Pesti Hírlap, 1892. május (14. évfolyam, 121-151. szám)
1892-05-01 / 121. szám
UUUO’IOSI, lUM Aiv. cvi. ±á±. v&njo.j szám. vasarnap, május 1. Előfizetési arai£: Egész évre .1 .' S 14 írt — kr. Félévre . 7 7 » — * Negyedévre . 1.' . 30 -50 » Egy hóra. . . V 120 » Egyes szám helyben 4 kr. Vidéken 5 kr. Százalék nem adatik. Kiadóhivatal: Budapest, nádor-utca 7. sz. löliszit, hová az előfizetések és a lap szétküldésére vonatkozó felszólamlások intézendők.Pesti Hírlap POLITIKAI NAPILAP. Szerkesztessi írottá: Ettilapasten, nádor utca 7. sz., I. emeter, hová a lap szellemi részét illető minden közlemény intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. Kéziratok vissza nem adatnak. Hirdetések a kiadóhivatalban vétetnek fel. Francziaország részére pedig John F. Jones & Cie. Paris- Lan, 31 bis, rue du Faubourg Montmartre. A „Pesti Hírlap“ következő száma hétfőn— május 2. — délben jelenik meg. Kérjük. levelezőinket és lapunk ama barátait, kik tudósításokkal szoktak fölkeresni, hogy a vasárnap történtekről még aznap táviratilag szíveskedjenek értesíteni, mert a hétfőn délben megjelenő számba a postai közleményekből csak azt használhatjuk föl, ami már vasárnap éjjel és hétfőn reggel 9 ig kezeinkhez jut. Május. Les Dieux s’ en vont! Az istenek hurcolkodnak megint közülünk s viszik magukkal az élet gyöngédebb örömeit. Ma itt pusztul el egy illúzió, holnap amott. Idylli élvezeteink elkanyarodnak s vidámabb szokásaink megkeserednek. Apáink, anyáink szelíd hagyományai helyébe fokonkint a durva, szinte állatias valóság lép s mind kellemetlenebbé teszi azt a rövid időt, a melyet az ember eleven alakban eltölt a föld fölszinén. A civilizáció kétségkívül megsokasította az élvezeteket, de föltalálta mellé a dynamitot. S hogy a jeles robbanószer, egész rokonságával , a glycerin, légenysav, pikrinsav és szénsav többi hirtelen bomló összetételeivel együtt minél több irányban „hasznosíttassék“ az emberi fejlődés érdekében, e század szelleme megteremtette mellé a politikai őrültségnek egy nemét is, mely — úgy látszik — a mesterséges örömök mérséklésére van szánva az emberiség háztartásában. A civilizáció saját maga rontja el a száj, gyomor, szív és kedély azon élvezeteit, amelyeket teremtett s az eredmény az, hogy a régi, hagyományos örömök is odavesznek. Ami az életboldogságot illeti, világos tehát, hogy deficittel kezd az emberiség gazdálkodni. Például ez a május is ! Kiszámíthatlanul régi, pogány időkből, a természet homályos őskultuszából, az idők kezdetéből maradt reánk, hogy egy napon örülnünk kell a tavasz nagy eseményének s minden élet és remény újjászületésének. Az emberiség kedélye ünnepelt ezen a napon régtől fogva s ez is, mint a virág, megnyílt az újjászületett napsugárnak. A ki tehette „zöldbe“ vonult, vagy legalább egy virágos gallyat tűzött a kapujára. Vidám csoportok árasztották el a parkokat, ligeteket, erdőket, mezőket s nem volt talán senki, aki ezen a napon rosszat gondolt. Azonközben megszületett a civilizáció mélyében, a homályos alsó régiókban a szocializmus s egy napon odakiáltott az örvendezőknek, hogy ne örüljetek. Ezt a napot én magamnak foglalom le. Elrontom örömötöket, mivel terhemre van minden öröm. Mikor az emberiség