Pesti Hírlap, 1892. április (14. évfolyam, 92-120. szám)

1892-04-11 / 102. szám

1992. április 11. W. -'««[*»„ ..u—---------- ----- —...........- itii beszélőjének, de a Petőfi-társaságban még vendégnek) dolgozatai is méltón foglaltak helyet mellette. Ezúttal Szana Tamás elnökölt. A közönség az akadémia kis termét teljesen elfoglalta, — a tiz óra után jövök talpalatnyi helyet sem kaptak. A felolvasások sorát Palágyi Menyhért rendes tag nyitotta meg a mai magyar irodalomról szóló értekezésével. A modern író kedvezőtlen oldalait tüntette ki leginkább, haladást csak a külsőségekben, a technikai ügyességben látva, ellenben tartalom dolgában hanyatlást. Palágyi kritikája túlságosan pesszimisztikus, nem is mindig igazságos, de tagadhatlanul ügyesen csoportosította érveit és hallgatói figyelmét lekötötte. Felolvasása aktuális érdeket nyert azáltal, hogy belevonta a legutóbbi irodalmi botrányt is, a Plagiosippus röpiratát. Sajátságos okoskodással nem abban lát, szerinte is sivár viszonyaink közt némi vigasztalót, hogy mégsem szabad minden és ily nagy botrány fölött nem halad el közönyösen a világ, hanem épen abban látja a leverőt, hogy a dolog ily nagy feltűnést kelt. Úgymond : „Vájjon minő érzékre vall az, hogy egy álnevű dolgozat, melyben nincs egyetlen eszme és mely az irodalmat egyetlen gondolattal sem gazdagítja, oly óriási port ver föl ? Hát a detektív szolgálatok az irodalomban több figyelmet érdemelnek, mint maguk a tudományos iratok? Furcsa filozófákkal van dolgunk Magyarországon, ha az egyik plagizál, a másik meg detektívkedik“. A felolvasást zajos taps jutalmazta. Ezután Torkos László olvasott föl „A mit tudunk“ címen egy csinos, kontempláló költeményt tetszés közt. Endrédi Sándort már megjelenésekor taps fogadta, ami a Heine-fordítások többje után megújult. Bemutatott gyönyörű fordításában többet a dalokból, az „Álomképekből“, a „Lazarusból“ és a románcokból („A viszhang“ „Szép Hedvig“, „Hajón“, „A szomorú gyermek“, a „Loreley“). A dalokból a fordító szívességéből közöljük az alábbit: A lepke szereti a rózsát, Körötte röpköd szüntelen. Reá meg aranyos sugárral A nap ragyog szerelmesen. Kibe szerelmes hát a rózsa? Szeretném tudni igazán: Talán a zengő csalogányba, A néma est-csillagba tán? Nem tudom, hogy kibe szerelmes De én, — én mindenbe az vagyok: Szeretek lepkét, napot, rózsát, Csalogányt s esti csillagot. Utolsóul Rákosi Viktor felolvasta Szomaházy István „Párbaj a fehér asztalnál“ című szellemes humoreszkjét. Egy készülődő kihívásról van benne szó, mely azonban a boros poharak közt sehogy sem tud kerékvágásba jutni s végül az ellenfelek meg-megfeledkeztem magamról s úgy viselkedtem, mintha már megnyertem volna a főnyereményt. Hencegni kezdtem a principálisommal s egy ízben a falhoz vágtam a kalamárist. Igaz, hogy a csöppek én hozzám vágódtak vissza és én lettem tintás, de mégis a principálisom kezdett beszélni valamit holmi fegyelmi eljárásról. (Komolyan.) A húzás napjáig tizenegy kiló fogytunk. Én kettőt, a feleségem ötöt. A többit a gyerekek, mert mikor mi, már t. i. én, meg a feleségem összepöröltünk a főnyeremény elhelyezése és a jövendő életmód fölött, rendesen őket vertük meg, ettől pedig a gyerekek sehol sem szoktak hízni. (Derülten.) Végre elérkezett a húzás napja! Csuhaj! Annyira ki voltunk merülve, megviselve, elkeseredve, hogy nagyon is nagy szükség volt erre a napra! És itt, és én mondom, hogy ez a nap megszüntetett minden viszályt és visszaadta a boldogságot. Mikor benéztem az újságba a kihúzott számok közé, elrikkantottam magam, a feleségem pedig, megtudván az eredményt, a nyakamba borult. (Elérzékenyülve.) Szerencsénk volt, amiért áldhatjuk is a véletlent, meg a mindenséget. Úgy van. Szerencsénk volt s ezzel az igazi boldogság ütött tanyát. A főnyereményt nem nyertük meg. Azután: ígérvényt sem vettem azóta soha. Batthyány Tivadar gróf országgyűlési képviselő, Kvassay Iari. tanácsos és Szokovits osztálytanácsos a kormányzóhoz ebédre voltak hivatalosak. Batthyány Ilona grófnő, ki a legnagyobb szeretetreméltósággal fogadta férje oldalán az érkező vendégeket és látta el a háziasszony tisztét, mindenkit lebilincselt szellemes társalgásával; előkelő alakját pompás fekete