Pesti Hírlap, 1891. augusztus (13. évfolyam, 209-238. szám)

1891-08-01 / 209. szám

1891. augusztus 1. PES­T­I HÍ­R­L­A­P II. A képviselőház ülése, julius 31. Péchy Tamás elnök az ülést d­­e 10 órakor megnyitván, a múlt ülés jegyzőkönyve hitelesíttetik. közigazgatás reformja. Következik a napirend: a vármegyei közigaz­gatás rendezéséről szóló törvényjavaslat 1. §-ának folytatólagos tárgyalása. Kemény Pál szerint a miniszterelnök minapi beszédében igen nagy szolgálatot tett a függetlenségi pártnak, mert nyilvánvalóvá tette a nemzet előtt, hogy e javaslatnak igazi célja csak annyiban érinti a közigazgatást, hogy annak tisztviselői felé a Damok­lész kardját akarja helyezni, hogy ezáltal egészen ha­talmába kerítse őket. Hosszasan polemizál ezután Szabó Imrével s végül kijelenti, hogy Helfy Ignác módosítványát pártolja. Detrich Péter a szakaszt nem fogadja el, de visszautasítja az obstrukció vádját, ellenben a kor­mányt és pártját a destrukció vádjával illeti. Ujítoss Gábor: A javaslat első szakasza azt mondja, hogy a közigazgatás állami érdek s állami tisztviselők által teljesítendő. Már az első szakasz sem mond valóságot. Az állam keretében vannak ki­sebb, nagyobb és legnagyobb érdekek; vannak köz­ségi, városi, megyei és állami érdekek. A helyi érde­kek elintézése helyi közegekre bízandó már az erő kímélése szempontjából is. S midőn a javaslat azt mondja, hogy a községi és megyei érdekek kielégíté­sére állami erőket alkalmaz, azt bizonyítja, hogy a kormánynak az erőkifejtés tekintetében nincs helyes oekonómiája. Ha helyi érdekekről van szó, ki ismer­heti ezeket jobban, mint aki ezen érdekek körében él ? S ezek nem a kinevezett tisztviselők, hanem a vá osztottak, kiknek régebben birtokosoknak kellett lenniök. Midőn a vármegyét védelmezik, akkor a ma­gyar társadalom egy kötelékét védik. Aki e társada­lom kötelékét tönkre akarja tenni, annak az a célja, hogy a különben is pangó magyar társadalmi életet még nagyobb pangásnak vesse elébe. Mikor a Bach­­korszak a társadalomra nehezedett, mit csinált a ma­gyar társadalom ? Nem elégedett meg azokkal az ér­­dekcsoportozatokkal, melyeket megyéknek nevezünk, hanem még kaszinókat, gazdasági egyleteket és egyéb csoportozatokat alapítottak. S most a megyéket meg akarják szüntetni, mert a közigazgatás rossz. De ki tudná bizonyítani, hogy a közigazgatás rosszaságát a választott tisztviselők okozzák? Azt mondják, hogy a választások korrumpálják az erkölcsöket, de hisz ugyanezzel az indokolással a képviselők választását is meg kellene szüntetni. Azt ne higyje senki, hogy a kinevezett tisztviselők mellett a választások erkölcsösebbek lesznek; ellenkezőleg ezután a kormány át fogja helyezni az oly tisztvise­lőt, aki esetleg kimutatná, hogy még nem tudja a kor­mány főelvét, mely így szól: Minden érdek fölött áll a pártérdek. A miniszterelnök meg akarja menteni a tisztviselőket választóik befolyásától. Ez a legképtele­nebb indokolás. Magyarországon még sohsem ítéltek el oly tisztviselőt, aki szigorú és pártatlan volt. Ezt tudta minden választott tisztviselő s ezért a saját ér­dekében volt pártatlan Mert aki mindenik féltől függ, az nem mer mind közül egynek kedvezni. A válasz­tott tisztviselő ismeri a helyi érdekeket s ezeknek lat­­bavetésével intézi az ügyeket, mig a kinevezett tisztvi­selő a törvényeket a maguk brutalitásában hajthatják végre s nem fognak attól tartani, hogy az e miatt rájuk zúduló gyűlölet egész életükön át fogja kisérni, mert e gyűlölet elől egyszerűen áthelyeztetik magukat. Az az ember, aki nem ragaszkodik egy helyhez, az nem ragaszkodik hazájához sem s az az ember, aki mindenünnen való, az a legnagyobb sehonnai. Csak a választott tisztviselő ragaszkodik megyéjéhez, mely­nek fia. A megye minden tehetségnek nyitva van. In­kább való kormányzati tisztviselőnek