Pesti Hírlap, 1891. április (13. évfolyam, 89-118. szám)

1891-04-03 / 91. szám

A PESTI HÍRLAP 1891. április mi­ niszter tegnap este 8 órakor Temesvárról Budapestre érkezett, éjjel 12 órakor pedig ismét elutazott Sze­gedre. — Josipovich Imre horvát miniszter Buda­pestre érkezett. Zentán Szabó László országos kép­viselőt szélhüdés érte s most súlyos betegen fekszik. — (Az időjárás) egy idő óta olyan mint Pál­­may Ilka: beszéltet és irat maga felől minduntalan. Ma ezt, holnap azt, erről-arról, de mindig változato­san. Pedig hát az időjárás még­sem olyan, mint a mi egykori Húsúnk: a reklámra nincs szüksége s a nélkül is megél. Valóban bámulatos, hogy mit is mű­vel ez a mostani időjárás. Ad a napfényből, mutat kék eget, felhőt, a­mely villámlik meg dörög és fel­hőt, a melyből hó hull alá. Támaszt szelet, sivitót, a mely ellen bundát kell fölhúzni és bemutat szellőt, amelynek nyári jellege van. A­hány levelet kapunk, az időjárás annyiféle változatáról értesülünk. Egyben azonban mind megegyező, t. i. alapjában véve a hi­deg általános. Stájerországban a hegyek egytől-egyig hóval vannak borítva s ha egy rész elolvad, ugyanannyi esik. Hétfőn délután, kedden és szerdán pedig annyi leesett, hogy a déli vasút emberei szinte kezdtek te­kingetni a hóekék felé. Triesztben, ha van is néhány óráig napfény és olasz ég, általános a hideg szél, a­mely megakadályozza a természet fejlődését s a­mely erősen hullámzóvá teszi a tengert. Az idei abnormális időjárást azonban legjobban jellemzi a páratlan szép­ségű Miramare, a­mely máskor ez időben már teljes virágpompájában díszült és fölséges nyári képet tár elő. Ma ez a paradicsom úgyszólván semmi életet sem mutat. A folyton dühöngő bóra nemcsak megtépte, de meg is akadályozta abban, hogy a télben tavaszt, a tavaszban nyarat képviseljen. A fa nagyságú délövi növények szinte színtelenek, hervadtak és sírnak a zöldszin­ü bujavirágzás után. Az egész kertnek alig van néhány olyan eldugott része, a hova a bója nem juthatott s a hol pár kamélia virág elődughatta a fe­jét. — A Balaton környéke sem jelzi még a tavaszt. Szerdán heves déli szél kíséretében órákig tartó hó­hullás volt, a­mely után azonban már melegen sütött a nap, de csak kevés ideig biztatva a siófoki kikötő­ben álló gőzhajót, a­melynek veszteglése is kívána­tossá teszi az időjárásnak alapos jórafordulását.­­ (Bethlen miniszter az aszódi javító in­tézetben.) Aszódról Írják nekünk: Gróf Bethlen András földmivelésügyi miniszter múlt hó 31-ikén meglátogatta az aszódi kir. javító intézetet, hol Latz­­kovszky Lajos igazgató kalauzolta és szolgált a szük­séges felvilágosításokkal. A miniszter meleg érdek­lődéssel tudakozódott az intézet beléletéről, a kiszaba­dult növendékek sorsáról s főbb efféléről. A (Napóleon herceg végrendeletét) jövő szombaton bontják föl egy genfi közjegyző irodájában, a végrendeleti végrehajtók és az örökösök vagy ezek igazolt képviselői előtt. Miután azonban a végrende­letnek egy példányát megtalálták Rómában és azt átadták az olasz királynak, valószínű, hogy Lajos herceg már most ismeri atyjának utolsó rendelkezé­seit. Umberto király azt is mondta a hercegnek, hogy nagyon szeretné az elhunyt két hű emberét, Brunet bárót és Bétolaud-t megjutalmazni, mire Lajos her­ceg arra kérte nagybátyját, hogy ezt mielőbb tegye meg; a király ennélfogva Brunet bárót, Napóleon herceg volt hadsegédjét, az olasz koronarend nagy­keresztesévé, Bétolaud-t pedig középkeresztesévé ne­vezte ki.