Pesti Hírlap, 1891. november (13. évfolyam, 300-329. szám)

1891-11-01 / 300. szám

i bizonyítékok alapján lettek proskri­­bálva. Vajjon miért nem engedték meg nekik a védekezést? Semmit sem tudunk. Nem ismerünk vádló­kat és terhelő tanukat, nem az eljárás menetét s a terhelő anyagot, melynek alapján a jockey­­klubbok arisztokratikus tribunálja végzését hozta. Legfölebb sejtjük, hogy önkéntes és hivatásszerű detektívek szolgáltattak adatokat a két klubb igazgatóságának. De még e sejtelmet is meg­­gyengíti a budapesti rendőrség föltűnő kommunnikéja, melyben kijelenti, hogy ezen ügyben nem volt szerepe. S itt megint egy új kérdés merül föl: az, hogy kinek van igaza? A budapesti rendőrségnek-e, mely azt mondja, hogy nem volt oka és alkalma mos­­tanig ezen ügyben szerepelni; vagy a jockey­­klubb hivatalos orgánumának-e, mely azt mondja, hogy a hatósági közegek mostanáig nem konsta­táltak bűnös cselekményt? De ha nem konstatáltak ilyent mostanáig, akkor foglalkoztak vele. Ilyen hatósági közeg pedig az ügy je­lenlegi állásában csupán a r­e­n­d­ő­r­s­é­g le­hetett. Föltehető-e, hogy csupán a bécsi rendőr­ség foglalkozott volna eddigelé e dologgal és a budapesti nem? S ha csupán a bécsi rendőr­ség foglalkozott volna vele, hogyan állítható, hogy az bűnös cselekményt nem talált, midőn a gyanúsítottak közül tizenegy budapesti lakos, a­kiket a bécsi rendőrség nem vonhatott eljá­rásának körébe. Anélkül, hogy ezek ellen Bu­dapesten az eljárás folyamatba tétetnék, ho­gyan alkothatna magának a bécsi rendőrség oly véleményt, mikép büntetendő cselekmény nem forog fönn az egész ügyben ? Nem, a közvéleménynek igaza van. A Rocker-klubboki igazgatóságainak határozata nem­csak hogy világosságot nem hozott e botrányos affairebe, hanem növelte a homályt. Azt a homályt, mely tág tért enged mindenféle sejtelmeknek s megszilárdítja a nagy­közönség körében azt a hitet, hogy több „rothadt Dániá­ban“ mint eleinte hittük. Erre célzott a képvi­­selőház mai ülésében Herman Ottó, mi­dőn a lóversenyeken előfordult visszaélések ügyében interpellálva a földmivelésügyi és az igazságügyi minisztereket, keserű humorral Szapárytól sokat reménytek. Higgadt ember, hát bizonyosan erős, nem jön ki a flegmájából, hát bizonyosan igaza van. Beszélgetés közben elpanaszolta köszvé­­nyes baját is s kérdé, hogy mit tanácsolnék ellene. — Igen egyszerű — feleltem — vegyen naponkint egy fürdőt korpával! — Korpával? — szólt csodálkozva — és hogy kell azt kezelni? Épen használatában voltam, hát elmond­tam neki. — A fürdőszolga egy korpával telitett kis zsákot tesz a kádba s addig nyomogatja a forró vízben, még egészen dohányszintre festi. — Helyes, megpróbálom! Egy hét múlva vidáman integet Vucse­tics: — Jó napot doktor, jó napot! Ön való­ságos csodát műveit. — Hogy érzi magát ? — Fölségesen. Az ötödik fürdőnél meg­szabadultam a bajomtól, mintha elvágták volna. Az isten áldja meg érte doktorkám ! Nagyon örültem az eredménynek és hosszú sétákat tanácsoltam neki. Megfogadta-e nem tudom, mert csak egyetlen egyszer találkoztam még aztán vele. Nagyon kapós ember volt ő ott a fürdőn, nemes jelleméért, eszes, magvas né­zeteiért a férfiak előtt, de szeretetreméltó, ke­délytől csillogó társalgása miatt az asszonyok se látottak meg előle. Az igaz, hogy ő se. Ez utolsó találkozáskor kérdi tőlem: mondá, hogy vannak közmondások, melyeket variálni lehet: „A kis sportmeneket fölakaszt­ják, a nagyokat ellenben futni engedik.