Pesti Hírlap, 1892. január (14. évfolyam, 1-31. szám)
1892-01-01 / 1. szám
, Solymosi, Tollagi és Újvári megtartották régi szerepeiket. * (A Junk asszony) előadásaihoz választott darabokat levélben a közönség közül többen kifogásolták. A népszínház igazgatósága erre nézve azt a fölvilágosítást adja, hogy a második estére kiválasztott kis darabok, főleg a „Szenes legény, szenes Jeáry,‘ operette és „Ghansonettes“ Judit asszony repertoiréjának legkitűnőbb és legélvezetesebb számai, amelyeket minden városban előad. A „Mamzche Nitouche“-t a budapesti közönség annyira szereti és ismeri, hogy ezt a darabot a műsorból kihagyni nem lehetett, mert igen sokan óhajtják épen ezt látni, hogy összehasonlítást tehessenek két különböző felfogás és játékmodor közt. Egyébként mind a két előadásra egyformán keresik a jegyeket és attól, hogy Judit asszony üres házak előtt játszszék (mint két évvel ezelőtt a német színházban) az eddigiek után ítélve, nem kell tartania. * (Gyermekszínház.) A vigadóbeli gyermekszínházban holnap, újév napján az „Ali Baba és a negyven rablót“ ismétlik, mely tündérrege valóságos kasszadarabnak bizonyult. Jegyek már délelőtt kaphatók. A társulat most a Rebecál című darabra készül, továbbá a „Jégkirálynő“ című újdonságra. * (Az országos szinászegyesület) igazgató tanácsa e hó 29-ikén Feleky Miklós elnöklete alatt ülést tartott, amelyen elsősorban a nyugdíj-bizottság jelentését vették tárgyalás alá. A jelentés szerint a jövő évre 37 nyugdíjasnak 10.415 frt 60 krt, 12 segélyezettnek pedig 945 frtot utalványoztak ki. Esetleges segélyezésekre fönmaradt 3287 frt. A tanács úgy ezt a jelentést mint a házépítő bizottság jelentését tudomásul vette, mely szerint a végleges elszámolás megtörténte után a ház építésére előirányzott összeget 135,133 frt 21 krt még 1573 frt 27 krral kellett pótolni, az épületen eszközölt változtatások miatt s igy a ház 136,701 forint 48 krba került. Az ülés további folyamán a volt intézeti pénztáros helyébe ideiglenes pénztárntokká Horváth Gézát választották meg s elhatározták, hogy ez állásra pályázatot fognak hirdetni. Ezzel az ülés véget ért. * (Joaobro József Budapesten.) Az élő hegedűművészek egyik legnagyobbja Joachim, január hó 13-án érkezik a fővárosba s itt egy hetetölt, rokonsága körében. Két hangversenyt rendez a vigadó termeiben. Január hó 15-ikén mint virtuóz egyedül Igp föl s zenekari kísérettel fog játszani, január hó 20-án pedig a híres berlini kamara négyes társulatával fogja az első hegedűt játszani. A Joachimquartett tagjai még: Be Ahna (második hegedűs), Wirth (mélyhegedűs), Hausmann (gordonkás), mindannyian a berlini kir. zeneakadémia tanárai. A helyárak teljesen a nagyközönség igényeinek megfelelőek, és pedig a drágább jegyek mellett a nagy teremnek nagy része 1 frt 50 krajcáros és 1artos ülőhelyekre van beosztva ; a bemenet 50 kr. * (Uj zeneműveit) Huber Gyula káptalantóthi káplán, akit szép dalaiért már töbször megdicsértünk, most újabb hét dalt bocsátott közzé „H. mi nótáink“ cimen. Kedves népdalok, melyeknek ügyes szövegét maroshalmi Matkovich Gyula irta. — Singfried-polka című lengyelkét írt Fuchs Felicián. A dallamos szerzeményt Hans Siegfriednek ajánlotta. * (A „realista színház“) Párisban a naturalizmusnak olyan (torz) szülötteit mutatja be, hogy Chirac igazgató ellen törvényes eljárást indítanak a szemérem