Pesti Hírlap, 1891. november (13. évfolyam, 300-329. szám)
1891-11-08 / 307. szám
szág nincsen, ahol a nemzeti fejlődés és minden ami azzal jár annyira követelné, hogy az ország legfőbb egyházi dignitáriusa az ország életének fókuszában fejtse ki világító és melegítő erejét, azt az erőt, melyet neki ősidőktől kezdve a nemzet a maga testéből és lelkéből adott. A kérdést tehát, úgy amint azt Csáky Albin gr.Rultuszminiszter ma előadta, csak félig tartjuk na Tutijuk, fflff'HP'nagy nehézségek forognak fönn. Itt is fölségjogról van szó, melynek bölcs gyakorlása a koronáé. S itt is oly nehéz igazságosnak lenni, mint a hasonló kérdések bármelyikénél. Az, hogy az esztergomi prímások innét túl kötelezve lesznek az udvar Budapesten léte ,és az országgyűlés téli tanácskozásai alkalmával a fővárosban tartózkodni s távollétükben primási vikárius lesz Budapesten, mindez határozott előny és vívmány. S fölötte helytelen az a gáncs, mely a kultuszminisztert és kormányt épen amiatt érné, hogy ezt elérnie (pedig igen sok nehézség és akadály dacára) sikerült. Azonban a kérdést megoldottnak és véglegesen rendezettnek nem tartjuk mi sem. A tényt, mint első lépést ..a .megoldás felé, mint a haladás tényét, megillető elismeréssel fogadjuk; de emellett folyó politikai kívánságaink közé kell igtatnunk, hogy az esztergomi hercegprímás székhelyének Budapestre való áthelyezése, az ellene álló okok békés elhárítása a kedvező alkalmak fölhasználása mellett, mihamar teljesedésbe menjen. Budapest megalkotása nincs addig befejezve, míg nemzeti szervezetünk első dignitáriusa nem tartja székhelyét a nemzet szivében. Belpolitikai hírek, a dellet,. .. Szapáry Gyula gr. miniszterelnök és Wekerle Sándor pénzügyminiszter a delegáció ülésszaka alkalmából hétfőn hosszabb idejű tartózkodásra Bécsbe utaznak, hogy a delegáció albizottságainak tanácskozásaiban részt vegyenek. Szőgyény László minisztert ő felsége ma délben Gödöllőn hosszabb kihallgatáson fogadta; a miniszter ma este Bécsbe utazott vissza. A 48-as pártkör e hó 14-én szombaton délután 5 órakor értekezletet tart, kérdést, ha nincsenek, kimondja, hogy egyhangúlag elfogadtatik az előadó véleménye. Elnök kimondja az ítéletet, szavazattöbbség, vagy egyhangúság alapján. Ekkor elnök kiszabja a bírságot a bűnösre. Ha kiderült a lopás, akkor az alperes a bűnös; ha nem derült ki, akkor a felperes az, de valakinek bűnösnek kell maradni, aki a perköltséget megfizeti. Vannak pedig igen érdekes peresetek. Egy hirhedett egyetemi tanárnak (a rigorozálók rémkirályának) van egy kitűnő tankönyve, derék vaskos kötet, valami jogbölcsészeti mű. Mindenki elismeri róla, hogy annak a stílusa valódi próbaköve az emlékezetnek. Ritka legény az, aki ebből eminentet tud felelni; az is tennő, ha már „elégségest“ kap. Hát egy esztendőben azt kezdi észrevenni a tudós tanár, hogy az ő jogászai mind igen kitűnően, felelnek az ő jogbölcsészeti kérdéseire, csak hogy nem abban a stílusban, amelyben ő megírta. — De még nagyobb volt a csodálkozása a munkája kiadójának, aki más esztendőben ötszáz példányt szokott eladni a jog- bölcsészeti tankönyvből, ebben az évben pedig csak öt darabot. Kisült, hogy valami jámbor samaritánus könyörült a szorongatott fiatal scibhákon s a vastag könyvből kivonatos munkát csinált; a diákok mind vették, abból feleltek. Per lett belőle s elénk tódult a nagy kérdés : „váljon plagizátornak tekintendő-e az a kivonatcsináló, vagy pedig az emberiség jóltevőjének is mondhatom, hogy erős parlamenti vita után, azt hiszem, hogy csekély szavazattöbbség mellett lehetett kimondanom az ítéletet, hogy „ámbár Szent Crispinnek érdemül tudatik be, a mért bőrt lopott a gazdagoktól, hogy a szegények számára sarat varrjon belőle, mindazáltal a jogtanár spanyolcsizmáját nem szabad az ifjak kényelmére turistacipővé átalakítani ! Plagiátor! Büntetésre méltó.