Pesti Hírlap, 1892. április (14. évfolyam, 92-120. szám)

1892-04-10 / 101. szám

l­ső melléklet a Pesti Hírlap április 1- iki (vasárnapi) számainoz. Országgyűlés. 1. A ház mai ülésének nagy részét Sima Ferenc tápéi képviselő vette igénybe, a­ki har­madfél órás beszédében teljesen kiszikkasztotta hallgatóit. Különben csak egy nagyon kicsike csoport hallgató tartotta ki a képviselő mellett türelemmel, a nagy többség a folyosóra mene­kült a szóáradat elől, mely természetesen ismét a csongrád megyei ügyeket hozta a ház elé. A belügyi tárca költségvetése volt napi­renden. Szapáry Gyula gróf miniszterelnök már ma válaszolt a felszólalásokra, a Sima­féle szal­vncséplés után. Csaknem valamennyi szónok szavaira reflektált s derültséget keltett a szentesi gravamenek egyikére adott válaszával, mikor kijelentette, hogy a­mint a Horváth Gyula arcképének fölfüggesztésére vonatkozó föllebbe­­zett határozat hozzá érkezik, egy minutumig sem fog késni a megerősítéssel. A Bethlen Gábor által felhozott ,,szász paktum“ vádja ellen is tiltakozott. A főispánok kvalifikációját illetőleg kimutatta, hogy az általa kinevezett 12 főispán egytől egyig részint hosszú közigazgatási múlt, részint diploma által kvalifikált ember. Végül kijelentette, hogy az államháztartás rendes me­netének biztosítására a húsvéti szünet után újabb indemnity-tör­vényjavas­latot fog benyújtani. Horváth Gyula a szász paktumról ki­vánt leleplezéseket tenni, miután egy közbe­szólására a miniszterelnök felszólította, hogy terjessze be, ha vannak, adatait. Elmondott egy közte és a miniszterelnök közt folyt magánbe­szélgetést, melyből azt következteti, hogy gr. Bethlen Gábornak és b. Bánffy Dezsőnek a fő­­ispánságról való eltávolítása a szászokkal való kibékülés egyik feltétele volt. A miniszterelnök válasza az volt, hogy nem évek előtt történt magánbeszélgetés­ről, hanem az állítólagos paktumról kért adatokat. Szólt még Balogh János „szentesi“ ügyben és H­e­d­r­y Lőrinc terjesztett be hatá­rozati javaslatot a közigazgatási közegek elleni fegyelmi eljárást szabályozó törvényjavaslat ér­dekében. Végül Visontai Soma interpellált a Marseillaise dolgában, melynek eléneklését egy munkásgyűlésen a rendőrközeg megtiltotta, Várady Károly pedig a nemzeti színháznak a bécsi színművészeti kiállításra vándorlása ügyé­ben intézett a belügyminiszterhez kérdéseket, sajátságosnak tartva többek közt, hogy míg az aradi vértanú-szobor leleplezéséhez nem enged­ték el a nemzeti színház egy tagját, Bécsbe az egész testület elrándulhat. II. A képviselőház ülése április 9. Bejelentést­. Bánffy Dezső b. elnök az ülést d. e. 10 óra­kor megnyitván, a múlt ülés jegyzőkönyvének kitele­­ejtése után bemutatja a beérkezett irományokat. Fest Lajos jelenti, hogy a Vilt bíráló bizottság a dédesi választás ügyében a vizsgálatot rendelte el a biztos kiküldése iránt az állandó igazoló bizottságot ke­reste meg. Az iratok felolvastatnak. Széll Ákos az állandó igazoló bizottság nevé­ben jelenti, hogy a dédesi választás ügyében el­rendelt vizsgálat vezetésével Bessenyey Ferencet bízták meg. Bessenyey Feren­c a ház színe előtt leteszi az ágrcát. Holtay Sándor elő­adó beterjeszti az igazság­ügyi bizottság jelentését az erdélyrészi birtokrendezé­sekről szóló törvényjavaslat tárgyában. Annak idején napirendre fog tűzetni. Az interpellációs könyvben a következő újabb bejegyzések foglaltatnak: dr. Visontai Soma a Marseillaise éneklésének betiltása ügyében a belügy­miniszterhez és dr. Várady Károly a budapesti nemzeti színháznak a bécsi színi kiállításban való részvé­te tárgyában szintén a belügyminiszterhez. Az ülés végén fognak