Pesti Hírlap, 1892. március (14. évfolyam, 61-91. szám)
1892-03-01 / 61. szám
pezi az egységet Európa számos államában, mint Franciaország, Svájc, Olaszország, Románia, Szerbia sat., holott az utóbbi a velünk szövetkezett Német birodalom pénzegysége. Annyi bizonyosnak látszik, hogy a kormányok a forint elnevezést a pénzegység számára, mint hosszú századok óta hagyományosat és népszerűt, megtartani óhajtják. A közvélemény nálunk még alig tekintett valamely enquéte tanácskozásai elé oly nagy érdeklődéssel, mint aminővel a valutabizottság üléseit várja. De nem is volt még oly mélyreható, minden rétegét a társadalomnak érdeklő és pénzügyünk terén igazán korszakot alkotó reformmal dolga valamely enquête-nak, mint annak, mely rövid napok múlva ül össze a valutaszabályozás ügyében. Belpolitikai hírek. A képviselőház pénzügyi bizottságának mai alakuló ülésén Helfy Ignác, mint korelnök javaslatba hozta, hogy a bizottság válaszsza meg újra elnökének Wahrmann Mórt, aki a bizottság tárgyalásait eddig is oly buzgósággal, annyi tapintattal és szakértelemmel vezette. A bizottság egyhangú helyesléssel járult a javaslathoz. A megalakulás után rövid eszmecsere folyt a bizottság kebelében a fölött, hogy mikor kezdje meg a bizottság a költségvetési előirányzat tárgyalását. Az ellenzéki tagok közül többen annak a nézetüknek adtak kifejezést, hogy a kormány által egy ízben már beterjesztett s a pénzügyi bizottság által is letárgyalt költségvetés újabb bizottsági tárgyalása előreláthatólag nem fog hosszú időt igénybe venni. A bizottság hozzájárult Eötvös Károlynak azon indítványához, hogy már holnapután, szerdán kezdetét vegye a költségvetés bizottsági tárgyalása az úgynevezett kisebb tárcák s a belügyminisztérium budgetjeivel. Mentelmi ügyek a képviselőház előtt. A múlt országgyűlésről két mentelmi ügy jött át elintézés nélkül az új képviselőházhoz. Mindkettő Kubinyi Géza képviselő mentelmi jogának a fölfüggesztését célozta. Kubinyi Géza a mostani képviselőháznak is tagja lévén, ezen ügyek már legközelebb át fognak tétetni a háznak ma megalakult mentelmi bizottságához. Tisza Lajos gróf beszédének, melyet a szabadelvű párt szombati lakomáján tartott, a végső passzusa, mely a lapokban tévesen volt közölve, valójában így hangzott: „nem mondom, hogy egyszer-egyszer meglepetés vagy csel folytán egy apróbb csatát tetten, hogy én legyek az, aki ennek a kis teremtésnek életet adtam! Mily leírhatatlan boldogság volt azt mondhatni: ,,Ez az én fiam ! ez a mi fiunk! ebben a kis lényben van két szívünk köteléke, szerelmünk személyesítése“ és szüntelenül cirógattam és dédelgettem a kis drágát, szépnek találtam, oly szépnek, amilyen az apja. Ha az asszony nem szereti férjét, gyűlöli, mihelyt gyermeket szül; de ha azelőtt szerette, úgy ezután imádja; bizonyos emberekre nézve ez megfordítva áll . . . A természet fiúval ajándékozta meg őt ; Adhémar leánygyermeket óhajtott volna ; ez rendjén van , mindazonáltal örömöt tanúsított és gyengéden ápolta gyermekét, mert nekem sokáig nem volt hozzá erőm. Számos héten, sőt hónapon át az ágyhoz voltam szögezve, pedig anélkül, hogy életem veszélyben forgott volna , a zűrzavar oly nagy volt, hogy fölépülésem csak lassan haladt előre. Férjem az első napokban el se mozdult ágyamtól; utóbb elkérezkedett, majd gyakrabban távozott és már csak igen ritka időközökben jelent meg. Ah, a férfiak mindig szépeknek, mindig fiataloknak, mindig mosolygóknak akarnak bennünket ; nem fogják fel, hogy az anyaság megtörhet bennünket, hogy a fájdalom eltorzítja arcunkat és hogy a sírástól szemünk megvörösödik ! Ez nem esik meg azokon, akik orcájukat pirosítóval, szemöldöküket szénnel festik be ; ezek mindig mosolyognak ; még öreg korukban is érvényre tudják emelni azt, ami bár nekik megmaradt. Miért nem volt annyi erőm, hogy fájdalmamat visszafojtsam szívem mélyébe, hogy én is pirosítsam orcáimat, tüzet adjak szemeimnek és akaratom ellenére mosolyogjak ? Ó, azok az asszonyok mily erősek ! Én voltam