Pesti Hírlap, 1892. február (14. évfolyam, 32-60. szám)

1892-02-14 / 45. szám

Budapest, 1892. XIV. évf. 45. (4719.) szám. Vasárnap, február 14. Előfizetési alast: Egész évre . r. 14 frt — kr. Félévre . . . V 7 » — » Negyedévre . r . 3 »­­50 » Egy hóra. . . V 1 » 20 » Egyes szám helyben 4 kr. Vidéken 5 kr. Százalék nem adatik. Kiadóhivatal: Budapest, nádor-utca 7■ a. Földszint, hová az előfizetések és a lap szétküldésére vonatkozó felszó­lamlások intézendők. POLITIKAI NAPILAP. Szerkesztési iroda: Budápesten, nádor­ utca 7. sz. L em­aief, hová a lap szellemi részét illető minden közlemény intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. Kéziratok vissza nem adatnak. Hirdetések a kiadóhivatalban vétetnek fel. Francziaország részére pedig John F. Jones & Cie. Páris­­ban, 31 bis, rue du Faubourg Montmartre. A „Pesti Hírlap“ következő száma hét­főn — febr. 15. — délben jelenik meg. Még egyszer a választások. Sehol a világon nincs annyi választás, mint az északamerikai államokban. Minden szökő­évben, tehát az idén is választják az Unió el­nökét négy évre s ez nevezi ki mind az állam­hivatalnokokat, a miniszterektől és külföldre kül­dött követektől és konzuloktól a legutolsó ír­nokig a hivatalokban, tehát mind a postames­tert is az egész Unióban, melyben nem ismer­nek élethossziglan tartó tisztséget s a hivatal nem is állás, hanem csak négy évig tartó álla­pot. Százezer család sorsa tehát attól függ, melyik párt győz az elnökválasztásnál, de az elnök által történt kinevezések is csak akkor véglegesíttetnek, ha azokat a szenátus többsége jóváhagyta, úgy a­mint az elnök által kötött szerződések is csak a szenátus jóváhagyásával válnak érvényesekké. A szenátus tehát az elnök­ség után a legtekintélyesebb testület, mely az elnököt ellenőrzi, kinek egyedül felelős, mert a miniszterek nem felelősök, nem is tagjai a kon­gresszusnak, hanem kizárólag az elnöktől függnek. Minden állam eltekintve terjedelmétől s a lakók számától, két szenátort választ, az egyiket hat, a másikat négy évre. A kongresszust, vagy­is alsóházat, minden két évben választják meg ; az egyes államok kormányát, az állami törvényhozó testületet és állami szenátust min­den három évben, a városok pedig magisztrátu­sukat szintén három évenként. Minden őszszel tehát eltelik legalább egy hónap a helybeli, ál­lami és általános választásokkal. Miután a választások oly gyakoriak, az észak­amerikaiak hozzá­szoktak már izgalmaikhoz ; az általános szavazatjognál fogva az etetés itatás lehetetlen, de azért a választások még­is sok pénzbe kerülnek, a hivatalnokok az elnökvá­lasztás előtt fizetésük egy negyed évi részét rendesen a párt pénztárába küldik, mert tud­ják, hogy állásukat elvesztik, ha az ellenpárt győz, a milliomosok pedig segítik pártjukat. Ve­rekedés és erőszak kivételesen csak a nagyvá­rosokban fordul elő, a kisebb városokban a népgyűlésekben nem hurrogják le soha a párt­szónokokat. Ugyan azért nem egyszer történik a szenátor választásoknál, hogy a két jelölt együtt járja be az állam városait, együttesen hívja össze a választókat, előbb az egyik párt jelöltje tartja programmbeszédét, utána a má­sik jelölt fejti ki az ellenpárt nézeteit; a­ki ma támadott, az holnap cáfol, a nép figyelemmel hallgatja meg mind a kettőt s nem zavarja a rendet idétlen belekiáltásokkal, így nevelkedik minden amerikai politikussá. A választások s azokkal járó népgyűlésekben nem vadulnak el szenvedélyek, de a feketék és a fehérek még­sem keverednek össze ezeknél, mert rendetlen­ség és vérengzés mégis történik néha, hol a fe­hér és fekete közti ellenszenv kitör. Nemzetünk politikai művelése még nagyon hiányos, a választók zöme nem érti a kérdése­ket, melyek a törvényhozási megoldást várják s a népgyűlések szónokai nem igen fejtegetik az államosítás vagy választás előnyeit és hátrányait, de az ellenzékiek azzal hatnak, hogy a kormányt szidják, a népet"egy ígéretekkel ámítják, melyek­nek­ hiúságát maguk is jól "ismenk, a kormány­­pártiakat gúnyolják, a fanatizmusban és terrori­zálásban bíznak s a nép szenvedélyeit felizgat­ják. A papok a vallást keverik a politikába, a plébános kereszttel kezében fenyegeti a népet, hogy megtagadja az abszolutiót attól, ki a kor­mánypárt jelöltjére adná szavazatát s a türel­metlenség üszkét oda dobja a különben egy­mással megférő lakók közé, nem gondolva azzal, hogy a békét megzavarja s a nép erkölcseit el­vadítja. Épen azok, kik a valláserkölcsi nevelés szükségességét mindig