egyik fele szenved, a másik felének örülnie nem szabad. Május elseje ezentúl, nem zöld lesz, hanem vörös. Épen ezen a napon fogjuk hirdetni a mi háborúnkat minden ellen, aminek állandósága, fénye és zománca van s megszakítjuk a természet hagyományát az ész nevében. Követelünk uj, tökéletesebb rendet; a vagyon igazságos szétosztását; a szegénység megszüntetését; 8 órai munka mellett 8 órai szórakozást, 8 órai alvást, szóval egy egészen uj rendszerű világot, mely nem a természet, hanem az ész rendje szerint lesz megcsinálva, még nem tudjuk hogyan, de annál rosszabb reátok nézve. Csak kétszer volt még vörös a virágok ünnepe s az emberiség nem is mond le olyan hamar kedves hagyományairól. A tavasz örömeit nem engedi el egy könnyen. Kirándul a zöldbe, virágbazárokat rendez; kedve szerint akar mulatni s asszonyai a templomokban virágokkal halmozzák el a Boldogságos Anya szobrát. De megy előre a szocializmus is a maga utján. A vörös május helyett ma már fekete májusról kezdenek beszélni a dynamitbombák s az emberiség a virágok ünnepnapjának előestéjén szorongva álmodik robbanásról, füstről, házak összeomlásáról, megcsonkult holttestekről, halállal vívódó sebesültekről, árvákról, özvegyekről, temetésekről, akasztásokról és lefejezésekről ; már ami az emberi ész aberációjával rendesen össze van kötve. Holnap Európa nagyvárosaiban mindenütt fegyveres őrizet alatt ülik meg a tavasz legbájosabb ünnepnapját. A vidám dalba és zenébe katonai kommandó szó vegyül s a zöldben komor tekintetű és halvány munkástömegek kóborolnak, egyelőre gondosan óvakodva attól, hogy a fegyverek hatalommal összemérjék erejüket. Sőt ami legrosszabb, a „világ fővárosában,“ Párisban és még sok más helyen attól tartanak, hogy a virágillat helyett a fölrobbant dynamit maró illata fog szétterjedni a levegőben s az „anarchia“ különös vérengzéssel fogja megszentelni az északi földteke egyetemes örömnapját. Rrendszert hozni mindezekbe a dolgokba, kibékíteni az ellenségeket, a szív, kegyesség és jóság eszközeivel kioltani a titokban lerakott dynamit-aknák égő kanócát; Íme, ez az, ami lehetetlen ! A kibontakozás útját nem lehet megtalálni, mivel, mint rendesen, a szenvedély keresi. A szocializmus hajlandó lenne a békére A „PESTI HÍRLAP" TÁRCÁJA Esemény Kanabokán. — ▲Pesti Hírlap eredeti tárcája — A „Kanabokai Hiradó“ vezércikket eresztett meg „Bérkocsit Kanabokának“ címmel. E cikk fájdalmas kitöréssel kezdődött s leverten konstatálta ama mindenki által ismert tényt, hogy Kanaboka városának nincsen bérkocsija, vagyis a cikkíró szavai szerint „Kanabokán a frakker ismeretlen fogalom.“ A vezércikk a város polgárai között legeslegelső sorban visszatetszést szült és sokan voltak, akik boszankodva keltek ki e „nagyzási hóbort“ ellen. Minek Kanabokára bérkocsi ? Hát nem elég, hogy már több házba bejutott a zongora, hogy egyes fantaszták könyvkereskedésről álmodoznak és hogy a követés szerencsétlen és költséges kérdése is napirendre került ? Na, még csak frakker kellene! De ki lenne vetkőztetve a város a régi jó formájából! Abzug annak a bérkocsinak. A „Híradó“, dicsőségére legyen mondva, nem hagyta annyiban a dolgot. „Bérkocsit Kanabokának“ címmel írt vezércikket, második cikket, újdonságot, közönség körét és közgazdasági cikket. Minden számban foglalkozott ezzel a kérdéssel, kimondván nyíltan, hogy „Kanaboka fekvése, forgalma, társadalmi élete s ama kiváltságos helyzete, amely őt a környék többi városai fölé emeli, nemcsak megkívánja, de megköveteli a bérkocsit.