Pesti Hírlap, 1891. július (13. évfolyam, 178-208. szám)

1891-07-01 / 178. szám

___________________________ miatta kivételt tegyenek, mely a nemzeti érdekek min-­r­den tárgyszerű fejtegetését lehetetlenné tenné. (Tet­szés.) Gondoljon tiszteletreméltó Cavalotti a hazára s álljon el ettől az áldatlan vitától. (Tetszés.) Cavalotti: Mindnyájan a hazára gondolunk, én csak jogaimat védem. Elnök: Miért mondott ön le interpelláció­járól ? Cavalotti: Mert nem vagyok Paprika Jancsi, a kérdés mindig az marad, hogy ragaszkodik-e Brin az interpellációhoz ? Igen, vagy nem­? S ha ragasz­kodik, akkor — jogainknál fogva — védekezni fogunk. Imbriáni: Igen, védekezni fogunk. Talán eunuchoknak tartanak bennünket? Brin erre fölemelkedik s kijelenti, hogy inter­pellációját nem vonja vissza. Imbriáni : Mit mond ? Cavaletti: Brin beszélni akar. Imbriáni: Ő akar beszélni, a svájci admirá­lis? (Célzás arra, hogy Brin már háromszor volt ten­­gerészetügyi miniszter, pedig nem is tengerész.) Brin: Gyalázzon a­hogy tetszik, megmaradok elhatározásom mellett, s nyugodtan várom a minisz­ter nyilatkozatait. (Tetszés a kamara minden padjain, pisszegés, üvöltés a szélsőbalon ; Cavallotti körül egy Ids csoport képződik, a csoport folytonosan dobol, trombitál, s iszonyú lábdobogást visz véghez.) Pantano (torkaszakadtából): Lazzaronik, söp­redék, komédiások. Prampolini: Föláll ülőhelyére, karjait kiter­jeszti s igy kiált: „A haza java ilyen álszenteskedő gyülevészre van bízva. Osztrák lakájok vagytok! Elő a feketesárga kokárdákkal !“ Az egész ház vulkanikus forrongásban van, csak Fortis ál­­mozdulatlanul, keresztbe font karokkal és nevet. A nagy zűrzavarból, az emberi és állatias han­gok vegyülékéből Rudini szava hangzik ki. A következőket mondja : „Biztosíthatom az or­szágot és a képviselőházat“ . . . (Felkiáltások a szél­sőbalon : Ki vele! Hallgasson! Travara, bumbur­ !) Rudini nem engedi magát megzavartatni, hanem foly­tatja beszédét. „Önök kiabálhatnak, de az ország nincs önök­kel. Biztosíthatom az országot és képviselőházat, hogy a kormány ragaszkodik ahhoz a békepolitikához, a­me­lyet Olaszország eddig követett. Ezért hűségesen ra­gaszkodunk a két közép-európai nagyhata­lommal való szövetségünkhöz. Olaszország és Európa, ismétlem, bizonyosak lehetnek abban, hogy szövetségünk és ezzel együtt a béke fen­­tartatik."­ Az egész képviselőház fölemelkedik és percekig tartó tetszészaj s éljenzés hangzik föl. A szélsőpárt padjairól azonban tomboló tömeg zúdul alá, összeve­rődik a miniszteri pad előtt és Rudinit goromba in­­vektivákkal halmozza el. A miniszterelnök szót sem szól, egy ideig nézi a radikálisokat s aztán int az elnöknek, aki Colajanininak engedi át a szót, hogy megtehesse belpolitikai interpellációját. Colajanini: Elnök úr! Azután a képtelen, erő­szakos és közönséges eljárás után, mit ez a preto­­riánus tanúsít, lemondok a szóról. (Az elnök rendre­­utasítja a szónokát és átadja a szót Prinettinek, ki a szólás jogáról szintén lemond.) De Martino: Szánalomból és a haza iránti szeretetből nem fogok közelebbről foglalkozni Cavallotti úr és társainak suhancokhoz való magaviseletével. Cavalotti : (E szókra előrohanva .) Te söpre­dék ! Te fogsz minket sértegetni. (Keresztül ugrik az asztalon. Rá akar rohanni Martinóra, de szem­közt találja magával De Maria képviselőt, akit vak dühében arcul üt. Maria mellen ragadja és ledobja a lépcsőn. Cavalotti barátai előre nyomulnak és nem sokára a miniszteri padok előtti tér zagyva embergomolyog, a­melyből csak néhány képviselőnek a feje látszik ki, a többiek a földön henteregnek, s mindez olyan látványt nyújt, a­melyet parlamenti jele­net gyanánt a legmerészebb képzelődés sem képes kigondolni. A szegény jóságos Coppinot és