az az ember, a ki a politikai harcok nyílt mezejéről küzdi magát ál­lásába, mint az olyan ember, ki a miniszteri előszo­bák felsőtét levegőjéből kerül ki egyszerre, mint nagy­hatalom. Az állami akarat végrehajtásának a válasz­tott tisztviselők sohsem állották útját. Ha az állami akarat kellően végre nem hajtatott, annak oka a fő­ispánokban rejlett s abban, hogy törvényt hoztunk, melynek érlelésében kvalifikáció nélküli egyéneket ál­lítottunk a kvalifikált tisztviselők felé. A beterjesztett javaslat értelmében a főszolgabíró nem kevesebb, mint hat főnök alá lesz rendelve s ezek egy időben sür­gethetik a hozzá utalt ügy elintézését. Már most, ha a hat főnök közül a pénzügyigazgató lesz a legdur­vább és legerőszakosabb, akkor a szegény főszolga­bíró, hogy ennek haragját magára ne zúdítsa, ennek megbízásait fogja első­sorban teljesíteni s ezért elin­tézetten hagyja a többi hozzá utalt dolgot. Azt mondja a miniszterelnök, hogy a közigaz­gatás javítását célozza. A közigazgatás javításának első föltétele a területi rendezés. De ehhez a minisz­terelnök már nem mer nyúlni, mert itt nemcsak nép­jogok volnának érintve, hanem oly érdekek, melyeket a haszon reménye mindig a kormány táborába haj­tott. Ha a közigazgatást javítani akarjuk, akkor elő­ször a közigazgatási jogszabályokat s a közigazgatási eljárást kellene kodifikálni. A miniszter azt mondta, h­ogy szükség van jó főispánokra; nem csak erre, jó belügyminiszterre is szükség van. Az államrendőrség , , s a fővárosi rendőrség élén időről-időre áll egy em­ber, kinek helyettesítéséről csak­­akkor kezdenek gon­dolkozni, ha már indult. Ebből az világlik ki, hogy minden kormány csak a maga uralkodása idejére tö­rődik az á nemérdekekkel. De itt van maga a belügy­miniszteri tárca, melylyel csak úgy mellékesen van megbízva az az ember, kiben a miniszterelnök és a pártvezér van egyesülve. Hát lehetséges-e, hogy a közigazgatást megjavíthassa oly ember, kire a belügyi tárca csak úgy mellékesen van bízva? Hisz a közi­gazgatás romlottsága onnan datálódik, mikor Tisza miniszterelnök, pártvezér és belügyminiszter lett egy személyben. Ha a többség javítani akarja a közigaz­gatást, kezdje azon, hogy a belügyminiszter ne legyen pártvezér s a pártvezér ne legyen miniszterelnök. Soha még nemzetet nem igáztak le úgy, hogy ne hirdették volna akkor, hogy az a nép javára tör­ténik. Rómában a fejedelmeit csarnokában ott volt Brutus szobra figyelmeztetésül, hogy Rómában min­dig akadni fog ember, ki a zsarnokságra vetemedőt a hatalomból kiűzi. Magyarországon a hatalom tör­vényei között ilyen figyelmeztetésül állott mindig a vármegyei törvény. Huszonkét év óta hozunk nagy áldozatokat a népnevelés érdekében s mikor azt hi­­hetnők, hogy e nép már nagykorú, akkor törvényt akarnak statuálni, melyben ki van mondva a nép kis­korúsága. Huszonkét év előtt e népnek jogokat ad­tunk s most elveszszük tőle. 1867. óta csak egy lé­pést tettünk előre, egy „és“ szócskát, de visszafelé tettünk számtalant. Ha a kormány erős Magyarorszá­got akar, ne a néptől kobozzon el jogokat, hanem szerezze vissza azokat, melyek nélkül erős Magyar­­ország nem képzelhető. 1872-ben az egyiptomi alkirálynak egy hajója az angol kanálison elsülyesztett egy hollandi gőzöst. A hollandiak beperelték az angol admiralitásnál a hajó kapitányát és tulajdonosát, a khedivét. A kérdés azon fordult meg, hogy a nemzetközi jog szerint egy szu­verénnek a hajója, ha kártérítéssel tartozik is, az csak a szuveréntől kérhető, de az angol admiralitás megállapította a maga illetékességét, még­pedig a kö­vetkező indokolással : „Az egyiptomi hadsereg csak ré­sze az ottomán hadseregnek. A szultán által kötött szerződéselv kötelezők Egyiptomra. Az alkirálynak nincs joga az idegen udvaroknál külön képviseltetni magát. Végül az egyiptomi hadsereg és hajóhad lobogója nem más, mint a porta lobogója.