“ E dobverés következtében a bérkocsi ellenes párt mindegyre kisebbedett. Különösen pedig akkor vesztett sokat, midőn, a „Híradó“ megírta, hogy három angliui akarta megtekinteni a város nevezetességeit, de miután a vasútnál kocsit nem talált, hát szépen tovább utazott, kijelentvén az állomásfőnök előtt, hogy ily nyomorúságos fészek nem érdemes a figyelemre. A következő héten a helyi lap ez eset folytán így kezdte a vezércikket: „Nagy Angolország műveit közönsége elmondta városunkról ítéletét s ma már Kanadoka csak pirulva tekinthet a földgömb ama részére, amelyen Angolország van jelen, kompromittálva vagyunk a gentlemen nemzet előtt, kompromittálva vagyunk nyugat előtt és mégis vannak itt elemek, amelyek nem látják be, hogy igazunk van akkor, midőn kiáltjuk, bérkocsit Kanabokának.“ Az angolok megjelenése, véleménye és elvonulása döntött a bérkocsi-ügyben. A kiválóbb, olvasott és utazott polgárok magukévá tették az eszmét s ez időtől kezdve a társadalom különböző osztályaiban is gyakran lehetett hallani, hogy bérkocsit Kanabokának. Sikerült megnyerni a többek között a polgármestert is, aki a városi közgyűlésen mondott egyik nagyobbszabású, programmot jelző beszédében hangsúlyozta is, hogy : „elvégre is el kell követni a városnak mindent, hogy a kulturvárosok közé emelkedjék és mindamaz eszközökkel bírjon, amelyek nemcsak a színvonalát emelik, de amelyek az idegenforgalom emelésére is döntő hatással bírnak.“ Később pedig azt indítványozta, hogy a frakker-ügyben előkészítő bizottságot küldjenek ki. A bizottság, mielőtt a dolog megvitatásába belement volna, azt határozta el, hogy a fővárosba, valamint a nagyobb vidéki városokba megbízottat küld, aki a bérkocsi-ügyet tanulmányozza és aki tapasztalatai folytán véleményes jelentést terjeszszen elő, hogy ennek az alapján a dolog nyélbeüthető legyen. Az illető két hét múlva tért vissza és elmesélte a látottakat. Azonkívül a „Híradó“ban hosszabb cikket tett közzé „Az ország bérkocsi viszonyai“ cím alatt. A város lakossága már ekkor a lét kérdésének tekintette a frakkert s minden egyes polgár önérzete emelkedőben volt arra a gondolatra, hogy immár nem sokára olyan helyzet áll be, amikor pirulás nélkül nézhetnek a földgömb ama részére, amelyen Angolország van jelezve. Az előkészítő bizottság kész tervezettel és a bérkocsiiparról szóló szabályrendelettel lépett a városi tanács elé, amely az ügyet a közgyűlés elé terjesztette, ahol a javaslatot egyhangúlag elfogadták, utasítván a főkapitányt, hogy egyelőre huszonnégy bérkocsi tartásra adjon engedélyt s a pályázatot tétesse közzé. Az ajánlattevésre kitűzött határidő lejárt és — noha erre a nagyobb fővárosi lapok hirdetéses oldalán is fel volt híva minden vállalkozó szellemű úr -- senki sem tett ajánlatot arra, hogy Kanadokán bérkocsikat járat. A váratlan eredménytelenség igen leverő hatást gyakorolt és mind távolabb esett ama A Pesti Hírlap jelen száma 28 oííral