az öreg Pavoncellit résztvevő barátaik hordták ki a tolongásból, annyira össze-vissza voltak verve, hogy azonnal ápolás alá kellett őket venni. De Marianak hatalmas daganat volt a homlokán, Cavalletlinak az orra vérzett; az első vér, mely a hármas szövetségért folyt. Mikor a tömeg kissé szét­oszlott és a szolgák két rendező és több más tiszt­viselő segítségével az öklöző képviselőket kiszorítot­ták, a földön két nyakkendő és egy kabátszárny he­vert, egy szolga fölszedte ezeket a szomorú marad­ványokat és az elnöki szék alá tette. Később meg­tudták, hogy a kabát-darab egy gyorsíróé, akit futás közben a mazzinista Fratti megfogott és aki üldö­zője karmai közül csak kabátja feláldozásával sza­badulhatott. A harc tíz percnél tovább tartott és csak a folyosókon végződött, ahol még apró csatározások folytak. Mikor egy óra múlva az izgatottság megszűnt s a kedélyek lecsillapodtak, az elnök újból megkezdte az ülést. Cavalletta és Bovio az engesztelés meg­ható szavait mondták és kérték képviselőtársaikat, hogy emlékezzenek a hazára, melynek szüksége van a jobb- és balpárt kibékülésére. Biancheri atyai be­szédet mondott, a kamara tapsolt és őszig elhalasz­totta üléseit. Fővárosi ügyek. — Községi választások. A fővárosi községi választók névjegyzéke ma délig volt kitéve közszem­lére a régi városházán, a­hol ma délig lehetett beadni a névjegyzék elleni felszólalásokat. Most is kitűnt, hogy a választásoknál a legnagyobb harc a Józsefvá­rosban lesz, a­hol az új­ polgári kör lépett akcióba a kerületben uralkodó Rémi és Hűvös-féle párt ellen. A polgári kör pártja 508 ellenpárti szavazó igazol­ványt támadott meg reklamációval és pedig kifogá­solnak 44 választót azon a címen, hogy más kerü­letben lakik és szavazó­tárcáját­ is részben más kerületben vette ki, 77 választót azért, mert az összeíráskor vallott józsefvárosi lakásukon nem lak­nak és egyáltalában nincs bejelentett lakásuk, végül még kifogásolnak 232-őt a meghatalmazásnak nem törvényszerű kiállítása, 134-et pedig nem fizetés vagy adó hátralék címén. Reklamációt adott továbbá be Bernfelder Zsigmond választó 128 postatiszt ellen az alapon, hogy sem személyesen nem jelentkeztek, sem meghatalmazást alá nem írtak, hanem egyszerűen az igazgatóság által készített névjegyzékre kaptak szavazó­tárcát. A Józsefváros után a legtöbb rekla­máció a VI-ik kerületből adatott be. Összesen 70 darab. A tömeges reklamációk következtében az iga­zoló választmánynak szombatra kitűzött ülése aligha lesz megtartva. —Küldöttség­ a főpolgármesternél. Az I. k. polgári kör küldöttsége ma tisztelgett Ráth Károly főpolgármesternél, abból az alkalomból, hogy a pol­gári kör őt tiszteletbeli tagjává választotta. A kül­döttség, melynek vezetője dr. Sch­wartzer Ottó volt, a következő tagokból állott: Adamovszky Péter nagy­­kereskedő, Beiwinkler Károly főv. biz. tag, lovag Faik Zsigmond, Fekete József gimn. igazgató, Garay Antal, dr. Hegedűs János, Huszár Adolf kir. tan., Jankovics Péter, Minkmaier Ferenc, Révay György, Schwetz Vilmos, Siosz József, Szaib Lipót, dr. id. Szénássy Sándor, Újhelyi Sándor és Wallheim János nyug.­oszt. tan. A főpolgármester meghatóban kö­szönte meg a kitüntetést és kijelentette, hogy ezután is, élte utolsó leheletéig, polgártársai rendelkezésére bocsátja magát és tehetségét és ha ezek parancsolják, úgy élte alkonyát is jelenlegi állásának fogja szen­telni.