bársonyruha fedte, melynek uszálya aranyrojtokkal volt szegélyezve: a könnyű, világos, hímzett boszniai szövetből készült plissée derék felett ugyancsak fekete bársony, arany hímzésű spanyol derék és egy drágagyöngy-nyakék emelték a bájos hölgy megjelenését. Az ebéd kitűnő hangulatban folyt le. A kormányzóval szemben a grófné ült Ciotta polgármester és Gelletich alpolgármester között. Az első felköszöntőt a háziúr mondotta a királyra és az uralkodóházra. Ciotta polgármester a kormányzót és nejét köszöntötte fel s midőn a Batthyány és Andrássy neveket emlité, mint a melyek magukban is teljes programmot jelentenek s midőn Fiume városa részére ezen egyesült két név alatt sokat igérő jövőt helyezett kilátásba, az összes jelenlevőkön mély megindulás vett erőt. A kormányzó ezután nagy lelkesedés közt a következő felköszöntőt mondotta: „Mélyen tisztelt uraim! Boldognak érzem magam e szeretett város részéről rendezett oly sok szívélyes és rokonszenves tüntetés folytán, amiért engedjék meg, hogy ismételve kifejezhessem hálámat. Egyszerű szavak lesznek, de szívből fakadók. Tudom, hogy Fiume hivatása a jövőben nagy és szép, és azért érzem is feladatomnak nehéz voltát. E város csodálatosan növekszik és növeli azt napról-napra az a fontosság, melylyel a hazára nézve bír, miért is hivatalom mind nagyobb szellemi tevékenységet igényel. Tudom, hogy az élénk közkívánalmaknak teljesítése nekem egyedül aligha sikerülhetne, de bízom a nagyságos podesta úr, az egész képviselőtestület és minden egyes polgár hazafias közreműködésében; a szívélyes és igen előzékeny fogadtatás biztosítanak is erről úgy, hogy e támogatásra számítok. Ezen reményre támaszkodva emelem poharamat e szeretett város fölvirágzásáért, forró óhajomat e szavakkal fejezve ki: „evviva Fiume, evviva a nagyságos polgármester úr, evviva az egész képviselőtestület!“ Perreti Lajos Fiume egykori képviselője a kormányzót élteti magyar nyelven lelkes szavakkal. Hat órakor Batthyány gróf Szobovics oszt. tanácsos kíséretében a kikötő kapitányság díszcsarnokján a „Radetzky“ fregatt-hajóra ment, hogy Rohrscheidt ellentengernagy látogatását viszonozza. Este 8 órakor a színházban díszelőadás volt; szinre került Donizettinek „Don Sebastian“-ja. A Petőfi társaság ülése. (Saját tudósítónktól.) A Petőfi-társaság április havi felolvasó ülésének programmján is több csinos dolog volt. Dominált rajta Endrődi Sándor az ő bájos Heine-fordításaival, melyekből egy egész kis csengő bongó gyűjteményt hozott a felolvasó asztalhoz, de Palágyi Menyhértnek, Torkos Lászlónak, valamint Szomaházy Istvánnak (a hirlapolvasó közönség rég ismert és kedvelt el^güt^menjünk^^sz^az^b^^rT'p^rsze'^on^ok' tam, hogy a szabadságomat megtartom. Akár hiszik, akár nem, tény az, hogy ezen a témán minden áldott nap összevesztünk. Az ő nézete az volt, hogy a tőkénket budapesti bérházba fektessük be, míg én erőnek erejével a vidéken akartam birtokot vásárolni, ahol ő a gyerekekkel együtt töltse a nyarat. (Savanyúan.) Micsoda rettenetes idők voltak azok! Reggel már hallatszott a sírása s a zokogó szava: „Bálint, Bálint, te megölsz engem. Az egész éjszaka nem tudtam behunyni a szemeimet a miatt, hogy az uradalmunkban elverheti a jég a termést és a takarékból betáblázásra kell majd fölvenni kölcsönt. Majd meg úgy siránkozott: „hej Bálint, rossz világ lesz az nagyon, te el fogsz engem hanyagolni és én agyonbusulom magam/' (Dobbant.) Borzasztó napok következtek. Veszekedés, marakodás és aggodalom A feleségem három ízben ment haza a mamájához és három ízben jött vissza a mamájával, követelve, hogy a pénzen budapesti bérházat vegyünk s azt a kettőnk nevére írassuk. Követelték, de kértek is. Az anyósom pedig, hogy jobban rábírjon az ő tervükre, azt is megígérte hogy az esetben velünk fog lakni. De baj volt a trafikos kisasszonynyal is. Képzeljék, a húzás előtt három nappal eltűnt nyomtalanul s abba a helyzetbe hozott, hogy a hálám nem róhattam le neki. A hivatalomban is csupa kellemetlenségem volt, mert PESTI HÍRLAP vidám fraternizálásával ér véget A sok humoros részlettel biró elbeszélés gyakran keltett derültséget, befejezte után zajos taps. Fővárosi ügyek. A röv. kijelölő választmány vasárnap délelőtt ülést tartott Ráth Károly főpolgármester elnöklete alatt. A választmány a Kövér Kálmán I. oszt. tanácsjegyző elhalálozása folytán üresedésbe jött I. oszt. tanácsjegyzői állásra első helyen Szabó Károly, második helyen Jandek János és harmadik helyen Bencze Benő II. oszt. tanácsjegyzőket jelölte. A nemzeti lovarda-egylet vasárnapra hirdetett közgyűlése a megjelent tagok csekély száma miatt megtartható nem lévén, az e hó 23-ikán délután 4 órára halasztatott el, amikor a közgyűlés az alapszabályok értelmében, tekintet nélkül a megjelentek számára, a nemzeti kaszinó üléstermében (hatvaniutca 5 sz. II. em.) meg fog tartatni. 