. Arra gondolt, hogy mikor föladja fa­kabátomat és én hátra hajolok, ön hirtelen felém hajlik és meg­csókolja a hajam. Lapunk mai száma 24 oldalt tartalmaz.

Next