Pesti Hírlap, 1891. november (13. évfolyam, 300-329. szám)

1891-11-08 / 307. szám

szág nincsen, ahol a nemzeti fejlődés és min­den ami azzal jár annyira követelné, hogy az ország legfőbb egyházi dignitáriusa az ország életének fókuszában fejtse ki világító és mele­gítő erejét, azt az erőt, melyet neki ősidőktől kezdve a nemzet a maga testéből és lelkéből adott. A kérdést tehát, úgy amint azt Csáky Albin gr.­­Rultuszminisz­ter ma előadta, csak f­élig tartjuk na Tutijuk, fflff'HP'nagy nehézségek forog­­nak fönn. Itt is fölségjogról van szó, melynek bölcs gyakorlása a koronáé. S itt is oly nehéz igazságosnak lenni, mint a hasonló kérdések bármelyikénél. Az, hogy az esztergomi prímások innét túl kötelezve lesznek az udvar Budapesten léte ,és az országgyűlés téli tanácskozásai alkalmá­val a fővárosban tartózkodni s távollétükben primási vikárius lesz Budapesten, mindez hatá­rozott előny és vívmány. S fölötte helytelen az a gáncs, mely a kultuszminisztert és kormányt épen amiatt érné, hogy ezt elérnie (pedig igen sok nehézség és akadály dacára) sikerült. Azonban a kérdést megoldottnak és végle­gesen rendezettnek nem tartjuk mi sem. A tényt, mint első lépést ..a .megoldás felé, mint a haladás tényét, megillető elismeréssel fogadjuk; de emellett folyó politikai kívánságaink közé kell igtatnunk, hogy az esztergomi hercegprímás székhelyének Budapestre való áthelyezése, az ellene álló okok békés elhárítása a kedvező alkalmak fölhasználása mellett, mihamar teljese­désbe menjen. Budapest megalkotása nincs addig befe­jezve, míg nemzeti szervezetünk első dignitáriusa nem tartja székhelyét a nemzet szivében. Belpolitikai hírek, a dellet,.­­ .. Szapáry Gyula gr. miniszter­elnök és Wek­erle Sándor pénzügyminiszter a dele­gáció ülésszaka alkalmából hétfőn hosszabb idejű tartózkodásra Bécsbe utaznak, hogy a delegáció al­bizottságainak tanácskozásaiban részt vegyenek. Sző­­gyény László minisztert ő felsége ma délben Gödöl­lőn hosszabb kihallgatáson fogadta; a miniszter ma este Bécsbe utazott vissza. A 48-as pártkör e hó 14-én szombaton dél­után 5 órakor értekezletet tart, kérdést, ha nincsenek, kimondja, hogy egyhan­gúlag elfogadtatik az előadó véleménye. Elnök kimondja az ítéletet, szavazattöbb­ség, vagy egyhangúság alapján. Ekkor elnök kiszabja a bírságot a bű­nösre. Ha kiderült a lopás, akkor az alperes a bűnös; ha nem derült ki, akkor a felperes az, de valakinek bűnösnek kell maradni, a­ki a per­költséget megfizeti. Vannak pedig igen érdekes peresetek. Egy hirhedett egyetemi tanárnak (a rigo­­rozálók rémkirályának) van egy kitűnő tan­könyve, derék vaskos kötet, valami jogbölcsé­szeti mű. Mindenki elismeri róla, hogy annak a stílusa valódi próbaköve az emlékezetnek. Ritka legény az, a­ki ebből eminentet tud felelni; az is tennő, ha már „elégségest“ kap. Hát egy esztendőben azt kezdi észrevenni a tudós tanár, hogy az ő jogászai mind igen kitűnően, felelnek az ő jogbölcsészeti kérdéseire, csak hogy nem abban a stílusban, a­melyben ő megírta. — De még nagyobb volt a csodál­kozása a munkája kiadójának, a­ki más esz­tendőben ötszáz példányt szokott eladni a jog- bölcsészeti tankönyvből, ebben az évben pedig csak öt darabot. Kisült, hogy valami jámbor samaritánus könyörült a szorongatott fiatal scib­hákon s a vastag könyvből kivonatos munkát csinált; a diákok mind vették, abból fe­leltek. Per lett belőle s elénk tódult a nagy kér­dés : „váljon plagizátornak tekintendő-e az a ki­vonat­csináló, vagy pedig az emberiség jólte­­vőjének i­s mondhatom, hogy erős parlamenti vita után, azt hiszem, hogy csekély szavazat­többség mellett lehetett kimondanom az ítéletet, hogy „ámbár Szent Crispinnek érdemül tudatik be, a mért bőrt lopott a gazdagoktól, hogy a szegények számára sarat varrjon belőle, mind­­azáltal a jogtanár spanyolcsizmáját nem sza­bad az ifjak kényelmére turistacipővé átalakí­tani ! Plagiátor! Büntetésre méltó.