Pesti Hírlap, 1891. március (13. évfolyam, 59-88. szám)
1891-03-11 / 69. szám
1891. március 11. PESTI HÍRLAP* REGÉNY-CSARNOK. A senki leánya, Francia regény. 65 Alfonz rögtön tisztában volt azzal, hogy mit akar Dupont elérni, látva, hogy a rendőr minduntalan teletölti Barabás poharát. És hogy a bor annál jobban essék neki, Dupont osztrigát, sonkát s hideg sültet rendelt. Alig egy óra múlva a derék Barabás apó — ki gyanútlanul üritgette ki az erős italt — megittasult s mély álomba merült. Ezalatt Dupont előhúzva a fuvolatokat, egy késsel felpattantotta fedelét s megpillantva az iratokat diadalmas hangon kiáltott fel: — Megvan! Tehát jól sejtettem. Uram vegye, ez az öné, tegyen velek azt, amit jónak lát, ami pedig az én hallgatásomat illeti, arról nyugodt lehet. Alfonz tagadólag rázta meg fejét. — Köszönöm Dupont, azonban szánalmat érzek a tehetetlen öreg iránt. Bízza rám. Azt akarom, hogy ő maga adja ide nekem ezeket az iratokat. — Amint tetszik uram, Alfonz kifizette a számlát és a szundikáló öreget bérkocsiba helyezve, elhajtottak Barabás lakására. Megérkezve a két férfi felvezette az aggastyánt ajtajáig, ott aztán becsöngettek és átadták őt és a fuvola tokot megrémült feleségének. Alfonz búcsút vett Duponttól; abban állapodtak meg, hogy a fiatalember másnap reggel felkeresi Barabást. A következő napon úgy tíz óra tájt Alfonz már Barabásnál volt, ki első pillanatban nem ismerte fel az ifjút. — Ah! tudom már ! ... ön Dupont-nál volt tegnap este, — és nevetve téve hozzá, — mily lakomát csaptunk, de milyet! ... Foglaljon helyet, uram. — Barabás úr, — kezdé a fiatal ember, — midőn tegnap estve sógora bemutatott önnek szántszándékkal emlitette csak keresztnevemet. — Ahás miért ? — Ön bizonyára magától is rá fog jönni, ha megtudja, hogy az én nevem de la Roche Alfonz. Ez a név meglepte Barabást, a tegnapi mámor megtompította emlékező tehetségét s gondolkozva mondá: — De la Roche! de la Roche! ... Ez a név ismerős előttem ... Ah! emlékszem már... nem szerepelt egy de la Roche a Gérard meggyilkoltatásánál is? — Igen. — Rokona lenne ön annak ? — Fia vagyok. — Ah! Barabás ösztönszerűleg a fuvolátok felé pillantott, mely szokott helyén volt. Igen, de benne voltak-e még az iratok? Barabás visszagondolt a múltestvére, mint igyekezett őt leitatni sógora ... de hogy mi történt aztán, arra már nem tudott visszaemlékezni . . . Bizonyára elaludtam — gondolá az aggastyán — és mialatt aludtam, vájjon mit tettek fuvola tokommal ? E gondolatnál összerezzent, oda siet a tokhoz s remegve veszi észre, hogy feltörték. Homlokáról letörölve a verejtékcseppeket mormolja : — Az nem szép! Igazán nem szép . . . megloptak . . . mert bizonyos vagyok benne, hogy az iratok már nincsenek a tokban. S hogy meggyőződést szerezzen magának, és fel akarja azt nyitni, midőn Alfonz megakadályozva őt szándékában, mondja: — Legyen nyugodt, az iratok benne vannak .. . győződjék meg. . . Barabás megnyugodott. Alfonz igazat mondott, az okmányok szokott helyükön voltak. De a derék aggastyánt annyira elgyengítette a rémület, hogy kénytelen volt leülni. Ekkor Alfonz elmondá az öregnek Dupont szándékát. Igen, lerészegítették őt, hogy elvehessék tőle az iratokat, melyeket Dupont — miután feltörte a zárt — ki is vett a tokból, hogy azokat átadja Alfonznak, de ő nem fogadta túl őket, mert csak Barabás beleegyezésével akarja őket bírni. És midőn Alfonz elmondá, mint kísérlett meg mindent, hogy bebizonyíthassa atyja ártatlanságát, elmondá, mennyi megaláztatás érte, mennyit szenvedett, Barabás teljes bizalmat érzett az ifjú iránt. Mi több, Barabás kényezni kezdett. — De hát akkor mi volt az a Gérard? — Egy nyomorult! — De ha meggyilkolták őt! . . . — Gérard egy nyomorult volt, ki az önre bízott iratok titkával vissza akart élni s Bellegarde kisasszony kezét merte kérni hallgatása fejében. . . . — Önnek tudnia kell uram — mondá az öreg méltósággal — hogy én még csak nem is sejtem az iratok tartalmát . . . — Ön egy derék, jellemes ember Barabás úr és ön teljesen megnyerte rokonszenvemet. — Örömömre szolgál, hogy én is ugyanazt mondhatom ... és az aggastyán oda nyujtá kezét Alfonznak, mit az melegen megszorított. Barabás egy pillanatig még habozott, aztán oda lépett a fuvolátokhoz, kivévé belőle a Barrel-iratokat s átnyujtá azokat Alfonznak. — Itt van uram, vigye el őket s tegyen velek a mit akar. . . Bízom önben. És nagy léptekkel fel s alá járkálva a szobában, folytatá: — Végre is megelégeltem a dolgot. Menynyi szerencsétlenség ért, mióta ez okmányok nálam vannak . Összekoccantam feleségemmel! . .. sógorommal!. . . Házmotozást tartottak nálam... Vallattak, elzártak!. . . Állomásomat vesztettem el!. . . Igen, elég volt ennyi!. . . Egy idő óta már nem is élek. . — Köszönöm uram — mondá Alfonz, kire mély hatással volt az a tudat, hogy zsebében vannak azok az iratok, melyek atyja halálát okozták ... és amelyektől a Bellegarde-család becsülete függött.. . XII. Még aznap estre Alfonz visszatért Orleansba. Két napon át bezárkózott szobájába. A szegény ifjú kegyetlen kínokat állott ki. Mit tegyen ? Irtózatos küzdelem folyt belsejében, mert ha a fiatal ember mélyen szerette is volt atyját, viszont Renéejét is bálványozta és rémülettel vetette el magától a gondolatot, hogy oda dobja az ártatlan leányka nevét a szégyen és botrány martalékául. — Nem, nem — rebegő kínosan — soha sem lesz bátorságom ily tettet elkövetni... Atyám, az én szegény atyám meg fog nekem bocsátani... A Bellegarde-palotában gyötrelmes napokat éltek át. Látszólag ugyan kevés változást lehetett észrevenni. Pál rendesen járt hivatalába. De amikor tudta, hogy senki sem látja, teljesen átengedte magát fájdalmának s azzal vigasztalá magát, hogy az őrülés majd csak véget vet ily kegyetlen szenvedésnek. Heléne és Renée is látszólag rendes életmódjukat folytatták. Jöttek-mentek, látogatásokat fogadtak. Végig kellett játszaniok ezt a szomorú komédiát!. . . De hányszor kapta rajta egyik a másikat, hogy könyezik. Ha néhány órai tettetés után magukra maradtak, anya és leány szótlanul borulva egymás nyakába, keserves zokogásba törtek ki. Csupán az öreg Bellegarde József nem tudta elviselni a halálos döfést. Alig látszott, hogy még van egy kis élet abban a viaszsárga csontos testben, mely halott mozdulatlanságával feküdt, ágyán ? Ama irtózatos felfedezés óta az aggastyán ajkáról senki sem hallott egyetlen szót sem, mintha a halál zárta volna le azokat mindörökre. Még táplálékot is alig vett magához. Olykor, ha túlságos gyengeség vett rajta erőt, kínosan nyújta ki kezét komornyikja felé — ez volt az egyedüli, kinek jelenlétét megtűrte maga körül. Ilyenkor a komornyik egy kis levest etetett meg vele. Azonban alig hogy néhány kortyot lenyelt, a beteg újból visszaesett mozdulatlanságára. (folyt. köv.) Kivonat a hivatalos lapból — Kinevezések. Reviczky Pál temes vármegyei közigazgatási gyakornok, tb. aljegyző, a m. kir. belügyminiszter által főispáni titkárrá a miniszteri segédfogalmazói rangosztályban kineveztetett, s szolgálattételre Temes vármegye és Temesvár szabad királyi város főispánja mellé rendeltetett ki. — A m. kir. pénzügyminiszter: Nemes Ferenc pénzügyi fogalmazógyakornokot, egyelőre ideiglenes minőségben, II. oszt. pénzügyi fogalmazóvá, Patkó Lajos dijnokot, ideiglenes minőségű állami végrehajtóvá nevezte ki. — A m. kir. igazságügyminiszter: dr. ifj. Kondor Gusztáv és dr. Doleschall Frigyes Alfréd kir. curisi, a dr. Vaisz-féle alapítványból segélyezett joggyakornokokat, s Rédly Sándor budapesti kir. törvényszéki joggyakornokot a budapesti kir. törvényszékhez, Vidovich Ferenc budapesti kir. ítélőtáblái dr. Vaisz-alapitványi és Knorr Kálmán budapesti kir. váltótörvényszéki joggyakornokokat pedig a budapesti kir. kereskedelmi és váltótörvényszékhez aljegyzőkké, Török Gusztáv