Pesti Hírlap, 1892. március (14. évfolyam, 61-91. szám)

1892-03-01 / 61. szám

­­ pezi az egységet Európa számos államában, mint Franciaország, Svájc, Olaszország, Románia, Szerbia sat., holott az utóbbi a velünk szövet­kezett Német birodalom pénzegysége. Annyi bi­zonyosnak látszik, hogy a kormányok a forint elnevezést a pénzegység számára, mint hosszú századok óta hagyományosat és népszerűt, meg­tartani óhajtják. A közvélemény nálunk még alig tekintett valamely enquéte tanácskozásai elé oly nagy érdeklődéssel, mint a­minővel a valuta­bizottság üléseit várja. De nem is volt még oly mélyre­ható, minden rétegét a társadalomnak érdeklő és pénzügyünk terén igazán korszakot alkotó reformmal dolga valamely enquête-nak, mint annak, mely rövid napok múlva ül össze a valuta­szabályozás ügyében. Belpolitikai hírek. A képviselőház pénzügyi bizottságának mai alakuló ülésén Helfy Ignác, mint korelnök ja­vaslatba hozta, hogy a bizottság válaszsza meg újra elnökének Wahrmann Mórt, a­ki a bizottság tárgya­lásait eddig is oly buzgósággal, annyi tapintat­tal és szakértelemmel vezette. A bizottság egy­hangú helyesléssel járult a javaslathoz. A meg­alakulás után rövid eszmecsere folyt a bizottság ke­belében a fölött, hogy mikor kezdje meg a bizottság a költségvetési előirányzat tárgyalását. Az ellenzéki tagok közül többen annak a nézetüknek adtak kife­jezést, hogy a kormány által egy ízben már beter­jesztett s a pénzügyi bizottság által is letárgyalt költ­ségvetés újabb bizottsági tárgyalása előreláthatólag nem fog hosszú időt igénybe venni.­­ A bizottság hozzájárult Eötvös Károlynak azon indítványához, hogy már holnapután, szerdán kezdetét vegye a költ­ségvetés bizottsági tárgyalása az úgynevezett kisebb tárcák s a belügyminisztérium budgetjeivel. Mentelmi ügyek a képviselőház előtt. A múlt országgyűlésről két mentelmi ügy jött át elintézés nélkül az új képviselőházhoz. Mindkettő Kubinyi Géza képviselő mentelmi jogának a fölfüggesztését célozta. Kubinyi Géza a mostani képviselőháznak is tagja lévén, ezen ügyek már legközelebb át fognak tétetni a háznak ma megalakult mentelmi bizottságához. Tisza Lajos gróf beszédének, melyet a sza­badelvű párt szombati lakomáján tartott, a végső passzusa, mely a lapokban tévesen volt közölve, való­jában így hangzott: „nem mondom, hogy egyszer-egy­­szer meglepetés vagy csel folytán egy apróbb csatát tetten, hogy én legyek az, a­ki ennek a kis te­remtésnek életet adtam! Mily leírhatatlan bol­dogság volt azt mondhatni: ,,Ez az én fiam ! ez a mi fiunk! ebben a kis lényben van két szívünk köteléke, szerelmünk személyesítése“­­ és szüntelenül cirógattam és dédelgettem a kis drágát, szépnek találtam, oly szépnek, a­milyen az apja. Ha az asszony nem szereti férjét, gyűlöli, mihelyt gyermeket szül; de ha azelőtt szerette, úgy ezután imádja; bizonyos emberekre nézve ez megfordítva áll . . . A természet fiúval ajándékozta meg őt ; Adhémar leánygyermeket óhajtott volna ; ez rendjén van , mindazonáltal örömöt tanúsított és gyengéden ápolta gyermekét, mert nekem sokáig nem volt hozzá erőm. Számos héten, sőt hónapon át az ágyhoz voltam szögezve, pe­dig a­nélkül, hogy életem veszélyben forgott volna , a zűrzavar oly nagy volt, hogy föl­épülésem csak lassan haladt előre. Férjem az első napokban el se mozdult ágyamtól; utóbb elkérezkedett, majd gyakrabban távozott és már csak igen ritka időközökben jelent meg. Ah, a férfiak­­ mindig szépeknek, mindig fiataloknak, mindig mosolygóknak akarnak bennünket ; nem fogják fel, hogy az anyaság megtörhet bennün­ket, hogy a fájdalom eltorzítja arcunkat és hogy a sírástól szemünk megvörösödik ! Ez nem esik meg azokon, a­kik orcájukat pirosító­­val, szemöldöküket szénnel festik be ; ezek mindig mosolyognak ; még öreg korukban is érvényre tudják emelni azt, a­mi bár nekik megmaradt. Miért nem volt annyi erőm, hogy fájdalmamat visszafojtsam szívem mélyébe, hogy én is pirosítsam orcáimat, tüzet adjak sze­meimnek és akaratom ellenére mosolyogjak ? Ó, azok az asszonyok mily erősek ! Én