Pesti Hírlap, 1891. november (13. évfolyam, 300-329. szám)
1891-11-01 / 300. szám
nélkül le fogom rántani a leplet ezekről az üzelmekről, különösen abban az esetben, ha nem kapok interpellációmra kielégítő választ. Most beérem azzal, hogy interpellációmat felolvasom s az illetőt miniszter uraknak különös figyelmébe ajánlom. Interpellációm szövege a következő: (Olvassa.) Interpelláció a földmivelési és igazságügyi miniszterekhez. Tekintettel arra, hogy a magyar és osztrák lovaregyesületek közös üléséből kikerült hivatalos iratok kétségtelenné teszik, hogy a lóversenyek közül különösen a „totalisateur“ intézmény felhasználásával nagy visszaélések történtek; tekintettel továbbá arra, hogy a visszaélések az állami versenydíjakra is visszahatnak, amenynyiben azok csalárd lovaglások esetében érdemetlen kezekbe jutnak ; tekintettel végre arra a kétségtelen tényre, hogy a lóversenyek hovatovább mindinkább nagy arányú szerencsejáték-intézményekké fajulva, eredeti rendelkezésüktől elvonatnak; kérdem elsősorban a földművelési minisztertől: 1. Van-e hivatalos tudomása e visszaélésekről s szándékozik-e erről a képviselőháznak felvilágosítást adni? 2. Mit szándékozik tenni abban az irányban, hogy a lóversenyek a játéktól megtisztittassanak s eredeti rendeltetésüknek, t. i. a tenyésztési eredmények kipróbálásának visszaadassanak. Kérdem továbbá az igazságügyminisztertől: Minthogy kétségtelen az, hogy az úgynevezett „totalisateur“-játékintézmény mind szélesebb és szélesebb körben szítja fel a játékszenvedélyt és kétségkívül romboló hatással van a közerkölcsre, minthogy továbbá előkelő jogtudósok vizsgálatai szerint ez a játékintézmény határozottan a tiltott szerencsejátékok minden jellegével bír, tehát büntetendő, viszont az intézménynek ez a jellege sokszorosan, legutóbb a magyar pénzügyminisztertől tagadtatott, kérdem : Nem látja-e szükségét annak, hogy e játékintézményt büntetőjogi szempontból tüzetes tanulmány tárgyává tétesse s ennek eredményéhez képest a törvényhozásnak jelentést tegyen, esetleg javaslatokat ajánljon ? Ajánlom interpellációmat a miniszter uraknak és különösen pedig a 1. képviselőház figyelmébe. (Élénk helyeslés a bal- és szélsőbaloldalon.) Elnök: Az interpelláció közöltetni fog a földmivelési és igazságügyi miniszterekkel. Következik Bernáth Béla képviselő úr. Adóvégrehajtások beszüntetése. Bernáth Béla hosszabb indokolás kíséretében a következő interpellációt terjeszti be: 1. Van-e tudomása a pénzügyminiszter úrnak arról, hogy az 1891. évi I. t.-c. alapján törlendő adók s szőlődézsmaváltság-tartozásokra nézve a végrehajtás a legszigorúbban elrendeltetett ? 2. Ha van tudomása, szándékozik-e a miniszter ur ezen végrehajtásokat beszüntetni ? Az interpelláció közöltetni fog a miniszterrel. S egyszerre az orvos rám parancsolja, hogy a karom merev. Azért sem. Lehajtom akár hogy erőlködjem is. Nem sikerül, merev a másik karom is, nem segíthet a társának. A feketeség oszlik, hirtelen rámszakad a világosság, s behunyt szemmel látom az egész társaságot, a bámuló arcokat. Bársony Istvánt, Tóth Bélát, Katona Lajost, Márkus Józsefet s a többit mind. Szólani akarok hozzájuk, hogy elmondjam nekik, mit érzek. De egyetlen szót sem tudok kiejteni, nem mozdul meg az ajkam. Az orvos megint rám parancsol. — Ön álmodik, mesélje el mit álmodik. Nem álmodom, csak összezavarodik előttem minden kép. Mintha valami alakos lemezt lassan forgatnának, minden embernek öt-hat kezet-lábát látom. Beszélnek egymással, s nem értem őket. Különös zsibongást hallok, valami zavaros muzsikát. Nem álmodom, tudom, hogy nem álmodom, csak szédülök. Forog az egész világ, én pedig repülök, repülök........ Az ezen túl történtekre nem emlékszem. Semmit sem tudok róluk, és nem érzem, hogy elfeledtem valamit. Nem érzem, hogy az időfolytonosság a felébredés és a repülésem közt megszakadt. A többiről már csak a szemlélők beszéltek, úgy mondják, hogy egyebek közt az orvost behunyt szemmel a szobában keresztül-kasul követtem, hogy a nekem suggerált kanári madarat simogattam, hogy megijedtem, mikor elröpült, s hogy arra a parancsra, hogy: „Íme papiros, ceruza, Írjon tárcát“, ugyancsak behunyt szemmel íráshoz fogtam. Nem tudok róla semmit; hypnotizált állapotomban Szörényi drt talán valami jószivű szerkesztőnek tarthattam. A vasárnapi munkaszünet. Kaas Ivor dr. indokolás nélkül a következő interpellációt intézi a kereskedelmi miniszterhez: Mikor szándékozik a vasárnapi munkaszünetre vonatkozó rendeletét módosító rendeletet kibocsátani? (Helyeslés a bal- és szélsőbaloldalon.) Baross Gábor kereskedelmi miniszter kijelenti, hogy mihelyt az adatok együtt lesznek, tehát remélhetőleg rövid idő alatt ki fogja az erre vonatkozó rendeletet bocsátani. (Helyeslés.) Kaas Ivor b. a közelgő télre való tekintettel, a közönség érdekében föltétlenül szükségesnek tartja, hogy a rendelet mielőbb megváltoztattassák. A tanulmányozás már hónapok óta folyik, s a panaszok egyre szaporodnak. Az intézkedés tehát sürgős s így határozott terminust óhajtana. Baross Gábor kereskedelemügyi miniszter : T. ház ! A közönség részéről oly számú, vagy egyáltalában oly nagy bajt jelző panasz, aminőtt, képviselőtársam említett, legalább előttem, nem létetett, sőt bátor vagyok azt is megjegyezni, hogy nagyon ellentétesek még ma is, nem a közönség, de inkább az érdekeltek részéről az agitációk irányai. Hiszen méltóztatnak tudni, hogy pl. agitáció indult meg a végett, hogy az üzletek déli 12 óráig nyitva tarthatók legyenek. Én eredetileg ezt terveztem, ezen tervezet ellen a deputációknak egész tömege kérelmezett ; midőn aztán a rendelet megjelent és a tíz, illetőleg tizenegy órai határidő állapíttatott meg, akkor ismét deputációk jelentek meg, amelyek az eredetileg általam tervezett intézkedés visszaállítását kérték. Ezzel szemben ismét az alkalmazottak indítottak nagy agitációt, akik viszont azt kérik, hogy a mostani rendelet maradjon érvényben. Méltóztatik a t.ház látni, hogy mennyi kontroverz kérdés merül fel. A társadalom lassan és fokonként beleilleszkedik ezen rendelkezésbe elannyira, hogy ha helyesen és úgy akarok e kérdésben intézkedni, hogy a rendeletnek esetleg szükségessé váló módosítása tényleg érvényesítse azon kívánalmakat, amelyek objektíve emeltetnek, ehhez időre és az ellentétes nézetek meghallgatására van szükségem. T. képviselőtársam azt mondta, hogy hónapok óta folyik a dolog Hiszen alig két-három hónapja, hogy az egész intézkedés életbe lépett. Ezen két-három hónap elegendő arra, hogy egyes panaszokat felszínre hozzon, de óvakodnia kell az embernek attól, hogy mindjárt eme panaszok után induljon, hanem meg kell figyelnie, hogy mennyiben alaposak azok és a szerint kell intézkedéseit megtenni. Elismerem, hogy lesz módosítani való, hogy intézkednem kell, meg is fogom ezt mielőbb