“ Épen úgy mint nálunk: a magyar hadsereg csak része a közös hadseregnek ; az Ausztria-Magyarország uralkodója által kötött szer­ződések, miután a becikkelyezésektől a miniszterelnök óvakodik és azokat megtagadja, kötelezők Magyaror­szágra is, amennyiben a törvényhozás az azok vég­rehajtására szükséges eszközöket meg fogja adni. Az alkirálynak, épen úgy mint Magyarországnak, nincsen joga magát az udvaroknál külön képviseltetni; a ma­gyar hadseregnek és hajóhadnak nincs más lobogója, mint az osztrák császár lobogója, a sárga-fekete. (Za­jos helyeslés a szélsőbalon.) Ha tehát valaha Magyar­­országnak jelenlegi közjogi helyzete egy nemzetközi itélőszék elébe kerül, itt van már egy praecedens eset, (Zajos ellenmondás és mozgás jobbfelől.) melytől a nemzetközi biró (Folytonos mozgás, zaj és ellenmon­dások jobb felől.) .. . Black: (Csenget.) T. hát! Kénytelen vagyok határozottan tiltakozni ezen felfogás ellen közjogi te­kintetből. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) A magyar király nem szuzerénje senkinek, a magyar király nem alkirály. (Élénk helyeslés )­­.«•■ Ugron Gábor: Ebből az ítéletből látszik, hogy nekünk nincs miért áltatnunk magunkat; a mi nem­­zeti souverainitásunkról a külföld sokkal csekélyebb fogalommal bír, mint a­milyen fogalommal mi bírunk. Az államnak és a kormánynak tehát első feladata, hogy a nemzet szuverenitását a maga kiegészítő ré­szeiben is visszaszerezni törekedjék. Anglia és Ame­rika hatalmas fejlődését a jogok helyes felfogásának, önkormányzatának köszönheti. Magyarország közjogi helyzete még egy okkal több az önkormányzat fej­lesztésére. Nem fogadja el a szakaszt. (Hosszan tartó zajos helyeslés és éljenzés a szélsőbalon.) , Elnök az ülést öt percre felfüggeszti. (Szünet után.) Csatár Zsigmond hosszabb indokolás után kijelenti, hogy az első szakaszt, mely csak a kormány , erejét szaporítani van hivatva, nem fogadja el, hanem's csatlakozik Helfy Ignác módosításához. Majd ekként,, folytatja beszédét: T. ház! Ezen bevezetésem után (Általános' zajos derültség­) szükségesnek tartom, hogy kimutas­sam, hogy a­z t. kormánynak ezen erőszaporításra nincs szüksége. Károlyi Gábor gr.: Hát Szapáry hol van? Már Tisza Kálmánt követi ott künn ? (Derültség a szélsőbalon. Elnök csenget.) Csatár Zsigmond: Nem baj, ha nincs is itt. Hiszen a belügyi kormány az államhatalom, tehát a minisztertanács beleegyezésével kinevezett főispánok által nemcsak a megyei közszellemet, de még a törvényhatósági joggal fölruházott városok közszellemét is nem csupán éber szemmel kiséri, hanem úgyszól­ván döntő szavazattal látja el. Károlyi Gábor gr.: Csak a horv­át miniszter van itt, hol vannak a többiek ? Elnök: (Csenget.) A képviselő úrnak nincsen joga szólani. Károlyi Gábor gr.: Hát ha nincs miniszter! A horvát miniszter nem magyar miniszter ! (Zaj a jobbol­­dalon. Felkiáltások: Rendre! Rendre!) Josipovich Imre miniszter: Én magyar minisz­ter vagyok! (Élénk éljenzés a jobb- és baloldalon.) Elnök: A házszabályokban nincs benne, hogy a minisztereknek mindig itt kell ülni. A horvát mi­niszter a magyar kormány tagja. (Éljenzés a jobb- és baloldalon.) Csatár Zsigmond ezután folytatva beszédét, sorra veszi a minisztereket s konstatálva, hogy mind­egyik mennyi kortessel rendelkezik, kérdi, hogy mi szükség a javaslattal még újabb korteseket teremteni. Vegyük csak a vallásminisztert: az a sok pap, az a sok tanár — még a református püspököket sem veszi ki, hisz ez valamennyi mind megannyi kortes az államhatalom érdekében. (Egy hang a szélsőbalon: Hát a rabbinusok!) No azokat nem szeretem emle­getni. (Élénk derültség.) Ha tekintetbe veszszük azt a véghetetlen sok regále-haszonbérlőt, a­kikkel ma az államhatalom rendelkezik, hiszen a korcsma ma is sok emberre vonzó