Pesti Hírlap, 1891. június (13. évfolyam, 149-177. szám)

1891-06-22 / 170. szám

, majd ennek halála után Kirstein építész művezetése a­z eszközölt újjáalakítás folytán Európa egyik leg­­szib­ román stylü székesegyházává lett. Ő felségét, ki az épület szépsége, által egészen el volt ragadtatva, Dulánszky püspök vezette be a székesegyházba, a­hol az egyes részleteket, a beosztást és a képeket Kirstein építész magyarázta meg. E helyen ö­felsége majd­nem egy egész órát töltött, nagy figyelemmel és be­hatóan megtekintve mindent, a párlatot, az oszlopokat, az íveket, oldalképeket, mozaikot, gyönyörű lépcsőzetet, a szentély, a templom gyönyörű műve felső részét, a szép faragott padokat és a kiválóan értékes képekkel díszített sekrestyéket. Ez utóbbi helyen hotz és Székely festőművészeket bemutatták ő felségének, kikkel szemben a király meleg hangon adott kifeje­zést tetszésének az általuk festett képek fölött. Innen a király az alsó templomba ment, azt is behatóan megszemlélte, különösen sokáig időzött a lépcsőkön alkalmazott, régi stélben megtartott, illetőleg restau­rált relief szobroknál. Itt a szükséges magyarázatokat dr. Czobor adta meg. Ez alkalommal Kiss György szobrászt is bemutatták ő felségének. Kifelé haladva, a gyönyörű orgona megszemlélése után a király visszafordult és sokáig gyönyörködött az impozánsan szép látványban, melynek színpompája, miután az ég el volt borulva, nem érvényesülhetett úgy, mint nap­fényes időben. A székesegyházból ő felsége a katonai lak­tanyához hajtatott s azt minden egyes részében alaposan megtekintve, a honvéd laktanyába ment, a hol Fejérváry báró honvédelmi miniszter kalau­zolta ő felségét, ki a látottak fölött megelégedésének adott kifejezést. A honvédlaktanyából a törvényszék csinos uj épületéhez hajtatott s azt Sávér Kálmán törvényszéki elnök vezetése mellett behatóan megtekintette. Ezután a királyi tábla megtekintése következett, hol­y fel­ségét Blaskovich István táblai elnök és Cseresnyés tanácselnök vezetése alatt a királyi tábla összes sze­mélyzete fogadta. Az egész országban alig van kir. tábla, melynek olyan szép, kényelmes és a célnak minden tekintetben megfelelő épülete lenne, mint a pécsinek s ő fölsége teljes megelégedésének adott ki­fejezést a látottak fölött. A király a népünnepen. Miután fenyegető felhők tornyosultak az égbol­ton, a király a többi intézetek megszemlélését félbe­szakítva, a Tettyén rendezett népünnepélyre hajtatott, nehogy az ott egybegyűlt nép az esőtől meglepetve, megfosztassék attól az alkalomtól, hogy az uralkodót láthassa. A Tettyén (e szó török eredetű és paradicsomot jelent) rengeteg néptömeg gyűlt egybe, miután az ünnepélyre a távolabbi vidékek lakói is özönlöttek. A nép a királyt harsogó lelke­sült, ''ismét és ismét megújuló éljen-kiáltások­kal fogadta. A király egy emelkedettebb helyről rövid ideig nézte a tömeg mozgalmas képét, mely a változatos népviseletekben érdekes látványt nyúj­­tott. Ezután ő felsége az egész néptömegen átha­ladva, ismét előbbi helyére ment vissza, mire a kü­­lönbző népviseletek bemutatásának kellett volna kö­vetkezni. Azonban nehéz csöppek közeledő zivatart jelentettek, a király fölvette köpenyegét, de nem en­gedte meg, hogy a kocsija fölhajtson, hanem gya­log ment odáig és aztán a városba hajtatott vissza, hogy a nép is még a vihar beállta előtt fedél alá juthasson. Alig érkezett azonban a kocsi a város széléhez, midőn hatalmas záporeső indult meg, mely a közönséget az utcáról gyorsan szétkergette. Ő felsége azonban ennek dacára is folytatta az intézetek megtekintését és először is a városi közkórházhoz