Pesti Hírlap, 1891. február (13. évfolyam, 32-58. szám)
1891-02-01 / 32. szám
2 és az új táblák funkciója helyes irányban, nagyobb lendülettel induljon. A rázkódás kétségkívül igen nagy, nagyobb mint hinni lehetett. A középső judikatúra az egyéves „várakozási idő“ alatt igen sokat szenvedett. A hátralékok nem fogytak. Sőt súlyosabbakká lettek, mivel a dolog természetéhez képest a nagyobb, érdemleges jogügyek maradtak restanciában. Ami kevés egység és összhang volt, az is lazult. Beavatott jogászok szerint a judikatúra színvonala megint esett, mivel az másképen nem is lehetett. Most mindezt helyreállítani, a decentralizált restancia-tömeget „fölgyártani“; megalakulni; összeszokni; a kir. táblák új döntvényjogát hatályba léptetni; a többiekével összhangba hozni stb. stb. mindez, azt hiszszük, évek nehéz munkája lesz s csak úgy sikerül, ha nemcsak a restanciákat, de a bírói kötelességérzetet és bölcsességet is sikerült szétosztani az országban. S ezt csak a tapasztalat fogja megmondani. Hogy tehát egyelőre gyakorlati haszna lesz a törvénykezésnek a decentralizációból, azt alig merjük állítani. Bárha a szervezet és az eljárások nagy reformjai oly gyorsan következnének most, hogy az új állapotot mihamar a végleges, sőt legvéglegesebb állapot váltaná fel. Mert mindaddig nem jövünk ki a káros fluktuációkból, amíg az organizáció reformjának zárkövét le nem teszszük. Az országos társadalmi, kultúrái, sőt politikai érdek nyeresége azonban, — bár ez csak másodsorban áll, — kétségtelen. Kilenc város kap királyi táblát s ezzel az intellektuális erő mindegyikében nagy lökést. Sőt a fejlődés egészen uj és felette becses elemeihez jut a táblai bírákban. Maga a jogtudomány s a jogászi morál is tisztulni fog a vidéki emporiumokban s ez igen kívánatos. A sikert egyébként másutt is, de nálunk főképen nem annyira az intézmények, mint az emberek döntik el. S ez a jelen esetben sok aggodalmat enyhít. Távozó derék táblai biráink sok jellemépséget, nemes ambíciót s kifogástalan és mély hazafias érzületet visznek magukkal az ország legfontosabb pontjaira. S ha az átmenet nehézségein és talán keserűségein átdolgozzák magukat, mindez kétségtelenül gyorsan érvényesülni fog A bírói szék prestige-je és a bírói palást tekintélye, — hála istennek, — érintetlen még az országban. Egészen kétségtelen tehát, hogy a 11 kir. tábla mind megannyi nyilvános és meleg tűzhelye lesz azon kiváló erényeknek, amelyek most mindenfelé javában hiányzanak, vagy pedig félrehúzódva magukban mozognak. Pál: Mármint hogy én megcsókolom a haját ? Katica (igen komolyan): Mondja, uram, a mi jogosította föl önt arra, hogy velem szemben ily merészségre vetemedjék? Adtam én önnek alkalmat arra, hogy ilyen valami az eszébe jusson ? Hát minek tart ön engem ? Érdemeltem én ezt öntől? Igaz, megvallom, mindig szerettem az ön társaságát s örömmel hallgattam hangját. (Érzéssel.) Nem tagadom, hogy többre becsülöm önt a többinél s hogy volt idő, midőn... (Hirtelen.) Eh ! Semmi. ■ P á 1 (bambán néz): Katica (szomorúan) : Mindenkitehette volna ezt, csak ön nem, mert csak az fáj, hogy ön tette. Én vágytam önnek a becsülésére, a tiszteletére s nem is reméltem, hogy oly könnyelműnek fog tartani, akivel szemben oly tiszteletlenséget elkövethet. Hát, mondja, minek tart ön engem? Pál: Mármint hogy én mi . . . Katica (közbevág): Eddig mindig nyugodt voltam, ha ide jött és ha ide ült mellém. Nemcsak hogy öntől nem féltem, de még hittem is, hogy megvédelmezne mindenki ellen. Még magam ellen is (Sóhajtva.) És most, és most vége mindennek. Minden pillanatban attól félek, hogy megfeledkezik magáról, felugrik és rettenetesen viseli magát. Különösen félek most, hogy sem a papa, sem a mama nincs itthon és segélykiáltásain sem hallaná meg senki. Mondja, miért tanított meg arra, hogy féljek, rettegjek öntől ? Pál: Mármint hogy én miért tanítottam meg? Katica: Hanem azért, hogy az egész házban egyedül