“ De a legközelebbi napokban épen erős próbára lett téve igazságosztó hajlandóságom. Egy cukrász, meg egy korcsmáros volt a peres fél. A cukrász irt egy szakácskönyvet s a korcsmáros azt szépen utána nyomatta. A cukrász pert akasztott a korcsmáros nyakába. S ez a per került a mi törvényszékünk elé, szakértői eldöntés végett. A cukrász, mondhatom, hogy fogas pró­kátort választott magának. Az alperes azt hozta fel a maga védel­mére, hogy a szakácskönyv nem irodalmi mű, nem tartozik azon tárgyak sorába, melyeknek szerzői joga védelemben részesülhet. „Micsoda, hogy a szakácskönyv nem iro­dalmi mű ? Hogy a szakácsmesterség nem mű­vészet ? Hát van a világirodalomnak olyan re­meke, a­minő egy szarvasgombás libamáj pás­tétom? Tud-e a kerek föld minden zeneszerzője olyan kompozíciót csinálni, a­milyen egy olasz saláta a la napolitén ? S ha valamennyi fő­városi szobrász mind összeteszi a tudományát, tud-e produkálni egy tál sült malacot. — Sőt ellenben a szakácskönyv az a könyv, a­melyet az asszonyoknak sokkal inkább üdvösséges volna a kezükben forgatni, mint holmi hiába való regényeket!“ Ipsissima verba! S nekem — kérem „nekem“ ki kellett mondanom az ítéletet, hogy a prókátor ugyan goromba fráter, hanem azért igaza van. A bí­ró csak egyféle becsületet ismer. A szakácskönyv írójának az írói becsülete csak olyan, mint a regényíróé. Alperes bűnössége kimondatik. Szakácskönyvet sem szabad lopni. Ilyen Brutusi szigorral monda ki egykor F o s­c­a­r i velencei dózse saját fiára a kemény ítéletet. PESTI HÍRLAP 1891. november 8. A közös hadügyminisztérium 1892. évi rendkívüli szükségletéről szólva, egy, tegnapról keltezett bécsi sürgönyünk tévesen jelentette, hogy az körülbelül 14 millió frtnyi többletet fog feltün­tetni ; nem a többlet, hanem az összes szükséglet e címen fog 14­6 millió forintot kitenni, tehát a többlet 1891-hez képest csak 175.000 frt lesz. A közös hadügyminisztérium összes szükséglete (te­hát úgy a rendes, mint a rendkívüli, beleértve a ten­gerészetet is) 130 8 millió frtra fog rúgni, együttvéve tehát az 1891. évihez képest 1,6 millió frtnyi többletet fog feltüntetni. A képviselőhöz pénzügyi bizottságának Wahrmann Mór elnöklete alatt tartott mai ülésében Hegedűs Sándor előadó előterjesztő az 1892. évi állami költségvetési előirányzatra vonatkozó általános jelentésnek a bizottság előző megállapodásai alapján szerkesztett tervezetét. A bizottság érdemleges mó­dosítás nélkül általános helyesléssel magáévá tette a jelentést s megbízta az előadót annak a ház elé ter­jesztésével. Ezzel a bizottság befejezte az 1892-ik évi állami költségvetés tárgyalását. A közoktatásügyi miniszter tárgyalásokat folytat, mint értesülünk, a Bécsben fennálló keleti akadémia tantervének és berendezésének oly irá­nyú módosítása iránt, hogy ezen intézet Magyaror­szág speciális igényeinek és érdekeinek is képes le­gyen megfelelni. A tárgyalások eddigi folyamata kilá­tást nyújt arra, hogy azok sikerrel lesznek befejez­­hetők. A börtönügy terén több fontos reformot vett célba az igazságügyi kormány. Ezek közé tarto­zik : Mária-Norstrán a kor igényeinek megfelelő na­gyobb szabású női fegym­ű­zet létesítése, a­mely cél­ból tervbe van véve a vallásalap­ tulajdonát képező ottani fegyintézet megvásárlása. Az