voltam az első, a­ki férjemnek azt tanácsoltam, hogy keressen némi szórakozást, hogy ne töltse min­den idejét egy beteg nő oldalán. Férjem nagyon is megfogadta tanácsomat. Újra bele­kerülve a viveurök világába, mely csak kalandokra és élvezetekre gondol. Aztán újra föléledt egy szenvedélye, mely egy ideig szunnyadt benne. Adhémar já­tékos volt és a zöld abrosz látása elvette az eszét. Mihelyt képes voltam rá, visszatértem Montjasba; azt hittem, hogy képes leszek fér­jemet szórakoztatni és magamhoz visszaterelni, ha a várostól távol tartom őt. De nem, hallga­tag, komor lett, folyton ürügyeket keresett, hogy Valenceba visszatérhessen ; előre nem lá­tott ügyek — hebegé — mindig tovább tartják ott vissza, sem mint akarja. Nem lobbantam haragra Adhémar ellen, még csak nem is durcáskodtam­, a­mi csak a gyávák és ostobák fegyvere, de egy napon, mi­dőn még a rendesnél is szomorúbban és lever­­tebben tért vissza, azt mondtam neki: — Barátom, ön szomorúságot okoz nekem. — Igazad van, viszonzá­g lábaimhoz bo­rulva és kezeimet csókjaival és köríveivel elhal­­mozva, méltatlan vagyok hozzád ! Ali, de most vége, vége mindörökre ! Bocsáss meg ! Hogy megbocsátottam-e neki? Irtóztam attól, hogy ily szót kiejtsek. Úgy tetszett ne­kem, mintha soha sem lett volna vétkes. Szük­sége volt neki az én bocsánatomra? Elpi­rultam és zavarodottan karjaiba vetettem ma­gamat. Egy ideig újra az én Adhémarom lett, aztán egy napon visszatért Valenceba ... Nincs többé férjem: Adhémar elhagyott! Hol van ő? Mit művel? Nem tudom. Mi­után elvesztette vagyonát, kastélyát és birtokait, eltűnt. Kis bútorozott szobában lakom, hol elszigetelve élek, mert mindazok, kiket egykor fogadtunk, felelőseknek látszanak nekem férjem elvesztéséért. Csak békém maradt meg, de ha önök tudnák, mily kedves, mily derék ez az emberke! Eljátszom vele, mintha én is agyermek volnék. Mikor reggel öltöztetem, ezer huncutságot követ el velem; szemei Adhémaréi; modora, föllépése is tőle van és mikor ezt az oly derék, oly jó képét nézem, atyjára gondolok és sirva fakadok . . . Bébé a társam; együtt sétálunk a Champs de Marson ; ő pajtásaival játszik, én pedig a szürke, hullámos Rhonet vélem magam előtt látni, előttem Ardéche vad hegyei terülnek el, ez a szomorú táj eszembe juttatja, hogy a sze­relem, mely ismeretlen forrásból eredt, tiszta patakhoz fogható, aztán befolyt ifjúságom virágos mezejébe, majd szakadó folyammá válva, kilé­pett medréből és már most egyetlen csepp sem öntözi a síkság elszikkadt füvét. Hol van ő ? mit művel ? Csak arcomért, szépségemért, bájaimért szeretett? Szivem azt mondja nekem, hogy volt benne egy mjig.a- PESTI HÍRLAP 1892. március 1­­ el nem veszíthetünk, de a hadjáratot e párt elveszí­teni nem fogja soha“. Uj-Bányáról jelentik nekünk, hogy a szabad­elvű párt egy része ragaszkodik dr. Kaldravics Géza kijelöléséhez, a­ki tegnap, február 28-án meg­jelent Új-Bányán s hívei fáklyás­ menetet is rendez­tek tiszteletére.­­­­­ Az országgyűlési függetlenségi és 48-as párt felirati bizottsága március 1-én d. u. 6 órakor értekezletet tart. S. I. A képviselőház ma rövid ülést tartott, a­melyben Csáky Albin gróf miniszter újból előterjesztette a tanitók fizetésének szabályozá­sáról szóló törvényjavaslatot, valamint benyúj­totta a közoktatás állapotáról és a tanítói nyug­díjalapról szóló jelentéseit. Ezután kihirdették a szombaton megejtett bizottsági választások eredményét, a bíráló bizottságok és a mentelmi bizottság tagjai letették az esküt, ennek meg­történtével pedig sorsolás útján kiosztották az egyes bíráló bizottságok közt a kérvénynyel megtámadott képviselői megbízó leveleket. Az ülés végén Helfy Ignác sürgős interpellációt terjesztett elő az árvamegyei éhínség tárgyában, melyre a miniszterelnök nyomban az egész házat megnyugtató választ adott. A legközelebbi ülés akkor fog megtartatni, a­mikor a válaszfelirati bizottság beadja jelentését. Ez valószínűleg csütörtökön fog megtörténni. * II. A képviselőház ülése febr. 29. Bánffy Dezső b. elnök az ülést d. e. 11 óra­kor