Pesti Hírlap, 1891. szeptember (13. évfolyam, 239-268. szám)

1891-09-08 / 246. szám

1891. szeptember 8. PESTI HÍRLAP munka első része a magyar postajog történetét vá­zolja és annyik nyomán megállapítja a nálunk ma érvényes postajogot. A második rész a postára vo­natkozó közjogi viszonyokat tárgyalja, mig a harma­dik rész a posta és a vele érintkező közönség kö­zött fölmerülő jogviszonyokat teszi fejtegetés tár­­gyává. A 83 oldalra terjedő könyv szerző tulajdonát képezi. * (A népmesékről.) Tizenhárom eredeti pa­lócmesével. Irta és leírta: Pintér Sándor. Megjelent Losoncon, csak jóbarátok számára nyomtatott 50 példányban. A könyv 66 lapra terjedő bevezető ta­­nulmánynyal kezdődik, mely a mesékről általános­ságban tartalmaz följ­egy­zéseket, különösen pedig a görög, római, germán és szláv mesevilágról, majd még részletes tanulmányt hoz a magyar népmeseiro­dalomról, a népmesék eredetéről, alakulásáról, jel­lemző alakjairól s a palóc népmeséről,­ mely a szerző tüzetes nyomozásai tárgyát képezi. Ezután következik a 13 mese 125 lapon az eredeti mesemondás perio­­dusainak, sőt kiejtésének lehető gondos visszaadása mellett.­­ A kis tanulmány közvetlen megfigyelései által, a mesék pedig színgazdagságuk és népies plasz­tikájuk által szöknek szembe. A gyűjtő különben is­meretlen mesék közt válogatott s eszerint könyve speciáls érdekkel bír népmesénk ismeretágában, mely­nek a hasonló eredeti munkák kétségtelenül nagyobb hasznára válnak, mint a biablonszerű aesthetikai kompilációk. * (A magyar nyelvtörténeti szótár) III. kötetének 3. füzete is megjelent Hornyánszky Viktor­nál a „Szövetkezik-Tartó“ szakaszszal. * („Otthon“) Ily cím alatt Lévai Dezső, a legújabb írói nemzedék egyik tehetséges tagja, egy kötet karcolatot adott ki, melyek a hasonló irodalmi termékek közül, minőkkel a könyvpiacot évenként el szokták árasztani, igen előnyösen válnak ki. A fiatal íróban határozott tehetség nyilvánul, apró történeteit érdekesen mondja el, egyes karcolatok igénytelenül lépnek az olvasó elé, hiába keresnénk bennük nagy, egetverő eszméket, de azért mindenki élvezettel fogja elolvasni. A könyv külső kiállítása is tetszetős és dí­szére válik Báter János szegzárdi kiadónak. * (A magyar nyelv és nyelvtudomány rövid története) ó- és középkor. Irta Imre Sándor. Simonyi Zsigmondnak a közönség számára írt, „A magyar nyelv“ című kétkötetes munkája után, a ma­gyar nyelvtudomány egy újabb munkával gazdagodott. Ez Imre Sándornak a föntebbi címü nagy nyelvtör­ténete, melyet a szerző ugyancsak a magyar nyelv rövid történetének nevez, de azért bő részletességgel ismerteti az ó- és közép magyar nyelv sajátságait. Mi, nem lévén szaklap nem terjeszkedhetünk ki e pusz­tán tudományos mű kritikai fejtegetésére, de konsta­tálnunk kell, hogy e munka nemcsak nagy szakérte­lemmel van írva, de egyszersmind hézagpótló is. Ha van hibája, a mely az első olvasás alkalmával is szembetűnik, úgy ez az, hogy nem találjuk m°g benne a nyelv fokozatos fejlődésének, az ó- és a kö­zép magyar nyelv között levő átmenetnek hit