Pesti Hírlap, 1892. május (14. évfolyam, 121-151. szám)

1892-05-01 / 121. szám

UUUO’IOSI, lUM Aiv. cvi. ±á±. v&njo.j szám. vasarnap, május 1. Előfizetési arai£: Egész évre .1 .' S 14 írt — kr. Félévre . 7 7 » — * Negyedévre . 1.' . 3­0 -50 » Egy hóra. . . V 1­­20 » Egyes szám helyben 4 kr. Vidéken 5 kr. Százalék nem adatik. Kiadóhivatal: Bud­apest, nádor-utca 7. sz. löl­iszi­t, hová az előfizetések és a lap szétküldésére vonatkozó felszó­­lamlások intézendő­k.Pesti Hírlap POLITIKAI NAPILAP. Szerkesztessi írottá: Ettilapasten, nádor­ utca 7. sz., I. emeter, hová a lap szellemi részét illető minden közlemény intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. Kéziratok vissza nem adatnak. Hirdetések a kiadóhivatalban vétetnek fel. Francziaország részére pedig John F. Jones & Cie. Paris- Lan, 31 bis, rue du Faubourg Montmartre. A „Pesti Hírlap“ következő száma hét­főn— május 2. — délben jelenik meg. Kérjük­­. levelezőinket és lapunk ama barátait, kik tudósításokkal szoktak fölkeresni, hogy a vasárnap történtekről még az­nap t­á­v­i­r­a­til­a­g szíveskedjenek érte­síteni, mert a hétfőn délben megjelenő számba a postai közleményekből csak azt használhat­juk föl, a­mi már vasárnap éjjel és hétfőn reg­gel 9 ig kezeinkhez jut. Május. Les Dieux s’ en vont! Az istenek hurcolkodnak megint közülünk s viszik magukkal az élet gyöngédebb örömeit. Ma itt pusztul el egy illúzió, holnap amott. Idylli élvezeteink elkanyarodnak s vidámabb szokásaink megkeserednek. Apáink, anyáink szelíd hagyományai helyébe fokonkint a durva, szinte állatias valóság lép s mind kellemetle­nebbé teszi azt a rövid időt, a melyet az em­ber eleven alakban eltölt a föld fölszinén. A civilizáció kétségkívül megsokasította az élvezeteket, de föltalálta mellé a dynamitot. S hogy a jeles robbanó­szer, egész rokonságával , a glycerin, légenysav, pikrinsav és szénsav többi hirtelen bomló összetételeivel együtt minél több irányban „hasznosíttassék“ az emberi fejlődés érdekében, e század szelleme megteremtette mellé a politikai őrültségnek egy nemét is, mely — úgy látszik — a mesterséges örömök mér­séklésére van szánva az emberiség háztartásában. A civilizáció saját maga rontja el a száj, gyomor, szív és kedély azon élvezeteit, amelye­ket teremtett s az eredmény az, hogy a régi, hagyományos örömök is odavesznek. Ami az életboldogságot illeti, világos tehát, hogy deficit­tel kezd az emberiség gazdálkodni. Például ez a május is ! Kiszámíthatlanul régi, pogány időkből, a természet homályos ős­kultuszából, az idők kezdetéből maradt reánk, hogy egy napon örülnünk kell a tavasz nagy eseményének s minden élet és remény újjászü­letésének. Az emberiség kedélye ünnepelt ezen a napon régtől fogva s ez is, mint a virág, megnyílt az újjászületett napsugárnak. A ki te­hette „zöldbe“ vonult, vagy legalább egy virá­gos gallyat tűzött a kapujár­a. Vidám csoportok árasztották el a parkokat, ligeteket, erdőket, mezőket s nem volt talán senki, aki ezen a na­pon rosszat gondolt. Azonközben megszületett a civilizáció mélyében, a homályos alsó régiókban a szocia­lizmus s egy napon odakiáltott az örvendezők­­nek, hogy ne örüljetek. Ezt a napot én magam­nak foglalom le. Elrontom örömötöket, mivel terhemre van minden öröm. Mikor az emberi­ség