az első, aki férjemnek azt tanácsoltam, hogy keressen némi szórakozást, hogy ne töltse minden idejét egy beteg nő oldalán. Férjem nagyon is megfogadta tanácsomat. Újra belekerülve a viveurök világába, mely csak kalandokra és élvezetekre gondol. Aztán újra föléledt egy szenvedélye, mely egy ideig szunnyadt benne. Adhémar játékos volt és a zöld abrosz látása elvette az eszét. Mihelyt képes voltam rá, visszatértem Montjasba; azt hittem, hogy képes leszek férjemet szórakoztatni és magamhoz visszaterelni, ha a várostól távol tartom őt. De nem, hallgatag, komor lett, folyton ürügyeket keresett, hogy Valenceba visszatérhessen ; előre nem látott ügyek — hebegé — mindig tovább tartják ott vissza, sem mint akarja. Nem lobbantam haragra Adhémar ellen, még csak nem is durcáskodtam, ami csak a gyávák és ostobák fegyvere, de egy napon, midőn még a rendesnél is szomorúbban és levertebben tért vissza, azt mondtam neki: — Barátom, ön szomorúságot okoz nekem. — Igazad van, viszonzág lábaimhoz borulva és kezeimet csókjaival és köríveivel elhalmozva, méltatlan vagyok hozzád ! Ali, de most vége, vége mindörökre ! Bocsáss meg ! Hogy megbocsátottam-e neki? Irtóztam attól, hogy ily szót kiejtsek. Úgy tetszett nekem, mintha soha sem lett volna vétkes. Szüksége volt neki az én bocsánatomra? Elpirultam és zavarodottan karjaiba vetettem magamat. Egy ideig újra az én Adhémarom lett, aztán egy napon visszatért Valenceba ... Nincs többé férjem: Adhémar elhagyott! Hol van ő? Mit művel? Nem tudom. Miután elvesztette vagyonát, kastélyát és birtokait, eltűnt. Kis bútorozott szobában lakom, hol elszigetelve élek, mert mindazok, kiket egykor fogadtunk, felelőseknek látszanak nekem férjem elvesztéséért. Csak békém maradt meg, de ha önök tudnák, mily kedves, mily derék ez az emberke! Eljátszom vele, mintha én is agyermek volnék. Mikor reggel öltöztetem, ezer huncutságot követ el velem; szemei Adhémaréi; modora, föllépése is tőle van és mikor ezt az oly derék, oly jó képét nézem, atyjára gondolok és sirva fakadok . . . Bébé a társam; együtt sétálunk a Champs de Marson ; ő pajtásaival játszik, én pedig a szürke, hullámos Rhonet vélem magam előtt látni, előttem Ardéche vad hegyei terülnek el, ez a szomorú táj eszembe juttatja, hogy a szerelem, mely ismeretlen forrásból eredt, tiszta patakhoz fogható, aztán befolyt ifjúságom virágos mezejébe, majd szakadó folyammá válva, kilépett medréből és már most egyetlen csepp sem öntözi a síkság elszikkadt füvét. Hol van ő ? mit művel ? Csak arcomért, szépségemért, bájaimért szeretett? Szivem azt mondja nekem, hogy volt benne egy mjig.a- PESTI HÍRLAP 1892. március 1 el nem veszíthetünk, de a hadjáratot e párt elveszíteni nem fogja soha“. Uj-Bányáról jelentik nekünk, hogy a szabadelvű párt egy része ragaszkodik dr. Kaldravics Géza kijelöléséhez, aki tegnap, február 28-án megjelent Új-Bányán s hívei fáklyás menetet is rendeztek tiszteletére. Az országgyűlési függetlenségi és 48-as párt felirati bizottsága március 1-én d. u. 6 órakor értekezletet tart. S. I. A képviselőház ma rövid ülést tartott, amelyben Csáky Albin gróf miniszter újból előterjesztette a tanitók fizetésének szabályozásáról szóló törvényjavaslatot, valamint benyújtotta a közoktatás állapotáról és a tanítói nyugdíjalapról szóló jelentéseit. Ezután kihirdették a szombaton megejtett bizottsági választások eredményét, a bíráló bizottságok és a mentelmi bizottság tagjai letették az esküt, ennek megtörténtével pedig sorsolás útján kiosztották az egyes bíráló bizottságok közt a kérvénynyel megtámadott képviselői megbízó leveleket. Az ülés végén Helfy Ignác sürgős interpellációt terjesztett elő az árvamegyei éhínség tárgyában, melyre a miniszterelnök nyomban az egész házat megnyugtató választ adott. A legközelebbi ülés akkor fog megtartatni, amikor a válaszfelirati bizottság beadja jelentését. Ez valószínűleg csütörtökön fog megtörténni. * II. A képviselőház ülése febr. 29. Bánffy Dezső b. elnök az ülést d. e. 11 órakor