tenni, de határozott terminust, a dolog természeténél fogva, nem szabhatok. T. képviselőtársam azt mondta, hogy a tőzsdék kötelesek a kapu alatt árulni. Hogy hol kötelesek árulni, az iránt a vasárnapi munkaszünettel kapcsolatban intézkedés nincs, csak az van megmondva, árusíthatnak tőzsdei feladataik teljesítése mellett, ami oda vezet, hogy a tőzsdés csakis a tőzsdéhez tartozó cikkeket árusíthatja, más cikkeket pedig nem hozhat forgalomba. Ez természetes, mert, ha megengedtetnék, hogy a tőzsdék, amelyek esetenkint más áruk olyannak talán, aki előleget is ad, mert megkezdtem az írást. A társaság leírta mozdulataimat, ugyanolyanok mint azok, melyeket munka közben életvalóságban végzek. Íme az akaratomon kívül írt tárca kezdete: „Sötét éjszaka volt. Egymagam bolyongtam az utcán. Fölöttem a csillagos égbolt. A Jupiter . . . A Jupiter, te vágyaimnak otthona, rám küldted szabadságot ígérő sugaraidat. Úgy hallottam, hogy a nap a Herkules felé közeledik s úgy hallottam, hogy a Jupitert sokan a Herkulessel tévesztik össze. Az a közeledés az erősödést jelenti. A te csillogásod talán üzenet az erőtől, talán biztatás az erőre. Ragyogj, ragyogj felém erő ősanyja, hatalmas Jupiter! Az erő imádója a gyengéért, a leggyengébbért eped. Érted....“ E szónál az orvos elvette a papirost tőlem. — Eleget irt. Fölébredésem után, magam se tudtam márt, számolni kezdtem . Tizenegy, tizenkettő... Tovább számoltam volna, de ezt az ok nélkül való számelsorolást magam is furcsának tartottam. Azt sejtettem, hogy suggestio műve. Igazam volt. Az orvos alvásom közt azt parancsolta rám, hogy számoljak tizig, tíznél ébredjem fel, azután olvassak tovább tizenötig. Hypnozisról való vitánk tovább fog folyni s nem kerül egyikünknek sem igaza. Az az akarat nélkül való félórai életem jobban hatott ránk minden theóriánál. Ha eddig kételkedtem, ezentúl hiszek. Aki pedig nem hisz a hypnózisban, próbálja meg önönmagán, talán akkor megszerzi a hitet. Viharos forgalomba hozatalával is foglalkoznak, ezekre nézve is szabadon élvezhetnék vasárnapokon üzleti jogaikat, akkor minden üzletet vasárnapon nyitva kellene tartani, mert igazságtalanság lenne a tőzsdeüzleteknek megengedni, hogy a vasárnapot használják föl jobb üzletek csinálására. A tőzsdés árusíthat ott, ahol neki tetszik, s csak abban van korlátozva, hogy mit árusíthat tőzsdei cikkei mellett. Hogy a kapu alatt a hidegben árusítsák cikkeiket, azt ugyan tehetik, ha nekik tetszik, nekem semmi kifogásom sincs az ellen, de magában az üzlethelyiségben is tisztán tőzsdei cikkeinek elárusítására szorítkozhatik. Ezek után, miután képviselőtársam is szíveskedett válaszomban megnyugodni, kérem a t. házat hogy azt tudomásul venni méltóztassék. (Helyeslés.) A ház a választ tudomásul vette. Ezzel az ülés 101 órakor véget ért. Pesti hírlap 1891. november 1. A budget a pénzügyi bizottságban. A képviselőház pénzügyi bizottsága Wahrmann Mór elnöklete alatt tartott mai ülésében folytatta a pénzügyi tárca költségvetésének tárgyalását. (Előadó:Lukács Béla.) Az egyenes adóknál Bradekovics azt kérdi, hogy a vasúti és gőzhajózási szállítási adó eredményei nem mutatnak-e oly arányú emelkedést, mint a vasúti forgalom ? Wekerle miniszter utal ez adónem fokozatos emelkedésére a legutóbbi években s azt a nézetét fejezi ki, hogy előreláthatólag itt is további emelkedés fog mutatkozni. Országh igazságtalanságot lát a hátbéradónak három