hajtatott, ahol őt dr. Schwartz Frigyes főorvos, Pick Ignátz és Hauffer Móritz orvosok­, Erreth igazgató és Bőhm Manó gond­nok fogadták. Ő felsége kellemesen meg volt lepve az ott uralkodó tisztaság és a kórháznak egészség­­ügyi szempontból fölötte célszerű berendezése által. Ezután az új katonai kórház megtekintése követ­kezett volna, mely azonban a szakadó eső folytán elmaradt s a király 5 órakor a püspöki palotába hajtatott vissza. Ő felsége, aki ezen idő alatt a püs­pöki fogatot használta, a népünnepélyről visszatérő­ben egy neki átnyújtott kérvényt is elfogadott. Udvari ebéd. Fél 7 órakor ő felségénél 56 teritékü udvari ebéd volt, melyen részt vettek: Frigyes főherceg, Jó­zsef főherceg, Galimberti nuncius, Tam­assi pápai ka­marás, Szapáry gróf miniszterelnök, Lobkowitz her­ceg hadtestparancsnok, Dulánszky püspök, Szögyény, Fejérváry, Csáky és Josipovich miniszterek, Bran­­kovien patriarcha, Bittó István titk. tan., Pejacsevich László gróf, Andrássy Aladár gróf, Hidassy, Bende, Bubics, Meszlényi s Hornig báró püspökök, Pápay osztálytanácsos, Forinyák altábornagy, honvédségi adlatus, Pfeiffer altábornagy, Zoltán vezérőrnagy, Bili­­mek vezérőrnagy, Andrásffy altábornagy, Jekelfa­­lussy ezredes, Ludvigh igazg. elnök, Perczel Gy., Blas­­kovich István a pécsi kir. tábla elnöke, Kardos Kál­mán főispán, Pallavicini Ede őrgróf, Apponyi Sándor gróf kamarás, Majláth József gróf, Széchenyi Géza gróf, Tarkovich államtitkár, Széchenyi Ferenc gróf főrendiházi tag, Rózsa és Schu­ppenbach gróf ezrede­ PESTI HÍRLAP 1891. junius 22. sek, Széchenyi Sándor gróf, Tallián és Svastics főis­pánok, Szily alispán, Aidinger polgármester, Paar gróf altábornagy, Bolfras vezérőrnagy főhadsegédek, Schafgotsche gróf őrnagy s Lónyay őrnagy, szárny­segédek, Kolosváry őrnagy, Schönburg herceg száza­dos, Vivenot lovag százados hadsegéd és Wolkenstein gróf főkonyhamester. Az ebéd végeztével a király huzamosabb ideig cevele­t tartott, mely alkalommal számosakat tüntetett ki megszólításával. A kivilágítás. Ezalatt a halárok és sok száz fáklyás a szé­kesegyház előtt sorakozott. A dóm egész körvonala fél a toronyig tündériesen meg volt világítva, a diadalív minden ívében egymás mellett lampion füzérek függ­tek. Dacára, hogy a záporeső, mely 8 óra felé elál­lott, a városban sok ezer lampiont tönkre tett, a ki­világítás mégis pompásan sikerült. A székesegyház előtt emlékezetes jelenet fejlő­dött ki: a dalárda elénekelte Hofer Károly királyhim­­nuszát Rézbányai József papnöveldéi tanár szövegével s az óriási számban egybegyült közönség minden egyes versszak végén viharos éljenekbe tört ki, me­lyeket a király, ki a miniszterektől körülvéve az er­kélyen állott, meghajlással köszönt meg. Miután a dalárda a himnuszt elénekelte, a dóm pompás épü­lete valóságos nappali világításban ragyogott a sok száz rendszeresen elhelyezett magnz­ium-tűztől, eleinte vakító fehér fényben égve, majd lassan kint vörösbe ment át és végül zöld színben tündöklött. Már későre, közel 9 órára járt az idő, midőn a király József főherceggel, a miniszterekkel, a főis­pánnal és a polgármesterrel körülkocsizott a városban a kivilágítást megtekintendő, de eltérőleg az eredeti tervtől csak az iskola-utcán, a Széchenyi-téren, a Má­­ria-utcán, serfőző-utcán és a király-utcán kocsizott végig és a Széchenyi-téren át ment vissza lakására. A gyönyörűen kivilágított zsidótemplomban, melyet ő felsége az eredeti terv szerint szintén megtekinteni szándékozott, egész 10 óráig vártak a felség érkez­­tére a község elöljárói, kik nem voltak értesítve az út megváltoztatásáról.