Pesti Hírlap, 1892. február (14. évfolyam, 32-60. szám)
1892-02-14 / 45. szám
Budapest, 1892. XIV. évf. 45. (4719.) szám. Vasárnap, február 14. Előfizetési alast: Egész évre . r. 14 frt — kr. Félévre . . . V 7 » — » Negyedévre . r . 3 »50 » Egy hóra. . . V 1 » 20 » Egyes szám helyben 4 kr. Vidéken 5 kr. Százalék nem adatik. Kiadóhivatal: Budapest, nádor-utca 7■ a. Földszint, hová az előfizetések és a lap szétküldésére vonatkozó felszólamlások intézendők. POLITIKAI NAPILAP. Szerkesztési iroda: Budápesten, nádor utca 7. sz. L emaief, hová a lap szellemi részét illető minden közlemény intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. Kéziratok vissza nem adatnak. Hirdetések a kiadóhivatalban vétetnek fel. Francziaország részére pedig John F. Jones & Cie. Párisban, 31 bis, rue du Faubourg Montmartre. A „Pesti Hírlap“ következő száma hétfőn — febr. 15. — délben jelenik meg. Még egyszer a választások. Sehol a világon nincs annyi választás, mint az északamerikai államokban. Minden szökőévben, tehát az idén is választják az Unió elnökét négy évre s ez nevezi ki mind az államhivatalnokokat, a miniszterektől és külföldre küldött követektől és konzuloktól a legutolsó írnokig a hivatalokban, tehát mind a postamestert is az egész Unióban, melyben nem ismernek élethossziglan tartó tisztséget s a hivatal nem is állás, hanem csak négy évig tartó állapot. Százezer család sorsa tehát attól függ, melyik párt győz az elnökválasztásnál, de az elnök által történt kinevezések is csak akkor véglegesíttetnek, ha azokat a szenátus többsége jóváhagyta, úgy amint az elnök által kötött szerződések is csak a szenátus jóváhagyásával válnak érvényesekké. A szenátus tehát az elnökség után a legtekintélyesebb testület, mely az elnököt ellenőrzi, kinek egyedül felelős, mert a miniszterek nem felelősök, nem is tagjai a kongresszusnak, hanem kizárólag az elnöktől függnek. Minden állam eltekintve terjedelmétől s a lakók számától, két szenátort választ, az egyiket hat, a másikat négy évre. A kongresszust, vagyis alsóházat, minden két évben választják meg ; az egyes államok kormányát, az állami törvényhozó testületet és állami szenátust minden három évben, a városok pedig magisztrátusukat szintén három évenként. Minden őszszel tehát eltelik legalább egy hónap a helybeli, állami és általános választásokkal. Miután a választások oly gyakoriak, az északamerikaiak hozzászoktak már izgalmaikhoz ; az általános szavazatjognál fogva az etetés itatás lehetetlen, de azért a választások mégis sok pénzbe kerülnek, a hivatalnokok az elnökválasztás előtt fizetésük egy negyed évi részét rendesen a párt pénztárába küldik, mert tudják, hogy állásukat elvesztik, ha az ellenpárt győz, a milliomosok pedig segítik pártjukat. Verekedés és erőszak kivételesen csak a nagyvárosokban fordul elő, a kisebb városokban a népgyűlésekben nem hurrogják le soha a pártszónokokat. Ugyan azért nem egyszer történik a szenátor választásoknál, hogy a két jelölt együtt járja be az állam városait, együttesen hívja össze a választókat, előbb az egyik párt jelöltje tartja programmbeszédét, utána a másik jelölt fejti ki az ellenpárt nézeteit; aki ma támadott, az holnap cáfol, a nép figyelemmel hallgatja meg mind a kettőt s nem zavarja a rendet idétlen belekiáltásokkal, így nevelkedik minden amerikai politikussá. A választások s azokkal járó népgyűlésekben nem vadulnak el szenvedélyek, de a feketék és a fehérek mégsem keverednek össze ezeknél, mert rendetlenség és vérengzés mégis történik néha, hol a fehér és fekete közti ellenszenv kitör. Nemzetünk politikai művelése még nagyon hiányos, a választók zöme nem érti a kérdéseket, melyek a törvényhozási megoldást várják s a népgyűlések szónokai nem igen fejtegetik az államosítás vagy választás előnyeit és hátrányait, de az ellenzékiek azzal hatnak, hogy a kormányt szidják, a népet"egy ígéretekkel ámítják, melyeknek hiúságát maguk is jól "ismenk, a kormánypártiakat gúnyolják, a fanatizmusban és terrorizálásban bíznak s a nép szenvedélyeit felizgatják. A papok a vallást keverik a politikába, a plébános kereszttel kezében fenyegeti a népet, hogy megtagadja az abszolutiót attól, ki a kormánypárt jelöltjére adná szavazatát s a türelmetlenség üszkét oda dobja a különben egymással megférő lakók közé, nem gondolva azzal, hogy a békét megzavarja s a nép erkölcseit elvadítja. Épen azok, kik a valláserkölcsi nevelés szükségességét mindig