egyik fele szenved, a másik felének örülnie nem szabad. Május elseje ezentúl, nem zöld lesz, hanem v­ö­r­ö­s. Épen ezen a napon fog­juk hirdetni a mi háborúnkat minden ellen, a­minek állandósága, fénye és zománca van s megszakítjuk a természet hagyományát az ész nevében. Követelünk uj, tökéletesebb rendet; a vagyon igazságos szétosztását; a szegénység megszüntetését; 8 órai munka mellett 8 órai szórakozást, 8 órai alvást, szóval egy egészen uj rendszerű világot, mely nem a természet, hanem az ész rendje szerint lesz megcsinálva, még nem tudjuk hogyan, de annál rosszabb reátok nézve. Csak kétszer volt még vörös a virágok ünnepe s az emberiség nem is mond le olyan hamar kedves hagyományairól. A tavasz örömeit nem engedi el egy könnyen. Kirándul a zöldbe, virágbazárokat rendez; kedve szerint akar mulatni s asszonyai a templomokban virágok­kal halmozzák el a Boldogságos Anya szobrát. De megy előre a szocializmus is a maga utján. A vörös május helyett ma már fekete májusról kezdenek beszélni a dynamit­­bombák s az emberiség a virágok ünnepnapjá­nak előestéjén szorongva álmodik r­obbanásról, füstről, házak összeomlásáról, megcsonkult holt­testekről, halállal vívódó sebesültekről, árvákról, özvegyekről, temetésekről, akasztásokról és le­fejezésekről ; már a­mi az emberi ész aberáció­­jával rendesen össze van kötve. Holnap Európa nagyvárosaiban mindenütt fegyveres őrizet alatt ülik meg a tavasz legbá­­josabb ünnepnapját. A vidám dalba és zenébe katonai kommandó­ szó vegyül s a zöldben ko­mor tekintetű és halvány munkástömegek kó­borolnak, egyelőre gondosan óvakodva attól, hogy a fegyverek hatalommal összemérjék erejü­ket. Sőt a­mi legrosszabb, a „világ fővárosában,“ Párisban és még sok más helyen attól tartanak, hogy a virágillat helyett a fölrobbant dynamit maró illata fog szétterjedni a levegőben s az „anarchia“ különös vérengzéssel fogja megszen­telni az északi földteke egyetemes örömnapját. Rrendszert hozni mindezekbe a dolgokba, kibékíteni az ellenségeket, a szív, kegyesség és jóság eszközeivel kioltani a titokban lerakott dynamit-aknák égő kanócát; Íme, ez az, a­mi lehetetlen ! A kibontakozás útját nem lehet megtalálni, mivel, mint rendesen, a szenvedély keresi. A szocializmus hajlandó lenne a békére A „PESTI HÍRLAP" TÁRCÁJA Esemény Kanabokán. — ▲Pesti Hírlap eredeti tárcája — A „Kanabokai Hiradó“ vezércikket eresz­tett meg „Bérkocsit Kanabokának“ címmel. E cikk fájdalmas kitöréssel kezdődött s leverten konstatálta ama mindenki által ismert tényt, hogy Kanaboka városának nincsen bérkocsija, vagyis a cikkíró szavai szerint „Kanabokán a frakker ismeretlen fogalom.“ A vezércikk a város polgárai között leges­legelső sorban visszatetszést szült és sokan vol­tak, a­kik boszankodva keltek ki e „nagyzási hóbort“ ellen. Minek Kanabokára bérkocsi ? Hát nem elég, hogy már több házba bejutott a zon­gora, hogy egyes fantaszták könyvkereskedésről­ álmodoznak és hogy a követés szerencsétlen és költséges kérdése is napirendre került ? Na, még csak frakker kellene! De ki lenne vetkőztetve a város a régi jó formájából! Abzug annak a bérkocsinak. A „Híradó“, dicsőségére legyen mondva, nem hagyta annyiban a dolgot. „Bérkocsit Ka­nabokának“ címmel írt vezércikket, második cikket, újdonságot, közönség körét és közgazda­­sági cikket. Minden számban foglalkozott ezzel a kérdéssel, kimondván nyíltan, hogy „Kanaboka fekvése, forgalma, társadalmi élete s ama ki­váltságos helyzete, amely őt a környék többi városai fölé emeli, nemcsak megkívánja, de meg­követeli a bérkocsit.