megnyitván, a múlt ülés jegyzőkönyvének hitele­sítése után jelenti, hogy Bethlen­ Balázs gr. kép­viselő a kereskedelmi minisztériumban eddig viselt állásáról, Kemény Ákos b. és Szász Károly képvi­­viselők pedig főispáni titkári állásukról lemondanak. Jelenti továbbá, hogy Gid­ácsy Dezső képviselő be­adta megbízó levelét, mely az igazoló állandó bizott­sághoz utasíttatik. Poldnyi Géza levélben kijelenti, hogy a szoboszlói választókerület mandátumát tartja meg ; ennek következtében a szolnoki választókerü­letben új választás rendelendő el. Helfy Ignác sürgős interpellációt jelentett be az árvamegyei ínség tárgyában. Az interpelláció az ülés végén fog elő­terjesztetni. Csáky Albin dr. vallás- és közoktatásügyi mi­niszter ismételten beterjeszti az elemi iskolai tanulók és tanítónők fizetésének rendezéséről szóló törvényja­vaslatot, valamint a közoktatásügy tavalyi állapotáról és a tanítói nyugdíj- és gyám­alapról szóló jelentéseit. (Éljenzés.) Kiadatnak a közoktatásügyi bizottságnak. Ezután kihirdették a szombaton megejtett bi­zottsági választás eredményét, mely megfelel az ál­talunk már közölt kijelölésnek. Elnök felszólítja a bizottságokat, hogy ülés után alakuljanak meg és az eredményről tegyenek jelentést. . Miután a bíráló bizottságok és a mentelmi bi­zottság jelen volt tagjai a ház színe előtt letették a házszabályokban előírt esküt, kisorsolták a megtáma­dott mandátumokat az egyes bíráló bizottságok között. Csávossy Béla a VII-ik, Chorin Ferenc VIII-ik, Atzél Béla b. III ik, Hock János I., Nikolics Fedor b. V-ik, Sima Ferenc Il-ik, Pap Béla, IX-ik, Arany László Vl-ik, Purghly János IV-ik, Ábrányi Kornél VIII-ik, Fejérváry Géza b. I.,­ Ugrón Zoltán V-ik, Molnár József IV-ik, Pulszky Ágost Il-ik, Thold János a IX-ik bizottságba sorsoltattak ki. Következik a sürgősen bejelentett interpelláció. Az árvamegyei ínség. Holly Ignác a következő interpellációt intézi a miniszterelnökhöz, mint belügyminiszterhez : 1. Van-e hivatalos tudomása a tisztelt miniszter­­úrnak arról, hogy Árvamegyében, különösen annak három járásában a lakosság nagy része éhínséget szenved ? 2. Ha bír róla tudomással, tett-e már és mi­lyen intézkedéseket a csapás elhárítására, az elterjedt nyomor enyhítésére? 3. Nem fenyegeti-e hasonló veszély a felvidék némely más részét is? Szapáry Gyula gróf miniszterelnök: Te hát ! (Halljuk ! Halljuk !) Tekintettel az ügy fontosságára, bátor leszek az interpellációra részben azonnal meg­adni a választ. (Halljuk!) Kötelességszerüleg tudomást szereztem magamnak az érintett viszonyokról és ne­vezetesen azon ínségről, mely Árvamegye egyes járá­saiban uralkodik. Azon hírek azonban, vagy legalább azoknak egy része, melyeket a lapok az utóbbi na­pokban közöltek, az én jelentéseim szerint túlzottak­nak látszanak. Mind­a mellett utána fogok járni an­nak is, hogy ezen újabban nem ugyan hivatalos, de más után fölmerült hírek mennyiben bírnak alappal. Az előttem levő adatok szerint igen­is a kor­mány megtette már eddig is mindazon intézkedése­ket, melyek a törvényhatóság részéről ez irányban szükségeseknek látszottak, nevezetesen a segélyezé­sek kiosztására nézve. (Helyeslés.) Itt a kormány ál­tal tett intézkedésen kívül utalhatok az árvamegyei uradalom részéről eszközölt nagymérvű segélyezésre, mely uradalom a munkaadás tekintetében is igen nagy és hasznos intézkedéseket tett. (Helyeslés.) Azonkívül nemcsak ilyen segélyezésekben és könyöradományokban részesültek az ínségesek, ha­nem a tavaszi mag beszerzése és olcsó szállítása iránt is megtétettek a szükséges intézkedések. Egyébiránt folyamatban vannak a tárgyalások és legközelebb, mihelyt az idő engedi, meg fognak té­tetni az intézkedések az iránt is, hogy az ínséges la­kosságon nagyobb mérvű közmunkák által is segítve legyen. Folyamatba vannak továbbá véve a kellő rendszabályok az iránt, hogy ipari munkával segély nyújtassék. Ezeket vagyok bátor ezúttal a t. háznak beje­lenteni és a­mennyiben bárminő irányban a fölhozot­taknál még tovább menő teendőkre volna szükség.

Next