erre vonatkozó tágyalások már folyamatban is vannak. A miniszter továbbá a főváros területén nagyobb letartóztatási intézetet s ezzel kapcsolatban megfigyelési és gyógy­kezelési intézetet az elmebeteg vizsgálati foglyok s elítéltek részére szándékozik építtetni. Végre új ne­gyedik javító intézetet is óhajt létesíteni, valószínűleg Szék­esfehérvérvárt, a­melynek építése már a jövő év tavaszán megkezdetnék. A. képviselőház közoktatásügyi bizott­sága mai ülésében Firczák Gyula helyett, a­ki püs­pökké neveztetvén ki, lemondott képviselői megbíza­tásáról, elnökének egyhangúlag Schvarcz Gyulát választotta meg, a­ki hálás köszönetet mondott e kitüntetésért , utalva arra, hogy a közoktatásügyi miniszter által kezdeményezett fontos reformok mily nehézzé fogják különösen most tenni az elnöki tiszt gyakorlását, felkérte a bizottság tagjait, támogassák őt szakértelmükkel.­­ Ezután gr. Csáky mi­niszter kiemelvén, hogy nagy súlyt fektet arra, hogy a tanítói nyugdíjtörvény módosítására vonatkozó tör­vényjavaslat mielőbb letárgyaltassék, felkérte a bi­zottságot a javaslat előadójának megválasztására. A bizottság az említett törvényjavaslat előadójának Sponer Andort választotta meg, megbízván az elnököt, hogy mihelyt az előadó elkészül, a miniszterrel egyet­­értőleg tűzze ki a tárgyalás megkezdésének időpontját. Végül a közoktatásügy állapotáról szóló miniszteri jelentés egyes részei osztottak ki azoknak eddigi előadói közt, a bizottság kebelében történt újabb sze­mélyi változások folytán azon eltéréssel, hogy az egyetemekre vonatkozó rész Fenyvessy Ferencnek, a közoktatásügyi tanácsra vonatkozó László Mihály­nak s az emberbaráti intézetekre vonatkozó Iván- Jcovics Jánosnak osztatott ki előadásra. A legfőbb kegyúri jog. — A prímás kinevezéséhez. — A primási szék üresedése képviselőh­ázunk tagjainak néhány interpellációra és ez interpel­lációk a legfőbb királyi kegyúri jogról sebtében beszerzett tudományok megnyilatkozására nyúj­tottak alkalmat. Ugron Gábor ép úgy, mint az ő nézetei­nek helyreigazítására vállalkozott Komlóssy Fe­renc, kinek korrektori szereplése az egykori izraelita vizsgálatra emlékeztet. (Se nem künv, se nem kinv, hanem kenv.) A ,.jus supremi patronatus regii“ saját­­lagos magyar köz- és egyházjogi fogalom, mely a királynak a katholikus egyházra vonatkozó hatalmat jelenti. Eredete korának jellegével ma­gán, midőn hazánkban az állami és egyházi hatalom és annak gyakorlata, a törvényhozás, igazságszolgáltatás és közigazgatás terén any­­nyira egybefonódott, hogy némely országgyűlé­sünket nem alap nélkül nevezi „szent zsinatoké­nak a magyar „Corpus Juris“, melynek még egyrészt egész fejezetei egyházi kánonokból álla­nak, másrészt az országos törvényhozás jogkö­rében a magyar egyház rendjét és fegyelmét szabályozzák. Henye kérdés az, vájjon a legfőbb kir. kegyúri jog csak egyik ága-e azon felségi jogok­nak, melyek Magyarország apostoli királyát ,,e summo iure circa sacra“ megilletik, avagy különleges egyházjogi alapokon nyugvó intézmény. Első eredete II. Sylvester pápának szent Istvánhoz intézett bullájára vezet vissza s az első magyar királyra és utódaira a szent­szék által ruházott jogosítványra, hogy „orszá­god jelen és jövendő egyházait, helyettünk és utódaink helyett intézhessétek, rendezhessétek“. Történeti alapját az egyház alapítása és javadalmazása által szerzett érdemek, jogi alap­ját a szentszék által a magyar király szemé­lyéhez kötött kiváltság képezik, a magyar köz­joggal századokon át annyira összeforrott, hogy királyaink országos törvények határozatai sze­

Next