vagyunk, hogy semmiféle meglepetéstől nem tarthat , hogy szinte ki vagyok szolgáltatva önnek, ne bízza el magát. És mielőtt gonosz merényletre szánná el magát, hallgasson meg. Én sejtettem, éreztem, hogy ma ön el fog ide jönni. Tudtam, hogy mint igazi férfi folytatni fogja a tegnapit és megteszi azt, amit az öltözőben nem tehetett meg. Igen, uram, el voltam készülve erre és megtettem a védelmi előkészületeket. Pál (meglepetve föláll): Ah! Katica: (felugrik). Egy lépést se tegyen. Pál: (zavarral): Esküszöm önnek Katica kisasszony, hogy eszem ágában . . . Katica: (közbevág) : Mondom, egy lépést se tegyen felém, mert védelmezem magam. Pál: Csókolom a kezeit és újból esküszöm önnek, hogy . . . Katica (közbevág): Úgy? Tehát ön nem tagít? Tehát erőnek erejével megcsókolni akar? Jó, figyeljen ide uram. (A mellette levő kisasztal fiókjából revolvert vesz elő.) Ez meg fog védelmezni. Pál: De Katica kisassz . . . Katica: Ez a revolver a papáé és ötven lépésnyire hord. A papa már lőtt vele egyszer farkast is, noha ezt a dicsőséget mások el is akarják vitatni tőle. Ha egy lépést tesz felém, meg van halva. Hat golyó van benne s ha egyszer célt tévesztek is, ezt helyrepótolhatom. Üljön le uram. Pál: (Igen gyorsan leül.) Katica: Úgy, s most már azt hiszem ismer és a helyzettel teljesen tisztában van. Higgye meg, egészen megnyugodtam és nem félek többé öntől. (Leül.) Ez a revolver megvédelmez s amint ide teszem mellém az asztalra, úgy érzem, mintha itt ülne mellettem a mama. Pál: Mármint a mama ? Katica: És most jöjjön közelebb és beszélgessünk egészen nyugodtan. P á 1 (közelebb húzódik). Katica: Látja, mennyivel jobb így békében, egymás mellett. Sem ön nem fenyeget engem, sem én nem önt. P á 1 (a revolver felé pislogva): Gyalázatos egy szerszám. Katica: Nekem jó barátom. Pál: És mondja, ha én . . . mégis . . . csakugyan azt akartam volna .... meglett volna ? Katica: Meg. Pál : És . . . meg is . . tenné ? Katica: Meg. Pál (komolyan): Kisasszony. Engedje meg, hogy egy őszinte nyilatkozatot tegyek. Katica (hevesen): Mondja ! Pál: Nem akarom, hogy féljen, remegjen tőlem, hát inkább elmegyek. Tudja, könnyen baj esehetnék azzal a revolverrel, mert ön nem ért hozzá és mert én talán nem tudnék uralkodni magamon. Megeshetnék, hogy anélkül hogy akarnám, behatása alatt valami őrült vagynak, egyszer csak megcsókolnám önt. Maga erre fölragadná a revolvert s engem agyonlőne. Először is én meghalnék, másodszor a kisasszony is bajba keverednék. Hát inkább elmegyek. Jobb kikerülni a szerencsétlenséget. Katica: De hát senkit sem fenyeget itt veszedelem. Pál: Itt van ön. Itt vagyok én. Itt van a revolver is. Katica (súgva): Igen ám, de nincs, megtöltve. Murai Károly. PESTI HÍRLAP 1891. február . Belpolitikai hírek. — jan. 31. Az országgyűlési szabadelvű párt Vargics Imre alelnök elnöklete alatt tartott mai értekezletén folytatta és befejezte az ipari és gyári alkalmazottaknak betegség esetében való segélyezéséről szóló törvényjavaslat részletes tárgyalását. A 31-ik §. azon rendelkezését, mely szerint a kerületben foglalkoztatott biztosításra kötelezettek csakis a kerületben létező pénztárak valamelyikénél lehetnek biztosítva. Hieronymy indítványára utólag megtoldandónak határozta az értekezlet azzal, hogy kivétetnek e szabály alól oly közlekedési vállalatok alkalmazottai, amely vállalatok üzemköre több kerületre terjed. A 46-ik §. azon rendelkezésében, mely szerint vállalati pénztár létesítését az iparhatóság csak az esetben tilthatja meg, ha az által az illető kerületi pénztár fennállása veszélyeztetnék. Tisza, István indítványára a betilthatási jog ez iparhatóság helyett a kereskedelmi miniszterre inháztatott azon hozzáadással, hogy a betiltó rendelet indokaival együtt közzé teendő A 61. § első pontja Tisza Kálmán felszólalására akként állapíttatott meg, hogy az „építési pénztárt az iparhatóság feloszlathatja, illetőleg a feloszlatást megengedni tartozik, ha az építkezés megszűnt.