­­ A közúti vasúti albizottság­ ma délelőtt tartott ülésén a villamos vasutak szerződésének egy­ségesítése ügyében folytak a tárgyalások ; megállapo­dás azonban ez­úttal sem történt, a­mennyiben a b­e­­váltás módozatairól lévén szó, a bizottság ragaszko­dott a régebben kikötött feltételekhez, ellenben a vil­­lamosvasút-társaság részéről azokat el nem fogadha­­tóknak jelentették ki. A differencia főleg abban mu­tatkozott, hogy míg a főváros a beváltást az 1917-ik évtől kezdődőleg a társaság összes aktíváira és pasz­­szíváira kiterjeszteni kívánja, addig a részvénytársaság ahhoz az elvhez ragaszkodik, hogy a beváltás joga csakis a minisztertől megállapított befektetési tőke és annak tartozékaira vonatkozhatik, tehát a jövedelem­ből történt szerzemények, a­mennyiben a részvények közt nem kerültek befizetésre, a társaságtól el sem vehetők. — A lókús árusítása Budapesten. Meg­emlékeztünk annak idejében arról a beadványról, a­melyet a fővárosi tanácshoz a magy­­ar sz. állatorvos­egyesület választmánya terjesztett a lóhus árusítása ügyében. A terjedelmes s az ügyet minden oldalról fölkaroló beadvány oda irányul, hogy minden körül­mény a lóhus kimérésének egészségügyi, nemzet- és mezőgazdasági szempontból való célszerűsége és hasz­nos volta mellett szól, az arra vonatkozó engedély megadása ellen pedig egyetlen alapos ellenvetés sem hozható föl. Az állatorvos-egyesület választmánya azt javasolja tehát a fővárosi tanácsnak, hogy a lovak vágásának és a lóhús kimérésének megengedését ha­­tározatilag mondja ki s tegye lehetővé, hogy a kellő felügyelet szervezésével a fogyasztó közönség az új táplálószer iránt bizalmat nyerjen. E beadványra a tiszti főorvos a következő véleményt adta: „A magy. orsz. állatorvos-egyesület választmányának kérését, amely szerint a lovak vágásának és a lóhús kiméré­sének megengedése kimondassák, elvileg kifogásolha­tónak nem vélem, sőt a beadványban fölhozott több­­rendbeli előnyökre való tekintettel, a­melyek nemcsak a nemzetgazdászat és ipar, hanem a fogyasztó közön­ség javára válnának, annak a főváros területén leendő mielőbb való életbeléptetését a kellő felügyelet és ellenőrzés mellett a magam részéről is előnyös­nek tartanám. ’ — Tejeladás a fővárosban. A tej, mivel egyik legfontosabb élelmi cikk eladás tekintetében nemcsak a legszigorúbb hatósági ellenőrzést igényel, de a közönség méltán kívánhatja, hogy a tej csak oly helyeken legyen áruba bocsátható, hol az legtisz­tábban kezelhető s a megromlás ellen megóvható Ilyen helyek : a boltok és tejcsarnokok, hol nemcsak a hatósági ellenőrzés gyakorolható, de az elárusítandó tej tiszta kezeléséről s a romlás ellen való megóvás módjáról maga a fogyasztó közönség is meggyőződést szerezhet ,­ ilyen helyek továbbá a tejes­kocsik s a közpiacok is, a­mennyiben a közpiacokra, valamint a kocsikon behozott tej legnagyobb részt állandó ve­vőknek, vagy pedig megrendelés útján és napi fo­gyasztásra hozatván, az ilyen tej friss állapotban és már a kora reggeli órákban a termelő kezéből egye­nesen a fogyasztó kezeibe megy át. Minthogy pedig a tej eladása körül szem előtt tartandó ezen követel­mények a tejnek egyes utcasarkokon állandóan egész napon át tartó eladásánál keresztül nem vihetők, a­mennyiben egyrészt a hatósági ellenőrzés kellően nem gyakorolható, másrészt pedig úgy a tejes­ edé­nyek, mint a tej az utcák porának és az idő viszon­tagságainak lévén kitéve, a tej sem tisztán nem ke­zelhető, vagy a közönség az ilyen, utcasarkon forga­lomba hozott tej tiszta kezelése iránt legalább is bi­zalmatlansággal viseltetnék, a romlás ellen pedig egyáltalán megóvható nem lenne, — mindezeknél fogva a főváros tanácsa legutóbb tartott ülésében ki­mondta, hogy a tejnek utcasarkokon egész napon át tartó eladását meg nem engedi. FESTI HÍRLAP 1891. Julius 1. Friedrichsruheból nem nézik nyugodtan, hogy Salisbury lapja, a félhivatalos Morning Post a fiumei eseményeket ünnepli, és hogy II. Vilmosnak fényes fogadtatást készítenek elő Angolországban. A Hamb. Nachr. (Bismarck szócsöve) nagy komolyan figyelmeztet, hogy rosszabbítja a