“ Meglátjuk, hogy ez a „bűz“ is úgy fog-e elpárologni, hogy a korrupció emberei, a­kik a versenytéren a nagy­közönség rovására csalás­sal szereztek maguknak biztos jövedelmet, kike­rülik-e megérdemlett büntetésüket? Egy eredménye talán mégis lesz e piszkos f üzelmeknek. A totalisateur intézménye által elő­idézett korrupció és a vele kapcsolatos vissza­élések szemet szúrnak már a közvéleményben és a törvényhozásban. A képviselőház pénzügyi bizottságának mai ülésében eltörlését már erélyesen követelték, s Wekerle pénz-­­ügyminiszter válaszából kitűnt, hogy a kormány megfontolta már ezen eshetőséget. Kell is, hogy ez maradjon „ceterum censeo“-ja minden par­lamenti pártnak. PESTI HÍRLAP i89i. november 1. Belpolitikai hírek. Főpapi kinevezések. A király V­a­s­z­ar­y Kolos pannonhalmi főapátot esztergomi érsekké s Magyarország hercegprímásává, C­s­á­s­z­k­a György szepesi püspököt pedig kalocsai érsekké nevezte ki. Az erről szóló, október 27-éről kel­tezett királyi kéziratokat a hivatalos lap vasár­napi (nov. 1.) száma fogja közölni. Gróf Bethlen Gábor csatlakozása a nem­zeti párthoz Gróf Bethlen Gábor orsz. képviselő a következő levelet intézte gr. Apponyi Alberthez mint a nemzeti párt vezéréhez : „Tisztelt barátom! Miután meggyződésem szerint is a vezérleted alatt álló nemzeti párt képviseli azon nemzeti irányú po­litikát, mely nélkül Magyarországon egészéges és állandó viszonyokat nem képzelhetek, miután két­ségtelen, hogy e párt­ban hivatva a valódi sza­­badelvűséget úgy a közéletben mint az orszá­gos ügyekben a hamis tanok és magyará­zatok következtében beállott fogalomzavartól, meg­tisztítva, magyar eredetiségében visszaállítani, kész­séggel ragadom meg az alkalmat becses tudomá­sodra hozni, hogy teljes meggyőződésből és őszintén állok soraitokba és szerencsémnek tartom, a jó ügyért a nemzeti párt tagjává lehetni. Fogadd kiváló tiszteletem legőszintébb kifejezését. Hired gr. Beth­len Gábor, Budapest, 1891. október 30-án. E levélre gr. Apponyi Albert a következőleg válaszolt: „Tisz­telt barátom! Szives levelednek tartalmát örömmel veszem tudomásul és ügyünkre nézve kiváló vív­mánynak tartom csatlakozásodat. Igaz tisztelettel üd­vözöllek sorainkban és maradok őszinte hived, gróf Apponyi Albert.“ Gróf Bethlen Gábor ma este 6 órakor jelent meg gróf Apponyi Albert kíséretében a nemzeti párt — Elment már Mikszáth ? — Még itt van. — Soha se bírok vele találkozni. — Pedig most is itt van. — Hol ? — Hát én vagyok az. Csak úgy bolondoz­tam kérlek a doktori voltommal. Bocsásd meg ! Nem recepteket írok én, fájdalom, hanem csak novellákat. — No azt ugyan ne tegye doktorkám, szólt kedélyesen Vucsevics — s ha már kiadja magát valakinek, akkor legalább válaszsza Ester­­házyt. S mint egy olyan ember, a­ki érti a tré­fát, jól hátbaütögetett ezért a sületlen ötle­temért. S minthogy én is értem a tréfát, ráhagy­tam az egészet. Hiszen nekem is mindegy, neki is mindegy. Hát isten neki, megmaradhatok én doktornak. Ennyibe is maradt s most már ha egy nap minden titulusom el talál fogyni (mert itt már nemsokára a végzetes óra s mindnyájan halandók vagyunk) legalább kiírhatom a vizit­kártyámra : „a zágrábi érsek házi or­vosa“ örök tanúságára az utókornak, hogy semmi se nehéz a világon. Az ember orvossá és érsekké lehet benne a nélkül, hogy megerőltetné magát és hogy te­hetne róla. M. K. klub helyiségeiben, hol őt az egybegyült párttagok lelkes éljenzéssel fogadták. Gróf Bethlen Gábornak Apponyi mutatta be a párt tagjait s mutatta meg a klubhelyiségeit, melyeknek megtekintése után gróf Bethlen Gábor beirta