hatással van (Derültség a szélsőbalon.) és Szilágyi J. miniszter úr bizonyosan a pénzügymi­niszter úr által lett megkérve, épen azért úgy intézte a kúriai bíráskodásról szóló törvényt, hogy az etetés­itatás fönmaradjon ám, mert, ha az törvényileg eltil­­tatnék, az államkincstárnak a regale kiadásánál roppant nagy károsodása lenne. (Derültség és tetszés a szélsőbaloldalon.) Hát még ha az igazságügyminiszter ármádiáját nézzük! (Derültség.) Nagyon kár ezzel a törvényja­vaslattal az időt töltenünk; semmi szükség sincs arra, hogy e javaslatot törvényerőre emeljük, mert a mai elrontott megyei intézménynyel a t. kor­mány egészen meg lehet elégedve. Tapasztalta ezt szóló Békés­ Gyulán a saját választása alkalmával. Sürgősebb szükség volna az igazságügyi bajok orvos­lása. A rossz törvények uralma alatt és az igazság­ügyminiszter úrnak tétlensége folytán megtörtént. (Szilágyi Dezső igazságügyminiszter kimegy a terem­ből. Élénk derültség.) Szaló nagyon sajnálja, hogy az igazságügymi­niszter sietve elhagyta a termet, de azt kell hinnie, hogy valami életfentartó tanácskozásban vesz részt s ezért megbocsátható. Károlyi Gábor gr.: Eszik a buffetben. (Nagy derültség.) * ■% Csatár Zsigmond : Megtörtént, hogy legköze­lebb, egy főrendiházi családhoz tartozó bárónőt egy szerény kisállásu jegyző vizsgálati fogságba hurcol­­tatott és ha­bár 3—4 nap múlva ugyanaz az ügyész, a ki kimondotta, hogy a báró-kontesz. .. (Nagy de­rültség) úgy hívják azt kérem, ha már báró, hát valami. (Hosszantartó zajos derültség) habár mon­dom, ugyanaz az ügyész, a­ki a letartóztatást indít­ványozta, ki is mondotta, hogy a nő ártatlan és a törvényszék is úgy határozott, hogy a vizsgálat be­szüntetendő: ki adja meg az elégtételt a megsértett női becsületnek ? Az egy élő isten, senki más! Szóló úgy látja, hogy megváltoznak az időkkel az emberek is, és a­mint az emberek a hatalom polcára emel­kednek, akkor nem látják, a­mit látni nem akar­nak s nem hallják, a­mit hallani nem akarnak. És épen úgy tesznek, mint Szilágyi Dezső mi­niszter úr tett most, hogy ne halljanak, kimennek a folyosóra. (Derültség a szélsőbaloldalon.) Köztünk is vannak oly emberek, a­kik ha elvet akarnának cse­rélni, eljuthatnának a miniszteri székbe, de mi sok­kal jobban szeretjük hazánkat, semhogy a zsíros fa­zékon osztozkodni kedvet éreznénk magunkban. Mi vagy az elvek diadalának árán jutunk oda, vagy megmaradunk abban a szenvedőleges helyzetben, a­melyben vagyunk, és így fogjuk hazánk iránti kö­telességünk adóját leróni. (Helyeslés a szélsőbal­oldalon.) És mert te­hát, máskép nem cselekedhe­­tem, a törvényjavaslat 1. §-át el nem fogadom, Helfy Ignác képviselő úr indítványát teszem maga­mévá. Isten engem úgy segéljen! (Élénk helyeslés a szélső­baloldalon.) Elnök a tárgyalás folytatását a holnapi ülésre halasztja; ugyancsak holnap fog a miniszterelnök válaszolni a német színház, valamint a negyedik ma­gyar színház ügyében Kaas Ivor b. és Ugron Gábor interpellációira.­­­Az ülés 2 órakor ért véget. ______________________3_ Fővárosi ügyek. — A pénzügyi és gazdasági bizottság augusztus hó 5-ikén, szerdán, rendkívüli ülést tart. Tárgyalás alá kerül a közgazdasági és közélelmezési bizottság előterjesztése a városház-tér és a Duna­ utca közt fekvő u. n. zöld udvar megvétele tárgyában, továbbá a vasúti albizottság javaslata a budapesti városi vasúti■ vállalat (Siemens és Halske) vég­legesítése és szerződésének egységesítése tárgyában.­­ A vásárcsarnokok. Az élelmezési Vásár­­csarnokok létesítése ügyében május hó 13- kán hozott közgyűlési határozatot, május hó 27-én terjesztették föl a belügyminiszterhez, tehát a törvényben kisza­bott 40 nap régen letelt, a­nélkül, hogy a miniszter ez ügyben nyilatkozott volna. E szerint a közgyűlési­ határozat végrehajtható. A fővárosi törvényhatóság

Next