hangoztatják, kimutatják mindennap, hogy a valláserkölcsi nevelés a sze­mináriumokban nem vezet az erkölcsök szelidi­­tésére s nem képes a káplánok orgánumából kiküszöbölni a Csáky miniszter elleni minden­napi gorombaságokat, vagy a csongrádi plébá­nost a műveit társadalom formáival megismer­tetni s elszoktatni az oly szemtelenkedéstől püspöke irányában, mely csak a korcsmákban fordulhat elő. De nem csak az ultramontán táborban ta­pasztalunk ily elvadulást, a mostani választások izgalmai még a hírlapirodalom hangját is meg­rontották annyira, hogy két különben sok józan­sággal szerkesztett lapban most egyszerre a szenvedély oly durva kitöréseivel találkozunk, mint nálunk az ellenreformáció ideje óta, mikor a pápista és kálvinista papok egymást szidal­mazták, ismeretlen volt műveit férfiak közt. Mi csak sajnálkozni tudunk a nyerseség ily várat­lan kitörésén műveit embernél és rossz ómennek veszszük ezt a megnyíló országgyűlés vitáira nézve. Mit fog mondani a külföld ? hogy fogják a bécsi hírlapok szemünkre vetni a magyar betyárságot? Az ily vádat pedig a kard vagy pisztoly nem képes megcáfolni. Pulszky Ferenc. ft „PESTI HÍRLAP“ TÁRCÁJA Petőfi könyve. — & Pesti Hírlap eredeti tárcája­­g Jókai alórtól. Egy fölöttébb érdekes ereklye került ma a kezembe. Egy parányi könyvecske, fekete bőrbe kötve , akkora, hogy egy oldalzsebben elfér. Szélei és lapjainak szegélye erősen megkopva a vise­lésben. A könyv bemutatója egy közös hadse­regbeli tiszt, ki azt egy segesvári diák barátjá­tól kapta, a ki viszont az atyjától, egy segesvári polgártól örökölte s atyjától határozottan, mint Petőfi könyvét hallotta emlegettetni. Az egész kis könyvecske Petőfi összes költeményeit tartalmazza gyorsírói je­gyekben. Csak a versek címei vannak ren­des írásjegyekkel írva s azokon Petőfi írása felismerhető, egy költeménynek épen a neve is alá van írva, a többi­nek csak a stenográfiailag kifejezett kacskaringó, a miből a Petőfi név kijön. Utolsó lapjai a tárgysorozatot tartalmazzák, szintén gyorsírá­szati jegyekben. De a­mi legjobban bizonyít a könyv ere­detisége mellett, az egy vékony hártyapapírlap, mely a könyv belső táblájára van ragasztva. E hártyalap felvágása után annak a belsejére látjuk felírva — valószínűleg szimpatetika tintával, mely a nedvességtől s a légbeli reagensektől lett hal­ványan láthatóvá,­­ a Petőfi nevét. Semmi kétség, hogy ezt az egész miniatűr könyvet a költő maga stenográfiázta tele a költeményeivel Az indokra könynyen rá lehet találni. A költő attól tartott, hogy ha a szabad­ságharcban elbukik a magyar nemzet, az ő költeményeit meg fogják semmisíteni. A­mi nem is lett volna lehetetlenség. Azoknak legtöbbje még akkor nyomtatásban meg sem jelent, vagy legfeljebb hírlapokban, a­melyek maguktól is elenyésznek. Az egész nagy tömeg kéziratot a tábori életben magával nem hordozható, mene­külésében az csak akadályul szolgált volna. Azért lestenográfiázta azt egy olyan kis köny­vecskében, a­mit a zsebébe eldughatott s ma­gával hordhatott. Hogy a nevét miért ragasztotta le hártya­­papirossal ? annak a valószínű magyarázata az, hogy ha el talál esni, ne tudják meg, kié volt ez a munka ; csak később, ha a rátaláló lehü­velyezi a gyorsirási jegyeket, tudják meg, hogy a Petőfi költeményeinek összesége. Egy költe­ménynél a végstrófa szintén le van ragasztva hártyapapirral s arra egy uj strófa van irva. Más nem lehetett, a ki a verset kiigazította, mint a költő maga. De a címeknél az írására is rá lehet is­merni. Nagyon valószínűnek tartom, hogy ugyanaz a cserkész, a­ki Petőfit a segesvári vesztett csata után megölte, ezt a kis könyvet a halott zsebében találva, miután annak az írásjegyeiből semmit sem értett, a könyvet a legelső kvár­télyadójának ajándékozta ; igy került az a se­gesvári serfőző birtokába, ki azt holta napjáig féltve őrizte s csak a halálos ágyán mondta meg a fiának, hogy ez a könyv Petőfi Sándor ereklyéje. Hátha még ismeretlen költe­ményei is vannak közötte Petőfinek ? Figyelmeztetem a muzeum igazgatóságát ez érdekes ereklyére, melyet érdemes volna az elhányódástól megmenteni. A Pesti Hírlap jelen száma 24 oldal. Belpolitikai hírek. Az ellenzéki Zichy-legendák vége. Annak a sok haszontalan szóbeszédnek, mely Zichy József gr. pozsonyi főispán Bécsbe utazását az ellenzéki la­pokban kisérte, a „Nemzet“ ma esti lapjában maga Zichy József vet véget a következő nyilatkozattal: „Tegnapi bécsi utam alkalmából a fővárosi sajtó egy része a kombinációk egész sorát látta jónak

Next