nevét a nemzeti párt klub­könyvébe. Az egyenes adók folyó évi bevételi eredmé­­ményeiről érdekes adatokat közölt a pénzügyminisz­ter ma a képviselőház pénzügyi bizottságával. A folyó évnek első három negyedében 72.300.000 frt volt a bevétel az egyenes adókból. Az évnek utolsó negye­dére ugyanannyi bevételt föltételezve, a­mennyi a múlt évnek megfelelő szakában volt, 109 milliót tennének a folyó évnek összes egyenes adó­bevéte­lei. Levonva ezen összegből adóvisszatérítések, hor­­vát földtehermentesítési pótlék s az osztrák-magyar államvasuttársaság államosított magyar vonalainak elmaradó adója fejében 41/a millió forintot, még min­dig 10-1­a milliót, vagyis az előirányzott összegnél 5.700.000 írttal többet tennének ki — a fennebbi alapon számítva — a folyó év egyenes adó­bevételei. S ha az évnek kedvezőtlenebb gazdasági viszonyai folytán ez a többlet egészében nem is lesz­ elérhető, a tényleges eredmények kétségkívül meg fogják mégis haladni az előirányzatot, a­mire meglehetős bizton­sággal vonhatni következtetést már azon egy körül­ményből is, hogy a folyó év szeptember havában az egyenes adó­bevételek 500.000 forinttal múlták felül a múlt év megfelelő szakának eredményeit. Az adóhivatalok­ számát a jövő év elejétől kezdve öttel szaporítani fogja a pénzügyminiszter. Az új adóhivatalok, mint értesülünk, Nagy-Körösön, Bonyhádon, Mátészalkán, Nezsideren és Szilágycseh­­ben fognak fölállíttatni. A folyó évben szintén állí­tott fel már négy új adóhivatalt a miniszter, és pe­dig Maros-Ludason, Csabán, Nagy,Somkaton és Felső- Visón, Országgyűlés­­ t. A képviselőház ma rövid ülést tartott, melynek egyedüli tárgya előterjesztések átvé­tele, a legközelebbi napirend megállapítása és interpellációk tétele volt. Az előterjesztések közt legfontosabb volt az a törvényjavaslat, melyet Baross Gábor kereskedelmi miniszter az 1895-­­i orszá­gos nemzeti kiállítás tárgyában nyújtott be és melyet indoklásával együtt a mel­lékletek egész terjedelmében közlünk. Interpelláció hárem volt bejelentve. Her­man Ottó a túr­án előfordult visz- Akarat nélkül. — A Pesti Hírlap eredeti tárcája. — Jó Balzamo doktor mivé lett nimbusod! Mag­­netikus erődről ma már a legromantikusabb ifjú is tudja, hogy nem volt egyéb suggestionál. Csak hypnotizáltál, a szőke szépséges báró kisasszony csak médium volt s a buja Gilbert a közönséges tökfilkók glédájába illett, amiért oly sokáig várt, mig a leányt egyszer hypnotikus álomba merülten leli s nem altatta el inkább a maga erejével. Ma holnap az öreg Dumasról kisül, hogy tulajdonképen realiszti­kus író volt, hogy intuitója megszimatolta a fiziológiá­nak később szerzett vívmányait. A tudomány garmadába gyűjti ezeket a vív­mányokat s a nagy halom mellett el is törpül, el is vész a régi ideálok világa. A miszticizm­usnak ,arra a fundusára, amely lelkületünk javarészét alkotja, vilá­gosság esik s a fénysugaraknak és a titokzatos köd­nek harcából erősebben válik ki tudásunk, üresebben az érzésünk. A tudás öregbedése egy-egy hitünktől, egy-egy képzeletünktől, egy-egy meggyőződésünktől, buta boldogságunk egy-egy alkotójától foszt meg. A tüneményeket kiókumlálja, csoportba osztja, néven nevezi. Mikor édes­anyám homlokon csókolt, hogy álmatlan, izgatott fiát megnyugtassa, csak álmot suggerált a médiumnak. Annak a csóknak, simo­­gatásnak semmi köze se volt az anyai szeretethez. A médium elaludt, áldotta a misztikus erőt s csak most tudta meg, hogy az a miszticizmus nem volt egyéb szédelgésnél. S annak a másik tüneménynek

Next