“ A 73. §-nál Tisza István azon indítványt terjeszti elő, hogy a magánpénztárak járulékai is a közadók módjára szedessenek be. Baross miniszter hozzájárul a módosításhoz annak hozzácsatolása mellett, hogy a kérdéses pénztárak az iparhatóság által hitelesített könyvkivonatokkal igazolják a járulékokat. Az értekezlet ily értelemben módosítandónak határozta a tárgyalás alatti s a 24. §-t. A 74. § ból Tisza István kihagyatni javasolja azon rendelkezést, mely szerint „kerületi, vállalati, illetve gyári, építkezési, ipartestületi és bánya-betegsegélyző pénztár tagjai magánegyleti pénztárba nem léphetnek át.“ — Baross miniszter felszólalására a kerületi, ipartestületi és bánya-betegsegélyző pénztárakra nézve a szóban forgó rendelkezés fentartandónak határoztatott. A 77. § nál Varasdy annak kimondását javasolja, hogy aki a békéltető bizottság vagy választott bíróság határozata által igényeiben sértettnek tekinti magát, birtokon kívül 8 nap alatt a rendes bírósághoz fordulhat. — Baross miniszter felszólalására a §. változatlanul fogadtatott el. A 89. és 90. §§ okban Hieronymi indítváványára a törvény rendelkezéseihez képest módosított alapszabályok jóváhagyás végetti felterjesztésének határideje 3 hó helyett 6 hóban állapíttatott meg. Ugyancsak a 90-ik §-hoz Ivankovics azon indítványt terjeszté elő, hogy a miniszter azon betegsegélyezési pénztáraknak, melyek e törvény életbeléptekor az iparosok szellemi képzésével is foglalkoztak, megengedheti, hogy e működésüket is tovább folytathassák, míg az iparossegédek szellemi kiképzéséről külön törvény nem fog intézkedni. Baross miniszter kijelente, hogy amennyiben a kérdéses pénztárak a jelen törvény kedvezményeit nem akarnák igénybe venni, kérdéses tevékenységüket akadály nélkül folytathatják ; ha azonban a jelen törvény rendelkezéseinek megfelelően akarnának átalakulni, szóló nem tehetne reájuk nézve a módosítánynak megfelelő kivételt. — A határidő említettük meghosszabbítása mellett minden további módosítás nélkül fogadta el az értekezlet a §-t. A 91—93 §§-ok érdemleges módosítás nélkül elfogadtatván, elhatározta az értekezlet, hogy amennyiben a házban a tvjavaslatnak a bizottsághoz való visszautasítása hozatnék javaslatba, nem fogja e javaslatot támogatni. Ezzel az értekezlet véget ért. Katonai özvegyek és árvák ellátása. A képviselőház pénzügyi bizottsága Wahrmann Mór elnöklete alatt tartott mai ülésében tárgyalás alá vette a hadsereg, hadtengerészet, honvédség és népfölkelés tiszti és legénységi özvegyeinek és árváinak ellátásáról szóló 1887. XX. t. c. határozmányainak kiterjesztéséről szóló törvényjavaslatot. Andrássy Gyula gróf előadó ismerteti a törvényjavaslat lényegét, kiemeli annak humanisztikus indokait, melyek 1887-ben csak azért nem jutottak érvényre, mert ezt pénzügyi okok gátolták. Ezek most megszűnvén, elfogadásra ajánlja a törvényjavaslatot. Fálk Miksa emlékeztetvén, hogy ő indítványozta azon az országgyűlés mindkét háza által elfogadott határozatot, mely a kormányt a jelenlegi törvény előterjesztésére felszólító, csak köszönettel veheti, hogy ezen előterjesztés, habár kissé későn, de mégis megtörtént, mégpedig nem a pénzügyminiszter által néhány hóval ezelőtt kilátásba helyezett megszorítással, hogy az 1887-ben már nyugalomban volt tisztek özvegyei és árvái a törvény által megállapított nyugdíjnak csak kétharmadát fogják élvezni, hanem ezeket is 1887-iki törvény jótéteményeiben teljes mértékben részesíti. Több oldalról még messzebb menő kivánatok is nyilvánultak, nevezetesen, hogy a nyugdíjtörvény még azokra is kiterjesztessék, kik 1887- ben már özvegyek és árvák voltak. Szóló nem csatlakozik ezen kívánalmakhoz mindaddig, míg a hadmentességi alap még jobban meg nem erősödik. Egy körülményt azonban mégis ajánlana a kormány figyelmébe. A nyugdíjtörvény 10. §-a szerint leányárváknál a nevelési járulék 18 éves koruk betöltésekor, hacsak