képét. Egyébként Imre Sándor könyve, mely Hornyánszky Viktornál jelent meg s mely még egy újabb kötettel fog bővülni, a szakférfiak körében kitűnő segédköny­vül szolgálhat. Örök harc. Mikor az ég csillagvirágiból Koszorúját Isten kötözgeti. Fölértenek az éji csendben a­­ Szabadságharc dicső emlékei. Valami szent, csodás ihlet nyomda Két suttogó, titokzatos moraj . . . Meglebben a honvédek zászlaja, Kopott szárnyán bus­ haragos sóhaj: „Koszorúdat, Isten, miért fonod? Kinek fejét borítod el vele? Fenkölt, nemes homlok ma nincs, hova Ráillenék csak egy kis levele! E törpe kor csak törpéket nevel, Magas nekik az ég, szédületes . . . Mint a bogár, a földre szegzi mind Éhes szemét, táplálékot keres. Nem ilyenek hordoztak engemet Hajdanra, rég a csatatéreken ! Ki oltott el, oh szent oltár tüze, Te lobogó, égő honszerelem ! Átok,a reás,a sir ölében is, Ki így apigront egy lelkes nemzetet! Átok reá, ki sárral meggyaláz Egy ragyogó s borús történetet! Gyalázat a nemzetre is, ha tűr­e csókolja a bitor­kény vaskezét! Rabláncait, mint gyönge cérnaszált, Egymásután mind csak tépdesse szét! Mért engedi prédára a hazát? Hogy mentse meg a hazaszeretet. Csöröghet a bilincs : Ő tudja, hogy Mint fényes kard köszönti trónusát . . 1 Csörgésiben előre hallja már A szabadság magasztos himnuszát, Éj szüli a piros hajnalt, napot, Hogy lángja a világot töltse be . . . Koporsónak ne nézd a szenvedést: Egy szebb jövő áldásos bölcsője. Balsors teremt erős önérzetet, Akaratot nagy megpróbáltatás .­­ Lobogsz te még, zászló, a harcmezőn S én villogok ! . . . Lesz még föltámadás ! Évszázadok keserve összegyűl S nagy zúgással, mint a zápor, szakad. Hegyen-völgyön kiáltás hallatik: „Légy, oh hazám, a mi voltál, szabad!“ Ne félj, ne félj, megnő e törpe fal! Mint óriás, fejét fölemeli . . . Villámokért a fellegekbe nyúl S kivont kardok hegyére tűzdeli. Dalolva meg a csaták tüzébe el, Kivívja ős független örökét, Győzelmesen áztatja vérivel Véges-végig a legkisebb rögét. Minden perszem­ boldogságot lehel, Eloszlik a sok százados ború . . . S félistenek fejére dics gyanánt Csillogva hull a csillagkoszorú.“ Színház, zene, képzőművészet. * (A nemzeti színházban) ma a Murai Károly kedves humora két vígjátéka, a „Virágfakadás”, és a „Huszárszerelem“ került színre. Mit sem vesztet­tek vonzó erejükből, amint azt az egészen megtelt nézőtér bizonyította. Kitűnő kedvükben voltak a szí­nészek és a közönség ki nem fogyott a derültségből meg a tapsból, mely minduntalan föl-fölhangzott és a fölvonások után többször kiszólította a szereplőket. Az egyfölvonásosban Palotay Piroska, Vizváryné, Ujházy és Dezső gondoskodtak a közönség mulat­­tatásáról. A „Huszárszerelem“ szerepeit Hagy Ibolya, Vizváryné, Tolnayné, Belvey Laura, Ujházy, Zilahi, Gabányi, Szigeti és Horváth aknázták ki és mint említettük, a hallgatóság nem is fukar­kodott a hálás elismeréssel. * (Tamássi József) javára ma este Rákosi Jenő ,,Magdolná“-ja került színre a városligeti szín­körben, a népszínház több tagjának közreműködésé­vel. A túlsötát paraszt