Pesti Hírlap, 1891. augusztus (13. évfolyam, 209-238. szám)
1891-08-01 / 209. szám
1891. augusztus 1. PESTI HÍRLAP II. A képviselőház ülése, julius 31. Péchy Tamás elnök az ülést de 10 órakor megnyitván, a múlt ülés jegyzőkönyve hitelesíttetik. közigazgatás reformja. Következik a napirend: a vármegyei közigazgatás rendezéséről szóló törvényjavaslat 1. §-ának folytatólagos tárgyalása. Kemény Pál szerint a miniszterelnök minapi beszédében igen nagy szolgálatot tett a függetlenségi pártnak, mert nyilvánvalóvá tette a nemzet előtt, hogy e javaslatnak igazi célja csak annyiban érinti a közigazgatást, hogy annak tisztviselői felé a Damoklész kardját akarja helyezni, hogy ezáltal egészen hatalmába kerítse őket. Hosszasan polemizál ezután Szabó Imrével s végül kijelenti, hogy Helfy Ignác módosítványát pártolja. Detrich Péter a szakaszt nem fogadja el, de visszautasítja az obstrukció vádját, ellenben a kormányt és pártját a destrukció vádjával illeti. Ujítoss Gábor: A javaslat első szakasza azt mondja, hogy a közigazgatás állami érdek s állami tisztviselők által teljesítendő. Már az első szakasz sem mond valóságot. Az állam keretében vannak kisebb, nagyobb és legnagyobb érdekek; vannak községi, városi, megyei és állami érdekek. A helyi érdekek elintézése helyi közegekre bízandó már az erő kímélése szempontjából is. S midőn a javaslat azt mondja, hogy a községi és megyei érdekek kielégítésére állami erőket alkalmaz, azt bizonyítja, hogy a kormánynak az erőkifejtés tekintetében nincs helyes oekonómiája. Ha helyi érdekekről van szó, ki ismerheti ezeket jobban, mint aki ezen érdekek körében él ? S ezek nem a kinevezett tisztviselők, hanem a vá osztottak, kiknek régebben birtokosoknak kellett lenniök. Midőn a vármegyét védelmezik, akkor a magyar társadalom egy kötelékét védik. Aki e társadalom kötelékét tönkre akarja tenni, annak az a célja, hogy a különben is pangó magyar társadalmi életet még nagyobb pangásnak vesse elébe. Mikor a Bachkorszak a társadalomra nehezedett, mit csinált a magyar társadalom ? Nem elégedett meg azokkal az érdekcsoportozatokkal, melyeket megyéknek nevezünk, hanem még kaszinókat, gazdasági egyleteket és egyéb csoportozatokat alapítottak. S most a megyéket meg akarják szüntetni, mert a közigazgatás rossz. De ki tudná bizonyítani, hogy a közigazgatás rosszaságát a választott tisztviselők okozzák? Azt mondják, hogy a választások korrumpálják az erkölcsöket, de hisz ugyanezzel az indokolással a képviselők választását is meg kellene szüntetni. Azt ne higyje senki, hogy a kinevezett tisztviselők mellett a választások erkölcsösebbek lesznek; ellenkezőleg ezután a kormány át fogja helyezni az oly tisztviselőt, aki esetleg kimutatná, hogy még nem tudja a kormány főelvét, mely így szól: Minden érdek fölött áll a pártérdek. A miniszterelnök meg akarja menteni a tisztviselőket választóik befolyásától. Ez a legképtelenebb indokolás. Magyarországon még sohsem ítéltek el oly tisztviselőt, aki szigorú és pártatlan volt. Ezt tudta minden választott tisztviselő s ezért a saját érdekében volt pártatlan Mert aki mindenik féltől függ, az nem mer mind közül egynek kedvezni. A választott tisztviselő ismeri a helyi érdekeket s ezeknek latbavetésével intézi az ügyeket, mig a kinevezett tisztviselő a törvényeket a maguk brutalitásában hajthatják végre s nem fognak attól tartani, hogy az e miatt rájuk zúduló gyűlölet egész életükön át fogja kisérni, mert e gyűlölet elől egyszerűen áthelyeztetik magukat. Az az ember, aki nem ragaszkodik egy helyhez, az nem ragaszkodik hazájához sem s az az ember, aki mindenünnen való, az a legnagyobb sehonnai. Csak a választott tisztviselő ragaszkodik megyéjéhez, melynek fia. A megye minden tehetségnek nyitva van. Inkább való kormányzati tisztviselőnek