Pesti Hírlap, 1891. július (13. évfolyam, 178-208. szám)
1891-07-01 / 178. szám
___________________________ miatta kivételt tegyenek, mely a nemzeti érdekek min-rden tárgyszerű fejtegetését lehetetlenné tenné. (Tetszés.) Gondoljon tiszteletreméltó Cavalotti a hazára s álljon el ettől az áldatlan vitától. (Tetszés.) Cavalotti: Mindnyájan a hazára gondolunk, én csak jogaimat védem. Elnök: Miért mondott ön le interpellációjáról ? Cavalotti: Mert nem vagyok Paprika Jancsi, a kérdés mindig az marad, hogy ragaszkodik-e Brin az interpellációhoz ? Igen, vagy nem? S ha ragaszkodik, akkor — jogainknál fogva — védekezni fogunk. Imbriáni: Igen, védekezni fogunk. Talán eunuchoknak tartanak bennünket? Brin erre fölemelkedik s kijelenti, hogy interpellációját nem vonja vissza. Imbriáni : Mit mond ? Cavaletti: Brin beszélni akar. Imbriáni: Ő akar beszélni, a svájci admirális? (Célzás arra, hogy Brin már háromszor volt tengerészetügyi miniszter, pedig nem is tengerész.) Brin: Gyalázzon ahogy tetszik, megmaradok elhatározásom mellett, s nyugodtan várom a miniszter nyilatkozatait. (Tetszés a kamara minden padjain, pisszegés, üvöltés a szélsőbalon ; Cavallotti körül egy Ids csoport képződik, a csoport folytonosan dobol, trombitál, s iszonyú lábdobogást visz véghez.) Pantano (torkaszakadtából): Lazzaronik, söpredék, komédiások. Prampolini: Föláll ülőhelyére, karjait kiterjeszti s igy kiált: „A haza java ilyen álszenteskedő gyülevészre van bízva. Osztrák lakájok vagytok! Elő a feketesárga kokárdákkal !“ Az egész ház vulkanikus forrongásban van, csak Fortis álmozdulatlanul, keresztbe font karokkal és nevet. A nagy zűrzavarból, az emberi és állatias hangok vegyülékéből Rudini szava hangzik ki. A következőket mondja : „Biztosíthatom az országot és a képviselőházat“ . . . (Felkiáltások a szélsőbalon : Ki vele! Hallgasson! Travara, bumbur !) Rudini nem engedi magát megzavartatni, hanem folytatja beszédét. „Önök kiabálhatnak, de az ország nincs önökkel. Biztosíthatom az országot és képviselőházat, hogy a kormány ragaszkodik ahhoz a békepolitikához, amelyet Olaszország eddig követett. Ezért hűségesen ragaszkodunk a két közép-európai nagyhatalommal való szövetségünkhöz. Olaszország és Európa, ismétlem, bizonyosak lehetnek abban, hogy szövetségünk és ezzel együtt a béke fentartatik." Az egész képviselőház fölemelkedik és percekig tartó tetszészaj s éljenzés hangzik föl. A szélsőpárt padjairól azonban tomboló tömeg zúdul alá, összeverődik a miniszteri pad előtt és Rudinit goromba invektivákkal halmozza el. A miniszterelnök szót sem szól, egy ideig nézi a radikálisokat s aztán int az elnöknek, aki Colajanininak engedi át a szót, hogy megtehesse belpolitikai interpellációját. Colajanini: Elnök úr! Azután a képtelen, erőszakos és közönséges eljárás után, mit ez a pretoriánus tanúsít, lemondok a szóról. (Az elnök rendreutasítja a szónokát és átadja a szót Prinettinek, ki a szólás jogáról szintén lemond.) De Martino: Szánalomból és a haza iránti szeretetből nem fogok közelebbről foglalkozni Cavallotti úr és társainak suhancokhoz való magaviseletével. Cavalotti : (E szókra előrohanva .) Te söpredék ! Te fogsz minket sértegetni. (Keresztül ugrik az asztalon. Rá akar rohanni Martinóra, de szemközt találja magával De Maria képviselőt, akit vak dühében arcul üt. Maria mellen ragadja és ledobja a lépcsőn. Cavalotti barátai előre nyomulnak és nem sokára a miniszteri padok előtti tér zagyva embergomolyog, amelyből csak néhány képviselőnek a feje látszik ki, a többiek a földön henteregnek, s mindez olyan látványt nyújt, amelyet parlamenti jelenet gyanánt a legmerészebb képzelődés sem képes kigondolni. A szegény jóságos Coppinot és az