3 Színház, zene, képzőművészet. Növendék-színészek vizsgája. A színművészeti akadémia vasárnap délelőtt tartott záró vizsgálata dicséretes befejezése volt az idei nyilvános bemutatóknak. Ebből a bevezetésből könnyen következtethető, hogy sok jót szándékozunk írni a növendékekről és valóban rá is szolgáltak. Az igazgatóság végre megszívlelte a sűrűn hangoztatott óhajt és nem ócska komédiákat tűzött ki előadásra, hanem jól megválogatott szemelvényekből állította össze a műsort, így aztán láthattunk klasszikus drámákat és modern termékeket, tragédiákat és vígjátékokat. Az érdeklődés főleg a negyedévesek felé fordul; ők most elhagyják az intézetet, saját erejükre lesznek utalva, többé nem a tanárnak, nem a rokonságnak tanulnak leckéket, hanem a művészi pályán kell haladniok, a közönség előtt kell érvényesülniök. A férfi és nőtanítványok száma közti aránytalanság ma nagyobbnak tűnt ki, mint bármikor. Egyetlen fiatalemberrel szemben tizenegy leány. No, a vidéki direktorok örülhetnek az aratásnak, mert a nemzeti színház legfeljebb egyikét fogja itt a növendékeknek. Az „Ármány és Szerelemben“ viszontláttuk Pákey Margitot (Lady Milford) és Kükemezei Gizellát Előbbi ügyesen oldotta meg nehéz feladatát, utóbbi pedig újból érdemessé tette magát a dicséretre, melyben már részesítettük. Nagyon érdekes kísérlet volt a Phaedra részletek előadatása. Szolinszky Olimpia, ki úgy látszik drámai primadonnája az intézetnek, erre a jelzőre méltónak mutatkozott a címszerepben. Márkus Ilona nem mindennapi tehetséget árult el, mint Oenone. Ugyanő játszotta későbben Blaiulát (Csók), még pedig szép érzéssel. Hahnel Aranka poetikus jelenség volt, mint Aricia. A nők közt neki van a legjobb arcjátéka, a többiek készültsége — kivéve Horváth Paulát — e tekintetben nagyon kezdetleges. — Könyves Kálmánban Ábray Aranka adta jelét alakító erejének. Ő is használható tagja lesz bármely vidéki színháznak. Ugyanez áll Pillér Margitról, ki kedvesen mondta el a csók definícióját. A „Kacagó nőkben“ Horváth Paula, mint Edith kész színésznőként mutatkozott be. E fiatal leányt eddig csupa vén szerepben léptették fel, ma a szeretetreméltó özvegy asszonykában bizonyította be, hogy sokat tanult és sokat tud. Kacagása szívhez szólt, amely elismerés a Munkácsy Mariska nevetését is megilleti. Braun Eugénia mint Andrée nagyon jól megállta helyét. A kis viharban Mihályfy Juliska szapora nyelvű „felesége“ aratott sok tapsot. Ezzel megemlékeztünk a kisasszonyokról. Egyetlen kollegájuk Pesti Kálmán a,kis viharban a férjet adta jó humorral. Ráthonyi Ákos, ki szintén az idén végzett, úgy látszik már „kirepült“ a vidékre. A negyedéveseken kívül több figyelemreméltó tehetséggel találkoztunk. Kész Róza kedvesen adta Sophiet a Schiller szomorújátékában. Phaedrában feltűnt a Lányi Irma (Panope) rendkívül érdekes alakja és kellemes orgánuma, Székely Irén is rokonszenvesen adta Iiénét. Wolczynszky Natatália (Perzila királyné) játéka erős drámai talentumra vall. Klenovics György három szerepet (Hippolyt, Álmos és Sever) adott; határozott haladást tanúsít; legjobb volt, mint Álmos. Meglepően értelmes növendék Vidor Dezső, ki a Könyves Kálmán néhány jelenetét valóban szépen játszotta meg. Jól maszkírozta magát, arcjátéka is van. Kissé gyengébb volt a Kacagó nőkben, mint Maurice. A közönség egészen megtöltötte a nézőtért és a „matiné“ alatt két estei előadásra valót tapsolt. * (A nemzeti színházban) tegnap Gerő Károly „A vadonban“ című drámáját a vasárnapi közönség nagyon kedvezően fogadta s a szereplőkkel együtt a szerzőt is több ízben kitapsolta. Az ujdon-