“ De a legközelebbi napokban épen erős próbára lett téve igazságosztó hajlandóságom. Egy cukrász, meg egy korcsmáros volt a peres fél. A cukrász irt egy szakácskönyvet s a korcsmáros azt szépen utána nyomatta. A cukrász pert akasztott a korcsmáros nyakába. S ez a per került a mi törvényszékünk elé, szakértői eldöntés végett. A cukrász, mondhatom, hogy fogas prókátort választott magának. Az alperes azt hozta fel a maga védelmére, hogy a szakácskönyv nem irodalmi mű, nem tartozik azon tárgyak sorába, melyeknek szerzői joga védelemben részesülhet. „Micsoda, hogy a szakácskönyv nem irodalmi mű ? Hogy a szakácsmesterség nem művészet ? Hát van a világirodalomnak olyan remeke, aminő egy szarvasgombás libamáj pástétom? Tud-e a kerek föld minden zeneszerzője olyan kompozíciót csinálni, amilyen egy olasz saláta a la napolitén ? S ha valamennyi fővárosi szobrász mind összeteszi a tudományát, tud-e produkálni egy tál sült malacot. — Sőt ellenben a szakácskönyv az a könyv, amelyet az asszonyoknak sokkal inkább üdvösséges volna a kezükben forgatni, mint holmi hiába való regényeket!“ Ipsissima verba! S nekem — kérem „nekem“ ki kellett mondanom az ítéletet, hogy a prókátor ugyan goromba fráter, hanem azért igaza van. A bíró csak egyféle becsületet ismer. A szakácskönyv írójának az írói becsülete csak olyan, mint a regényíróé. Alperes bűnössége kimondatik. Szakácskönyvet sem szabad lopni. Ilyen Brutusi szigorral monda ki egykor F o scar i velencei dózse saját fiára a kemény ítéletet. PESTI HÍRLAP 1891. november 8. A közös hadügyminisztérium 1892. évi rendkívüli szükségletéről szólva, egy, tegnapról keltezett bécsi sürgönyünk tévesen jelentette, hogy az körülbelül 14 millió frtnyi többletet fog feltüntetni ; nem a többlet, hanem az összes szükséglet e címen fog 146 millió forintot kitenni, tehát a többlet 1891-hez képest csak 175.000 frt lesz. A közös hadügyminisztérium összes szükséglete (tehát úgy a rendes, mint a rendkívüli, beleértve a tengerészetet is) 130 8 millió frtra fog rúgni, együttvéve tehát az 1891. évihez képest 1,6 millió frtnyi többletet fog feltüntetni. A képviselőhöz pénzügyi bizottságának Wahrmann Mór elnöklete alatt tartott mai ülésében Hegedűs Sándor előadó előterjesztő az 1892. évi állami költségvetési előirányzatra vonatkozó általános jelentésnek a bizottság előző megállapodásai alapján szerkesztett tervezetét. A bizottság érdemleges módosítás nélkül általános helyesléssel magáévá tette a jelentést s megbízta az előadót annak a ház elé terjesztésével. Ezzel a bizottság befejezte az 1892-ik évi állami költségvetés tárgyalását. A közoktatásügyi miniszter tárgyalásokat folytat, mint értesülünk, a Bécsben fennálló keleti akadémia tantervének és berendezésének oly irányú módosítása iránt, hogy ezen intézet Magyarország speciális igényeinek és érdekeinek is képes legyen megfelelni. A tárgyalások eddigi folyamata kilátást nyújt arra, hogy azok sikerrel lesznek befejezhetők. A börtönügy terén több fontos reformot vett célba az igazságügyi kormány. Ezek közé tartozik : Mária-Norstrán a kor igényeinek megfelelő nagyobb szabású női fegyműzet létesítése, amely célból tervbe van véve a vallásalap tulajdonát képező ottani fegyintézet