öreg Pavoncellit résztvevő barátaik hordták ki a tolongásból, annyira össze-vissza voltak verve, hogy azonnal ápolás alá kellett őket venni. De Marianak hatalmas daganat volt a homlokán, Cavalletlinak az orra vérzett; az első vér, mely a hármas szövetségért folyt. Mikor a tömeg kissé szétoszlott és a szolgák két rendező és több más tisztviselő segítségével az öklöző képviselőket kiszorították, a földön két nyakkendő és egy kabátszárny hevert, egy szolga fölszedte ezeket a szomorú maradványokat és az elnöki szék alá tette. Később megtudták, hogy a kabát-darab egy gyorsíróé, akit futás közben a mazzinista Fratti megfogott és aki üldözője karmai közül csak kabátja feláldozásával szabadulhatott. A harc tíz percnél tovább tartott és csak a folyosókon végződött, ahol még apró csatározások folytak. Mikor egy óra múlva az izgatottság megszűnt s a kedélyek lecsillapodtak, az elnök újból megkezdte az ülést. Cavalletta és Bovio az engesztelés megható szavait mondták és kérték képviselőtársaikat, hogy emlékezzenek a hazára, melynek szüksége van a jobb- és balpárt kibékülésére. Biancheri atyai beszédet mondott, a kamara tapsolt és őszig elhalasztotta üléseit. Fővárosi ügyek. — Községi választások. A fővárosi községi választók névjegyzéke ma délig volt kitéve közszemlére a régi városházán, ahol ma délig lehetett beadni a névjegyzék elleni felszólalásokat. Most is kitűnt, hogy a választásoknál a legnagyobb harc a Józsefvárosban lesz, ahol az új polgári kör lépett akcióba a kerületben uralkodó Rémi és Hűvös-féle párt ellen. A polgári kör pártja 508 ellenpárti szavazó igazolványt támadott meg reklamációval és pedig kifogásolnak 44 választót azon a címen, hogy más kerületben lakik és szavazótárcáját is részben más kerületben vette ki, 77 választót azért, mert az összeíráskor vallott józsefvárosi lakásukon nem laknak és egyáltalában nincs bejelentett lakásuk, végül még kifogásolnak 232-őt a meghatalmazásnak nem törvényszerű kiállítása, 134-et pedig nem fizetés vagy adó hátralék címén. Reklamációt adott továbbá be Bernfelder Zsigmond választó 128 postatiszt ellen az alapon, hogy sem személyesen nem jelentkeztek, sem meghatalmazást alá nem írtak, hanem egyszerűen az igazgatóság által készített névjegyzékre kaptak szavazótárcát. A Józsefváros után a legtöbb reklamáció a VI-ik kerületből adatott be. Összesen 70 darab. A tömeges reklamációk következtében az igazoló választmánynak szombatra kitűzött ülése aligha lesz megtartva. —Küldöttség a főpolgármesternél. Az I. k. polgári kör küldöttsége ma tisztelgett Ráth Károly főpolgármesternél, abból az alkalomból, hogy a polgári kör őt tiszteletbeli tagjává választotta. A küldöttség, melynek vezetője dr. Schwartzer Ottó volt, a következő tagokból állott: Adamovszky Péter nagykereskedő, Beiwinkler Károly főv. biz. tag, lovag Faik Zsigmond, Fekete József gimn. igazgató, Garay Antal, dr. Hegedűs János, Huszár Adolf kir. tan., Jankovics Péter, Minkmaier Ferenc, Révay György, Schwetz Vilmos, Siosz József, Szaib Lipót, dr. id. Szénássy Sándor, Újhelyi Sándor és Wallheim János nyug.oszt. tan. A főpolgármester meghatóban köszönte meg a kitüntetést és kijelentette, hogy ezután is, élte utolsó leheletéig, polgártársai rendelkezésére bocsátja magát és tehetségét és ha ezek parancsolják, úgy élte alkonyát is jelenlegi állásának fogja szentelni. A közúti vasúti albizottság ma délelőtt tartott ülésén a villamos vasutak szerződésének egységesítése ügyében folytak a tárgyalások ; megállapodás azonban ezúttal sem történt, amennyiben a beváltás módozatairól lévén szó, a bizottság ragaszkodott a régebben kikötött feltételekhez, ellenben a villamosvasút-társaság részéről azokat el nem