az az ember, a ki a politikai harcok nyílt mezejéről küzdi magát állásába, mint az olyan ember, ki a miniszteri előszobák felsőtét levegőjéből kerül ki egyszerre, mint nagyhatalom. Az állami akarat végrehajtásának a választott tisztviselők sohsem állották útját. Ha az állami akarat kellően végre nem hajtatott, annak oka a főispánokban rejlett s abban, hogy törvényt hoztunk, melynek érlelésében kvalifikáció nélküli egyéneket állítottunk a kvalifikált tisztviselők felé. A beterjesztett javaslat értelmében a főszolgabíró nem kevesebb, mint hat főnök alá lesz rendelve s ezek egy időben sürgethetik a hozzá utalt ügy elintézését. Már most, ha a hat főnök közül a pénzügyigazgató lesz a legdurvább és legerőszakosabb, akkor a szegény főszolgabíró, hogy ennek haragját magára ne zúdítsa, ennek megbízásait fogja elsősorban teljesíteni s ezért elintézetten hagyja a többi hozzá utalt dolgot. Azt mondja a miniszterelnök, hogy a közigazgatás javítását célozza. A közigazgatás javításának első föltétele a területi rendezés. De ehhez a miniszterelnök már nem mer nyúlni, mert itt nemcsak népjogok volnának érintve, hanem oly érdekek, melyeket a haszon reménye mindig a kormány táborába hajtott. Ha a közigazgatást javítani akarjuk, akkor először a közigazgatási jogszabályokat s a közigazgatási eljárást kellene kodifikálni. A miniszter azt mondta, hogy szükség van jó főispánokra; nem csak erre, jó belügyminiszterre is szükség van. Az államrendőrség , , s a fővárosi rendőrség élén időről-időre áll egy ember, kinek helyettesítéséről csakakkor kezdenek gondolkozni, ha már indult. Ebből az világlik ki, hogy minden kormány csak a maga uralkodása idejére törődik az á nemérdekekkel. De itt van maga a belügyminiszteri tárca, melylyel csak úgy mellékesen van megbízva az az ember, kiben a miniszterelnök és a pártvezér van egyesülve. Hát lehetséges-e, hogy a közigazgatást megjavíthassa oly ember, kire a belügyi tárca csak úgy mellékesen van bízva? Hisz a közigazgatás romlottsága onnan datálódik, mikor Tisza miniszterelnök, pártvezér és belügyminiszter lett egy személyben. Ha a többség javítani akarja a közigazgatást, kezdje azon, hogy a belügyminiszter ne legyen pártvezér s a pártvezér ne legyen miniszterelnök. Soha még nemzetet nem igáztak le úgy, hogy ne hirdették volna akkor, hogy az a nép javára történik. Rómában a fejedelmeit csarnokában ott volt Brutus szobra figyelmeztetésül, hogy Rómában mindig akadni fog ember, ki a zsarnokságra vetemedőt a hatalomból kiűzi. Magyarországon a hatalom törvényei között ilyen figyelmeztetésül állott mindig a vármegyei törvény. Huszonkét év óta hozunk nagy áldozatokat a népnevelés érdekében s mikor azt hihetnők, hogy e nép már nagykorú, akkor törvényt akarnak statuálni, melyben ki van mondva a nép kiskorúsága. Huszonkét év előtt e népnek jogokat adtunk s most elveszszük tőle. 1867. óta csak egy lépést tettünk előre, egy „és“ szócskát, de visszafelé tettünk számtalant. Ha a kormány erős Magyarországot akar, ne a néptől kobozzon el jogokat, hanem szerezze vissza azokat, melyek nélkül erős Magyarország nem képzelhető. 1872-ben az egyiptomi alkirálynak egy hajója az angol kanálison elsülyesztett egy hollandi gőzöst. A hollandiak beperelték az angol admiralitásnál a hajó kapitányát és tulajdonosát, a khedivét. A kérdés azon fordult meg, hogy a nemzetközi jog szerint egy szuverénnek a hajója, ha kártérítéssel tartozik is, az csak a szuveréntől kérhető, de az angol admiralitás megállapította a maga illetékességét, mégpedig a következő indokolással : „Az egyiptomi hadsereg csak része az ottomán hadseregnek. A szultán által kötött szerződéselv kötelezők Egyiptomra. Az alkirálynak nincs joga az idegen udvaroknál külön képviseltetni magát. Végül az egyiptomi hadsereg és hajóhad lobogója nem más, mint a porta lobogója.