tragédia rémes gyilkosságai­val és megrázó eseményeivel sokszor keltett nagy hatást, de az egymásra halmozott tragikus mozzana­tok és idegfeszítő jelenetek szinte kifárasztották a közönség figyelmét. A szereplők, úgy a népszínházak mint a színköriek, nagy ambícióval játszottak. E fő helyen természetesen Lukács Juliska (Magda) emlí­tendő, a­ki úgy megjelenésével, mint drámai tehetsé­gének teljes érvényre emelésével zajos tapsokat kel­tett. Solymosi (Siskó) igen diszkréten s jó humor­ral játszotta a hebegő jegyzőt, Ebergényiné pedig Ágnes asszonyt alakította igazi drámai erővel. Cson­­gori Mariska (Magdus) kis szerepét, nagyon kedvesen adta, s a többiek is Polgár (Berci), Glatai Zsófi (Zsófi), Góth (Lajos), Elérné (Borcsa), Csi­hy (Laci) és különösen Hevesi (Gyömbér Mihály) kiváló dicséretet érdemelnek az egyöntetű és jó előadásért. Közönség — sajnos — nem valami sok volt, a­miből az a tanulság, hogy jótékony célra más darabot és más napon kellett volna választani. * (A népszínház műsora) a „Madarász“ elő­készüle­tei miat, melyek minden próbaidőt igénybe vesznek, olyanformán változott, hogy holnap, kedden: ,,A tót leány“, szerdán : ,,A betyár kendője“, csütör­tökön: „Az ingyenélők“, pénteken: „A becsület“, szombaton pedig „Madarász“ először kerül színre. Illés mester a címe Madarász E. uj népszínmű­vének, melyet ma osztottak ki a népszinházban s mely első népszinmű-újdonság lesz az idén. * (A városligeti színkörben) holnap, kedden, két előadás lesz. Délután 4 órakor félhelyárak mel­lett a „Szökött katoná“-t és este a „Csikóst“ adják. Szombaton, e hó 12-én lesz Tornay Fancsi jutalom­játéka. A fiatal énekesnő a „Cigánybáró“ „Arzená“­­ját fogja ezen az estén énekelni. Szeptember 14-én a karszemélyzet javára „Felhő Klári“ kerül szinre. * (Egyházi zene.) Holnap, kedden, szeptem­ber hó 8-án d. e. 10 órakor a szerviták templomá­ban zenés nagymise lesz. Előadásra kerülnek: Haralo E. W. D-dúr ünnepi miséje, továbbá gra-Mért hordana bilincset a magyar?" Saját földjén mért lenne idegen ? A rózsa is vércseppjéből fakad Szabadságért hullatta szüntelen. Népem, vigyázz! Habnak, szélnek ne higyj, Mert elsodor vagy mélyen elment . . . Kétfejű sas kering határidőn, Nagy vijjogón mereszti körmeit. Le-lecsap a vérszomjas orvmadár: Ezer sebet tép rajtad, óh hazám ! Mért nem vagyok a felhők mennyköve ? Cikázva fenn a porba sújtanám ! Némulj, panasz! E gyáva nemzedék Nem érti meg fájdalmas szózatom ! Meglebbenő szárnyam keserveit Siket fülnek a falra szórhatom. Miért, miért nincs könyem én nekem? úgy ontanám, mint bércről a patak . . . Szaggass ezer darabra, törpe faj! Tapossatok rám, hogy ne lássalak!