megvásárlása. Az erre vonatkozó tágyalások már folyamatban is vannak. A miniszter továbbá a főváros területén nagyobb letartóztatási intézetet s ezzel kapcsolatban megfigyelési és gyógykezelési intézetet az elmebeteg vizsgálati foglyok s elítéltek részére szándékozik építtetni. Végre új negyedik javító intézetet is óhajt létesíteni, valószínűleg Székesfehérvérvárt, amelynek építése már a jövő év tavaszán megkezdetnék. A. képviselőház közoktatásügyi bizottsága mai ülésében Firczák Gyula helyett, aki püspökké neveztetvén ki, lemondott képviselői megbízatásáról, elnökének egyhangúlag Schvarcz Gyulát választotta meg, aki hálás köszönetet mondott e kitüntetésért , utalva arra, hogy a közoktatásügyi miniszter által kezdeményezett fontos reformok mily nehézzé fogják különösen most tenni az elnöki tiszt gyakorlását, felkérte a bizottság tagjait, támogassák őt szakértelmükkel. Ezután gr. Csáky miniszter kiemelvén, hogy nagy súlyt fektet arra, hogy a tanítói nyugdíjtörvény módosítására vonatkozó törvényjavaslat mielőbb letárgyaltassék, felkérte a bizottságot a javaslat előadójának megválasztására. A bizottság az említett törvényjavaslat előadójának Sponer Andort választotta meg, megbízván az elnököt, hogy mihelyt az előadó elkészül, a miniszterrel egyetértőleg tűzze ki a tárgyalás megkezdésének időpontját. Végül a közoktatásügy állapotáról szóló miniszteri jelentés egyes részei osztottak ki azoknak eddigi előadói közt, a bizottság kebelében történt újabb személyi változások folytán azon eltéréssel, hogy az egyetemekre vonatkozó rész Fenyvessy Ferencnek, a közoktatásügyi tanácsra vonatkozó László Mihálynak s az emberbaráti intézetekre vonatkozó Iván- Jcovics Jánosnak osztatott ki előadásra. A legfőbb kegyúri jog. — A prímás kinevezéséhez. — A primási szék üresedése képviselőházunk tagjainak néhány interpellációra és ez interpellációk a legfőbb királyi kegyúri jogról sebtében beszerzett tudományok megnyilatkozására nyújtottak alkalmat. Ugron Gábor ép úgy, mint az ő nézeteinek helyreigazítására vállalkozott Komlóssy Ferenc, kinek korrektori szereplése az egykori izraelita vizsgálatra emlékeztet. (Se nem künv, se nem kinv, hanem kenv.) A ,.jus supremi patronatus regii“ sajátlagos magyar köz- és egyházjogi fogalom, mely a királynak a katholikus egyházra vonatkozó hatalmat jelenti. Eredete korának jellegével magán, midőn hazánkban az állami és egyházi hatalom és annak gyakorlata, a törvényhozás, igazságszolgáltatás és közigazgatás terén anynyira egybefonódott, hogy némely országgyűlésünket nem alap nélkül nevezi „szent zsinatokénak a magyar „Corpus Juris“, melynek még egyrészt egész fejezetei egyházi kánonokból állanak, másrészt az országos törvényhozás jogkörében a magyar egyház rendjét és fegyelmét szabályozzák. Henye kérdés az, vájjon a legfőbb kir. kegyúri jog csak egyik ága-e azon felségi jogoknak, melyek Magyarország apostoli királyát ,,e summo iure circa sacra“ megilletik, avagy különleges egyházjogi alapokon nyugvó intézmény. Első eredete II. Sylvester pápának szent Istvánhoz intézett bullájára vezet vissza s az első magyar királyra és utódaira a szentszék által ruházott jogosítványra, hogy „országod jelen és jövendő egyházait, helyettünk és utódaink helyett intézhessétek, rendezhessétek“. Történeti alapját az egyház alapítása és javadalmazása által szerzett érdemek, jogi alapját a szentszék által a magyar király személyéhez kötött kiváltság képezik, a magyar közjoggal századokon át annyira összeforrott, hogy királyaink országos törvények határozatai sze