megtétetni. A belügyi tárca. Következik a napirend: a belügyi tárca költség­­vetésének folytatólagos tárgyalása. Sima Ferenc cinikusnak találja a magyar miniszterelnök ajkán azt a mondást, hogy az ellen­zéknek örvendenie kell, ha a miniszterelnökből hiá­nyoznak a képességek, mert ennek gyümölcseit ő fogja élvezhetni. Az ellenzék nem gyümölcsökért küzd hanem a haza és nemzet jóvoltáért. A mi­­­niszterelnök cinizmusa, melylyel a párturalmat prok­amálja, legjobban kitetszik abból a válaszból, melyet a hevesi főispánhoz intézett felszólítása tárgyában elhangzott kérdésre adott. Hivatkozik a legutóbbi szarvasi választásra, melynél a cson­grádi főispán meg nem engedet­t módon kortes­kedett a kormánypárt jelöltje mellett. A főispán táviratában, melylyel Szivákot ajánlotta, egyenesen rámutatott, hogy Szivák, mint kormánypárti képviselő, közbenjárásával félmilliónyi hasznot hajtott kerületé­nek s ezzel mintegy utalt arra, hogy minden kerület­nek saját jól felfogott érdekében kormánypárti kép­viselőt kell választania. Kérdi a belügyminisztert, hogy összeegyeztethetőnek tartja-e ezt a főispáni állással és egyáltalán a politikai morállal? Kijelenti, hogy a kormány nem fog kitérhetni azon ostrom elől, melyet a csongrádi visszaélések tárgyában ellene intézni fog­nak s az orvoslással sokáig már nem fog válhatni. Hosszú beszédének további során részletesen megemlékezik a csongrádi főispán működéséről s hangsúlyozza, hogy az telve van erőszakosságai, a a kormány intézkedését követeli ellene. Hivatkozik azokra a törvénytelenségekre, a­melyeket Komjáthy Béla tavalyi interpellációjában felsorolt s konstatálja, hogy bár azoknak valóságához kétség sem fér, a kor­mány még csak válaszolni sem tartotta érdemesnek. Meg a különben vaskezű kereskedelmi miniszter is behunyj­a a szemét, ha Zsilinszky főispánról van szó, kit Csongrádban a sok utazása miatt már „politi­kai vigéc“-nek mondanak. Horváth Gyula tegnap beterjesztett határozati javaslatában azt sürgeti, hogy a kormány készíttessen kimutatást, hogy mennyibe kerül az egyes községeknek igazgatása. Ily kimutatásnak ő is égető szükségét látja. Szól ezután a mai abnormis községalapításokról, melyek ellen szintén felhívja a kormány figyelmét. Csongrádban volt rá eset, hogy ily abnormisan alapított község megszűnvén, az abból eredt költségeket a csongrádi árvapénztárból kellett fedezni. Végül Bessenyey Fe­renc felszólalására reflektál s konstatálja, hogy Bes­senyey teljesen félreértette gr. Bethlen Gábor szavait, ki csak az ellen tiltakozik, hogy a nemzetiségek pak­tumok révén ne használtassanak fel a kormány ál­tal. A költségvetést nem fogadja el. Szapáry Gyula gr. miniszterelnök, habár a költségvetésre nézve előre láthatólag lesz még alkalma az ünnepek után nyilatkozni, szükségesnek látja né­melyekre már most reflektálni. Megjegyzi azonban, hogy igyekezni fog a tárgynál maradni és nem fog kiterjeszkedni egyes vármegyék, vagy városok speciá­lis ügyeire, (Élénk helyeslés jobbfelől.) már azért sem, mert tapasztalta a képviselőháznak azt a nagy érdek­lődését, melyet ily ügyek előterjesztésénél tanúsít. (Helyeslés jobbfelől.) A csongrádmegyei és különösen a Szentes városi ügyeknek csak két részletére akar kiterjeszkedni. (Halljuk ! Halljuk!) Az egyik az, a­me­lyet tegnap Balogh János említett s a­mely szerint Szentes városa határozatot hozott, a­melyben Horváth Gyula arcképének leleplezését határozta el, a­mely ellen tizenegy városi bizottsági tag felebbezett, de ez mind ez ideig elintézést nem nyert. (Halljuk ! Hall­juk!) Erre nézve megjegyzi, nehogy azzal a gyanú­val illessék,­ mintha ő akadályozná meg ezen nagy