Pesti Hírlap, 1891. augusztus (13. évfolyam, 209-238. szám)
1891-08-18 / 225. szám
Budapest, 1881. XIII. évf. 225. (4540.) szám. Előfizetési árak: Egész évre . .. 14 írt—kr. Félévre . ■ d 7 » — » Negyedévre, a . 3 » 50 » Egy hóra. . . a 1 »20» Egyes szám helyben 4 kr. Vidéken 5 kr. Százalék nem adatik. Kiadóhivatal: Budapest, nábor-mca 7. sí, földszínt, hová az előfizetések és a lap szétküldésére vonatkozó felszólamlások intézendők. Pesti Hírlap POLITIKAI NAPILAP. Kedd, augusztus 18. Szerkesztési iroda: Budapesten, nádor utca 7. sz., 1. emelet, hová a lap szellemi részét illető minden közlemény intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. Kéziratok vissza nem adatnak. Hirdetései: a Kiadóhivatalban vétetnek fel. Francziaország részére pedig John F. Jones & Co. Párisban, 31 bis, rue du Faubourg Montmartre. A kereskedelmi szerződések. A nagy belháboru az észak-amerikai Unió déli és északi államai közt óriási államadósságba bonyolította a nemzetet s miután az egyesültállamok alkotmánya kizárja az egyenes adót a központi kormány számára, minthogy ez kizárólag az egyes államok szükségteleinek fedezésére szolgál, csak a fogyasztási adók és a vámok által lehetett a kamatok fizetéséről s az államadósság törlesztéséről gondoskodni. Minthogy továbbá az egyesült államok csak oly csekély állandó sereget, papiroson harmincezer katonát, tartanak, a a véres indiánok esetleges csendzavarásai ellen, más részről pedig a földmivelés és marhatenyésztés óriási módon kifejlett, egy emberöltő elégséges volt nemcsak az államadósság törlesztésére, hanem még az Unió legpazarabb gazdálkodása mellett is oly évi fölösleg gyűjtésére, mely a központi kormánynak folytonos gondot ad. Európában ellenben húsz év óta a fegyveres béke s az általános hadkötelezettség lett a szárazföldi nagyhatalmak politikájának alapelve, az államadósságok tehát ugyanazon arányban növekedtek Európában, amelyben Amerikában lefogytak, mialatt a gabona-, a marha- és húsbevitel az óceánon túlról megzavarta gazdasági viszonyainkat úgy, hogy a gabonának s általában a nyers termékeknek ára folyvást csökkent. Minthogy pedig Franciaországban s még inkább Németországban a földbirtokosok s különösen a nagyobb földesurak érdeke az általános szavazatjog mellett is, még mindig döntő, Bismarck kezdeményezésére a védvám rendszer évről-évre szigorúbbá vált; nemcsak az amerikai, de a magyar és oroszországi marha- és húsbevitelt is egészségügyi ürügyek alatt eltiltották, emelték a gabona, fa, vas szóval a nyers termények vámját s ily módon megdrágították mesterségesen a fogyasztó városi lakók és munkásosztály megélhetését. A kereskedés természetesen szenvedett ezáltal, mely az autonóm tarifák politikája, vagyis a vámháború lett az uralkodó elv a nemzetközi gazdasági viszonyokban, mert az államok, mind a mellett, hogy egymásnak politikai szövetségére utalvak, mind inkább elszigetelték magukat. Időközben az észak-amerikai államférfiak még egy lépéssel tovább mentek mint az európaiak s világosan arra törekednek, hogy az európai iparcikkeket kizárják nem csak az Unióból, de idővel még Közép- és Dél-Amerikát is elszigeteljék s egy nagy pánamerikai szövetség által kizárják az európai iparcikkeket az egész világrészből. A hirhedett Mac Kinley törvény csakugyan megakasztotta az európai bevitel legnagyobb részét az észak-amerikai államokba. A kereskedelmi politika ezen nagy fordulata, mely benyomást tett a fiatal német császárra, aki nagyon helyesen szakítva Bismarck s a pomerániai junkerek védvámos elszigetelő felfogásával, átlátta, hogy a kereskedelmi szerződések megkötése s a nemzetközi kölcsönös érdekek kiegyenlítése nemcsak a békének egy új záloga, hanem az államok jólétének annál hathatósabb előmozdítója lesz, minél szélesebb kiterjedésben köthetők meg a szerződések. Az első feladat volt tehát a kereskedelmi szerződés a Német birodalom és Ausztria- Magyarország közt. Alapja nem lehetett egyéb, mint a kölcsönös engedékenység, de itt des, adok, hogy adj, vagyis egy részről az egészségügyi ürügyek alatt megakadályozott marhakereskedés felszabadítása, a fa, gabona és egyéb nyerstermények védvámjának leszállítása, más részről a németországi ipar ellen emelt tarifatételek enyhítése. Amint a szerőzdés iránt sikerült az egyetértés a külügyminiszterek közt, ugyanazon alapon megkezdték az egyezkedéseket a Svájccal, Olaszországgal, Belgiummal, esetleg a Balkán államokkal, úgy hogy Közép-Európa összes kereskedési érdekei kiegyenlítésre találjanak, megszűnjék az elszigetelési politika, mely az államokat nemzetgazdászati tekintetben gyengíti s a tarifák különbsége által megakasztott kereskedelem minél nagyobb területen minél nagyobb lendületet nyerjen. Mialatt azonban a diplomácia a különböző államok külön érdekeire nézve még folytatja az