soproni kir. járásbirósági Írnokot a kismartoni, és Toldy Alajos makói kir. járásbirósági Írnokot a makói kir. járásbírósághoz segédtelekkönyvvezetőkké, Csizmazia Jenő szegzárdi kir. törvényszékki dijnokot a paksi, Koháry Sándor paksi kir. járásbirósági dijnokot a tamási, továbbá Csoba József temesvári kir. törvényszéki dijnokot és Spiegler Miksa 13. cs. és kir. tüzérezredbeli számvivő-őrmestert a makói, végül Friedl Frigyes bánffy-hunyadi kir. járásbirósági bijnokot ugyanazon, kir. járásbírósághoz írnokokká nevezte ki, dr. Schlauch Lajos miskolci kr. járásbirósági aljegyzőt a budapesti kir. törvényszékhez helyezte át, Sujánszky Jenő balatonszentgyörgyi uradalmi gépész-lakatost, az illavai kir. orsz. fegyintézethez, ideiglenes minőségben, a gépész-lakatosai teendőkkel egybekötött főfegyőri állásra nevezte ki. — A vallás- és közoktatásügyi m. kir. miniszter, Weixlgärtner Ármin tanárjelöltet, a nagyváradi tankerületi főigazgatósághoz Írnokká nevezte ki. — A budapesti kir. főügyész: Boda Lajos igazolványos altisztet a zilahi kir. ügyészséghez Írnokká, Schmotzer János igazolványos altisztet a győri kir. ügyészséghez Írnokká nevezte ki. — A fiumei m. kir. pénzügyigazgatóság, Superina Antal fiumei lakost, a fiumei kir. adóhivatalhoz napidijas adóhivatali gyakornok-jelöltté nevezte ki. — Névváltoztatások: Goldstein Ignác budapesti illetőségű ugyanottani lakos vezetéknevének „Gabos“-ra, kiskorú Laub Béla budapesti illetőségű ugyanottani lakos vezetéknevének „Lukácsra“-ra, Gross Herman (Elemér) monaji illetőségű budapesti lakos vezetéknevének „Nagy“-ra, Hopp József, am. kir. VI. sz. csendőrkerület állományához tartozó, újfalui illetőségű s Mernyén állomásozó csendőr vezetéknevének ,,,Viola“-ra, Nyegru László érmihályfalvi illetőségű ugyanottani lakos, valamint Sándor, Matild, Erzsébet és Gyula nevű kiskorú gyermekei vezetéknevének ,,Fekete“-re, kiskorú Ehrenstein Ilona budapesti illetőségű ugyanottani, lakos vezetéknevének „Cséri“-re, kiskorú Ulk Sámuel félegyházi illetőségű ugyanottani lakos vezetéknevének „Főző“-re, kiskorú Molnár János m.-dombegyházi illetőségű ugyanottani lakos vezetéknevének „Lázárira kért átváltoztatása, belügyminiszteri rendelettel megengedtetett. Árverések a fővárosiján. Katona József-utca 15., márc. 13. Bachofen Henrik ing. 7669 frt. Wesselényi-utca 46. márc. 20. Hartmann, Manó ing. 784 frt. — Akadémia-utca 6. márc. 12. Rossé Szaniszló ingós. 436 frt. — Jászberényi-út 8452.., márc. 17. Patikáros Ferkó ingós. 660 frt. — Szervita-tér 6., márc. 12. Lakner Kálmán ingós. 1445 frt. Árverések a vidéken. Zsámbék, márc. 23. Kiinger Ferenc ingatl. 720 frt. — Bugyi, márc. 10. Somogyi Mihály ing. 872 frt. — Szt.Endre, márc. 23. Valentin Józsefné ingatl. 1600 frt. — Szentes, márc. 14. Pap Antalné ingatl. 3000 frt. — Jám, ápr 11. Babecz Samu ingós. 2270 frt. — Duna-Bogdány, április 13. Rittinger György ingós. 496 frt. Rác- Keresztur, ápr. 3. Tóth József ingós. 994 frt. Csődök. Szlamna János ellen, csődbiztos Molitorisz István, tömeggondnok Oszvald Tivadar ápr. 11. Eperjes. Schuszter Károly ellen csődbiztos Vértik Károly, tömeggondnok Lica Dániel, ápr. 4. Beszterce. Tamásy György ellen, csődbiztos Huszka Ödön, tömeggondnok dr. Lipthay Kálmán ápr. 15. Szeged. Deman Gedeon ellen, csődbiztos Vozáry György, tömeggondnok Kiss Bertalan márc. 22. Rimaszombat Pályázatok. A m.-szigeti adóhivatalnál adótiszti állás 2 hét alatt — Zala-Mihályfán, postamesteri áll. 2 h. a. — A rózsahegyi ügyészségnél fogházéri áll. 2 h. a. — A deési pénzügy igazgatóságnál végrehajtói áll. 2 hét a. — A rimaszombatibiróságnál imoki áll. 2 hát a. Szerkesztői üzenetek. — L. A. egy volt választója. De mortuis nil nisi bene. Az illető közleményt más lapból vettük át Utólag mi is értesültünk az ön által említett dolgokról, — de nem kívánhatja senki, hogy egy halottal hadakozzunk. Ezen már nem lehet változtatni. 'V 11