nyilvános megsértése címén. Darabjainak kéziratát elkobozták; néhánynak még címét sem írhatnék le pirulás nélkül. * (új dalmű) aratott határozott tetszést a párisi nagy operában: „Thamara“, Bourgault-Dacoudray 3 felvonásos műve. Az ostromolt Baku városában s a perzsa táborban játszik: a fiatal hősnő Judit és Holofernes történetét ismétli, de a megszeretett Nur-Eddin szultán végzetén kétségbeesve, magát is szívén szúrja. A Figaro szerint „fiatal, 50-ik évét meghaladott“ szerző Gáliér egy novellájából alakíttatta át a szöveget, úgy írt reá szindus, megkapó dallamokban bővelkedő zenét, mely csak az első felvonásban nem elég hatásos. Igaz, hogy a szomszéd új földesúr volt, de annak a legjavából. Csöndes, munkás, gavallér ember volt, aki rövid idő alatt a gentryvel annyira megkedveltette magát, hogy már bátran játszhatta volna a Rózsay Zoltán szerepét a „Vegyes, párokból.“ És íme most a vén Böröndy durva tréfája mintha egyszerre mindent elrontana. A ledöntött jegenyék dolga egészen olyan volt, mintha egy kesztyűt dobnának neki a csökönös maradiak: — Hohó, mi nem békülünk ki olyan hamar a betolakodóval! Fehér úr tisztába akart jönni az ellenféllel. Átment hozzá. Bölöndy szívélyesen fogadta a látogatót. (Az ördögbe, hiszen egészen joviális alak ez a szilindián !) — Uram, kezdé Fehér ur komoran, ön vágatta ki a jegenyéimet ? —, Szolgálatjára Én. A rövid flegmatikus válasz lehűti is, meg sodrából is kihozza Fehér urat. A harag forrni kezdett benne. — Tudja-e uraságod, hogy ez durva kihágás a vagyonbiztonság ellen. — Tudom. Én önt perlem ! — Nagyon szép lesz. Sőt lekötelez vele. De azért ugye mi mégis jó barátok maradunk ? Fehér úr nagy szemeket meresztett. Megbolondult ez az ember? — Ha perlekedünk ? dadogó. — Miért ne ? Ön nekem csak szívességet tesz azzal, hogy pöröl. — Hihetetlen . . . hülledezett Fehér úr. De hát az ég szerelmére, mi szüksége volt önnek arra, hogy a fáimat kivágassa és mi perlekedjünk ? — Egyszerűen az, hogy nekem 365 pöröm van, tehát ép annyi, ahány nap van az esztendőben. Ez nekem gyermekes örömet okozott. Képzelje, minden napra egy pör! Hiszen minden magyar birtokos így álmodja el magának a paradicsomot is. De a napokban hirtelen eszembe jutott, hogy a jövő esztendőben hija lesz a dolognak. Hiányozni fog egy pör. És beláthatja kedves szomszéd uram . . . — Mit ? — Hogy csinálnom kellett magamnak még egy port. — Mi az ördögnek ? Bölöndy mélabúsan felelt. — Mert a jövő év szökő esztendő. S a vendégre egy mosolygó barázdás arc nézett, melyről nem lehetett tudni, egy keserű humorista lárvája-e, vagy egy a letűnt évtizedektől itt felejtett Józsa Gyurié ? A szökő év. Nem lehetett tudni, hogy tekintetes Bölöndy Gáspár úr mért vágatta ki szomszédjának, Fehér urnak három szép jegenyefáját. A fára nem volt szüksége, mert magának egész erdeje van (azt se vágatja s a gyönyörű bükkök egymásra dűlnek rothadva), a szemét se boszanthatja a három árva jegenye, mert azok inkább emelték a vidék poetikusságát. Egy kis dombon álltak s merengve bámultak a Szamos ezüst vizébe, összebeszélgetve vele. A jegenyék zúgtak, a habok locsogtak, néha elkaptak egy hervadt piros levelet s mint valami parányi arany ladikkal, pajkosan elfutottak vele. A vén medve maga is sokszor gyönyörködött a pompás faóriásokban, amint egy sötét leveleik közül kicsillogott a hab fehérsége vagy ég felé