fogadhatóknak jelentették ki. A differencia főleg abban mutatkozott, hogy míg a főváros a beváltást az 1917-ik évtől kezdődőleg a társaság összes aktíváira és paszszíváira kiterjeszteni kívánja, addig a részvénytársaság ahhoz az elvhez ragaszkodik, hogy a beváltás joga csakis a minisztertől megállapított befektetési tőke és annak tartozékaira vonatkozhatik, tehát a jövedelemből történt szerzemények, amennyiben a részvények közt nem kerültek befizetésre, a társaságtól el sem vehetők. — A lókús árusítása Budapesten. Megemlékeztünk annak idejében arról a beadványról, amelyet a fővárosi tanácshoz a magyar sz. állatorvosegyesület választmánya terjesztett a lóhus árusítása ügyében. A terjedelmes s az ügyet minden oldalról fölkaroló beadvány oda irányul, hogy minden körülmény a lóhus kimérésének egészségügyi, nemzet- és mezőgazdasági szempontból való célszerűsége és hasznos volta mellett szól, az arra vonatkozó engedély megadása ellen pedig egyetlen alapos ellenvetés sem hozható föl. Az állatorvos-egyesület választmánya azt javasolja tehát a fővárosi tanácsnak, hogy a lovak vágásának és a lóhús kimérésének megengedését határozatilag mondja ki s tegye lehetővé, hogy a kellő felügyelet szervezésével a fogyasztó közönség az új táplálószer iránt bizalmat nyerjen. E beadványra a tiszti főorvos a következő véleményt adta: „A magy. orsz. állatorvos-egyesület választmányának kérését, amely szerint a lovak vágásának és a lóhús kimérésének megengedése kimondassák, elvileg kifogásolhatónak nem vélem, sőt a beadványban fölhozott többrendbeli előnyökre való tekintettel, amelyek nemcsak a nemzetgazdászat és ipar, hanem a fogyasztó közönség javára válnának, annak a főváros területén leendő mielőbb való életbeléptetését a kellő felügyelet és ellenőrzés mellett a magam részéről is előnyösnek tartanám. ’ — Tejeladás a fővárosban. A tej, mivel egyik legfontosabb élelmi cikk eladás tekintetében nemcsak a legszigorúbb hatósági ellenőrzést igényel, de a közönség méltán kívánhatja, hogy a tej csak oly helyeken legyen áruba bocsátható, hol az legtisztábban kezelhető s a megromlás ellen megóvható Ilyen helyek : a boltok és tejcsarnokok, hol nemcsak a hatósági ellenőrzés gyakorolható, de az elárusítandó tej tiszta kezeléséről s a romlás ellen való megóvás módjáról maga a fogyasztó közönség is meggyőződést szerezhet , ilyen helyek továbbá a tejeskocsik s a közpiacok is, amennyiben a közpiacokra, valamint a kocsikon behozott tej legnagyobb részt állandó vevőknek, vagy pedig megrendelés útján és napi fogyasztásra hozatván, az ilyen tej friss állapotban és már a kora reggeli órákban a termelő kezéből egyenesen a fogyasztó kezeibe megy át. Minthogy pedig a tej eladása körül szem előtt tartandó ezen követelmények a tejnek egyes utcasarkokon állandóan egész napon át tartó eladásánál keresztül nem vihetők, amennyiben egyrészt a hatósági ellenőrzés kellően nem gyakorolható, másrészt pedig úgy a tejes edények, mint a tej az utcák porának és az idő viszontagságainak lévén kitéve, a tej sem tisztán nem kezelhető, vagy a közönség az ilyen, utcasarkon forgalomba hozott tej tiszta kezelése iránt legalább is bizalmatlansággal viseltetnék, a romlás ellen pedig egyáltalán megóvható nem lenne, — mindezeknél fogva a főváros tanácsa legutóbb tartott ülésében kimondta, hogy a tejnek utcasarkokon egész napon át tartó eladását meg nem engedi. FESTI HÍRLAP 1891. Julius 1. Friedrichsruheból nem nézik nyugodtan, hogy Salisbury lapja, a félhivatalos Morning Post a fiumei eseményeket ünnepli, és hogy II. Vilmosnak fényes fogadtatást készítenek elő Angolországban. A Hamb. Nachr. (Bismarck szócsöve) nagy komolyan figyelmeztet, hogy rosszabbítja a