­­ (Május elseje.) A budapesti hazafias ér­zelmű munkások minden téren folytatják a harcot az általános munkáspárt ellen, melynek vezető férfiai tudvalevőleg kozmopolitikus iránynak hódolnak s a szociál­demokrata párttal egyetértenek. Legújabban a magyar érzelmű munkások mozgalmat indítottak meg május elsejének, mint nemzetközi munkásünnepnek megülése ellen. A magyar munkások ugyanis nem akarják, hogy külföldi munkások igazgassák őket s ki akarják kerülni azt, hogy a magyar munkás — mint a múlt évben — május elsejét rendőri és katonai felügyelet alatt rendezett utcai tüntetésekkel ünne­pelje. A magyar munkások nem akarják, hogy a múlt évi május elsején történt események az idén ismét­lődjenek s ezért a nemzeti demokrata munkás­párt április 12-én délután 2 órakor a stáció­ utcai 47. sz. Smitzberger-féle vendéglő-helyiségben nyilvános pártgyűlést tart, a­melyen határozni fog május else­jének egy a munkásokhoz illő valódi munkásünnep­pel leendő megünneplése iránt. A párt már kibocsá­totta lelkes fölhívását a főváros munkásaihoz.­­ (Patti Adelináról.) A híres énekesnő élet­módjáról a következőket írják: Patti Adelina reggeli 8 és fél 9 közt rendesen már fölkel s többnyire reg­geli toilette-jét is bevégzi. Reggelire sem kávét, sem b­eát nem iszik, hanem egy csésze erős bouillont. Aztán délelőtti t­l­i óráig mit sem eszik; ekkor van a dejenner, mely áll levesből, kétféle húsételből és némi dessertből. A délelőtti órákban körülbelül fél óra hosszat az énekben gyakorolja magát, a többi időt olvasással tölti. A dejennertől a dinerig, mely — mikor nem énekel — esti 7 órakor van, mikor azon­ban énekel, csak a föllépés után, a színésznő semmit sem eszik, s oly napokon, mikor énekel, a dejennert csak délután 2 órakor találják föl. A dejennerhez többnyire rajnai bort s fölváltva bordeauxit is iszik, este egy-két pohár champagne-it. Az ételeknek nem szabad fűszereseknek lenniök s nem eszik a művésznő édességeket sem. Fürdeni a művésznő este szokott, mielőtt lefekszik, még pedig langyos korpa-fürdőben. — (zt bokszegi merénylet.) Aradi levelezőnk sürgönyzi: Bokszegen a megye fölterjesztésére a bel­ügyminiszter által felállítani rendelt csendőr különít­mény megkezdte működését. A csendőrösng talán jö­vőre üdvös hatású lesz, s a múltra nézve alig hi­hető, hogy a De Sessevale márki ellen elkövetett szenzációs merénylet sötétjébe világosságot hozzon. A vizsgálat úgyszólván egészen el fog aludni, mert nem képes semmi újabb eredményre jutni. Az elfo­gott suhanc Zsivtán Magitának bűntársait nem is gyanítják, ő maga ellen nincs elég bizonyíték. — A sebesült márki állapota annyira javult, hogy pár nap múlva az ágyat is elhagyja. — (A budapesti műkedvelők köre) ma este színi előadással egybekötött táncvigalmat rendezett a Széchenyi-sátatéri kioszkban. A fiatal kör, mely nem először mutatja meg életre valóságát, ma is vidám estét szerzett tagjainak. Két egyfelvonásos színdara­bot játszottak. Hahn R. megkapó kis dramolettjét „A miniszter előszobájában“, melyben a főszereplőt Knabe Farkas Jeremiást ifj. Mosolygó Ferenc adta, dilettánstól elég sikerült alakítással. A másik egyfel­vonásos egy ügyes bohózat volt „Oh Zsuzsi!“, me­lyet Dominkovich Mária fordított németből. A fő­szereplő ebben is ifj. Mosolygó Ferenc volt, a­ki egy pólyás babát dajkáló inas szerepében sok derült percet szerzett a nézőknek. Alakítása, bár a legnagyobb túlságokba ragadta őt a nevettetési vágy, mégis dicséretet érdemel és el kell ismernünk, hogy elég önálló fölfogással és műkedvelőknél szokat­lan otthoniassággal és fesztelenséggel mozgott az alig három méternyi színpadon. Kívüle megemlítendők még a jobbak közül Hopp Jolán k. a., a­ki igen csinos pesztonka volt és egyáltalán nem látszott meg rajta, hogy a pólyás babának az­­ anyja, továbbá Gerö Eufrosina k. a., a­ki úgy játszotta az anyós-szerepet, mintha már három vőt küldött volna a másvilágra. Hutter Katalin k. a. még öntudatlanul mondta el a szerepét, de kétségkívül megnyerő alak. Horváth Gizella k. a., Matusovits Gyula, Horváth Lajos és Mosolygó György voltak a többi szereplők. Az elő­adás után tánc következett.