évenkint való kivetésében, minek folytán sokan több adót fizetnek, mint amennyi a bér után őket megilleti. Kérdi, ugyan nem lehetne-e az egyévi kivetéshez visszatérni ? Wekerle miniszter nem tagadja, hogy ez a tényleges eredményeknek inkább megfelelne, de a kezelésben annyi nehézséggel jár s annyi viszályhoz vezet, hogy célszerűbbnek mutatkozott a három évenkinül való kivetés. Elismeri szóló, hogy ott, hol a bérek hanyatló tendenciát követnek, ebből igazságtalanságok támadhatnak s a mennyiben a fővárosi adókezelés egyhamar nem lenne reformálható, gondoskodni szándékozik szóló legalább kiáltóbb bajok orvoslására nézve palliatív eszközökről. Wahrmann elnök bizonyos palliativ rendszabályok mellett ma is ragaszkodik a három évhez, mert az, hogy évenként ne legyen kénytelen az ember adóbevallásokat tenni, oly sok előnynyel jár, amelyek legtöbb esetben ellensúlyozzák az ott mutatkozó hátrányt, ahol csökkenő a házbérek iránya. Darányi csatlakozik az Országh által fölvetett eszméhez. Wekerle miniszter ismétli, hogy ha más irányban nem oldható meg e kérdés, legalább a kiáltó anomáliák megszüntetésére fölhatalmazást fog kérni a törvényhozástól. Hegedűs L. osztja az elnök fölfogását e kérdésben s a három évre szóló bevallást a nagyobb hiányok orvoslására szolgáló palliativ eszközök mellett föntartandónak véli. Égető kérdésnek tartja szóló, hogy az egyenes adók refomjával az önkormányzati adórendszer is helyes alapokra fektettessék. Wekerle miniszter utal arra, hogy gyökeresen ez a kérdés csak az adminisztráció reformjánál lesz megoldható s addig is megtette szóló, ami a mai viszonyok közt lehetséges, hogy közvetlen befolyást gyakorol a helyhatósági szolgáltatásokra s a közvetett adóknál tekintetbe veszi e szempontokat. Helly kérdést intéz a késedelmi kamatnak az eddiginél magasabb összegben való előirányzása iránt. Xtáng államtitkár válaszolja, hogy ennek oka az, hogy a horvátországi földtehermentesítési pótlék is felvétetett. Az előirányzat változatlanul megszavaztatott. A fogyasztási adóknál Matlekovics kérdi, lehet-e konstatálni, hogy azok a készletek, melyek a szeszadó-reform eredményeit kezdetben oly hátrányosan befolyásolták, mennyire szálltak le s hogy a mezőgazdasági szeszgyáraknak nyújtott kedvezmények tekintetében minő rendszer követtetik. — Gaál Jenő nem tagadja, hogy véletlen tényezők összejátszása folytán a készletek legnagyobb része eltűnt, de magának a szesziparnak helyzete meg sem tekinthető valami nagyon rózsásnak. Wekerle miniszter utal a maga részéről is a készletek rendkívüli megapadására s kiemeli, hogy a pesszimisztikus feltevések nem valósulásának fő oka a szeszfogyasztás nagy emelkedésében rejlik. Ami a mezőgazdasági szeszgyárakat illeti, általános szabály az, hogy öt esztendőre adatik adómentesség. Láng államtitkár előadja, hogy a készletek a múlt hó végén 48.000 hektoliterre szálltak le s Ausztriában szintén folytonos a csökkenés. Matlekovics azt tartja, hogy helyesebb volna a kedvezményeket nem öt évre, hanem bizonyos meghatározott időpontig adni, tekintettel az adók jövendő törvényhozási szabályozására. Wekerle miniszter elismeri ennek jogosultságát, de az szem előtt is tartalik, hogy azon határon túl ne adassák kedvezmény, amely az ipari kedvezmények tekintetében meg van szabva. Ami a fogyasztási adók egyes nemeit illeti, nincs kizárva, egy a boradónál jelentékeny visszaesés lesz, de ezt