“ Épen úgy mint nálunk: a magyar hadsereg csak része a közös hadseregnek ; az Ausztria-Magyarország uralkodója által kötött szerződések, miután a becikkelyezésektől a miniszterelnök óvakodik és azokat megtagadja, kötelezők Magyarországra is, amennyiben a törvényhozás az azok végrehajtására szükséges eszközöket meg fogja adni. Az alkirálynak, épen úgy mint Magyarországnak, nincsen joga magát az udvaroknál külön képviseltetni; a magyar hadseregnek és hajóhadnak nincs más lobogója, mint az osztrák császár lobogója, a sárga-fekete. (Zajos helyeslés a szélsőbalon.) Ha tehát valaha Magyarországnak jelenlegi közjogi helyzete egy nemzetközi itélőszék elébe kerül, itt van már egy praecedens eset, (Zajos ellenmondás és mozgás jobbfelől.) melytől a nemzetközi biró (Folytonos mozgás, zaj és ellenmondások jobb felől.) .. . Black: (Csenget.) T. hát! Kénytelen vagyok határozottan tiltakozni ezen felfogás ellen közjogi tekintetből. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) A magyar király nem szuzerénje senkinek, a magyar király nem alkirály. (Élénk helyeslés ).«•■ Ugron Gábor: Ebből az ítéletből látszik, hogy nekünk nincs miért áltatnunk magunkat; a mi nemzeti souverainitásunkról a külföld sokkal csekélyebb fogalommal bír, mint amilyen fogalommal mi bírunk. Az államnak és a kormánynak tehát első feladata, hogy a nemzet szuverenitását a maga kiegészítő részeiben is visszaszerezni törekedjék. Anglia és Amerika hatalmas fejlődését a jogok helyes felfogásának, önkormányzatának köszönheti. Magyarország közjogi helyzete még egy okkal több az önkormányzat fejlesztésére. Nem fogadja el a szakaszt. (Hosszan tartó zajos helyeslés és éljenzés a szélsőbalon.) , Elnök az ülést öt percre felfüggeszti. (Szünet után.) Csatár Zsigmond hosszabb indokolás után kijelenti, hogy az első szakaszt, mely csak a kormány , erejét szaporítani van hivatva, nem fogadja el, hanem's csatlakozik Helfy Ignác módosításához. Majd ekként,, folytatja beszédét: T. ház! Ezen bevezetésem után (Általános' zajos derültség) szükségesnek tartom, hogy kimutassam, hogy az t. kormánynak ezen erőszaporításra nincs szüksége. Károlyi Gábor gr.: Hát Szapáry hol van? Már Tisza Kálmánt követi ott künn ? (Derültség a szélsőbalon. Elnök csenget.) Csatár Zsigmond: Nem baj, ha nincs is itt. Hiszen a belügyi kormány az államhatalom, tehát a minisztertanács beleegyezésével kinevezett főispánok által nemcsak a megyei közszellemet, de még a törvényhatósági joggal fölruházott városok közszellemét is nem csupán éber szemmel kiséri, hanem úgyszólván döntő szavazattal látja el. Károlyi Gábor gr.: Csak a horvát miniszter van itt, hol vannak a többiek ? Elnök: (Csenget.) A képviselő úrnak nincsen joga szólani. Károlyi Gábor gr.: Hát ha nincs miniszter! A horvát miniszter nem magyar miniszter ! (Zaj a jobboldalon. Felkiáltások: Rendre! Rendre!) Josipovich Imre miniszter: Én magyar miniszter vagyok! (Élénk éljenzés a jobb- és baloldalon.) Elnök: A házszabályokban nincs benne, hogy a minisztereknek mindig itt kell ülni. A horvát miniszter a magyar kormány tagja. (Éljenzés a jobb- és baloldalon.) Csatár Zsigmond ezután folytatva beszédét, sorra veszi a minisztereket s konstatálva, hogy mindegyik mennyi kortessel rendelkezik, kérdi, hogy mi szükség a javaslattal még újabb korteseket teremteni. Vegyük csak a vallásminisztert: az a sok pap, az a sok tanár — még a református püspököket sem veszi ki, hisz ez valamennyi mind megannyi kortes az államhatalom érdekében. (Egy hang a szélsőbalon: Hát a rabbinusok!) No azokat nem szeretem emlegetni. (Élénk derültség.) Ha tekintetbe veszszük azt a véghetetlen sok regále-haszonbérlőt, akikkel ma az államhatalom rendelkezik, hiszen a korcsma ma is sok emberre vonzó