Pesti Hírlap, 1891. november (13. évfolyam, 300-329. szám)

1891-11-01 / 300. szám

nélkül le fogom rántani a leplet ezekről az üzelmek­­ről, különösen abban az esetben, ha nem kapok in­terpellációmra kielégítő választ. Most beérem azzal, hogy interpellációmat felolvasom s az illető­t­ minisz­ter uraknak különös figyelmébe ajánlom. Interpellációm szövege a következő: (Olvassa.) Interpelláció a földmivelési és igazságügyi miniszterekhez. Tekintettel arra, hogy a magyar és osztrák lovaregyesületek közös üléséből kikerült hivatalos iratok kétségtelenné teszik, hogy a lóversenyek közül különösen a „totalisateur“ intézmény felhasználásával nagy visszaélések történtek; tekintettel továbbá arra, hogy a visszaélések az állami versenydíjakra is visszahatnak, ameny­­nyiben azok csalárd lovaglások esetében érdemetlen kezekbe jutnak ; tekintettel végre arra a kétségtelen tényre, hogy a lóversenyek hova­tovább mindinkább nagy arányú szerencsejáték-intézményekké fajulva, eredeti rendel­kezésüktől elvonatnak; kérdem első­sorban a földművelési minisztertől: 1. Van-e hivatalos tudomása e visszaélésekről s szándékozik-e erről a képviselőháznak felvilágosí­tást adni? 2. Mit szándékozik tenni abban az irányban, hogy a lóversenyek a játéktól megtisztittassanak s eredeti rendeltetésüknek, t. i. a tenyésztési eredmé­nyek kipróbálásának visszaadassanak. Kérdem továbbá az igazságügyminisztertől: Minthogy kétségtelen az, hogy az úgynevezett „totalisateur“-játék­intézmény mind szélesebb és szélesebb körben szítja fel a játékszenvedélyt és kétségkívül romboló hatással van a közerkölcsre, minthogy továbbá előkelő jogtudósok vizsgálatai sze­rint ez a játékintézmény határozottan a tiltott sze­rencsejátékok minden jellegével bír, tehát büntetendő, viszont az intézménynek ez a jellege sokszorosan, legutóbb a magyar pénzügyminisztertől tagadtatott, kérdem : Nem látja-e szükségét annak, hogy e játékin­tézményt büntetőjogi szempontból tüzetes tanulmány tárgyává tétesse s ennek eredményéhez képest a tör­vényhozásnak jelentést tegyen, esetleg javaslatokat ajánljon ? Ajánlom interpellációmat a miniszter uraknak és különösen pedig a 1. képviselőház figyelmébe. (Élénk helyeslés a bal- és szélsőbaloldalon.) Elnök: Az interpelláció közöltetni fog a föld­mivelési és igazságügyi miniszterekkel. Következik Bernáth Béla képviselő úr. Adóvégrehajtások beszüntetése. Bernáth Béla hosszabb indokolás kíséretében a következő interpellációt terjeszti be: 1. Van-e tudomása a pénzügyminiszter úrnak arról, hogy az 1891. évi I. t.-c. alapján törlendő adók s szőlődézsmaváltság-tartozásokra nézve a végrehaj­tás a legszigorúbban elrendeltetett ? 2. Ha van tudomása, szándékozik-e a miniszter ur ezen végrehajtásokat beszüntetni ? Az interpelláció közöltetni fog a miniszterrel. S egyszerre az orvos rám parancsolja, hogy a ka­rom merev. Azért sem. Lehajtom akár hogy eről­ködjem is. Nem sikerül, merev a másik karom is, nem segíthet a társának. A feketeség oszlik, hirtelen rámszakad a világosság, s behunyt szemmel látom az egész társaságot, a bámuló arcokat. Bársony Ist­vánt, Tóth Bélát, Katona Lajost, Márkus Józsefet s a többit mind. Szólani akarok hozzájuk, hogy el­mondjam nekik, mit érzek. De egyetlen szót sem tu­dok kiejteni, nem mozdul meg az ajkam. Az orvos megint rám parancsol. — Ön álmodik, mesélje el mit álmodik. Nem álmodom, csak összezavarodik előttem minden kép. Mintha valami alakos lemezt lassan for­gatnának, minden embernek öt-hat kezet-lábát látom. Beszélnek egymással, s nem értem őket. Különös zsibongást hallok, valami zavaros muzsikát. Nem álmodom, tudom, hogy nem álmodom, csak szédülök. Forog az egész világ, én pedig repülök, repülök........ Az ezen túl történtekre nem emlékszem. Sem­mit sem tudok róluk, és nem érzem, hogy elfeledtem valamit. Nem érzem, hogy az időfolytonosság a felébredés és a repülésem közt megszakadt. A többiről már csak a szemlélők beszéltek, úgy mondják, hogy egyebek közt az orvost behunyt szemmel a szobában keresztül-kasul követtem, hogy a nekem suggerált kanári madarat simogattam, hogy megijedtem, mikor elröpült, s hogy arra a parancsra, hogy: „Íme papiros, ceruza, Írjon tárcát“, ugyan­csak behunyt szemmel íráshoz fogtam. Nem tudok róla semmit; hypnotizált állapotomban Szörényi drt talán valami jószivű szerkesztőnek tarthattam. A vasárnapi munkaszünet. Kaas Ivor dr. indokolás nélkül a következő interpellációt intézi a kereskedelmi miniszterhez: Mikor szándékozik a vasárnapi munkaszünetre vonatkozó rendeletét módosító rendeletet kibocsátani? (Helyeslés a bal- és szélsőbaloldalon.) Baross Gábor kereskedelmi miniszter kijelenti, hogy mihelyt az adatok együtt lesznek, tehát remél­hetőleg rövid idő alatt ki fogja az erre vonatkozó rendeletet bocsátani. (Helyeslés.) Kaas Ivor b. a közelgő télre való tekintettel, a közönség érdekében föltétlenül szükségesnek tartja, hogy a rendelet mielőbb megváltoztattassák. A tanul­mányozás már hónapok óta folyik, s a panaszok egyre szaporodnak. Az intézkedés tehát sürgős s így határozott terminust óhajtana. Baross Gábor kereskedelemügyi miniszter : T. ház ! A közönség részéről oly számú, vagy egyáltalá­ban oly nagy bajt jelző panasz, a­minőt­t, képvise­lőtársam említett, legalább előttem, nem létetett, sőt bátor vagyok azt is megjegyezni, hogy nagyon ellen­tétesek még ma is, nem a közönség, de inkább az érdekeltek részéről az agitációk irányai. Hiszen méltóztatnak tudni, hogy pl. agitáció indult meg a végett, hogy az üzletek déli 12 óráig nyitva tarthatók legyenek. Én eredetileg ezt terveztem, ezen tervezet ellen a deputációknak egész tömege kérelmezett ; midőn aztán a rendelet megjelent és a tíz, illetőleg tizenegy órai határidő állapíttatott meg, akkor ismét deputációk jelentek meg, a­melyek az eredetileg általam tervezett intézkedés visszaállítását kérték. Ezzel szemben ismét az alkalmazottak indí­tottak nagy agitációt, a­kik viszont azt kérik, hogy a mostani rendelet maradjon érvényben. Méltóztatik a t.­ház látni, hogy mennyi kontro­­verz kérdés merül fel. A társadalom lassan és fokon­­ként bele­illeszkedik ezen rendelkezésbe elannyira, hogy ha helyesen és úgy akarok e kérdésben intéz­kedni, hogy a rendeletnek esetleg szükségessé váló módosítása tényleg érvényesítse azon kívánalmakat, a­melyek objektíve emeltetnek, ehhez időre és az el­lentétes nézetek meghallgatására van szükségem. T. képviselőtársam azt mondta, hogy hónapok óta folyik a dolog Hiszen alig két-három hónapja, hogy az egész intézkedés életbe lépett. Ezen két-há­rom hónap elegendő arra, hogy egyes panaszokat felszínre hozzon, de óvakodnia kell az embernek at­tól, hogy mindjárt eme panaszok után induljon, ha­nem meg kell figyelnie, hogy mennyiben alaposak azok és a szerint kell intézkedéseit megtenni. Elisme­rem, hogy lesz módosítani való, hogy intézkednem kell, meg is fogom ezt mielőbb tenni, de