* * * Galimberti nuncius ma nem hagyta el lakását; Szapáry gróf és Csáky gróf miniszterek ma a nun­­cussal hosszabb ideig tanácskoztak. A miniszterek ma különböző testületeket és küldöttségeket fogadtak. Belpolitikai hírek. Új főispánok. A hivatalos lap ma közli az általunk már régebben előre jelzett főispáni kinevezé­seket. Eszerint kinevezte a király Thalmann Gusz­távot, Szeben vármegye alispánját, ezen vármegye főispánjává, s egyúttal őt a szászispáni címmel is fel­ruházta ; továbbá Horváth Mihály Fogaras várme­gyei főispánt, ezen állásától való felmentése mellett, Kis-Küküllő vármegye főispánjává, végre Bausznern Guidó országgyűlési képviselőt Fogaras vármegye fő­ispánjává. Orvosok kongresszusa. Néhány hét előtt a szolgabírák ültek össze a megyeháza dísztermében, ma délelőtt pedig a községi és körorvosok. Mind a két osztály egy célért küzd: helyzetük javításáért az új törvényjavaslattal kapcso­latban, de míg amazok csendesen, szó nélkül végez­ték, addig az orvosok élénkebb polémiákba bocsátkoz­tak már a kongresszus előtt is. A­mi azt jelenti, hogy az ő helyzetük rosszabb. Magán a kongresszuson még sem találtuk azt az izgatott hangulatot, melyre az előértekezletről kö­vetkeztetni lehetett. Nyugodt tárgyilagos fölszólalások, melyekre Csatáry, füle mellett tölcsért csinálva a kezéből, kíváncsian figyel, melyeket Földváry édes mosolyával, Korányi pedig kissé morózusan hallgat; tapasztalatok, melyeket a fölszólalók mind „praxis alapján“ szereztek s indítványok, melyeket rendsze­rint leszavaztak. Úgy történt, ahogy már megírtuk. Az orvosok nagy része megtalálta azt, amit akart, a belügyminisz­terhez és képviselőházhoz intézendő memorandumban s a végrehajtó­ bizottság által kidolgozott eme petíció­kat elfogadták az eredeti szövegezésben. Voltak humoros megjegyzések, gyöngébb és erő­sebb éljenek, elnöki csöngetés és zaj, gyakran oda­mutogatták egyiknek-másiknak az órát, ha 10 percnél tovább beszélt és így elérkezett a vita vége minden különösebb incidens nélkül. Ung megye kórházi igazgató-orvosa, dr. J­ovák Endre átgondolt beszéde ma is megtette hatását: nagy éljenzést provokált. De azért az eredeti szöve­gen még se változtattak, sem hozzá nem csatoltak semmit. A gyűlés lefolyása a következő volt: A végrehajtó­ bizottság elnöke, Földváry Mi­hály alispán, rövid beszéddel üdvözölte a megjelent orvosokat és vázolta a kongresszus feladatát, mely hivatva van nemcsak a községi és körorvosi intéz­mény állapotán segíteni, hanem a törvényhatósági fő- és járási orvosok helyzetét, teendőit és hatáskörét is szabályozó memorandumot megállapítani. Az éljenzéssel fogadott beszéd után megtörtént a tisztikar megalakítása. E szerint elnökökké lettek : Korányi Frigyes egyetemi tanár és Földváry Mihály Pest megye alispánja ; alelnökök : Kétly Károly, Fo­dor József, Müller Kálmán egyetemi tanárok, Csatáry Lajos egészségügyi tanácsos, Hirkó László, Sass Ist­ván megyei főorvosok, Török János járásorvos, Izsó Lajos, Bayer Sándor községi orvosok, Pollák József, Kemény Ignác körorvosok, Hőgyes Endre, az „Orvosi Hetilap“ és Löw Sámuel, a „Pester med.-chir. Presser szerkesztője. Előadó: Oláh Gyula egészségügyi taná­csos ; jegyzők: Szenes Zsigmond, Tuszkay Ödön. Az elnök üdvözlő beszéde után dr. Oláh Gyula előterjesztette a felirati javaslatot és pedig ama részét, mely a községi és körorvosok feladatairól szól. Elfogadása mellett fölszólaltak: Csatáry, Pantocsek, Boskovitz, Sör, Bayer, Beke, ellene .