törő ágaik az alkony pírjában fürdöttek. Fehér ur személye ellen se lehetett kifogása. Mert PESTI HÍRLAP 1892.január 1. Kerkapoly Károly f. Nem jó váratlanul a gyászhir, mely azt jelenti, hogy közéletünket ismét súlyos veszteség érte; nem hirtelen ragadta el a halál azt a férfiút, kinek elhunytáról kell írnunk; csak hosszas, elkeseredett küzdelem után zárta le szemeit örökre Kerkapoly Károly, a kitűnő tanár, a honvédség szervezésének egyik legfőbb munkása, a kiváló tudós s Magyarországnak egykori pénzügyminisztere. Ma délután 1 óra 30 perckor szenderült jobb létre. Kerkapoly egész élete elszánt, férfias küzdés volt, sokat tűrt és szenvedett, érte néha kudarc is, de még több sikert tudott felmutatni, sőt volt életének olyan mozzanata is, amely elárulta, hogy ez a nagy munkássága s látszólag csupa ambícióból alkotott férfiú mélyen érző szívvel bírt; az a mozzanata, midőn már-már aggastyán korában vezette oltárhoz azt, a kit ifjú korában nem tudott megkapni élettársul. * A száraz életrajzi adatok is ékesszólóan méltatják tevékenységét. Mint a Vasárnapi Újság egy régi számában olvassuk, veszprémmegyei Szent-Gálon született 1824. május 15-én. Szülei elég jómódúak voltak. Tíz éves volt, mikor Pápára vitték, hol a gimnáziumi tanfolyamot végezte és később a jogot is hallgatta. 1844-ben azonban a pozsonyi országgyűlés az ottani jogakadémiára vonzotta, de betegsége miatt Pozsonyból vissza kellett térnie szülői házához és mint magántanuló tett jogvizsgálatokat Pápán. Ezután Barcza Sándor zalamegyei főügyész oldala mellett joggyakornokoskodott, hol először volt alkalma Zala vármegyét és annak nagy fiát Deák Ferencet, megismerni. 1846-ban ügyvédi oklevelet nyert és még abban az évben Zalamegye tiszteletbeli alanyészévé neveztetett ki. De csakhamar a dunántúli reform, egyházkerület pápai főiskolájába a bölcsészet rendes tanárául hivatott meg. Mielőtt azonban rendes tanszékét elfoglalta volna, 1847. tavaszán meglátogatta a hallei egyetemet, hol a következő év tavaszáig maradt! Ekkor visszatért Pápára, az ottani váltótörvényszéknél egy ideig helyettes ülnök volt, majd a szabadságharc kezdetén, mint nemzetőr a Dráva mellett tett szolgálatot. A függetlenségi harc leveretése után végre elfoglalta pápai rendes tanári székét és 1865-ig, mint a bölcsészet rendes tanára működött. Az abszolutizmus alatt egészen a tudománynak élt. Tanult és tanított. Az irodalom terén, nem említve ifjúsági kísérleteit, 1859-ben lépett föl nyomatékosabban, észtanilag előadott ,,Világtörténelmé“-nek kötetével, mely levelező tagságot szerzett neki az akadémián. Midőn megindult a protestáns autonómiát fenyegető császári pátens elleni, küzdelem, Kerkapoly „Protestáns Egyházalkotmány“ című művével lépett a protestáns autonómia védelmére. Ezután 1863-ban művei közléséhez fogott és az „Ismerettan“ és a „Gondolkodástan“ meg is jelent, a többi azonban kéziratban maradt. Politikai szereplése tulajdonképen az 1865—8- iki országgyűléssel kezdődik, bár már előbb is, a patens viták alatt magára vonta a figyelmet. Veszprémmegye egyik kerülete már 1861-ben fölléptette országgyűlési képviselőnek, de Ikerkapoly ekkor kényszerült szembaja miatt visszavonulni és csak 1865- ben, mint az enyingi kerület képviselője jött a házba. Egyike lett a Deák-párt legmunkásabb tagjainak. A nyilvános ülések alatt azonban csak ritkán és csak