fontosságú ünnepély megtartását, hogy hozzá ilyen felterjesztés nem érkezett. (Tetszés jobbfelől.) De a­mint ez a felterjesztés hozzá érkezik, annak elintézé­sét egy óráig, egy percig sem fogja késleltetni, hanem azonnal helyben fogja hagyni a város határozatát. (Tetszés jobbfelől.) A másik részlet a szentesi polgármester válasz­tása. Erre nézve a száraz tényállás ez. Már a válasz­tást megelőzőleg mindenféle terrorizálást gyakoroltak a városban oly irányban, hogy ne merészeljenek másra szavazni, mint csak arra az egy jelöltre, a­ki az ottani egyik pártnak jelöltje volt. Négy egyén pá­lyázott a polgármesteri állásra. A kandidáló bizottság a törvény értelmében a négy pályázó egyén közül három egyént kandidált és ezen három egyén közül egy megválasztatott polgármesternek. (Derültség a bal- és szélső baloldalon.) Lehet ugyan e felett nevetni, de a miniszternek a törvény ezen intézkedését megvál­toztatni nem áll jogában. (Helyeslés, ügy van­ jobbfe­lől.) A kandidáló bizottság azon négy pályázó közül egyet a pályázatból kizárt, a­ki ellen egy sikkasztási ügy­ben fegyelmi eljárás volt folyamatban, nem azért, mintha azt ő követte volna el, hanem azért, mert a felügyeletet nem kellőleg gyakorolta. Elismeri szóló, hogy ez nem elég ok arra, hogy valakit meg ne vá­lasszanak, vagy be­kandidáljanak, de elég ok arra, hogy a kandidáló bizottság az illetőt arra az állásra alkalmasnak ne tartsa. (Mozgás balfelől. Helyeslés jobbfelől.) A választás megtörtént a törvényeknek megfelelőleg s ily előzmények után szólónak a tör­vény értelmében nem volt joga, hogy ezen törvénye­sen véghezment választást megsemmisítse, (ügy van­ jobbfelöl.) A Csongrád megyében és különösen Szentesen előfordult panaszok két részre oszthatók. Egyik ré­szük vonatkozik az ott folyamatban levő fegyelmi vizsgálatokra, a­melyek az ott, nem a jelenben, ha­nem a múltban előfordult nagy mérvű sikkasztások ügyében folynak. A­mint egyszer már a házban ki­­jelentette a szóló, ezen kérdésekben törvényszerű kö­telességét teljesítő és ezen kötelesség teljesítését min­den arra hivatott faktortól is megköveteli. (Helyeslés.) És kötelességnek ily irányban való teljesítésétől nem fogja őt elriasztani sem százas küldöttség, sem me­gyei határozat, sem a kérdésnek a képviselőházban való tárgyalása. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) A másik kérdés Szentes város és bizonyos te­kintetben Csongrád város politikai helyzetére vonat­kozik. E tárgyban is volt már alkalma szólónak ki­jelenteni, hogy a csongrádi és szentesi ingerült han­gulat legnagyobb részt egyes egyének hatalmi vágyára vezethető vissza, a­kik ott az izgatottságot fentartják. Ezen körülményt megszüntetni nem áll szólónak ha­talmában. De a Szentesen fenálló ingerültség, főleg a csongrádmegyei alispán ellen irányult, azon alispán ellen, a­kit már több ízben megválasztott a megye, de különösen a legutóbbi választás alkalmával egy­hangúlag választotta meg. Sima Ferenc: Szótöbbséggel! Szapáry Gyula gr. miniszterelnök: Lehet, hogy szavazás történt, de mindenesetre igen nagy többséggel és mindenesetre azok támogatásával, a­kik most az alispán ellen fordulnak. Ezen alispánra nézve szóló bejelenti, hogy az alispán talán azért, mert meg­unta a megyében uralkodó torzsalkodást, állásáról le­mondott. Madarász József: Erégen kellett volna! Szapáry Gyula­­ miniszterelnök : És igy a megyei törvényhatóság azon helyzetben lesz, hogy választhat olyan alispánt, a­ki a törvényhatóság több­ségének bizalmát bírja. (Helyeslés a jobboldalon.) Hock János : Nem kandidálják! (Zaj ) Beöthy Ákost Ismerjük a régi praktikát! Szapáry Gyula gr. miniszterelnök: Ha a tör­vényen valamely sérelem fog ejtetni, méltóztassék az iránt hozzám kérdést intézni és meg fogok felelni rá. (Helyeslés jobbfelől.) Bakó Emil szemére vetette a kormánynak, hogy nem törődik a közegészségügygyel s különösen az or­szágban elterjedt trachomával. Ez nem áll, mert van a belügyminisztériumban egy szakközeg, a­ki egyedül a trachoma elleni intézkedések megtételével foglal­kozik. Ezen baj orvoslásának céljából, azokon a vidé­keken, a­hol a betegség el van terjedve, évenként többször előadásokat szokott tartani. Igaz, hogy Szeged városával folytak tárgyalások arra nézve, hogy ott a trachoma-betegek számára kórház állíttassék fel. De abból, hogy a kórház nem Szegeden állíttatott fel, nem lehet azt következtetni, hogy azért a kormány közönynyel viseltetik az ügy iránt. Szegeden a tárgya­lások azt mutatták, hogy az ottani kórház szemészeti osztálya kicsiny és nem alkalmas a jelzett célra. Fel­­állíttatott tehát kórház Szabadkán és Hódmezővásár­helyen, a­hol megfelelő helyiségek álltak rendelke­zésre és a­mely városok különben is alkalmasak arra, hogy ott ily kórházak létesíttessenek. (Élénk helyeslés jobbfelől.) Bethlen Gábor felhozta, hogy hanyatlás tapasz­talható a magyar nyelv kérdésében. Ily általános vádra szóló nem felelhet és fentartja válaszát arra az időre, mikor — mint a képviselő kilátásba he­lyezte — konkrét adatokat fog felhozni A­mi pedig a nemzetiségekkel való paktálás vádját illeti : már két éve halljuk emlegetni e paktálásokat és fel nem foghatom, hogy a nyilvánosság mai elterjedése mel­lett, hogyan lehet egy testülettel, egy hatósággal vagy nemzetiséggel oly paktumot létesíteni, a­mely két éven át nyilvánosságra nem jut. (ügy van ! ügy van! jobbfelől. Mozgás a baloldalon.) Mi hasznát vehet­nék az illetők, akár hatóságok, akár nemzetiségek oly paktumnak, melynek eredménye sem nem látható, sem meg nem fogható ? (Zajos helyeslés jobbfelől.) Épen azért — úgymond szóló — méltóztassék meg­engedni, hogy addig, a­míg erről valami konkrét ada­tot nem hallok, ne vegyem komolyan e paktumokra vonatkozó híreszteléseket. (Felkiáltások balfelől: Hát Zay hogy került oda?) Horváth Gyula: Nekem magamnak van róla tudomásom! (Zaj: Halljuk! Halljuk !) Szapáry Gyula gr. miniszterelnök: A képvi­selő úr lesz szíves felhozni adatait, majd akkor fele­lek reájuk. Áttérve a beadott két határozati javaslatra: Ivánka javaslatát szóló nem azért nem fogadja el, mintha a választási eljárást minden részében úgy akarná fentartani, a­mint az ma fennáll, hanem azért, mert azok a kérdések, a­melyeket meg akar oldani, helyes megoldást fognak nyerni a kúriai bíráskodásról benyújtott törvényjavaslatban. (Helyes­lés jobbfelől Felkiáltások balfelől: Az kevés!) A határozati javaslat 1. pontja azt mondja, hogy a választói névjegyzék szabad használata biztosíttassák. Ezzel szemben a törvényjavaslat 149. §-a szóról­­szóra ezt mondja: „A választási névjegyzéknek a törvényhatóság vagy város levéltárában őrzött példá­nyáról teljes vagy részletes másolatot a szokásos írásdíj lefizetése mellett bárki kérhet.“ A következő 150. és 151. §. pedig megállapítja azt is, hogy az a tiszt­viselő, ki azt nem teljesíti 1000 frtig büntethető. Ebből látni, hogy a kérdés ezen része a javaslatban megoldást nyer (Helyeslés jobbfelől.) Gallner Gyula: Mind kevés! Szapáry Gyula gr. miniszterelnök: A határo­zati javaslat 2. pontjában azt kívánja, hogy a vesz­tegetés, etetés, itatás és jogosulatlan befolyás gya­korlása tekintetében alkottassanak törvényhozási intézkedések. A kúriai bíráskodásról szóló törvény­­javaslat 3. § ának 2., 3., 9. és 10. pontjai (Zaj­bal- 17

Next