megnyitván, a múlt ülés jegyzőkönyvének hitelesítése után jelenti, hogy Bethlen Balázs gr. képviselő a kereskedelmi minisztériumban eddig viselt állásáról, Kemény Ákos b. és Szász Károly képviviselők pedig főispáni titkári állásukról lemondanak. Jelenti továbbá, hogy Gidácsy Dezső képviselő beadta megbízó levelét, mely az igazoló állandó bizottsághoz utasíttatik. Poldnyi Géza levélben kijelenti, hogy a szoboszlói választókerület mandátumát tartja meg ; ennek következtében a szolnoki választókerületben új választás rendelendő el. Helfy Ignác sürgős interpellációt jelentett be az árvamegyei ínség tárgyában. Az interpelláció az ülés végén fog előterjesztetni. Csáky Albin dr. vallás- és közoktatásügyi miniszter ismételten beterjeszti az elemi iskolai tanulók és tanítónők fizetésének rendezéséről szóló törvényjavaslatot, valamint a közoktatásügy tavalyi állapotáról és a tanítói nyugdíj- és gyámalapról szóló jelentéseit. (Éljenzés.) Kiadatnak a közoktatásügyi bizottságnak. Ezután kihirdették a szombaton megejtett bizottsági választás eredményét, mely megfelel az általunk már közölt kijelölésnek. Elnök felszólítja a bizottságokat, hogy ülés után alakuljanak meg és az eredményről tegyenek jelentést. . Miután a bíráló bizottságok és a mentelmi bizottság jelen volt tagjai a ház színe előtt letették a házszabályokban előírt esküt, kisorsolták a megtámadott mandátumokat az egyes bíráló bizottságok között. Csávossy Béla a VII-ik, Chorin Ferenc VIII-ik, Atzél Béla b. III ik, Hock János I., Nikolics Fedor b. V-ik, Sima Ferenc Il-ik, Pap Béla, IX-ik, Arany László Vl-ik, Purghly János IV-ik, Ábrányi Kornél VIII-ik, Fejérváry Géza b. I., Ugrón Zoltán V-ik, Molnár József IV-ik, Pulszky Ágost Il-ik, Thold János a IX-ik bizottságba sorsoltattak ki. Következik a sürgősen bejelentett interpelláció. Az árvamegyei ínség. Holly Ignác a következő interpellációt intézi a miniszterelnökhöz, mint belügyminiszterhez : 1. Van-e hivatalos tudomása a tisztelt miniszterúrnak arról, hogy Árvamegyében, különösen annak három járásában a lakosság nagy része éhínséget szenved ? 2. Ha bír róla tudomással, tett-e már és milyen intézkedéseket a csapás elhárítására, az elterjedt nyomor enyhítésére? 3. Nem fenyegeti-e hasonló veszély a felvidék némely más részét is? Szapáry Gyula gróf miniszterelnök: Te hát ! (Halljuk ! Halljuk !) Tekintettel az ügy fontosságára, bátor leszek az interpellációra részben azonnal megadni a választ. (Halljuk!) Kötelességszerüleg tudomást szereztem magamnak az érintett viszonyokról és nevezetesen azon ínségről, mely Árvamegye egyes járásaiban uralkodik. Azon hírek azonban, vagy legalább azoknak egy része, melyeket a lapok az utóbbi napokban közöltek, az én jelentéseim szerint túlzottaknak látszanak. Minda mellett utána fogok járni annak is, hogy ezen újabban nem ugyan hivatalos, de más után fölmerült hírek mennyiben bírnak alappal. Az előttem levő adatok szerint igenis a kormány megtette már eddig is mindazon intézkedéseket, melyek a törvényhatóság részéről ez irányban szükségeseknek látszottak, nevezetesen a segélyezések kiosztására nézve. (Helyeslés.) Itt a kormány által tett intézkedésen kívül utalhatok az árvamegyei uradalom részéről eszközölt nagymérvű segélyezésre, mely uradalom a munkaadás tekintetében is igen nagy és hasznos intézkedéseket tett. (Helyeslés.) Azonkívül nemcsak ilyen segélyezésekben és könyöradományokban részesültek az ínségesek, hanem a tavaszi mag beszerzése és olcsó szállítása iránt is megtétettek a szükséges intézkedések. Egyébiránt folyamatban vannak a tárgyalások és legközelebb, mihelyt az idő engedi, meg fognak tétetni az intézkedések az iránt is, hogy az ínséges lakosságon nagyobb mérvű közmunkák által is segítve legyen. Folyamatba vannak továbbá véve a kellő rendszabályok az iránt, hogy ipari munkával segély nyújtassék. Ezeket vagyok bátor ezúttal a t. háznak bejelenteni és amennyiben bárminő irányban a fölhozottaknál még tovább menő teendőkre volna szükség.