hangoztatják, kimutatják mindennap, hogy a valláserkölcsi nevelés a szemináriumokban nem vezet az erkölcsök szeliditésére s nem képes a káplánok orgánumából kiküszöbölni a Csáky miniszter elleni mindennapi gorombaságokat, vagy a csongrádi plébánost a műveit társadalom formáival megismertetni s elszoktatni az oly szemtelenkedéstől püspöke irányában, mely csak a korcsmákban fordulhat elő. De nem csak az ultramontán táborban tapasztalunk ily elvadulást, a mostani választások izgalmai még a hírlapirodalom hangját is megrontották annyira, hogy két különben sok józansággal szerkesztett lapban most egyszerre a szenvedély oly durva kitöréseivel találkozunk, mint nálunk az ellenreformáció ideje óta, mikor a pápista és kálvinista papok egymást szidalmazták, ismeretlen volt műveit férfiak közt. Mi csak sajnálkozni tudunk a nyerseség ily váratlan kitörésén műveit embernél és rossz ómennek veszszük ezt a megnyíló országgyűlés vitáira nézve. Mit fog mondani a külföld ? hogy fogják a bécsi hírlapok szemünkre vetni a magyar betyárságot? Az ily vádat pedig a kard vagy pisztoly nem képes megcáfolni. Pulszky Ferenc. ft „PESTI HÍRLAP“ TÁRCÁJA Petőfi könyve. — & Pesti Hírlap eredeti tárcájag Jókai alórtól. Egy fölöttébb érdekes ereklye került ma a kezembe. Egy parányi könyvecske, fekete bőrbe kötve , akkora, hogy egy oldalzsebben elfér. Szélei és lapjainak szegélye erősen megkopva a viselésben. A könyv bemutatója egy közös hadseregbeli tiszt, ki azt egy segesvári diák barátjától kapta, a ki viszont az atyjától, egy segesvári polgártól örökölte s atyjától határozottan, mint Petőfi könyvét hallotta emlegettetni. Az egész kis könyvecske Petőfi összes költeményeit tartalmazza gyorsírói jegyekben. Csak a versek címei vannak rendes írásjegyekkel írva s azokon Petőfi írása felismerhető, egy költeménynek épen a neve is alá van írva, a többinek csak a stenográfiailag kifejezett kacskaringó, a miből a Petőfi név kijön. Utolsó lapjai a tárgysorozatot tartalmazzák, szintén gyorsírászati jegyekben. De ami legjobban bizonyít a könyv eredetisége mellett, az egy vékony hártyapapírlap, mely a könyv belső táblájára van ragasztva. E hártyalap felvágása után annak a belsejére látjuk felírva — valószínűleg szimpatetika tintával, mely a nedvességtől s a légbeli reagensektől lett halványan láthatóvá, a Petőfi nevét. Semmi kétség, hogy ezt az egész miniatűr könyvet a költő maga stenográfiázta tele a költeményeivel Az indokra könynyen rá lehet találni. A költő attól tartott, hogy ha a szabadságharcban elbukik a magyar nemzet, az ő költeményeit meg fogják semmisíteni. Ami nem is lett volna lehetetlenség. Azoknak legtöbbje még akkor nyomtatásban meg sem jelent, vagy legfeljebb hírlapokban, amelyek maguktól is elenyésznek. Az egész nagy tömeg kéziratot a tábori életben magával nem hordozható, menekülésében az csak akadályul szolgált volna. Azért lestenográfiázta azt egy olyan kis könyvecskében, amit a zsebébe eldughatott s magával hordhatott. Hogy a nevét miért ragasztotta le hártyapapirossal ? annak a valószínű magyarázata az, hogy ha el talál esni, ne tudják meg, kié volt ez a munka ; csak később, ha a rátaláló lehüvelyezi a gyorsirási jegyeket, tudják meg, hogy a Petőfi költeményeinek összesége. Egy költeménynél a végstrófa szintén le van ragasztva hártyapapirral s arra egy uj strófa van irva. Más nem lehetett, a ki a verset kiigazította, mint a költő maga. De a címeknél az írására is rá lehet ismerni. Nagyon valószínűnek tartom, hogy ugyanaz a cserkész, aki Petőfit a segesvári vesztett csata után megölte, ezt a kis könyvet a halott zsebében találva, miután annak az írásjegyeiből semmit sem értett, a könyvet a legelső kvártélyadójának ajándékozta ; igy került az a segesvári serfőző birtokába, ki azt holta napjáig féltve őrizte s csak a halálos ágyán mondta meg a fiának, hogy ez a könyv Petőfi Sándor ereklyéje. Hátha még ismeretlen költeményei is vannak közötte Petőfinek ? Figyelmeztetem a muzeum igazgatóságát ez érdekes ereklyére, melyet érdemes volna az elhányódástól megmenteni. A Pesti Hírlap jelen száma 24 oldal. Belpolitikai hírek. Az ellenzéki Zichy-legendák vége. Annak a sok haszontalan szóbeszédnek, mely Zichy József gr. pozsonyi főispán Bécsbe utazását az ellenzéki lapokban kisérte, a „Nemzet“ ma esti lapjában maga Zichy József vet véget a következő nyilatkozattal: „Tegnapi bécsi utam alkalmából a fővárosi sajtó egy része a kombinációk egész sorát látta jónak