német-orosz viszonyokat, ha Németország túlságosan barátkozik azzal a hatalommal, melynek leginkább van érdekében, hogy Oroszországnak a Fekete-tengerre és Keletre vonatkozó szándékaival szembe szálljon. Az oroszoknak a német politika jövendő magatartása iránt való bizalmatlansága némileg lépést tart majd a németangol barátság bensőbbé tételével. Helyén volna, hogy a német politika orosz-angol feszültség esetére előbb ne foglaljon állást, míg a keleti kérdésben érdekelt többi hatalom nem nyilatkozott. Színház, zene, képzőművészet. * (A városligeti színkörben) ma este Jani és Juci című bohózatban szerepcsere történt. H. Csillag Amália asszony szerepét, melyet az eddig általános tetszés között játszott, egy fiatal kezdő színésznő, Tornay Fánesi vette át. A kisasszonynak ez volt első föllépte hasonló szerepkörben. Kétségkívül megnyerő jelenség a színpadon s úgy a kackiás bársonyderék, mint a szűk bakanadrág illik gömbölyű termetére. Sámbátor nem tudta feledtetni elődjének routinját, elevenségét, mindazáltal alakítása jó volt, éneke pedig tetszést aratott. Még most a mozgásban, temperamentumban, forgolódásban kissé bágyadt, idegenszerű volt, de ezen bizonyára segíteni fog az idő. A fölhangzott tapsok biztatásul szolgálhatnak neki. — A többi szereplők a régiek voltak : Andorffi, Újvári, Hevesi, Góth, Püspöki, Tájkerti Berta, Ebergényiné, Tharaszovits M. stb. sokat kacagtatták a publikumot. * (Hangverseny Esztergomban.) Vécsei Géza operai énekes, Czobor Károly zongoraművész és Bárdosi Irén énekesnő e hó 17-én Esztergomban a Fürdő-vendéglő termében igen válogatott közönség előtt hangversenyt rendeztek. Bárdosi Irén és Vécsei Géza nagy hatást keltettek énekükkel, Czobor Károly pompás zongorajátékával tapsra és éljenzésre ragadta a közönséget. A művésztársaság legközelebb ismét rendez előadást, mert a teremben uralkodott nagy meleg miatt sokan nem vehettek részt a hangversenyen és így a színkörben tartanak újabb hangversenyt. * (Diplomáciái után kiváltott színészek.) A román nemzeti színház tagjai csak a napokban távozhattak Bécsből. Említettük, hogy a Carl-színházban történt vendégszereplésük teljes kudarcot vallott. A társulat tagjai nem tudták kifizetni szállodai számláikat és a Carl-színházzal szemben sem tettek eleget kötelezettségeiknek. Manulescu igazgató azért a román követséghez fordult közbenjárásért, ami azonban annyira elhúzódott, hogy a színészek mostanig voltak kénytelenek Bécsben vesztegelni. * (Euanoia mester.) A román király kis ordozáporral fejezi majd ki háláját a „Manólé mesternek“, Carmen Sylva drámájának bécsi előadásáért. A burgszínház intendánsa, igazgatója és a főbb szereplők kapnak majd rendjeleket. * (Német opera Amsterdamban.) Amsterdamban német opera létesítését tervezik. A vállalat élén Schwartz Lajos áll. Az előadásokat szept. 15-én kezdik meg. A társulat hetenkint egyszer Rotterdamban játszanék. * (D’Article 231.) Ez a címe Ferrier Pál új vígjátékának, mely július elején kerül színre a Theatre Françaisban. Házasfelek szerepelnek benne, kik nagy buzgósággal visznek egymás ellen válópert, de végül kibékülnek. * (Új ballet.) A londoni Alhambra-színházban Oriella című ballettet adtak, melyet Jacobi, az intézet karmestere irt. A ballet tetszett, különösen egy japáni részlet keltett nagy hatást. A zene valószínűleg népszerűvé fog lenni. * (Cagliostromantheon.) Ez a neve Lavater Lajos londoni vállalkozó színházának, melynek művészi truppját a kutyák képezik. A derék állatok hátsó lábaikon lépnek a színpadra, magukkal cipelve egy hangszert meg egy kótatartót. Gazdájuk felére megharsan a kutya-szimfónia, ami rettenetes zenebona ugyan, de óriási derültséget kelt minden alkalommal.