­­ (Hazafias román tanár.) Moldován Ger­gely, a kolozsvári egyetem román tanára, mint leve­lezőnk sürgönyzi, a „Kolozsvár“ holnapi számában szenzációs nyilatkozatot fog közzé tenni. A román memorandumra reflektálva, kijelenti majd, hogy az erdélyi románság tiltakozik Románia ifjainak rágalmai és visszaélései ellen, visszautasítja hazafisága meg­szégyenítését és hűségének megsértését.­­ (Temetés.) Kun Bélának, a tegnap el­hunyt fiatal hirlapirónak temetése ma délután a nagy­mező-utcai gyászházból élénk részvét mellett ment végbe. Pályatársai közül számosan jelentek meg. Csöndes egyházi szertartás után a koporsót, melyre a Hircsarnok szerkesztősége, dr. Kovács Dénes és neje s még többen szép koszorúkat helyeztek, kivitték a kerepesi-uti temetőbe, hol örök nyugalomra helyezték.­­ (Roskadozó ház.) A Duna-utca 12. sz. a. van a „Zöld udvar“-nak nevezett ódon kétemeletes ház, mely a belvárosnak egyik legrégibb épülete. A házban annyira elszaporodtak a patkányok, hogy az udvar felőli részen a mennyezetet és a falat is elpusz­tították. Ennek következtében az első emelet sülyedni kezdett, a falak megrepedeztek s az első emeleti ud­vari erkély leszakadással fenyegetett. A veszedelem­ről jelentést tettek az elöljáróságnak s Prohászka Ferenc kör.­jegyző azonnal intézkedett, hogy az erkély és a megrepedt fal alátámasztassék. Először támpilléreket alkalmaztak s azután a kapu alá ideig­lenes bolthajtást építettek s igy a katasztrófát meg­akadályozták. A fenyegetett épületrészben a lakáso­kat kiürítették s két lakót rendőri karhatalommal kellett kiköltöztetni.­­ (Rip van Winkle műkedvelői előadás­ban.) Aradon a vörös­kereszt-egylet javára Rip van Winkle műkedvelők előadásában került színre kedden és szerdán este a színházban. Két hónapig folytak a próbák Barna Izsó karmester és Kövessy Albert, az aradi színház tagjának rendezése mellett. A két elő­adást zsúfolt ház tapsolta. Ripet Vincze Miklós tör­vényszéki bíró, Lisbethet Joneska Lázár főügyész neje, Katarinát Kosztolányi Imréné énekelte; a darab többi szerepeit is Arad előkelő hölgyei és notabilitá­­sai játszották. Az előadás fölülemelkedett a mű­­kedvelőség színvonalán és a komoly kritikát is ki­állotta.­­ (Tartalékosok és póttartalékosok fegy­­vergyakorlata.) A honvédelmi miniszter rendeletet­ bocsátott ki valamennyi vármegye közönségéhez, melyben különösen a járási tisztviselőket utasíttatni rendeli, hogy úgy a tartalékosoknak, mint a póttarta­­lékosoknak a behívása és a behívó jegyek kézbesittetése körül a szabályok értelmében a leggyorsabban intéz­kedjenek, valamint a behívott tartalékosok és póttar­talékosok részéről a fegyvergyakorlatokra vonatkozó­lag előterjesztett kérelmeket illetőleg folyamodványo­kat és ezekkel kapcsolatos ügyeket a tárgy sürgős voltánál fogva mindenkor azonnal és soron kívül el­intézni ismerjék kötelességüknek. Ennek kapcsán a mi­niszter közhírré teszi a közös hadügyminiszter által a katonai hatóságok és parancsnokságokhoz legújabban kibocsátott rendelkezések közül azokat, a­melyek­­ a közigazgatási hatóságok és az érdekelt nagyközönség, illetőleg tartalékosok és póttartalékosok számára is általában szükséges tudnivalót, képeznek.