határozott terminust, a dolog természeténél fogva, nem szab­hatok. T. képviselőtársam azt mondta, hogy a tőzs­dék kötelesek a kapu alatt árulni. Hogy hol kötele­sek árulni, az iránt a vasárnapi munkaszünettel kap­csolatban intézkedés nincs, csak az van megmondva, árusíthatnak tőzsdei feladataik teljesítése mellett, ami oda vezet, hogy a tőzsdés csakis a tőzsdéhez tartozó cikkeket árusíthatja, más cikkeket pedig nem hozhat forgalomba. Ez természetes, mert, ha megengedtet­nék, hogy a tőzsdék, amelyek esetenkint más áruk olyannak talán, aki előleget is ad, mert megkezdtem az írást. A társaság leírta mozdulataimat, ugyanolya­nok mint azok, melyeket munka közben életvalóság­ban végzek. Íme az akaratomon kívül írt tárca kezdete: „Sötét éjszaka volt. Egymagam bolyongtam az utcán. Fölöttem a csillagos égbolt. A Jupiter . . . A Jupiter, te vágyaimnak otthona, rám küldted sza­badságot ígérő sugaraidat. Úgy hallottam, hogy a nap a Herkules felé közeledik s úgy hallottam, hogy a Jupitert sokan a Herkulessel tévesztik össze. Az a közeledés az erősödést jelenti. A te csillogásod talán üzenet az erőtől, talán biztatás az erőre. Ra­gyogj, ragyogj felém erő ősanyja, hatalmas Jupiter! Az erő imádója a gyengéért, a leggyengébbért eped. Érted....“ E szónál az orvos elvette a papirost tőlem. — Eleget irt. Fölébredésem után, magam se tudtam márt, számolni kezdtem . Tizenegy, tizenkettő... Tovább számoltam volna, de ezt az ok nélkül való számelsorolást magam is furcsának tartottam. Azt sejtettem, hogy suggestio műve. Igazam volt. Az orvos alvásom közt azt parancsolta rám, hogy szá­moljak tizig, tíznél ébredjem fel, azután olvassak tovább tizenötig. Hypnozisról való vitánk tovább fog folyni s nem kerül egyikünknek sem igaza. Az az akarat nélkül való félórai életem jobban hatott ránk minden theóriánál. Ha eddig kételkedtem, ezentúl hiszek. Aki pe­dig nem hisz a hypnózisban, próbálja meg önönma­gán, talán akkor megszerzi a hitet. Viharos­ forgalomba hozatalával is foglalkoznak, ezekre nézve is szabadon élvezhetnék vasárnapokon üzleti jogai­kat, akkor minden üzletet vasárnapon nyitva kellene tartani, mert igazságtalanság lenne a tőzsdeüzletek­nek megengedni, hogy a vasárnapot használják föl jobb üzletek csinálására. A tőzsdés árusíthat ott, a­hol neki tetszik, s csak abban van korlátozva, hogy mit árusíthat tőzsdei cikkei mellett. Hogy a kapu alatt a hidegben árusítsák cikkeiket, azt ugyan tehe­tik, ha nekik tetszik, nekem semmi kifogásom sincs az ellen, de magában az üzlethelyiségben is tisztán tőzsdei cikkeinek elárusítására szorítkozhatik. Ezek után, miután képviselőtársam is szíveske­dett válaszomban megnyugodni, kérem a t. házat hogy azt tudomásul venni méltóztassék. (Helyeslés.) A ház a választ tudomásul vette. Ezzel az ülés 101 órakor véget ért. Pesti hírlap 1891. november 1. A budget a pénzügyi bizottságban. A képviselőház pénzügyi bizottsága Wahr­mann Mór elnöklete alatt tartott mai ülésében foly­tatta a pénzügyi tárca költségvetésének tárgya­lását. (Előadó:­­Lukács Béla.) Az egyenes adóknál Brad­ekovics azt kérdi, hogy a vasúti és gőzhajózási szállítási adó eredményei nem mutatnak-e oly arányú emelkedést, mint a vas­úti forgalom ? Wekerle miniszter utal ez adónem fokozatos emelkedésére a legutóbbi években s azt a nézetét fejezi ki, hogy előreláthatólag itt is további emelkedés fog mutatkozni. Országh igazságtalanságot lát a hátbéradó­nak három évenkint