német-orosz viszo­nyokat, ha Németország túlságosan barátkozik azzal a hatalommal, melynek leginkább van érdekében, hogy Oroszországnak a Fekete-tengerre és Keletre vonatkozó szándékaival szembe szálljon. Az oroszok­nak a német politika jövendő magatartása iránt való bizalmatlansága némileg lépést tart majd a német­angol barátság bensőbbé tételével. Helyén volna, hogy a német politika orosz-angol feszültség esetére előbb ne foglaljon állást, míg a keleti kérdésben ér­dekelt többi hatalom nem nyilatkozott. Színház, zene, képzőművészet. * (A városligeti színkörben) ma este Jani és Juci című­ bohózatban szerepcsere történt. H. Csillag Amália asszony szerepét, melyet az eddig általános tetszés között játszott, egy fiatal kezdő szí­nésznő, Tornay Fánesi vette át. A kisasszonynak ez volt első föllépte hasonló szerepkörben. Kétségkí­vül megnyerő jelenség a színpadon s úgy a kackiás bársonyderék, mint a szűk bakanadrág illik gömbö­lyű termetére. S­ámbátor nem tudta feledtetni előd­jének routinját, elevenségét, mindazáltal alakítása jó volt, éneke pedig tetszést aratott. Még most a moz­gásban, temperamentumban, forgolódásban kissé bá­gyadt, idegenszerű volt, de ezen bizonyára segíteni fog az idő. A fölhangzott tapsok biztatásul szolgál­hatnak neki. — A többi szereplők a régiek voltak : Andorffi, Újvári, Hevesi, Góth, Püspöki, Táj­kerti Berta, Ebergényiné, Tharaszovits M. stb. sokat kacagtatták a publikumot. * (Hangverseny Esztergomban.) Vécsei Géza operai énekes, Czobor Károly zongora­művész és Bárdosi Irén énekesnő e hó 17-én Esztergom­ban a Fürdő-vendéglő termében igen válogatott közönség előtt hangversenyt rendeztek. Bárdosi Irén és Vécsei Géza nagy hatást keltettek énekükkel, Czobor Károly pompás zongora­játékával tapsra és éljenzésre ragadta a közönséget. A művész­társaság legközelebb ismét rendez előadást, mert a teremben uralkodott nagy meleg miatt sokan nem vehettek részt a hangversenyen és így a színkörben tartanak újabb hangversenyt. * (Diplomáciái után kiváltott színészek.) A román nemzeti színház tagjai csak a napokban távozhattak Bécsből. Említettük, hogy a Carl-színház­­ban történt vendégszereplésük teljes kudarcot vallott. A társulat tagjai nem tudták kifizetni szállodai szám­láikat és a Carl-színházzal szemben sem tettek eleget kötelezettségeiknek. Manulescu igazgató azért a román követséghez fordult közbenjárásért, a­mi azon­ban annyira elhúzódott, hogy a színészek mostanig voltak kénytelenek Bécsben vesztegelni. * (Euanoia mester.) A román király kis ordo­­záporral fejezi majd ki háláját a „Manólé mesternek“, Carmen Sylva drámájának bécsi előadásáért. A burg­­színház intendánsa, igazgatója és a főbb szereplők kapnak majd rendjeleket. * (Német opera Amsterdamban.) Amster­damban német opera létesítését tervezik. A válla­lat élén Schwartz Lajos áll. Az előadásokat szept. 15-én kezdik meg. A társulat hetenkint egyszer Rot­terdamban játszanék. * (D’Article 231.) Ez a címe Ferrier Pál új vígjátékának, mely július elején kerül színre a Theatre Françaisban. Házasfelek szerepelnek benne, kik nagy buzgósággal visznek egymás ellen válópert, de végül kibékülnek. * (Új ballet.) A londoni Alhambra-színházban Oriella című ballettet adtak, melyet Jacobi, az inté­zet karmestere irt. A ballet tetszett, különösen egy japáni részlet keltett nagy hatást. A zene valószínű­leg népszerűvé fog lenni. * (Cagliostromantheon.) Ez a neve Lavater Lajos londoni vállalkozó színházának, melynek mű­vészi truppját a kutyák képezik. A derék állatok hátsó lábaikon lépnek a színpadra, magukkal cipelve egy hangszert meg egy kótatartót. Gazdájuk felére megharsan a kutya-szimfónia, a­mi rettenetes zene­bona ugyan, de óriási derültséget kelt minden al­kalommal.

Next