egyezkedéseket, egy előre nem látható elemi csapás zavarni kezdi a bölcsek cirkulusait. A nedves esztendő tetemesen megkárosította úgy Németország, mint Franciaország termését, sőt Oroszországét is ; az aratás nem felelt meg a várakozásnak. A búza és még inkább a rozs ára napról-napra felszökik, Oroszország tekintettel az éhínség által fenyegetett néhány tartományára, a rozs kivitelét a francia barátság dacára is eltiltotta, a gabonavámok továbbra fenn nem tarthatók. Ha azonban ezek már most leszállittatnak, a kereskedelmi szerződés alapja ingadozik, mert ha a gabonavámok máris tettleg leszállittatnak, nincs amit ezeknek árában az iparvámok leszállításáért ajánlhatnak. Ugyanazért előre látható, hogy most a szerződések megkötését minél inkább siettetni fogják. Pulsztey Ferenc: A „PESTI HÍRLAP“ TÁRCÁJA Után. (Berlin, Stettin, Sassnic, Düsseldorf, Köln, Brüssel, Antwerpen, Rotterdám, Hága, Scheveningen.) — A Pesti Hírlap eredeti tárcája. — Mikor otthon az úti programmal megcsináltuk, semmit sem hagytunk számításon kívül, kivévén az időt, amelyről föltételeztük, hogy júliusi hidege elmúltával elvégre is nyáriasan viseli magát s hogy könnyű ruhánkhoz, meg fehér kalapunkhoz simul, amint azt eddig mindig megcselekedte a dinnyeérés forró napjaiban. Ez a mi programmunk meglehetősen egyszerű volt. Az augusztusi meleg elől fölhajózunk Dániába és Norvégiába, ahonnan visszatérőben megállunk Rügen szigetén s annak Sassnic nevű, igen földicsért fürdőhelyén — ahol tavaly a német császárné fürdőzött a gyerekeivel — vígan lubickolunk a keleti tengerben. Aztán pedig kipihenve, megerősödve, erős munkakedvvel indulunk vissza, hogy újólag két kézzel fogjuk meg a dolog végét. • Hanem hát, úgy látszik, az úti programmot sem azért csinálja meg az ember, hogy betartsa. Attól a perctől kezdve, amelyben az órám valami ügyes kezű berlini suhanc bámulatos ügyességgel eltüntette a mellényem zsebéből, sehogy se akart sikerülni a programot. Sterlinből egy nappal hamarabb indult a hajó Kopenhágába, mint a mikor oda megérkeztünk s igy meg kellett elégednünk a sassnistettini helyi hajóval, a mely mindennap közlekedik s amely nyolc óra alatt elszállított bennünket Sassancba. Hűvös, borús, széllel bélelt és esővel sujtásozott idő kisért a hajó után, amit nem valami sokan tettünk meg, noha hat—hét tengeri fürdőt érint ez a hajó. A jó közönség nem igen sietett fölkeresni a fürdőhelyeket s igy a hajónk útjában, kevés gyönyörűséget találtak a fürdőtulajdonosok, meg a szállodások, akik aggódó szívvel, messzelátóvá lesték az erősen himbálózó hajót. Igen jellemző, hogy Heringsdorfban, a keleti tenger e legelegánsabb és legnagyobb fürdőjében alig szállt csolnakra 8—10 ember, hogy a hajóról kivigye őket a partra. Este nyolc óra volt, mikor a sassnnci kikötőben horgonyt vetett a hajó , vagy harmincan verődtünk át a hídon, hogy lakást keressünk és megpihenjünk. A nagy hotelekben alig volt szoba, míg a villákban száz számra állt üresen a lakás. Tengerre néző szobát kértünk a Behr hoteljében s felvezettek bennünket egy udvari szobába, mondván, hogy óhajunk teljesítve van. Én ránéztem az asszonyra, az én rám, aztán mind a ketten a pincérre. Hogy látunk mi ebből az udvari szobából, amelynek az ablakai a háztető egy részére nyílnak, keleti tengert ? A pincér elkezdett hunyorízgatni, mosolyogni, mint aki a hely és viszonyok ismeretével előnyben van. Mikor pedig kihunyorgatta magát és betelt a mosolygással, kinyitotta az egyik ablakot, amelyhez a szobából a lépcső volt illesztve. A lépcsőn föl-, az ablakon pedig kimászott a háztetőre, követve általunk, akiknek elég nehezen ment ez a furcsa mászás. A háztetőről azután egy ajtón át olyan verandára vezetett, amelyről tisztán lehetett látni a nagy csöndes tengerre. Képzelhető, hogy nem voltunk elragadtatva valami nagyon. Az ördögbe is, bolond dolog az nagyon, ha először az ablakon ki kell mászni, végig menni a háztetőn s csak azután jutunk olyan helyre, ahonnan láttatni engedi magát a tenger. Hanem bele kellett nyugodni a helyzetbe, mert este volt s ez volt az egyetlen el nem foglalt szoba. Lassuncon akartuk bevárni a kopenhágai hajót, amely öt nap múlva volt érkezendő. A hely igen csinos, mondhatni regényes, mert tengere, hatalmas erdősége és elég magas dombjai vannak. Fölséges éghajlati gyógyhely lehet ez — jó időben, napfényes meleg nyáron, mikor nem meleg felöltőben és esernyőben kell járni. Fürdőnek azonban nem fürdő, vagy ha az igen primitív. A tengernek úgyszólván semmi hullámverése s a partja merő kavics. Az élet sem drága. Négy-öt forintért teljes ellátást lehet kapni. A koszt kitűnő. Hanem azért aki tengeri fürdőt akar használni, az ne menjen oda. Az eső persze esett, a szél persze fújt . Mai számunk 16 oldalt s előfizetőink számára külön zenemellékletet tartalmaz.