való kivetésében, minek foly­tán sokan több adót fizetnek, mint a­mennyi a bér után őket megilleti. Kérdi, ugyan nem lehetne-e az egyévi kivetéshez visszatérni ? Wekerle miniszter nem tagadja, hogy ez a tényleges eredményeknek inkább megfelelne, de a kezelésben annyi nehézséggel jár s annyi viszályhoz vezet, hogy célszerűbbnek mutatkozott a három éven­­kinül való kivetés. Elismeri szóló, hogy ott, hol a bérek hanyatló tendenciát követnek, ebből igazságta­lanságok támadhatnak s a mennyiben a fővárosi adó­kezelés egyhamar nem lenne reformálható, gondos­kodni szándékozik szóló legalább kiáltóbb bajok orvoslására nézve palliatív eszközökről. Wahrmann elnök bizonyos palliativ rendsza­bályok mellett ma is ragaszkodik a három évhez, mert az, hogy évenként ne legyen kénytelen az ember adóbevallásokat tenni, oly sok előnynyel jár, a­melyek legtöbb esetben ellensúlyozzák az ott mutatkozó hát­rányt, a­hol csökkenő a házbérek iránya. Darányi csatlakozik az Országh által fölvetett eszméhez. Wekerle miniszter ismétli, hogy ha más irányban nem oldható meg e kérdés, legalább a kiáltó anomá­liák megszüntetésére fölhatalmazást fog kérni a tör­vényhozástól. Hegedűs L. osztja az elnök fölfogását e kér­désben s a három évre szóló bevallást a nagyobb hiányok orvoslására szolgáló palliativ eszközök mellett föntartandónak véli. Égető kérdésnek tartja szóló, hogy az egyenes adók refomjával az önkormányzati adórendszer is helyes alapokra fektettessék. Wekerle miniszter utal arra, hogy gyökeresen ez a kérdés csak az adminisztráció reformjánál lesz megoldható s addig is megtette szóló, a­mi a mai viszonyok közt lehetséges, hogy közvetlen befolyást gyakorol a hely­­hatósági szolgáltatásokra s a közvetett adóknál tekin­tetbe veszi e szempontokat. Helly kérdést intéz a késedelmi kamatnak az eddiginél magasabb összegben való előirányzása iránt. Xtáng államtitkár válaszolja, hogy ennek oka az, hogy a horvátországi földtehermentesítési pótlék is felvétetett. Az előirányzat változatlanul megszavaztatott. A fogyasztási adóknál Matlekovics kérdi, lehet-e konstatálni, hogy azok a készletek, melyek a szeszadó-reform eredményeit kezdetben oly hátrányo­san befolyásolták, mennyire szálltak le s hogy a mezőgazdasági szeszgyáraknak nyújtott kedvezmények tekintetében minő rendszer követtetik. — Gaál Jenő nem tagadja, hogy véletlen tényezők összejátszása folytán a készletek legnagyobb része eltűnt, de ma­gának a szesziparnak helyzete meg sem tekinthető valami nagyon rózsásnak. Wekerle miniszter utal a maga részéről is a készletek rendkívüli megapadására s kiemeli, hogy a pesszimisztikus feltevések nem valósulásának fő oka a szeszfogyasztás nagy emelkedésében rejlik. A­mi a mezőgazdasági szeszgyárakat illeti, általános szabály az, hogy öt esztendőre adatik adómentesség. Láng államtitkár előadja, hogy a készletek a múlt hó végén 48.000 hektoliterre szálltak le s Ausztriában szintén folytonos a csökkenés. Matle­­kovics azt tartja, hogy helyesebb volna a kedvez­ményeket nem öt évre, hanem bizonyos meghatáro­zott időpontig adni, tekintettel az adók jövendő tör­vényhozási szabályozására. Wekerle miniszter elismeri ennek jogosultsá­gát, de az szem előtt is tartalik, hogy azon határon túl ne adassák kedvezmény, a­mely az ipari kedvez­mények tekintetében meg van szabva. A­mi a fo­gyasztási adók egyes nemeit illeti, nincs kizárva, egy a boradónál jelentékeny visszaesés lesz, de ezt

Next