­­ (Amerikai párbaj egy házi bálon.) Varsóban nagyon tragikusan végződött az a fényes bál, mit nemrég Feodorov gazdag orosz arisztokrata rendezett. A bálkirályné a házi úr ragyogó szépségű leánya volt. Két fiatal lengyel nemes, Nidecki és Komorovszi­ voltak leghevesebb udvarlói. Gyermek­koruktól fogva a legbensőbb barátság fűzte őket egy­máshoz, melynek azonban végét szakította a szerelem. Feodorov kisasszony szép szemei a legjobb barátokat a legkérlelhetlenebb ellenségekké változtatták. Úgy érezték, hogy kettőjük számára nincs hely e világon s elhatározták, hogy amerikai párbajt fognak vívni. A döntést nem a fekete vagy fehér golyókra bízták, hanem egy játszma ecartéra. Helyül Feodorov házát, időül a bál idejét tűzték ki. Meg is jelentek mindket­ten a bálon s a szuper után csakhamar a játékszo­bába vonultak vissza. A szerencse Nideckinek kedve­zett. A játszma néhány perc alatt véget ért. Komo­­rovszki elvesztette. Nyugodtan kelt föl a székről, egy kis revolvert húzott elő s szíven lőtte magát. A ven­dégek odarohantak, de segíteni már nem lehetett, mert Komorovszki néhány­ pillanat múlva meghalt. Nidecki azonnal távozott, s még aznap elutazott Var­sóból. Az orosz rendőrség erélyesen nyomozza, de eddig eredmény nélkül; Nidecki hir szerint Német­országba menekült. És a bálkirálynő ? Komorovszki halála és Nidecki menekülése után néhány napra — jegyet váltott herceg G. vértes kapitánynyal. — (Óvoda Szalontán.) Múlt őszszel említet­tük, hogy Sternthal Adolf és neje biharmegyei nagybirtokosok Szalontán felekezet nélküli kisdedóvo­­dát alapítottak s ezzel tizennyolcezer forintot megha­ladó áldozatot hoztak a kisdednevelés oltárára. Mint most nekünk írják, a nagy horderejű intézmény fel­állítása immár bevégzett ténynyé vált. Alapítók nemes­­lelküsége az óvodát a mai kor igényei szerint , egé­szen az országos kisdedóvoda mintájára felszerelte, foglalkoztatási eszközökkel és a szükséges mindenféle tárgyakkal bőségesen ellátta. Ekként berendezve s Sza­­lonta város mint tulajdonos további gondozása alá átbocsátva,— az intézet folyó hó 1-én megnyittatott s rendeltetésének átadatott. — (Vidéki mulatság.) Borsod-Mezőkeresz­tesen az olvasó-kör könyvtára gyarapítására fényesen sikerült táncestélyt rendezett, múlt hó 30-ikán. Bár a bevétel nem fedezte a kiadást, azért nem ment el a rendezőség kedve s a jelenvoltak majdnem regge­lig pompás hangulatba mulattak. Jelen voltak: asszo­nyok : Csepreghy Béláné, Csepreghy Gyuláné (Eger), Eicinger Józsefné, Gajdos Györgyné, (Szederkény) Körffi Endréné, Magyar Gyuláné, Prágay Lajosné, Reökk Antalné, Szathmáry Mihályné (Palkonya.) Leányok : Csepreghy Emília, Eicinger Ilona, Hoffmann Micike, Hoffmann Erzsike, Hoffmann Etelka, Körffi Margit, Paksy Mariska, Szathmáry Ida (Palkonya) Tóth Erzsike, (Miskolcz) stb. — A hölgyeket igen csinos táncrenddel lepte meg a rendezőség. — (Öngyilkos alkapitány). Aradról sürgöny­zik nekünk . Bárdy István rendőr alkapitány délben strichninnel megmérgezte magát. Haláltusája másfél óráig tartott. Orvosának könyörgött, hogy mentse meg, de már későn volt. Tömérdek adóssága bántotta, szívbaj is gyötörte s ez kergette a halálba.­­ (A diva kutyája.) Egy párisi divattudó­­sító csodadolgokat beszél el a megrendelésekről, mi­ket Patti Adelina Párisban nem csak a maga, hanem „Herceg Ricki“ számára is tett. Ez a „Herceg Ricki“ egy mexikói öleb, melyet a cár ajándékozott a szí­nésznőnek. Hat „toilette -et csomagoltak be egy kü­lön ládába a kis barom számára és pedig két „nagy“, egy „közép“, egy „mindennapi“ toilette-et, egy „neg­lige“-t és egy „utazó ruhát“. Minden ruhához külön nyakkötő van. A „nagy fogadásokéhoz való arany­lánccal és türkizekkel van díszítve. — (107 éves asszony) halt meg szerdán reg­gel Nagyváradon. Löwenstein Léninek hívták és az utolsó percig feltűnő jó egészségnek örvendett. Öreg emberek is néninek nevezték.

Next