“ . . . Suhanva száll ki hüvelyéből a Zászló mögül egy rozsdamarta kard: „Ne káromold az Istent, kishitű! Nem hagyja el sohase a magyart ! Kit Ő szeret,­­a földre sújtja le, Hogy a földből merítsen uj erőt . . . Vele van a kígyós ösvényeken, Vele van a tátongó sir előtt. Miért küld a nemzetre zsarnokot? Hogy unja meg a szolgaéletet, dualera Saint-Saens „Ave Máriá“-ja, énekli Takács Mihály ur, a m. kir. opera tagja és offertoriumra Noseda Károly „Salve Reginá“-ja soprán és hegedű solo orgona kísérettel, énekli Orczy Tekla báróné. (Hegedű­ solo dr. Geyer József rendőrorvos úr). A mise magánrészét Kordin Mariska kisasszony ének­tanárnő, ’'Avurcumovits-Wöhler Mária asszony, a budai zeneakadémia tanárnője, továbbá Keller Antal és Kőrössy Lajos urak, a m. kir. opera tagjai fog­ják énekelni. A misét J­oseda Károly tanár, a szer­viták karmestere vezényli.­­ A budavári helyőrségi templomban Kisasszony­ napja alkalmából holnap, kedden, délelőtt 10 órakor ünnepi zenés­ mise lesz, mely alkalommal Vavrinecz Mór főegyházi karnagy vezetése mellett annak „E-moll“ miséjét adják elő. Betétek lesznek ifjú Paradeiser János „Ave Máriá“-ja és Vavrinecz Mór „Salve Regina“-ja. A magánszó­lamokat éneklik: Vavrineczné Farkas Ilona és Benzáné Anna úrnők, Juhász Ferenc és Kretschy Károly. A nagymisén Bogisich Mihály prépost, bu­davári esperes-plébános fog celebrálni. * (Darabváltozás.) A népszínházban a hol­napra, keddre, hirdetett „Tót leány“ helyett a „Be­tyár k­endőrej” kerül szinre a következő szereposz­tással : Özv. Ónodi Kulcsár Nagy Istvánná: Klárné, András : Hunyadi, Ferenc: Horváth, Andó: Szabó, Boris: Pártényiné, Bandi: Szirmai, Örzse : Lukács Juliska, Zsófi : F. Hegyi Aranka, Ragyás: Kosa, Pisze: Sánta, szolgabiró: Lu­­binszky. * (Szinészet a vidéken.) nagyváradon az ott állomásozó ezred 150 éves jubileuma alkalmából díszelőadás lesz. Somló Sándor prológot irt, melyhez Barna Izsó zenét szerzett. Előadják Offenbach „Ta­karodó után“ című operettejét. E hó 14-én a Kleist­­féle „Heilbronni Katicát“ adják, melyet Reviczky Gyula fordított magyarra. — Orosházán a héten Makó Lajos társulata kezdi meg működését; a tár­sulat ott marad a szegedi szezon kezdetéig. — Vesz­prémben a székesfehérvári társulat működik nagyobb erkölcsi, mint anyagi sikerrel. Legutóbb szinre kerül­tek: Fenegyerekek, Peleskei nótárius, Királyfogás, Megboldogult, Becsület, Nebántsvirág. Kedden Vend­­rey Ferenc kedvelt komikus jutalomjátékául Pry Pál megy. — Nagyszalontán, a „Mádi zsidó“ című feredarab botrányos előadása után a Szathmáry-féle társulat megemberelte magát és a közönség teljes megelégedésére adta a Tót leányt, a Csókon szerzett vőlegényt, a Sabin nők elrablását, Rang és mód­ot. Szathmáry-Laczkóczyné vendégszerepelt a tár­­sulásnál mint „Mama.“ — Aradon okt. 1-én kezdik meg a szezont; a társulat e hó 25-én érkezik meg Nagyváradról. * (Zeneművelő egyesület Újpesten) Újpest több kiváló polgára, mint már említettük, zenemű­­velő egyesületet (konzervatóriumot) alakított ének- és zeneiskolával kapcsolatosan, mely utóbbinak 1891 — 92. évi tanfolyama e hó 15-én nyilik meg. A zeneiskolai növendékek felvétele, illetőleg beiratása e hó 12-átől 20-áig tart s az egyesület helyiségében (Újpest, Ist­ván-t­ér Matzek-féle ház) naponkint délután 5 és 7 óra között történik. Az egyesület iskolájának élén Goll János fővárosi zenetanár áll. A tanári kar ki­váló szakerőkből alakult. Az éneket tanítják: Maleczky 3

Next