akkor beszélt, mikor arra valóban szükség volt. De ha szólt, alaposan a tárgyhoz és a tárgyból merített érvekkel és kimerítőleg beszélt. Beszédeiben éles logika és mély elme nyilatkozik. Tevékenységének főtere a hírlapirodalom, amelyet névtelenül műveit és különösen a ház bizottsági tárgyalásai voltak. Majdnem minden akkor tájban keletkezett törvény kidolgozásában részt vett. Az első delegációban is a legnélkülözhetetlenebb tagnak ismerték. Általános volt a meglepetés, midőn a hadügyi budgetet vizsgáló albizottság előadói tisztét, a hadügyi dolgokban az előtt majdnem egészen járatlanul elvállalta és néhány napi teljes visszavonultság s a tárgy tanulmányozásába mélyedés után oly szakértelemmel, minden részletekbe beavatottsággal s az egész ügy oly teljes ismeretével végezte előadói tisztét, hogy a legtanultabb osztrák tábornokokat is bámulatra ragadta. Később a védrendszer és a honvédelmi törvényjavaslat tárgyalás alá kerülvén, ismét ő volt a szakbizottsági előadó. Zárbeszéde, mely a kérdést alaposan és kimerítőleg tárgyalta, utolsó fellépése volt az országgyűlésen. Már akkor gyöngélkedő, beszédével még inkább megerőltette magát ,s azonnal súlyos betegségbe esett, melyből csak az országgyűlés végeztével üdült föl. Betegágyában még élénken foglalkozott a népoktatásis a nemyzetiségi törvényjavaslatokkal, nagy lelki erővel küzde le súlyos testi fájdalmait. Politikai tevékenysége az országgyűlés szétosztásával sem ért véget, sőt új tért nyert. Az országgyűlés befejeztével a kir. magy. , egyetemen az államtudományok tanárává neveztetett ki. E tényt épen akkor, midőn az egyetem felekezeti jellege felett vitatkoztak, egyik oldalról örömmel üdvözölte a közvélemény, mely a kitűnő tudóst szívesen látta volna legfőbb tanintézetünk jelesei között. De székét ezúttal nem foglalható el honvédelmi államtitkárrá történt kineveztetése miatt. * Gróf Andrássy Gyula, ki Kerkapoly fényes tehetségét ismerte és sokra becsülte, akkor a midőn Lónyay Menyhért közös pénzügyminiszterré lett, Kerkápolyt ajánlotta magyar pénzügyminszterül. Kerkapoly pénzügyminiszter korában fontos reformokat kezdeményezett és vitt keresztül. 1870-ben foglalta el ezt a tárcát, melyet közel három esztendeig viselt. Még nagyobb eredményeket is érhetett volna el miniszteri működése alatt, ha súlyos belügyi zavarok, ha Európának általános financiális helyzete, nem lettek volna oly természetűek, hogy az államháztartás rendezésére irányuló bármely működést, meg nem akadályoztak volna. Elméjének ébersége, theóriáinak mélysége nem voltak képesek a viszonyok kényszerűségén változtatni. Pénzügyminiszterségének idejébe esnek az első tárgyalások az osztrák nemzeti bankkal és az osztrák pénzügyminisztériummal a monarchia hitelügyi szervezetének újjáalakítása iránt. Legkellemetlenebb és sok igaztalan vádra szolgáltatott alkalmat az ő pénzügyi művelete, a hírhedt 153 milliós nagy államkölcsön, amelynél még a magyar államjószágok egy részét is lekötötték és a kölcsön kamata lővonal is valamivel többre rúgott. Óriási munkásságot fejtett ki minisztersége alatt. — A mikor ti alusztok — szokta volt mondani — addig én virrasztok és lesem, hogy nem lesz-e fagy és nem tesz-e tönkre bennünket. Ezen kölcsönnek kényszerűsége és sietős volta oly nagymérvű volt, hogy Kerkapoly a kölcsönt még a végtelen súlyos feltételek mellett is elfogadna-