hatással van (Derültség a szélsőbalon.) és Szilágyi J. miniszter úr bizonyosan a pénzügyminiszter úr által lett megkérve, épen azért úgy intézte a kúriai bíráskodásról szóló törvényt, hogy az etetésitatás fönmaradjon ám, mert, ha az törvényileg eltiltatnék, az államkincstárnak a regale kiadásánál roppant nagy károsodása lenne. (Derültség és tetszés a szélsőbaloldalon.) Hát még ha az igazságügyminiszter ármádiáját nézzük! (Derültség.) Nagyon kár ezzel a törvényjavaslattal az időt töltenünk; semmi szükség sincs arra, hogy e javaslatot törvényerőre emeljük, mert a mai elrontott megyei intézménynyel a t. kormány egészen meg lehet elégedve. Tapasztalta ezt szóló Békés Gyulán a saját választása alkalmával. Sürgősebb szükség volna az igazságügyi bajok orvoslása. A rossz törvények uralma alatt és az igazságügyminiszter úrnak tétlensége folytán megtörtént. (Szilágyi Dezső igazságügyminiszter kimegy a teremből. Élénk derültség.) Szaló nagyon sajnálja, hogy az igazságügyminiszter sietve elhagyta a termet, de azt kell hinnie, hogy valami életfentartó tanácskozásban vesz részt s ezért megbocsátható. Károlyi Gábor gr.: Eszik a buffetben. (Nagy derültség.) * ■% Csatár Zsigmond : Megtörtént, hogy legközelebb, egy főrendiházi családhoz tartozó bárónőt egy szerény kisállásu jegyző vizsgálati fogságba hurcoltatott és habár 3—4 nap múlva ugyanaz az ügyész, a ki kimondotta, hogy a báró-kontesz. .. (Nagy derültség) úgy hívják azt kérem, ha már báró, hát valami. (Hosszantartó zajos derültség) habár mondom, ugyanaz az ügyész, aki a letartóztatást indítványozta, ki is mondotta, hogy a nő ártatlan és a törvényszék is úgy határozott, hogy a vizsgálat beszüntetendő: ki adja meg az elégtételt a megsértett női becsületnek ? Az egy élő isten, senki más! Szóló úgy látja, hogy megváltoznak az időkkel az emberek is, és amint az emberek a hatalom polcára emelkednek, akkor nem látják, amit látni nem akarnak s nem hallják, amit hallani nem akarnak. És épen úgy tesznek, mint Szilágyi Dezső miniszter úr tett most, hogy ne halljanak, kimennek a folyosóra. (Derültség a szélsőbaloldalon.) Köztünk is vannak oly emberek, akik ha elvet akarnának cserélni, eljuthatnának a miniszteri székbe, de mi sokkal jobban szeretjük hazánkat, semhogy a zsíros fazékon osztozkodni kedvet éreznénk magunkban. Mi vagy az elvek diadalának árán jutunk oda, vagy megmaradunk abban a szenvedőleges helyzetben, amelyben vagyunk, és így fogjuk hazánk iránti kötelességünk adóját leróni. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) És mert tehát, máskép nem cselekedhetem, a törvényjavaslat 1. §-át el nem fogadom, Helfy Ignác képviselő úr indítványát teszem magamévá. Isten engem úgy segéljen! (Élénk helyeslés a szélsőbaloldalon.) Elnök a tárgyalás folytatását a holnapi ülésre halasztja; ugyancsak holnap fog a miniszterelnök válaszolni a német színház, valamint a negyedik magyar színház ügyében Kaas Ivor b. és Ugron Gábor interpellációira.Az ülés 2 órakor ért véget. ______________________3_ Fővárosi ügyek. — A pénzügyi és gazdasági bizottság augusztus hó 5-ikén, szerdán, rendkívüli ülést tart. Tárgyalás alá kerül a közgazdasági és közélelmezési bizottság előterjesztése a városház-tér és a Duna utca közt fekvő u. n. zöld udvar megvétele tárgyában, továbbá a vasúti albizottság javaslata a budapesti városi vasúti■ vállalat (Siemens és Halske) véglegesítése és szerződésének egységesítése tárgyában. A vásárcsarnokok. Az élelmezési Vásárcsarnokok létesítése ügyében május hó 13- kán hozott közgyűlési határozatot, május hó 27-én terjesztették föl a belügyminiszterhez, tehát a törvényben kiszabott 40 nap régen letelt, anélkül, hogy a miniszter ez ügyben nyilatkozott volna. E szerint a közgyűlési határozat végrehajtható. A fővárosi törvényhatóság