• Diviss, Neu­bauer, Teleki Miksa. Vadnay Andor orsz. képviselő a közegészségügyi törvényjavaslat 14. §-ának módo­sítását kívánja és 2—3 évi kórházi kényszerítő praxist ajánl. Ezenkívül javasolja, hogy járási kórházak létesíttessenek. Oláh Gy. zárószavában hozzájárul Csa­táry és Sor módosítához, ellenben Vadnay Andorral szemben föntartandónak véli a petíció eredeti szö­vegét. A kongresszus az eredeti szöveget fogadta el. A kérvény második része a vármegyei főorvo­sok és járásorvosok viszonyáról szól az ország álta­lános közegészségügyi állapotaihoz és e közhivatal­­nokok helyzetéről, nemcsak ,a közegészségügyi köz­igazgatás, hanem általában a közigazgatás keretében. Az előadó ismertetése után Csatáry Lajos fej­tegette zajos helyeslés közt az egészségügyi tisztviselő és gyakorló orvos közti különbséget, elfogadván a ja­vaslatot. Hozzászóltak­­­ová­c Endre, a­ki külön in­dítványt nyújtott be az ungmegyei orvos-gyógyszerész egylet nevében, e mellett volt Takács, Serly és Fe­kete némi módosításokkal Szóltak még Szigethy, Földváry, Weiszberg, Schröder, Sass, Fehér és Klein orvosok . Oláh Gyula előadó végszava után elfogad­ták az eredeti szövegezést, de Földváry alispán in­dítványára kimondták annak szükségét is, hogy a közegészségügyi törvény revízió alá vétessék. Végül Korányi elnök párbeszéde után a kon­­­gresszus föloszlott.* * * Délután 2 órakor bankett volt a Császár-fürdő udvarán, s annak végeztével a kongresszus tagjai, kikhez sok budapesti orvos és egyetemi tanár is csatlakozott, mindössze vagy kétszázan, a Lukács­­fürdőt tekintették meg. Különös érdeklődéssel az iszapfürdőt nézték, melynek célszerű berendezései és bő forrásai általános elismerést nyertek. A gőzfürdők, uszodák stb megtekintése után a nagy szálloda ét­termében gyűltek össze, hol az igazgatóság uzsonná­val és frissítő italokkal vendégelte meg őket. Érdekes epizód történt, midőn a kongresszus tagjai a dunai parkon végigmentek. Gróf Szapáry Gyuláné, ki véletlenül a szállodában lakó rokonánál volt látogató­ban és az erkélyről élénk érdeklődéssel nézte az orvosok csoportosulását, a kongresszus tagjai részéről rögtönzött ovációban részesült, s/4 7 órakor távoztak az orvosok emelkedett hangulatban. Színház, zene, képzőművészet. * (A zeneakadémia) mai utolsó vizsgahang­versenye méltón sorakozott az előzőkhöz. Chorán, Pauli, Popper, Koeszler, Hubay és Passy-Cornet ta­nítványai szerepeltek igen kielégítő sikerrel. A kar­ének összes tagjai Bach „Szentlélek a mi gyámo­­lunk“ kezdetű motettjével nagy hatást értek el. Galyasi Paula, Schwarz Irén és Koncsek Vik­tória csinosan énekeltek. Különösen tetszett Dekner Rikhárd hegedűjátéka és Weisz Gizella zongora­produkciója. Szántó Dezső is dicséretére válik ta­nárának, Chován Kálmánnak. Taussig Leo, Kugler István és Rupnick Rezső Popper egy három gor­donkára írt adagiójával arattak megérdemelt taps­vihart. Recht Sándor hegedüjátékával megerősítette a jó véleményt, melyre már több ízben rászolgált * (Matinéé) volt ma délelőtt 10 órakor is. Jelenik­ Zaphiry Helén zongoratanárnő magán zeneis­kolájában az­ évzáró vizsgálat alkalmából. A matinét a kezdők vizsgálata előzte meg, kik közt Modern Melánia növendék tűnt ki legjobban ügyes játékával. A haladók műsora igen kellemes meglepetéseket szer­zett. Két hölgy tűnt föl legjobban, Böhm Ilonka és Urbanek Kamilla kisasszony, kik mindketten zeneta­nári pályára készülnek és Zaphiry Helén úrnőtől nye­rik magasabb kiképzésüket. Urbanek Kamilla kisasz­­szony Ábrányi „Szegény legény buja“ és Bach Invention-jával ért el csinos hatást. Böhm Ilonkától legjobban tetszett Liszt Ferenc Cantique d’amourja, valamint Mosonyi „Patriarchalis“ szerzeménye. Mind­két kisasszony játéka fölötte áll a közönséges gyakor­­latoknak s már ma is igazi élvezetet nyújt.

Next