“ E dobverés következtében a bérkocsi el­lenes párt mindegyre kisebbedett. Különösen pedig akkor vesztett sokat, midőn, a „Híradó“ megírta, hogy három angliui akarta megtekin­teni a város nevezetességeit, de miután a va­sútnál kocsit nem talált, hát szépen tovább uta­zott, kijelentvén az állomás­főnök előtt, hogy ily nyomorúságos fészek nem érdemes a figye­lemre. A következő héten a helyi lap ez eset folytán így­ kezdte a vezércikket: „Nagy Angol­ország műveit közönsége elmondta városunkról ítéletét s ma már Kanadoka csak pirulva te­kinthet a földgömb ama részére, amelyen An­golország van jelen, kompromittálva vagyunk a gentlemen nemzet előtt, kompromittálva vagyunk nyugat előtt és mégis vannak itt elemek, ame­lyek nem látják be, hogy igazunk van ak­kor, midőn kiáltjuk, bérkocsit Kanabokának.“ Az angolok megjelenése, véleménye és elvonulása döntött a bérkocsi-ügyben. A kivá­lóbb, olvasott és utazott polgárok magukévá tették az eszmét s ez időtől kezdve a társadalom különböző osztályaiban is gyakran lehetett hal­lani, hogy bérkocsit Kanabokának. Sikerült megnyerni a többek között a polgármestert is, a­ki a városi közgyűlésen mondott egyik nagyobbszabású, programmot jelző beszédében hangsúlyozta is, hogy : „elvégre is el kell követni a városnak mindent, hogy a kultur­városok közé emelkedjék és mindamaz eszközökkel bírjon, amelyek nemcsak a színvo­nalát emelik, de a­melyek az idegen­forgalom emelésére is döntő hatással bírnak.“ Később pedig azt indítványozta, hogy a frakker-ügyben előkészítő bizottságot küldjenek ki. A bizottság, mielőtt a dolog megvitatásába belement volna, azt határozta el, hogy a fővá­rosba, valamint a nagyobb vidéki városokba megbízottat küld, a­ki a bérkocsi-ügyet tanul­mányozza és a­ki tapasztalatai folytán véle­­ményes jelentést terjeszszen elő, hogy ennek az alapján a dolog nyélbeüthető legyen. Az illető két hét múlva tért vissza és elmesélte a látottakat. Azonkívül a „Híradó“­­ban hosszabb cikket tett közzé „Az ország bér­kocsi viszonyai“ cím alatt. A város lakossága már ekkor a lét kér­désének tekintette a frakkert s minden egyes polgár önérzete emelkedőben volt arra a gon­dolatra, hogy immár nem sokára olyan helyzet áll be, a­mikor pirulás nélkül nézhetnek a földgömb ama részére, amelyen Angolország van jelezve. Az előkészítő­ bizottság kész tervezettel és a bérkocsi­iparról szóló szabályrendelettel lépett a városi tanács elé, amely az ügyet a közgyűlés elé terjesztette, a­hol a javaslatot egy­hangúlag elfogadták, utasítván a főkapitányt, hogy egyelőre huszonnégy bérkocsi tartásra ad­jon engedélyt s a pályázatot tétesse közzé. Az ajánlattevésre kitűzött határidő le­járt és — noha erre a nagyobb fővárosi lapok hirdetéses oldalán is fel volt híva minden vál­lalkozó szellemű úr -- senki sem tett ajánlatot arra, hogy Kanadokán bérkocsikat járat. A váratlan eredménytelenség igen leverő hatást gyakorolt és mind távolabb esett ama A Pesti Hírlap jelen száma 28 oííral

Next